A korona-őrület nem más, mint Isten létezésének nyílt és durva tagadása

A maszkkötelezettség nem más, mint Isten képmásának, az embernek szándékos megalázása
S e kettő együtt nem más, mint az Isten teremtette természet,
benne elsősorban a szabad akarattal megáldott emberi nem kiirtása,
és egy új faj – egy új „nemzedék” – létrehozásának a kezdete

Ifjabb Robert F. Kennedy, néhai John F. Kennedy unokaöccse beszédet mondott az augusztus 29-i berlini demonstráción, sőt a másnapi, erőszakosan feloszlatott demonstráción is. Előtte és utána is tartott egy-egy rövid sajtótájékoztatót. Augusztus 28-án, megérkezése után elsőnek a Brandenburger Tor-hoz ment el, arra a helyszínre, ahol nagybátyja, az amerikai elnök 1962-ben híres-nevezetes beszédében az „Ich bin ein Berliner” szavakat kiejtette [azt követően, hogy az amerikaiak áttörték a blokádot, amit az oroszok és a keletiek vontak Nyugat-Berlin köré]. Itt, e nevezetes történelmi helyszínen Kennedy jr. most, csaknem 50 évvel e történések után ezeket mondta: Nagybátyám megdöbbenne, ha látna a mostani helyzetet. … „Ma valószínűleg a legrosszabb küzdelemben vagyunk, amit az emberiség a történelme folyamán valaha látott. A kormányok szeretik a világjárványokat. A társadalom ellentmondást nem tűrő elemei szeretik a világjárványokat. Mert ezek lehetővé teszik a számukra, hogy a félelmet kihasználva terrort vezessenek be, totalitárius ellenőrzést gyakorolhassanak a társadalom fölött, a polgárok engedelmességét kikényszerítsék. És ezt most első ízben látjuk az egész világon egyszerre, egy időben megvalósulni. Ez olyasmi, amiről gyerekként azt gondoltam, hogy sok évszázad után, valamikor a távoli jövőben történhet csak meg. De most éppen ez történik velünk, és a mi generációnktól függ, hogy felkeljen ez ellen, és megállítsa ezt.” (forrás: https://youtu.be/wxo5TDpwRUk

Az állami televíziós csatornák egyikén, mely eddig leginkább mélységesen bugyuta „kulturális” adásaival, és abszolút materialista ideológiájával tűnt ki, pár nappal ezelőtt este 9 órai kezdettel levetítették Margaret Mitchell 1936-ban megjelent „Elfújta a szél” című világhíres regényéből készült, szintén világhíres filmet. Történt ez azok után, hogy a filmet a legújabb amerikai őrületek hatására sok helyütt fekete-listára tették.
Szinte lélegzetvisszafojtva néztem végig a csaknem négyórás filmet, de nem a szép történetéért, a kiváló művészekért, hanem a történelmi párhuzamokért. És eközben nem szűntem meg csodálkozni: Hogyan lehetséges, hogy a kormány elrendelte őrület közepette sugárzásra engednek egy ilyen leleplező filmet? Hiszen az ú. n. szecessziós háborúban az észak-amerikaiaknak kezdettől fogva csak az a céljuk volt, hogy megsemmisítsék a déli államokat (és ennek a szándékos pusztításnak a bemutatása ennek a filmnek a központi témája). Az északiak nem azért foglalták el a déliek földjét (egyik tábornokuk, Sherman délen, a hadszíntér mögött 480 km hosszú és 100 km széles lakott területet rabolt ki, majd égettetett fel), mert valami szebbet-jobbat akartak ott csinálni, például fejleszteni, építeni, hanem azért, hogy lerombolják, a földdel egyenlővé tegyék a déliek hazáját, megöljék és porig alázzák az ott élőket, és ezzel mindazt örökre kiradírozzák a világból, amit az ottani kultúra, életmód, életfelfogás, azaz egy keresztény civilizáció képviselt. Pontosan úgy, ahogy szomszédjaink tették velünk száz évvel ezelőtt, és ahogy a kommunisták tették mindig és mindenütt, ahova betették a lábukat. És – ami a lényeg – pontosan úgy, ahogy a mostani döntéshozók teszik mindazokkal, akik még nyomokban viselnek valamit magukon Isten képmásából és az isteni rendből.

Miközben az ember szíve jéggé dermed, ez a kérdés jut az eszébe: Csak nem üzenet jelleggel vetítették le most az állami csatornán pont ezt a filmet?
(E történethez hozzátartozik, hogy pont egy héttel később ugyanez a csatorna egy másik meglepő filmet mutatott be, Luis Bunuel (antiklerikális) spanyol filmrendező 1962-ben bemutatott, „Az öldöklő angyal” című filmjét. Ez a film ugyan se szép nem volt, se igazán érdekes, de annál inkább megdöbbentő, és korunkat megjövendölő: Olyan őrült helyzetet mutatott be, amelyben egy vendégsereg minden külső erőszak nélkül, nyitott ajtók és nyitott ablakok mellett képtelen elhagyni a szalont, miközben a rendőrség a ház előtt tétlenül áll, és mindenkit megállít, aki be akar menni a házba, hogy a bent rekedteknek segítsen. Ez a sakk-matt helyzet, amit a résztvevők teljes és önkéntes bénasága idézett elő, napokig, sőt hetekig eltart, és a bentlevők inkább minden borzalmat eltűrnek, csak ne kelljen a szalonból kimenniük, még a szalonnal egybenyitott másik terembe sem. Holott ebben senki és semmi nem akadályozza őket, csak a saját beteges képzetük! – Ezek után kíváncsian várom, hogy jövő héten ugyanebben az időben vajon milyen filmmel fog kirukkolni ez a csatorna. Talán a „Száll a kakukk fészkére” cíművel? Hiszen az abban szereplő lobotómia [azaz az agy homloklebenyének megsértése, kikapcsolása, aminek következében az operált személy élő bábuvá válik] kiválóan alkalmas, hogy mai helyzetünket, illetve várható jövőnket [az oltóanyaggal bevitt chip ehhez hasonló feladatot fog bennünk ellátni], teljes borzalmával és nagy világossággal elénk tárja.
Az öldöklő angyal-hoz visszatérve, az interneten ez olvasható a filmmel kapcsolatban: »Az író, José Bergamin a címnél Szent János apostol Jelenések Könyvére gondolt, mégpedig a negyedik apokaliptikus lovasra, amit Szent János így ír le: Jel 6,8: „Erre fakó lovat láttam, a Halál ült rajta, nyomában az alvilág. Hatalmat kapott a föld negyed része fölött, hogy karddal, éhínséggel, halállal és fenevadakkal pusztítsák az életet.”« – Ez a leírás szintén hajszálpontosan illik napjainkra: az embernek tényleg az az érzése, hogy szabaddá vált az út az egész alvilág előtt, az ördögök apraja-nagyja szünet nélkül tör elő a rothadó mélyből.)

De vissza az Elfújta a szél, azaz az amerikai polgárháborút idéző filmhez: „Az utolsó katonákkal, akik most hagyják el Atlantát, a jog és a rend is örökre eltűnik”, mondja a film férfi főszereplője partnernőjének. – Ha az MTI, azaz a kormány hivatalos hírszolgáltató intézményének a félóránként sugárzott híradásaiban elsőként elhangzó mondatára gondolok: „Még soha nem volt ennyi fertőzött”, nekem is csak ez jut az eszembe: jog és rend, igazság, valóság, nagy valószínűséggel örökre eltűnt az életünkből. Ez a pánikot gerjesztő és azt fenntartó mondat hazug ostobaságáról lásd a korábban feltett cikket. (Itt most csak ennyit: 1) a „fertőzött” kifejezés semmit nem mond a betegek számáról; 2) persze, hogy soha nem volt ennyi fertőzött, hiszen egyfelől naponta növelik a tesztelések számát, másfelől nem a napi új fertőzések számát mondják be a hírekben elsőként, hanem az elmúlt hét hónap összes pozitív tesztjének végösszegét, mert a nagyobb hatás kedvéért erre az összegre van szükségük, következésképpen matematikailag nem is lehet más eredmény, mint amennyi „eddig még soha nem volt”; 3) a tesztről naponta egyre több szakember mondja el, hogy nem alkalmas fertőzések kimutatására; Nobel-díjas feltalálója erre számtalanszor felhívta a figyelmet, csak sajnos ő egy éve meghalt, és azóta a hiénák azt tesznek a tesztjével, arra használják ki, amire akarják.)
Hogyan vezethetnek embereket, országokat olyanok, akik ilyen káros hazugságokra képesek? Hogyan, mit lehet ezek után még az ilyen vezetőknek elhinni? Minden jel arra mutat, hogy ezeknek az embereknek csak az a fontos, hogy hatalmukat megmutassák, hogy maguknak bebizonyítsák, hogy bármit elrendelhetnek, mert az emberek többsége készségesen engedelmeskedik nekik. Erre az érzületükre utal az is, hogy minél inkább kiderül az igazság, nevezetesen, hogy nem volt és nem lesz semmiféle súlyos korona-járvány, annál őrültebb és kártékonyabb intézkedésekkel állnak naponta elő.

Pont miközben e sorokat írtam, mondta be a rádió, hogy szeptember 21-től még nagyobb szigorítások következnek: többek között e naptól kezdve a sál vagy kendő nem helyettesítheti a maszkot, amit büntetés terhe mellett rengeteg helyen kötelezővé tesznek.
Az egyik német "ellenálló" (Samuel Eckert) fogalmazta meg a legtalálóbban, hogy a maszk ellen harcolók mit éreznek: „Nem hordok maszkot, mert ha hordanám, az azt jelentené, hogy részévé válok ennek a hazugság-őrületnek.” Egy másik "ellenálló", Rüdiger Lenz augusztus 26-án a www.kenfm.de oldalon megjelent „Guten Morgen, Herr Dr. Mengele!” címmel megjelent írásában pedig így írta le a maszkviselés megtagadóinak lelkiállapotát: Azok számára, akik még képesek gondolkodni „mindaz, amit ma az ú. n. világjárvány alatt átélünk, nem más, mint a kínzás egyik formája. Minden értelmetlen intézkedés, melyeket a hivatalok elrendelnek, traumát okoz a számukra, és ilyen értelemben kínzóeszközök, hiszen bizonyított tény, hogy egy világjárvány feltételei soha egyetlen pillanatig nem voltak adottak. A génmanipuláló szerekkel tervezett oltás szintén a kínzás egyik formája, és ezen kívül még az emberiség ellen elkövetett gaztett is.”

Az elmúlt hónapokban vásárlásaim során (mind Magyarországon, mind Németországban és Ausztriában), én voltam – icipici túlzással – az egyetlen, aki vagy egyáltalán semmit nem hordott a szája előtt, vagy ha rám szóltak, akkor a sálamat tekertem arcom elé. (Nagy boltokban valójában csak egyetlen egy nőre emlékszem, aki szintén nem viselt maszkot.) Vagyis az emberek több mint 99,9 százaléka szépen engedelmesen betartotta a teljesen értelmetlen maszkviselési parancsot. Akkor mi más lehet a mostani szigorítás célja, mint a megmaradó 0,1 százalék megalázása, megtörése? És mivel a döntéshozók szintén ismerik a maszkviselet értelmetlenségének okait, intézkedéseiket ők sem szánják másra, mint a még gondolkodni képes piciny maradék lelki megkínzását, ami vagy teljes fásultságba, vagy őrületbe kergetheti őket is.
De vajon mi rejlik valójában ezen értelmetlen maszkviselet kötelezővé tételének hátterében? A legfontosabb cél, amit az elrendelők el akarnak érni, nem más, mint egy újfajta emberiség létrehozása – amivel aztán az új világrendet akadálytalanul bevezethetik, és örökre fent tarthatják. Ennek két alapvető feltétele az ember szabad akaratának és az ember, mint Isten képmásának az eltörlése. Ezzel a szinte egész arcunkat eltakaró rongydarabbal tudatunkat, egyéniségünket, szabad akarattal rendelkező lényünket, egyszóval a lelkünket, mindazt, amivel Isten megteremtett, és saját magának képmásává tett bennünket, akarják véglegesen elpusztítani. Ez persze nem azt jelenti, hogy arcunk bármilyen módon is hasonlítani Istenre, de azt igen, hogy arcunk a lelkünk tükre, és a lelkünk az, ami emberlétünket, Istenhez tartozásunkat meghatározza. Ezért akar a Sátán és az ő eszközei lélektelen, illetve eltorzult lelkű alanyokat csinálni belőlünk, amihez elengedhetetlen, hogy lelkünk tükrét, azaz arcunkat eltorzítsák, és akaratunkat megtörjék.

A holnapi újabb megszigorításukkal úgy vagyunk, mint Scarlett az Elfújta a szél-ben, és nyilván, mint a történelem folyamán sokan, sokfelé: Minden átvészelt borzalom után azt hisszük, hogy ennél rosszabb már nem jöhet, és kiderül, hogy a rossz dolgok most már (emberi számítások szerint) soha többé nem szűnnek meg, ráadásul egyre rosszabbak lesznek.

