Az ismert történelem nagy
igazsága, hogy az ember soha nem változik: talál egy eddig ismeretlen
jelenséget, és azonnal elkezd kutatásokat folytatni azzal kapcsolatban,
hogyan lehetne azt más emberek ellen fordítani. Így jártunk a fekete
lyukkal is, ami a tévhit szerint fekete, de valójában az univerzum
legfényesebb és legkiszámíthatatlanabb objektuma.
Stephen Hawking, korunk egyik legismertebb elméleti fizikusa nemsokára megkaphatja a
Nobel-díjat
egy négy évtizeddel ezelőtt tett állításáért; 1974-ben közölte, hogy a
fekete lyuk, amiről egészen napjainkig azt gondolták, hogy semmi nem
szabadulhat belőle, valójában anyagot bocsát ki magából, vagyis az anyag
és információ különböző formái mégis távozhatnak belőle – ezt az
állítást pedig mára sikerült visszaigazolni. Azóta a fekete lyukak
váltak a csillagos ég legintenzívebben kutatott objektumaivá, és
határozott jelei mutatkoznak annak, hogy az ember nem csak megfigyelni,
hanem
reprodukálni is
tudja ezt a jelenséget. Emiatt el kell gondolkozni annak lehetőségén,
hogy pontosan mit fognak kezdeni ezzel a tudással egy olyan
civilizációban, ahol az érdekek ütközése minden eddiginél intenzívebbé
válik, és a tömeggyilkosság lehetőségének fenntartása a legerősebb
politikai fegyver.
Minden ellenállás értelmetlen
Mit tudhatunk eddig a fekete lyukakról?
Szerencsére élnek olyan emberek, akik az elképzelhető legegyszerűbb
formában elmondják nekünk, mennyi mindent lehet tudni a legújabb és
legrégibb, de kétség-kívül legizgalmasabb égi jelenségről. Stephen
Hawking nem csak elméleti fizikusként, hanem celeb-tudósként is
hozzájárul ahhoz, hogy az új generáció érdeklődését felkeltse a tudomány
iránt. Előadásai mentén azokat is foglalkoztatja ez a kozmikus
jelenség, akiknek egyébként semmi köze a fizikához. A fekete lyukakról
ma már tudjuk, hogy:
- Szabad szemmel és a megfigyelés egyéb eszközeivel is láthatatlanok – de amikor működés közben látni őket, nagyságrendekkel fényesebbek, mint a legfényesebb csillagok.
- Mindent maguk felé vonzanak, és kíméletlenül, apró alkotóelemeire szednek szét.
- Velük szemben “minden ellenállás értelmetlen” – egy fekete lyuknak
minden egyszerű táplálék, még a legfényesebb csillagok és a legsűrűbb
anyagok is.
- Ezek az univerzum leghatékonyabb csapdái és védőpajzsai, hiszen mindent elnyelnek.
- Nem csak a tér megszokott szerkezetébe zavarnak bele, de az időt is torzíthatják.
- Néha összeolvadnak egy még nagyobb fekete lyukká, amivel még hatalmasabbá, és még kiszámíthatatlanabbá válnak.
- Ismeretlen dolgok viszont néha elszabadulnak belőlük; az anyagnak és információnak nem végső csapdája a fekete lyuk.
- A Sci-fi rajongók nagy álma is valóra vált: kiderült, hogy ezek a
kozmikus pókhálók nem feneketlen gödrök a tér-idő szerkezetében, hanem átjárók: ami bejut egy fekete lyukba, az egy másik univerzumban előbukkanhat.
- Idővel az is kiderült, hogy nem egyirányú átjáró: be is juthatnak dolgok, más dolgok viszont kijuthatnak belőle. Bár egy pók üregéből a pók előmászhat – az áldozata minden bizonnyal nem.
Lent a Földön még veszélyesebb
Mit kezd az ember egy égi jelenséggel,
ami ismeretlen mennyiségű információt és anyagot hordoz, minden ismert
dolog megsemmisítésére alkalmas, de eközben átjáróként működik, és
láthatatlan? Mi mást, mint
fegyvert kovácsol belőle.
Laboratóriumban sikeresen létrehozza a
Földön is, megpróbálja irányítani, és más emberek ellen fordítani.
Forradalmasítja a hírszerzést és a hadviselést, megteremti ezáltal a
megsemmisítés és információkinyerés még “tökéletesebb” formáit.
Az ember figyelmének középpontjában
évezredeken át a Nap állt. Egész civilizációk működését határozta meg a
Nap járása és működési elve. Az ókori egyiptomiak istenként
tisztelték, – de ma már tudjuk, hogy nem isten, hanem egy
termonukleáris reaktor. Fegyverként, erőforrásként használjuk a Nap
működési elvét, civilizációnk egészét akarva-akaratlanul ma is
meghatározza a Nap, aminek békés formájával energiát állítunk elő,
agresszív formái által pedig emberek tízezrei veszíthetik életüket
egyetlen szem-villanás alatt. Évtizedekkel a hidegháború után újra ott
tartunk, hogy az atomfegyverek száma és elhelyezkedése határozza meg a
nagyhatalmi erőegyensúlyt. Azok az emberek, akik ezekkel az
agresszorokkal szembe kell nézzenek, mi mást tehetnének, mint
tökéletesebb fegyvert alkotni, mint ami az agresszor birtokában van?
A fekete lyuk forradalmasítja a
hírszerzést és a hadviselést, de a nyilvánosság számára nyilván nem ezt
fogják mondani, hanem a békés felhasználási lehetőségeket helyezik
majd kirakatba.
A hölgyek is büszkék lehetnek
Egy a nagy nyilvánosság számára
ismeretlen fiatal nő – hallgató – Hawking fejtegetése alapján röviden,
tömören összegezte a kiszámíthatatlan csillagtemető emberi
felhasználásának lényegét: ebből születik az ismert történelem első
fegyvere, ami nem fallikus szimbólum – nem úgy gyilkol, hogy valamilyen
formában be kell juttatni az áldozatba, ami ennek következtében
meghal. “A történelem folyamán a háborúkat a férfiak vívták, az
ismert civilizációk többsége patriarchális alapon szerveződik, a köztük
dúló háborúk során pedig a férfiak fallikus szimbólumokkal gyilkolnak.
Kardokkal, nyilakkal, hosszú fémcsövekből kilőtt robbanó töltetekkel
gyilkolják egymást, de most itt az első fegyver, ami nem úgy öl, hogy
behatol valamibe, hanem épp ellenkezőleg: azzal öl, hogy magába foglal,
és tiszta energiává bont szét.” Amit egyszer belekényszerítenek
egy fekete lyukba, de védtelen a fekete lyuk erejével szemben, az nem
éli túl, vagy nem szabadul többé.
A fekete lyukkal kapcsolatos kutatások
pedig már most túllépték a fizika eddig megdönthetetlennek gondolt
törvényeit. Metafizikai változást él meg az emberiség, de egyvalami nem
változik: továbbra is szükség van fegyverekre. Egy vezető erő számára
pedig mindig kérdésen felül álló tény, hogy olyan fegyverre van
szükség, amivel szemben minden ellenállás értelmetlen.
http://www.hidfo.ru/2016/04/fegyvert-kovacsoltunk-az-univerzum-lathatatlan-pokhaloibol/