A jobboldal megfigyelésére szólították fel a hatóságokat

Sigmar Gabriel német alkancellár – Angela Merkel koalíciós partnere – szerint a nemzetbiztonsági szolgálatok “oda kellene figyeljenek” a radikális jobboldalra, amiért egy jobboldali párt felszólította a rendőrséget, hogy használjanak lőfegyvert a bevándorlók feltartóztatása érdekében.

Az Alternatíva Németországnak párt egyik vezetője, Frauke Petry a hét folyamán felszólította a rendőrséget, hogy használjanak lőfegyvert a migránsok ellen, amennyiben illegálisan lépik át a német határt. Sigmar Gabriel erre válaszul a Bild am Sonntagnak nyilatkozva kijelentette, hogy az alkotmányvédelmi hivatal feladata lenne a radikális jobboldal “kezelése”, a sajtóorgánumok részéről pedig elvárható, hogy ne adjanak felületet a párt megnyilvánulásainak. A rendőrség szintén embertelen ideák terjesztésével vádolja a pártot.

Sigmar Gabriel felszólítása ugyanakkor nem egyértelműen a párt ezen megnyilvánulásának köszönhető. Január közepén a The Telegraph brit napilap beszámolt arról, hogy James Clapper, az amerikai hírszerzés vezetője utasításokat kapott a kongresszustól arra vonatkozóan, hogy egy átfogó értékelést készítsen arról, milyen európai pártokat támogatott Oroszország az elmúlt évtized folyamán. A lap által hivatkozott dokumentum Washington azon aggodalmait fogalmazza meg, miszerint Moszkva megpróbálja kihasználni Európa megosztottságát, hogy így aláássa a NATO szervezetét, blokkolja az amerikai rakétavédelmi programokat, és visszavonassa a Krím-félsziget “annektálása” utáni “büntető szankciókat”.

Clapper új megbízása kapcsán később a Deutsche Wirtschafts Nachrichten német napilap megfogalmazott egy olyan kritikát, miszerint az amerikai titkosszolgálatok nem kifejezetten az Oroszország által támogatott pártok feltérképezését akarják lefolytatni, hanem lejárató kampányt fognak kezdeni minden olyan európai párt ellen, ami kritikát fogalmaz meg a NATO agresszív terjeszkedésével kapcsolatban.

A német lap szerint az a tény, hogy főként euroszkeptikus és NATO-ellenes pártok ellen fognak nyomozást folytatni, egy új amerikai szankciós politikát vetít előre, melynek során az USA nem országok, hanem pártok ellen hozhat gazdasági kényszerítő intézkedéseket – és ezzel nyíltan beavatkozik az európai országok politikai életébe. A DWN értékelése szerint az amerikaiak számos gazdasági kényszerintézkedést hozhatnak a NATO háborús gépezetét ellenző európai pártok ellen: bankoknak tilthatják meg, hogy hitelezzenek ezeknek a pártoknak, tagjaikat kitilthatják az Egyesült Államokból, az ezekkel a pártokkal együttműködő pártok vagy magánszemélyek Egyesült Államokban lévő magánvagyonát befagyaszthatják.

Áprilisban német sajtóorgánumok információkat hoztak nyilvánosságra arra vonatkozóan, hogy az ország fő hírszerző szerve, a Bundesnachrichtendienst több mint tíz éve kiszolgálja az amerikai titkosszolgálatok európai felderítését, és az amerikaiak által adott célpontok megfigyelését folytatta, az adatokat pedig átadta az NSA-nak. A Der Spiegel szerint az amerikai National Security Agency többek között európai politikusok és európai nagyvállalatok vezetőinek megfigyelésére adott utasítást, amit a német hírszerzés több mint tíz éven át az amerikai hivatalnak alárendelve folytatott.

A Bundestag titkosszolgálatokért felelős G10 bizottsága júliusban eljárást kezdeményezett a német kormány ellen az április óta folyamatban lévő amerikai megfigyelési botrány miatt.

A bizottság követelte a hozzáférést a Bundesnachrichtendienst – külföldi hírszerző szolgálat – dokumentációihoz, ami az amerikai NSA megfigyelési célpontjairól készült. André Hahn, a bizottság elnöke és a Die Linke politikusa szerint az NSA a BND kapacitásainak igénybevételével tehermentesítette az amerikai titkosszolgálatokat, melyek így kevesebb saját humánerőforrást kellett bevonjanak az európai politikusok és gazdasági vezetők megfigyelésére.

