Tanulmányok összegzése az internet társadalmi hatásairól és az u.n. online-nemzedékről.

E-mailekkel kelünk, online hírek olvasása közben eszünk, netről streamelt filmeken alszunk el. Az elmúlt húsz év internetes forradalma megváltoztatta életünket. Szakértőink elemezték a változásokat.

Tíz percenként nézegeti a mobilját a tinédzserek 36 százaléka egy felmérés alapján, akik közül minden második megkérdezett saját bevallása szerint megőrülne, ha okostelefonja nélkül kellene leélnie egy hetet. Egy közel két éves kutatásról van szó, így vélhetően azóta még tovább romlott/javult a helyzet. Nem lehet ezen csodálkozni, hiszen életünk minden területére rányomta bélyegét az internet. Megváltoztatta kommunikációnkat, megkönnyítette napi feladataink elvégzését, időt és energiát spórol. Mi pedig feltétel nélkül szeretjük, és követjük becsukott szemmel. Pedig a világhálónak köszönhetően tulajdonképpen megéljük az orwelli és a gibsoni disztópiát is, mert átalakul az eszközök, a tér és az idő fogalma.

Taylor’s University és a BGF Kutatóközpontjának újmédia-kutatója elmondta például, hogy az internet ma már nemcsak egyféle hálózatot jelent, hanem egyszerre felel meg a digitális eszközkészletek hálózatainak, az adat- és tartalmi hálózatoknak, valamint a felhasználók hálózatának. A tér és idő kapcsán a Magyar Szociológiai Társaság Információs Társadalom Szakosztályának vezetője erről úgy vélekedett, hogy szinte filozofikus kérdés az internet és az infokommunikációs technológiák társadalomra gyakorolt hatása.

„A társadalomszervezés már az ókorban is – a közösségek társadalmakká alakulásával – nagymértékben összefüggött a tér, illetve az idő rendszerszintű birtokba vételével, és a kettő nem volt független egymástól. Az információs társadalomban kapcsolatuk jelentősen átalakul. Az internet és a mobiltelefonok használatával, ha a fizikai térben nem is, de virtuálisan azonos időben és helyen lehetünk egy másik földrészen vagy időzónában található társunkkal. Cselekvéseinket ennek megfelelően tudjuk összehangolni.”

Billentyűkhöz kötve: az új verbalitás

Ez az együttműködés pedig minden korábbinál jelentősebb. „Nemzetközi kutatások bizonyítják, az Y generáció és a náluk fiatalabbak szerint aki vagy ami nincs fenn a neten, az valójában nem is létezik” – fűzte hozzá Fehér Katalin. Sokan nem emlékeznek, hogyan tájékozódtak a világban online hálózatok nélkül. Madártávlatból tekintve a „társadalmi és gazdasági behálózottság meghatározó. A vállalatok és a szervezetek szerepét, versenyképességét, sérülékenységét és biztonságát a hálózatokon belüli nézőpontok és nézőpontváltások határozzák meg, illetve hogy ezeket hogy tudják kezelni a lehetséges együttműködések kapcsán.”

Azonnali jelenlét, felgyorsult világ

Az internet legnagyobb előnye vitathatatlanul egy olyan hálózat létrehozása, ami határokon átnyúló volta miatt kinyitja a világot. Ezzel olyan kapcsolatok létrejövésére teremt lehetőséget, amelyek a való életben nem valósulhatnának meg. Amerikában például már iskolai program is indult ennek kihasználására: magányos chicagói nyugdíjasok tanítják a neten keresztül angolul a brazil gyerekeket. Így legalább tudnak kivel diskurálni, míg a Távol-Keleten lassan már iparág épül a magukba zárkózott emberek szociális igényének kielégítésére. Park-Seo-Yeon például 9400 dollárt keres egy hónapban azzal, hogy a számítógép előtt, élőben streamelve fogyasztja el vacsoráját vadidegen emberekkel együtt.

Információrobbanás és dezinformáció

A net nemcsak az új kapcsolatok létrehozásának lehetőségét teremtette meg, hanem a minden korábbinál több információ terjedésének is szabad utat enged. A világ, amely egykor a médiából tájékozódott, mára maga is tartalomgyártóvá lépett elő. Ez a „részvétel kultúrája” egy amerikai médiatudós szerint. Felértékelődik az egyén szerepe, mivel ellenőrzés nélkül adhatja közre gondolatait és oszthatja meg azokat akár az egész világgal, de csak akkor válhat a társadalom releváns részévé, ha minél több dolgot oszt meg, lehetőleg minél gyorsabban. Ez új és kreatív információközlő formákat hoz létre a vlogoktól (videoblog) kezdve a rövid YouTube-videókon át a manipulált képekig. A közösségi média pedig – tömegessége és gyorsasága okán – a legfőbb közvetítőjévé válik e tartalmaknak. A figyelem fenntartásáért persze folyamatosan meg kell küzdeni.

„Ezt nevezhetjük a figyelem gazdaságtanának” – magyarázta Prazsák Gergő. „A centrális pozícióban lévők kereskednek az információkkal: továbbadják, megosztják, és cserébe újakat kapnak, melyeket szintetizálva új tudást hoznak létre.”

A net pozitív és negatív hatásai címszavakban Pozitív:

- Cenzúramentesség
- Információbőség
- Individualizáció
- Egyszerű kapcsolatépítés
- Könnyű ügyintézés
- Multitasking
- Távolságok felszámolása
- Otthoni munka

Negatív:

- Adatbiztonsági problémák
- Dezinformáció
- Online veszélyek, kártevők
- Ellustulás
- Függőség
- Netes zaklatás
- Tekintély csökkenése
- Virtuális kapcsolatok, elmagányosodás

A közösségi média számos hasznos információ forrása is, de legfőképpen egyre növekvő adathalmaz. Taylor’s University és a BGF Kutatóközpont elmondta, hogy a Foresight Future Identities 2013-as jelentése szerint például a következő tíz évben mindannyiunk adatkészlete nemcsak növekedni fog, de különböző céloknak rendelődik majd alá, és a már eddig sem kicsi adatbázis még teljesebbé válik a minden egyes megosztás és feltöltés által növekvő digitális lábnyomunkból fakadóan, amibe lassan kezdünk beletörődni. Tudjuk, hogy a Google féltve őrzött algoritmusa pontosan látja, mikor, milyen hírek érdekelnek bennünket, és ehhez társítja reklámjait. Ugyanakkor segít keresni az olyan mértékű információhalmazban, amelynek kezelésére a legtöbb amerikai vállalat ma már külön tartalomkurátorokat alkalmaz. Nem véletlenül mondta egyszer a Lotus alapítója, hogy „az internetről informálódni olyan, mint egy tűzcsapból inni”.

„Az információk és a tudás kontrollja ma már nem egyetlen ember vagy szervezet kezében összpontosul, hanem a felhasználók közössége jelenti a garanciát. Bizonyos értelemben a mennyiség minőségbe fordulhat. Az idő lerövidülése miatt az online hozzáférhető tudás ma már esetenként pontosabb, használhatóbb, mint az offline."

Korábban könyvtárba kellett menni megbízható információért, ma elég az ügyes kulcsszavas keresés – hiszen azért a keresőmotorok sem zsenik – és a jó dezinformáció-szűrés. Mindez gyorsabb fejlődést tesz lehetővé. Az egyetemek és kutatóintézetek világszerte összekapcsolódhatnak és megoszthatják valós időben legújabb felfedezéseiket. Ez időt és pénzt spórol, ugyanakkor pontosan mutatja a net másik nagy ellentmondását: az időspórolás kontra felgyorsult világ kérdését.

Ideje lassítani?

A televízió 25 év alatt érte el a tízmilliós felhasználószámot, a számítógépek tíz év alatt jutottak el ugyanoda, az internetnek azonban csak öt év kellett. Ebből is látszik, hogy az elmúlt évtizedek alatt a gyorsulás egyre exponenciálisabb pályára lép. Prazsák Gergő azonban még korábbról eredezteti a gyorsulást. Szerinte „világunk a közlekedés XX. századi forradalmasítása óta folyamatosan gyorsul”, de az evolúciós változás sajátja, hogy alkalmazkodnunk kell a kialakult körülményekhez. „Igaz, olykor két-három generációnak is fel kellett nőnie, mire minden előnyt ki tudtak használni, és minden hátrányos tényezőt minimalizálnak.” Ez a feladat a felgyorsult világ kezelése kapcsán is felmerül. Élni kell az új eszközök nyújtotta lehetőségekkel, de nem szabad hagyni, hogy azok elhatalmasodjanak rajtunk.

Slow mozgalom: lassan járj, tovább élsz

Krajcsó Nelli ezt a Slow Mozgalom létrehozásával biztosította. 2012-ben lett elege a túlpörgetett reklámszakmából, és elindult a visszalassulás útján. Mert bár a felgyorsulás sokszor hasznos, de a túlprogramozott életvitel stresszhez vezet, mely végső soron csökkenti a hatékonyságot. „Célunk a figyelem felhívása a túlhajszoltságra, ami véleményünk szerint mindenki életében megjelenik így vagy úgy. Szeretnénk megállítani az embereket egy pillanatra, hogy elgondolkozzanak azon, miért és hova rohannak, és hogy ez megéri-e nekik? Szeretnénk alternatívákat mutatni a lassabb életre, és felépíteni egy lassabb közösséget” – magyarázta a ma már főállású slow-szakértő, aki nem ébred okostelefonra, és a személyes kapcsolatokat részesíti előnyben az e-mailes kommunikációval szemben.

