A
nyugati elit teljes passzivitásban szemléli a lassan kibontakozó
válságot. A régi módszer nem működik már, a tömegekre gyakorolt
befolyásuk egyre csökken, az embereknek nem kellenek a halott ideák.
Rózsaszín ködben fulladozva, egyre kevésbé érzékelik az őket körülvevő
valóságot – de ami őket megbénítja, másoknak táplálékul szolgál: a
válsághullámokon ismeretlen, új erők emelkednek fel.
A
Business Insider tavaly októberben leközölt egy értékelést az európai
politika alakulásáról, melyben összegezték a politikai elemzők
radikális jobboldal megerősödésére vonatkozó megfigyeléseit. Az októberi
publikáció abból a szempontból mérföldkőnek tekinthető, hogy már akkor
kész tényként kezelte a szélsőjobboldal megerősödésének mint
tendenciának várható fokozódását, pedig a Kölnben történtek hatásaival
az év vége előtt még nem számolhattak. Az értékelés szerint a migrációs
válság – a regnáló hatalmi elit hazugság-buborékának átszakítása előtti
állapotában is – törvényszerűen vezet a szélsőjobboldal
megerősödéséhez, ami mostanra számos európai országban megfigyelhető.
Franciaországban a Nemzeti Front ért el látványos előretörést,
Görögországban az Arany Hajnal – ez a történet azonban nem róluk szól,
hanem egy nagyobb léptékű folyamatról, ami kész helyzet elé állítja és
cselekvésképtelenségbe taszítja a nyugati vezetőket. A
közvélemény-kutatások minden európai országban a jobboldali konzervatív
erők és szélsőjobboldal előretörését mutatják, miközben a baloldali
liberális pártok elkezdenek kiszorulni a politikai palettáról. A
Nemzeti Front és az Arany Hajnal előretörése mellett viszonylag kevés
figyelmet kaptak a svájci választások, ahol a Svájci Néppárt a
bevándorlás elleni kampányra alapozva választási győzelmet ért el. A
BBC további jobbra tolódásról beszélt, pedig korábban a nemzetközi
sajtó gyakran foglalkozott a párt “nyíltan rasszista” plakátjaival.
Ausztriában a szélsőjobboldalhoz sorolt Szabadságpárt megelőzte a
legnagyobb baloldali pártot, és ezzel az ország második legerősebb
politikai pártjává lépett elő. Októberben, Bécsben a szociáldemokraták
még 39%-kal megtartották ugyan a vezetést, de a Szabadságpárt
felzárkózott mögéjük és a szavazatok 31%-át kapta. Az osztrák
fővárosban a balközép uralma a második világháború óta nem dőlt meg,
így a választási eredmény sokkhatásként érte a szélsőjobboldal
előretörésétől tartó politológusokat. Későbbi közvélemény-kutatások
szilárdan a Szabadságpárt második helyezettségét mérték, de egyes
mérések hibahatáron belül már vezető pozíciót mutattak; egy-két hónap
leforgása alatt helyenként már 10%-os előnyre tett szert a
Szabadságpárt, és vezető erővé lépett elő.
Az
újabb, radikálisabb politikai formációk előretörése azonban nem rekedt
meg az osztrák és svájci határon, hanem Nyugat-Európában is
határozottan kimutatható. Hollandiában a Geert Wilders féle PVV mutatott
előretörést, Franciaországban pedig Marine Le Pen pártja, a Nemzeti
Front erősödésétől tartottak az elemzők. Olaszországban Matteo Salvini
Északi Ligája növekszik robbanásszerűen; a Veneto régióban az Északi
Liga politikusa, miután megszerezte a kormányzói pozíciót, azonnal
elrendelte a migráns befogadóközpontok bezárását. A mindinkább előtérbe
kerülő radikális jobboldal gazdasági elképzelései országonként
eltérőek, de abban közös nevezőre hozhatóak, hogy mindegyikük
euroszkeptikus, bevándorlás ellenes, és a lakosság egyre fokozódó
támogatását élvezi. A pártok világnézete egyaránt megegyező azzal
kapcsolatban, hogy a regnáló hatalmi elit és az emberek által
megszokott társadalmi intézmények fokozatosan elveszítik a kontroll
képességét; gyakran nincsenek tisztában az egyszerű emberek hétköznapi
problémáival, elszakadtak a valóságtól, és helyettük ismeretlen, senki
által meg nem választott személyek saját gazdasági befolyásukkal
visszaélve, saját egyéni elképzeléseik szerint akarnák formálni a
társadalmat, miközben a többségi lakosság problémái a legkevésbé sem
érdeklik őket. Soros György személye mondhatni archetipikussá vált
abban az értelemben, hogy az emberek észlelik a kontroll elvesztésének
folyamatát, és az ellenőrzés, befolyásolás, cselekvés
feltételezett képességét nagy gazdasági erőforrások felett rendelkező
távoli személyekben vélik megnyilvánulni. A projekció során pedig
legvadabb rémálmaikban sem gondolnák, hogy az Európában zajló folyamatok
felett esetleg senkinek nincs már ellenőrzése, és a szó szoros
értelmében vett káosz elszabadulásának vagyunk szemtanúi.
