2014. március 18-án a
"The Times of Israel" hasábjain olvashattuk:
az izraeli kormány mérlegeli annak a lehetőségét, hogy a megszállt
palesztin területekről telepeseinek egy részét átirányítja - legalábbis
időlegesen - Ukrajnába. Az új kijevi rezsim minderről arra hivatkozva
állapodott meg, hogy a zsidókat történelemi szálak kapcsolják
Ukrajnához, másrészt pedig Ukrajnának sürgősen katonai segítségre van
szüksége Oroszországgal szemben. Ezt a fordulatot azok a genetikai
kutatások készítették elő, amelyeket izraeli tudósok végeztek az
európai, askenázi zsidóság eredetével kapcsolatosan.
A cikk
szerzője - Jim Wald professzor - utal arra a közismert tényre, hogy a
VIII. században a kazárok (egy türk eredetű harcias nép) kollektíven
áttértek a judaizmusra. A Kazár Birodalom nagy kiterjedésű volt, és
magába foglalta a későbbi Oroszország déli vidékeit és Ukrajnát. Három
fővárosa is volt: először Balanjar, Samaran, majd Khazaran-Atil, a
Volga torkolatának a közelében. Ma még vitatkoznak a történészek azon,
hogy mi történt a kazárokkal a XI. század körül, amikor Oroszország
elfoglalta a birodalmukat. A legelfogadottabb feltételezés az, hogy az ő
utódaik az Európában élő askenázi zsidók. Erre a körülményre arab
tudósok már hosszabb ideje hivatkoztak, mert gyengítette a jelenkori
zsidóságnak a történelmi igényét a jelenlegi Izrael területét illetően.
Kazár Birodalom
Koestler Arthur 1976-ban írta meg "A tizenharmadik törzs" című
könyvét, azt remélve, hogy ha sikerül megcáfolnia a közös zsidó népi
önazonosságot, akkor a faji identitással együtt eltűnik az
antiszemitizmus is. Koestlernek ez a vágya nem teljesült. Nézeteit
azonban felkarolta Shlomo Sand izraeli történész, aki a "Hogyan alkották
meg a zsidó népet?" című munkájában azt igyekezett bebizonyítani, hogy
a zsidók vallási közösségként különböző népekből származó zsidó hitre
áttért emberek leszármazottai és így nem alkotnak egy őshonos nemzetet
és nincs is szükségük arra, hogy saját nemzetállamuk legyen. A
tudományos közvélemény azonban nem fogadta el a kazár hipotézist, mert a
genetikai bizonyítékok nem álltak rendelkezésre.
2012-ben
azonban Eran Elhaik izraeli kutató közzétett egy tanulmányt, amely
bebizonyította, hogy a kazár vérvonal az egyedüli meghatározó
alkotórésze az askenázi génkészletnek. Shlomo Sand úgy tekintett erre az
eredményre, amely az ő kutatásait erősítette meg. A Haaretz és a The
Forward is fontos hírként kezelte. Az izraeli kormány is beadta a
derekát. Elsőrendű tudósok ezt követően készítettek egy titkos jelentést
a kormány számára, amely elismeri, hogy az európai zsidók valójában
kazárok. Első látásra úgy tűnt, hogy ez rossz hír Netanjahu számára, aki
kitartóan azt követelte, hogy a palesztinok ismerjék el zsidó államnak
Izraelt.
A magát meg nem nevező kormány közeli hírforrás
elmondotta, hogy először úgy érezték, ha elismerik, hogy ők kazárok,
akkor a palesztinok vezetője, Abbasz, ragaszkodni fog ahhoz, hogy
egyetlen zsidó se maradjon a palesztin államban:
"Amikor azonban
Abbasz más álláspontra helyezkedett, akkor jobb megoldásokat kellett
keresnünk. Ukrajnának az a felszólítása a zsidókhoz, hogy térjenek
vissza a történelmi hazájukba, isten adománya volt a számunkra.
Valamennyi telepesnek az átköltöztetése Izraelen belül rövid idő alatt
rendkívül nehéz lenne mind logisztikai, mind gazdasági szempontból."