Véleményével persze nem mindenki ért egyet. A tudatosabb és kiegyensúlyozottabb életmódra nem feltétlenül az e-mail-diéta az egyetlen recept. A Szilícium-völgyi startupok dolgozói élnek-halnak okostelefonjukért és tabletjükért, és a cégeknél például elképzelhetetlennek tartják, hogy ne lógjanak folyton online. Ettől a legkevésbé sem stresszesek, egyszerűen szeretik, amit csinálnak.

Európában persze másképp mennek a dolgok. Itt a magánélet védelme a munka ellenében nagyobb hangsúlyt kap, akár jogszabályi szinten is. Király Gábor, a Budapesti Gazdasági Főiskola és a Corvinus Egyetem kutató szociológusa elmondta, hogy Németországban például a Munkaügyi Minisztérium állásfoglalásban tiltotta meg a munkavállalók büntetését, ha azok nem reagáltak a munkaidőn kívül érkező e-mailekre. Igaz, a vihar lecsendesedése után más kérdés, hogy a munkavállalók kevéssé éltek az elérhetetlenséghez való joggal az emberi jellemhibák miatt, mivel nem akartak lemaradni a fontos eseményekről.

Magyarországon jelenleg nincs hasonló jogszabály, így nem csoda, hogy sokan szimpatizálnak a Slow Mozgalommal. Krajcsó Nelli szerint „egy rendszert nem lehet egyik pillanatról a másikra megváltoztatni, még akkor sem, ha pozitív hatást várunk tőle. A slow is erről szól; a fokozatosság a lassításban is fontos, mert csak így tartható fenn a jó.”

A mozgalom hazai terjedésének további pillére, hogy az itthoni vállalatok döntő többsége nem veszi figyelembe, a folyamatos online jelenlét nemcsak a munkaidőn túl hasznosítható, hanem nagy segítséget jelenthet a munkaidő alatt is. A távmunka, avagy nemzetközi kifejezéssel élve a „home office” Amerikában már teljesen elfogadott jelenség, kutatások százai bizonyítják, hogy heti egy-két nap otthoni munkavégzés szignifikánsan növelheti a dolgozó motiváltságát. Arról nem is beszélve, hogy már Európában is egyre elfogadottabbá válik a tény, hogy a 40 órás munkahét elavult, mivel az emberek éppen a folyamatos netezés miatt naponta átlagban négy-hat órát dolgoznak valójában.

Elszigetelve

Az internet egyik legnagyobb ellentmondása, hogy miközben kinyitja a teret, és földrészeket kapcsol össze, valójában lehetőséget teremt a bezárkózásra és a valódi emberi kapcsolatok elvesztésére. A vásárlás, a napi ügyintézés mind-mind elvégezhetővé válik otthonról, így semmi sem kényszerít minket arra, hogy felkeljünk a kényelmes fotelből, és kilépjünk a négy fal közül.

Fiatalok generációja: ha nem vagy online, nem is létezel

Csókay Ákos kutató szociológus szerint a mai értelemben vett elidegenedés és a magány egyáltalán nem új keletű jelenség, hanem a modernitás tipikus terméke, tehát lassan száz éves. „A felgyorsult 20. században született meg a nagyvárosi lét elszigetelődése, a kommunikáció zavara, az immáron többségében választható és választott kapcsolatok kiüresedése, az elembertelenedés folyamata” – magyarázta. Nem véletlen, hogy az 1950-60-as évek kutatásainak egyik kiemelkedő témája volt a magány. A filozófiában és az irodalomban ezt az egzisztencializmus képviselte Sartre, Hegel, Feuerbach és Camus írásai nyomán. Ezen írások jó része ironikus tiltakozás abban a reményben, hogy még van visszaút, mert a magány egy rossz állapot, amin változtatni kell. „Mára mindez eltűnt” – mondta el Csókay, hozzátéve, hogy a magány egy választható alternatívává nőtte ki magát. Már nem valaminek a hiánya, hanem a „nem magány” szintjén áll. „Ez már a 21. század magánya: az új magány.”

Az internet és a hozzá kapcsolódó technikai újdonságok segítségével könnyen, olcsón és valós jelenlét nélkül kommunikálhatunk. Tömegek számára vált lehetővé egyfelől a több irányú, szórt kommunikáció, másfelől a személyközi kapcsolatok mintájára játszódó interaktív kommunikáció. Ez paradox módon azt eredményezheti, hogy miközben akár több száz vagy több ezer kapcsolatunk van világszerte, valójában magányosak vagyunk. „Egyedüllétünk elől fokozott kommunikációba, gyakran kényszeres társas-túlmozgásokba menekülünk – ilyen például az túlzott megosztás jelensége vagy az, hogy naponta átlagosan hatpercenként kontaktálunk a telefonunkkal –, ami még jobban elszigetel” – folytatta Csókay, hozzátéve, hogy pszichológia már egyfajta új civilizációs betegségről beszél: FOMO (Fear of Missing Out). Ezt az érzést a valamiből való kimaradás, a nem-jelenlét esetén érezzük. Ilyen lehet a selfie-k és partifotók készítésének elmaradása vagy nem elégséges számú prezentálása. Vagyis „az eszközök által közvetített információs dömpingre egyfajta szorongással reagálunk: az elszigeteltség elől menekülve egyszerre mindig, mindent és most azonnal akarunk csinálni.”

Monitorélmények

A kényelmes és hatékony virtuális kommunikáció tehát Csókay véleménye szerint társas kapcsolatainkat is átalakítja. „Az élmények megélésének színhelye, a kapcsolatok teljes életciklusa sokszor teljesen áttevődik az online térbe. A folyamatos be- és összekapcsoltság azt az illúziót keltheti bennünk, hogy nem vagyunk egyedül, pedig sokszor a valóságból csak a monitor hideg vibrálása marad.”

Sok nemzetközi szakértő is egyetért Csókay Ákos véleményével. Különösen az Y és a későbbi generációk ma már gyakorlatilag mindent telefonjuk és az internet segítségével élnek át. Tapasztalásuk átalakul, beékelődik a való világ és élményeik közé egy közvetítő eszköz. Persze a tudósok véleménye nem feltétlenül egységes a helyzet sötétségét illetően. Király Gábor például úgy nyilatkozott, hogy ha egy tinédzser ma a Taj Mahalt a telefonján keresztül nézi, az leginkább a fotósok fényképezőgépen át tekintett valóságához hasonlít. Az internet egy eszköz, bár nem semleges, de rajtunk múlik, hogyan élünk vele. „Nemzetközi kutatások például azt bizonyítják, hogy az emberek öt másik emberrel tartanak fenn komoly kapcsolatot, függetlenül attól, hogy azt milyen platformon teszik. Ez az internet előtti, természetes kapcsolati hálózatunkban is igaz volt, és most is az. Csak éppen a kommunikáció formája változott.”

A fiatalok internethasználata az EU-ban Netezés napi rendszerességgel:

- 9–10 évesek: 33%
- 15–16 évesek: 80%
- 16–20 évesek: 95%

A net felhasználása:

- 85% segítség a tanuláshoz, házi feladathoz
- 83% internetes játékok
- 76% videók

A használat veszélyei:

- Túlsúly
- 18% fokozott felhasználók*
- 12% normál felhasználók**

Alváshiány:

- 59% fokozott felhasználók*
- 35% normál felhasználók**

*Fokozott felhasználók: több mint két óra/nap
**Normál felhasználók: heti pár alkalom – két óra/nap
Forrás: EU Kids Online

Papp István viselkedésszakértő viszont éppen ezt tartja a legnagyobb problémának. „Nem az a fontos, hogy hány emberrel tartunk kapcsolatot, hanem hogy hogyan. A chateléssel és az e-mailes kapcsolattartással elvész a kommunikáció legfontosabb eleme, a nonverbalitás” – mondta el. Ez pedig azért problémás, mert kutatások igazolják, hogy sokszor mondanivalónk 60-80 százalékát nonverbális úton fejezzük ki. Papp István hozzátette, hogy ennek alapján a mostani fiatal generációk nem tanulják meg a társas érintkezés minden formáját, az összes hogyant és mikéntet. Ez pedig a későbbi kapcsolatépítési és -fenntartási készségükre van káros következményekkel. Ezt Király Gábor azzal igyekszik megcáfolni, hogy csak azok az online kapcsolatok és hálózatok működhetnek jól, amelyek valójában egyszerre léteznek az offline világban is. „Vegyük például a tinédzserek Facebook-használatát. Iskolai életüket, társas érintkezéseiket otthonról, a képernyő elől folytatják.”

A kérdés innentől kezdve a társadalmak kulturáltságán vagy épp kulturálatlanságán áll vagy bukik. Aki rendelkezik megfelelő tudásmennyiséggel, az képes megfelelő döntéseket hozni. Az autonóm, önmagáért és másokért felelősséget vállalni képes egyén számára az internet csak egy újabb platform arra, hogy társas kapcsolatokat alakítson ki és menedzselje megnövekedett kapcsolati hálóját. Társas érintkezései ezzel együtt nem maradnak kizárólag virtuális térben. Vagy ha igen, akkor azokat megfelelő helyen kezeli, és nem téveszti össze a valódi emberi kapcsolatokkal. Akiket azonban megfelelő kritikai érzék híján elvarázsol a virtualitás és a kütyük világa, azok könnyen elveszthetik a kontrollt, és a net áldozatává válhatnak. „Ők lesznek a kiszolgáltatott tömegek, akik saját énjüket, identitásukat áruba bocsátják mindenfajta felkészültség és tudatosság nélkül, maguk válnak termékké az ingyenes alkalmazásokhoz” – jelentette ki Csókay Ákos.

