Folyik a szankció-háború; Lengyelország
már üvölt, éppúgy mint Hollandia, de már Görögország is csatlakozik
lassan a kórushoz. A nyugat úgy képzelte, hogy pár semmitmondó szankció,
és Moszkva összerogy. Csakhogy a nyugat van kiszolgáltatva az
oroszoknak és nem fordítva. Miért is? Legfőképpen azért, mert a nyugat
rá van kényszerülve az orosz nyersanyagokra és energiaforrásokra,
másrészről azért, mert a nyugaton hatalmas túltermelés folyik - főleg
ipari, de mezőgazdasági is - és ezt a sok terméket valahol el kellene
adni.
A szankcióháború nagy vesztese most már
egyértelmű, hogy Európa lesz. Az EU-nak van még pár hete eldönteni, hogy
minden áron ragaszkodni akar Washington diktátumához, vagy végre a
sarkára áll, és azt mondja: "na ebből elég, mert ez már a bőrünkre megy,
az USA méltóztasson a saját bőrével játszadozni". Érdekes, hogy már
mindenki megszólalt az ügyben, és a sajtó már mindenkiről közölt valami
hírt. A lengyelekről, hollandokról, görögökről, sőt németekről és
franciákról is, de hatalmas a csend a hazai vonatkozásokban. Először úgy
gondoltuk, talán azért, mert Orbán annyira öntelt és saját elképzelései
szerint tévedhetetlen, hogy képtelen beismerni, hogy ezt bizony nagyon
elcseszték. De van itt egy másik nagyon érdekes szál.
Előbb azonban térjünk csak vissza egy
pillanatra arra, amiről senki nem beszél; a hazai vonatkozások -
márpedig minket nagyon is közvetlenül érintenek ezek a szankciók. Két
okból; az egyik, hogy a Fidesz az orosz piacra alapozva hatalmas föld
felvásárlásokba kezdett, és szintén hatalmas területeket játszott át
saját földesurai számára. Márpedig ezek a földek nem a franciáknak (akik
szintén túltermelésben vannak) és nem is a fizetésképtelen afrikai
országoknak termelnek, hanem a Fidesz eljátszott keleti nyitása miatt
éppen Oroszországba növelnék az exportot. Márpedig innen éppenséggel egy
szem kukoricát vagy búzát nem fognak oda eladni. A magyar húst
felvásárló cégek semmiféle húst nem vesznek át. Sem marhát, sem disznót.
A gazdák pedig felháborodtak, hogy sem átvétel nincs, de le sem
vághatják az állatokat. Megkerestünk egy marhatartó gazdálkodót ez
ügyben és láss csodát, valóban nem veszik át az állatokat. Saját
elmondása szerint 5 leadandó marhája van. Le sem vághatja, nem kapott rá
engedélyt, fel sem vásárolják, hát kénytelen tartani. Etetnie kell a
semmiért. Márpedig lassan vége a nyárnak és akkor már a takarmány fog
fogyni. Ennek pedig súlyos következményei lesznek, ha nagyon rövid időn
belül nem változik meg a szankciókérdés. Legelőször az, hogy az
eladhatatlan gabonafélék és takarmánynövények ára a mélybe fog zuhanni
az eszméletlen túlkínálat miatt. Aztán - mivel jövőre senki sem fog
ültetni, vagy csak keveset, mondván "eladhatatlan" - a csillagokig
ugranak majd az árak. Ugyanez várható a húspiacon is. Most több száz
forintos áresésre lehet számolni a háznál levágott és kimért húsoknál,
aztán jövőre a csillagos ég lesz a határ, mert negyedannyit sem fognak
tartani.
Érdekes módon már megint működik a
Fidesz brutális elnyomó propaganda gépezete. Sem TV sem rádió, semmiféle
média meg nem szólalhat ezekről a készülő nagy bajokról. Vagy valóban
Orbán annyira beképzelt és öntelt, hogy bármit megtenne, csak be ne
kelljen ismerni, hogy elcseszték az egész keleti nyitásos dolgot, vagy
pedig kivárásra törekszenek. Mégpedig arra várnak, hogy mit fog tenni
Németország rövid időn belül. Van egy érdekes folyamat, amely arra enged
következtetni, hogy Németország - szinte egyedül, némileg francia
segédlettel - szembe kezd helyezkedni Washington rémuralmával, és bizony
kezdi hallatni a hangját. Nem ugrik és táncol az amerikai füttyszóra
olyan nagy hévvel mint pár éve. Amiatt, mert amint Moszkva letiltja a
német ipari termékek importját is, olyan gazdasági mélyrepülés jön,
amilyen talán utoljára 1929-ben volt. Annak pedig jól tudjuk, mi lett a
következménye.
Orbán pedig vár, hogy merre fordul a
németek hajója. Mert ennek a hajónak most éppen ő lett a hullámtörője.
Mirajtunk tesztelik, meddig lehet elmenni a nyugattal szemben, mik a
határok. Márpedig a németek azokig a határokig fognak elmenni. Orbánék
tanácstalanok, ezért oly nagy a csend. Most a kenyéradó gazdáikra
lesnek, mit is kell tenni.
Csakhogy a várakozás nem minden esetben
jó. Mi van, ha történetesen Merkel ugyanilyen tanácstalan? Vagy éppen
áttételesen, de "pisztolyt tartanak a fejéhez". Akkor várunk, amíg el
nem süllyed a mi hajónk?
Kemény Gábor