Transznisztria orosz katonai segítséget kér

A Dnyeszter Menti Köztársaság hatóságai Vlagyimir Putyin orosz államfőhöz fordultak, hogy amennyiben az országot külső veszély fenyegeti, Oroszország lépjen fel a köztársaság lakosságának védelmében, és küldjön további csapatokat a régióba.

Májusban Ukrajna blokád alá vonta a Dnyeszter Menti Köztársaságot, és ezzel megszegte a Moldova és Transznisztria közt 1992-ben létrejött megállapodást, melynek értelmében Kijev a Dnyeszter menti békefolyamat egyik biztosítéka kell legyen. A dnyeszteri régióban legálisan tartózkodnak orosz békefenntartók, akik Kijev lépésének köszönhetően mostanra csak a blokád áttörésével tudnának bejutni a területre. A blokád áttörése pedig azt jelentené, hogy az ukrán és orosz hadsereg közt közvetlen fegyveres konfliktus alakulna ki, ahol az orosz fél lenne agresszornak minősítve. Így egyértelmű, hogy az ukránok lépése szándékos provokációnak tekinthető, amivel ürügyet akarnak kreálni a NATO-beavatkozás legálissá tételéhez.

Nina Stanszki, a köztársaság külügyminisztere a blokád kialakításakor arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyoldalú lépés miatt megszűnhet Kijev az 1992-es dokumentumban rögzített védelmi státusza, mert a blokád megkezdésével Ukrajna egy újabb térségi konfliktus részévé vált, ami a térség biztonságának egészét veszélyezteti.

Az ukrán és moldovai fegyveres erők egyre fokozzák aktivitásukat a Dnyeszter Menti Köztársaság határai mentén. Jevgyenij Sevcsuk, Transznisztria elnöke szerint az ukrán hadsereg további csapatokat vont össze a határon, a moldovai fegyveres erők pedig fokozták a kiképző tevékenységet, és tovább zajlik a mozgósítás.

Transznisztria a Szovjetunió felbomlásának idején próbált elszakadni Moldovától, mikor Moldova szintén kinyilvánította függetlenségét Moszkvától. A konfliktus azóta megoldatlan; Transznisztria gyakorlatilag egy független ország, amit az ENSZ azóta nem ismer el független országként. A térségben orosz békefenntartók tartózkodnak, Ukrajna most az orosz csapatok rotációját akarná kihasználni arra, hogy közvetlen fegyveres összecsapást provokáljon ki az orosz hadsereggel. Ebben az esetben a NATO hivatalossá tehetné a beavatkozást Ukrajna területén, mert – bár a nyugati sajtó tényként kezeli – mindeddig semmilyen hiteles bizonyítékot nem tudtak kiállítani arra vonatkozóan, hogy az orosz hadsereg tényleg beavatkozott volna Ukrajnában.

Az Egyesült Államok az utóbbi hónapok során jelentős haderő-összpontosítást folytat Kelet-Európában. Az amerikai csapatok egy része hadgyakorlatra hivatkozva van jelen térségünkben, de nagy részük végül Ukrajnában vagy a balti országokban köt ki. A napokban képi anyag jutott nyilvánosságra arra vonatkozóan, hogy az amerikai hadsereg egy konvoja Záhonynál átlépte az ukrán határt. Ukrajnában az ENSZ BT felhatalmazása nélküli, illegális NATO-beavatkozás van folyamatban, amiben a NATO tagállamaként Magyarország is részt vesz.

http://hidfo.ru/2015/06/transznisztria-orosz-katonai-segitseget-ker/

A Forza Italia támogatja a szankciók eltörlését

A Forza Italia képviselői azt tervezik, hogy előterjesztenek egy javaslatot, ami előirányozza, hogy Olaszország törölje el az Oroszország elleni szankciókat. Ezt Silvio Berlusconi, a párt elnöke, Olaszország volt miniszterelnöke jelentette be, miután a Fiumicino repülőtéren találkozott Vlagyimir Putyinnal. Berlusconi elmondása szerint a szankciók nem egyeznek Olaszország érdekeivel, és komoly károkat okoznak a külkereskedelemben, anélkül, hogy bármi előnyük származna belőle. A volt kormányfő emellett kifejtette, hogy azt szeretnék, ha az olasz kormány végre elszánná magát, és más országokat is meggyőzne ugyanerről, emellett amerikai partnereiket is megpróbálják meggyőzni arról, hogy a hidegháborús retorikához visszatérés már nem lehetséges.

Berlusconi hangsúlyozta, hogy ő ahhoz a generációhoz tartozik, ami túlélt két olyan atomhatalom közti összeütközést, melyek bármelyik pillanatban a Föld teljes lakosságát kiirthatták volna, ha bevetik a birtokukban lévő nukleáris arzenált. Szerinte bizonyos szempontból érthető, hogy a fiatalság egy része kapható az Oroszország elleni keményvonalas propagandára, de csak amiatt, mert még nem éltek meg hasonló helyzetet.

Silvio Berlusconi legutóbb 2008 májusától 2011 novemberéig volt Olaszország miniszterelnöke. Az európai sajtóban kétes hírnévre tett szert büntetőügyei és politikai múltja miatt, miközben késői politikájának jelentőségéről nem sokat hallani. Berlusconi kormányai bár többnyire Amerika-barát politikát folytattak, ő volt az első politikus, aki a válságidőszakban felismerte, hogy nem a tagállamoknak van szüksége az Európai Unióra, hanem épp ellenkezőleg; fennmaradása érdekében az EU-nak van szüksége a tagállamokra. A volt kormányfő nem csak felismerte, de kihasználta az ebben rejlő lehetőségeket, és a válságidőszak kellős közepén erőteljesebb retorikába kezdett Brüsszellel szemben, mert rájött arra, hogy bármely tagállam komoly engedményeket tud kiharcolni, ha a kormány kilátásba helyezi az Európai Unióból kilépést.