Nincs több álarc

Rájuk főként veszélyként leselkedik a közösségi médiának az a trendje, hogy digitális identitásunk, tehát az a kép, amit a neten megjelenítünk magunkról és offline életünk egyre közelebb kerül egymáshoz. Korábban ugyanis könnyen elrejtőzhettek egy-egy álnév vagy avatár mögé, de ma a kettő már most is szorosan egymásba lóg, Fehér Katalin szerint pedig ez az elkövetkező években még inkább igaz lesz. „Az interneten senki sem tudja, hogy kutya vagy”. Mára ez sok tekintetben megváltozott, és az anonimitás egyre inkább visszaszorul, igaz, még mindig kozmetikázzuk netes énünket. Nagyban köszönhetően a sok Facebook-integrációnak, kezdjük névvel is felvállalni véleményünket. Az anonimitás persze még mindig igen vonzó. Az internet megmentheti azokat, akik egyébként korcsoportjuk perifériáján helyezkednek el, sőt segíthet lebontani a szociális kasztrendszert is. A népszerű fantasyjáték, a Parallel Universe kitalálója és tulajdonosa például egy tinédzserfiú volt, aki azért érvényesülhetett, mert partnereinek fogalma nem volt valódi koráról. Az erőviszonyok változásának is tanúi lehetünk. Kezdetben a híres emberek véleménye számított mindenekelőtt, utána a net terjedésével a névtelen IT-tudorok – akik sok esetben a lenézett kockafej-közösséghez tartoztak. De ahogy kezdünk visszatérni a nevesített kommunikációhoz, a celebek és divatdiktátorok is visszanyerik véleményformáló erőpozíciójukat.

Mi az internet ára?

Az idő pénz, az meg nincsen – tartja ironikusan a régi mondás. Az internet erre kínál megoldást, gyorsítja felmerülő problémáinkra adandó válasz megtalálását. Ugyanakkor cserébe valami megfizethetetlent vesz el: információt szokásainkról, életünkről. De könnyen megfoszthat a produktív alvásidőtől is. A netezés elvileg olcsó, és folyamatos növekedésével egyre olcsóbb lesz, ezért válthatta fel például az SMS-t a Facebook-chat. De hogy biztosak lehessünk benne, egyedül vagyunk a képernyő előtt, sokszor komoly anyagi áldozatot igénylő vírusirtókat és tűzfalprogramokat kell megvásárolnunk.

Féltve őrzött algoritmus: a Google tudja, mit olvasunk, nézünk

A legfélelmetesebb ár mindeközben, amit meg kell fizetnünk, a képességek satnyulása. Lassan elfejtünk kézzel írni. Amerikában már van olyan iskola, ahol meg sem tanítják a gyerekeket a zsinórírásra, úgyis csak nyomtatott betűkkel találkoznak nap mint nap a neten. Hasonló cipőben jár a nyelv is. A folyamatosan rövidített és emotikonokkal teletűzdelt szövegek miatt a mai iskoláskorosztály minden eddiginél jobban küzd a mondatszerkesztéssel és a klasszikus fogalmazással. A közösségi média térhódításával pedig valószínűleg újabb képességeink fognak visszafejlődni.

„Robert Dunbar antropológus megfigyelte, hogy az ősközösségi társadalmaktól kezdve az ember 120-150 főnél nagyobb csoporttal soha nem tudott társas kapcsolatot fenntartani” – mondta el Csókay Ákos. Ennek élettani okai vannak, az agy bizonyos részének barázdáltsága, idegsejtekkel való ellátottsága, valamint kapcsolódása más agyi területekhez korlátozza társas beágyazottságunk méreteit. A közösségi médián keresztül azonban élő kapcsolatunk lehet akár több ezer emberrel is. De valódi kapcsolatok-e ezek? És ha igen, mert az agyunk megtanul ehhez alkalmazkodni, akkor milyen más képességeink satnyulnak el, miket fogunk háttérbe szorítani e funkció előtérbe helyezéséért? Annyi bizonyos, hogy az evolúció során érzékszerveink életkörülményeinkhez, így például szaglásunk és tapintásunk jelentősen visszafejlődött látásunk javára.

Mit hoz a jövő?

Húsz évvel ezelőtt még az otthoni PC-használat sem volt egyértelmű mindenki számára. Húsz év múlva pedig a 24 órán keresztül netre csatlakoztatott mobileszköz nélkül napi feladatainkat sem végezhetjük majd el. „A kormányoknak, piaci szereplőknek és a felhasználóknak is egy körülbelül fél emberéletnyi távlatban kell alkalmazkodniuk ehhez a dinamikus változáshoz. A prognózis tehát nem a kütyükről szól, hanem az emberről. Az alkalmazkodóképességről, a kontrollról, az ellenőrizhető és menedzselhető adatokról és tartalomról. Arról, hogy kik leszünk a digitális rendszerekben, mennyire válunk sérülékenyekké vagy mennyire tudjuk felépíteni magunkat szinkron és aszinkron digitális valóságokban, hogyan képviseljük majd ezzel családunkat, szakmánkat vagy épp bármi mást” – mondta el Fehér Katalin.

Behálózva: elválaszt és összeköt a net

A trendek tehát egyértelműen azt mutatják, hogy az internet jövője a mobilitásban rejlik. Adatok és gyors információcseppek halmaza lesz, amit szó szerint azonnal elérhetünk majd. A kérdés a hogyan. Egyszóval a Google alapon működő szofisztikált algoritmusok határozzák majd meg, hogy ki mit láthat a netes információhalmazból? Vagy a közösségi médián belül keresünk majd, ahol saját ismerőseink ajánlatai mutatják majd az utat, és nem névtelen trollok és marketingszövegek? Esetleg 140 – vagy még kevesebb – karakterben ismerjük meg a világot, az ismerősök, a hírek és a reklámok történéseit, hogy végül eljussunk a csak képi vagy videós kommunikációhoz?

Egyelőre a kérdés még kérdés marad. Jelenleg még a kulturális megosztottság alapján szerveződő nethasználat számainak javítása a cél. Ez az oka ugyanis az egyenlőtlen netelosztlásnak – még az EU-n belül is. „Magyarországon száz főből jelenleg körülbelül hetvenöten, Dániában viszont százból kilencvenhatan használják aktívan a netet” – jelentette ki Prazsák Gergő. Ez a szám persze világviszonylatban nem számít rossznak. Ázsiai-afrikai összehasonlításban például a teljes lakossághoz mérten egyes országok jóval alacsonyabb nethasználati arányszámmal rendelkeznek az infrastruktúra és a kulturális fejlettség harmadik világbeli voltából adódóan. Fehér Katalin szerint „a magyarok jól állnak a penetrációt illetően. Ráadásul a felhasználók és a piaci szereplők is folyamatosan tanulják, hogyan lehet reagálni a digitális változásokra, hogyan lehet lépést tartani más piacokkal. Azok a legversenyképesebbek, akik képesek a különböző generációk tudásának és online jártasságának integrációjára.”
A mobilitás és a nyugati kultúra terjedése azt valószínűsíti, hogy ezek a számok a következő néhány évtizedben megtöbbszöröződnek majd, különösen a mobileszközök piaca bővül majd exponenciálisan. Az állandósuló netes kommunikációban sem szabad elfelejteni, hogy a józan észt nem írhatják felül a kütyük. Mert az internet egy kétélű kard. Rengeteg előnnyel rendelkezik, de a túlcsorduló eszköz-, alkalmazás- és platformkínálat legalább ugyanennyi veszélyt és kihívást is tartogat. Az új jelenségeket pedig tanulni és alakítani kell, nemcsak elfogadni. És ha ez megtörténik, akkor mondhatjuk el, hogy nem a technológia uralja az életünket.

Bíró Dalma összeállítása

A láthatatlan katonák

Feltalálója szerint egy új álcázóanyag annyira hatékony, hogy azt sem vennénk észre, ha valaki abból készült ruhát viselve bejönne a szobánkba. A technológia fejlődésével a harcászat fokozatosan egyre személytelenebbé válik, hiszen a veszteségek minimalizálása érdekében a hadseregek napról napra több feladatot bíznak specializált robotokra. Természetesen ez még nem jelenti azt, hogy ne lenne szükség katonákra, a legújabb hírek szerint ráadásul a közeljövő harcosai a filmekben és játékokban látott módon akár láthatatlanná is válhatnak majd.

A beágyazott képeken a hadseregek által igényelt álcázófestéseiről elhíresült kanadai HyperStealth Biotechnology Corp. Quantom Stealth nevű termékének illusztrációs fotói láthatóak, a magyarázat szerint „valódi” képeket egyelőre nem hozhat nyilvánosságra a vállalat. Guy Cramer, a megoldás feltalálója szerint a speciális anyag annyira hatékony, hogy szinte bármit teljesen láthatatlanná tud tenni, állítása szerint még azt sem vennénk észre, ha egy ilyenbe „csomagolt” katona besettenkedne a szobánkba.

