Alekszisz
 Ciprasz görög kormányfő csütörtök este egy  televíziós beszédben 
bejelentette lemondását. Újabb választásokat írnak  ki szeptemberben. A 
hitelezők akarata érvényesült, Ciprasz saját pártját  és népét árulta 
el.
Függetlenül
 attól, hogy Alekszisz Ciprasz tevékenységét a különböző  politikai 
irányzatok más és más módon ítélik meg, kijelenthetjük, hogy  ami az 
országban történik, az kezd veszélyessé válni. Nem csak Görögország számára, de az önmagát felvilágosultnak, civilizáltnak
  gondoló nyugati világ, és főleg az Európai Unió számára hordoz sötét  
jövőképet a görög válság. Görögországban az utóbbi hónapok során a  
következő eseménysorozat történt:
- a többségi lakosság megválasztott 
és kormányra juttatott egy pártot,  ami azzal kampányolt, hogy nemet 
mond a hitelezőknek, és véget vet a  megszorításoknak.
 
- az új miniszterelnök kormányra 
jutása után népszavazást írt ki, hogy  megerősített demokratikus 
felhatalmazással mondhasson nemet a hitelezők  feltételeire.
 
- ezen a népszavazáson a lakosság 
abszolút többsége arra szavazott,  hogy nemet kell mondani a 
hitelezőknek, és nem kellenek a megszorítások.
 
- a népszavazás után a miniszterelnök nem csak elfogadta a hitelezők feltételeit, de még föléjük is licitált.
 
- a lakosság abszolút többsége által 
leszavazott, bukott pártok  támogatásával megszavazta a hitelezők által 
megkövetelt törvények  meghozását.
 
- aláírt mindent, amit elvártak tőle, majd bejelentette saját lemondását.
 
