Pénteken ülésezett (volna) az 
Országgyűlés vállalkozásfejlesztési bizottsága az amerikai beutazási 
tilalommal kapcsolatban, hogy színvallásra és a konkrétumok kiadására 
kényszerítse mindkét felet. Az ülést Volner János (Jobbik) hívta össze, 
hogy meghallgassák a nemzetgazdasági minisztert, a NAV elnökét, a 
Századvég Gazdaságkutató Zrt. elnökét és az amerikai ügyvivőt is. Az 
ülésen ezek közül senki nem jelent meg, és a kormánypárt képviselői sem 
"tették tiszteletüket".
Ennek a "nem megjelenésnek" igen mély 
üzenete van, amiből muszáj levonni a következtetéseket. A konkrét 
vádakkal érintett felek meg nem jelenése mindenki számára érthető. Kínos
 ügy ez nekik, minden egyes számonkérés és nyilvános megjelenés egy 
újabb alkalom számukra, amiben csorbát szenvedhet a megítélésük. Varga 
Mihály nemzetgazdasági miniszter, Vida Ildikó NAV elnök és Heim Péter a 
Századvég részéről - számukra ez csak egy újabb alkalom lett volna, ahol
 célkeresztbe vannak állítva a törvény és média által, egy olyan 
helyzet, amiből csak hátrányuk származhat, előnyük nem. Hogy egy 
bizottsági ülésen megjelenésről az egyéni előny/hátrány mentén 
dönthetnek és a nem megjelenésnek semmilyen következménye nincs, az igen
 sokat elárul nem a magyar demokráciáról, hanem magáról a liberális 
demokráciáról. Csakis egy liberális demokráciában történhet meg ugyanis,
 hogy egy felelős pozícióban lévő személy nyíltan a saját egyéni érdekei
 mentén dönti el, hogy felel-e a közösségi számonkérésnek vagy nem.
 Goodfriend - jóbarátja-e Magyarországnak?
Goodfriend - jóbarátja-e Magyarországnak? 
André Goodfriend amerikai ügyvivő 
kapcsán ez szintén sokat elárul. Egyrészt azt, hogy nevével ellentétben 
(Magyarországon használt személyazonosság) egyáltalán nem "jóbarát" (de 
ezt eddig is tudtuk). Ő azonban nem egyéni érdek mentén dönthetett a meg
 nem jelenésről. Egy nagyhatalom hivatalos képviseletében eljárva 
megteheti, hogy egy kis ország kis pártjának kezdeményezésére nem megy 
el és arra indokot sem ad. "Ki vagy te, hogy számon kérj engem?", 
"Mindegy, milyen bizottságozást hív össze, nem megyek el és kész, 
semmilyen következménye nem lesz", "Mit tehet, ha nem megyek el? 
Semmit." Ilyen hozzáállásról tanúskodik a bizottsági ülésen meg nem
 jelenés az amerikai fél részéről. Mindez nyíltan kifejezésre juttatja, 
hogy az Egyesült Államok - mint nagyhatalom - egy jelentéktelen 
csatlósállamként kezeli Magyarországot, és ezt a diplomáciában is 
kifejezésre juttatja, ahogy tette azt Szijjártó Péter magyar 
külügyminiszter esetében is, akit az amerikai külügy nyilvánosan és 
hivatalosan lekezelt (mert megtehetik, és a jelentéktelen kis ország 
még-jelentéktelenebb vezetője nem tehet semmit). Mindez az amerikai 
külpolitika szokványos megnyilvánulása, lezser módon, nagyhatalmi 
pozícióból és erőpozícióból tárgyalnak, a tisztelet minimális látszatát 
is elkerülve, mert az megalázó lenne a Ki Ha Ő Nem, Világ Ura Egyesült 
Államok számára.