A DWR megállapítása szerint az amerikai titkosszolgálatok a NATO háborús gépezete ellen kritikusan felszólaló pártokat akarják megfigyelni. Ez a törekvés azonban indirekt módon támogatásra lelt Sigmar Gabriel szombati kijelentésében. Az Alternatíva Németországnak ugyanis pont egy ilyen párt: nem akarja, hogy az amerikaiak atomfegyvert állomásoztassanak Németországban, és a párt jelenléte számos, a NATO elleni civil kezdeményezés mögött is fellelhető. A párt vezető-helyettese, Beatrix von Storch a NATO által elkövetett háborús provokációként értékelte, amikor Törökország – mint NATO-tagállam – Szíria légterében lelőtte az orosz légierő egy gépét. A politikus ennek okán egyértelmű állásfoglalásra szólította fel a NATO vezetőit, és hangsúlyozta, hogy amennyiben nem tudatos háborús provokáció történt, ki kell zárni Törökországot a NATO szervezetéből, mert az ehhez hasonló lépésekkel a NATO egészét háborúba sodorja.

Október 9-én az Alternatíva Németországnak párt embercsempészet vádjával pert indított Angela Merkel német kancellárral szemben, mert a kancellár egy év alatt több mint másfél millió migránst juttatott be Németországba, és szabotálta a határok ellenőrzésére tett törekvéseke. A párt alelnöke, Frauke Petry akkor kijelentette, hogy Németország kapacitása végéhez ért, több migránst nem tudnak befogadni, ugyanakkor a válsághelyzet azt is egyértelművé tette, hogy a kormány képtelen a többségi lakosság érdekeit szem előtt tartani. A német szövetségi rendőrhivatal januárban nyilvánosságra hozott adatai szerint egy év alatt 186 ezer bűncselekményt követtek el bevándorlók.

http://www.hidfo.ru/2016/01/sigmar-gabriel-a-jobboldal-megfigyeles/

Döbrögi őrülete, sportálom luxuskivitelben

Átlépi az idén a 300 milliárd forintot a társaságiadó-kedvezménnyel­ (tao) a látványsportokba öntött közvetett állami támogatás összege. Politikai kapcsolatok, luxusberuházások, megszűnő szponzoráció, felcsúti uralom – mérlegen a taorendszer fél évtizede.

A sportszövetségek adatai alapján 286,2 milliárd forint támogatást kapott vállalkozásoktól az öt látványcsapatsport (a labdarúgás, a kézilabda, a kosárlabda, a vízilabda és a jégkorong) azóta, hogy a cégek társasági adójuk egy részét sportszervezeteknek is adhatják ahelyett, hogy az államkasszába fizetnék be. Más megközelítésben: öt év alatt ennyi bevételről mondott le az állam. A demagóg összevetések kedvelőinek: az állam nagyjából két év alatt fordít ennyi pénzt az egyetemekre és a főiskolákra. És a program dübörög tovább: a kormány 64 és 69 mil­liárd forint közé becsüli az idei sportcélú taotámogatás összegét.

Az, hogy az eddig felhasznált összeg fele – csaknem 142 milliárd – a futballnak jutott, aligha igényel magyarázatot. Talán már az sem, hogy noha csak tavaly több mint ezerkétszáz sportszervezet kapott támogatást a Magyar Labdarúgó Szövetség közreműködésével, a kifizetett 20,9 milliárd forintból 1,8 milliárd a Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítványnál landolt. És ez még szűk esztendőnek számít az Orbán Viktor miniszterelnök alapította, Mészáros Lőrinc polgármester által vezetett szervezetnél. A labdarúgó-egyesületeknek öt év alatt juttatott 101,6 milliárd forintból 11,1 milliárd – vagyis minden tizedik forint – a kormányfő falujába érkezett. Ám nem Felcsút az egyetlen, taotámogatással gazdagon kitüntetett település, amely kormánypárti patrónussal büszkélkedhet.