A Quantum Stealth legnagyobb erénye, hogy optikai szálakkal kiegészített szövetről van szó: egyáltalán nem tartalmaz elektronikát és tükröket, nincs szüksége áramforrásra, összehajtogatva pedig nyugodtan be lehet tenni egy hátizsákba. A fénysugarak „meghajlításával” működő megoldás nem csak vizuálisan képes álcázni, hanem a hőkamerák elől is elfedi a viselőjét.

Hírfigyelő Szolgálat

USA-Oroszország: Fedezethiány és aranytúltengés párharca

"Mélyebb és szélesebb körű szankciókat vezetünk be az orosz pénzügyi, energetikai és védelmi szektorok ellen" - jelentette ki Barack Obama mai sajtótájékoztatóján.

Az USA hiába keménykedik a fedezetnélküli bukott dollárjukkal

a trilliárdos orosz aranyfedezetű rubellel szemben

Barack Obama amerikai elnök tehát hívatalosan is bejelentette, hogy az EU-s lépésekhez csatlakozik (nem mintha nem állt volna eddig is a háttérben). Ezekkel a lépésekkel még tovább izoláljuk politikailag az oroszokat, sőt érdemben növeljük a gazdasági költségeket is számukra. Ez utóbbi kapcsán pedig különösen figyelni fogunk arra, hogy olyan területeket érintsünk, amik fontosak Vlagyimir Putyin orosz elnök számára. Az orosz külügyminisztérium az uniós szankciókra válaszul azt közölte: "az EU szankciói arra utalnak, hogy ellene vannak a képmutatóan áhított és szorgalmazott ukrán békefolyamatoknak". Nagyívben tesznek Ukrajnára! Ukrajna csak híd az orosz gazdasági hatalom megtöréséhez és ha úgy hozza a sors; egyszerűen "felrobbantják"! Ezzel az EU konkrétan keresztbetesz annak, hogy békés megállapodás szülessen - áll a közleményükben.

Az orosz energiaügyi minisztérium jelezte, hogy megkapta a meghívást, de "a találkozó időpontja és helyszíne" még további egyeztetések témája. Alekszandr Novak orosz energiaügyi miniszter szeptember 1-jén bejelentette, hogy Oroszország és Ukrajna kész újraindítani a gáztárgyalásokat szeptember 6-án, és már csak az Európai Bizottság válaszát várják, hogy megfelel-e az időpont. A beharangozott találkozó elmaradt.Az Európai Bizottság azt javasolta az orosz és az ukrán energiaügyi miniszternek, hogy szeptember 20-án Berlinben üljenek össze a háromoldalú gáztárgyalásokra - közölte Marlene Holzner, Günther Oettinger energiaügyi biztos szóvivője mai brüsszeli sajtótájékoztatóján.

ELŐZMÉNYEK;

Ukrajna és Oroszország között tavasszal robbant ki árvita, miután a Gazprom orosz gázipari cég április eleje óta ezer köbméterenként 485 dollárt követel teljes joggal és nem holmi zsidómódszertani uzsorás felárral - hiszen ez a valódi világpiaci ára - az ukrán féltől a tavaly decemberben megállapított kedvezményes tarifa, 268,5 dollár helyett. Kijev nem hajlandó elfogadni az áremelést és nem fizet. A Gazprom június 16-án leállította az Ukrajnába irányuló gázexportot, miután a Naftohaz ukrán állami gázvállalat több mint 5,2 milliárd dolláros tartozást halmozott fel a korábbi szállításokért. Oroszország, Ukrajna és az Európai Unió képviselői áprilistól június közepéig tárgyaltak, de a háromoldalú egyeztetések eredménytelenek maradtak. Kijev ragaszkodik a gázár drasztikus csökkentéséhez, különben nem hajlandó törleszteni több milliárd dolláros adósságát. Oroszország - a vámtarifa eltörlése révén - árengedményt ajánlott fel, de Kijevnek nem tetszik sem az árcsökkentés mechanizmusa, sem a felkínált 100 dolláros mértéke.

MOST;

Az orosz fél tárgyalási pozíciója nem változott tavasz óta. Alekszandr Novak erről tájékoztatta Günther Oettingert az augusztus végén Moszkvában tartott megbeszélésükön. Megismételte: Oroszország nem támogatja azt az ukrán javaslatot, hogy évszaktól függően - télen 380, nyáron 320 dollárt fizetnének az ukránok ezer köbméterenként - állapítsák meg az orosz gáz árát. Moszkva elutasítja azt az ukrán javaslatot is, hogy az európai országokba irányuló, Ukrajna területén tranzitként áthaladó orosz gáz átadási pontját helyezzék át az ukránról az orosz határra.
Novak szeptember elején közölte: ha Kijev törleszt kétmilliárd dollárt és a maradék tartozás átütemezéséről megállapodnak, a Gazprom felújítja ukrajnai szállításait. Az orosz miniszter mindazonáltal azt is hangsúlyozta: elsőszámú feladatnak tekinti, hogy dűlőre jussanak az ukrán adósság törlesztésének kérdésében, s csak utána jöhet a gázár problematikája.

Várhegyi Kálmán

A kínaiak 53%-a valószínűnek tartja a közelgő háborút Japánnal

Kína és Japán közt a következő években katonai konfliktus alakul ki - így vélekedik egy kínai napilap által megkérdezett olvasók 53%-a. A Genron és a China Daily által végzett közös felmérés eredményei azt mutatják, hogy a kínaiak több mint fele, a japánoknak mintegy 29%-a tart valószínűnek egy katonai konfliktust a közeljövőben.

A felmérést, melynek célja annak megállapítása volt, hogyan látják a kínaiak országuk pozícióját a globális politikában, a Kelet-Kínai-tengeren található Senkaku-szigetek Japán általi államosításának második évfordulóján publikálták. Az utóbbi években Japán és Kína közt kiújultak a területi viták, majd 2012 szeptemberében Japán 20 millió dollárért megvásárolta a szigetek tulajdonjogát egy japán magánszemélytől, miután újabb jelentős szénhidrogénforrásokat találtak a szigetcsoporthoz tartozó tengerrészen. Így a vitatott terület japán állami tulajdonba került, emiatt Kína a status quo felborításával vádolja Japánt.

A most publikált felmérés szerint a japánok mindössze 38%-a gondolja úgy, hogy a háború elkerülhető, ami 9 százalékkal kevesebb a 2013-ban mért értéknél. A többség egyetért abban, hogy előbb vagy utóbb háború lesz a két ország közt, a vélemények csak abban oszlanak meg, hogy ez a következő években vagy a távoli jövőben fog bekövetkezni.

http://www.hidfo.net/2014/09/11/kinaiak-53-valoszinunek-tartja-kozelgo-haborut-japannal

Tovább zajlik az ukrán háború - nyugati haditechnikával

A fegyverszünet óta is folyamatosan folyik a háború Ukrajnában, annyi különbséggel, hogy kisebbek a csapatmozgások. Az elmúlt napokban több bekerített ukrán egység tette le a fegyvert. Luganszktól nyugatra egy ukrán katonákból álló csoport teljes fegyverzettel együtt adta meg magát, és adta át fegyvereit. A népfelkelők 6 darab tankot zsákmányoltak tőlük. Luganszktól északra az ukrán csapatok némileg hátrébb húzódtak azok után, hogy a legjelentősebb magaslatot a milícia elfoglalta, és innen belőhető a hadsereg által ellenőrzött terület.

Donyeck felkészül az ukrán csapatok offenzívájára. Ahogy Alekszej Borisovics, a "Szellem" alakulat parancsnoka éles hangú nyilatkozatában megfogalmazta, a minszki megállapodás csak arra volt jó, hogy Kijev időt nyerjen, és felkészülhessen egy újabb offenzívára. Harkov térségében gyűjtik össze a haderőt, és ide hordja napi rendszerességgel több NATO repülő az utánpótlásokat. Szemtanúk szerint csak a tegnapi napon négy C-130-as típusú repülő landolt a reptéren, valamint egy lengyel repülőgép. Harkovban felsorakoztatott, majd 300 páncélozott járműből álló csapatösszevonásban a szemtanúk elbeszélése szerint többségben vannak a külföldi gyártmányú fegyverek, főleg angol típusok, de van román és spanyol MLR rakétás egység, és nem ukrán gyártmányú tankok is.

Ilyen, amerikai gyártmányú PUMA csapatszállító terepjárókat foglalt le a milícia a Nemzeti Gárdától

Csapatmozgások nem, de folyamatos tűzharc volt Marjupol mellett is. Hol kézi fegyverekkel, hol tüzérséggel, vagy éppen rakétás egységekkel lőtték egymást a szemben álló felek. Eközben a milícia újabb 1500 harcost állított hadrendbe.

Telmanovónál, Marjupoltól északra azonban az ukrán hadsereg támadást hajtott végre, és megpróbálta elérni egy katlanba zárt csoportját, ezzel újra megszegve a tűzszünet csapatmozgatási tilalmát. Valójában mióta a fegyvernyugvás elkezdődött, semmi egyéb nem zajlik, mint kölcsönösen egymás gyanúsítása, ki szegte meg és miért a tűzszünetet. Mindkét fél tisztába van vele, hogy ez a tűzszünet rendkívül késélen táncol. Bármikor folytatódhat a háború teljes valójában. A telmanovói összecsapás ezekben az órákban zajlik, a milícia ellentámadást indított.