Berlusconi esete precedens értékű volt, és akaratlanul is új irányvonalat szabott meg az euroszkeptikus (mérsékelt atlantista) politikának. Mivel kihasználta az Európai Unió sérülékenységében rejlő lehetőségeket, személyét igen hamar a legkülönbözőbb bűnügyekkel hozták összefüggésbe, és átmenetileg távoznia kellett a politikából. Brüsszel akkor Berlusconi lemondatásán keresztül véghezvitte akaratát, a képviselők többsége pedig az Európai Unió nyomására elfogadta az EU-IMF által követelt megszorító intézkedéseket.


http://hidfo.ru/2015/06/a-forza-italia-tamogatja-a-szankciok-eltorleset/

Vaszilkov armagedonnal fenyeget!

Három variáns lehetőségét emlegetik szakértők a Kijevhez közeli Vaszilkov olajtárolójában tomboló tűzeset kapcsán.

1. Jó esetben sikerül valami csoda folytán eloltani a tüzet.

2. Ha szerencséje van Maradék-Ukrajnának, elfogy az éghető anyag, és kialszik a tűz.

3. Armageddon következik be. Tekintettel arra, hogy vannak ott mindenféle egyéb holmik is, (radioaktív anyagok száztonnaszám) amikre ha a tűz átterjed, akár Európa szintű katasztrófát is okozhat.

Pillanatnyilag a csodavárás állapotában leledzik az oltómunka-míg a tűz egyre inkább terjed. Se technika, se szakember, se pénz nincs! Az Oroszország által felajánlott segítséget Kijev visszautasította, míg a Nyugat nem töri magát, hogy pátyoltjait kisegítse.

Az EDDIG MINTEGY KETTŐSZÁZ halottat (igen-nem tévedés, nem ámítás 180-200 HALOTT!) követelő katasztrófa Európában eddig nem tapasztalt ökológiai katasztrófát eredményezhet! Olyat, ami messze fölülmúlhatja Csernobil hatásait.

Jellemző a mentési munkálatok fejetlen voltára, hogy a bázison álló vasúti szerelvények elvontatásához nem volt egyetlen mozdony sem! Mire lett-már nem férhetett a vagonokhoz.

A bázis elavult technológia rendszerei szinte az első pillanatokban felmondták a szolgálatot. Az elsőként a helyszínre érkezett tűzoltóegységekre egyszerűen rárobbant három tartály. A lángoló olajtó alatt legalább negyven tűzoltó holttestét feltételezik.

A bázison nem volt megfelelő oltóanyag. Pontosabban szinte semmilyen oltóanyag nem volt. Két napi küszködés után kerítettek valahonnan tűzoltóhabot!-ám az események addigra már elhatalmasodtak!

A közeli katonai bázis kiürítése kétségbeesett rohammunkában zajlik, az irtózatos tűz közeledtével.

Mindeközben ahelyett, hogy minden erővel a katasztrófa megelőzésére törekednének, mindenki azzal foglalkozik, hogy miért történhetett a dolog.

Legnépszerűbb magyarázat jelenleg a terrorakció! Mérsékeltebb vélemények szerint személyi mulasztás, vagy technológiai hiba okozhatta a tüzet. Mindenesetre erősebbek a terrorakciót emlegető hangok. Közülük egyesek egyenesen Oroszország számlájára írják a dolgot, mások donbasszi terroristák művének tartják.

Ezek valamelyikében néhány a helyszínen tobzódó udvaronc-mint pl. Avakov, Turcsinov, vagy Klicsko mélyen egyetértenek.


https://balrad.wordpress.com/2015/06/11/vaszilkov-armagedonnal-fenyeget/

CSAK EGY ÚT ÁLL az adósok igen népes tábora előtt! Egy nagyon keskeny, nagyon rövid út! Amit bekötött szemmel kell megtenniük. Az út mindkét szélén végig, és a végén egy iszonyatosan mély szakadékkal!

Akárminek nevezzük is a devizahiteleket, az elszámolásokból egy dolog világosan kiderül az adós számára: hitelét – mire a törlesztés lezárul – akár háromszor is meg kell fizetnie. Rendben van ez így? Erre a kérdésre két válasz is lehetséges.

Gyönyörű népdalunk így kezdődik: „Két út áll előttem, melyiken induljak?” Talán meglepő, de látni fogjuk, hogy a forintosítás nem egyetlen vágányra terelte a devizahiteleseket. Gondoljuk csak el, vajon miért került a devizaalapú hitelszerződésekből fakadó jogok és kötelezettségek kérdése 2010 óta többször is a legmagasabb hazai és európai jogi fórumok elé (Kúria, Európai Bíróság)? Mert a szerződések több szempontból is értelmezésre szorulnak. Állíthatja ezek után bárki is, hogy az e szerződésekben foglalt kötelezettségek világosak lennének a hitelezőre, az adósra, sőt – a tömegessé váló problémák miatt – a mindenkori kormányra nézve?

Amit a törvényhozás menetében a kormány, valamint a bankok és várakozásaikban az adósok is egyaránt elfogadtak, a következő: a devizaalapú szerződések tömegesen kisebb-nagyobb mértékű javításra szorulnak (a mértékek tekintetében az érintettek érdekei eltérnek egymástól). A törvény megszületett, a bankok elküldték az elszámolást az adósoknak, de nagy a bizonytalanság és az elégedetlenség az utóbbiak körében. Az adósoknak az általuk eddig befizetett összeg 15-20 százalékát visszautalták tisztességtelen elszámolás címén. Ez az összeg azonban elmarad ahhoz képest, amilyen mértékben időközben tőketartozásuk megnőtt a csaknem kétszeresére drágult svájci frank miatt. Az elszámoltatás után az adósoknak új hitelt kell felvenniük, de – ami elképesztő volt – sokszor az eredetihez hasonló összegben. Hét-nyolc év jelentősen megnőtt törlesztési terhe ez esetben még arra sem futotta, hogy tőketartozásuk érezhető mértékben csökkenjen. Ez persze kiváltotta az érintettek megdöbbenését és tiltakozását.