Seszták Miklós egyike volt annak az öt fideszes képviselőnek, akinek a javaslatára az Országgyűlés 2011 júniusában véglegesítette: társaságiadó-kedvezményt kapnak azok a vállalkozások, amelyek az öt látványsport valamelyikét támogatják. A politikus nem csupán a lehetőség megteremtésében járt az élen. Noha 2011 és 2015 között egy kevésbé látványos sportágért dolgozott a sakkszövetség elnökeként – a poszton tavaly az unokatestvére váltotta –, igazán hálás a kisvárdai labdarúgóklub lehet neki. Seszták 1998 és 2014 között bizottsági elnök volt a nyírségi településen, ahová üzleti érdekeltségei azóta is kötik, 2010 óta a körzet parlamenti képviselője. 2014-ben fejlesztési miniszterré nevezték ki.
Felemelkedése egybeesett az NB II középmezőnyében vitézkedő csapat aranykorával. A klub 2011 és 2013 között összesen kevesebb mint százmillió forint taotámogatást kapott, 2014-ben már 135,6 milliót, tavaly pedig csaknem 1,3 milliárd forintot. Ezzel a Várda Sport Egyesület rögvest felkerült az öt év alatt legnagyobb összeget bezsebelő klubok tízes listájára, megelőzve az első osztályú csapatok többségét.

Hogyan történhetett ez?

Aligha függetlenül Seszták politikai előretörésétől. A taotámogatás megszerzésének kulcsa ugyanis a nyereséges vállalatok meggyőzése arról, hogy adójuk egy részét sportcélra fordítsák. A támogatott klubok során végignézve pedig elmondható: a cégek előszeretettel támogatnak olyan egyesületeket, amelyek mögött ott áll a hatalom egy reprezentánsa.

A folyamat azzal kezdődik, hogy a klub elkészíti sportfejlesztési programját. Kitér arra, mennyi támogatást kap más forrásból, hány gyerek sportol az egyesületben, egyúttal bemutatja, mire költené a pénzt. Az illetékes szövetség megvizsgálja a beadványt, és határoz arról, jóváhagyja-e a kérést, megállapítja, mennyi pénzt hívhat le a klub. Ezután az egyesület dolga, hogy megpróbáljon nyereséges cégeket felkutatni, amelyek hajlandók támogatni ahelyett, hogy a pénzt az államnak adnák. Az egyesületeknek önerőre is szükségük van, ennek mértéke változó, a versenyeztetéshez mind­össze tíz, a bérekhez ötven százalékot kell garantálniuk. Persze az is nyilvánvaló: ahol a politikai befolyás jelentős, ott az önerő összeszedése is sokkal könnyebb.

Stadiontúra

A 17 ezer lakosú Kisvárda és a Felcsút közötti párhuzam azért is kínálja magát, mert a Várda SE elnöke Maklári Balázs, a település fideszes alpolgármestere. A hasonlóságok sorába illik, hogy a nyírségi kisvárosban 2500 nézőt befogadni képes stadion épül, az állam ezt több mint másfél milliárd forinttal támogatja. A csapat sportfejlesztési programja alapján 143 millió forint megy el egy futsaledzőcsarnokra, csaknem egymilliárdot egy sportszálló építésére fordítanak. A létesítményt – alighanem a támogatási kategóriák miatt – öltözőépületként számolják el. Az egyesület arra hivatkozott, hogy az NB II-s szereplés miatt még több távoli csapat utazik Kisvárdára, és a vendégeket eddig Nyíregyházán szállásolták el. A terv szerint a hotelben ukrán és román csapatok is edzőtáborozhatnak, noha a támogatási programot nem éppen ezzel a céllal alakították ki.

Bár a fideszes politikusok többsége az utánpótlás-fejlesztés garanciájaként beszél a taorendszerről, a történet másként kezdődött. Az első kormánypárti javaslat 2010-ben még azt tartalmazta: a látványsportágak rendezvényei jelentős médiaérdeklődés mellett zajlanak, hozzájárulnak az idegenforgalom fellendüléséhez, sőt közvetve munkahelyek ezreinek megteremtéséhez.