Innen északabbra Sztarobecsevo kisvárosban a Motorola elit egység megtisztította a várost az utolsó ukrán katonáktól, a katlanba szorított ukrán hadsereg itt is feladta magát. A településen román gyártmányú "LAROM" rakétás egységeket zsákmányoltak.

A milícia 1300 foglyot engedett el idáig. (Itt hozzá kell fűzni, hogy Porosenko Marjupolban tett látogatása alkalmával azt hazudta, hogy kiszabadították őket - katonai akcióban) A hadsereg azonban ódzkodik szabadon engedni a foglyokat. Eddig 311 milicista fogoly szabadult ki, de ezek között sok az indok nélkül letartóztatott civil. A gond az, hogy az ukrán hadsereg nem tud elszámolni a foglyokkal. Pár nappal ezelőtt egy ukrán nővér dicsekedve osztotta meg facebookon ismerőseivel, hogy halálos méreginjekciót adott be egy "moszkovita" lázadónak. A törvény úgyis tehetetlen - írta - mert az orvosszakértők úgysem fogják elmarasztalni. A bejegyzést hamar letöröltették, de addigra a róla készült képek elterjedtek, és azóta is kering az interneten. A személy valós, így nincs ok kételkedni a bejegyzés tartalmán. Éjszakánként pedig Kramatorszkba és Szlavjanszkban ártatlan civileket hurcolnak el, ki tudja hová. A tegnapi éjjelen volt a harmadik letartóztatási hullám, amiben számolatlanul viszik a civileket.


http://www.hidfo.net/2014/09/11/tovabb-zajlik-az-ukran-haboru-nyugati-haditechnikaval

És a kozákok elindultak…Donbasszba!

Elindultak Donbasszba a doni kozákok! Segiteni testvéreiknek!

A videofelvétel tanúsága szerint nem agyontetovált fasiszta suhancok magamutogató – karlengető csordája pompázatoskodik.

Némi harci tapasztalattal rendelkező, meglett férfiak indulnak a donbasszi frontokra! Mintha valami azt súgná, hogy ezek a legények szagoltak már puskaport!

Mennek a háborúba! Vajon mire gondolnak? Mit éreznek? Vajon hogyan térnek vissza?

MENNEK, MERT ÚGY ÉRZIK – MENNI KELL! SEGITENI A TESTVÉREKNEK!http://balrad.wordpress.com/2014/09/11/es-a-kozakok-elindultak-donbasszba/

Méltánytalanul kevés szó esett mostanában az Újoroszország számára összeállitott segélyeket szállitó “II. Fehér Konvoj” ügyéről.

Pedig az összeállt, elindult, és meg is érkezett a Rosztov – régióbeli orosz Donyeckbe, az átellenes ukrán oldali Izvarino határátkelőhely közelébe. Ott van – és várakozik. Természetesen a kijevi Udvar kegyességére. Mint az első esetben.

Tekintettel arra, hogy a humatiárius segitségadásról szóló egyezmény betartását Nyalókakirály és udvartartása magára nézvést nem tartja kötelezőnek, a “II. Fehér Konvoj” egyelőre vár.

A gyógyszerekből, élelmiszerekből, ivóvizből, minierőművekből, viztisztitó berendezésekből és hasonló létfontosságú adományokból álló segélyszállitmány a már megszokott forgatókönyv szerint várakozik a donyecki mezőn. Várva a kijevi kegyre, hogy engedélyezze az Udvar és a Nyugat Donbassz lakóinak megsegitését.

A Nemzetközi Vöröskereszt ukrajnai szervezete – régi jó szokásához hiven -semmiről nem tud, és Valcmanék “felkérésére” vár! Most is!

A küldő Oroszország és a konvoj egyelőre vár. Még talán türelmesen. Hogy mire? Azt mi nem tudhatjuk.

Pedig meglehet, hogy holnap Putyin elnök morcos hangulatba kerül délutánra. Brüsszelben Moha Bácsiék (Herman van Rumpuy) úgy döntöttek, hogy tovább kell leckéztetni Oroszországot! Életbe kell léptetni az újabb szankciókat. Merthogy Moszkva csak nem hajlandó átadni a Kreml kulcsait. Aztán egyszer csak biccent egyet: hadd menjen az a konvoj! (Legutóbb nagyon komolyan megsinylette az akciót Nyalókakirály latorhordája!)

Közben meg már nyöszörögnek a lengyelek. Oroszország kevesebb gázt szállit nekik – és ezt ők nagyon – nagyon rossz néven veszik. Persze nekünk is kiosztott egy jó ki sallert a Gazprom. Olyan árat kér a gázért, hogy azt reverz formában az ukránoknak már nem éri meg átvenni. Kijev emiatt virnyákol.

Persze mi sem vagyunk emiatt “felhőtlenül boldogok”! Alaposan megdobja a történet a magyar lakossági gáz fogyasztói árát, de hát ez HIDEGEN hagy minket. Minket az Unió és a NATO iránti szeretet fog fűteni! Jó tanácsa ez a lengyeleknek és az ukránoknak is. De készülhetnek a szlovákok is.

http://balrad.wordpress.com/2014/09/11/feher-konvoj-ii-es-mas-egyeb-erdekessegek/

Széteshet Nagy-Britannia és Spanyolország

Amerika szegényedése jelzi, hogy megszűnőben a nyugati világ egyeduralma. Szeptember 18-án skót népszavazás lesz.

Ma, Katalónia nemzeti ünnepén a várakozások szerint félmillió ember árasztja el Barcelona két legszélesebb és leghosszabb, V alakban összefutó sugárútját, a Diagonalt és a Gran Viát, hogy a katalán "voluntat" (győzelem) szó kezdőbetűjének élő megalkotásával kiáltsák oda Madridnak és a világnak: a tartomány a spanyol főváros minden ellenkezése ellenére novemberben megtartja a népszavazást a függetlenségről.

"A skót függetlenség megszavazása földrengést jelentene Nagy-Britanniának."
(Denis MacShane, az Egyesült Királyság volt Európa-ügyi minisztere szeptember 8-án)

"Marine Le Pen elnöksége borzalmas, talán végzetes csapást jelentene Európának."
"A terrorizmus évtizedek óta a legnagyobb veszély... E terroristák, barbárok a civilizáció alapját támadják..."
(Manuel Valls francia elnök figyelmeztetése szeptember 7-én Bolognában amiatt, hogy a Nemzeti Front elnöke lett a legnépszerűbb politikus az országban, majd másnap ugyanő Tuniszban a közel-keleti terroristákról.)

"Putyin az új Napóleon, az ukrán válság pedig az ő diplomáciai Austerlitze..."
(Forbes, szeptember 4.)

Egy hét múlva, szeptember 18-án Skóciában tartanak népszavazást, amelyen e kérdésre kell választ adnia a kis, büszke ország 4,2 millió szavazókorú lakosságának: legyen-e Skócia független? Ha a többség igennel szavaz, a skót kormány szerint Skócia 2016. március 24-én már megünnepelheti függetlenségét, 300 évvel azután, hogy unióra lépett Angliával.

Az elszakadás következményeit valóban csak a közhelyszámba menő "beláthatatlan" szóval lehet jellemezni, ami az egykori globális brit birodalom sorsára vonatkozik, beleértve a transzatlanti, az uniós és a NATO-val való kapcsolatait. Londonon kívül reszket Washington és Brüsszel is, hogy csak a nyugati hatalom két bástyáját említsük. A függetlenedés (amely a múlt vasárnap ismertetett felmérési eredmények szerint többséget kaphat) hatására széteshet a brit monarchia.

Észak-Írországot Skóciától egy helyen csupán néhány mérföldnyi tenger választja el. Ráadásul a két népet a kelta gyökerek révén a közös kultúra és múlt legalább annyira összeköti, mint Magyarországot és Csángóföldet. Mind nagyobb a függetlenségi mozgolódás Észak-Írországban is, és nem csak a "nacionalista" Nyugat-Belfast Falls Roadján található kedélyes kávéházak asztalai mellett. Cardiffban, Wales fővárosának kocsmáiban is mind több saját döntési jogkört akarnak maguknak a helyiek.

A skót függetlenségre készülődés a brit monarchia legnyugatibb csücskében lévő, ugyancsak kelta cornwalliakat sem hagyja tétlenül: "nacionalista" pártjuk, a Mebyon Kernow már meghirdette, hogy a skót parlamenthez hasonló törvényhozást akar. A nemzeti öntudat ott is virágzik. Annak ellenére, hogy a félmilliós tartományban a walesivel és bretonnal közeli rokonságban lévő cornwalli nyelvet (cornish) csak mintegy háromszázan beszélik, az utcanevektől a pékségekig mindenütt kétnyelvű felirat található, miközben a kormány támogatja a nemzeti nyelv oktatását.

Ha Skócia függetlenné válik, ki kell lépnie az EU-ból. Ezt José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke egyfajta fenyegetésként is egyértelművé tette. Skócia kiválásával/kilökésével az EU történetében először fordulna elő, hogy a szervezet tagországot veszít. És mi lesz, ha nemsokára - akár a függetlenségre, akár az együtt maradásra szavazó - Nagy-Britannia népe dönt népszavazáson a kilépés mellett, miközben a függetlenségére szavazó Katalónia szintén automatikusan elvesztheti uniós tagságát? Netán uniós "szűkítési" biztost kell kinevezni?