Úgy járt tehát devizahiteles adósunk, mint az egyszerű spanyol ember a XVIII. században, amikor a kérdéses termék árát megkérdezte: – 11 peso – hangzott a válasz –, de mert nincs pénzed, neked másik 11 pesót nyom. És mert ez neked nagyon sok pénz, tehát nem is biztos, hogy fizetni tudsz, azért még 8 pesót rászámítok. Azaz 11 meg 11 meg 8 peso, összesen 30 peso. Rendben? – Rendben – válaszolt magát megadva a paraszt, aki számolás dolgában nem volt éppen kiművelt.

Vagyis adósunk, mert nem volt pénze lakása megvásárlására, hitelt vett fel, aminek árát többször kell megfizetnie. – Rendben? – kérdezhetnénk a fentebbi történet szerint mi is. – Rendben – válaszolhat a mai magyar adós, ha ő is „kiműveletlen” a számolás dolgában. Mégis egyre több zavarodott devizahiteles kérdezi: miért annyi a tőketartozása? Előző példánkhoz visszatérve, mintha azt kérdezné spanyol emberünk, miért éppen 30 peso? Ha adósunk magát megadva azt mondja az elszámolásra, hogy rendben, akkor elfogadja azt is, hogy a bank által kimutatott tőketartozását többé nem vitathatja. Nem vitathatja a felszámított hitelköltségeket, és többé arra sem kérdezhet rá, hogy miért rá terhelték – minden korlát nélkül – az árfolyamveszteségeket. Egyúttal az elszámolásban megjelölt tőketartozás fedezetére, amely gyakran nem sokkal kevesebb, mint az eredetileg felvett hitele, új hitelszerződést köthet. Igaz, ettől ma már borsódzik a háta az egyszerű állampolgárnak, de érthető, hogy a bizonyosság jobb lehet, mint az a bizonytalanság, amelyet a már átélt árfolyamváltozások okoztak. Azt sem igazán látja át, hogy a magas jogi fórumok – a szigorúbb fogyasztóvédelmi elveket is tekintetbe véve – más utat is megnyithattak számára.

De miről mond le a devizahitel-szerződésétől egy huszárvágással megszabadulni szándékozó adós? Lényegében arról, hogy beperelhesse bankját az elszámolásban nem rendezett sérelmek miatt! Az elszámolással ugyanis korábbi hitele megszűnik. Lemond tehát arról, hogy az Európai Bíróság által is hangsúlyozott fogyasztói érdekeit érvényesíthesse. Ebben az esetben egyetlen út marad számára: nekifoghat elszámolása átvizsgálásának. Jó, ha ehhez is előveszi minden tudását, és úgy tesz kísérletet a dokumentumok megértésére. A nehézségek felméréséhez elég felidézni, hogy korábban éppen arra intették, ne is próbálkozzon meg azzal, hogy akár csak megbecsülje a visszajáró összeget, mert annak kiszámítása még a matematikában jártasaknak sem egyszerű.

Ha gondolatbeli adósunk már felmérte az elszámolásra adható válasz első útjának előnyeit és hátrányait, utánanézhet a másik útnak. Tovább kérdezhet magában a tőketartozására: hát az meg miért éppen annyi? Jó, ha ekkor újra veszi a fáradságot, és gondosan utánajár valós helyzetének. Gondoljon arra, hogy milyen eredményre jutottak a legfelsőbb bírói fórumok az adósok jogainak és kötelezettségeinek értelmezésében. Így például a Kúria jogegységi határozatából világos, hogy egy szerződés pusztán azért, mert devizaalapra helyeztetett, még nem tisztességtelen (mint ahogy az sem, hogy az infláció miatt nőhet a kamatláb). De fontos és kevéssé idézett a Kúria jogegységi határozatának másik passzusa, amely szerint a devizaalapú hitelek akkor tekinthetők tisztességtelennek, ha „az általánosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó […] számára annak tartalma a szerződéskötéskor […] nem volt világos, nem volt érthető”. A felsorolt feltételek értelmezése bizonyára nem jogi munka. A közgazdász és szociológus szakma mindeddig nagyvonalúan a jogra hárította a devizaalapú hitelekből fakadó jogok és kötelezettségek értelmezésének feladatát (és persze felelősségét is). A Kúria határozatából azonban látható: ezt nem tette jól.

Az el nem végzett munkát ebben a cikkben nem tudom pótolni, de már itt fel lehet tenni kérdést: ugyan mennyiben teljesülnek a Kúria által megszabott feltételek? Vajon „az általánosan tájékozott, ésszerűen figyelmes fogyasztó” számára világos volt-e, hogy szerződésében az árfolyamváltozások tekintetében mekkora kockázatot vállalt? Ne felejtsük el, hogy a 2004–2008 körüli években a lakosságnak nem volt és nem is lehetett tapasztalata a globális devizapiacokon végbemenő árfolyammozgásokról, hiszen évtizedekig el volt zárva nem csupán a devizapiactól, hanem magától a devizától is. Ráadásul a 2000-es évek elején a forint viszonylagos árfolyam-stabilitása, sőt vitatható felértékeltsége éppenséggel félretájékoztatta a lakosságot a vállalt kockázat mértékéről. A bankok tisztában voltak azzal – hiszen bőséges szakmai irodalom állt rendelkezésükre –, hogy a magyar lakosság nemhogy túlzottan kockázatvállaló lenne, hanem ellenkezőleg, túlzottan kockázatkerülő. A kockázatot inkább a forint inflációjában és magas kamataiban látták. A devizaalapú hitel felvételére vállalkozó ügyfelek tömege tehát – ebben biztosak lehettek a pénzintézetek – alapjában véve kockázatkerülő volt. Ha pedig azt kellene gondolnunk, hogy a bankok tömegével szerződtek ésszerűtlenül kockáztató ügyfelekkel, akkor ez az ő szakmai hozzáértésüket kérdőjelezné meg.