A stadion- és szállóberuházások okán ez utóbbi akár teljesülhet is, a kiemelkedően­ támogatott felcsúti, kisvárdai, mezőkövesdi és tiszakécskei labdarúgás turizmusra gyakorolt hatása azonban egyelőre nem kimutatható. A javaslat azt is rögzítette, hogy azonos feltételek mellett értelemszerűen a legsikeresebb, legtöbb nézőt vonzó csapatot éri meg támogatni. Az Európai Bizottság szakértőinek viszont nem tetszett az üzleti alapú érvelés, szerintük a profi sportban csak szűkebb körben elfogadható a közvetett állami támogatás. Azt ugyanis akkoriban az előterjesztő fideszes Bánki Erik is megerősítette lapunknak, hogy adókedvezményről, azaz közpénzek felhasználásáról van szó, ezért szükséges bizonyos összeghatár felett minisztériumi egyetértés a fejlesztés megkezdéséhez. „Magam sem szeretnék újabb akasztói stadiont” – mondta, talán nem sejtve, hogy a kormány erőltetett tempójú stadionépítési programba kezd, amelynek egyik forrása – legalábbis a felcsúti aréna esetében – a tao lesz.

Kormányzati szigorról mindenesetre nem beszélhetünk. A 300 millió forintnál nagyobb összegű projekteknél a sportért és a pénzügyekért felelős tárca egyetértése kell a program jóváhagyásához. Megkeresésünkre az Emberi Erőforrások Minisztériuma azt közölte: a tárcának 208 esetben kellett véleményt mondania, és egyetlen kérelmet utasított el.

Napelem, mikrobusz

A milliárdos tételek alapján a taóról szóló jogszabály a nagy számok törvényeként is meghatározható, ám az egyes tételek legalább annyi figyelemre érdemesek, mint a kiemelkedő támogatások. Az NB II-es Szigetszentmiklós – amely öt év alatt majdnem 1,3 milliárd forinthoz jutott, így tizedik a szerencsés klubok listáján – például az NFL-csapatok által is használt Catapult Optimeye S5 edzéskövető rendszer vásárlásához kért segítséget. Az indoklás szerint a 21,6 millió forintos szerkezettel „akár edzésen, akár mérkőzéseken pontosan monitorozható a labdarúgók teljesítménye a mellényekbe beépített szenzoroknak köszönhetően”. Ahelyett, hogy lélegeztetőgépre számolnánk át a kiadást, egy más típusú beruházást említünk: az NB III-as dabasi futballcsapat 30 millió forintért vásárolt napelemeket, hogy gazdaságosabbá tegye utánpótlásközpontjának melegvíz-ellátását.

Fontos azonban rámutatni a taorendszer fő pozitívumára: kistelepülések sokaságában tartotta fönn a futballéletet. Az MLSZ taoprogramjával radikálisan csökkentette a versenyeztetés költségeit,­ így kis klubok sora tudta stabilizálni működését. Arról nem szólva, hogy évtizedek óta várt fejlesztések valósulhattak meg. Jó példa erre, hogy a megyei bajnokságban szereplő újkígyósi egyesület néhány millió forintból kicsinosította a hatvanas években épült, azóta legfeljebb lemeszelt öltözőépületet.

A többi sportágnál elmondható, hogy hozzáférhetőbbé váltak: a vízilabda-egyesületek a tagdíjakat csökkenthették, a jégkorongozóknál kevesebb teher jut a szülőkre és így tovább. Szinte mindenhol bevásároltak mezből, labdából, melegítőből, táskából, kapuból, krémekből és minden egyéb elképzelhető kellékből. Hogy konkrét példákat nézzünk: a tatabányai kézilabdaklub pél­dául ötven labdát vásárol 18 ezer forintos egységáron, de az ezerforintos zoknitól a 240 ezres laptopon át a 93 millióra beárazott Mercedes Benz Touris­mo buszig sok minden fellelhető a listán. Ezek a beszerzési árak elfogadhatók, legalábbis a kézilabda-szövetség szerint, amely közzétette, melyik termék mennyiért számolható el.

A szövetségek azért készítenek ilyen útmutatót, hogy jelezzék: százezer forintos cipőre nem adnak áldást. A kézisek szabályzata szerint 1500 forint a zokni, 3800 a sapka, 250 ezer a laptop ­maximumára. A lajstrom igen részletes: a jégtömlőtől (4200 forint) a legfeljebb 32 ezerért elszámolható bordásfalig terjed. A hokisok kesztyűszárító gépe belekerülhet másfél millióba, egy fogvédő viszont nem kóstálhat többet 4500 forintnál. Azt, hogy költséges sportágról van szó, az is jelzi: a Miskolci Jegesmedvék egyik alkalommal 450 ütőre pályázott 40 ezres egységáron, így csak erre elmegy 18 millió forint.