Tavasszal sokak számára még nem volt egyértelmű, hogy a világ vezetőinek mi a célja ezzel a korona-őrülettel. Mára azonban már szinte nincs egyetlen olyan gondolkodni képes ember sem, aki ne jönne rá az igazi célra, amit Rüdiger Lenz fentebb említett cikkében így fogalmazott meg:
„A politikusok és mindazok, akik azt akarják, hogy mRNS-oltóanyaggal lássanak el bennünket, pontosan tudják, hogy mit követnek el. Állítom, hogy pontosan ez a tervük, a céljuk! Az mRNS-oltóanyag a trójai faló, ami a föld népességének drasztikus redukálását szolgálja. Én nem látok semmilyen más okot az oltásra. … Az oltóanyag-ipar az emberiség megfigyelését szolgálja, az emberek elvesztik önállóságukat, és a megfigyelt betegek státuszába kerülnek. Az ember testét fegyverré változtatják, amit bármikor ellene fordíthatnak – egészen az autoimmun-reakciók által bekövetkező ön-elpusztításukig.
Soha nem egy gyilkos-vírusról volt szó, hanem egy trójai falóról. És a koronavírus kiválóan alkalmas volt erre a szerepre, mivel egy olyan PCR-teszten keresztül, amit az orvostudományban kizárólag laboratóriumi vizsgálatokra szabad használni, meg lehetett győzni a lakosságot, hogy a vírus világjárványszerűen terjed, ami persze minden influenza, korona- és náthavírusra jellemző.
És ezért naponta jelennek meg újabb fertőzésekről szóló adatok, melyeket a média szünet nélkül harsog, és melyeket az informálódni semmi szín alatt nem hajlandó vírus-imádók egyfelől mint a súlyosan megbetegedettek, másfelől mint a gyilkos-vírus betegség terjesztőinek számaként értelmeznek.
De ezt az igazságot a lakosság pánikba és rémületbe kergetett nagy többsége nem akarja felfogni. Aki ebbe az állapotba kerül, annak hiába van csupa jó iskolai osztályzata és három doktorcíme. Az ilyeneknek az agya már kikapcsolt, és az önfenntartás ösztöne agyának egész szürkeállományát foglyul ejtette. Aki a hitleri Németország orvosainak viselkedését tanulmányozza, annak, mikor az oltást mindenféle trükkel kötelezővé teszik, elsőnek Josef Mengele jut az eszébe. Az akkori Németország orvosainak, akik bestiális dolgokat vittek végbe, eredetileg nem Hitler kormánya adta ezekre a parancsot. Ez fordítva történt: az orvosok fordultak a kormányhoz azzal a kéréssel, hogy mindezeket a dolgokat most el lehetne végezni, és Hitler ekkor adta meg nekik az engedélyt, hogy azt csináljanak az értéktelennek kijelentett életekkel, amit akarnak.
De a bepánikoltak agyába ezek az információk már nem jutnak be maguktól, az ő agyuk már nem dolgozik, sőt, nem is akar dolgozni. Azoknak, akik már csak félelmükben és félelmük által élnek, és mindent elhisznek, amit a média elhitet velük, előbb újra fel kellene fedezniük emberi értékeiket. Félelmeik problémája nem a vírus, hanem egy szindróma (az ú. n. Stockholm-szindróma), ami őket a túlélésben összeköti a kínzóikkal. A pánikba esett tömeg olyan állapotban van, melyben az értelem már nem működik, csak a túléléshez való ragaszkodás, amit érzésük szerint a rendelkezések hű betartása garantál számukra.
Valójában a történelem soha nem ismétli önmagát; ami megismétlődik, az az emberek gyarlósága, ami csak akkor mutatkozik meg teljes valójában, amikor a baj eljön, és úgy tűnik, hogy nincsenek többé kiutak.
Az Eichmann-féle emberek most is elő fognak jönni [nagy részük már előjött], és olyan hajthatatlanul, mint a fogaskerekek csikorgása, fogják a gonosz banalitásait végrehajtani. Drosten és Wieler, Söder és Lauterbach [ezek a magyar Müller Cecília, Merkely és Szlávik stb. német megfelelői] és a többiek rendületlenül gondoskodni fognak e gonosz tettek végrehajtatásáról; mert hivatalokat és hatalmat akarnak szerezni maguknak. És ha megkérdezik tőlük, hogy miért teszik ezt, teljes csodálkozással azt válaszolják, hogy azért tesszük a jót, mert a jót akarjuk, slussz! Az ilyen "emberek" száma minden nappal növekedni fog. És pontosan úgy, mint a hitleri Németországban, mind azt fogják mondani, ha már nincs menekvés a számukra és a visszakozáshoz már nincs elég idő, hogy minderről nem tudtak semmit, és ők csak parancsokat, szabályokat vagy rendelkezéseket követtek, és hivatalnokként vagy kötelességtudó polgárként csak a kötelességüket teljesítették. Parancs az parancs, mondta az a pilóta is, aki Hirosima felett ledobta a bombát, amikor azt kérdezték tőle, hogy nem bán-e meg valamit tettéből.
Szükségtelen megemlíteni, hogy valójában saját hazugságaikban fuldokolnak, mindannyian, hiszen ma még kézenfekvőbb, mint annak idején, hogy a mai elkövetők önként döntöttek úgy, hogy az igazságot, a valós tényeket nem akarják tudni. És éppen ez csinál belőlük tettestársakat.
Ha a fasizmus (erőszakos diktatúra) újra eljön [ezt augusztus 26-án írta a szerző, de szerintem most, szeptember 20-án már el is jött, illetve éppen most rendezkedik be], akkor azt fogja magáról mondani, hogy ő az antifasizmus [ezt mondja magáról a brutálisan erőszakos és ostoba Antifa mozgalom is]. És ha az eugenika újra eljön, akkor azt fogja mondani, hogy ő a humanizmus [ahogy ezt Bill Gates, az eugenika nagy híve mondja]. És ha egy koncentrációs tábor parancsnoka újra eljön [ezek is itt vannak már, minden kórházban, intézményben, üzletben, ezt jelentették be éppen párnapja], akkor az azt fogja mondani, hogy ő a járvány megfékezője. És ha újra betörik az ablakokat, és az utcán összeverik az embereket [mint teszik ezt a rendőrök az ezen intézkedések ellen demonstrálókkal], akkor azt fogják mondani, hogy nem hagyják magukat és másokat a te haláloddal megfertőzni.
És ha valami csoda folytán nem áll meg ez a folyamat, akkor nekünk hamarosan kopognunk kell egy szoba ajtaján, melybe egy barátságos "Szabad" ˇelhangzása után "Jó reggelt, Dr. Mengele úr" válasszal kell belépnünk. De a szájkosaradat nehogy elfelejtsd magaddal vinni, mint áldozati kasztod ismertetőjelét, ami mutatja, hogy azokhoz az autoimmun-betegekhez tartozol, akikről, mielőtt saját magukat e világból eltakarítják, még elrendelték, hogy a sátáni élvezetek játéklabdájának szerepét eljátsszák.”

Korona-ügyben úgy bukkantam az alternatív internetre, hogy az egyik német szedesvakantista lapban olvastam egy Markus Krall nevű közgazdászról, aki évek óta arról tart előadásokat és ír könyveket, hogy a világ pénzrendszere, majd ennek következtében gazdasága, megállíthatatlanul halad a teljes összeomlás felé. Az ő nyomán haladva fedeztem fel mind a többi "ellenállót", akik közül többeket már idéztem. Markus Krall és a hozzá hasonlóan gondolkodók a gazdaság és a pénzrendszer felől közelítik meg a világ politikai elitjének döntéseit, miközben az "alternatív" egészségügyi szakemberek, orvosok, újságírók, ügyvédek a konkrét egészségügyi intézkedések hazugságairól igyekeznek lerántani a leplet.
E két tábor legújabb kezdeményezése megint Németországból indult el, és mára már világméretűvé kezd válni. Dr. Reiner Füllmich német-amerikai ügyvéd javaslatára és nagy nemzetközi összefogással ú. n. „Sammelklage”, azaz csoportos kártérítési keresetet akarnak benyújtani az amerikai bíróságnál a mostani botrány fő aktőre, Prof. Drosten ellen. A részleteket Dr. Reiner Füllmich ezen a szeptember 12-én feltett felvételen mondja el.
A kereset lényege a következő:
1) Drosten, aki már az ú. n. sertésinfluenza idején milliárdos károkat okozott a német államnak minden alapot nélkülöző rémisztgetései miatt (amit akkor Dr. Wodarg-nak sikerült lelepleznie), olyan PCR-tesztet állított össze és engedélyeztetett a WHO-nál (Egészségügyi Világszervezet), ami nem alkalmas fertőzések kimutatására, és amit az ő kezdeményezésére a WHO az egész világon beajánlott; így például az USA-ban a mai napig a Drosten-féle tesztet használják.
2) Németország és utána az egész világ összes kormánya a Drosten-teszt, illetve az ezen teszt szerint elkészített tesztek eredményeinek alapján hozta meg a világgazdaságot tönkretevő és az emberek szabadságjogait hatályon kívül helyező intézkedéseit.
3) Mindezen vádak alapján Drosten felelőssé tehető az előállt károkért.
4) Ha a bíróság elfogadja a vádat, és elítéli Drosten-t, akkor automatikusan a korlátozó intézkedéseket is be kell szüntetni, hogy a jövőbeli hasonló károkat meg lehessen előzni. Dr. Füllmich szerint néhány hét alatt eldől, hogy az amerikai bíróság hajlandó-e tárgyalni az ügyet, és ha igen, akkor nagyon jók az esélyek Drosten elítélésére, és az értelmetlen, tudománytalan PCR-teszt és korona-intézkedések világméretű eltörlésére (az USA-ban hagyománya van az ilyesfajta pereknek – lásd a Volkswagen és a Deutsche Bank ellen indított kártérítési pereket.) A kereset két-három-számjegyű milliárdos, ha nem billiós nagyságrendű kártérítésről szól majd, hiszen ha a bíróság átveszi a keresetet, akkor hivatalból ők értesítik a "fősodrú" médiákon keresztül az egész világ vállalatait és polgárait, hogy csatlakozzanak a csoportos keresethez.

Az ú. n. korona-ellenállás egyik oldala tehát egyfelől ez a világméretű per, másfelől a polgárok, alternatív újságírók, orvosok, szülők, tanárok egy részének a megmozdulásai, melyek közé a demonstrációk, az internetes felvilágosító oldalak, felvételek, konferenciák és hasonló aktivitások tartoznak.

A másik oldal az, amit Prof. David Engels, Karl Milz egykori rendőr-főfelügyelő, Ullrich Mies publicista, és még néhány, de számban egyre növekvő "tiltakozó" gondol a mára kialakult helyzetről, és amit Dr. Bodo Schiffmann (aki egyébként még mindig hisz az összefogások, tiltakozások sikerében) néhány nappal ezelőtt készített videójában (melyben ismét összefogásra szólított fel), mint az elképzelhető legrosszabb változatot így mutatott be:
Nő azon híresztelések száma, melyek arról szólnak, hogy a világ elitje hamarosan újabb világméretű lezárásokat fog elrendelni azzal a céllal, hogy a gazdaságot még jobban tönkretegyék, ezáltal szuperinflációt idézzenek elő, aminek következtében a kormányok – vagy az addigra hivatalosan is megalakult világkormány – a világon mindenütt eltörlik a tartozásokat, lenullázzák a pénzrendszert, és bevezetik a krypto-valutát, azaz a világ egész lakosságát közvetlen és százszázalékos ellenőrzésük alá vonják. És mindezt az elkövetkezendő pár hónap alatt akarják végrehajtani. – (Ha a készülő perre gondolok, amiről bizonyára ők is hallottak, akkor érthető a sietségük, hiszen annak sikere esetén minden eddigi "munkájuk" kárba veszhet.)

Karl Milz nyugalmazott müncheni főfelügyelő, aki több mint 43 évig szolgált a müncheni rendőrségen és főfelügyelőként ment nyugdíjba, egy szeptember 13-án megjelent hosszú videóban többek között ezeket mondta:
„A fal leomlása után ugyan megvettük a DDR-t (NDK) és egyesült a két ország, ugyanakkor azonban a DDR-politika és -hatalom komplett átvett bennünket. Ma Németország valaha volt legnagyobb válságát éli, és pont most, ebben a válságban nincs semmilyen politikai oppozíció, és a rendőrség teljes egészében a hatalom végrehajtó eszközévé vált. (A rendőrség nem az éppen uralmon levő politikai vezetés irányítása alatt áll; a rendőrség feladata országuk alkotmányának betartatása és védelme.) "Politika mindenek felett", ez a mottó. – 1990-ig a rendőrségen belül érvényben volt az ú. n. remonstráció-kötelezettség, ami azt jelenti, hogyha egy rendőr olyan parancsot kap felettesétől, amit ő az ország alkotmányával ellentétesnek ítél meg, ezt felettesével közölnie kell. Ha felettese mégis követeli parancsa végrehajtását, akkor a rendőrnek meg kell tagadnia azt, mert ettől kezdve ő felel a bíróság előtt tettéért. Magyarul: "a parancs, az parancs" kibúvó nem menti fel az engedelmeskedőt a bíróság előtt, amennyiben tettéért valaha felelősségre vonják. 1990 óta ezt a remonstráció-kötelezettséget a rendőrségben fokozatosan megszüntették, sőt, ma már komoly büntetéssel sújtják azt, aki e kötelezettség szerint akar eljárni. [Például az interneten olvasható hír szerint Karl Milz-től a müncheni főkapitányság el akarja venni, de legalább jelentősen csökkenteni akarja a 43 és fél éves szolgálatáért járó nyugdíját.]
Németországban nincs többé független bíróság, igazságszolgáltatás, a politikában a pártok különböző árnyalatú, de lényegében egységes massza részét képezik. A demokráciát a hatalom-megosztás jellemzi, és ez az, amit az elmúlt 30 évben teljesen felszámoltak. Egy bajor tévéműsorban korábban egy bíró arról számolt be, hogyha közülük valaki egy olyan pert tárgyal, amelyben egy politikus a vádlott, egyszerűen nem kap termet, vagy időpontot, vagy más technikai trükkel lehetetlenné teszik, hogy az ügyet tárgyalja, és ez már évtizedek óta így megy.”