A forint árfolyamkockázata 2007-ben vált kritikussá, amikor a nemzetközi pénzügyi válság kitört (a hazai irodalom többnyire – helytelenül – 2008-ra teszi annak kezdetét). Itt jegyezzük meg, hogy a pénzügytörténeti írások bizonyosan némi iróniával fognak majd írni a hazai devizaalapú hitelezés fellendülésének meglehetősen furcsa időzítéséről, vagyis arról, hogy hazánkban éppen 2007-ben és 2008-ban szárnyalt az ilyen üzletkötés, amikor annak kockázata rendkívülivé nőtt. Ezt bizonyára érzékelték a kormányzati szervek is, hiszen 2008 decemberében a Pénzügyminisztérium és a legnagyobb hazai bankok megállapodtak abban, hogy a várhatóan megugró törlesztőrészletek lakossági súlyát a pénzintézetek megfelelő módon enyhíteni igyekeznek. 2010-ben, két év késlekedéssel megkezdődött a tárgyalás a kormány és a banki szféra között a devizahitelesek helyzetéről és a megoldás kereséséről.

Csak egy gondolat erejéig, de kitérek a kamatváltoztatás sajátos banki logikájára a devizaalapú hitelek esetében. A helyzetet egy valós történettel illusztrálom. 2009-ben egy felső szintű pénzügyi alkalmazott panasszal fordult hitelező bankjához, és megkérdezte, miért emelték a hitelének kamatát akkor, amikor a svájci frank kamata csökkent? A válasz erre az volt, hogy a kamat a bank üzletpolitikájának része. Vagyis hazánkban a bankok (fogalmazhatok így, mert a megkérdezett pénzintézethez hasonlóan jártak el a többiek is) a kamatokat „üzletpolitikájuk”, és nem a szerződésben feltüntetett jogaik szerint határozták meg?! Ezzel akár havi 20-30 ezer forint többletterhet róhattak egy magyar adósra egy hasonló feltételekkel hitelhez jutó lengyelországi társához képest, ahol a kamatokat ilyenkor csökkentették.

Összegzésként hangsúlyozzuk, óriási erőfeszítés és több év munkája áll a mögött, hogy több lépcsőben ugyan, de mintegy 1000 milliárd forint a bankok zsebéből visszaáramlik jogos tulajdonosaikhoz, a devizaadósokhoz. Ez jelentős pénzügytörténeti eseménynek számít! Mindezt erős kormányzati szándék, kivételesen fáradalmas jogi munka és nem kevésbé fáradalmas tárgyalások, alkudozások sora előzte meg. Az előkészítés fázisában levő családi csődvédelem pedig a munkanélküliségen túl az adósok más okból bekövetkező válsághelyzeteinek kezelésére is szolgál majd. Mégis látnunk kell, azzal, hogy a forintosítás az aránytalanságokat a maga meztelenségében tárta az adós elé, valójában azt a kérdést tette fel neki: Rendben? Mert az adósok azt is tudják, hogy az aránytalan terheket nemcsak elfogadniuk kell, hanem viselniük is a jövőben, méghozzá kamatostul. Tehát mielőtt belebonyolódnának az elszámolás rejtelmeibe, érdemes arra is időt szakítaniuk, milyen útmutatást adott számukra – azaz nem csupán a bírósági értelmezésért folyamodó kormányok számára – a Kúria és az Európai Bíróság többéves munkája. Ennek megértése legalább olyan fontos feladat az adós számára, mint a banki elszámolásé. Ami azt jelenti, hogy az elszámoltatási és forintosítási törvény hatálybalépése után még mindig ott tartunk, hogy két út áll előttünk…
(MNO)

Másfél milliót keres a főváros cégénél az ex Quaestor-igazgató JELZÁLOGHITELEZÉSSEL FOGLALKOZÓ már bizonyította rablói rátermettségét!

Havi bruttó másfél millió forint – plusz 40 ezer cafetéria – a juttatása a főváros új mamutcége, a Budapesti Városigazgatóság Zrt. gazdasági vezetőjének, aki nemrég még a bedőlt Quaestor-csoport egyik cégét irányította.

Május 31-ig a Quaestor-csoporttal együtt bedőlt Quaestor Jelzálog Zrt.-nél volt üzleti igazgató Kovács Gábor, aki másnap, június elsejével már új munkahelyén, a tavaly év végén létrehozott fővárosi mamutcégnél, a Budapesti Városigazgatóság Zrt.-nél állt munkába, mint gazdasági igazgató – tudta meg az Index.

A Budapesti Városigazgatósg Zrt. vezetőinek javadalmazása – Kovács Gábor 1,5 milliót keres

Az Origo azt is megtalálta, mennyit keres új beosztásában az ex Quaestor-igazgató: személyi alapbére havi bruttó 1,5 millió forint, és ehhez jön még havi 40 ezer forint cafetéria. Vezetőként Kovács is kaphat jutalmat, prémiumot: “teljesítménybére” elérheti az alapbére 15 százalékát, vagyis éves szinten a 2,7 millió forintot.

A Quaestor-cégtől igazolt új fővárosi vezető éves szinten akár 21,2 millió forintot is kereshet.

Az Index elérte Kovács Gábort, aki azt mondta, a Quaestor Jelzálog önállóan gazdálkodó, nyereséges egység volt a cégcsoporton belül, “a kötvények értékesítésében nem is vehetett részt”. A portálnak Sidó Szabolcs, a Városigazgatóság vezetője pedig úgy nyilatkozott, ő hívta a céghez Kovácsot, akit régről ismert és jó szakembernek tart.
(origo)

Macedónia újra berobbant

Újabb kormányellenes tüntetések torkolltak erőszakba Macedónia fővárosában, ahol a kormányépületek környékén mostanra állandósultak az egymás közelében tartott kormányellenes és kormánypárti megmozdulások. Az újabb erőszakhullám hatására felmerült, hogy lemondhat a kormányfő és jövő áprilisban előrehozott választásokat tarthatnak.