Kockázattársadalom

A kockázatok közé tartozik a források kreatív felhasználása. Megesik, hogy a felnőttcsapat játékosai papíron utánpótlásedzőkké válnak, a klubok így fizetik ki őket. Lehetséges konstrukció, hogy egy építési vállalat keres olyan sportszervezetet, amely éppen a pályáját, öltözőjét akarja felújítani. Garantálja a klubnak, hogy segít lehívni a támogatást, cserébe azt kéri, hogy ő végezhesse el a munkát. Lapunk nemrég ennél is különösebb megoldásra bukkant. A III. Kerületi TVE sportfejlesztési programjában megjelent a sportteleptől távol, a Brit Nemzetközi Iskola területén építendő műfüves pálya terve. Kiderült, hogy a milliárdos Veres Tibor érdekeltségébe tartozó, offshore hátterű ciprusi cég tulajdonában áll az ingatlan, amelyre közvetett állami támogatással építenének pályát. Az ellenőrzések viszont azt mutatják, hogy a döntő többség jól gazdálkodik. Legalábbis ez derül ki az Emmi lapunknak küldött válaszából: a tárca eddig 1,3 milliárd forintot fizettetett vissza a fel nem használt vagy nem a jóváhagyott programnak megfelelően felhasznált támogatás miatt. Ennél sokkal nagyobb viszont a társadalmi kockázat: a korrupció. Mivel a sportegyesületeket finanszírozó vállalkozások rejtve maradhatnak, nem tudni például, a felcsúti akadémia támogatói közül kik milyen összegű közbeszerzéseken nyertek.

Nemcsak a termékárakat, hanem az edzői béreket is maximálják. Igaz, a fizetési plafon szerint a kéziseknél a megyei felnőtt bajnokságban is elszámolható bruttó 1,2 millió forint egy trénerre, ha A licence van a szakembernek, D licenccel 200 ezer a maximum. A jégkorong-szövetség szigorúbb határokat szabott: egy szakmai igazgató is legfeljebb nettó 500 ezerrel kalkulálhat, míg egy külföldi mentoredző 3500 euróra (1,1 millió forintra) számíthat.

A felcsúti futballakadémia programja is tartogat érdekességet. A milliárdos falu- és alapítványi vezető Mészáros Lőrinc elérhetőségeként a meszaroslorinc@freemail.hu címet adták meg. Más területeken kevésbé visszafogott az intézmény: a pályázati anyag szerint 110-en dolgoznak az akadémián.

Rendszerhiba

Azt, hogy a jelenlegi sportstruktúra a tao nélkül fenntarthatatlan, a felcsúti munkavállalók száma önmagában bizonyítja. Főként, ha megjegyezzük, hogy az akadémia pályázatában egyetlen forint saját bevétellel sem számolt 2015-re, miközben személyi kiadásokra (bérekre, járulékokra) több mint félmilliárdot költött. És nem egyedi jelenségről van szó. A klubok többségének költségvetésébe beépült a taotámogatás, a működésüket – a fizetéseket, az utazásokat, a nevezési díjakat, az edzőtáborokat – finanszírozzák abból, anélkül összecsuklanának.

Társasjáték

A taorendszer alapvetően jó célokat szolgáló, jó ötleten alapuló program, amely azonban nem úgy működik, ahogyan beszélnek róla, és nem azt éri el, amivel a bevezetését indokolták. A támogatására fordított 286,2 milliárd forint egyrészt megmentette a sportot megannyi kistelepülésen, ám közben luxusberuházásokat tesz lehetővé politikusokhoz köthető NB I-es és II-es csapatoknál. Felcsút, Kisvárda és a korábban Tállai András adóügyekért felelős államtitkár elnökölte, a támogatásokból sportszállót építő Mezőkövesd is a jutalmazott klubok listájának élvonalában található. Valójában ez mutatja a rendszer igazi természetét.