Az önálló országként létrejövő Skócia nagyon gazdag ország lesz. Az Északi-tengerben lévő gigantikus olajtartalékait 600 milliárd dollárra becsülik. Amit megtartanak maguknak. A függetlenség mellett kampányolók szerint Skócia egyfajta olajban úszó Norvégia-szerű utópia lesz - ahol viszont finom a saját whiskey.

A kiválással Nagy-Britannia és az egész, már Skócia nélküli NATO búcsút mondhat a nyugat-skóciai Clyde-nál lévő termonukleáris haditengerészeti támaszpontnak, ami védelmileg megrengeti az egész észak-atlanti szervezetet. A támaszpont áttelepítését a Wall Street Journal szeptember 8-i száma "a csillagászati költségek miatt szinte lehetetlennek" ítéli. A skót újracsatlakozás mindkét brüsszeli szervezethez, azaz a NATO-hoz és az EU-hoz, évekig tarthat. Ráadásul a skótok - a svéd modellre hivatkozva - aligha lennének hajlandóak elfogadni azt az uniós követelményt, hogy bármikor is bevezessék az eurót.

Az új skót állam berendezkedése lényegesen demokratikusabb lenne a mostani, westminsteri mintánál, ahol például a lordok házában 26 helyet tartanak fenn anglikán püspököknek csak azért, mert ők az államvallást képviselik (klubrádiós véleményformálók, figyelem!). De a skót parlament, a Holyrood ennél már most is demokratikusabb: ott arányos a képviseleti rendszer, ami persze érintetlen maradna. A skót függetlenedéssel szétesésnek induló Egyesült Királyság elveszítheti helyét az ENSZ Biztonsági Tanácsában, de hogy a G8-akban meglévő tagságának búcsút mondhatna, az biztos.

A skót népszavazás sikere hatalmas lökést adna a hasonló katalán mozgalomnak. A felmérések szerint ott jelenleg a nép fele kíván önállóságot. Madrid viszont erről hallani sem akar, és az alkotmányra hivatkozik, amely tiltja a kiválást. A katalánok ennek ellenére választani és szavazni fognak, függetlenül attól, hogy azt minek nevezik majd. Például "a nyilvánosság megkérdezésének", mint tervezik. A spanyol kormány éppúgy retteg Katalónia függetlenedésétől, mint London Skócia elszakadásától. Olyannyira, hogy antidemokratikus eszközöktől sem riad vissza. A napokban a hágai spanyol nagykövetség megtiltotta, hogy az ottani Cervantes Intézetben a híres szerző, Albert Sánchez Pinol bemutassa holland közönségének a Spanyolországban pillanatok alatt bestsellerré vált katalán témájú történelmi regényét, a Victust.

Ennyi kihívást a legjobb formában lévő intézmények is nehezen viselnének el. Csakhogy ennek éppen az ellenkezőjéről van szó. Hogy miként látja például a globális brit hetilap, a The Economist a mai EU-t, arra a legjobb példa augusztus 30-i számának szenzációs borítója. Egy apró, süllyedő uniós papírhajó elején áll a riasztóan népszerűtlen Hollande francia elnök, mellette a növekedésében megrekedt Németország kancellárja, Angela Merkel. A papírcsónak harmadik figurája az Európai Központi Bank elnöke, Mario Draghi a kezében fagylaltot tartó, mereven álló Renzi olasz miniszterelnök mögött ül, és egykedvűen meri ki a vizet a tenger szintjétől két milliméterre lévő csónak végéből.

"Gyermekük", az euróövezet a legújabb adatok szerint reménytelenül beteg, mint maga az unió. Amely épp hétfőn riadt vissza nemcsak az Oroszország ellen bevezetett szankciók kiszélesítésétől, de maguktól a szankcióktól is, rádöbbenve azok bumeránghatására. Bár a Brüsszelben hétfőn öszszeült nagykövetek megegyeztek az új szankciókban, Herman Van Rompuy, az Európai Tanács távozó elnöke már azt mondta: "A helyzet függvényében az EU készen áll revideálni a szankciókat teljes egészében vagy részben." Farkasszemet néztek, de nem Moszkva pislantott először, hanem Brüsszel. Hiszen Amerika nyomására az egész egész ukrán válság kirobbanásában aktív szerepet vállalt a demokratikusan megválasztott ukrán elnök és kormánya megdöntésében. Most már Oroszország is készen áll ellenszankciókra. Például azzal, hogy lezárja légterét az uniós légitársaságok gépei előtt, csődközeli helyzetet teremtve ezzel néhányuknak. Közben Belgiumban a lapok napok óta cikkeznek arról, hogy a királyság mely területén milyen arányban csökkenne az áramszolgáltatás, ha hiány lépne fel. Ilyen gondok a II. világháború óta nem voltak.

A NATO pedig újabb ön- és közveszélyes katonai kalandokon töri a fejét. Craig Murray, volt üzbegisztáni brit nagykövet, aki posztjáról London külügyi politikája miatt morális meggondolásokból évekkel ezelőtt távozott, szeptember 8-án így írt blogjában: "A NATO messze a legnagyobb veszélyt jelenti a világbékére. Azonnal fel kellene oszlatni."

A Csendes-óceán túloldalán hasonlóan riasztó a helyzet. A háborúkhoz szükséges pénz terén is.
Az amerikai szövetségi banknak a háztartások anyagi helyzetét felmérő legutóbbi jelentésének harmadik oldalán az olvasható, hogy a megkérdezettek 40 százalékánál is kevesebben mondták, hogy szükséghelyzet esetén vagyontárgyaik eladása nélkül elő tudnának teremteni 400 (!) dollár készpénzt.

És akinek ez sem elég, vessen egy pillantást Amerika vezető folyóirata, a Foreign Affairs szeptember-októberi számának drámai címlapjára. Ott a lassan összeomló Capitolium épülete látható, alatta pedig ez a mondat: "Látogassa meg Amerikát, az összeomlás és a működésképtelenség országát!"

Ezzel a címmel írt cikket Francis Fukuyama a folyóiratba. Egy másik írás címe: Hogyan provokálta a Nyugat Putyint?

Mély egyetértésünk a diagnózis láttán.

Sosem volt ilyen közel az általunk megismert Nyugat végórája.

Lovas István

Donyeck átáll rubelre

A Donyecki Népi Köztársaság (DNK) szóvívője, Boris Litvinov bejelentette, hogy az új donyecki fizetőezközként rubelt fognak használni.Litvinov reményei szerint az átállás még 2014-ben befejeződik.

Ezt megelőzően 2014 júniusában Andrej Purgin a DNK miniszterelnöke bejelentette a Vámúnióhoz való csatlakozási szándékát, és azt a tényt, hogy az átmeneti időszakban párhuzamosan lehet majd a DNK területén fizetni hrivnyával és rubellel. Purgin akkor hozzátette, hogy a végső fizetőezköz a DNK területén majdnem biztos, hogy a rubel lesz.

http://www.hidfo.net/2014/09/11/donyeck-atall-rubelre

Ismét fejleszt a töretlenül sikeres magyar falu

Ismét fejlesztésekbe fogott a töretlenül sikeres magyar falu. Felemelkedésük 1996 óta tart, de most is egy újabb grandiózus terv megvalósításán dolgoznak. Vajon mi a siker titka?

Nagypáli neve 2011-ben került be a köztudatba, mikor a gazdasági válság hatására, vagy egyébként is több település végleg a csőd szélére került. A Zala megyei falu azonban nemhogy nem ment csődbe, hanem ekkor kezdett el elérni sikerei csúcsára. Az addigi eredményekről anno összefoglaló cikk is készült, melynek kapcsán megismerhettük, hova is vezet a polgármester és a képviselőtestület részéről a „másként gondolkodás”, és mire, kire vagy kikre vezethető vissza leginkább a sikersorozat.

Az energetikai önellátásra törekvő „Napkoronás” falu az elért sikerek ellenére nem csüggedt, újabb fejlesztésbe fogott. Erről forgatott a napokban a Hír Tv.

Az élhető település kialakítása anno az energetika oldaláról került megközelítésre, leginkább nyugati mintára, de figyelembe véve természetesen a helyi sajátosságokat is. Az energia uis megtermelhető helyben is, kezd bele mondókájába Köcse Tibor polgármester, csak észre kell venni azokat a forrásokat, melyek által mindez biztosítható. Mezőgazdasági termelésre nem hasznosítható föld kell hozzá, azon agrárenergetikai növények termesztése, napelem-telep, napkollektor, egyéb megújuló, pl. szélkerék rendszerbe állítása, pályázat hozzá, stb.

Az olcsóbb energia, amellett, hogy élhetőbbé és olcsóbbá teszi az életet az önkormányzatnak és a helyben lakóknak, egyéb gazdasági szabályozók, pl. optimálisabb helyi adózás alkalmazásával gazdasági fejlődést is eredményez, pl. jobb lehetőséget teremt a falun kívüli vállalkozásoknak is, bevételt eredményezve ezzel a Zalaegerszeg melletti apró településnek. De nem csak ez a fejlődés és a siker titka. A gyakorlatban megszerzett tudást oktatni, „többszörözni” kell, így Nagypáliba nem csak hazánkból, de a világ más országaiból is tanulni járnak az emberek, hogyan alakítható ki az önellátó falu. Ezek a plusz eredmények vezettek oda, hogy Nagypáli nemzetközi versenyen jobb helyezést ért el, mint pl. Olaszország, csak Németország tudta megelőzni. A siker eredményesen váltható anyagiakra is, az újabb fejlesztésekhez uis pályázni kell.