"Nem arról van szó - folytatta a kormány közeli hírforrás -, hogy
valamennyi askenázi zsidó visszatérjen Ukrajnába, hanem csak arról, hogy
mindenki, aki vissza akar térni, az megtehesse ezt anélkül, hogy
állampolgár lenne. Ez még inkább indokolt, ha az áttelepülés a
nagyszabású izraeli katonai segítségnyújtás - beleértve a csapatok és
felszerelés küldését, valamint új támaszpontok építését - keretében
történik. Ha a kezdeti átköltöztetés sikeres, akkor a Nyugati-parti
telepeseket arra bátorítanánk, hogy költözzenek Ukrajnába is. Miután az
így támogatott és megerősített Ukrajna helyreállítja a szuverenitását
egész területe felett, akkor a Krími Autonóm Köztársaság ismét egy
autonóm zsidó területté válhat. A közép-kori Kazár Birodalom e kis
utódát jiddisül ismét Chazerai-nak hívnák."
Jól tájékozott kormány közeli hírforrásunk ehhez még hozzátette:
"A miniszterelnök
újból és újból elmondta, hogy a zsidók olyan ősi és büszke népet
alkotunk, amelynek a történelme négyezer évre megy vissza. Ugyanez igaz
a kazárokra vonatkozóan is, akik Európában éltek és nem oly sokáig. De
ha megnézzük a térképet, akkor látjuk, hogy a kazároknak nem kell
'Auschwitz határain belül' élniük. Senki nem mondhatja meg a zsidóknak,
hol élhetnek és hol nem szuverén népként azon a területen, ahol
történelmük során éltek."
Az izraeli miniszterelnök többször kijelentette - folytatta a
hírforrás -, hogy "kész fájdalmas áldozatokra a béke érdekében, még úgy
is, ha az a bibliai haza egy részének a feladását jelenti Júdeában és
Szamariában, de ezt követően elvárjuk, hogy gyakorolhassuk máshol
történelmi jogainkat. Úgy döntöttünk, hogy ez a Fekete-tenger partjai
mentén legyen, ahol mi őshonos nép voltunk, több mint kétezer éven át.
Még a nagy történész, Simon Dubnow is, aki nem volt cionista, azt
mondotta, hogy jogunk van gyarmatosítani a Krímet. Ez mind benne van a
történelemkönyvekben, le lehet ellenőrizni".
"Úgy képzeljük el,
mint egyfajta hazát távol az otthontól, vagy az eredeti hazát" -
jegyezte meg, hozzátéve: "Végülis Herzl Tivadar írt a Régi-Új
Országról, nemde? A telepesek számára nem lesz túlságosan nehéz az
átkötözés, mert ők még érzik, hogy milyen pionírnak lenni:
megtapasztalni a veszélyt, új otthont építeni, fegyvert viselni, az
asszonyok folytathatják a kendő viselését, és az élelem nem fog nagyon
eltérni attól, amit már esznek."
Az amerikai külügyminisztérium arabszakértője azt fűzte ehhez, hogy
érkezett korábban egy csekély figyelmet keltett jelentés arról, hogy
Oroszország szigorúan fellépett azokkal az izraeliekkel szemben, akik
kazár műtárgyakat, történelmi emlékeket csempésztek ki az országból. Ez
az arabista emlékeztetett arra is, hogy Spanyolország és Portugália már
kész állampolgárságot adni az Ibériából száműzött zsidók
leszármazottainak, és azt is megemlítette, hogy az ukrán kormányt
támogató milíciák irányítói között az Izraeli Védelmi Erők számos
korábbi tagja található.