A riporter egyik közbeszólására Karl Milz így folytatta: „Az a benyomásom, hogy a legfontosabbat még mindig nem fogja fel: Merkel a világ legbefolyásosabb asszonya, de nem azért, mert ő Németország kancellárja, hanem azért, mert az egész világ politikai térképén az ő kezében futnak össze a szálak, ő az irányító és mozgató, és mert egy új világrendet akar kialakítani és ezt meg is fogja tenni. Azt is látni kell, hogy a koronavírus, mindegy, hogy honnan ered, a földön volt valaha legnagyobb népirtást eredményezte. Erre a vírusra hivatkozva a világon mindenütt elteszik láb alól azokat az embereket, akik már csak költséget jelentenek, és többé már nem hoznak gazdasági hasznot.
Azt sem tudják sokan, hogy a szervezett bűnözés alatt nem gonosztevő bandákat kell érteni, a szervezett bűnözés nemzetközi definíciója valójában így hangzik: "Olyan súlyos bűnőzök együttműködése, akik a köz terhére és a köz megkárosításával a hivatalokkal, a bíróságokkal és a politikával való együttműködés segítségével mértéken felül meggazdagodnak." Drosten a tesztjével és a tesztjét gyártó barátjával milliárdos bevételhez jutott a politikusok által meghozott törvényeknek köszönhetően.
Ki tudja ezt a folyamatot leállítani? Ki tud a tettesekkel szemben eljárni? Itt jutok el ahhoz a végkövetkeztetéshez, amit Wilhelm Schlötterer a könyveiben (pl. Macht und Missbrauch = Hatalom és visszaélés) megírt, nevezetesen, hogy ez a szervezett bűnözés már viszonylag régóta felülkerekedett mindenen, és már senki és semmi által nem üldözhető, nem nyomon követhető és nem állítható meg többé, mert a politikai felelősek saját védelmük érdekében minden intézményt és minden szervezetet, melyek abban a helyzetben lehetnének, hogy ezeket a történéseket megakadályozzák, felderítsék és betiltsák, nálunk Németországban az elmúlt évtizedekben szisztematikusan felszámolták; ilyenek például Olaszországban [a világ összes országában] sem működnek.
Milyen lehetőségünk van nekünk ezek után? Semmilyen, mert a politikai elit úgy alakította világszerte a törvényeket, hogy senki ne tudja őket többé "elkapni", "leleplezni". A saját polgáraikat megvető politikusok akkora túlerőre tettek szert, hogy senkitől semmilyen formában nem hagyják magukat többé kontrollálni. Nem létezik valódi ellenzék, se kritikus, őszinte és független média.”

 

˛˛˛

Karl Linz e súlyosan elkeserítő, de sajnos józan szavak után azzal fejezte be mondanivalóját (talán csak azért, hogy valami vigasztalót is mondjon), hogy szerinte az egyetlen megoldás egy új párt hatalomra jutása egy új választás során. Ez persze nemcsak mindazok után, amit korábban elmondott hangzik utópisztikusnak, hanem azért is, mert a világ lakosságának 75-95 százalékig terjedő része (az arány országok szerint e két szám között mozog: például Németországban valószínűleg 75% Magyarországon 95%) a legnagyobb mértekben meg van elégedve a kormányaik által meghozott döntésekkel – lásd ezzel kapcsolatban Rüdiger Lenz fentebb idézett gondolatait és a honlap korábbi cikkeit, például ezt.

Karl Linz bajor rendőr szavainak aláhúzására következzenek egy teljesen más karakter, a német ateista publicista, Ullrich Mies szeptember 18-án megjelent írásából vett részletek:
„Ha a konzervatív, kultúra-pesszimista, a középkor szerelmese és mélyen a keresztény hitben gyökeret eresztett történész, Prof. David Engels véleményét elfogadjuk, akkor Németország, Európa, sőt az egész nyugati civilizáció egy már megállíthatatlan végstádium lefelé örvénylő szakaszában van. David Engels szerint az emberiség életében minden rossz úton mozog, és a hanyatlás jelei már olyan előrehaladott állapotot mutatnak, hogy egy jobb felé való visszatérés már lehetetlennek tűnik. … A többségi társadalom reménytelenül elveszett, a vele való kapcsolat és vita rendszerint sehova sem vezet, és ezért az ilyesmi nem más, mint erő- és időpocsékolás. Saját környezetünk tanulásra képtelen és alkalmatlan tagjaitól saját lelki nyugalmunk érdekében el kell szakadnunk. … Michael Morris nemrég megjelent Lockdown című könyve szerint a korona-összesküvés a végső stádiuma annak a folytatólagos politikai gaztett-orgiának, melyben az embereket labor-patkányokként szolgáltatják ki és vetik alá egy egészségügyi diktatúrának.
Ami a közéletben az életet annyira elviselhetetlenné teszi, az a hatalom-függő maszk-rabszolgák rettegő és kondicionált tömegének a látványa, akik készségesen játsszák áldozat-szerepüket. Önként kapcsolják be a mainstream adókat, olvassák az uralkodó média szellemi szemetét, hogy napról napra saját maguknak – mint drogfüggő kábítószeresek – becsepegtessék az agyukba a politika-, egészségügy és média-hatalom bűnös elemeinek fertőzés-, távolságtartás- és maszkpropagandáját. És mindezt aközben, hogy az egyre teljesebbé váló egészségügyi diktatúra árnyékában az uralkodó politikai üzem gaztettei és botrányai megállíthatatlanul tovább folynak, anélkül, hogy a maszk-emberek a nyilvánvaló összefüggéseket észrevennék.
Mindez szándékosan történik. A transznacionális elit-fasiszták évek óta mindezt kitervelték, és csak a megfelelő időpontot várták, hogy globális, zsarnoki rezsimjüket megvalósítsák. A korona-szélhámosság és a maszk-terror – a félelemkeltéssel és távolságtartással – egyedül a negyedik ipari forradalomba való átmenet céljára szolgál. A másik ember, mint vírus-, baktérium- és betegséghordozó – ezt az elképesztő ötletet előbb valakinek ki kellett agyalnia ….”

 

˛˛˛

Albert Maria Weiß O.P. „Der Geist des Christentums” (A kereszténység szelleme) című, 1928-ban megjelent könyvének XII. fejezetében, ami a „Die Vorbereitung auf die Erlösung” (A megváltásra való előkészület) címet viseli, ezeket írja:
„Amikor az üdv végre megjelent, a pogányok, miként erről nekünk az apologéták beszámolnak, elsősorban azt a kifogást hozták fel a kereszténység ellen, hogy olyan sokáig kellett rá várni az emberiségnek. Ha ez az üdv valóban Istentől származik, mondták, és ha az emberiség a Krisztusban való hit nélkül nem menekülhet meg, mivel magyarázható, hogy Isten az üdvöt (azaz Fiát, a Megváltót) nem küldte el már korábban? – Az ilyen kérdések mindig elárulják a bűnösöket. Így kérdez a rossz útra tért gyermek, aki apjának egész élete során csak bánatot okozott, amikor a végrendeletből megismeri apja iránta való végtelen szeretetét: De miért nem mutatta meg apám, amíg még élt, a valódi arcát előttem?
A mi esetünkben nem nehéz megtalálni a késedelem, vagyis Jézus késői eljövetelének okát. Az emberiségnek előbb be kellett látnia, hogy nem méltó az üdvösségre. Oda kellett juttatni az emberiséget, hogy lehetővé tegyék, hogy Isten az üdv nagy akadályait eltávolíthassa. Az emberiségnek annyira fel kellett ismernie saját tehetetlenségét, segítségre való szorulását, hogy végre megtörjön, és elfogadja Isten kezéből az üdvöt.

E sorok írása közben megállás nélkül érkeznek a beszámolók mindarról a borzalomról, amit a világ politikai elitje a koronajárvány leple alatt gyorsan elintéz: 1) Az 5G installálása (most hallottam, hogy az új laptopokba már kérés nélkül beszerelik az 5G antennákat, és nyilván nem csak ezekbe); 2) Magyarországon, ahol állítólag egy keresztény-konzervatív kormány van uralmon, olyan mesekönyveket dobnak piacra, amelyekben az egészen kis gyermekeknek homoszexuális történeteket mutogatnak (egy német nyelvű videó szerint az interneten megtalálható, ártalmatlannak kinéző mesefilmek is ezt teszik); 3) Megállíthatatlanul terjed a gender-ideológia propagálása az iskolákban (most hallottam azt is, hogy Oscar-díjat csak az a film kaphat, amelyikben minden szexuális aberráció megfelelő arányban szerepel: hogy a gyakorlatban ez már évek óta így van, az kiderült a díjkiosztásokból, de mostantól már írott szabály is van erre).

Magyarul: az alvilág teljes egészében átvette az uralmat a földön. Már nem igaz az, hogy csak a pokolban és a mennyben van egészen sötét, illetve világos, és a földön e kettő egyszerre van jelen. Mára a földön e világ fejedelme, a hazugság atyja, azaz a Sátán teljes egészében átvette a hatalmat, mégpedig teljes erejével, minden hatalmával, egy kis zugot sem hagyva a világosságnak.
A honlap több korábban feltett cikkében szó van Emmerich Katalinnak a végidőkről szóló látomásairól: Ebben a cikkben: „Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek”, Katalinnak az a látomása olvasható, amelyben azt látta, hogy az emberek mennyit dolgoznak, sürögnek-forognak egy templom felépítésén, de az nem sikerülhet, mert: „Felülről semmi nem jött ebbe a templomba. Minden a földről jött és a sötétből, és a bolygók szellemei beültették ezeket. … De minden sötét volt, torz és élettelen, és csupasz bomlás és szétesés.”

A. M. Weiß fentebb idézett és Emmerich Katalinnak itt olvasható szavai jutottak az eszembe, amikor az elmúlt napok, hetek – ma már valóban egyre növekvő számúnak mondható – emberi igyekezeteiről olvasok. Valóban lelkes, – ebben a kérdésben – igazságkereső emberek ügyködnek szerte a világon. Sokan közülük valóban egzisztenciájukat veszélyeztetve, szünet nélkül iparkodnak felvilágosítani, és felébreszteni az embereket. Naponta jelennek meg új könyvek, cikkek, melyekben nem csak a mostani koronacsalásról rántják le a leplet, de az egész elmúlt 30 év csalásairól, ocsmányságairól. És mégis… a legfontosabbról, a valóban lényegesről – egy-két ritka kivételtől eltekintve – senki nem beszél (kiváltképp a magát katolikusnak mondó szekta nem).

Amikor az emberek nagy bajban vannak, és nincs, akitől segítséget kapjanak, nagy segítséget ad, ha felütjük a Bibliát és a régi (lehetőleg legalább 200 éves) katolikus írásokat, és megnézzük, hogy a korunkat érintő kérdésekben mit mond az Úr, vagy mit tanított valamikor az Egyház.
Az előző gondolatmenethez Szent Pál ad nagyon fontos tanítást: „Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen.” (Ef 6,12)
Ha éberek vagyunk, ha alaposan körülnézünk magunk körül, ha meghallgatjuk a mai józan "ellenállók" szavait, akik a mostani botrányos helyzeten túl az egész világ, életünk minden területének megrohadásáról beszélnek, akkor csak arra a következtetésre juthatunk, hogy a mostani – valószínűleg – végső harcot az emberiség ellen személyesen a Sátán vezeti. Hogyan lenne akkor képes egy halandó, ráadásul már velejéig Istentől elszakadt mai ember, mégha jó szándékú is, a legfőbb angyallal, a bukott Luciferrel felvenni a küzdelmet?

Isten szabadnak teremtette az embert. Ez a szabadság az előfeltétele annak, hogy ítélkezhessen felettünk, hogy számon kérhesse tőlünk tetteinket, hogy jók vagy rosszak lehessünk, hogy teljesíthessük vagy figyelmen kívül hagyhassuk parancsait. Ha az ember nem szabad, akkor nincs ítélet, nincs számonkérés, nincs pokol, de nincs mennyország sem!
Megint egy bibliai vers segít továbbgondolni e helyzetet: „Ekkor harsány hangot hallottam az égben: "Eljött Istenünk üdvössége, ereje és országa, és az ő Fölkentjének uralma, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádolta őket Istenünk színe előtt."” (Jel 12,10) – Szent János tehát arról ír, hogy a Sátán, mivel valódi célja Isten támadása, az általa megrontott emberek minden bűnét, aljasságát elsőként Isten előtt tárja fel: Lásd, ezek a te szeretett teremtményeid, ezekért engedted Fiadat szenvedni, lám, milyen aljasok, milyen elvetemültek! – Sátán legfőbb célja, hogy az egész emberiséget elveszítse, ne csak az egyes embereket egyenként, hanem az egészet, mindenestül, hogy aztán Isten elé állhasson, és megmutathassa neki, hogy mivé lett Isten teremtése, benne elsősorban képmása az ember. Hogy egy új rabszolga-emberfajt létrehozzon, és utána Istennek eldicsekedhessen, hogy ezt az elfajult, tudatától és akaratától megfosztott fajt neki magának sikerült létrehoznia. E tervét lépésről lépésre, a legapróbb részletekig kidolgozta. Elsőnek a hivatalos katolikus Egyházat kellett lerombolnia, azt az intézményt, amely egyedül lehetett volna képes a mostani – és minden más gonosz emberi – nagy gyalázat sikerét megakadályozni. És miután ez az akadály eltűnt, végső lépésként egy világméretű csalás segítségével kioperáltatja, vagy „csak” átprogramoztatja (a készülő, az ember génállományába behatoló oltóanyaggal, és/vagy az ezzel együtt behelyezett chippel) az emberek agyát, ezzel megfosztva őket szabad akaratuktól.

