Az ismert történelem nagy 
igazsága, hogy az ember soha nem  változik: talál egy eddig ismeretlen 
jelenséget, és azonnal elkezd  kutatásokat folytatni azzal kapcsolatban,
 hogyan lehetne azt más emberek  ellen fordítani. Így jártunk a fekete 
lyukkal is, ami a tévhit szerint  fekete, de valójában az univerzum 
legfényesebb és legkiszámíthatatlanabb  objektuma.
Stephen Hawking, korunk egyik legismertebb elméleti fizikusa nemsokára megkaphatja a 
Nobel-díjat
 egy négy évtizeddel ezelőtt tett állításáért; 1974-ben közölte, hogy a 
 fekete lyuk, amiről egészen napjainkig azt gondolták, hogy semmi nem  
szabadulhat belőle, valójában anyagot bocsát ki magából, vagyis az anyag
  és információ különböző formái mégis távozhatnak belőle – ezt az  
állítást pedig mára sikerült visszaigazolni. Azóta a fekete lyukak  
váltak a csillagos ég legintenzívebben kutatott objektumaivá, és  
határozott jelei mutatkoznak annak, hogy az ember nem csak megfigyelni, 
 hanem 
reprodukálni is
  tudja ezt a jelenséget. Emiatt el kell gondolkozni annak lehetőségén, 
 hogy pontosan mit fognak kezdeni ezzel a tudással egy olyan  
civilizációban, ahol az érdekek ütközése minden eddiginél intenzívebbé  
válik, és a tömeggyilkosság lehetőségének fenntartása a legerősebb  
politikai fegyver.
Minden ellenállás értelmetlen
Mit tudhatunk eddig a fekete lyukakról? 
Szerencsére élnek olyan  emberek, akik az elképzelhető legegyszerűbb 
formában elmondják nekünk,  mennyi mindent lehet tudni a legújabb és 
legrégibb, de kétség-kívül  legizgalmasabb égi jelenségről. Stephen 
Hawking nem csak elméleti  fizikusként, hanem celeb-tudósként is 
hozzájárul ahhoz, hogy az új  generáció érdeklődését felkeltse a tudomány
 iránt. Előadásai  mentén azokat is foglalkoztatja ez a kozmikus 
jelenség, akiknek  egyébként semmi köze a fizikához. A fekete lyukakról 
ma már tudjuk,  hogy:
- Szabad szemmel és a megfigyelés egyéb eszközeivel is láthatatlanok – de amikor működés közben látni őket, nagyságrendekkel fényesebbek, mint a legfényesebb csillagok.
- Mindent maguk felé vonzanak, és kíméletlenül, apró alkotóelemeire szednek szét.
- Velük szemben “minden ellenállás értelmetlen” – egy fekete lyuknak  
minden egyszerű táplálék, még a legfényesebb csillagok és a legsűrűbb  
anyagok is.
- Ezek az univerzum leghatékonyabb csapdái és védőpajzsai, hiszen mindent elnyelnek.
- Nem csak a tér megszokott szerkezetébe zavarnak bele, de az időt is torzíthatják.
- Néha összeolvadnak egy még nagyobb fekete lyukká, amivel még hatalmasabbá, és még kiszámíthatatlanabbá válnak.
- Ismeretlen dolgok viszont néha elszabadulnak belőlük; az anyagnak és információnak nem végső csapdája a fekete lyuk.
- A Sci-fi rajongók nagy álma is valóra vált: kiderült, hogy ezek a  
kozmikus pókhálók nem feneketlen gödrök a tér-idő szerkezetében, hanem átjárók: ami bejut egy fekete lyukba, az egy másik univerzumban előbukkanhat.
- Idővel az is kiderült, hogy nem egyirányú átjáró: be is juthatnak dolgok, más dolgok viszont kijuthatnak belőle. Bár egy pók üregéből a pók előmászhat – az áldozata minden bizonnyal nem.

 
Lent a Földön még veszélyesebb
Mit kezd az ember egy égi jelenséggel, 
ami ismeretlen mennyiségű  információt és anyagot hordoz, minden ismert 
dolog megsemmisítésére  alkalmas, de eközben átjáróként működik, és 
láthatatlan? Mi mást, mint
fegyvert kovácsol belőle.
Laboratóriumban sikeresen létrehozza a 
Földön is, megpróbálja  irányítani, és más emberek ellen fordítani. 
Forradalmasítja a  hírszerzést és a hadviselést, megteremti ezáltal a 
megsemmisítés és  információkinyerés még “tökéletesebb” formáit.
Az ember figyelmének középpontjában 
évezredeken át a Nap állt. Egész  civilizációk működését határozta meg a
 Nap járása és működési elve. Az  ókori egyiptomiak istenként 
tisztelték, – de ma már tudjuk, hogy nem  isten, hanem egy 
termonukleáris reaktor. Fegyverként, erőforrásként  használjuk a Nap 
működési elvét, civilizációnk egészét  akarva-akaratlanul ma is 
meghatározza a Nap, aminek békés formájával  energiát állítunk elő, 
agresszív formái által pedig emberek tízezrei  veszíthetik életüket 
egyetlen szem-villanás alatt. Évtizedekkel a  hidegháború után újra ott 
tartunk, hogy az atomfegyverek száma és  elhelyezkedése határozza meg a 
nagyhatalmi erőegyensúlyt. Azok az  emberek, akik ezekkel az 
agresszorokkal szembe kell nézzenek, mi mást  tehetnének, mint 
tökéletesebb fegyvert alkotni, mint ami az agresszor  birtokában van?
A fekete lyuk forradalmasítja a 
hírszerzést és a hadviselést, de a  nyilvánosság számára nyilván nem ezt
 fogják mondani, hanem a békés  felhasználási lehetőségeket helyezik 
majd kirakatba.
A hölgyek is büszkék lehetnek
Egy a nagy nyilvánosság számára 
ismeretlen fiatal nő – hallgató –  Hawking fejtegetése alapján röviden, 
tömören összegezte a  kiszámíthatatlan csillagtemető emberi 
felhasználásának lényegét: ebből  születik az ismert történelem első 
fegyvere, ami nem fallikus szimbólum –  nem úgy gyilkol, hogy valamilyen
 formában be kell juttatni az  áldozatba, ami ennek következtében 
meghal. “A történelem folyamán a  háborúkat a férfiak vívták, az 
ismert civilizációk többsége  patriarchális alapon szerveződik, a köztük
 dúló háborúk során pedig a  férfiak fallikus szimbólumokkal gyilkolnak.
 Kardokkal, nyilakkal, hosszú  fémcsövekből kilőtt robbanó töltetekkel 
gyilkolják egymást, de most itt  az első fegyver, ami nem úgy öl, hogy 
behatol valamibe, hanem épp  ellenkezőleg: azzal öl, hogy magába foglal,
 és tiszta energiává bont  szét.” Amit egyszer belekényszerítenek 
egy fekete lyukba, de  védtelen a fekete lyuk erejével szemben, az nem 
éli túl, vagy nem  szabadul többé.
A fekete lyukkal kapcsolatos kutatások 
pedig már most túllépték a  fizika eddig megdönthetetlennek gondolt 
törvényeit. Metafizikai  változást él meg az emberiség, de egyvalami nem
 változik: továbbra is  szükség van fegyverekre. Egy vezető erő számára 
pedig mindig kérdésen  felül álló tény, hogy olyan fegyverre van 
szükség, amivel szemben minden  ellenállás értelmetlen.
http://www.hidfo.ru/2016/04/fegyvert-kovacsoltunk-az-univerzum-lathatatlan-pokhaloibol/