Milyen körülmények között élnek ma az emberek a Donyecki és- Luganszki Népköztársaságok területén?
…”Különös, hogy a
kommunális költségek a háború ellenére, a 2014 március 1-i szinten
maradtak. – Ezzel szemben az ukrán kormány által ellenőrzött
területeken a gáz 280%-al „ugrott meg”, a hideg és meleg víz ára 67%-al
emelkedett, a villanyszámla 40%-os „hízást” mutatott…
A Kijev által ellenőrzött
televíziós csatornák egyre azt sugallják, a Donbassz éhezik,
lehetetlenség ott élni. Igaz, hogy mindeközben elfelejtenek interjút
készíteni az érdekeltekkel, a helyi lakossággal. Talán legpontosabban
így fogalmazhatnánk, valóban súlyos gondokkal küzd a Donbassz, de az
emberek mégsem „tépik a hajukat” ezen gondok miatt…
Az egykori Szovjetunióban
virágzott a közmunkák intézménye. Ha valaki nem igazán biztos léptekkel,
tántorogva haladt a járdán este 23 óra és reggel hét óra között,
előbb-utóbb mehetett virágágyásokat ültetni, kerítést festeni, ezt-azt
építgetni. Most ez a fajta büntetés-végrehajtás újra virágzik a DNR és
az LNR területén…”
***
Július végén formálisan
fegyvernyugvás volt Donbassz területén, az ukrán hadsereg időszakosan
nem, vagy csak helyenként bombázta a falvakat és a városokat. A Donyecki
Hírügynökség egyik híre szerint; a kijevi kormánytól független
területen, a július utolsó hétvégéin friss gyümölcsöt lehet vásárolni, –
mégpedig jelentős árengedménnyel! Ilyen szociális jellegű hirdetést
nem először publikál a hivatalos sajtó itt, a megmerevedett frontvonal
mentén. A Lenta.ru a Donbassz lakóinak mindennapi életét vizsgálta ezen hír kapcsán.
A lakáskérdés
Luganszk
teljesen lerombolt látképéhez képest Donyeck viszonylag épen maradt. A
törött ablakok és a hatalmas lyukak a falakon eléggé szembetűnőek, de a
helyi lakosság szemmel láthatóan már megbirkózik a javítás-újjáépítés
feladataival.
A háború előtt Donyeckben egy kétszobás
lakás 45-50 ezer dollárért talált új gazdára, ma az ingatlanügynökök
szerint 15 000 dolláros árból még kedvezményt is ígér a tulajdonos.
Általában a szűkös anyagi viszonyok között élők próbálnak ily módon
javítani a család költségvetésén. Mások még kivárnak, várják a jobb idők
eljövetelét és az árak emelkedését. Lakást bérelni a város bármely
részében könnyűszerrel lehet, rengeteg az ajánlat. Korábban havi 3 000
hrivnyáért már viszonylag jó állapotban lévő lakást lehetett bérelni, ma
1 000 hrivnya körül alakul az alku előtti ár.
Donyeckben is, mint bárhol a Donbasszban
a központi fekvésű lakások voltak a népszerűbbek. Ma egészen más
aspektus az irányadó, „ide nem repülnek a bombák” áll a hirdetésekben a
szabvány mondat. Legnépszerűbbek a Zapervalnaja és Donszkoj kerületek,
ezek esnek legtávolabb a becsapódások helyétől. Kevés szórakozási
lehetőség található arrafelé, helyenként még az útburkolat is hiányzik,
de „messze esik a repülőtértől”. Bár a fegyvernyugvás óta egyre-másra
tünedeznek fel a lakók a repülőtérhez közeli lakásokban is.
Bakinszkaja városrész, amely 20 perc
gyaloglásra fekszik a vasútállomástól és 20 perc autózás a repülőtértől
már biztonságos területnek tekinthető. Oda viszik óvodába azokat a
gyerekeket, akik a Marjinkába vezető út mentén laknak.
A benzin aranyat ér
A
helyi lakosok véleménye szerint ma feleannyi autó gurul az utakon,
mint a háború előtt. Ez nemcsak azért van így mert a régió sok lakója
elhagyta házát, lakását. Benzint nagyon ritkán lehet tankolni a
kutakon, az autó tulajdonosa vagy vezetője néha órákig is keresi a
benzinlelőhelyeket.
Másrészt az ár igen magas. Kijevben az
A-92-es benzin literje 19.9 hrivnya, az A-95-ös 20.64 hrivnya. A DNR és
az LNR felkelők által ellenőrzött részein az előbbi literje 27 hrivnya,
az utóbbi 27.50 hrivnyába kerül. A felkelők táborában fel-felröppennek
a hírek, hogy hamarosan orosz benzin jön, amely a jelenlegi árak felébe fog kerülni.