Az Európai Unió Brüsszelbe hívatta a macedóniai kormány tagjait, ahol egy tárgyalássorozatot akarnak kezdeni egy átmeneti kormány felállításáról és a kormányfő azonnali lemondásáról. A macedóniai ellenzék nyíltan az Európai Unió követeléseit képviseli; Zoran Zaev, az ellenzéki szociáldemokraták vezetője követeli, hogy a kormány mondjon le, és valamennyien vegyenek részt Brüsszelben egy nyugati diplomaták bevonásával zajló tárgyalássorozaton, ami az ország jövőjéről határozna. Ezen a találkozón a nagyobb albán ellenzéki csoportok vezetői is részt vennének.

Az Európai Unió nyíltan és aktívan beavatkozik Macedónia belügyeibe – Johannes Hahn, az EU bővítési biztosa gyakorlatilag megparancsolta a macedón kormánynak, hogy utazzon Brüsszelbe, és tárgyaljanak a lemondás feltételeiről, és egy előrehozott választásig felállítandó átmeneti kormányról.

Az Európai Unió olyan nyíltan fogalmaz meg követeléseket Macedónia kormányával szemben, mintha teljesen természetes lenne, hogy beavatkozhat olyan országok politikai életébe, melyek ráadásul nem is tagállamai.

A macedóniai ellenzék továbbra is a nyugatbarát ellenzéki sajtó által kiszivárogtatott információk mentén fogalmazza meg vádjait, ezek tekintendők a kormányellenes tevékenység középpontjának. Az ellenzéki pártok ennek megfelelően azzal vádolják a kormányt, hogy több mint 20000 embert figyelnek meg. Ugyan a hálózati társadalomban már aligha létezhet olyan ország, amely nem folytat tömeges megfigyelést, a lakosság ezzel többnyire nincs tisztában, így ideális eszköz a kormányellenes hangulatkeltésre. Az ellenzéki pártok emellett választási csalással is vádolják a kormányt, és erre alapozva követelnek előrehozott választásokat.

A kormány eközben kitart amellett, hogy az ellene felhozott vádak idegen titkosszolgálatok által, felforgatás céljából lettek nyilvánosságra hozva. Az Európai Unió lépései egyébként ezt teljes mértékben alátámasztják. Mindaddig, ameddig Macedónia kormánya az EU-csatlakozás felé tett bátortalan lépéseket, az ellenzék nem követelt előrehozott választást. Abban a pillanatban, ahogy Macedónia elfordult Brüsszeltől, az ellenzék választási csalást kiáltott, és a kormány lemondását követelték. Így aligha van más céljuk ezeknek az ellenzéki csoportoknak, minthogy bevonják Macedóniát az Európai Unióba, vagyis láthatóan egy idegen hatalom ügynökeként tevékenykednek.

Macedónia 2005 óta az Európai Unió tagjelöltje. A csatlakozási tárgyalások azonban még nem kezdődtek meg, és a jelenlegi kormánnyal nem is fognak. Ez a macedóniai konfliktus egyik elsődleges oka.

A Macedóniában zajló zavargások emellett közvetlen összefonódtak a Török Áramlat energiaprojekt megépítéséről folytatott tárgyalásokkal (a gázvezeték tervezett nyomvonala Macedónián át húzódik). Az országban radikalizálódtak a kormányellenes tüntetések, és ismeretlen fegyveresekkel kirobbant összecsapásban 8 rendőr vesztette életét azon a napon, amikor Ankarában megállapodás született a Török Áramlat építése megkezdésének időpontjáról. Az utóbbi hetekben zajló, kevésbé radikális tüntetéseket követően kedden kezdődött újra az erőszak Szkopje utcáin, miután a Gazprom megállapodott török partnereivel a gázárkedvezmény mértékéről, és így a Török Áramlat elé helyezett utolsó akadályt is félreállították.

Macedónia nem az egyetlen ország, amire nehéz időszak jön, ha elkötelezett Európa gázellátásának békés úton biztosítása mellett. Washington a projekt nyomvonalán lévő országokban szisztematikusan próbálja ellehetetleníteni annak megépítését. Az Egyesült Államok arra törekszik, hogy az Európai Unió gázellátása ne a Török Áramlattal, hanem egy olyan gázprojekttel legyen biztosítva, aminek fenntartása kizárólag az amerikai katonai erővel biztosítható. Az évekkel ezelőtt leállított, az utóbbi hónapokban újra előkerült Nabucco projekt útjában számos háborús övezet áll, miközben több nem-nyugati ország kormányát el kellene távolítani a hatalomból, hogy gázforrásaik a projektbe bevonhatóak legyenek. Amennyiben az Európai Unió elköteleződik a Nabucco projekt vagy annak más nevű változata mellett, az amerikai titkosszolgálatok közel-keleti tevékenységére és a Közel-Kelet országaiban fenntartott amerikai katonai jelenlétre lenne utalva az Európai Unió gázellátása, ami lehetővé tenné Washington számára, hogy az Európai Unió egészét saját befolyási övezetben tartsa.

Ha Macedóniában a kormány lemond, Európa Washingtontól való függetlenedése elé egy újabb akadály gördült. Amennyiben a kormány tartja magát, Washington a projekt más országait fogja nyomás alá helyezni. Május 30-án Panagiotisz Lafazanisz görög energiaügyi miniszter kijelentette, hogy Görögország is amerikai nyomásgyakorlásnak van kitéve a Török Áramlat miatt, és Washington el akarja érni, hogy ne adják meg a projekt építési engedélyét.


http://hidfo.ru/2015/06/macedonia-ujra-berobbant/

Donbasszban mára virradóan ismét Gorlovka szenvedte a legtöbbet a valcmanista latorhorda tüzérségétől.

Egy gorlovkai lakos-egy harminhat éves nő életét vesztette.