Az elmúlt héten ünnepelte az Egyház az őszi kántorböjt napjait. Pénteken a szentlecke Ozeás próféta könyvéből idézett: „Térj meg, Izrael, a te Uradhoz, Istenedhez, mert megromlottál gonoszságod miatt! Vegyétek szívetekre az igéket, és térjetek vissza az Úrhoz! Mondjátok neki: "Végy el minden gonoszságot, fogadd el a jót, és ajkaink áldozatait adjuk neked. Asszíria nem szabadít meg minket, lóra nem ülünk többé. És nem mondjuk többé isteneiknek a mi kezeink alkotásait: Te vagy a mi Istenünk! Mert a tebenned bízó árván könyörülsz. Meggyógyítom az ő sérveiket, szeretni fogom jóakaratból [nem az emberek előleges érdemeiknél fogva], mert elfordul tőlük az én haragom. … Efraim, mire valók többé a bálványok? Én meghallgatom és fölnevelem őt, mint a zöldellő jegenyefát; általam fogsz te gyümölcsözni. Kicsoda a bölcs, ki érti ezeket? Ki az értelmes, és tudja ezeket? Mert egyenesek az Úr útjai, és az igazak járnak azokon; az engedetlenek pedig elesnek azokon.” (Oz 14,2-5/9-10)

Ahogy A. M. Weiß leírta: Az emberiség mai generációja is csak akkor szabadulhatna meg istentelenségétől és a Sátán mostani üzelmeitől, ha belátná, hogy saját maga semmire nem képes, csak Isten tud segíteni rajta, következésképpen egyedül Hozzá fohászkodna, és Tőle remélne, kérne segítséget. De vajon, létezik-e még ember, aki ezt hajlandó lenne belátni?

Parancs: „Weitermachen!” (= Folytatni!)
Marx – Lenin – Herbert Marcuse – ?

Karl Hilz első olvasatra meglepő kijelentése, miszerint „Merkel a világ legbefolyásosabb asszonya, … mert az egész világ politikai térképén az ő kezében futnak össze a szálak, … mert egy új világrendet akar kialakítani és ezt meg is fogja tenni”, egy 2015-ben megjelent könyvnek (S. Coell – polgári nevén Norbert Nemeth, „Im Schatten des Gracchus” = Gracchus árnyékában) epilógusát juttatja az ember eszébe. Hogy ez a fontos epilógus jobban érthető legyen, elsőnek következzen a könyv rövid bemutatása:
A könyvben a szerző – egy osztrák alternatív internetes oldal ismertetése szerint – »egy darab világtörténelmet tár fel, és ír egyúttal újra. Az események középpontjában az „Egyenlők Rendje” nevű társaság 1796-ban, Franciaországban történt „megszületésének órája” áll. A szabadkőműves mintára szervezett társaság tagjai fanatikus „messianista szocialisták”, Robespierre és Saint-Just egykori munkatársai, akik 1795-ben a direktórium és annak új alkotmánya ellen puccsot kíséreltek meg. Az új titkos társaságnak megingathatatlan ideológiai célja van: A magántulajdon és a család eltörlése, valamint az új ember megteremtése. A rend vezetőit 1797-ben bíróság elé állítják, két tagjukat halálra, hét másik tagot pedig deportálásra ítélnek. – A könyv mondanivalója szerint a szocialista láng azonban tovább él, és napjainkig tartó ideológiai hadjárattá vált….
Hogy az „Egyenlők Rendje” nem egy izolált és Franciaországra korlátozott akció volt, azt Metternich (1773-1859) bizalmasa, Friedrich von Gentz politikai író (1764-1832) fedezi fel. Gentz 1811-ben azzal a megbízással küldi Franciaországba egyik titkos ügynökét, egy franciául anyanyelvi szinten beszélő hadnagyot, hogy derítse fel a titkos társaság tagjait és céljait. A hadnagynak sikerül megismerni az összeesküvők terveit, mely országokon és generációkon átívelő folyamatos baloldali összeesküvés alapjait képezik. Bár Gentznek és Metternichnek 1848-ig sikerül a messianista szocializmus elterjedését feltartaniuk [ez nem igaz, feltartani sem tudták, a 19. század irodalma, filozófiai iskolái világosan tanúskodnak róla, hogy ez az ideológia feltartóztathatatlanul terjedt és hódított tovább Metternich alatt is], az „Egyenlők Rendje” titkos páholyának örökösei ideológiai hadjáratukat a mai napig tovább folytatják. A szerző, eme, valójában a természet rendje ellen vezetett hadjárat fő alakjaiként – könyve epilógusában – Karl Marx-t, Lenint, Trotzkijt és Herbert Marcuse (1898–1979) filozófust, (a Frankfurti Iskola megalapítóját, a 68-as diáklázadások ideológiájának kidolgozóját, a családok szétverésére irányuló tervek kitalálóját és megvalósítóját) mutatja be. A könyv szinte provokálja az olvasót, hogy eltűnődjön azon, vajon napjainkban ki/kik dolgozhatnak tovább ezen ideológia megvalósításán?«

 

˛˛˛

A könyvismertető írójának ezen utolsó mondata nem csak a korona-őrület miatt kap napjainkban különös jelentőséget. Egy pillantást vetve a Herbert Marcuse berlini sírjának sírkövére vésett egyetlen szóból álló feliratra, az ember hátán végigfut a hideg: „WEITERMACHEN” (= FOLYTATNI!), és úgy érzi, hogy a mai eseményekből sokkal többet ért, mint korábban. És az is eszébe jut, hogy e szóban forgó temető Berlin azon részén fekszik, mely 1990-ig Kelet-Berlinhez tartozott, ahol Németország – és netán a világ – mostani korlátlan úrnője élt és dolgozott. Ha ehhez hozzávesszük Karl Hilz fenti kijelentését, akkor szinte bizonyosra vehető, hogy Merkelnek az elmúlt 20 év világméretű politikai, gazdasági, pénzügyi gaztetteiben sokkal nagyobb szerepe van, mint azt sokan gondolják. És akkor az a hír is egészen más dimenziót kap, ami arról számol be, hogy Bergoglio az elmúlt héten se Zen bíborost, se Trump elnök külügyminiszterét nem volt hajlandó fogadni, de Merkel kiszemelt utódát, Merkel pártjának, a CDU-nak elnökét igen.

Wolfram Schrems a katholisches.de oldalon 2015. június 27-én „Im Schatten des Gracchus – Historischer Roman mit theologischer Tiefe“ (Gracchus árnyékában – Teológiai mélységű történelmi regény) címmel írt recenziót Norbert Nemeth könyvéről. Ebből a cikkből, mely elsősorban keresztény, közelebbről katolikus szemszögből íródott, most az előző ismertetésből kimaradt részek következnek:
»Az úgynevezett „Egyenlők” csoportja a direktóriumot és az új alkotmányt az 1789-es forradalom és az 1793-as alkotmány elárulásának tekinti, és ezért puccsot szervez, amit azonban elárulnak. A szervezkedés két vezetőjét – François Noël Babeuf, aki magát a római néptribunus után „Gracchus”-bak nevezi, és Augustin Alexandre Darthé – Vendôme-ban egy bírósági eljárás végén kivégzik.
Metternich Ausztria kényes helyzete miatt azt szeretné megtudni, hogy 15 évvel ezen események után léteznek-e még konspiráló körök, és ha igen, ezeknek mi a szervezeti formájuk, ideológiájuk. A feladattal megbízott hadnagynak már Bécsben meg kell tapasztalnia, hogy megbízatása sokkal több veszéllyel jár, mint ahogy azt megbízói vélték, ami szintén az ő feltevésüket támasztja alá, miszerint az „Egyenlők” mozgalma fő vezetőik halálával egyáltalán nem ért véget. Miután a hadnagy Franciaországba érve megtalálja az összeesküvésben részt vettek nyomait, kinyomozza találkozóhelyüket, és ott rálel „a pokoli hadsereg Tízparancsolatára”, kalandos és veszélyes út után visszatér Bécsbe. Jelentését és a magával hozott dokumentumokat átadja megbízójának, Gentz-nek, akivel az anyagot egy hosszú beszélgetés alatt értékelik ki.
A könyv érdekessége, hogy maga a szerző és könyvének két főszereplője, a történelmi alak, Friedrich von Gentz, Metternich bizalmasa, és a kitalált figura, a végig névtelenül szereplő hadnagy protestáns, és ez alapvetően befolyásolja mindhármuk látásmódját és ítéletét: ennek az alapvető ténynek Wolfram Schrems, a megemlítésen kívül nem sok jelentőséget tulajdonít, holott ez nagyonis kirívó és meghatározó körülmény. Például Gentz-nek ebben a megállapításában [mindaz, amit a könyv szerzője Gentz-től idéz, nem saját kitalálásai, hanem Gentz számtalan művéből vett autentikus idézetek]: „A mélységesen irracionális, gyűlölettel teli és gyilkolásra buzdító forradalmi ideákkal kapcsolatban az a döntő kérdés, hogy a rombolás forrása vajon evilágon vagy a túlvilágon található-e?”«

[Egy katolikus számára ez a kérdés az angyalok bukása és az ősbűn óta véglegesen és határozottan eldöntött. A Napóleon csapatai ellen harcoló spanyol gerillák és táboruk, valamint a velük nagy számban együtt küzdő fegyveres katolikus pap bemutatása olyan sok borzalmat ír le, ami – ha elfogadjuk ezeket igaznak, márpedig a könyv szerzője szerint ezt nagyon sok forrás bizonyítja –, önkéntelenül is a dél-amerikai eretnek felszabadítási teológiát, velük Bergogliot, és a 20. századi spanyol polgárháború hullákat gyalázó baloldali partizánjainak szörnyűségeit juttatja az eszünkbe.]

Wolfram Schrems tovább: »A könyvnek egy másik Gentz-től vett autentikus idézete így szól: „Mégis meg vagyok róla győződve, hogy az az idea, mely minden államot egyetlen egy állammá akar egyesíteni, nem hozna békét. Egy ilyen világállam több szerencsétlenséget okozna, mint mindazon háborúk együttesen, melyeknek e lépéssel véget akarna vetni.”
[Ez a hiteles Gentz-idézet is arról tanúskodik, hogy nem a szabadkőműves Nicolaus Richard Coudenhove-Kalergi volt az első, akiben az újkorban egy európai közös állam lehetőségének a gondolata felmerült: Valójában ez is azt bizonyítja, hogy Babeuf és az „Egyenlők” gondolkozásmódja a legfelsőbb politikai körökig (legalábbis ennek protestáns részében) már régen megfertőzte egész Európát.]
W. Schrems: »A könyv egyik nagy erénye, ahogy a francia forradalom és az azóta eltelt évszázadok „forradalmainak” lényegét feltárja és félreérthetetlenül összefoglalja, például az „Egyenlők” vezérének, Babeuf vulgo Gracchus naplójából vett idézetekkel: „A templomok és temetők elpusztítása, a felkentek lefejezése, a Notre-Dame katedrális megszentségtelenítése az értelem bazilikájává, azon papok elüldözése, akik nem voltak hajlandók Rómától elszakadni, és esküt tenni a mi alkotmányunkra – mindezeknek nem lett volna semmi értelme, ha az embereknek nem mutattunk volna be egy új vallást: a Legfőbb Lény ideáját, melyben az értelem lelke örökké él.” – És e vallás vezéralakjainak jellemét a szerző az ügyész szájából elhangzó mondattal így foglalja össze: „A lényeg az, hogy Ön egészen egyszerűen közönséges gonosztevő. Egy gonosztevő, aki azt állítja magáról, hogy népvezér.”
A könyv alapvető megállapítása így hangzik: Léteznek összeesküvések. Ezek a forradalmak hajtóerői. Azt feltételezni, hogy ezek a folyamatok „maguktól” mennek végbe, idiotizmus. A forradalom folytatódik, legkésőbb a francia forradalom óta az emberiség a folytonos forradalmak korában él, amit eddig senki és semmi nem volt képes feltartóztatni. Mint ahogy a – látható – Egyházban és a világban ma uralkodó sajnálatos állapotokat is akarnia kell valakiknek. és ezek bizonyos értelemben ugyanazok, akik annak idején az egalité-t, az egyenlőséget fegyveresen akarták kikényszeríteni – ami persze rájuk nem érvényes, hiszen egyesek egyenlőbbek, mint mások („az egyenlők között is vannak még egyenlőbbek”).«

