Alekszisz
Ciprasz görög kormányfő csütörtök este egy televíziós beszédben
bejelentette lemondását. Újabb választásokat írnak ki szeptemberben. A
hitelezők akarata érvényesült, Ciprasz saját pártját és népét árulta
el.
Függetlenül
attól, hogy Alekszisz Ciprasz tevékenységét a különböző politikai
irányzatok más és más módon ítélik meg, kijelenthetjük, hogy ami az
országban történik, az kezd veszélyessé válni. Nem csak Görögország számára, de az önmagát felvilágosultnak, civilizáltnak
gondoló nyugati világ, és főleg az Európai Unió számára hordoz sötét
jövőképet a görög válság. Görögországban az utóbbi hónapok során a
következő eseménysorozat történt:
- a többségi lakosság megválasztott
és kormányra juttatott egy pártot, ami azzal kampányolt, hogy nemet
mond a hitelezőknek, és véget vet a megszorításoknak.
- az új miniszterelnök kormányra
jutása után népszavazást írt ki, hogy megerősített demokratikus
felhatalmazással mondhasson nemet a hitelezők feltételeire.
- ezen a népszavazáson a lakosság
abszolút többsége arra szavazott, hogy nemet kell mondani a
hitelezőknek, és nem kellenek a megszorítások.
- a népszavazás után a miniszterelnök nem csak elfogadta a hitelezők feltételeit, de még föléjük is licitált.
- a lakosság abszolút többsége által
leszavazott, bukott pártok támogatásával megszavazta a hitelezők által
megkövetelt törvények meghozását.
- aláírt mindent, amit elvártak tőle, majd bejelentette saját lemondását.
Egész
Európa számára egyértelmű, hogy mi történt. Alekszisz Ciprasz ugyanis
mindvégig komolyan gondolta a megszorítások és a nemzetközi hitelezők
elleni harcot. Erre épült a kampány, ez a párt profilja, emiatt
választották meg. Még kormányra jutása után is komolyan gondolta, azt
viszont képtelen volt megakadályozni, hogy egy erősebb hatalom a görög
nép demokratikus döntéshozatala ellenében is keresztülvigye akaratát.
Nyugati sajtóorgánumok is elismerik, hogy ez történt. A Deutsche Wirtschafts Nachrichten német napilap szerint “az
Európai Unió korábbi formájában megszűnt létezni, az már nem
egy kölcsönös bizalmon és demokratikus értékeken alapuló politikai
unió”. A Ciprasz pálfordulását követően megjelent publicisztika szerint Angela Merkel a görög nép demokratikus véleménynyilvánításának semmibevételével terrorállammá formálta az Európai Uniót, ahol
a demokrácia marginális
jelenséggé válik, az erős országok ultimátumot adnak a gyengéknek,
olyan módon, ahogy az korábban soha nem történt.
Alekszisz
Ciprasz hatalomra jutása és látványos fordulata ugyanis ezt jelenti.
Lehet annak kapcsán elméleti vitát folytatni, hogy eddig létezett-e
demokrácia, vagy már a kezdetektől fogva hazugság volt az egész, de a
Görögországban történtek kétségkívül rámutatnak arra, hogy ma, Európában nemzetállamok demokratikus módon nem tudnak független cselekvőként működni.
Ciprasz látványos fordulata arra mutat rá, hogy a nemzetközi hitelezők
nem tűrnek ellentmondást. Megengedik, hogy egy párt ellenállással
kampányoljon. Akár kormányra is juthatnak – de azon a ponton, ahol egy
ország kormánya szembemenne a nemzetközi tőke akaratával, a kormány
kulcsfigurái látványos fordulatot tesznek. Vélhetően senki nem fogja
bizonyítani, hogy Cipraszt megzsarolták, vagy lefizették, de lassan a
fővonalú nyugati média egy része is tényként kezeli: Görögországot megtörték, a kormányra egy idegen hatalom rákényszerítette akaratát.
Ezek
nagyon veszélyes történések. A volt Szovjetunió egykori
érdekszférájához tartozó országokban ugyanis a rendszerváltások óta
folyamatosan csökken a választásokon a részvételi hajlandóság. Két
évtized alatt az országok lakossága egymástól függetlenül, belpolitikai
okokból is rádöbbent arra, hogy a demokraták nem hoznak változást.
Kampányolnak, hazudnak, majd megválasztásukat követően az ellenkezőjét
csinálják.
Ami Görögországban történik, az kezd fokozottan veszélyessé válni. Ugyanis ez egy olyan helyzet, amit a történelem folyamán minden esetben katonai diktatúra követett.
Görögország kormányát megtörték, és egy demokratikusan megválasztott
kormányt rákényszerítettek arra, hogy cserben hagyja választóit. A
helyzet amiatt fokozottan veszélyes, mert a Sziriza nem csak egy párt a
sok közül. Ez egy utolsó párt, amihez nagy számban fordulnak a demokráciából kiábrándult állampolgárok.
Nem
nehéz párhuzamot vonni Görögország és Európa egésze közt. Az Európai
Unióban ugyanis éppen ilyen pártok jutnak a hatalom közelébe: utolsó
pártok, amire az emberek a demokráciából kiábrándulás miatt,
rendszerellenességük okán szavaznak. Tagállamtól függően eltérő, hogy ez
radikális jobb vagy baloldalt jelent, de az ilyen sokadik utas
pártok közös vonása, hogy felfogják a demokráciából kiábrándultak
szavazatait, és visszaterelik őket a demokratikus váltógazdaságba.
Ezek a pártok – Magyarországon a Jobbik sorolható ebbe a kategóriába – a demokrácia végső menedékét jelentik Európában. Azzal,
hogy a nemzetközi hitelezők hagynak kormányra jutni, majd korrumpálnak
egy ilyen pártot, végső csapást mérnek a demokráciára, amiből
az európai választóknak lassan már a relatív többsége kiábrándult. A
Sziriza esetét minden ország magára vonatkoztatja, és Ciprasz látványos
fordulata semmi jót nem jelent. Más országok vonatkozásában azt
közvetíti; hiába válik egy új párt legnagyobb ellenzéki erővé –
kormányra juthat akár Vona Gábor -, mert önmagában az ország nem
rendelkezik annyi erővel, hogy egy nemzetérdekű kormány hatalomra jutása
esetén a kormány ki tudjon tartani saját döntései mellett.
Kampányolnak, kormányra jutnak – és utána kiderül, kinél mennyi nyers
erő van.
Ez a demokráciára mért végső csapás,
és újabb lépés afelé, hogy az emberek felismerjék: a nyílt erő
határozza meg a politikát, a nyílt erő határozza meg az országok közti,
a hitelezők és kormányok közti viszonyokat, és annak ellenére, hogy a
nyugati világ felvilágosultnak gondolja magát, a dzsungel törvényei
szerint él. Ha Európában a demokrácia újra megszűnik létezni (a
történelem folyamán volt már rá példa), és újabb türannoszok emelkednek
fel Európa-szerte, az a profit maximalizálásában érdekelt nemzetközi
hitelezők hibája. Az emberek ugyanis hajlamosak arra, hogy mindig
megszavazzák az újabb demokratikus alternatívát: egészen addig a
pontig, ameddig egy külső hatalom ki nem nyilvánítja: “megszavazhattok bárkit, úgyis az fog történni, amit mi akarunk”.
http://hidfo.ru/2015/08/europaban-ujra-eljon-a-turannoszok-ideje/