Ozerjanka és Koroljenko térségében latortankok konvojára csapott le a milicia. A reaktív gránátok remekül működtek.

Szcsasztyje pribékjei éjfél után kaptak a nyakukba. A gránáteső még délelőtt tíz órakor is ritkította őket.

Sztanyica Luhanszánál 10 latoregyedet veszített a barbár horda. “Testvéri tűzben” pusztultak el, amikor saját teherautójukra lőttek ki aknavetőgránátot.

Tovább ágyúzta/ágyúzza Donyecket és környékét is a martalóctüzérség. A város “Kujbisev” kerületében egy óvodát ért belövés az éjszaka.

A repülőtér területe folyamatos ágyútűz alatt áll.

Micsurino faluban egy hét és egy tizenhat éves gyerek halt bele az éjszakai tüzérségi terrorba.

Marjinka határában az éjszaka ismét komoly csetepaté volt.

Sztaromihajlovka és Krasznogorovka lakói sem ágyaikban aludtak az éjszaka!-köszönhetően Valcman latortüzérségének.

Délen mára virradóan nem csak Sirokinot ágyúzták a bérgyilkosok, hanem Talakovkát is.

Alekszandr Zaharcsenko a Life News csatornának adott nyilatkozatában kijelentette: Nem látja Donbassz jövőjét Ukrajnában! Csakis szabad és független államként tudja elképzelni a Donyecki Népköztársaság jövőjét!

A 29. “gumkonvoj” (humanitárius konvoj) is megérkezett Oroszországból Donbasszba. A kirakodások lassan be is fejeződbek. A száznyolc kamion több mint fele már vissza is tért Oroszországba.

https://balrad.wordpress.com/2015/06/11/donbassz-hirei-15/

MAGYAROK FELELŐS NEMZETI KORMÁNYA

A „Magyarország kormánya”, „magyar kormány” megnevezés alatt a magyar állami intézményrendszert felhasználva céljaira eszközként egy idegen, nemzetinek álcázott, de ellenséges tevékenységet folytató szervezett bűnözői csoport. Névviselése, tevékenysége megtévesztő és a hatalmi struktúrában kulcsszerepet játszó ágazatokba beépített ügynökein keresztül törekszik a nemzetközi bűnszervezet teljes hatalomátvételre, polgárháborús viszály előidézésére, majd pedig az ország őslakosságának egyesítési szándéka hangoztatása közepette, háborúba sodrásával, melynek célja az immár nyílt cionista hatalomátvétel egy „szuverén” és tervszerűen elszakított, de „autonómmá” tett ősi magyarlakta terület „egyesítése”. Valódi szándéka a nemzettestbe ágyazni a zsidó és cigány etnikumot, felszámolva ezzel az ősi rend hun-szkyta fajunk, kultúránk, örökségünk alapjait. Ennek eszköze a terror, fizikai, szellemi, lelki síkon alkalmazott, kifinomult és durva módszereinek a társadalmi rétegződést teljesen lefedő alkalmazása. Minden „kormányzati” szerv, mely a parlamenti „demokráciának” nevezett színjáték döntéseinek volt alávetve, a mai naptól tevékenységében felfüggesztésre kerül. A napi rutinfeladatokon túl semmilyen „magyar kormány” által szignált utasítást, iránymutatást elfogadni, betartani nem köteles, sőt az kifejezetten ellenséges tevékenységként értelmezhető. A rendvédelmi szervek, honvédelmi alakulatok, gazdasági-pénzügyi szektor, közigazgatás… és minden érintett készüljön föl a „rendszerváltásnak” nevezett esemény óta eltelt idő alatt folytatott tevékenységének tételes bemutatásra, elszámolásra! Az átmeneti idő alatt, míg az illegitim „hatalmat bitorló”, de felszámolás alatt álló államigazgatási-maffia, pártpolitikai struktúra elszámoltatásra kerül, egyetlen magyar ember sem kötelezhető semmilyen jogeszközzel való kényszerítésnek eleget tenni, annak alá vetni magát! A kialakult helyzet tisztázásáig az „állam, mint szervezet” felfüggesztésre került. Minden további közigazgatási eljárás, intézkedés törvénytelen és az új, kialakítandó, az ősi törvényekre épülő valóban a magyar nemzet fennmaradását és igazságosság elv érvényesülését biztosító struktúra bevezetése érdekében kérjük és elvárjuk együttműködését!



Szigetszentmiklós

2015. 06. 11.

Posta Imre




Nagyon érdekes felismerésre jutunk, ha megnézzük az angol megfelelőjét ennek a fogalomnak.

Government = Kormány

Idegen kifejezés, a latinból került az angolba

govern = manipulálni, vezetni, megvezetni
ment = elme, gondolkodási képesség

Hogyan került ez be az angolba?

Politikai földrengés Ausztriában: nekimennek a magyar munkavállalóknak

Akárcsak az EU több országában, nyugati szomszédunknál is lefáradt és megrendült a politikai centrum. A keleti tartományokban dolgozó magyar munkavállalók is megérezhetik a változásokat.

Gert Wilders, a holland Szabadság Párt vezetője és Heinz-Christian Strache FPÖ-elnök az Európát fenyegető iszlám veszélyről tart sajtótájékoztatót 2015 márciuséban, Bécsben.

Ma utcára vonul a Haydn városának tekintett kismartoni (Eisenstadt, Burgenland) polgárok egy csoportja, hogy nemtetszésének adjon hangot egy politikai fejlemény miatt. A demonstráció szervezői Burgenland szégyenéről beszélnek. Koalíciós tárgyalásokat kezdett ugyanis a burgenlandi tartományi kormány megalakításáról az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) a populista Osztrák Szabadságpárttal (FPÖ), és az új kormány még ebben a hónapban felállhat. A választási kampányban már mindkét politikai erő az átmeneti határellenőrzés visszaállításáért és a magyar munkavállalók ellen kampányolt és most a terveik szerint koalícióra is lépnek.