 

˛˛˛

A könyvismertetők után most magából a könyvből következik egy idézet, melyben a szerző összefoglalja a folyamatos forradalom ideológiáját, azaz a Gonosznak Isten és a teremtés ellen folytatott háborújának célját, annak a háborúnak, amelynek egyik, remélhetőleg legvégső, de szinte az összes eddiginél hevesebb csatája éppen napjainkban zajlik. E forradalmi szellemiség lényegét a regényben az egyik spanyol gerilla-pap írja le: „Egy vallás és erkölcs nélküli banda, ami egy Napóleon nevű ördögnek szolgál, szétverte a reguláris hadseregünket. De hitünket nem tudta legyőzni. És ezáltal tulajdonképpeni célját vétette el. Amit mi itt most megélünk, az nem más, mint egy vallásháború. Mindazonáltal nem mi, keresztények vagyunk a támadók, hanem mi vagyunk, akiket támadnak. Nekünk üzentek hadat, hogy egész Európában megsemmisítsék a kereszténységet. Ebben a háborúban nem arról van szó, hogy az egyik ország megszáll egy másik országot, hogy gazdagabb és hatalmasabb legyen. Ha így lenne, akkor se Franciaországban, se Spanyolországban nem kellett volna megszentségteleníti a templomokat, meggyalázni a temetőket és kiirtani a szerzetesrendeket. Meg vagyok róla győződve, hogy a francia forradalom központi tartalma Európa és a világ elkereszténytelenítése, a keresztény hittől való eltérítése. Az egész képmutatás a Legfőbb Lény és az emberi jogok kikiáltása körül valójában csak arra szolgál, hogy Isten és a Megváltásnak még a nyomait is kiradírozzák, és egy ál-vallással helyettesítsék. A zsarnok azt rabolta el tőlünk, ami az ember számára a legfontosabb. Mostanra már alig van hely, ahol élni lehet, nincs olyan lyuk, ahova vissza lehetne húzódnunk, se habitus, amivel betakarhatnánk magunkat, se oltár, melyen áldozatunkat bemutathatnánk, se kórus, se templom, ahol imádkozhatnánk, se szószék, se gyóntatószék. … Biztos vagyok benne, hogy a francia forradalommal a testet öltött ördög lépett ki a világpolitika színpadára. És milyen más célja lehetne egy papnak, minthogy ennek az ördögnek az útját állja? Igen, keresztesháborúban állunk a Gonosz birodalma ellen. … Nem Napóleon az ördög, ő csak egyike azon sokaknak, akik a Gonosz művét előrelendítik. Ő is el fog tűnni a történelem színpadáról, csakúgy, mint Marat, Robespierre és mind a többiek eltűntek. De a filozófusok által megfogalmazott istennélküli társadalom felépítése, mint cél, megmarad. Ez olyan társadalom lesz, melyben az Isten létezésében való hitet aktívan támadják. Ha nekünk nem sikerül ezt a jakobinus szellemet kiirtanunk, akkor először a deizmus, aztán az ateizmus és az egyenlőség-őrület országról országra, generációról generációra úgy fog elterjedni, mint egy fertőző elmebetegség. Legkésőbb akkor, amikor a francia forradalom eszméi Oroszország nyomorgó tömegeit elérik, a keresztény Európának befellegzett. … Higgye el nekem, hogy az eretnekek likvidálása Istentől akart mű. A forradalom napjaiban az a legfontosabb, hogy világosan különbséget tegyünk barát és ellenség között. A Gonosz a jók feltételnélküli megadását akarja elérni. Aki ahhoz van szokva, hogy nyílt csatában küzdjön világosan látva az ellenséget, az máris elveszett. … Valójában minden politikai paktum felett egy igazi ellenség lebeg, annál is inkább, mert minden politikai kérdés mögött valójában egy vallási kérdés rejtőzik. Ezt a valódi ellenséget kell legelőször felismerni, és ennek kell abszolút háborút hirdetni.”

A könyv epilógusa, mely Karl Marx-tól, azaz 1883-tól Herbert Marcuse 2003-as újra-temetéséig megrendítő, sőt vérfagyasztó módon írja le a jövőt – a mi időnket –, ITT olvasható.

Az interneten létezik egy alternatív tévécsatorna, melyen minap egy tanár azt mondta, hogy a világ szellemi központja a Vatikánban, pénzügyi irányító központja Londonban, és katonai központja Washingtonban van. Ha belegondolunk abba, hogy a Szent Egyed közösség, melynek első jelentős megmozdulása az 1986-as Assisi-i béketalálkozó volt, mekkora diplomáciai és politikai hatalommal bír, és hogy Bergoglio kifejezetten a Szent Egyed közösség embere, és az ő hathatós segítségükkel (vagy netán irányításuk alatt) semmi mást nem csinál, mint a baloldali és istentelen világforradalmat készíti elő, akkor a tanárnak elsőre bugyutának tartott véleményét mégsem szabad lesöpörnünk az asztalról. Gondoljuk csak meg, miket tesz éppen most Bergoglio? Masszívan dolgozik Trump újraválasztása ellen, táplálja a kapcsolatokat Merkellel és csapatával, meghosszabbítja Kínával nemrég kötött megállapodását minden belső és külső tiltakozás ellenére, és ami a legfontosabb: teljes egészében támogatja az agyalágyult korona-szankciókat! Sőt még eléjük is megy, hiszen a "hivatalos" katolikus vezetők még a világiaknál is szigorúbb és esztelenebb rendeleteket vezetnek be, és tesznek kötelezővé! Akármennyire is fogy a katolikusok száma a világban, legalább egymilliárd ember számára Bergoglio mégiscsak a pápa, és Róma mégiscsak a katolikus vallás, az ő vallásuk evilági központja. Ami onnan jön, az még ma is hatással van csaknem egymilliárd emberre! Ha a katolikus Egyház feje és vezetése alatt minden ország püspöki kara (és pláne, ha a többi keresztény felekezet is) világszerte ellenállt volna a politikai vezetésnek, akkor ezt a korona-őrületet nem lehetett volna ilyen simán végrehajtani! És akkor lenne most az embereknek hova fordulniuk segítségért!
[A Szent Egyed közösségről (Sant’Egidio) ezen a honlapon már több ízben szó volt. Nem lehet elégszer és elég nyomatékosan felhívni a figyelmet kulcsszerepükre az egyház, sőt a világ eseményeiben. A honlapon sok cikk olvasható e rejtélyes és óriási befolyással rendelkező szervezetről, közülük néhánynak itt az elérhetősége:
A pápa kinevezte a vatikáni családi tanács új elnökét
Bergoglio beszéde a Sant’Egidio Közösség által szervezett nemzetközi béketalálkozó résztvevőihez
A dolog hihetetlen, józan ésszel felfoghatatlan
„Őszentsége, óvakodjon Assisi szellemétől!”
Az újkatekumen-mozgalom nagy missziót tart a világ nagyvárosaiban
Bergoglio elindította a kúria átalakítását
50 év Nostra aetate
Ez a Sátán működése, nem az ember pénzmohóságának eredménye
Az „egyház” és a „menekült”-elmebaj]

 

˛˛˛

Visszatérve e cikk egyik fő megállapításához: A Sátán és eszközei évszázadok óta egy új rabszolga-emberfaj létrehozásán fáradoznak, egy szabad akaratától, tudatától, isteni képmásától megfosztott, mesterségesen vezényelt robot-faj létrehozásán. Ez a folyamatos harc napjainkban – valószínűleg – végső stádiumába lépett. Az elmúlt hónapok észtveszejtő eseményei után joggal tételezhető fel, hogy az emberiség számára már csak két lehetőség áll fenn: vagy sikerül a Sátánnak és eszközeinek ezt az új fajt – mégpedig teljes körűen, az emberiség egészére érvényesen – igen rövid időn belül sikeresen létrehozni, vagy Isten megszán bennünket, és még időben elküldi Fiát, hogy ettől a szörnyűségtől megvédje az övéit. Azt persze biztosan tudjuk, hogy amennyiben az első verzió válik valósággá, a végső győzelem akkor is Istené lesz, csak azt nem tudjuk, hogy amikor Urunk Jézus Krisztus végül mégis újra eljön, hány valódi embert talál még életben a földön.

A Bibliából tudjuk (miként ezt egy, az interneten keringő videofelvétel is hirdeti), hogy a végidőkben a Sátán megparancsolja, hogy „mindenkinek jelöljék meg a jobb karját vagy a homlokát, és hogy senki ne adhasson-vehessen, ha nem viseli a vadállat jelét” (Jel 13, 17). És hogy, „aki leborul a vadállat és képmása előtt, és homlokán vagy karján viseli bélyegét, az inni fog az Isten haragjának borából …. Kénköves tűzben fog gyötrődni a szent angyalok és a Bárány színe előtt.” (Jel 14,9-10)
Mindezek ismeretében nem véletlen, hogy mindenkinek, aki valaha hallott a Jelenések Könyvéről, a nemsokára megérkező és kötelezővé tett génmanipulált és chippel ellátott oltóanyagról a Sátán bélyege jut azonnal az eszébe. Szent János azonban nem említ olyasmit – és erre az említett videó nyomatékosan felhívja a figyelmet –, hogy a Sátán bélyegét erőszakkal égetik bele bárkibe is. A Bibliából csak annyit tudunk, hogy aki nem borul le a vadállat előtt, és nem jelölteti meg magát önként a Sátán bélyegével, arra nagy szenvedés, netán mártíromság vár. De arról nem szól az Írás, hogy ezt a bélyeget olyan is megkaphatja, aki ebbe nem egyezik bele, sőt ellenáll, de erőszakkal lefogják, megkötözik, és úgy égetik bele a jelet. Nem, Urunk, ilyesmiről nem beszélt, ezért reménykedjünk, hogy ilyesmi nem is történhetik meg. Reménykedjünk abban, hogyha erősek maradunk, és inkább a halált választjuk, de nem engedjük magunkat a vadállat jelével megjelölni, akkor akaratunkon kívül nem vésik belénk a Sátán bélyegét.
Jézusnak egy híres jövendölését mind a három szinoptikus Evangélium feljegyezte: (Mt 24,34; Mk 13,30; Lk 21,32): „Bizony mondom nektek: Nem múlik el ez a nemzedék, míg ezek be nem következnek.” [Csak mellékesen jegyzem meg, hogy az ezeréves birodalomról szóló tanulmány is foglalkozott Jézus eme rejtélyes kijelentésével. A német szöveg szerzője úgy magyarázta ezt a verset, hogy a latin eredetiben e helyen álló generatio szó nemcsak nemzedéket, emberöltőt jelent, hanem nemzést is; tehát e szavak úgy értelmezendők, hogy a testi nemzésből származó emberek élni fognak még akkor, amikor a végidőt megelőző jelek bekövetkeznek.]
Azt is tudjuk a történelemből, hogy Jézus tanítványai és az első keresztények úgy értelmezték Jézus eme szavait, hogy még az ő életükben fog újra eljönni. Mikor ez az első keresztény generáció már mind kihalt, akkor kezdte el az Egyház Jézus szavait úgy értelmezni, hogy a latin "generatio" szó alatt magát az emberiséget kell érteni, vagyis, Jézus szavai azt jelentik, hogy lesz még élő ember a földön, amikor Ő újra eljön.
Nos, a mostani idő ennek a jövendölésnek is adhat más jelentést: Talán nem teljesen balgaság abban reménykedni, hogy Jézus e szavaival a mi időnk emberéhez szólva, arról biztosít bennünket, hogy a mostani döntéshozók által kitervelt és az ő terveik szerint hamarosan megvalósítható új embertípust mégsem sikerül létrehozniuk. És a szabad akarattal, Isten képmására teremtett emberekből, azaz a Jézus által generatio-nak mondott nemzedékből, vagy legalábbis ennek egy részéből (a Jelenések Könyvére gondolva, kétharmadából) mégsem tudnak agyuktól, tudatuktól megfosztott új "nemzedéket" alkotni.
Ezzel kapcsolatban egy nagyon érdekes videóra hívom fel a figyelmet. Tamasi doktornak Dr. Peer Eifler osztrák orvossal még augusztusban folytatott beszélgetésére: (doktornak október 1-én elvették az orvosi licencét és október 2-án házkutatást tartottak nála):
Félelem nélküliség felvilágosítás által
És egy másik, fentebb már említett videóra: Rabszolga- és halál törvény ! - Ima- és kiáltás !

Jézus királysága vagy a Sátán bélyege?
Élet vagy örök halál?
Mit kell tennünk, hogy megmeneküljünk?

Pünkösd utáni 19. vasárnap introitusa: „A nép üdve én vagyok, mondja az Úr. Bármely szorultságban kiáltanak hozzám, meghallgatom őket, és mindörökre Uruk leszek.”

