Jordan Peterson a beszédben Mark Carney (volt jegybankelnök) pályáját és főleg a Values című könyvét elemzi abból a szempontból, hogy milyen értékrendet képvisel, és ebből milyen politikai/irányítási következtetések adódnak a jövőre nézve. Peterson szerint Carney „kanadai értékekről” adott definíciója valójában nem történeti-kanadai hagyományból ered, hanem egy baloldali, globalista, utópikus értelmezés: kulcsszavai a fairness/equity, fenntarthatóság, közösség és együttműködés.
Peterson azzal érvel, hogy a kanadai társadalom alapjai ezzel szemben a zsidó-keresztény és nyugati hagyomány, az angolszász common law, az egyéni szabadságjogok, a jog uralma, valamint a törvény előtti egyenlőség (nem „kimenetel-egyenlőség”). A beszéd központi állítása, hogy Carney értékkészlete nem pusztán retorika: konkrét politikai irányba fordul, mégpedig Peterson szerint a DEI (diversity, equity, inclusion) szemlélet felé, amelyet ő társadalomrombolónak, megosztónak és részben posztmodern/marxista gyökerűnek nevez.
Peterson szerint Carney „értékprogramja” így valójában egy szélesebb, nemzetközi baloldali-progresszív fordulat része, ami Kanadában is mélyen befolyásolhatja a kormányzást és a közpolitikai irányokat.
2026. január 26., hétfő
Mit árul el Mark Carney múltja a következő lépéseiről? – Jordan Peterson értelmezése
A Nyugat hanyatlása és a nagyhatalmi ütközés kora – háború lesz a hegemóniaváltásból?
Glenn Diesen podcastjában Jiang Xueqin arról beszél, hogy a nemzetközi rendszer történelmi fordulópontba érkezett: Kína gyors és – történelmi léptékkel nézve – szokatlanul békés felemelkedése véget vethet az elmúlt mintegy 500 év nyugati dominanciájának. A beszélgetés központi kérdése, hogy egy ekkora hatalmi átrendeződés végbemehet-e nagy háború nélkül, vagy elkerülhetetlen a nagyhatalmak összecsapása.
A mű egyik kulcsrésze Mark Carney davosi beszédének értelmezése: a „szabályalapú világrend” nem semleges értékrendként, hanem az amerikai birodalmi érdekek eszközeként jelenik meg, amelyhez a nyugati szövetségesek is alkalmazkodtak, amíg profitáltak belőle. Jiang szerint az USA most nyíltabb, keményebb birodalmi stratégiára vált, szövetségeseit pedig egyre inkább alárendelt „vazallusként” kezeli, miközben globálisan igyekszik fékezni Kína gazdasági és geopolitikai térnyerését. Ezzel párhuzamosan felmerül, hogy Európa és a „középhatalmak” a túlélés érdekében pragmatikusabb kapcsolatokat kereshetnek, akár a BRICS irányába is.
A beszélgetés végül nemcsak geopolitikáról, hanem a nyugati rendszer belső válságáról is szól: Jiang szerint az egyenlőtlenség, a politikai elszámoltathatóság eróziója és a társadalmi elidegenedés olyan strukturális problémák, amelyek Trump-jelenséghez hasonló politikai fordulatokat termelnek ki – és amelyek a hatalmi hegemónia elvesztésétől függetlenül is destabilizálhatják a világrendet.
Forrás: https://glenndiesen.substack.com/p/jiang-xueqin-western-decline-asian
A woke baloldalnak befellegzett
Javier Milei argentin elnök davosi beszédében azt állította, hogy a Nyugat veszélybe került, mert „woke” formában egyre több „szocializmust” fogadott be, de szerinte 2026-ra fordulat kezdődött: „a világ ébredezik”, és a szabadság eszméinek újjászületése miatt az amerikai kontinens lesz a Nyugat „fénylő jelzőtüze”. Milei a nyugati civilizáció alapjaihoz (görög filozófia, római jog, zsidó–keresztény értékek) való visszatérést sürgette, és a szocializmus történelmi kudarcait (Venezuela példája, narco-diktatúra) hozta fel elrettentésként.
A beszéd gazdasági gerincét Milei deregulációs programja adta: dicsekedett azzal, hogy 2023-as hivatalba lépése óta 13 500 „strukturális reformot” vittek véghez Federico Sturzenegger vezetésével, és azt állította, hogy Argentína 15%-os GDP-arányos fiskális hiányt számolt fel, az inflációt 300%-ról 30%-ra csökkentette, a kockázati felárat 2500 bázisponttal mérsékelte, a szegénység pedig 57%-ról 27%-ra esett.
Milei központi tétele, hogy a szabályozás és állami beavatkozás nemcsak gazdaságilag káros, hanem morálisan is igazságtalan, mert sérti a tulajdonjogot, bünteti a profitot, ezzel pedig „megöli a növekedést” (az általa hangsúlyozott „növekvő hozadékokat”). Az AI-t a 21. század Adam Smith-féle „gombostűgyárának” nevezte: szerinte az MI a növekedés katalizátora, ezért az államoknak a legfelelősebb lépés az, ha „nem zaklatják” azokat, akik fejlesztenek.
A beszéd zárása erősen ideológiai-vallási keretet kapott: Milei azt mondta, a politika utilitarista-machiavellista logikájának vége („Machiavelli halott”), és a szabadpiacot erkölcsi erőként mutatta be. A végén a Tóra hetiszakaszából (Parashat Bo) vett példázattal a szabadság elutasítását a társadalmi összeomlás útjaként ábrázolta, majd a védjegyszerű kiáltással zárt: „Éljen a szabadság, a fenébe is.”