Jim Wald, már hivatkozott írásában (
www.timesofisrael.com),
idézi a Fatah ramallahi szóvivőjét - aki felemelve egy kazár harcost
ábrázoló archeológiai műtárgyat - a következőket mondotta:
"Folyamatos a
hódítás és a kegyetlenség. A genetika nem hazudik. Láthatjuk az
eredményeket: a cionista rendszer és a brutális megszálló erők harcias
barbárok leszármazottai. A palesztinok békés pásztorok utódai,
valójában az ősi izraelitáktól származnak, akikről a mai zsidók tévesen
állították, hogy az ő őseik. Azt is kijelenthetjük, hogy a kazár
zsidók őseinek soha nem volt templomuk Jeruzsálemben."
Ukrajnában (amit most már "második Izraelként" is emlegetnek) a
kijevi kormányzat és Igor Kolomojszkij az izraeli hadsereg számos volt
tagját alkalmazta az Önkéntes Zászlóaljakban. Az elsőként felállított
egyik ilyen önkénteseknek nevezett zsoldosokból álló katonai egységet -
az Azov zászlóaljat - Igor Kolomojszkij, ukrajnai zsidó oligarcha
finanszírozta kezdettől fogva. Kolomojszkijt a kijevi hatalomváltást
követően az ugyancsak zsidó származású Alekszander Turcsinov ideiglenes
államfő nevezte ki Dnyetropetrovszk terület kormányzójává. (Az 1963-ban
született Valerijovics Kolomojszkij 2,5 milliárd dollár vagyonnal
rendelkezik és Ukrajna harmadik leggazdagabb embere. Egy TV állomás, a
Privat Bank, kőolaj ipari üzemek és számos ingatlan tulajdonosa. Az Azov
zászlóaljnak mintegy 500 jól felszerelt és páncélozott járművekkel is
ellátott zsoldosa van. Az Azov katonai egység zászlajára az van írva,
hogy "szabadság vagy halál".)
Egy másik izraeli egység is
ismertté vált, amely a "Maidan Kéksisakosai" nevet viseli. Ennek a
parancsnoka is egy izraeli veterán, aki a "Delta" álnevet használja. Ha
Izraelnek nem lennének hosszútávú céljai ukrajnai befolyásának a
kiterjesztésével, akkor könnyedén meg tudná akadályozni, hogy az
izraeli hadsereg egykori tagjai zsoldosként vegyenek részt az ukrajnai
polgárháborúban.
Dombász oroszul beszélő lakosai nem bíznak az
izrael-barát kijevi kormányzatban és aggodalommal figyelik Kolomojszkij
tevékenységét is. Az oligarcha egyik kelet-ukrajnai tartomány
kormányzója, mégis Nyugat-Ukrajnában, Európában és Izraelben toborzott a
magánhadseregébe zsoldosokat. Privát hadseregében számos
nyugat-ukrajnai neonáci harcol, akik mindig lelkes hívei voltak annak,
hogy legyen egy nagy harc Oroszország és az egykori Kazár Birodalom
utódai között, akik ma Ukrajnában, Lengyelországban, Izraelben,
Grúziában, Amerikában és más országokban is élnek. Így kellene bosszút
állni azt a vereséget, amelyet a kazárok a XI. században elszenvedtek
az Orosz Birodalomtól.
Ismert tény, hogy Izrael Mihail
Szaakasvili korábbi grúz elnök kormányának nagyarányú katonai
segítséget nyújtott nemcsak fegyverek szállításával és hírszerzési
támogatással, de úgy is, hogy grúz-izraeli kettős-állampolgárok
töltöttek be fontos kormányzati posztokat. Izrael - Ukrajnához és
Grúziához hasonlóan - Azerbajdzsánnal is szoros kapcsolatot épített ki,
mert ennek a kaukázusi országnak is szoros kapcsolata volt az egykori
kazár Birodalommal, és területén most is őshonos zsidó közösségek
élnek, akiket Szombatosoknak (Subbotniks) hívnak.