Akármelyik nép, akármelyik földrész történelmét vizsgáljuk, csak folytonos háborúzásról, örökös testvérharcokról olvasunk. Az emberiség mindig háborúzott, népek népek ellen, országok országok ellen viseltek hadat, olykor zsákmányszerzésből, olykor bosszúból, netán még időtöltésből is. De olyasmi, hogy a világ vezetői a világ minden sarkán az egész emberiség, az Isten által teremtett emberi faj ellen viselnek totális háborút – amelynek fő célja nemcsak az emberek leigázása, hanem porig való megalázása és agytalan robotokká tétele – a népek saját vezetőinek hathatós segédletével, pusztán saját hatalmuk és pénzük növelése céljából, eleddig még a legpesszimistább emberek számára is elképzelhetetlen volt. Napjainkban viszont ez történik, még akkor is, ha ezt az emberiségnek csak kicsiny százaléka veszi észre. „Az Emberfiának eljövetelekor úgy lesz, ahogy Noé napjaiban történt. A vízözön előtti napokban ettek-ittak, nősültek, férjhez mentek egészen addig, amíg Noé be nem ment a bárkába, s jött a vízözön, és el nem ragadta mindnyájukat. Ugyanígy lesz az Emberfiának megjelenésekor is” (Mt 24,37-39) – mondta Urunk. És pont ez történik most körülöttünk: Minél beljebb jutunk a végidőbe, annál kevesebb ember vesz erről tudomást. Ezen kívül annál nagyobbá válik a szellemi zűrzavar, annál több tévtanító lép fel, amit nem csak Urunk maga mondott meg előre, és Szent Pálnál olvashatunk (lásd: Mt 24,24 és 2 Tim 3 és 4), hanem mi magunk is naponta megtapasztalhatunk.

A. Sch. az ú. n. konzervatívok egyik kedvence, legutóbbi két interjújában két figyelemreméltó dolgot mondott: 1) Az Egyház több mint a pápa (m. m. egy konkrét időben élő pápa, jelen esetben Bergoglio); 2) Ha a magzatok szöveteit tartalmazó oltást kötelezővé teszik, akkor azzal az apokaliptikus idő kezdődne el (lásd www.kath.net weblap október 13-i cikkét).
1) Ha valaki egy élő pápáról beszél, mint ahogy ezt A. Sch. teszi, akkor ez a mondat kiválóan alkalmas arra, hogy végzetesen félrevezesse a jóhiszemű katolikusokat. Ugyanis Jézus Krisztus Péterre építette Egyházát, Péternek adta a tévedhetetlenség kegyelmét, következésképpen az Egyház tévedhetetlen tanítása szerint az Egyház mindig ott van, ahol Péter van. A katolikus tanítás szerint a mindenkori pápa „rendes tanítóhivatala”, azaz a pápa mindennapi tanítása a mérvadó és kötelező érvényű minden katolikus hívő számára. Az Egyház tehát csak akkor lehet „több mint a pápa”, ha a pápai szék üres, tehát például a mi időnkben. De az előbb elmondottak szerint ez a tény ma csak azok számára érvényes, akik Bergogliot nem tartják a katolikus Egyház pápájának! De A. Sch. és mind a többi ú. n. konzervatív „katolikus” annak tartja, így az ő számukra Bergoglionak kell az egész egyházat képviselnie, ha katolikusnak akarják tartani magukat, mint például A. Sch. és a hozzá hasonlók!
2) Az apokaliptikus idők nem akkor kezdődnek majd el, ha az oltóanyag megjelenik, és kötelezővé teszik, hanem már elkezdődött, legkésőbb akkor (bár könnyen meglehet, hogy már sokkal korábban), amikor a pogány istennő, Pachamama szobrát a zsinati szekta legfelsőbb vezetői bevitték Szent Péter sírja elé. Lásd a sok közül a honlap eme cikkét: Az aposztáziától a bálványimádásig Sőt, az is lehet, hogy a tavalyi őszi történések csak az az utolsó cseppeket jelentették a pohárba, mégpedig két oldalról nézve is: Először azzal, hogy a zsinati szekta vezetői elkövették ezt az alávaló szentségtörést, másodszor azzal, hogy a „katolikusok” nem vonultak az utcára, és nem tiltakoztak, hanem szinte rezzenés nélkül tűrték el ezt a gyalázatot, sőt sokan részesévé váltak ennek. Például A. Sch. is, ha úgy véli, hogy ekkora szentségtörés, az első, azaz legfőbb parancsolat, melytől az összes többi és az egész kereszténység függ, megszegése nem volt apokaliptikus cselekedet, égbe kiáltó bűn, nem vívta ki az Égiek iszonyatos haragját. Mindesetre egyetlen klerikus sem akadt, se zsinati, se más, aki ott a helyszínen – például futó kamera előtt – felemelte volna a hangját e szörnyű gyalázat ellen!
A. Sch. kijelentései és egész viselkedése csak azért érdemel figyelmet, mert a zsinati egyház egészére jellemző: Minél nagyobb a baj, annál inkább hallgatnak, vagy beszélnek másról, foglalkoznak mással, és még igaznak tűnő kijelentéseikkel is csak a zűrzavart fokozzák.

A fenti 1. pontra visszatérve emlékeztetek egy cikkre: „Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek”, melyben Emmerich Szent Katalin a végidőkről szóló egyik látomását meséli el, s melyben ilyenek olvashatók: „Ha csak egy katolikus keresztény megmarad, abból az Egyház újra győzedelmeskedni tud, mert az Egyház nem az emberek értelmére és tanácsára lett megalapítva. Azt is megmutatta nekem, hogy az Egyház soha nem maradt imádkozók és szenvedők nélkül. … Ez egy mérhetetlenül hatalmas, szomorú kép volt, amit nem lehet elmondani. Megmutatták nekem, hogy majdhogynem egyetlen régi értelemben vett keresztény sem marad.”
De nem csak szentek, próféták, klerikusok (például Pie bíboros; lásd ezt a cikket „Az Egyház, a hit egyre erősebben egyes személyekre és otthonokra redukálódik”) jósolták meg, hogy a történelem végén az emberekben megfogyatkozik a hit és „nehéz idők következnek” (2 Tim 3,1), hanem maga Urunk Jézus is, aki paruzia-beszédében ezt mondta: „Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?” (Lk 18,8) (lásd a honlap azonos című cikkét is, és Pie bíboros további gondolatait ebből az írásból: Pie bíboros – II..
Ez utolsó, 2014. júliusából származó cikkből érdemes a szerző utolsó mondatait idézni, mert egyfelől rendkívül időszerűek, másfelől bizonyítják, hogy helyzetünk már évek, évtizedek óta kétségbeejtő, és folyamatosan egyre csak rosszabbodik: „2014-ben könnyen elveszíthetjük szemünk elől Isten szándékait, ha túl emberi módon mind arra a gonosz dologra meredünk, ami körülöttünk terjed. Csakhogy Isten szándéka nem abból áll, hogy megmentse a civilizációt, ha az ember ragaszkodik ahhoz, hogy ezt elpusztítsa. Isten terve az, hogy Fia Jézus Krisztus által a lelkeket a mennyországba vigye, és ezt a célt minden további nélkül a civilizáció és minden földi igyekezet és remény összeomlása is szolgálhatja, ha ezek által az ember kényszerítve lesz arra, hogy szívét és értelmét a földi szemléletmód fölé emelje. Isten bennünket se nem e rövid földi életre, se nem e korrupt világ számára teremtett. "Hiszen nincsen itt maradandó hazánk, hanem jövendő hazánkat keressük." (Zsid 13,14)”
Ugyanehhez a témához tartoznak azok a napjainkban többek– mind keresztény, mind vallástalan aktivisták, publicisták, orvosok stb. – által megfogalmazott tanácsok, miszerint a készülő, a mostaniaknál is borzalmasabb intézkedések ellen az embereknek egyetlen menekülési lehetőségük maradt: Nagycsaládok, kis közösségek összefogásával lehetőleg független kiscsoportok létrehozása.
Sajnos, ezek a jószándékú tanácsadók a végidőknek már Urunk Jézus Krisztus óta ismert és egyik legfontosabb ismérvéről feledkeznek meg: „Halálra adja majd a testvér a testvért, az apa a gyermekét, a gyermekek meg szüleik ellen támadnak és vesztüket okozzák.” (Mt 10,21; Mk 13,12; )
Korunk egyik legnagyobb tragédiája éppen az, hogy nincs olyan házasság, nincs olyan család, nincs olyan kis közösség, nincs olyan baráti kör, nagycsaládról, nagyobb közösségekről már nem is beszélve, akik a világ és/vagy a hit dolgában egyetértenének. Bár ez az állapot már korábban is létezett, de igazi tetőpontját a mostani korona-őrületben érte el. A katolikus apológiában oly sokszor emlegetett „szellemek szétválása” a történelem folyamán még talán soha nem volt annyira éles, végzetes és végleges, és tragikus, mint éppen most, a legnagyobb veszedelem idején. Nyilván nem véletlenül: valószínűleg ez is része annak, amit szintén többen megjövendöltek már: A végidőkben a keresztények szenvedései súlyosabbak lesznek, mint az első 300 év mártírjainak szenvedései. De nyilván azért is, hogy a konkoly végre mindenki számára láthatóan elváljon a búzától, hogy senki ne kertelhessen, „ügyeskedhessen” tovább, hanem arra kényszerüljön, hogy EGYÉRTELMŰEN és világosan állást foglaljon!

A családok, a rokonság, a baráti körök széthullása, szellemi szétválása az oka annak, ami ma a legnagyobb tragédiát okozza a katolikusnak megmaradni akarók számára: Teljesen egyedül, magukra maradva, pásztor és társ nélkül kell életük legfontosabb kérdésében dönteni, a helyes utat megtalálni, és az egyre súlyosabb megpróbáltatásokat elviselni! És ki az, aki ebben segít nekik? A világ által hivatalos katolikus egyháznak tartott valami, azaz a római zsinati szekta és intézményei, valamint tagjai egészen biztosan nem! Ők már nem is csak gyáva béresek, hanem a legfőbb farkasok, akik még az állami vezetőknél is agresszívabban támadják a híveket, miközben a maradék kis katolikusságot is tűzzel-vassal irtják ki mindenhonnan.

És ezzel eljutottunk A. Sch. 2. megjegyzéséhez.
Az interneten napról napra egyre több keresztény szekta jelenik meg a korona-őrülettel kapcsolatban, és ellentétben az ú. n. katolikus klerikusokkal, valamint a német szedesvakantistákkal, valóban bátorító, a Szentírásból vett üzeneteket tesznek közzé. Közülük többen magyarázatul fellépésükre Ámosz próféta könyvének 3,7 versét idézik: „Az Úr Isten sem cselekszik semmi dolgot, hogy ki ne jelentse titkát szolgáinak, a prófétáknak.” (Az új Biblia-fordításban: „Valóban, az Isten, az Úr nem tesz semmit anélkül, hogy szándékát el ne árulná szolgáinak, a prófétáknak.”)
E bibliai versből kiindulva az említett előadók – (mindenfajta „új keresztények”, de talán mégsem elveszettek, hiszen Urunk ezt mondta: „Aki az igazságból való, hallgat szavamra” (Jn 18,37), és mivel ezek az emberek a mostani iszonyatos válságban azon kevesek közé tartoznak, akik felismerték az igazságot, Urunk – remélem – megadja majd nekik azt a kegyelmet is, hogy az igaz hitre megtérjenek – de erről a témáról majd később) – prófétáknak tekintik magukat, és erre hivatkozva próbálnak felvilágosítani és lelki segítséget nyújtani az elárvult juhoknak (ami ideig-óráig gyakran sikerül is nekik).

De hogyan jutottunk el idáig, hogyan jutott a katolikusság idáig? Két nappal ezelőtt a tévében egy 2004-ben készült amerikai filmet láttam (címe: „Felejtés”), ami dermesztően éles látnoki erővel írta le mostani világunkat. Egy kísérletről szól, melyet valamilyen felső hatalom parancsára egy csapat végez, és amiben azt kell kideríteniük, hogy miként lehet az anya/apa-gyermek kapcsolatot kitörölni a szülők emlékezetéből. E kérdés megválaszolásához elrabolnak egy csapat repülőgépen utazó gyermeket, és a szülőknek azt állítják, hogy a repülőgép lezuhant, és minden gyermek meghalt. A kísérlet célja, hogy a szülők emlékezetéből pár hónap elteltével teljesen kitörlődjön gyermekük emléke.
A filmben ilyen mondatok hangzanak el: A kísérlet vezetője annak az egyetlen anyának, akinél a kísérlet csődöt mondott, ezt mondja: „Már régen nem a gyermekéről van szó, önök mind már csak kísérleti patkányok”; a pszichológus, akiben az anya a végsőkig megbízott és akiről a végén tudja csak meg, hogy bár nem tagja a kísérlet-végrehajtóknak, de ő is azok parancsát hajtja végre, jámbor képpel ilyet mond: „Mit tehettem volna mást?” A kísérletet végzők pedig ezzel sürgetik az anyát, hogy végre ő is felejtsen: „Ha nem sikerül a kísérlet, minket is elpusztítanak.” (Nem ismerősök ezek a mondatok?)
De a filmnek még egy másik nagyon fontos üzenete és tanulsága volt: Az anya nem egyedül vesztette el gyermekét, hanem egy egész osztálynyi gyerek veszett el. A főszereplő anyán kívül mégis mindenki másnál, minden apánál és minden más anyánál sikeresen hajtják végre a kísérletet: mindegyikkel elfelejtetik, hogy valaha is volt gyermeke. A film cselekménye valójában éppen arról szól, hogy ez az egyetlen anya mit tesz azért, hogy megtalálja az igazságot, majd a gyermekét. És a film vége az, hogy ez az egyetlen ellenálló anya hajthatatlanságával az egész kísérletet sikertelenné tette! Mert – olvassuk ki a történelemből és ebből a filmből is – a hatalmasok, a Sátán és szolgáinak kísérletei, akciói csak akkor válhatnak sikeressé, ha 100 százalékosak, ha egyetlen egy ember sem marad, aki ellenáll! Mert ez az egyetlen ellenálló személy az élő bizonyítéka annak, hogy volt alternatíva, ellen lehetett volna állni, és ez az egyetlen ellenálló örök lelkiismeretfurdalást, netán megbánást okozhat a megalkuvóknak! Puszta léte vádolja őket! És puszta léte bizonyítja, hogy a Gonosz győzelme soha nem lehet teljes!
A tanulság tehát, amit legfőképp az alternatív internet demokráciáért harcoló aktivistái nem akarnak semmiképpen tudomásul venni, de amit valójában minden történelem-ismerőnek tudnia kellene, hogy a nagy bajokat ezen a világon mindig és mindenütt – az esetek túlnyomó többségében – egyetlen ember oldja meg, kitartásával, rendíthetetlen hitével, Istenbe vetett bizalmával! Abban az időben, amikor a világ még nem hagyta el Istent, Ő ezen egyetlen embert tekintéllyel és hatalommal is felruházta, hogy bajba jutott népének, illetve kicsi vagy nagy közösségének vezetője lehessen, és ezáltal elérje, hogy a többiek őt kövessék, és így meg is tudják oldani a problémát. Ma azonban, amikor a világ hátat fordított Teremtőjének, sőt, határozottan kiűzte életéből Őt, az „egyetlenek”, akik ellenállókká lesznek, már semmilyen hatással nincsenek embertársaikra, és ezáltal a történések menetére sem! Isten, legalábbis ehhez, már nem adja meg segítségét, se neki/nekik, se a tömegnek.
De az is lehet, hogy azért nincs ma egyetlen hiteles vezető sem, mert már nem akad olyan, aki százszázalékosan hű katolikus, és minden kompromisszum nélkül Krisztus igazi, mindenben hithű katonája lenne. Mi viszont már olyan korban élünk, amikor Isten csakis a teljesen igaz válaszokat fogadja el (lásd S. M. előadását).

