A videó a globális pénzügyi és politikai instabilitásból indul ki (árupiaci sokk, amerikai belpolitikai feszültségek, növekvő bizonytalanság Nyugaton), majd azt állítja: a nyugati országok közül Németország van a legnagyobb bajban, különösen gazdasági és demográfiai értelemben. A szerző visszautal egy tíz évvel korábbi saját videójára, amelyben már előre jelezte Németország hanyatlását Merkel bevándorláspolitikája nyomán – és most azt mondja, a helyzet még rosszabb lett, mint amit akkor elképzelhetőnek tartott.
A gazdasági részben Németországot „vérző roncsnak” írja le: a cégek szerinte menekülnek, a csődök rekordokat döntenek, a termelés egyre kevésbé versenyképes. Ennek fő okaként a politikailag önkárosító energiapolitikát nevezi meg: a nukleáris kivezetést, a klímapolitikai lépések költségeit, valamint az ukrajnai háborúval kapcsolatos német/EU-s irányvonalat, ami szerinte tartósan magas energiaárakat és drága amerikai LNG-függést eredményez. Kiemeli a Nord Stream felrobbantását is, amit Németország elleni súlyos csapásként értelmez, és Berlin „néma” reakcióját a politikai gyengeség jelének tekinti.
A demográfiai rész a legsötétebb tónusú: a szerző a német nagyvárosokban a 16 év alattiak körében nagyon magas migrációs hátterű arányokat sorol (több helyen 50–70% körül), és ebből azt a következtetést vonja le, hogy a „régi” Németország kulturális értelemben feloldódik és eltűnik. Szerinte a „párhuzamos társadalmak” normalizálódtak, az integráció megbukott, és a társadalmi feszültségek nőnek (iskolák, jóléti rendszer, bűnözés). Lehetséges válaszként említi a „re-migráció” koncepcióját, és Martin Sellnert mint ennek egyik fő szószólóját, de a zárás üzenete: az idő szűk, a trendek bebetonozódnak, és Németország sorsa rövid időn belül eldőlhet.
2026. január 31., szombat
Németország a demográfiai és gazdasági összeomlás szélén
Dollar-gyengülés, tőkemenekítés és az AI-lufi árnyéka
Larry McDonald (Bear Traps Report) szerint a dollár gyengülése nem átmeneti jelenség, hanem egy mélyebb bizalmi és geopolitikai fordulat tünete: a világ egy része egyre inkább kockázatként tekint az amerikai pénzügyi rendszerre. A folyamatot felgyorsította a szankciópolitika és a vagyonbefagyasztások precedense, mert ez sok ország számára azt az üzenetet közvetítette: a dollárban tartott vagyon politikai fegyverré tehető. Emiatt a globális tőke elkezdte csökkenteni a dollár- és amerikai állampapír-kitettségét, miközben „kemény eszközök” felé fordul. McDonald azt állítja: nem egyszerűen a dollár árfolyama gyengül, hanem időnként „feltörekvő piaci” mintázat jelent meg az USA-ban, amikor a dollár, a kötvények és a részvények is egyszerre estek. Szerinte intézményi szinten is elindult az átrendeződés: több európai nyugdíjalap a fiskális fegyelem hiánya és a politikai bizonytalanság miatt mérsékli az amerikai állampapírok arányát, miközben a központi bankok rekordtempóban vásárolnak aranyat – nem hozamért, hanem menekülőeszközként.
A szakértő ugyanakkor elutasítja a „dollár összeomlik, arany váltja fel” típusú víziókat: a dollár szerinte nem tűnik el, de egy hosszabb leértékelődési ciklusban lehetünk. Kockázatként említi az AI-részvények túlértékeltségét és az infrastruktúra költségeit, miközben a piac nyerteseit inkább az AI energiaéhségét kiszolgáló szektorokban (energia, hálózat, nyersanyagok) látja. A trendet szerinte egyedül az fordíthatná meg gyorsan, ha az infláció újra emelkedne és a Fed kamatemelésre kényszerülne.