Politikai földrengés a keleti tartományokban

A két héttel ezelőtti tartományi választásokon az euroszkeptikus FPÖ két keleti tartományban is komoly sikereket ért el. A vendégmunkásokkal kapcsolatban egyenesen „tatárjárásról” beszéltek a párt aktivistái. Stájerországban az FPÖ a szavazatok 26%-át, míg Burgenlandban a 15%-át hozták el, jelentősen felzárkózva a hagyományos nagy pártok mögé.

Itt is megrendült a politikai centrum

Akárcsak az EU több országában, nyugati szomszédunknál is lefáradt és megrendült a politikai centrum. A gazdaság nem muzsikál már fényesen 2008 óta, az átlagpolgár pedig felelőst keres.

Werner Faymann osztrák kancellár és SPÖ elnök tehetetlen a burgenlandi fejleményekkel kapcsolatban. Csak annyit tud kipréselni magából, hogy egy ilyen összeborulásra szövetségi szinten nem fog sorra kerülni. Ezt viszont a választók egyre nagyobb hányada nem így látja.

A politikai földrengéssel felérő két tartományi választás csupán nyitánya volt a választási szuperévnek a sógoroknál. Őszig még három tartományi választás jön, köztük Bécsben is. Ausztriában három év múlva lesznek általános választások. Több megfigyelő már egyenesen kétli, hogy a jelenlegi nagykoalíciós kormányzat kihúzza ezt a ciklust.
(Forrás: privatbankar)

Bal-Rad komm: “…A vendégmunkásokkal kapcsolatban egyenesen „tatárjárásról” beszéltek…”

-Tovább ragozni a dolgot-MAGYAR RÉSZRŐL-fölösleges is. Az osztrákok IS a gazdasági problémáik megoldását a beáramló külföldi munkaerő visszaszorításában látják. Az más kérdés, hogy ez reális-e? A MINKET érintő nagy kérdés, hogy az esetlegesen visszaszoruló magyar munkavállalókkal-akik eddig a sógorokat “gyengítették”-mi lesz? És hogy hová lesz/lett a Nagy Európai Összetartozás?

Van egy olyan érzésünk, hogy mindez csak addig volt érvényes, amíg TUDTUNK ADNI!

De már elfogytunk! Mostmár tatárok vagyunk! Ismét!

Magyarország tévelygése pedig folytatódhat! De viszont sikeres a “Déli nyitás”! Legalábbis azt mondják nemmzetthesseynk! Úgyhogy…

A jelek szerint a KELET NEKÜNK NEM KELLETT!

A Nyugatnak meg MÁR MI NEM KELLÜNK!

Időt akar nyerni a helytartói kormány

A kormány nem tud rendet tenni az egészségügyi rendszerben, de a betegek haragját próbálja elkerülni, mert ha nemcsak az ápolók és orvosok mennének ki az utcára, hanem a páciensek is, annak már komoly politikai következményei lehetnének. A kedélyek csillapításának egyik eszköze a műtéti várólisták csökkentésére hozott új szabály, amely egyrészt az intézménynek engedélyezett keretszám fölött is lehetővé teszi műtétek elvégzését, másrészt megengedi a beteg átirányítását más kórházakba.

Kérdésünkre, hogy a rendelet elfogadása összefügg-e a Megyei Egészségügyi Irányítási Bizottságok létrehozásával, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) úgy válaszolt, hogy a program tervezése még ezek működésének megkezdése előtt elindult, de a bizottságoknak valóban az egyik legfontosabb feladatuk, hogy egyeztessenek a többletműtétek megszervezéséről. A várólista csökkentési programhoz társított 5 milliárd forint fedezi azokat a beavatkozásokat, amelyeket a volumenkorláton felül végez el egy intézmény, sőt ezeket tíz százalékkal megemelt értéken számolhatják el.

Ezt azért hangsúlyozza az OEP, mert eddig a kereten túli műtétek árának csak negyedét kapta meg a kórház. A pluszpénzzel remélik elérni, hogy a kisebb műtétekre 2-3 hónapot, a nagyobb műtétekre legfeljebb 6 hónapot kelljen várni, de azért az intézmények nem kapnak teljes szabadságot a jelentkezők fogadásában. Az OEP megadja minden kórháznak azt a darabszámot, amennyivel túlmehetnek az eredeti keretükön. Nem lesz értelme ennél is többet vállalni, mert csak a központilag megszabott plusz beavatkozásokat fizeti emelt összeggel a biztosító.

A műtétek alapdíja évek óta nem változott, holott a szakma egybehangzóan a 150 ezer forintos összeg tarthatatlanságára vezeti vissza a tartozások újratermelődését. Az egészségbiztosító szétküldte minden intézmény kapcsolattartójának elérhetőségét, így a kórházak a beteg beleegyezésével maguk szervezik meg az átirányítást, ha náluk a páciens számára elfogadhatatlan hosszú lenne a várakozás.
(Népszava)

Bal-Rad komm: Csupán időhúzó-pótcselekvő-jellegűek az ilyen bizottságosdi játékok. A betegek ide-oda küldözgetésével, meg a MAJD…lebegtetésével semmi nem oldódik meg, sőt…! A probléma csak súlyosbodsni fog.

Az egészségügy -A NÉPEGÉSZSÉGÜGY!-finanszírozása ellehetetlenült. A piacosított “ELITEGÉSZSÉGÜGY” szolgáltatásait az egyre nyomorúságosabb anyagi és EGÉSZSÉGI ÁLLAPOTBA kerülő tömegek viszont nem képesek megvásárolni. (Mindezek tetejébe a népegészségügynek olyan új, robbanásszerűen terjedő betegségek kezelését is-mint pl. a drog és magatartászavaros problémák-meg kéne oldania!)

Ezek a foltozó jellegű kormányzati intézkedések csak elejét kívánják venni az elégedetlenség kirobbanásának.

