
Az ukrán nehéztüzérség bombázása – Donbassz 2014. július 2.
 
Bevezetés:
 Kemény kijelentést tesz az alábbi cikk donbasszi szerzője; …”A 
Donbasszban élő oroszokat, anyaországuk bizonyos mértékig elárulta…”
Szerintünk pedig nem árulta 
el még bizonyos mértékig sem, hiszen számtalan módon támogatta, s 
támogatja a jelen pillanatban is. Ám a cikk szerzője másként vélekedik. –
 Viszont, mi mégsem fedhetjük meg ezért, hiszen velünk ellentétben ő 
volt, s van ott a helyszínen, ő volt az, aki a több millió donbasszi 
lakossal együtt elszenvedte az ukrán nehéztüzérség bombázásait, a foszforgránátok borzalmas pusztítását,
 – az ukránok által szándékosan szétlőtt közszolgáltatások hiányát, a 
víz, a fűtés és élelem hiányt, – vagyis ezt az egész másfél éve folyó 
piszkos háborút, melyet az Amerika barát kijevi junta, Donbassz 
lakossága ellen folytat. (SzRTI)
Alekszandr Zsucskovszkij: Fehéren, feketén Donbasszról

Alekszandr Zsucskovszkij, a cikk szerzője
 
Sajnálattal vettem észre, hogy 
korábbi publikációim lényegét nem mindenki értette meg teljesen, – ez 
vagy annak köszönhető, hogy nem fejeztem ki magam világosan, vagy ezek 
az emberek nem értik meg a Donyeckben lévő állapotokat és viszonyokat – 
melyek az igaz, rendkívül bonyolultak.
Donbassz összetett helyzetét megérteni nehéz, ám ennél még nehezebb világosan látni az Oroszországhoz való viszonyát.
Továbbra is állítom, hogy a Donbasszban 
élő oroszokat, anyaországuk bizonyos mértékig elárulta. Nem csak azért, 
mert nem tett úgy mint a Krím esetében, hanem mert nem teremtette meg a „Dnyesztermenti alternatívát”,
 így elkerülhető lett volna az a sok hónapos háború és a rengeteg 
áldozat. Korai azonban még temetni Novorosszija létét, mindössze 
okulnunk kell az eddig történt pozitív és negatív történésekből.
Először a pozitívumokról:
1. Megszűnt a lakosság 
elleni barbár támadások sora, a vad lövöldözések. Az egyre ritkuló 
provokációk a fanatikusok számlájára írhatók.
2. Folyik az önálló hadsereg talpra állítása, nő a fegyelem, állandóvá váltak a hadgyakorlatok harckocsik és ágyúk bevetésével.
3. Az önkéntesek továbbra is áramlanak a seregbe, azok kiképzése megoldott és folyamatos.
4. Oroszország továbbra is támogatja a Donbasszt, a
 rendszeres humanitárius segélyek nélkül már ki tudja, hogy hol lennénk.
 Fizetik a nyugdíjakat és egyéb járandóságokat, támogatják a 
mezőgazdasági termelést, már nincs élelmiszerhiány.
5. Orosz igazolványokat készülnek adni mindenkinek, aki azt igényli.
 A kérdés csak az, hogy mikor kezdődik ennek a tervnek a végrehajtása. 
Lehet, hogy azonnal a választások után megindul ez a folyamat, de 
mindenesetre az látszik, hogy egyre jobban húzódik az Oroszországhoz 
való csatlakozás.
Összegzés:
A harcok valós befejezése óta 
komoly anyagi, pénzügyi és katonai segítség érkezik az LDNR területére, 
látható a jogi és kulturális beolvasztás folyamata Oroszországba. Ma már
 lehetetlen a Donbassz Ukrajnához történő visszacsatolása,  egyre inkább
 egy “Dnyesztermenti variáció” körvonalazódik.
Lássuk azt is, ami nem jó:
1. Nincs valódi a béke, 
csak fegyvernyugvás van, a helyzet továbbra is robbanásveszélyes és 
kiszámíthatatlan, a főváros, Donyeck továbbra is a frontvonalon fekszik,
 továbbra is ágyúcsövek merednek ránk. A harcolók nem értik, miért nem 
űzhetik el az ellenséget, miért nem védhetik meg az otthonukat.
2. A hadsereg építése a 
legrosszabb orosz modell alapján történik, hatalmas a bürokrácia. Habár a
 fegyelem egyre javul, de a klikkesedéstől nem mentes a sereg sem.
3. Egyre szivárog vissza
 az egykori ukrán elit a rendőrségbe, a szociális struktúrákba. Egyre 
kevésbé restellik, hogy ukránbarát magatartást mutatnak, ez természetesen ingerli a harcokat megjárt embereket és a számtalan áldozat hozzátartozóit. Hiába világos mindenki számára, hogy visszaút már nincs, de mindez kevés másfél év vérontás, harc és szenvedés után.
4. Ugyancsak 
visszajöttek a régi, jól ismert bűnöző csoportok. Hamar beletanultak az 
új lehetőségekbe és korlátozásokba, kapcsolatba léptek a harcok alatt is
 rabló, fosztogató újbandita struktúrákkal, együtt építik a közös jövőt.
 Ők birtokolják a benzinkutakat, az üzleteket, a pénzváltókat, a 
szénüzletet és lassan visszacsempészik a kábítószert is a városokba. A 
kis halakat a hatalom kisöpörte, a nagyok újrakezdték az „üzlet 
építését.”
5. Sok a választások 
körül bábáskodó, és abból hasznot húzó vagy remélő személy, de úgy néz 
ki, hogy nem biztos, hogy ami jó a Donbassznak, az jó Oroszországnak is.
Összegzés:
Oroszország nyilván már nem adja 
vissza Ukrajnának a Donbasszt, de ez még nem jelenti azt, hogy valóban 
népi köztársaság épül ma itt, Novorosszijában. Legvalószínűbb; egy 
katonai diktatúra kialakítása a régióban.
(Ám azért nem feltétlenül szükséges 
külön választani ezt a két államformát Donbasszt illetően sem. Mert a 
nép nagy többsége érdekeinek érvényesítését biztosító népköztársaság – 
XXI. századi nevén; népi köztársaság – megerősödését, a néhány évig 
tartó katonai diktatúra csak segítheti.
Például azzal, hogy végleg kisöpri a 
lassan visszaszivárgó bűnözőket, elfogja és elítéli az ukrán junta 
szabotőreit és lappangó terroristáit, s nem utolsósorban békét biztosít 
az ország talpra állásához, a népgazdaság felépítéséhez, s a 
népköztársaság, – népi köztársaság – végleges stabilizálásához. Akár 
önállóan, vagy egyfajta “Dnyeszter menti alternatívában is”. – SzRTI.)
Így látjuk hát mi Új-Oroszország jelenlegi állapotát fehéren és feketén, a jó és rossz oldalait egyaránt figyelembe véve.
Nagyon ellentmondásos tehát és 
nehéz a helyzet, s a pozitív változások lassan körvonalazódnak, sok 
fájdalommal járnak. Szinte még vajúdik az ország. – És még mindig 
fennáll az újabb pusztító háború veszélye is. De ez nagy mértékben nem 
csak tőlünk, hanem a nagypolitikai játszmáktól is függ.