Serge Monast 1995-ben publikálja „A torontói jegyzőkönyvek” (Les Protocoles de Toronto) c. dokumentumot.
Az NWO Új Világrend-elmélet nem egy összeesküvés-elmélet, hanem egy a Világunkban tudatosan elindított és a napjainkban is irányítottan zajló valóságos folyamat !
Miután
elolvastátok a „A torontói jegyzőkönyvek” kivonatát, mindenki
eldöntheti, hogy az elmúlt 45 évben vajon mennyi (és hogyan) valósult
meg ebből.
A
jegyzőkönyvekben lefektetett alapelveket a könnyebb áttekinthetőség
kedvéért 15 pontba szedtem és egy hangyányit megszerkesztettem, de
mindenkit biztosítok arról, hogy semmiféle érdemi változást nem
eszközöltem azokhoz a francia nyelvű eredeti(?) változatokhoz képest,
amelyekből dolgoztam.
1. Erősíteni kell a „Szórakozás Társadalmát”
(Société des Loisirs), amely már eddig is hatalmas szolgálatokat tett
nekünk. Az elsődleges ösztönök által diktált egyéni elvárások minél
rövidebb időn belüli kielégítése gyenge, befolyásolható és manipulálható
generációkat eredményez. Ennek érdekében fel kell használnunk az
audiovizuális technológia valamennyi vívmányát, s az egyéneket
(kiemelten az ifjúságot) ezen keresztül individualista életszemléletre
kell nevelni, mert a jövő emberének ilyennek kell lennie. Egy önző
embernek nincsenek eszméi, nincsenek álmai, sem pedig belső tartása.
2. Bátorítani kell az ökológiai szemléletű anarchizmus elterjedését, kiemelten
az egyetemi, főiskolai hallgatók körében, hiszen ők a nemzetállamok
ellenségei. Az úgynevezett környezetvédelmi és zöld gondolkodás
természetes (de csak taktikai) szövetségesünk mindaddig, amíg a fennálló
nemzetállami rendet támadja.
3. Az általunk befolyásolt ifjúság lelki szegénységét egy hamis és virtuális, tudománynak tűnő technológiai masszával kell ellensúlyoznunk.
Ennek a legmegfelelőbb terepe az oktatási rendszer, ahol a klasszikus
humán műveltséget helyettesítenünk kell egyfajta műszaki, pragmatikus
szemléletmóddal
4. Szorgalmaznunk kell a nemzetközi szabad-kereskedelmet; le kell bontanunk a gazdasági és politikai határokat, meg kell szüntetnünk a külkereskedelmet sújtó adókat, mert ezáltal a nemzetállamok elveszítik egyik legerősebb fegyverüket.
A nemzeti és hazafias érzések egyre nevetségesebbé válnak, ami
elősegíti a globalizációt. A korlátok nélküli szabad-kereskedelem
elősegíti a munkanélküliség növekedését, a gyengébb nemzetállamok
versenyképességének elvesztését, a hagyományos nemzetgazdasági ágazatok
végzetes lemerülését és piacvesztését.
5. Embereink, szimpatizánsaink által az elsők között elfoglalandó területek a nemzetállamok külügyminisztériumai, a bevándorlási hivatalok és a nemzetközi szervezetek migrációs ügynökségei. Feladatuk
az, hogy minél tágabbra nyissák a fejlett államok kapuit a harmadik
világból (elsősorban Afrikából és Ázsiából) érkező migránsok előtt,
hiszen így jelentősen növekszik a befogadók és a bevándorlók közötti
feszültség. A sajtó manipulálásával, a közvélemény általunk kívánatosnak
tartott irányba történő befolyásolásával – érdekeinknek megfelelő
módon – mindig olyan híreket terjesztünk, amelyek mindig a megfelelő
lökést adják a tömegeknek. A harmadik világban fegyveres
konfliktusokat és háborúkat gerjesztünk, mert ezek hatására az onnan
kivándorolni, menekülni szándékozók hullámokban érkeznek majd a Nyugat
kapuihoz.
6. A
nyugati világban működő nagyvállalatok termelőegységeit lassanként át
kell helyezni azokba az államokba, amelyek még hisznek a piacgazdaság
mindenhatóságában s devizaéhségük elnyomja a legelemibb óvintézkedéseket is:
a kelet-európai és mediterrán országok, Dél-Amerika. A multik
természetesen csak addig fognak ottmaradni, amíg a munkaerőt valóban
rabszolgaáron tudják nyújtani; amint szükséges (s amint a politikai
változások lehetővé teszik), tovább kell vonulni még keletebbre: a
Szovjetunió, Kína és a többi ázsiai országba. A befogadó
államokat rá kell bírni, hogy kölcsönöket vegyenek fel a nemzetközi
pénzintézetektől (elsődlegesen az IMF-től és a Világbanktól, amelyek
gyakorlatilag a mi tulajdonunkban vannak). Ha
húzódoznának a kölcsönfelvételtől, meg kell ingatni a gazdaságukat,
válságot kell előidézni, s bele kell zavarni őket egy adósságspirálba, majd – közvetett módon – kényszeríteni kell őket, hogy válságköltségvetésből válságköltségvetésbe bukdácsoljanak.
7. Létrehozzuk a globális gazdaságot
(Économie Globale), amely fölött sem a nemzetállamok, sem a
szakszervezetek nem tudnak semmiféle kontrollt gyakorolni. A globális
gazdaság előbb-utóbb létrehozza a saját (ugyancsak globális)
politikáját, s ennek következtében szükségessé válik a politikai
rendszerek globális újjászervezése, melynek bölcsőjénél mi fogunk
bábáskodni.