Ennek révén nemsoká fotovoltaikus napelem telep kerül felállításra az ún. energiaudvarban, melyet egy nonprofit kft. fog üzemeltetni. A lakosság csatlakozhat hozzá a saját villamos energiaszükségletének megfelelő „egység” megvásárlásával, és onnantól, azaz a második hónaptól kezdve már nem kell villanyszámlát fizetnie. Meddig? 25 évig.

A műsor további hasznos gondolatokat taglal, úgy, mint az egészségturizmus és vállalkozás, valamint a falufejlesztés terén.

Érdemes megtekinteni mindezt a Soroló 2014-08-28-i műsorában, a megfelelő rész a 6. perctől látható.

Út a Jövőbe

Német hálaplakátkampány a szabad rablás lehetőségéért!

A német nagykövetség és a német magyar kereskedelmi kamara plakátkampányt szervezett a határnyitás 25. évfordulójára.

A német nagykövetség által kezdeményezett akcióhoz sorra csatlakoztak a német cégek, így Budapest mellett 6 vidéki városban is látható lesz ugyanaz a plakát, amelyen egy kelet-német család egy Skodában éppen átlépi a határt 1989. szeptember 10-e éjjel.

A fal leomlásához Magyarország elképesztő segítséget nyújtott, befogadott sok ezer NDK-s menekültet, a soproni páneurópai piknik keretében pedig először nyitottak meg nyugati határt. Végül a magyar kormány volt az, amely egy rendkívül bátor döntést hozva lehetővé tette, hogy az NDK-s polgárok kiutazhassanak Ausztriába.

Annak érdekében, hogy az akkor még nem élt generációk se feledjék el, hogy Németország mennyire hálás ezért a lépésért, a nagykövetség német cégekkel közösen megszervezte a plakátkampányt. Ennek keretében Budapest mellett Szombathelyen, Sopronban, Kecskeméten, Mosonszolnokon, Hatvanban és Miskolcon is kiteszik óriásplakátot, amelyen a “Köszönjük, Magyarország!” felirat is olvasható. (HVG)

Ez történt 25 éve

A közép- és kelet-európai történelmi változásokat jelezte 1989. május 2-án a magyar-osztrák határon a műszaki határzár bontásának megkezdése. Június 27-én Horn Gyula magyar és Alois Mock osztrák külügyminiszter átvágta a drótakadályokat, megszüntetve ezáltal a negyvenéves európai megosztottságot, amelynek szimbólumává is vált a Churchill által elnevezett vasfüggöny.

A berlini kormány a magyarországi, valamint cseh és lengyel utazásokat bizonyos korlátozásokkal, de engedélyezte. Az NSZK budapesti, varsói, prágai nagykövetségén több tízezer keletnémet kért menedékjogot, mivel nem akartak visszatérni az NDK-ba. A Magyar Demokrata Fórum és az osztrák Páneurópa-mozgalom augusztus 19-én a Fertő tó mellett pikniket rendezett, és az ideiglenes határnyitást kihasználva több száz NDK-állampolgár jutott át Ausztriába. A rendezvényt követő napokban folytatódott az átszivárgás a határon, de mindez nem oldhatta meg a Magyarországon tartózkodó és nyugatra távozni szándékozó sok ezer keletnémet állampolgár ügyét.

Németh Miklós miniszterelnök és Horn Gyula külügyminiszter az NSZK-ban, a Bonn melletti Gymnich kastélyban tárgyalt Helmut Kohl német kancellárral és Hans-Dietrich Genscher külügyminiszterrel. Próbáltak Berlinben is tárgyalni a kialakult helyzetről, de az NDK illetékeseivel folytatott megbeszélések nem jártak eredménnyel. A magyar kormány ezután úgy döntött, hogy ideiglenes jelleggel felfüggeszti az 1969-ben kötött magyar-keletnémet megállapodás vonatkozó pontjainak hatályát, és az NDK polgárait minden olyan államba kiengedik, amely engedélyezi be- vagy átutazásukat.

Szeptember 1-jén Horn Gyula Berlinben a keletnémet párt- és állami vezetőkkel is tudatta a döntést, de még konkrétumok közlése nélkül. Végül szeptember 8-án jelentették be hivatalosan a határnyitásról szóló döntést - vagyis akkor adták át az erről szóló jegyzéket a keletnémet nagykövetnek. Ugyanezen a napon az NSZK és a Szovjetunió budapesti nagykövetét is tájékoztatták a magyar döntésről.

A szeptember 11-én 0 órakor hatályba lépett döntést a nagyközönség szeptember 10-én tudta meg, este jelentette be Horn Gyula külügyminiszter a televízióban, és ezzel gyakorlatilag egy időben a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnál segédkező, azóta elhunyt Csilla von Boeselager a zugligeti templom kertjében.

Ezt követően, szeptember 11-13. között sok ezer NDK-állampolgár távozott Ausztrián át az akkori NSZK-ba. Az NDK, Csehszlovákia és Románia élesen tiltakozott, a nyugati sajtó viszont a magyar döntést a keleti blokk kezdődő bomlásának jeleként értékelte és üdvözölte. November végéig több tízezer keletnémet hagyta el hazáját Magyarországon keresztül.

Az esemény nagyban hozzájárult a két német állam egyesítésének megkezdéséhez. Szeptember 30-án az NDK 6 ezer embert engedett át vasúton Nyugatra Prágából és Varsóból, majd tüntetések sora után, november 9-én megnyitotta határait Nyugat-Németország és Nyugat-Berlin felé. Ezen a napon leomlott a berlini fal, a következő hetekben, hónapokban sorra megbuktak a kelet-európai kommunista rendszerek.

http://www.hir24.hu/belfold/2014/09/11/oriasplakatokkal-halalkodnak-a-nemetek-a-magyaroknak/

Bal-Rad komm: “…hogy az akkor még nem élt generációk se feledjék el…” – hogy micsoda zsákmányhoz juttatta az akkori “magyar politikai elit” a Nyugatot!

Óriásplakátokon aztán meg is köszönik mindezt! Udvariasan! Telik a rablott holmiból! Nem véletlen, hogy a “kereskedelmi kamara” is hálálkodik!

BÜSZKÉK LEHETÜNK ÖNMAGUNKRA! ORSZÁG ENNYIT ÉS EKKORÁT MÉG NEM ÁRTOTT ÖNMAGÁNAK, MINT MAGYARORSZÁG – AKKOR!

De nem panaszkodhatunk! Óriásplakátokon köszönik meg!

A Nemzeti Gárda nyomására leváltották az ukrán honvédelmi minisztert

Felmentették tisztségéből Valerij Geletej ukrán hadügyminisztert, és ideiglenes megbízottként Ivan Rusznakot nevezte ki a kijevi kormány.

Geletej hirtelen leváltásának előzménye, hogy a Nemzeti Gárda zászlóaljparancsnokai közös nyilatkozatot adtak ki, amiben követelték a védelmi miniszter és a vezérkari főnök azonnali leváltását, valamint törvényszék elé állítását. A zászlóaljparancsnokok szerint a katonai vezetés szándékosan küldi a harcoló alakulatokat olyan helyszínekre, ahol a népfelkelők bekerítik őket, a frontra vezénylés után pedig se ellátmányt, se parancsokat nem kapnak, vagyis saját vezetőik árulják el és küldik vágóhídra az ukrán katonákat.

Ezeket a vezetőket kivétel nélkül a kijevi junta nevezte ki, ami abban érdekelt, hogy az ukrán hadsereg minél nagyobb létszámbéli és hadianyag béli veszteséget szenvedjen el. Nyugati megbízóik ugyanis az ukrán hadsereg gyors felszámolását követően jelentős számú haditechnikát adnak majd el Ukrajnának, amit a puccsal hatalomra juttatott kijevi junta feladata lesz megvenni. A NATO szeptember 5-én már "engedélyezte", hogy a tagállamok fegyvereket adjanak el Ukrajnának. A fegyveres konfliktusnak mindvégig ez volt a célja, mostanra jutott el a háború abba a szakaszába, hogy az ukrán hadsereg újrafegyverzésére van szükség és a nyugti országok ebből jelentős bevételre tehetnek szert.

A hadügyminiszter, akinek kinevezése egyetlen dokumentummal sem igazolható

A leváltott védelmi miniszter "számonkérése" emellett közel lehetetlen - Valerij Geletej ugyanis kinevezése után nem írta alá a vonatkozó dokumentumokat, vagyis jogi értelemben Ukrajnának Geletej kinevezése óta nincs védelmi minisztere. Kinevezésekor előrevetítettük, hogy Geletej amiatt nem írt alá, mert annak tudatában vállalta a posztot, hogy olyan feladatot kell végrehajtania, ami miatt a közeljövőben törvény előtt felelnie kell majd. A zászlóaljparancsnokok nyilatkozata és Geletej gyors leváltása alátámasztja mindezt. Ivan Rusznak már a sokadik védelmi miniszter a Kijevben lezajlott atlantista puccs óta, és nem kérdés, hogy a kijevi junta az ő kinevezésével is csak időhúzásra törekszik.

http://www.hidfo.net/2014/09/11/nemzeti-garda-nyomasara-levaltottak-az-ukran-honvedelmi-minisztert

Belháború Nyalókakirály haderői között Donbasszban?

