A videóban Dr. Rothfuß az AfD-s „Windkraft-Symposium” kapcsán arról beszél, miért tartja a szélerőművek terjedését nemcsak környezetvédelmi vagy gazdasági ügynek, hanem emberi jogi kérdésnek is. Szerinte a „szélenergia-ipar” olyan közvetlen károkat okoz, amelyek az emberek egészségét, tulajdonát és életminőségét érintik, miközben a politika ideológiai alapon nyomja tovább a programot.
Rothfuß szerint a szélerőművek közvetlen egészségkárosító hatásokkal járhatnak, külön kiemelve az infrangot/infraszonikus hanghatást, amely a lakosokat is érintheti. Az emberek gyakran nem is tudják, hogy a problémáik összefügghetnek a közelükben telepített „monstrumokkal”, ezért tájékoztatásra és mozgósításra van szükség.
Mindez az otthon/élettér elvesztésével és az ingatlanok értékének csökkenésével jár együtt. A szélerőművek terjeszkedése kényszerhelyzetbe hozza az ott lakókat: az ingatlan környezete leromlik, ezért kevesebbet ér, miközben a fejleményekbe nincs valódi beleszólásuk.
Rothfuß a német energiapolitikát úgy írja le, mint egy társadalmi kísérletet, amelyben Németországot „példaként” akarják felmutatni a világnak. Ezt összeköti egy emberi jogi elvvel: a „Verzweckungsverbot” elvével – vagyis azzal, hogy az ember nem használható eszközként politikai célokra.
A beszélő szerint a szélenergiáról nem lehet tényalapú vitát folytatni, mert 1) a politika ideológiát követ, 2) a tudományt és érveket „meghajlítják”, 3) a média pedig kritika nélkül asszisztál mindehhez.
A károk szerinte már annyira nyilvánvalóak, hogy mindezt már csak szándékossággal és rosszindulattal lehet megmagyarázni. Forrás: https://youtu.be/ZgOW_IhfR8M
Uram, a te szentséges szívednek ajánlom fel az egész életemet, múltamat, jelenemet, jövőmet, a legkisebb cselekedetem is. Irányíts és vezérelj engem. Add meg a tisztánlátás kegyelmét, hogy meg tudjam különböztetni a jót a rossztól. Add, hogy egész nap neked éljek.
2026. január 28., szerda
A szélenergia mint emberi jogi kérdés
Catherine Austin-Fitts: „Pénzügyi puccs történt – és most a digitális rabszolgaság jön”
Catherine Austin-Fitts, egykori Wall Street-i vezető és Bush-kormányzati tisztviselő exkluzív interjúban leplezi le, amit csak kevesen mernek kimondani: az Egyesült Államokban pénzügyi puccs zajlott le, amelynek során a bankárok átvették mind a monetáris, mind a fiskális politika irányítását. Fitts elmeséli, hogyan tűnt el több ezer milliárd dollár a kormányzati költségvetésből, miért mondták neki a legnagyobb nyugdíjalap vezetői, hogy „már késő”, és hogyan használta fel a járványt a központi bankárok arra, hogy Main Street-et bezárva trilliókat pumpáljanak a nagyvállalatokhoz – létrehozva ezzel több mint 500 új milliárdost. A legijesztőbb rész: a programmable money, vagyis a programozható digitális pénz nem valuta, hanem kontrollrendszer. A bankok dönthetnek arról, hol, mikor és kinek költheted a pénzed – sőt, akár ki is kapcsolhatják. Fitts szerint a jelenlegi törvényjavaslatok (Clarity Act, Genius Act) és a stabilcoinok éppen ezt az utat készítik elő, miközben Trump kormányzata is aktívan építi a digitális ellenőrző hálózatot. „Washingtonban nincs senki a mi oldalunkon” – mondja Fitts. Minden frakció ugyanazt akarja: a kontrollt és a profitot. Arany és ezüst? Rekordmennyiségű fizikai nemesfémet vesznek ki a piacokról azok, akik már látják, hogy a rendszerben valami nagyon nincs rendben. Ha tudni akarod, hogyan érhet véget a dollár dominanciája, miért vásárolnak a bennfentesek fizikai aranyat és ezüstöt, és mit tehetsz te magad a szabadságod megőrzéséért – ezt az interjút nem hagyhatod ki.