Egész 
Európa számára egyértelmű, hogy mi történt. Alekszisz Ciprasz  ugyanis 
mindvégig komolyan gondolta a megszorítások és a nemzetközi  hitelezők 
elleni harcot. Erre épült a kampány, ez a párt profilja,  emiatt 
választották meg. Még kormányra jutása után is komolyan gondolta,  azt 
viszont képtelen volt megakadályozni, hogy egy erősebb hatalom a  görög 
nép demokratikus döntéshozatala ellenében is keresztülvigye  akaratát.
Nyugati sajtóorgánumok is elismerik, hogy ez történt. A Deutsche Wirtschafts Nachrichten német napilap szerint “az
  Európai Unió korábbi formájában megszűnt létezni, az már nem  
egy kölcsönös bizalmon és demokratikus értékeken alapuló politikai  
unió”. A Ciprasz pálfordulását követően megjelent publicisztika szerint Angela Merkel a görög nép demokratikus véleménynyilvánításának semmibevételével terrorállammá formálta az Európai Uniót, ahol
a demokrácia marginális 
jelenséggé  válik, az erős országok ultimátumot adnak a gyengéknek, 
olyan módon,  ahogy az korábban soha nem történt.
Alekszisz
 Ciprasz hatalomra jutása és látványos fordulata ugyanis ezt  jelenti. 
Lehet annak kapcsán elméleti vitát folytatni, hogy eddig  létezett-e 
demokrácia, vagy már a kezdetektől fogva hazugság volt az  egész, de a 
Görögországban történtek kétségkívül rámutatnak arra, hogy ma, Európában nemzetállamok demokratikus módon nem tudnak független cselekvőként működni.
  Ciprasz látványos fordulata arra mutat rá, hogy a nemzetközi hitelezők
  nem tűrnek ellentmondást. Megengedik, hogy egy párt ellenállással  
kampányoljon. Akár kormányra is juthatnak – de azon a ponton, ahol egy  
ország kormánya szembemenne a nemzetközi tőke akaratával, a kormány  
kulcsfigurái látványos fordulatot tesznek. Vélhetően senki nem fogja  
bizonyítani, hogy Cipraszt megzsarolták, vagy lefizették, de lassan a  
fővonalú nyugati média egy része is tényként kezeli: Görögországot megtörték, a kormányra egy idegen hatalom rákényszerítette akaratát.
Ezek 
nagyon veszélyes történések. A volt Szovjetunió egykori  
érdekszférájához tartozó országokban ugyanis a rendszerváltások óta  
folyamatosan csökken a választásokon a részvételi hajlandóság. Két  
évtized alatt az országok lakossága egymástól függetlenül, belpolitikai 
 okokból is rádöbbent arra, hogy a demokraták nem hoznak változást.  
Kampányolnak, hazudnak, majd megválasztásukat követően az ellenkezőjét  
csinálják.
Ami Görögországban történik, az kezd fokozottan veszélyessé válni. Ugyanis ez egy olyan helyzet, amit a történelem folyamán minden esetben katonai diktatúra követett.
  Görögország kormányát megtörték, és egy demokratikusan megválasztott  
kormányt rákényszerítettek arra, hogy cserben hagyja választóit. A  
helyzet amiatt fokozottan veszélyes, mert a Sziriza nem csak egy párt a 
 sok közül. Ez egy utolsó párt, amihez nagy számban fordulnak a demokráciából kiábrándult állampolgárok.
Nem 
nehéz párhuzamot vonni Görögország és Európa egésze közt. Az  Európai 
Unióban ugyanis éppen ilyen pártok jutnak a hatalom közelébe: utolsó
 pártok, amire az emberek a demokráciából kiábrándulás miatt,  
rendszerellenességük okán szavaznak. Tagállamtól függően eltérő, hogy ez
  radikális jobb vagy baloldalt jelent, de az ilyen sokadik utas
 pártok közös vonása, hogy felfogják a demokráciából kiábrándultak  
szavazatait, és visszaterelik őket a demokratikus váltógazdaságba.
Ezek a pártok – Magyarországon a Jobbik sorolható ebbe a kategóriába – a demokrácia végső menedékét jelentik Európában. Azzal,
  hogy a nemzetközi hitelezők hagynak kormányra jutni, majd korrumpálnak
  egy ilyen pártot, végső csapást mérnek a demokráciára, amiből
  az európai választóknak lassan már a relatív többsége kiábrándult. A  
Sziriza esetét minden ország magára vonatkoztatja, és Ciprasz látványos 
 fordulata semmi jót nem jelent. Más országok vonatkozásában azt  
közvetíti; hiába válik egy új párt legnagyobb ellenzéki erővé –  
kormányra juthat akár Vona Gábor -, mert önmagában az ország nem  
rendelkezik annyi erővel, hogy egy nemzetérdekű kormány hatalomra jutása
  esetén a kormány ki tudjon tartani saját döntései mellett.  
Kampányolnak, kormányra jutnak – és utána kiderül, kinél mennyi nyers  
erő van.
Ez a demokráciára mért végső csapás,
 és újabb lépés  afelé, hogy az emberek felismerjék: a nyílt erő 
határozza meg a  politikát, a nyílt erő határozza meg az országok közti,
 a hitelezők és  kormányok közti viszonyokat, és annak ellenére, hogy a 
nyugati világ  felvilágosultnak gondolja magát, a dzsungel törvényei 
szerint él. Ha  Európában a demokrácia újra megszűnik létezni (a 
történelem folyamán  volt már rá példa), és újabb türannoszok emelkednek
 fel Európa-szerte,  az a profit maximalizálásában érdekelt nemzetközi 
hitelezők hibája. Az  emberek ugyanis hajlamosak arra, hogy mindig 
megszavazzák az újabb  demokratikus alternatívát: egészen addig a 
pontig, ameddig egy külső  hatalom ki nem nyilvánítja: “megszavazhattok bárkit, úgyis az fog történni, amit mi akarunk”.
http://hidfo.ru/2015/08/europaban-ujra-eljon-a-turannoszok-ideje/