Javier Milei argentin elnök davosi beszédében azt állította, hogy a Nyugat veszélybe került, mert „woke” formában egyre több „szocializmust” fogadott be, de szerinte 2026-ra fordulat kezdődött: „a világ ébredezik”, és a szabadság eszméinek újjászületése miatt az amerikai kontinens lesz a Nyugat „fénylő jelzőtüze”. Milei a nyugati civilizáció alapjaihoz (görög filozófia, római jog, zsidó–keresztény értékek) való visszatérést sürgette, és a szocializmus történelmi kudarcait (Venezuela példája, narco-diktatúra) hozta fel elrettentésként. 
A beszéd gazdasági gerincét Milei deregulációs programja adta: dicsekedett azzal, hogy 2023-as hivatalba lépése óta 13 500 „strukturális reformot” vittek véghez Federico Sturzenegger vezetésével, és azt állította, hogy Argentína 15%-os GDP-arányos fiskális hiányt számolt fel, az inflációt 300%-ról 30%-ra csökkentette, a kockázati felárat 2500 bázisponttal mérsékelte, a szegénység pedig 57%-ról 27%-ra esett. 
Milei központi tétele, hogy a szabályozás és állami beavatkozás nemcsak gazdaságilag káros, hanem morálisan is igazságtalan, mert sérti a tulajdonjogot, bünteti a profitot, ezzel pedig „megöli a növekedést” (az általa hangsúlyozott „növekvő hozadékokat”). Az AI-t a 21. század Adam Smith-féle „gombostűgyárának” nevezte: szerinte az MI a növekedés katalizátora, ezért az államoknak a legfelelősebb lépés az, ha „nem zaklatják” azokat, akik fejlesztenek. 
A beszéd zárása erősen ideológiai-vallási keretet kapott: Milei azt mondta, a politika utilitarista-machiavellista logikájának vége („Machiavelli halott”), és a szabadpiacot erkölcsi erőként mutatta be. A végén a Tóra hetiszakaszából (Parashat Bo) vett példázattal a szabadság elutasítását a társadalmi összeomlás útjaként ábrázolta, majd a védjegyszerű kiáltással zárt: „Éljen a szabadság, a fenébe is.”