Igen ám!-de meddig tartható fenn ez az állapot? Hiszen remény sincs arra, hogy a finanszírozhatóság megteremtődjön! Márpedig az alapvető probléma az a finanszírozás ellehetetlenülése!

Mesélni lehet! Igérni lehet!

De miből lehet teljesíteni?

Az amerikai San Diegoban egy Maik Dais nevű valaki KÍSÉRLETBE fogott. (Állítólag SAJÁT ÖTLET volt!)

Járókelőket állítgattak meg, és elmondták nekik, hogy Oroszország folyamatosan “fenyegeti és terrorizálja” a világot. Fölvilágosították az “utca emberét”, hogy csak úgy lehet elejét venni egy USA és a “demokratikus világ” leigázására irányuló “orosz agressziónak”, ha Amerika megelőző atomcsapást mér Oroszországra. Egy ilyen megelőző atomcsapás társadalmi támogatásához kérik az amerikai állampolgárok aláírását!

Természetesen a megszólítottaknak fogalmuk sem volt, hogy csak “JÁTÉK” az egész aláírósdi.

Tíz megszólított őrült amerikai közül KILENC aláírta az ÖTLET TÁMOGATÁSÁT! Mindösszesen EGYETLEN ember akadt, aki ELUTASÍTOTTA az aláírást!

“Játék” volt ez csupán-az ÖTLETGAZDA szerint! A kérdés már csak az, hogy KI AZ IGAZI ÖTLETGAZDA, ÉS MILYEN TANULSÁGOKAT VON LE az esetből-mondjuk az amerikai politikai és katonai vezetés?

https://balrad.wordpress.com/2015/06/11/amerikai-jatek/

Készülődés

Nyalókakirály birodalmának odesszai régiójában az új helytartó (Szakácsvili grúz bűnöző és Döbrögi tettestársa) parancsára harcállásokat foglaltak a kijevi junta Sz-300-as rakétaütegei.

A többségükben a Dnyesztermellék határával párhuzamosan telepített légvédelmi hálózatrendszer feladata, hogy a Transznyisztria területén lévő orosz békefenntartó erők légi utánpótlási lehetőségeinek elejét vegyék. Mint ismeretes, ma éjféltől érvényes a valcmani tilalom Oroszország számára! Megközelíteni a transznyisztriai területet.

Tegnap dél óta viszont Transznyisztria területén “hadijáték” vette kezdetét. A köztársaság területén állomásozó orosz gépesített gyalogsági egységek az Orosz Védelmi Minisztérium tájékoztatása szerint taktikai fogásokat gyakorolnak. Egyebek között alacsonyan támadó ellenséges légicélok leküzdését.

Arról, hogy a transznyisztriai “haditorna” meddig fog tartani?-nincs értesülésünk.

https://balrad.wordpress.com/2015/06/11/keszulodes/

Meglepetés! A KGB-nek fecseghet a csodamobil

Sőt, egészen pontosan a KGB utódjának, az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálatnak. A hír nem érte volna el szaksajtó ingerküszöbét, ha nem a KGB, hanem az FSZB neve szerepel a hírekben.

Pedig ez a mobil mennyire jó ötletnek tűnt! Már többször elragadtatott hangon írtunk az orosz tulajdonú Yotaphone 2-ről, ami bizony pazar ötlet, mert ez az okostelefon egyik oldalán normál, színes képernyőt, másik oldalán pedig az e-olvasóknál megszokott e-papír-kijelzőt kínál. A rendhagyó ötletnek sok kellemes következménye van: a mobil teljes értékű, szemkímélő e-olvasóként is, megfordítva pedig hagyományos színes képernyősként is használható.

Ráadásul, mivel az e-olvasónak minimális a fogyasztása, a készülék akár öt napig is kihúzza töltő nélkül. Egyik oldalán egy 5 hüvelykes (mondhatni ideális méretű) Full HD AMOLED, a másikon pedig egy 4,7 hüvelykes, 960 x 540 felbontású e-ink kijelző kapott helyet. Úgy mellesleg 2500 mAh akkumulátort, négymagos Qualcomm Snapdragon 800 processzort, 2 GB RAM-ot, 32 GB nem bővíthető belső memóriát, 8 MP hátlapi, 2.1MP előlapi kamerát kapott.



A meseszép történeten a phoneArena értesülése ütött súlyos léket. Az állítólag volt KGB-s Sergey Chemezov, az orosz állam támogatását élvező Rostech vállalat – a Yotaphone 2 gyártója – vezérigazgatója drámai nyíltsággal úgy nyilatkozott, hogy a készüléken backdoor van, vagyis egy hátsó kapu, amin át a KGB utód Szövetségi Biztonsági Szolgálat a telefon adatait kémlelheti. Ha nem így lenne – mondta Chemezov –, akkor terroristák, bűnözők is használhatnák a mobilt.



Egy lendülettel a Rostech képünkön látható első embere gyanúba keverte az Apple-t és a Google-t is. Az NSA botrány óta az ilyesmin már igazán nem is tudunk meglepődni, legfeljebb csak a brutális őszinteség hat az újdonság erejével.

Később a Rostech két közleményben pontosított. Az elsőben lényegében azt magyarázták el, hogy a Yotaphone csak jogilag szabályozott keretek között szolgáltat ki adatokat, csakúgy, mint a többi mobil- és internetszolgáltató. (Ez ritka jól hangzik, de van némi különbség egy előre kiépített backdoor, s a bírósági úton kikért adatigénylés között.)

Második közleményében a cég már azt állítja, hogy nincs is semmilyen hátsó kapu a készüléken, s a terjengő rémhírek miatt az orosz médiát hibáztatja, mert az volt a pletykák eredetei forrása. Mindazonáltal a telefon már kapható, sőt jövőre jön a 3-as változat, s a Rostech tervezi egy vezeték nélküli töltő és egy táblagép gyártását is.

Mondjuk Snowden még nem nyilatkozott.

BZI/Híradó