Krisztus Egyházának egyes emberekre való összezsugorodása csak a végfejleménye annak az állapotnak – a próféta- és a pápanélküliség mellett –, ami nem tegnap kezdődött, hanem már régóta tart. Hogy pontosan mikor kezdődött, azt nem tudom, de hogy az Egyházban már IX. Pius alatt így volt, azt maga IX. Pius szavai tanúsítják, aki 1873. január 6-i brévéjében többek között ezeket írta: „Abból a tényből, hogy az eddigi kisebb és kevésbé veszélyes harcokban Isten az Egyháznak hatalmas segítségét hol a fejedelmek fegyverei, hol szent férfiak csodálatos hatékonysága és ereje által adta meg, most ezekben a még súlyosabb harcokban azonban ilyen segítséget nem vesz igénybe, az következik, hogy az ellenségei feletti győzelmet a maga számára tartja fenn.” (Lásd a honlap következő cikkét: Isten haragja szent!)

Ugyanakkor az is tény, hogyha Isten az utolsó mintegy 60-100 évben nem is küldött már prófétákat, majd végül pápákat és püspököket sem adott, valami mással mégis újra és újra megpróbálta figyelmeztetni az emberiséget: Hogy csak az utolsó ilyen figyelmeztetésekből említsük párat: Csernobil 1986-ban, a 2004. decemberi tsunami, Fukushima 2011-ben, mind alkalmat adhattak volna arra, hogy az emberek magukba szálljanak, és változtassanak életmódjukon. Egyházi téren az ú. n. II. Vatikáni Zsinat, és most legutóbb a Pachamama-gyalázat tartoztak azok közé a nagy lehetőségek közé, amikor egy hiteles tiltakozás, határozott ellenállás elindíthatott volna egyfajta megtisztulást. De se az ú. n. II. Vatikáni Zsinaton, se tavaly a Pachamama-gyalázaton nem akadt senki, aki a jelenlevők közül felállt volna, és határozottan ellenkezett volna. Ezért talán az sem véletlen, hogy Isten most egy valódi baj, például egy igazi járvány helyett egy tömény, egy 7 éves gyermek eszével és képzettségével felismerhető hazugságnak engedi meg, hogy meggyalázza az emberiséget, aki a múlt megpróbáltatásaiból nem volt hajlandó megtanulni semmit.

„Benned bízom, Uram, azt mondom: Te vagy az én Istenem, sorsom a Te kezedben van” (Zsolt 30,15-16)

Urunk Jézus Krisztus mondta: „Ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen ember sem. De a választottak kedvéért megrövidülnek azok a napok.” (Mt 24,22) – „Halálra adja majd testvér a testvért, apa a gyermekét, a gyerekek meg szüleikre támadnak, és a vesztüket okozzák. … De aki végig kitart, az üdvözül.” … Mert olyan szorongatott napok jönnek, amilyenek még nem voltak ezen az Isten alkotta világon a kezdet óta, és nem is lesznek. Ha Isten nem rövidítené meg ezeket a napokat, nem menekülne meg egyetlen élőlény sem. De a választottak kedvéért, akiket ő választott ki, megrövidíti ezeket a napokat.” (Mk 13,12-13/19-20) – E szentírási szakaszok tehát félreérthetetlenül közlik velünk, hogy csak azok menekülnek meg, akik „végig kitartanak”.

Font Márta: „Így élt Könyves Kálmán” című könyvében ezt írja az istenítéletekről: A XI. és XII. században az „ártatlanság bizonyítására az istenítéletet tartották alkalmasnak. Ez azon a hiten alapult, hogy Isten az igazakat megvédi, sebeiket gyorsan gyógyítja.” – Ez az idézet pedig a Révai Lexikonból származik: „A népeknek – kivétel nélkül – az istenítéletekhez való ragaszkodása mutatja, hogy az istenítélet az isteni félelem alapjára épült intézmény volt; főleg, mert okleveleinkből számtalan esetet tudunk a sérelem nélkül lefolyt tüzesvas-hordozásról.”
Az utolsó időkben élő híveknek nem csak a szenvedései és megpróbáltatásai lesznek súlyosabbak, mint az első háromszáz év mártírjaié voltak, hanem – miként ezt is többen megjósolták – az Istenben való hitük legnagyobb próbatétele is ekkor lesz. Az a tény, hogy a világ teljesen, emberileg véglegesen elhagyta Istent, hogy a természetfelettit már elképzelni sem tudja, még annál is nagyobb próbatétel elé állítja a mai katolikusokat, mint az, hogy Isten már nagyon régóta hallgat, nem ad prófétákat, hiteles vezetőket, pásztorokat. Az egykori népeknek az istenítélethez való ragaszkodása világosan bizonyítja, hogy a régi korok emberei abban a biztos, megingathatatlan tudatban éltek, hogy életüket születésüktől – és a népek életét a kezdetektől fogva – a halálig Isten irányítja. Ilyen környezetben Isten-hívőnek lenni – különösen a mai helyzethez hasonlítva – nem jelentett nagy kihívást.
Ma azonban az emberiség túlnyomó része nyíltan tagadja Istent, évtizedek óta olyan nemzedékek nőnek fel, melynek tagjai már az Isten szóval sem tudnak mit kezdeni. A megmaradó rész többsége pedig valamilyen, gombamód szaporodó hamis vallás követője. És a magukat még kereszténynek vallók (túlnyomó többsége) számára a vallás, a vallásgyakorlat csak lelki igényük kielégítésére szolgál.
Manapság azoknak, akik még nem süllyedtek bele tökéletesen a materializmusba, szokás ilyen kérdéseket feltenni, főleg nyilvánosan: „Szokott meditálni? Mivel próbálja magát lelkileg feltölteni? Hogyan próbálja magát spirituálisan karban tartani?” – Mind maguk e kérdések, mind a kapott válaszok nagy pontossággal mutatják be azt az állapotot, amibe az emberiség, mintegy hétezer évvel az első ember megteremtése, és kétezer évvel Krisztus kereszthalála, és az Egyház megalapítása után mostanra került: Ma az emberek csaknem százszázalékának fogalma sincs arról, hogy ki Isten, ki az ember, és mi a vallás. Ez utóbbiról szinte kivétel nélkül mindenki azt tartja, hogy a vallás csak arra szolgál, hogy lelki vigaszt, erőt nyújtson az embereknek. Még a magukat katolikusnak tartók is azon a véleményen vannak, hogy a katolikus vallásnak az a fő célja, hogy őket lelkileg megnyugtassa, „jó kondícióban” tartsa azzal, hogy lelki élményeket nyújt nekik. E hozzáállás eredménye az, hogy bárkihez eljárnak „misére”, csak meglegyen a lelki vigaszuk. Körmenetekkel, lelkigyakorlatokkal, prédikációkkal nem Istent akarják elsősorban dicsőíteni, hanem „lelküket akarják építeni”, lelkileg akarnak olyan állapotba kerülni, hogy kibírják a mindennapokat (ami persze valahol érthető is, a baj csak az, hogy nem ez az elsődleges célja, hanem csak következménye az Istenhez való tartozásnak). Ez a lelki beállítottság egyébként a protestáns forradalommal, azaz több mint 500 éve vette kezdetét; és annyira terjedt el, amennyire a hivatalos katolikus egyház eltűrte, vagy saját maga is átvette.
Aki ma azt mondja, hogy a vallás „az embernek viszonya Istenhez, amely az ember életét értelme, akarata és érzelmei szerint meghatározza; másképp az embert Istennel összekötő kapocs, amellyel Istent megismeri, szereti és akaratát teljesíti” (Révai Nagy Lexikona, 1925.), azt a mai világ emberei vagy bolondnak, vagy álmodozónak tartják, de ami ennél fontosabb, ebből a definícióból egyetlen szót sem értenek meg.

Aki viszont „végig ki akar tartani”, aki azt akarja, hogy Isten kiválasztottjai közé soroltasson a mai veszélyes helyzetben is, annak mindig szem előtt kell tartania azt a katolikus igazságot, amit Loyolai Szent Ignác így fogalmazott meg: „Az ember arra van teremtve, hogy Istent, a mi Urunkat dicsérje, tisztelje és szolgáljon neki, és ezáltal lelkét üdvözítse. Minden egyéb a föld színén az emberért van teremtve, és azért, hogy segítse őt a cél elérésében, amire teremtve van.”
A mai világban szinte egyetlen szeletkéje sem maradt meg mindannak, ami az eddig élt embereket „segítette azon cél elérésében, amire őket Isten megteremtette”. Sőt, a mai világ csak olyan dolgokból áll – és éppen ebben van rendkívüli gonoszsága, ördögi eredete –, melyek kifejezetten, ráadásul erőszakosan és kötelező érvényűen eltávolítják az embereket Istentől, a természetfelettitől, azaz üdvösségüktől, Isten rendelte céljuktól.
Napjainkban a már kilenc hónapja tartó intézkedések mindegyike azt a célt szolgálja, hogy az embereket még jobban, lehetőleg végérvényesen eltávolítsa Istentől, valamint tönkretegye, eltörölje azokat a még meglevő intézményeket, szokásokat, melyek az Isten teremtette rendet még valamelyest megőrizték és fenntartották. A koronaőrület intézkedései, mind elrendelőiket, mind készséges betartóikat illetően lakmuszpapírként mutatja be azt a távolságot, amit az illetők az Istentől és az igazságtól való távolodásukban már elértek. Akinek a maszkos emberek látványától nem húzódnak össze a zsigerei, aki ezeket az arcnélküli, a világ valaha volt legátlátszóbb és legnagyobb kárt hozó hazugságának készségesen bedőlt agytalan embereket komoly lelki szenvedés nélkül el tudja viselni, az már szövetséget kötött ezzel a mostani világgal, ami nem jelent mást, mint az Istenhez való hűtlenséggel, az Istentől való elpártolásnak.
Miközben a magukat katolikusnak mondó vezetők, „hívek”, könyökölve igyekszenek túlteljesíteni a világiakat, talán, hogy így jobb pozíciókat biztosítsanak a maguk számára, egy osztrák orvos (aki sokáig járt hamis úton, de végül Jézushoz tért), világosan kimondta, hogy itt nem butaságról, tájékozatlanságról van már szó, hanem gonoszságról: A Gonoszról, akinek legyőzésére emberi erő már nem elegendő.

Ezen a héten tartották az amerikai elnökválasztást. Bár tudjuk, hogy Amerikában a szupergazdagok kezében van a tényleges hatalom, és a mindenkori elnök többnyire csak játékszer a kezükben, azért egy keresztény számára most nem volt kétséges, hogy a két lehetőség közül melyiket szeretné győztesnek látni. Ezért tett meg Viganó „érsek” (akinek írásait lásd magyarul a www.eucharisztikuskongresszus.hu, németül a www.katholisches.info oldalakon) igazán minden tőle telhetőt, hogy az amerikaiakat Trump megválasztására, és a világ többi polgárát ennek elérése érdekében imádságra szólítsa fel. Még nem tudni bizonyosan, de egyelőre úgy tűnik, hogy hiába volt a sok imádság, mégis az abortuszpárti aggkori elmebajban szenvedő másik fél győzött. – Ahelyett, hogy mértéken felül elkeserednénk, arra kell gondolnunk, hogy ez is csak annak jele, hogy ember itt már semmit nem tehet, emberi megoldás már nem létezik. Hogy Isten szándékosan nem engedi meg, hogy emberbe vessük bizalmunkat, embertől várjunk menekülést a mostani káoszból. Erre már az Ószövetség zsoltárosa is intett bennünket: „Jobb az Úrban bízni, mint emberben reménykedni” (Zsolt 117,8) – Isten diadala akkor igazán a legnagyobb, ha már minden emberi segítség csődöt mondott, és a helyzet emberileg nézve abszolút menthetetlennek látszik.
Nekünk az emberekbe vetett reménykedés helyett csak egyet kell tennünk, de azt szüntelenül és mélységes bizalommal és alázattal: imádkozni Istenhez, hogy végre küldje el másodszor is Fiát, Urunk Jézus Krisztust erre a világra, ahogy ezt nekünk Jézus megígérte.

