Pénteken volt 25 éve, hogy
1990 június 12-én, az Orosz Parlament képviselői elfogadták azt a
nyilatkozatot, mely Oroszországot önálló, szuverén államnak mondta ki, –
s egyben kinyilvánította függetlenségét a Szovjetuniótól, s annak
többi tagállamától.
Így Oroszország kiválásával
lényegében megszűnt egy nagyhatalom és súlyos hatalmi vákuum keletkezett
mind a volt Szovjetunió térségében, mind Kelet-Európában, s ez aztán
kiterjedt az egész világra is. – (Ezen a kialakult válságos
helyzeten a másfél évvel később, a volt Szovjetunió tagköztársaságaiból
megalakult FÁK – Független Államok Közössége, – sem enyhített
különösebben, mert az mind politikailag és gazdaságilag túl laza, s
ezáltal súlytalan szövetségnek bizonyult.)
Kétes ünnep tehát ez a negyed százados
évforduló, melyet sem az orosz nemzeti erők, sem pedig a kommunisták nem
ünnepelnek meg. Csak az oroszországi liberális körök emlékeznek
nosztalgiával a 25 évvel ezelőtti napokra, melyek szabad utat
biztosítottak a nyugatbérenc álszent, alkoholista Jelcinnek az
Oroszország fölötti hatalomba. – Lévén előzőleg májusban Jelcint
megválasztották az Orosz Föderáció Legfelsőbb Tanácsa Elnöki Tanácsának
elnökévé, s így de jure az Orosz Föderáció első számú vezetőjévé vált.
Az áruló Gorbacsov pedig, aki “csak” az addigra már szinte semmit nem
jelentő cím birtokosa; a Szovjetunió elnöke volt ’90 március 15-től, –
lényegében már teljesen ki volt zárva a lényeges döntésekből.
Az ország állapotának folyamatos romlása
mellett Gorbacsov számára a kegyelemdöfést a december 1-jei ukrán
népszavazás jelentette, ahol az ukránok a függetlenedés mellett
foglaltak állást. Oroszország, Ukrajna és Fehéroroszország elnökei a
fehéroroszországi Bresztben 1990 december 8-án tartott megbeszélésükön
létrehozták a Független Államok Közösségét és bejelentették a
Szovjetunió megszűnését. Így lett végül is Oroszország teljesen
“független” állam.
Az Orosz Kommunista Párt
elemzője szerint; egyáltalán nem értékelhető egyértelműen pozitívnak ez
a 25 évvel ezelőtti esemény, melyet ma egyesek az “Orosz függetlenség
napjaként” ünnepelnek. Mert lényegében semmi más nem történt, minthogy a
szovjet nagyhatalom megszűnésével, mind Oroszországban, s a többi volt
szovjet tagállamban, valamint Közép és Kelet-Európában megvalósult a
régi római elv; az “Oszd meg és uralkodj – a Divide et impera”.
A 25 évvel ezelőtti Oroszország a
nyugati demokrácia importálásával nyilvánvalóan nem lett erősebb, sőt
tovább gyengült, – kitéve a dollár árfolyamának, az olajárak
ingadozásának, valamint a nyugati és a globális gazdaságtól való
függőségnek, annak minden válságával, (pl.1998,
2008), együtt. Ehhez képest az utóbbi idő nyugati gazdasági szankciói
lényegesen enyhítettek Oroszország gazdasági függőségén a Nyugattól, –
így lőttek a jenkik jó nagy gólt, – önmaguknak.