A kormánypárti politikusok részéről 
szintén ki nem mondott tartalmak vannak e mögött a nem megjelenés 
mögött. Azt jelenti, hogy a nyilvánosság számára tálalt ügy mögött egy 
nagyobb játszma ma van folyamatban, és mindkét fél (az amerikaiak és a 
kormány) pontosan tudják, hogy a valós problémának köze nincs se a 
NAV-hoz, se korrupcióhoz. Kizárólag ahhoz van köze, hogy a kormány 
megpróbál elszakadni a póráztól, amit Washington egykor a nyakába tett. 
Tépik a láncot, Washington pedig húzza a láncot, rövidebbre fogná a 
pórázt, hogy a hűséges házőrző ne szaladjon el.
A kormánypárti politikusok meg nem 
jelenése a bizottsági ülésen azt jelenti; tisztában vannak azzal, hogy 
amiről az ülésen szó lenne, annak semmi köze nincsen a diplomáciai 
botrányhoz és valós problémákhoz. A kormány is, és az amerikaiak is 
tisztában vannak vele, hogy van a valós ügy (amiről csak zárt ajtók 
mögött tárgyalnak), és van a nyilvánosság felé tálalt mese, mindenféle 
korrupcióról, és a demokrácia hiányáról. Ez egy színészkedést, ami előre
 meghatározott kellékekkel, előre meghatározott forgatókönyv alapján 
zajlik? Kizárólag Washington és a kormány dönt arról, hogy a hatalmi 
viszonyok éppen aktuális állást mikor és hogyan tálalják a 
közvéleménynek, vagy mikor milyen számonkérés-színdarabot adnak elő.
Mit csinált a Jobbik? Felmászott egy 
színész a színpadra, a már folyamatban lévő előadásban részt venni. 
Ugyan van megfelelő jelmeze, ismeri a darab forgatókönyvét és be akar 
állni a színpadon folyamatban lévő történésekbe, de a színpadon a 
munkájukat teljesítő színészek csak értetlenül néznek, hogy mit keres ez
 a darabhoz megfelelően beöltött idegen, aki előre el nem tervezett 
módon a közönség sorából egyszercsak felugrott a színpadra. A színészek 
tovább folytatják a színdarabot, akkor és ahogyan nekik az meg van 
határozva.
Ha a közönség sorából felugrik valaki a 
színpadra, azt nem a színdarabot játszó személyek feladata eltávolítani.
 Következésképp a színészek próbálják nem figyelembe venni, és tovább 
játszani a daraboot anélkül, hogy reagálnának a színpadra felugró 
ismeretlen valakinek a cselekedeteire. Bizottsági ülés? A színészek nem 
mennek el rá. Nekik nem ez a forgatókönyv van előírva.
Tehát annyi történt, hogy a Jobbik 
megpróbált cselekvőként beszállni egy színdarabba, aminek meghatározott 
forgatókönyve van, meghatározott kellékekkel és színészekkel anélkül, 
hogy a forgatókönyv írójával egyeztetett volna. Emiatt senki nem veszi 
komolyan (a színészek részéről). A magyarországi demokráciában akkor van
 számonkérés, ha arra az író részéről meghatározott forgatókönyv van, és
 előre jól begyakorolták a színészek. Az improvizáció - az egy másik 
színpad. Nem ez a színpad, nem ez az ország. Amerikának talán kellően 
felkészült politikusai vannak az ilyen standup-comedy-hez, mert ők már 
kellően sok darabot eljátszottak, kellően sok forgatókönyv alapján. 
Magyarországnak nem. Washington szigorúan ragaszkodik ahhoz, hogy ezen a
 kis magyar színpadon minden a forgatókönyv szerint menjen. Pontosan 
abból lehet tudni, hogy a Jobbik szándéka komoly volt ezügyben, hogy 
semelyik színész nem reagált rá.
http://www.hidfo.net/2014/11/15/igy-reagal-egy-igaz-szinesz-ahogy-diplomaciai-botrany-resztvevoi-reagaltak