Izraelben
most már komolyan foglalkoznak azzal a titkos tervvel, hogy a zsidók
egy része a kazárok utódaként visszatér Ukrajnába és fokozatosan
átveszi ott a hatalom gyakorlását. Az Egyesült Államokban 2007-ben
bizonyította be John Mearsheimer és Stephen Walt, hogy Amerika
külpolitikáját az Izraeli Lobbi irányítja. A szervezett zsidóság ezt a
nagyhatalmú bankárdinasztiák és pénzügyi érdekcsoportok, valamint az
olyan szervezetek, mint az AIPAC (Amerikai-izraeli Közügyek Bizottsága),
az ADL (Rágalmazás-elleni Liga) és az AJC (Amerikai-zsidó Bizottság)
segítségével érték el. A pénzrendszer segítségével az ellenőrzésük alá
vették az Egyesült Államok politikai rendszerét és már hosszabb ideje
teljes mértékben az ellenőrzésük alatt tartják mind a Republikánus, mind
a Demokrata Pártot, valamint a Fehér Házat is, amelynek lakóját
lényegében az Izraeli Lobbi választja ki.
Az askenázi
zsidóságnak, mint az egykori kazárok leszármazottainak, a részbeni
visszatelepülése Ukrajnába azzal járna, hogy két nemzeti otthona lenne a
zsidóságnak. Izrael megmaradna a vallási őshazának, a mitikus szellemi
alapokon nyugvó nemzeti otthonnak. És lenne egy másik nemzeti otthon, a
történelmi őshaza, amelyre történelmi és származási alapon tarthatnak
igényt. A vallási és a származási őshaza együtt alkotná az askenázi
zsidóság nemzeti otthonát.
Az itt leírtak fényében jobban
érthetővé válik, hogy miért volt szükség a hatalomváltás
kikényszerítésére Kijevben. Az egyik motívum lehetett az, hogy a
nemzetközi zsidóság egy része vissza akart térni ősei földjére,
amelyhez a mai Ukrajna is tartozott. Ehhez megszerezték a pénzhatalmi
világelit dinasztiáinak és a hegemóniájuk alatt lévő Egyesült Államok
politikai vezetésének a támogatását. Washington figyelmeztette Putyint,
hogy tartsa távol magát Ukrajnától és mondjon le azokról a történelmi
kötelékekről, amelyek a nagyoroszokat a kisoroszokhoz (az ukránokhoz)
fűzik. Az askenázi zsidóság újabb honfoglalását zavarja Moszkva
közelsége, miközben ahhoz, hogy az ukrán állam működőképes legyen,
Oroszország segítsége nélkülözhetetlen.
Az alkotmányosan
megválasztott orosz-barát elnök, Janukovics, államcsínnyel való
eltávolítását Washington és Izrael, valamint a CIA és a Moszad együtt
hajtotta végre Oleg Turcsinov lett az ideiglenes államfő és Arszenyij
Jacenyuk a kormányfő, mindketten zsidó származásúak. Hamarosan követte
őket a már választott elnökként az ugyancsak zsidó származású Petro
Porosenko (Petro Waltzman). Jacenyuk engedélyezte az ukrán állam
aranytartalékának az elszállítását New York-ba 2014. március 7-én
éjjel. A szervezett zsidóság a pénzügyi és gazdasági hatalom mellett
átvette Ukrajna közvetlen politikai és katonai irányítását is. A
Kelet-Ukrajnában folyó polgárháborúban pedig a nem-zsidó lakosság
veszti életét, vagy kénytelen Oroszországba menekülni. Ukrajnában ismét
működnek a koncentrációs táborok, ezúttal azonban bennszülött
ukránokat őriznek bennük. A hatalom átvétele nyomán a pénzhatalmi
világelit közvetlen irányításával osszák szét az ukrán nép nemzeti
vagyonát. Nemzeti tragédiána k minősíthető az, ami a sokat szenvedett
ukrán néppel a kijevi államcsíny óta történt.
Drábik János Kapcsolódó:
Az ukrán konfliktusban eddig 50.000 ember vesztette életét Ukrajna felfegyverzése totális háborúhoz vezethet A neokonok színes-forradalmai világszerte Putyin leleplezte a földgolyót globálisan gyarmatosítani akaró Új Világrendet (+videó) Samantha Power az ENSZ-ben azt találta mondani, hogy: "Az oroszok nagyon szörnyű és unszimpatikus emberek!"