Az elemző szerint mindemellett egyszerre “átokként de áldásként” is
kell tekinteni Oroszország 25 évvel ezelőtti függetlenedésére. A
negatív hozadékot nagyjából felsoroltuk, a pozitív pedig az, – bár ezt
részletesebben nem fejtette ki, de mi úgy gondoljuk; – hogy Oroszország
minden gyötrődése ellenére, végre elindulhatott újra a felemelkedés
útján. Mivel mind gazdasági, társadalmi, de katonai erejét is sikerült
összpontosítania anélkül, hogy a perifériák tartósan elvonták volna a
figyelmét. Ez a folyamat Jelcin lemondása (1999 december 31.) után, –
Vlagyimir Putyin Oroszország elnökének való megválasztásával (2000.
március 26-án), s a hivatalos beiktatásával (május 7-én) kezdődött, – s
azóta is tart.
(Ám, ha volt is ellentét az egykori
Szovjetunió nemzetei között, ha túlságosan is felülemelkedett az egyes
népeinek szélsőséges nacionalizmusa, sőt sovinizmusa, – az megint csak a
Nyugat rendszeres aknamunkájának volt köszönhető. – Ahogyan régen, úgy
most is ez a fő módszerük. Mint már fentebb is említettük; “Oszd meg
és uralkodj!” Ez az elv érvényesült a 90-es években a csecsen, majd
később a grúziai válságokban, – de a mára már egyre akutabbá váló ukrán
válságban is.)
***
Többek között ezen okok miatt az
orosz kommunisták szentpétervári szervezete pedig egyenesen szomorú
ünnepnek tartja ezt az úgynevezett évfordulót, – mert szerintük ez a nap
volt az, mikor az árulók segítségével , ahogy írják; “meggyilkolták a
hazát.” Éppen ezért, ezen a szomorú évfordulón a kommunista
párt néhány aktivistája úgynevezett felvilágosító demonstrációt tartott
Szentpétervár belvárosában, hogy elmondhassák az embereknek; valójában
mit is jelent ez az állítólagos “ünnep”, melyet inkább csak a
liberálisok és a polgári körök tartanak meg.
“Oroszország
napja, vagy az Orosz függetlenség napja?” tették fel a kérdést az
aktivisták. “Függetlenség? De vajon kitől? Egy igazi hazafi, egy igazi
kommunista nem tartja ezt a napot ünnepnek, mert az, hogy 1990 június
12-én, az Orosz Parlament képviselői elfogadták azt a nyilatkozatot,
mely Oroszországot önálló, szuverén államnak mondta ki, – s egyben
kinyilvánította függetlenségét a Szovjetuniótól, s annak többi
tagállamától, – nem volt más mint gyilkosság.”
(Mégpedig tömeges gyilkosság
melyben az úgynevezett “rendszerváltás” és “demokratizálódás”
következtében kirobbanó gazdasági, pénzügyi és társadalmi válságokban, s
a már fentebb említett etnikai konfliktusokban, háborúkban több millió
orosz és volt szovjet állampolgár vesztette életét, az elmúlt majd
negyed században. Megvalósult a “Divide et impera” – a szerk.)
“Függetlenedés?” teszik fel a kérdés még egyszer a kommunisták. “Kiktől
is szabadultunk meg? És kiktől nem? Hát a szélsőséges
nacionalistáktól, a sovinisztáktól nem, a náciktól nem – és az
oligarcháktól sem.
Mely oligarchák nem mások, mint az
egykori szovjet pártnomenklatura egyes csinovnyikjai, nacsalnyikjai (és
leszármazottaik – a szerk.) – a hatalmat a saját céljaikra felhasználó,
önmagukat kommunistának hazudó mindenkori kollaboránsok és
haszonélvezők, – kikből mára a már említett nagyhatalmú oligarchák
lettek, a globális pénzügyi tőke helyi komprádor burzsoáziájának tagjai,
– NA EZ NAP VALÓJÁBAN AZ Ő ÜNNEPÜK VOLT. Mert ők húzták ezekből
eseményekből a legtöbb hasznot.”
Vannak, akik tudják, hogy mi az igazi
szabadság. De ők ezen a napon, június 12-én, nem ünnepeltek. Az ő
számukra “Oroszország napja” ezentúl a “Győzelem napja”, (május 9.)
lesz.
Szabad Riport / Bohun