Faramuci helyzeteket szül az “Anteterrorista Operáció” (ATO) névre hallgató, Kijev által generált háborúskodás.

Kiváltképp mostanság, amikor az Udvar már a reguláris hadsereg alakulatait is bevetni kénytelen Donbasszban.

Nyizsnyénél esett meg a történet, hogy a regulárisok beleuntak a helybéli lakosok állandó panaszaiba. Miszerint az “Ajdar” latorzászlóalj “rájuk eső részéből” már elegük van. Torkig vannak a részegeskedő, garázdálkodó, fosztogató horda rémtetteivel.

A regulárisok helyi parancsnoka úgy döntött, hogy beszél az ajdarosok führerével. Föl is kereste Toskovka faluban az éppen hullarészeg martalócvezért. Kisvártatva egy rövid sorozattal véget is vetett a szemrehányásözönnek a derék vendéglátó, pribékjei pedig a vendég holttestét – példastatuálás gyanánt – visszavitték övéi táborába.

A regulárisok felháborodása határtalan volt. Szó szerint lemészárolták tegnap az egész ajdaros pribékgyülekezetet. Toskovka mellett! Führerestől – küldöncöstől.

Majd – mert szerintük a tisztesség igy kivánja – rádión értesitették a kijevi udvart, hogy rájuk a továbbiakban ne számitsanak az ATO következő eseményei során, merthogy inkább a népköztársaságiakkal harcolnak EGYÜTT a jövőben. Amúgy meg könnyen lehet, hogy találkozni fognak még – KIJEVBEN!

Hogy az udvar mit gondol a történtekről? – semmit nem tudni. Az esetről hallgatnak. Kijevben legalábbis.

http://balrad.wordpress.com/2014/09/11/belhaboru-nyalokakiraly-haderoi-kozott-donbasszban/

A DNR tájékoztatási központjának helyzetösszefoglalója a tegnapi nap harci eseményeiről ma hajnalig.

Donyeck viszonylagos nyugalmát a repülőtér oda – vissza ágyúzása jelentette. A város Petrovszkij – kerülete jónéhány gránátot kapott a latortüzérségtől, de csak további anyagi károk keletkeztek.

Andrejevkában a lakott részt lőtte néhányszor Valcman latortüzérsége, de a vasúti pályaudvar folyamatosan “kapja” a gránátokat.

Makejevka és Nyizsnyij Krinka környékén a latortüzérség féltucatnyi tüzelőállását semmisitette meg a népköztársaságiak tüzérsége. Ezeken a helyeken tucatnyi lator lekerült a zsoldlistáról.

Dzserzsinszk, és Gyebalcsevo lakótelepei az orgyilkosok célpontjai voltak – amig a népfelkelők rá nem untak. Két vontatott, kettő önjáró löveg és egy tank + a személyzet bánta a felbőszült milicisták haragját.

Dokucsajevszknél csak a tüzérségek “vitáztak”

Harcizknál és Zugresznél Valcman “hóhérait akasztották” a népfelkelők.

Volnavaha mellett Nyalókakirály “Cserkaszi” latorzászlóaljának 450 bérgyilkosa futott lyukra. Itt kézifegyverekkel kaptak a NEMZETI GÁRDÁTÓL! Mire tisztázódott a félreértés, a kijevi udvar huszonnyolc bérgyilkosa lehelte ki a lelkét.

Amvroszijevka, Elizaveto-Nyikolajevka térségében komoly valcmanista erőcsoportositásra bukkantak a népfelkelők. Tankok és önjáró tüzérségi eszközök garmadáját figyelték meg – és figyelik azóta is. Ezek a latorerők Ilovajszk irányába mozognak. (Készül az újabb ilovajszki tragédiájuk!)

Jaszinovataja – járásban Vernetoreckoje határában egy latorposztot megsemmisitett a milicia. Négy bandita fűbe harapott.

Malaorlovka lakóházainak jó részét viszont a valcmanista zsoldosok tüzérsége pusztitotta.

Popasznaja mellett a milicia tüzérsége ritkitotta Nyalókakirály nemzeti gárdájának állományát.

Pervomajszk mellett hasonló dolgok estek meg.

Sztanyicja Luhanszknál a milicia erősitgette pozicióit.

Lutigino és Uszpenyka szintén megerősitett milicia bázisok lettek.

Mariupol repülőterét a népköztársasági tüzérség “ápolgatta”! A figyelemből kijutott a latorútzáraknak is. Három tank, és négy BMP bánta ezt a figyelmességet.

Kominternovonál kisebb csetepaté volt.

http://balrad.wordpress.com/2014/09/11/ujoroszorszagi-tuzszuneti-osszefoglalo/

In memoriam 9/11 – A terrorizmus sohasem elfogadható

2001. szeptember 11. reggelén, – 19 terrorista átvette az irányítást, négy amerikai polgári utasszállító repülőgép fölött.

“A New York-i Világkereskedelmi Központ ikertornyaiba két repülőgép csapódott be, ezzel megölve a környező emeleteken dolgozó embereket. Mindkét épület két órán belül összeomlott. Ezt követően több épület is az ikertornyokhoz hasonlóan összedőlt, vagy megrongálódott.

A harmadik repülőgép a Pentagon Virginia állambeli arlingtoni épületébe repült. A negyedik eltérített gépet egyes feltételezések szerint a terroristák a Fehér Házba irányították volna, de az utasok visszafoglalták, azonban már nem tudták megmenteni a lezuhanásról, az utasszállító repülő Washingtontól mindössze 15 percnyire, Pennsylvania államban, Shanksville mellett csapódott a földbe. A repülőjáratok egyetlen utasa sem élte túl a támadásokat.

A terrorakciók következtében géprablókkal együtt összesen 2995 ember vesztette életét. Az áldozatok túlnyomó többsége civil volt.” (Wiki).

Attól a naptól kezdve a Világban minden megváltozott. Elkezdődött a terrorizmus fantomja elleni, soha véget nem érő háború…

Még jól emlékezünk arra, hogy milyen megrendülten fogadtuk akkor a híreket. Már akkor tudtuk, hogy minden megváltozik, s a világ többé sohasem lesz olyan, mint régen. Azóta több elmélet is született ezen akcióknak a háttereiről, a “Cui prodest? – Mégis kinek állt az érdekében?” – jegyében. – De ebbe most nem bonyolódunk be, – a megemlékezés nem is erről szól. Hanem egészen másról, a biztos dolgokról. Ezek pedig a következők:

A terrorizmus sohasem elfogadható, bárki is teszi, bárkivel. – Semmi, de semmi nem indokolhat meg egy terrorakciót, – fegyveres támadást a civilek ellen. – Legyenek azok bármely nemzet polgárai.

Mert 2001. szeptember 11-én fegyveres támadás történt, fegyvertelen civilek ellen. 4 légitámadás, melyben maguk a hatalmas utasszállító gépek voltak a bombák.

Most bizonyára néhányan megkérdezik: Miért állunk ki Amerika mellett? – Nem. Mi nem állunk ki Amerika, pontosabban az amerikai kormányzat mellett. Nem állunk ki a világot fosztogató és kizsákmányoló pénzügyi burzsoázia mellett. – Mi a megtámadott és szörnyű kínhalállal elpusztult fegyvertelen civilek mellett állunk ki, – s azon hősök mellett, akik egy ilyen szörnyű katasztrófának a következményeit próbálták elhárítani, csökkenteni. – A tűzoltók, mentősök, rendőrök mellett.

A terrorizmus sohasem elfogadható, bárki is teszi azt, – bárkivel, bármilyen címszó alatt. Sem 2001-ben, sem pedig 2014-ben.

Eszünkbe jut Szlavjanszk civil lakónegyedeinek lövetése a kijevi junta nehéztüzérsége által, – Szemjonovka foszforbombázása, és Donbassz lakosságának irtása a Grad sorozatvetőkkel a civil lakónegyedekben.

De Kelet-Ukrajnán kívül eszünkbe jutnak a gázai ENSZ iskolákat ért légitámadások, foszforbombaesők, a Hamász rakétái ellenében. – Eszünkbe jutnak még az előző évtizedek is. Vietnam, a napalm bombák, – Hirosima, Nagaszaki atompokla, Drezda szörnyű égő áldozata, vagy éppen London, Cardiff, s Coventry bombázása. És még sorolhatnánk…

Civilek ellen támadni fegyverrel, – mindig terrorizmus és háborús bűn.

És mi mélységesen elítéljük azokat is, akik bármilyen mértékű, akár kicsi hasznot is húztak és húznak ezekből a tragédiákból, – illetve azokat, akik előre tudtak a bekövetkező eseményekről, – de ennek ellenére nem értesítettek róla mindenkit.

Szeptember 11. ártatlan áldozatai, s a támadásokat követő mentési munkálatok résztvevői, – már ott vannak az emberiség hősei között, – részvéttel és tisztelettel gondolunk rájuk.

A Szabad Riport szerkesztősége