Már
amennyire szemtanúnak lehet nevezni olyan politikusokat, akik épp
végleg elveszítik realitásérzéküket, és statisztikák, általános
megfigyelés mögé menekülve próbálnak úrrá lenni az általuk sem értett
állapotokon. A Washington Post egy publicisztikája decemberben
rámutatott arra, hogy Európában egy olyan helyzet van kialakulóban, ami a szélsőségeknek és a kalandor természetűeknek egyaránt kedvez.
Az emberek a kontroll látszatát akarják visszaadni az általuk ismert
társadalmi intézményeknek, ami szükségképpen a szélsőjobboldal
előretörését hozza. Svédországban a migránsok jelenléte miatt fokozódó
kriminalitás a Svéd Demokratáknak hozott újabb sikereket, akik – a
félrevezető név ellenére szintén egy radikális jobboldali formáció –
felküzdötték magukat a baloldali pártok elé. A 2014 szeptemberi
választásokon még harmadik helyen szerepeltek, 2015 nyara óta a frissebb
közvélemény-kutatások második, néha első helyre mérik őket. A Dán
Néppárt júniusban második helyen végzett, ezzel maga mögött hagyva egy
hagyományos jobboldali-centrista pártot.
Bár
Németországban és Spanyolországban nem érnek el ezzel egy kategóriában
emlegethető eredményeket radikális jobboldali pártok, Angela Merkel
népszerűsége az általa képviselt bevándorláspolitika miatt minimálisra
csökkent, és az emberek a migráció kontroll alatt tartását ígérő pártok
felé fordulnak. A milliós nagyságrendet öltő bevándorlás okán számos
európai politikus felhívta a figyelmet arra, hogy a német kancellár –
és ez kiterjeszthető az általa képviselt politikai irányvonal egészére –
elveszítette kapcsolatát a valósággal. Európában trójai falóként
működő szervezetek romantikus álmokat dédelgetnek a bevándorlókkal
kapcsolatban. Ez a rózsaszín köd mostanra olyan mértékben korlátozza az
észlelésüket, hogy nem csak realitásérzéküket, de a kontroll
képességének reményét is elveszítették. A Deutsche Wirtschafts
Nachrichten német napilap január 5-én – 5 nappal a Kölnben történtek
után – arra hívta fel a figyelmet, hogy ez alatt a közel egy hét alatt
se a kancellár, se a jogvédő szervezetek nem kommentálták a több száz
német nő ellen elkövetett szexuális zaklatást. A sajtókritika hatására
Angela Merkel egy napon belül kiadott egy a bűncselekményeket elítélő
nyilatkozatot, de az egy hétig tartó kínos csend rámutatott arra, hogy elképzelésük nem volt arról, mit kezdjenek a kialakult helyzettel.
A nyugati elit teljes passzivitásban szemléli a lassan kibontakozó
válságot. A régi módszer nem működik már, a tömegekre gyakorolt
befolyásuk egyre csökken, az embereknek nem kellenek a halott ideák.
Rózsaszín ködben fulladozva, egyre kevésbé érzékelik az őket körülvevő
valóságot – de ami őket megbénítja, másoknak táplálékul szolgál: a
válsághullámokon ismeretlen, új erők emelkednek fel. Az emberek
radikalizmust akarnak, mert érzik a kontroll elveszítését. Ezt a
folyamatot Magyarországon a kormánypárt képes volt megakasztani, de
ennek érdekében nagy mértékben hozzáigazodtak a lakosság mindinkább
radikálissá váló elvárásaihoz, és ezáltal is sokkal inkább beszélhetünk
az elkerülhetetlen elhalasztásáról, mint megállításáról. A kontroll
érzetét átmenetileg visszaadhatják a társadalomnak, de Európa-szerte a
megfigyelési programok kiterjesztése – az a tény, hogy mindent látni
akarnak – valójában arról árulkodik, hogy az ég világon semmit nem
látnak.
http://www.hidfo.ru/2016/01/valakinek-halalos-alom-masnak-elteto-nektar/