A boltok polcain
Az
elmúlt hónapokban az ukrán hivatalos sajtó hasábjain megjelent hírek
szerint a Donbassz boltjai tátonganak az ürességtől, más források
szerint minden kapható. Valójában mindegyiküknek igaza van, minden attól
függ, a konkrét hírforrás milyen céllal adja az információt. Ugyanis
egyszer ez, másszor az hiányzik valóban a polcokról, és általában
váratlanul köszönt be a hiány, nem lehet készülni rá. Egyszer nincs
sajt, másszor hiánycikk a tej, a csirke, a felvágott, a borotválkozási
eszközök, fogkefék és paszták, légfrissítő, hajlakk miegymás.
Mindennek egyszerű a magyarázata; a
háború előtt a városok ezen árukból önellátóak voltak. Például a
Hercules-üzem, amely húskészítményeket állított elő, ma zárva van. Az
élőállatot a zaporozsjei vagy dnyepropetrovszki régióból hozták, de ma a
blokád miatt a gépkocsik nem járnak. A kozmetikai cikkeket gyártó
kisüzemet a háború a földdel tette egyenlővé.
Ma a polcokon lévő áruk 90%-a orosz vagy
fehérorosz gyártmányú. A Rosztov-na-Donu orosz városba vezető úton
(210 km) szakadatlanul jönnek-mennek az áruszállító teherautók, hiszen
itt nem kell ukrán területen áthajtani. Végül is minden a tervezés
függvénye. A boltok vezetői, eladói nem szoktak hozzá ahhoz, hogy valami
is hiányozzék a többnyire helyi előállítású áruféleségekből, ezért
nehezen tudják megtervezni a folyamatos szállítást. Általában az
utánrendelés a megoldás, de míg az megjön, addig az az áruféleség
hiányzik a polcokról.
A választékot most Moszkva, a moszkvai
kerületi, Minszk, Mineralnije Vodi, Sztavropol, Belgorod, Breszt,
Kurgán, Habarovszk Rosztov-na-Donu városok gyártói biztosítják. Az árak a
kijevinél 20-100%-al magasabbak. Ami Kijevben 90 hrivnya, az a
Donbasszban 130. De egyre gyakrabban fizetnek az emberek orosz rubellel,
ez lassanként kiszorítja a hrivnyát a DNR és az LNR területéről.
Mennyi a pénz értéke?
A pénz árfolyamát általában a
Donbassz központi bankjai állapítják meg, ezek az elmúlt év vége óta
működnek. Habár a „működnek”, itt nem a megfelelő kifejezés. A
bankfiókok végeznek ugyan pénzügyi műveleteket, de sem hitel-, sem
depozit-programok nincsenek a választékban, bankkártyák nincsenek itt
forgalomban, a fizetést és más szociális juttatásokat borítékban,
aláírás ellenében veszi át a lakosság.
A fizetések mértéke nagyjából ugyanaz,
mint bárhol Ukrajnában, illetve egy kicsivel magasabb. Ez év áprilisában
még az ukrán és az orosz pénz is forgalomban volt, ma már csak orosz
rubelben zajlik a pénzforgalom. Május óta adótételek is megjelentek a
fizetések mellett, eleddig csak „feketén”, adómentesen jutottak hozzá a
fizetésekhez az emberek.
Különös, hogy a kommunális költségek a
háború ellenére, a 2014 március 1-i szinten maradtak. Ezzel szemben az
ukrán kormány által ellenőrzött területeken a gáz 280%-al „ugrott meg”,
a hideg és meleg víz ára 67%-al emelkedett, a villanyszámla 40%-os
„hízást” mutatott.
Donbasszban minden szolgáltatás árát a
helyi adminisztráció útján fizetik be a lakosok, – de mivel a felkelők
nem működnek együtt Rinat Ahmetov oligarcha elektromos áramot
szolgáltató vállalatával, – így a régi villanyszámlák adósságai már a
múlté lettek.
A legtöbb nyugdíjas két helyről is kap
átutalást, a Donbassz adminisztrációjától és Kijevtől is. „Kevesebb jut a
háborúra” jelentik ki Donbassz pénzügyi vezetői, amikor nem igazán
ügyelnek a nyugdíjasok effajta ügyeskedéseire. Mivel itt egy ukrán bank
sem működik, egy új szolgáltatás kapott lábra a helyi lakosok között, a
kártya készpénzesítése. Donyeckben mindenhol ott függ a felirat: ”Segítünk készpénzt levenni a kártyáról”.
