Sucharit Bhakdi professzor arról beszél, miért alakult ki benne erős kötődés Németországhoz, és miért jutott el oda, hogy ma már el akarja hagyni az országot. Elmondása szerint Németország tette lehetővé számára, hogy orvos, majd tudós és professzor legyen. Külföldiként is támogatták és elismerték a teljesítményét: habilitált, oktatott és kutatott, később pedig német állampolgárság nélkül is élethosszig tartó közalkalmazotti státuszt kapott.
Éppen ezért különösen fájdalmas számára, amit Németországban az utóbbi években tapasztal. A tudományos élet jelenlegi irányítását rendkívül rossznak tartja, és úgy véli, hogy a korábbi, teljesítményen és szakmai elismerésen alapuló rendszer jelentősen megváltozott. Példaként Stefan Homburgot említi, akit kiemelkedő német akadémikusnak tart.
A német társadalom politikai magatartását is élesen bírálja: szerinte sokan „alvó birkaként” fogadják el azt, amire rákényszerítik őket, és ezt nem tekinti valódi demokráciának.
Bhakdi korábban annyira Németországhoz kötődött, hogy tíz éve azért kérte a német állampolgárságot, mert akkor még úgy gondolta, ott fogja leélni az egész életét, sőt ott szeretne meghalni. Ma már ennek éppen az ellenkezőjét mondja: ha lehetősége nyílik rá, el akar menni, és személy szerint Thaiföldre szeretne visszatérni. A távozást jelenleg elsősorban az nehezíti, hogy fiuk még iskolába jár.
2026. szeptember 10., csütörtök
Bhakdi: „Németország már nem az az ország, amelyben élni akarok”
Neil Oliver: Nem kell ezt tovább tűrnünk!
Neil Oliver GB News-on elhangzott üzenetében arra emlékeztet, hogy a brit kormányok régebben legalább úgy tettek, mintha Nagy-Britannia és a brit emberek érdekei számítanának. A COVID után azonban lehullt a lepel: a hatalom birtokosai többé nem tartják szükségesnek a társadalmi szerződés látszatát sem. Az emberek csupán „pénzfejő tehenek” és szükség esetén ágyútöltelék.
A prioritás immár nem a brit polgárok, hanem Ukrajna. Andy Burnham első külföldi útja is oda vezetett, folytatva Johnson és Starmer vonalát. Miközben a britek éveken át tartó megélhetési válságban élnek – dráguló élelmiszer, energia, nyitott határok, migránsok eltartása –, milliárdokat és fegyvereket küldenek Ukrajnába, holott a háborút a Nyugat és a Nagy Babiloni Szajha provokálta.
Oliver szerint egy áldozati ideológia uralkodik: a háborúk, a klímaválság-propaganda, a csökkenő termékenység ignorálása, a fiatalok állásainak AI általi elvétele mind elfogadottá vált. A politikusok már nem is próbálnak a szavazók kedvében járni – Starmer és elődje is „parachute-olt” vezető, akiket senki sem akart, mégis maradnak. Ugyanez látható Franciaországban és Németországban is. A háborúk, a népességcsökkenés, a kultúrák és országok eróziója, a vallási és etnikai ellentétek szítása mind az elitek – „parazita pszichopata nárcisztikusok” – érdekeit szolgálják. Oliver zárásként leszögezi: nincs szükség arra, hogy akár egy pillanatig is tovább tűrjük ezt.