Annál is inkább, mert az adókedvezmény bevezetésének súlyos, ám nem szándékolt következménye, hogy megölte a szponzorációt. A magyarázat egyszerű: a cégek inkább adnak úgy, hogy az nem kerül nekik semmibe. Elvégre szponzorációra saját bevételeikből költöttek, a taóval viszont adójuk egy részét írják le. Sőt a jogszabály hatálybalépésekor jelentős (10 vagy 19 százalékos) extrát kaptak, azaz az állam voltaképpen fizetett nekik azért, hogy ne adózzanak, hanem a sportot finanszírozzák. Ezt a döntéshozók később korrigálták, így
a plusz pénzügyi előny nagy része megszűnt.

A változást jól jelzik a tatabányai ­kézilabdaklub adatai. Az egyesület saját bevétele két év alatt 85-ről 38 millió forintra csökkent, taóból viszont 96 helyett már 189 millióra tesz szert. Ez rendszerszerű változást jelez, aminek korrekciója ma lehetetlennek látszik. A következmények pedig lesújtók. A szponzoráció ugyanis teljesítményalapú. A cégek azokat a klubokat választják, amelyek jobban teljesítenek: több nézőt vonzanak, jobb eredményeket érnek el, így öregbítik a szponzor hírnevét. A tao­rendszer viszont kerüli a hírverést: a cégek titkolják, kinek és mennyi pénzt adnak (lásd Szeméremtáblázat című írásunkat). Az összefüggések azonban világosak. Ahogy a 2014-es választás és az Orbán–Simicska-háború kitörése után szárnyalni kezdett a kormány új útépítő favoritja, a tiszakécskei székhelyű Duna Aszfalt Kft., úgy lett a város sportegyesülete a legnagyobb taonyertesek egyike: a klubnak jutó támogatás a kétszázszorosára, a 2011-es 2,8 millió forintról 2015-re 558 millióra nőtt. A szolnoki sportélet is ezt a változást érzi meg, hiszen a városi csapatok fő támogatója, a Közgép kegyvesztett lett. Alighanem ennek nyomán az utánpótlásrészleget is működtető futballklub tavaly negyedannyi támogatást gyűjtött, mint egy évvel korábban.

Szeméremtáblázat

Cégeknél érdeklődtünk arról, segítettek-e sportszervezeteket társasági adójuk egy részével, s ha igen, melyeket, mennyi pénzzel. A vállalatok többsége szemérmes volt. A Csányi Sándor MLSZ-elnök vezette OTP Bank nem közölt összeget, csak azt: lehetőségei­hez mérten támogat sportszervezeteket. A Duna Aszfalt azt írta: sokrétű támogatást nyújt, de nincs pontos gyűjtés arról: mely szervezeteknek mennyi pénzt juttatott. A MET Magyarország Zrt. azt közölte: 2011-ben és 2012-ben is több tucat sportszervezetnek nyújtott „adományt mind az öt látványsportág területén”. „A Mol-csoport él a tao nyújtotta lehetőséggel. Az elmúlt évek során több száz kulturális és sportszervezetet, projektet támogattunk” – tájékoztatott a vállalat, konkrétumok nélkül. Az ­autógyárak valamelyest beszédesebbek voltak. Az Audi Hungaria egyszer élt a lehetőséggel, jelenleg nem, a Magyar Suzuki tavaly nyújtott először taotámogatást, de nem sportklubnak, hanem kulturális célra ajánlotta társasági adója egy részét. A Mercedes-Benz a sport területén főként az utánpótlás-neveléssel foglalkozó kecskeméti kosárlabda- és vízilabdaklubot segíti. A Telenor Magyarország – bár tehetné – nem nyújt taotámogatást sportegyesületeknek – válaszolta a mobilszolgáltató. Csak három kivételt tett: 2011-ben és 2012-ben a jégkorong- és a kézilabda-szövetséget segítette, egyszer a törökbálinti sportegyesületnek adott támogatást. De ez is kompenzáció volt, hiszen 2010-ig szponzorálta a szövetségeket, ám az ágazati válságadó miatt kénytelen volt véget vetni ennek – közölte a cég, amely 2012 óta nem adott sporttámogatást. A Vodafone azt tudatta: negatív a társaságiadó-alapja, így nincs lehetősége támogatást nyújtani. A Magyar Telekom üzleti titokra hivatkozva nem válaszolt. A ­franchise rendszerben működő CBA pedig nem gyűjt adatokat partnereitől. Az MVM és a Szerencsejáték Zrt. nem él a „sporttao” lehetőségével. Nem válaszolt kérdésünkre a Közgép, s nem adott érdemi feleletet a Market Zrt., amely ugyanakkor jelezte: nagyon örül a kezdeményezésnek.
(NOL)

Bal-Rad komm: Józan emberi ésszel fölfoghatatlan az a károkozás, amit ez a miniszterelnökké avanzsírozott őrült elkövet a közpénzekkel. És most csak a sportcélú herdálásról beszélünk.

