
Mint olyan gyakran, a 
számok  megtévesztően tükrözik valóságot és a tényeket. Az már tény, 
hogy Kijev  hatalmas veszteségeket szenvedett a 2014 év nyári és téli  
hadműveleteinek idején. Elég csak a donyecki repülőtérért folytatott  
harcokra és Debalcevóra emlékezni. A harckocsijavító és gyártó műhelyek 
 az új technika gyártása helyett alapvetően a sérült technika 
javításával  voltak elfoglalva, a teljes veszteséget egyes források 200 
db  páncélozott technikára becsülik.
Harckocsik
Az ukrán hadiipar büszkesége a T-64  
típusú harckocsi, amely polgárháború előtt a hadsereg legtöbb egységénél
  volt hadrendbe állítva. Ezek egy részét, 80 db-ot modernizálták 
„Bulat”  szintig, és ez a mennyiség került az 1. harckocsi brigádhoz. Új
  elektronika, új motor, dinamikus védelem jellemezték az új típust.  
Ukrajna legtöbb üzeme ma a T-72 típusú harckocsit gyártja, elsősorban a 
 Lvov városában működő Páncélozott Járművek Gyára. Ezek a típusok már a 
 múlt évben is hadrendben voltak, és részt vettek a a harcokban. Már  
ekkor is látható volt, hogy nem a páncélozás, a „külcsín” a probléma  
ezeknél a modelleknél, hanem a „belbecs”. Ma a rendelkezésre álló  
„csontváz”, vagyis a legyártott páncélzat mintegy 2 000 db-ra tehető, de
  ebből harcképes csak 300-350 db. Így már talán érthető miért láthatóak
 a  front egyes vonalain régi T-55 típusú harckocsik is.
2015 év folyamán a sereg mindössze 70 új
  harckocsit kapott, a közeljövőben még 25 db kerül a frontra 
közvetlenül a  gyárakból. Csakhogy ezen mennyiségek nagy része is a 
„felújított”  anyagból áll össze, vagyis a frontot már megjárt 
„sebesült” gépek  újratuningolása útján.
Ez év március 3-a, 6 db harckocsi a  
harkovi gyárból. Április 29-e, 4-nél is több? gép a harkovi gyárból.  
Augusztus 23-a, 9 db „Bulat” szintre felújított T-64-es a harkovi  
gyárból. Ez a mennyiség a 2015-ben hadrendbe állított harckocsik 40%-a, 
 és mindez a nagyhírű harkovi gyár szalagjáról.
Már a polgárháború előtt sem voltak újak
 a  hadrendben álló gépek, azóta másfél év eltelt, de ezek a harckocsik 
nem  váltak sem modernebbé sem harcképesebbé. Sok gépet a harcok előtt  
banális működési hibák miatt kellett Harkovba szállítani javítás  
céljából, de onnan a papírok szerint már „új fegyver” minősítéssel  
jöttek vissza a harcba. Úgy tűnik azóta sincs előrelépés, ezt a  
folyamatot semmi és senki nem képes sem megállítani, sem megfordítani. A
  jelenlegi állomány száma a hivatalos adatok szerint 450 db harckocsi, 
 de ebből 200 db a közeljövőben vissza kell térjen a gyárba valamilyen  
javítás miatt. Kijev harcosainak „harckocsiellátása” közeljövőben sem  
fog javulni.
Könnyű páncélos harci technika
Talán ez a legsebezhetőbb része az ukrán
  hadseregnek. Harckocsi még akad,de a háború „óhatatlan vesztesége”, a 
 könnyű páncélos technika tekintetében igen rosszul áll az ukrán haderő.
  Ezért láthatunk a harcmezőn annyi matuzsálemi korú könnyű technikát.  
Nemrég Nagy-Britannia átpasszolt ugyan Kijevnek  néhány könnyű  
páncélost, de azok harci alkalmazása szinte a nullával egyenlő, és az  
ukrán terepet sem szokták még meg, előreláthatóan nem is fogják. Nem  
pótolhatják ugyanis a klasszikus páncélozott szállítójárműveket (BMP),  
amiből Kijevnek nincs elég, mert a tavalyi harcokban sokat elvesztettek,
  csak Debalcevo mellett több mint százat, és még ma sem tudták pótolni.