Mivel nem mindenki hagyhatja el a
Donbassz területét, ez a szolgáltatás virágzik a városokban és
futószalagra helyezte az internet-banking műveleteket. A dolog így
működik: A polgár valamelyik ukrán bank kártyájával érkezik a műveletet
elvégző „szakértőhöz”, – a kártyára valamilyen szociális juttatás
értéke került átutalásra, tegyük fel családi pótlék vagy nyugdíj. A
„szaki” elveszi a delikvens kártyáját, – az összeget átvezeti a
sajátjára, majd a pult alól előhúz egy összeget és máris átadja a
kártya tulajdonosának. Ezután havonta egyszer-kétszer a legközelebb
fekvő ukrán városba utazik, s a saját kártyájáról „kasszíroz”.
A szokásos tarifa 5%, a rubel műveletekért nem jár percent, mert a kurzus változása bőven kárpótolja az iniciatív „szakembert”.
Közmunkák
Az egykori Szovjetunióban
virágzott a közmunkák intézménye. Ha valaki nem igazán biztos léptekkel,
tántorogva haladt a járdán este 23 óra és reggel hét óra között,
előbb-utóbb mehetett virágágyásokat ültetni, kerítést festeni, ezt-azt
építgetni. Most ez a fajta büntetés-végrehajtás újra virágzik a DNR és
az LNR területén.
Ukrajnától eltérően a Donbassz területén létezik halálbüntetés is, – golyó által. A statisztika nem nyilvános.
A korrupció kifejezés azonban hiányzik a bűnügyi jelentésekből, a
helyi lakosság szerint nem is igazán virágzik, inkább „nevelő célzatú
beszélgetés” folyik a kiskaliberű elkövetővel. Ha mégis átlépi valaki a
„nagybani” korrupció kerítését, számíthat rá, hogy komoly
börtönbüntetés, és még komolyabb „jóvátétel” lesz az osztályrésze. A
lakosság történetei szerint eleinte sokan próbálkoztak a már jól
bejáratott és megszokott úton előnyökhöz jutni a csinovnyikok irodáiban,
– de lassacskán ezek a műveletek kiszorultak a Donbassz közéletéből.
A kommunikáció nyelve
Már a háború előtt is ritkán
lehetett itt ukrán nyelven beszélgető embereket találni, ám a harcok
kezdete óta szinte csak oroszul beszél a lakosság. Ez év január 1. óta
az orosz a hivatalos nyelv az ügyintézések során.
Csökkentett óraszámban ugyan oktatják
még az ukrán nyelvet az iskolákban, viszont az orosz nyelv oktatására
fordított időt megkétszerezték. A középiskolákban a háború előtt az
ukrán volt az oktatás nyelve, ma az orosz nyelv teljesen kiszorította
ezt a gyakorlatot.
A régiókban nincs ukrán nyelvű
kábeltelevízió. A polgárok vagy az orosz csatornákat nézik, vagy helyi
adókat „fogják”. Az ukrán elnök újévi köszöntője csak az interneten
volt látható.
Területi hovatartozás
Nehéz kiértékelni a helyiek
érzelmeit a területi hovatartozással kapcsolatban. Tapasztalatunk
szerint nem is igazán „oroszbarát” mint inkább „ukránellenes” a lakosság
hangulata.
Elbeszélések szerint, amikor
Kijevben pánik volt a hrivnya hirtelen romlása idején, akkor Donbassz
lakossága néhány hónapja már semmilyen pénzt nem látott és csak az
orosz emberbaráti konvojok mentették meg sokukat az éhhaláltól.
Pontosítani
kell ugyanakkor, – ez az ő saját, tudatos választásuk volt, egyszerűen
elfáradtak az Ukrajnában már az állandósult és átláthatatlan
változásoktól.
A Kijev által ellenőrzött televíziós
csatornák egyre azt sugallják, a Donbassz éhezik, lehetetlenség ott
élni. Igaz, hogy mindeközben elfelejtenek interjút készíteni az
érdekeltekkel, a helyi lakossággal. Talán legpontosabban így
fogalmazhatnánk, valóban súlyos gondokkal küzd a Donbassz, de az emberek
mégsem „tépik a hajukat” ezen gondok miatt.
„Fölment az ára? Sebaj, egy
kicsit visszafogjuk magunkat! Nincs ma hús? Nem gond, halat eszünk!
Amennyiben jellemeznünk kellene a Donbássz lakóinak viszonyát a háború
okozta nehézségekhez, csak arra szeretnénk emlékeztetni, hogy Kijev a
„területért harcol”, míg ezeknek az embereknek ez a „terület” az
otthonuk és ők még sokáig emlékezni fognak arra, hogy Kijev „nem értük
harcol, hanem ellenük.”
Ajánlja: Fort András / Szabad Riport