“Választhatják” a nagy adózók, hogy az egyébként a központi költségvetésbe befizetendő adójukból melyik pénzfölemésztő bagázst kívánják támogatni! “VÁLASZTHATJÁK”-mert ŐKET IS KIVÁLASZTJA A RENDSZER, hogy legyen miből fölajánlani!

És mivelhogy ŐK AJÁNLJÁK FÖL az adójuk egy részét, hát az nem közpénzfelajánlás. Döbrögi szerint! Aki pedig mást állít, az kommunista ármánykeltő!

És hát szinte mindegyik “fölajánló” kidomborítja: “…nagyon örül a kezdeményezésnek…”

Nyilvánvaló hogy örül, mert aki NEM VESZ RÉSZT A “KEZDEMÉNYEZÉSBEN”!-az kihullik a jó kis zsíros közbeszerzési pályázatokon!

Mekkora összegek kerülhetnek ily módon elherdálásra? Ezt ember megmondani nem tudja! Nagyon-nagyon sok pénzről van szó!

De mire lehetne fordítani ezeket az évi több száz milliárdokat?

Lehetne sok mindenre! ÉRTÉKTEREMTŐ MAGYAR MUNKAHELYEK LÉTESÍTÉSÉRE!-például. Amely munkahelyek adóbevételeiből lehetne finanszírozni oktatásügyet, egészségügyet, honvédelmet! Például.

De három esztendei TAO-ból meg lehetett volna oldani-mondjuk-a bedőlt banki ingatlanhitelesek helyzetét, hogy ne váljanak fedél nélküliekké!

De a “Nemzeti” Ügyekek Kormányának betegelméjű feje korgó gyomrok és morajló stadionok zaját kedveli!

Hát morajban lesz része! Nem örömittas morajban!

Szíria martalócmentesítése továbbra is erőltetett ütemben zajlik. A levegőből és a szárazföldön egyaránt zajlik a brigantibandák fölszámolása.

Aleppo, Hama és Latakia tartományokban folytatódott a kormányhadsereg offenzívája.

A II. Orosz Front is csúcsra van pörgetve. Ők a humanitárius segítséget szórják az égből.

Sopánkodnak a martalócok, hogy nem hozzájuk hullik az ellátmány Deir ez-Zornál. Kísérletet is tettek a megkaparintásra. Rossz ötletnek bizonyult. Mert a beszerző út során összeakadtak a kormányhadsereg egységeivel.

A Damaszkusz közeli “Yarmuk”-táborban tegnap ismét párját ritkítóan heves testvérháború tört ki az “Dzshabhat an-Nuszra” bűnbanda és a dzsihadista sátánfattyak között. Bár inkább mondható a történésekről, hogy fölizzott a “testvérháború”!

A Golan-fennsíkon Quneitra tartományban az “Ahrar al-Sham” nevű dzsihadista bűnszövetkezet ugrott tegnap fejjel a falnak. A “Dzshabhat an-Nuszra” testvérszervezettel karöltve. Úgy vélték, hogy praktikus dolog lesz nekirontani a kormányhadsereg 9. páncéloshadosztálya 90. dandárjának. A Tel-Krum nevű domb térségében, a számukra lehető legroszabb helyen rohamoztak. A hadsereg tankjai ugyanis a dombon voltak. Jó és megbízható szerkezet amúgy a Kalasnyikov, de tankok ellen nem elég hatásos. Fordítva viszont igaz az állítás. És mivelhogy a pribékeknek csak Kalasnyikovjaik voltak jószerével, az eredmény nem lehetett kétséges. Győztek a magasabban lévő tankok. Pedig két teljes órán keresztül rajzottak a domb felé a dzsihadista pribékek.

http://www.balrad.com/2016/01/31/sziria-49/