2015-ben mindössze 50 db BMP-t kapott a 
 sereg, a zsitomiri üzemből. Az üzem képviselője szerint nincs elég  
motorjuk, hogy nagyobb számban szereljenek össze ebből a típusból. A  
háború első napja óta mindössze 200 db tartalékot sikerült hadrendbe  
állítani az alapmennyiség mellett. Más típusokkal, illetve egyéb  
tartalékokkal Kijev nem rendelkezik. Szót kell még ejteni a  
„reklám-páncélosseregekről”, amelyeket rossz, nem biztonságos  
haditechnikával, elavult gépekkel dobnak a tűzbe, mindössze a létszám  
növelése céljából.
A katonák könnyű páncélos technikával  
való ellátásában javulásra nincs remény, inkább további romlásra lehet  
számítani, ha a harcok újra megindulnak. Az angol szállítójárművek  
csak a front első vonaláig viszik a harcosokat, majd mennek is vissza az
  újabb katonákért. Az ellenséggel szemben menetelve pedig „magad uram, 
 ha segítséged nincsen”, a gyalogos századok néznek szembe a felkelők  
fegyvereivel.
Tüzérség
Új tüzérségi haditechnika a tél elején  
jelent meg az ukrán hadsereg állásaiban, elsősorban a D-48-as, a D-44-es
  85 mm kaliberű ágyúk számát tekintve, de még a sztálini időkből  
visszamaradt haditechnika is front vonalán áll. Ezek a fegyverek  
nincsenek lövedékekkel megfelelően ellátva. A modern, elsősorban  
harckocsi-taktikákra épülő manőverek vonatkozásában ezek a típusok nem  
képesek effektíven felvenni a harcot a mozgékony harckocsik ellen, lévén
  nehézkesek, hosszadalmas a beállításuk és viszonylag pontatlan a  
célzóberendezésük. Ugyanezek a típusok képezik a felkelők tüzérségének  
 zömét is.
A „Szegfű” és az „Akác” kódnevű 
tüzérségi  fegyverfajták viszonylag nagy számban vannak az ukrán sereg 
és a  felkelők hadrendjében is, ezért ma ezek képezik a polgárháború 
tüzérségi  alaptechnikáját. Gyors helyváltoztatásra képesek, viszonylag 
pontosak,  és nagy a rombolóerejük.
Tarackok
Talán a legnagyobb rombolóerejű 
tüzérségi  fegyver az ukrán hadseregben a 203 mm-es „Pion” típusú 
tarack., ebből  több is rendelkezésre áll Kijev seregében. A többi 
nagykaliberű  tüzérségi fegyver jelentős része működésképtelen, a teljes
 mennyiség  mintegy 1/3 része. Jelentős változás ezekből a 
fegyverfajtákból a harcok  esetleges folytatása esetén nem várható, 
nincs további tartalék, habár a  pozícióharcban a tüzérségi előkészítés 
és a harcok idején történő  „takarás” fontos aspektusa a harcnak. Ha 
nincs tüzérségi védőernyő, a  gyalogság rendszerint kénytelen feladni 
pozícióit.
Sorozatvetők
2015 nyarán egy új egység, a 27-ik Szumi
  ezred „Szmercs” típusú sorozatvetőkkel került a frontra, habár a  
lövedékellátással a felkelők felderítése szerint gond van. Ugyanez a  
gond az „Uragan” típusú sorozatvetőkkel, ott mintegy 25%-os a lövedékek 
 „defektje”, nem robban fel vagy nem repül el a kívánt távolságra. Kijev
  ma a minimumra szorította le ezen fegyvernemek használatát a  
polgárháborúban. A „Grad” sorozatvetőkben egyértelműen hiány van, 2014  
harcai során sokat elvesztettek közülük.
Összességében tekintve eddig komoly  
veszteségeket szenvedett az ukrán haderő, számok és tűzerő  
vonatkozásában is. 2015 folyamán alapvetően tüzérségi párbaj folyt,  
kevés élőerő bevetésével. A téli hadműveletekhez képest a mennyiségi és 
 minőségi lehetőségek jóval szerényebbek. A harcképesség tekintetében az
  ukrán hadsereg 2015 januárjában volt a csúcson.