8. A globális gazdaság másik következménye a globális tömegkultúra, melybe
– óvatosan és kiegyensúlyozott módon – bele kell tenni minden
vallásból, minden nemzeti kultúrából és minden hagyományból, szokásból
és tudományból egy kicsit – hogy mindenki elégedett legyen. Az írott és
elektronikus médiumokon keresztül sulykolni fogjuk az uniformizált (és
általunk előírt) ízlést kialakító reklámokat.
9. Bátorítani
kell (főként az ENSZ és a NATO égisze alatt) a békefenntartó és
béketeremtő katonai műveleteket, amelyeknek – a lehetőségekhez képest
– humanitárius akcióknak kell tűnniük a közvélemény előtt
(lásd még a média szerepe!). Ezek a fegyveresek valójában azt a célt
szolgálják, hogy a két szervezet vezetésében elhelyezett embereink
mindig rajta tartsák a szemüket a világ forrongó pontjain, s
befolyásolhassák az ottani eseményeket. A békeműveletek helyét pedig
lassan majd átveszik a reagáló erők, később pedig már az egyszerű megelőzés is okot szolgáltathat fegyveres beavatkozásainkhoz,
a világ bármelyik országában. Mindehhez szükséges az ENSZ és a többi
nemzetközi katonai szervezet alapszabályainak lassú átalakítása, hogy
előbb-utóbb (a már létező nemzetközi katonai erőn kívül) rendelkezésre
álljanak nemzetközi rendőri és csendőri erők is.
10. Az egyént egyre kiszolgáltatottabbá kell tenni,
s igaz ez a gazdasági, az ideológiai és az érzelmi összetevőre
is. Emelni kell a nyugdíjkorhatárokat, egyre bizonytalanabbá kell tenni
a munkahelyeket (tudatosítani kell például a munkavállalóban, hogy
bármikor elbocsátható), a fizetések vásárlóerejét fokozatosan
csökkenteni kell (például mesterségesen gerjesztett infláció
segítségével), ugyanakkor biztosítani kell az egyéni agymosás
lehetőségét (primitív tévéműsorok, manipulált oktatás, irányított sajtó,
fogyasztás-centrikus társadalom, stb.). Érdemes megfontolni olyan –
nagy visszhangot és felháborodást kiváltó – bűncselekmények
elkövetésének elősegítését, amelyek hatására az egyén maga kiált nagyobb
biztonság és erőteljesebb rendőri vagy titkosszolgálati jelenlét után.
11. A nemzetállamokat minden eszközzel meg kell akadályozni abban, hogy gazdasági területeiket önállóan korszerűsítsék;
különös figyelmet érdemelnek ilyen szempontból az energia- és pénzügyi
szektor, a mezőgazdaság, valamint az új technológiák. Ezek azok a
neuralgikus pontok, amelyeket ki kell vonni a nemzeti felügyelet alól,
és soron kívül globális ellenőrzés alá kell helyeznünk.
12. Ahol
lehet, az emberi munkaerőt gépekkel, robotokkal és – lehetőség
szerint, a technológiai fejlődés függvényében – számítógépekkel kell
helyettesíteni.
13. Egyre
több olyan adatbázist kell létrehozni, amelyek – változatos módon, a
technológiai fejlődés függvényében – egyre több információt tárolnak az
egyénekről. Ezeknek a nyilvántartásoknak szükség esetén
összekapcsolhatóknak kell lenniük, s fenntartásuk, valamint ellenőrzésük
nemzetközi szervezetek joghatósága alá kell essen. Ezek szükségességét
bűnmegelőzési és bűnüldözési céllal kell magyarázni a
tömegeknek. Mindezen lépésekkel párhuzamosan a lehető legjobban
szigorítani kell a lőfegyverek egyének általi birtoklásának jogi
feltételeit.
14. A
velünk szembehelyezkedő nemzetállamokat meg kell büntetni: pénzügyi és
gazdasági módszerekkel, ideológiai ellehetetlenítéssel, s végső
esetben olyan extrém módszerekkel, mint az elektromágneses fegyverekkel
kiváltott (és irányított) földrengések, éghajlat- és
időjárás-változtatások, a férfiak és nők termékenységének csökkentése
(akár teljes vagy részleges sterilizáció), stb.
15. Azokat az egyéneket, akik nem állnak be a sorba, s tetteikkel vagy szavaikkal veszélyeztetik az Új Világrend kialakítását, el kell lehetetleníteni, meg kell bélyegezni, nevetségessé kell tenni; végső esetben fizikailag is meg kell semmisíteni.
Eddig tartott a jegyzőkönyvek tartalmának kivonatos ismertetése.
Serge
Monast 1996 decemberében hirtelen elhunyt, s lakásából, illetve
irodájából dokumentumok százai tűntek el a halálát követően. 1997
januárjában két egykori munkatársai is életét veszti: egyikük
autóbalesetben, a másik pedig (egy újságíró-gyakornok) állítólag
részegen kiesik egy toronyépület huszadik emeletének egyik ablakából.
Serge halála előtt (’96 novemberében) egy tévéműsorban azt ígérte, hogy
a jegyzőkönyvekről, valamint további exkluzivitásokról részletekkel
fog szolgálni, de hirtelen halála ebben megakadályozta !!!!