Szent Pál apostol, aki pogányok tömegét térítette meg, ezt a tanácsot adta kedves tanítványának: „Az oktalan és értelmetlen viták elől térj ki, hisz tudod, hogy csak veszekedéssé fajulnak.” (2 Tim 2,23) – Ha másnak nem, hát legalább Pálnak higgyük el, hogy a legnyilvánvalóbb érvekkel sem lehet olyan embereket meggyőzni, akik eleve elfogultak, akiket vélt vagy valóságos érdekük eleve egy hazugság mellett való kitartásra hajt. Magyarul, akiket nem vonz az igazság, akik már megsüketültek a hallásra, megvakultak a látásra (ld. Mt 13,15), akik „nem ismerték fel látogatásuk idejét” (ld. Lk 19,44), vagyis mindazok, akik „nem ismerik sem az Atyát, sem engem”, azaz Jézust, a Megváltójukat (ld. Jn 16,3), azokat képtelenség meggyőzni az igazságról. Lefordítva mindezen igazságot a mostani időkre, a harmadik világháború idejére, melyet a világ elitje az egész emberiség, az emberi faj ellen folytat, ez így hangzik: Aki eddig nem vette észre az elmúlt minimum 30 év (valójában 200 év) során, hogy a média, a politikusok, a tanítók, egyszóval mindenki, akit a vezetés megenged megszólalni, folyamatosan hazudik, azok ezt most sem fogják már felismerni. Azok füle annyira megsüketült, szemük annyira megvakult már, szívük annyira elkérgesedett, hogy magát Krisztust sem ismernék fel.
A meggyőzés ideje tehát lejárt. A szellemek szétválása napjainkra – nagy valószínűséggel – végképp befejeződött. Egyes katolikus írók szerint az özönvíz alatt, miközben a víz egyre emelkedett, közelgő haláluk előtt még sok ember megtért. Szent János apostol azonban a Jelenések könyvében minden csapás után (melyeket a hét angyal csészéjének kiöntése idéz elő) külön kiemeli, hogy az emberek szenvedtek, de nem tértek meg: „Az emberek kínlódtak a nagy hőségben, mégsem kaptak észbe, nem hódoltak előtte, hanem káromolták az Isten nevét. … Az emberek fájdalmukban a nyelvüket harapdálták, s káromolták az ég Istenét kínjuk és fekélyeik miatt, de tetteiket nem bánták meg.” (Jel 16,9-11)

E cikk első részének megjelenése után kaptam egy levelet, ebből valók a következő mondatok: „Vajon mit tehetünk majd, valószínűleg a közeljövőben, amennyiben kényszerítenek minket a Sátán jelének elfogadására, majd pedig arra, hogy boruljunk le és imádjuk a világ fejedelmét? Mert ez a végső cél, ezért akarják eltörölni az embert, mint Isten teremtményét. Párhuzamot látok az ókori, ószövetségi zsidóság pusztulása és a mi korunk között. Ahogy akkor a zsidóság többsége elhagyta atyái, Ábrahám és Dávid király hitét és szektákra bomlott, Isten templomába pogány bálványokat engedett. Ám voltak még a végidőkben is, akik soha nem hódoltak be, igaz kevesen. Akik inkább akár az önkéntes halált választották, mint hogy pogány démonoknak áldozzanak. Josephus Flavius nem egy helyen írja, hogy zsidók egész családjukkal együtt lettek öngyilkosok, lemészárolva gyerekeiket, feleségüket, végül magukat is inkább, minthogy megtagadják Istent. … Vajon ránk a még maradék Krisztus-hívőkre is ez vár? Választanunk kell az öngyilkosság vagy a Sátánnak való behódolás között? Mi van, ha a Sátán a testünket éltetni akarja, a lelkünkért cserébe? Mit kell tennie ilyenkor egy hívőnek? … A közeljövőben előállhat olyan helyzet, hogy erőszakkal kényszerítenek a gonosz imádatára, de nem ölik meg a testet. Mi a teendő ilyen esetben?”
Ezek mind olyan kérdések, melyek a keresztények között ma egyre gyakrabban merülnek fel, és amelyekre meg kell találnunk,mindenkinek meg kell egyesével találnia a választ.

Nos, akármennyire is hősiesebb tettnek tűnik az öngyilkosság, mint Isten elárulása, a katolikusok soha nem választhatják ezt az utat! A katolikus középkorban még a legnagyobb gazemberek is iszonyodtak az öngyilkosság lehetőségétől, ezt a legeslegnagyobb bűnnek tartották, ami egészen biztosan a kárhozatba vezet.
Egészen mostanáig én is arra vágytam, azt reméltem, hogy akad végre valaki hiteles személy, aki megmutatja nekünk a helyes utat, aki pontosan megmondja, hogy mit kell tennünk. Ezért rettentő módon felháborított és elszomorított, hogy még az ú. n. szedesvakantista papok között sem akad senki, aki megpróbálna pásztor módjára viselkedni, és a juhok vezetését és bátorítását, azaz egyik fontos papi feladatát felvállalta volna. (De nem hogy ezt tennék, ellenkezőleg, minden másról beszélnek csak a jelen problémáiról nem, és ha beszélnek, csak azt mondják, hogy a misék alatt is tartsák be a hívek az állam által elrendelt szigorú előírásokat.) Vigasztalással, bátorítással, felvilágosítással csak a különböző szekták önjelölt, de sokszor jószándékú aktivistái szolgálnak.
Mindazonáltal hallva a legújabb, a józan eszet, az egyre több komoly világhíres szakember tiltakozását tökéletesen semmibevevő, helyette egyre őrültebb és károsabb megszorító intézkedéseket, ma már úgy vélem, hogy Isten nem fog hiteles pásztorokat adni nekünk.
A mai ünnep (A MEGVÁLTÓ LATERÁNI BAZILIKÁJÁNAK FELSZENTELÉSE) áldozás utáni imásága így kezdődik: „Isten, ki élő és kiválasztott kövekből készítesz fölségednek lakóhelyet, segítsd meg könyörgő népedet…”
Vagyis, magunknak kell „élő és kiválasztott kővé” válnunk és maradnunk. Mindenkinek magának kell megtalálni azt az utat, melyben a leginkább és a legtovább képes megőrizni az igazsághoz, azaz az Istenhez való hűségét. Ehhez az erőt talán az adja meg a leginkább, ha a végsőkig ragaszkodunk „normális” és katolikus életmódunkhoz. Hogy a legkisebb dolgokban is szinte fanatikusan ragaszkodunk vallásunk előírásaihoz. Hogy úgy élünk tovább, mintha még mindig normális világ lenne körülöttünk. Például tiszteletben tartjuk a vasárnapokat és katolikus ünnepeket, folyamatosan imádkozunk, és a legvégsőkig ellenállunk az őrült és értelmetlen intézkedéseknek. Őrizzük a múltat, körülvesszük magunkat a múlt emlékeivel, úgy viselkedünk, ahogy a régi katolikusok viselkedtek (ahogy S. M. elmondta előadásában). És csak Istenben bízunk. Tudomásul vesszük, hogy a betegség és a halál, és a szenvedés hozzá tartozik az ember életéhez, ma ugyanúgy, ahogy évezredekig elválaszthatatlanul hozzátartozott. Ezért a legfontosabb, hogy ne féljünk, ne essünk rabjául a pánikkeltőknek.
Nagyon fontos, hogy elfogadjuk, hogy csak magunkért és a közvetlenül ránk bízottakért vagyunk felelősek, mert ha több terhet vállalunk, akkor lelkileg annyira sérülünk, hogy fizikailag is betegek leszünk, ami jelentősen megnehezíti a ránk váró megpróbáltatások elviselését.

A Schott misszálé Pünkösd utáni 20. vasárnaphoz írt bevezetésében ez áll: „"Bábel folyói mentén ültünk és sírtunk: a Sionra emlékeztünk" (Zsolt 136,1). Krisztus dicsőséges újraeljövetele utáni vágyakozás tölt el bennünket, honvágy a mennyország után. Száműzetésben vagyunk, amit igencsak megérdemeltünk. Idegeneknek és zarándokoknak érezzük magunkat a földön, és nem ragaszkodunk e világ látszat-javaihoz, és múlandó dolgoktól az Úrra fordítjuk tekintetünket, aki kinyújtja kezét, és mindent betölt áldásával.”
Ugyanebben a misszáléban olvashatók ezek a „szorongató szükségben” mondható könyörgések: „Ne vesd meg, mindenható Isten, a szükségben Hozzád kiáltó népedet, hanem, nevednek dicsőségéért, siess kiengesztelődötten a szorongatottak segítségére.” – „Szorongattatásunkban, kérjük, Urunk, tekints reánk kegyesen, és méltatlankodásodat és haragodat, melyet igazában megérdemlünk, fordítsd el.”

Imádkozzunk tehát szüntelenül Atyánkhoz, hiszen Ő lát bennünket, és nálunk sokkal jobban ismeri bajainkat. Töretlenül bízzunk abban, hogy nem hagy el bennünket, és nem engedi, hogy erőnkön felüli megpróbáltatások érjenek bennünket, ahogy erről a Bibliában biztosított bennünket. Fedezzük fel, és örüljünk annak, hogy elkényeztetett, elpuhult emberekből valóban Krisztus-követőkké váltunk. Hogy nem csak olvasunk a szenvedésről, ami a Krisztus-követőkre vár, de már részünk is van benne (ha ezek egyelőre csak lelki természetűek is).
Ha szükségünk van rá, keressünk olyan megnyilatkozásokat, melyek eligazíthatnak, melyek bíztatóak. De soha ne felejtsük, hogy ezek csak segédeszközök, a fő fegyverünk az Istenben való hit, bizalom, remény!

Egy ilyen „mankóként” értelmezhető internetes videóból idézek pár értékes gondolatot:
– A heliocentrikus világnézet [és vele az ú. n. tudományos felfedezések túlnyomó többsége] arra szolgált, hogy az emberiséggel elhitesse azt, hogy az ember jelentéktelen és értéktelen állat, a föld jelentéktelen részecske a világűrben. De az igazság, mint mindig mindenben, nem is lehetne távolabb ettől a hazugságtól.
– Ne felejtsük soha, hogy testünk Isten temploma!
– Dániel bölcsessége szükségeltetik számunkra, hogy amikor látjuk ezeket a dolgokat megtörténni, helyesen tudjunk dönteni.
– Vegyük észre, hogy eljött az idő, amikor állást kell foglalnunk ezekben a kérdésekben!
– Bízzuk magunkat Istenre, és ha van, amihez nagyon ragaszkodunk, azt adjuk át Neki!

Végezetül felvetek egy gondolatot: A Bibliából tudjuk, hogy az Antikrisztus három és fél évig fog uralkodni. Nos, nem lehet teljesen elvetni azt a vélekedést, hogy az Antikrisztus korában élünk. Ha ez igaz, akkor ahhoz, hogy tudjuk, mikor lesz ennek vége, azt kellene tudni, hogy mikor kezdődött? 2017. szeptemberében bejárta az internetet a 23-i különleges csillag-állásról szóló hír. Lásd erről a honlap „Astra regent homines, sed reget astras deus” című írását. Ha akkor kezdődött a három és fél év, akkor annak 2021. márciusában lenne vége. De kezdődhetett a három és fél év a tavalyi Pachamama szörnyűséggel is, vagy csak az idei korona-őrület megjelenésével. Szent János a Jelenések könyvében nemcsak az Égi Asszony és az Emberfia koronájáról beszél, de a Gonosz felbukkanásával kapcsolatban is lát koronákat: „Most egy másik jel tűnt fel az égen: egy nagy vörös sárkány, hét feje volt és tíz szarva, s mindegyik fején korona.” (Jel 12,3) – „Ekkor láttam, hogy a tengerből egy vadállat bukkan fel. Tíz szarva volt és hét feje, szarvain tíz korona, fején meg istenkáromló név.” (Jel 13,1)
Mindez persze csak spekuláció, amit az ment, hogy elődeink is sokat foglalkoztak ezzel a témával, hogy csak a leghíresebbeket és legtekintélyesebbeket említsük: Nagy Szent Gergely pápa és Ferreri Szent Vince.

A honlapról a következő végidőkról szóló cikkeket ajánlom újraolvasásra:
Our Lady of Good Success és Fatimai Miasszonyunk
Pie bíboros – Krisztus királyságának apostola
A mi hitünk próbatétele

 

Marana Tha! Jöjj el, Uram, Jézus!
"Igen, hamarosan eljövök. Amen."

http://katolikus-honlap.hu/2001/ujnemzedek.htm