A nyugati hatalmak Oroszország belső és nemzetközi gondjainak kiélezésére használják ki a Wagner csoport katonai lázadása következtében kialakult helyzetet.
Vasárnap óta miniszteri tanácskozások sokasága jelzi, hogy Oroszországon belüli és kívüli eszközökkel igyekeznek aláásni a moszkvai vezetés helyzetét, megakadályozva, hogy Putyin elnök elérje Ukrajna semlegesítésével és az amerikai egypólusú világrend felszámolásával kapcsolatos célját.
Az Ukrajnának nyújtott katonai támogatás, és az Oroszország elleni szankciók fokozása mellett a nyugati eszköztárban nagyobb szerepet kap az oroszországi belső felforgatás. Szervezeti és propaganda eszközökkel igyekeznek az oroszok békeszeretetét a putyini vezetés ellen fordítani, egyszersmind felerősíteni az orosz katonák körében a pacifista érzelmeket, úgy tüntetve fel a Wagner sereg lázadását, mint amely azért történt, mert elegük lett a hadakozásból.
Az amerikai-kanadai, az amerikai-brit speciális szolgálatok ez irányú egyeztetésével párhuzamosan Luxembourgban az Európai Unió külügyminiszterei dugják össze a fejüket, hogy lássák, mit tehetnének a Nyugat álmának valóra váltásáért, Oroszország stratégiai legyőzéséért, kihasználva – mint állítják – Putyin lázadás következtében megingott hatalmi helyzetét.
A Nyugat úgy próbálhatja fokozni a putyini vezetéssel szembeni bizalmatlanságot az oroszok körében, hogy szembesíti az orosz embert a Kreml Ukrajnával kapcsolatban kitűzött hármas céljával, nácitlanítással, demilitarizálással és semlegesítéssel, jelezvén, hogy egyiket sem sikerült elérni. Következésképpen felelősöket kell keresnie az eredménytelenségért, hiszen az elhúzódó hadviselés árát a népnek kell megfizetnie, benne katonáinak életével.
Az USA és fő szövetségesei a gyengeség jeleként értékelik Putyin kompromisszumát Prigozsinnal és 25 ezer harcosával. Hiszen az orosz elnök eredetileg leszámolást és törvény előtti felelősségre vonást helyezett kilátásba a „hazaárulókkal” szemben, majd kiegyezett velük, hogy elkerülje a komolyabb vérontást, egyszersmind a polgárháborús helyzet kialakulását, melyről maga tett említést a nemzethez intézett június 24-i beszédében.
A katonai lázadás politikai eszközökkel történt leszerelése után a Kreml tudatta ugyan, hogy a lázadás semmilyen tekintetben sem változtat az ukrajnai különleges katonai művelet céljain, de aligha férhet kétség ahhoz, hogy az orosz vezetésnek a jövőben az eddigieknél szélesebb fronton, és összetettebben kell megvívnia harcát kitűzött céljainak valóra váltásáért. Különös tekintettel az orosz társadalom egy részének Putyin-ellenes, illetve pacifista beállítottságára.
Az Ukrajnával és nyugati támogatóival szembeni keménykezűséget hiányolókkal szemben magabiztosságot kölcsönözhet Putyinnak annak tudata, hogy az oroszok túlnyomó többsége követi. Legalább is eddig követte.
