Budapesten tartott kongresszust Kárpátalja

Augusztus 8-án Budapesten tartott kongresszust Kárpátalja ruszin és magyar közössége. A kongresszuson a közösségek koordinációs tanácsot alakitottak.

Beadvánnyal fordulnak a nemzetközi közösségekhez, igy az ENSZ-hez és az EU-hoz, valamint Oroszország, az USA, és Magyarország kormányaihoz, hogy segitsék elő az 1991-es népszavazás határozatát.

A kongresszus ismertette a tényt, miszerint az 1991-ben megtartott Összkárpáti népszavazáson a lakosság 80 százaléka helyeselte és szavazta meg Kárpátalja Különleges Önkormányzat tervét, és az ugyanezen a népszavazáson megtartott Kárpátaljai Magyar Nemzeti Hatóság létrehozását.

A kongresszus hangsúlyozta, hogy a Kárpátalja Régiót Ukrajna részeként föderativ rendszerben képzeli el, és ezt tartja a legfontosabb biztositéknak Kárpátalja ruszin, román, magyar, orosz és más nemzetiségei számára.

Az összejövetelen a résztvevők elitélték a donbasszi Népköztársaságok ellen folytatott kijevi hadjáratot, az Ukrajnában dühöngő fasiszta csoportosulások fékevesztett dúlását.

A kongresszus résztvevői kifejezték aggodalmukat, hogy Kárpátalja melegágyává válhat egy újabb területi konfliktusnak és konfrontációnak.

A ruszin és a magyar közösségek vezetői kijelentették, hogy eltökélt szándékuk megvédeni Kárpátalján a kissebbségek megmaradásának zálogát jelentő nemzetiségi oktatást és nyelvhasználati jogot, valamint a tisztességes emberi lét feltételeit.

(Forrás: http://rusvesna.su)

Az Iszlám Állam iraki erői elleni légicsapások valódi oka

Mindössze egyetlen nappal azután, hogy Barack Obama bejelentette az Irak területén található Iszlám Állam (IÁ vagy IS) előrenyomulása elleni „célzott csapások” jóváhagyását, az Egyesült Államok be is váltotta fenyegetését.

A legalább két hullámban indított légicsapások különböző célpontok ellen irányultak. Az egyik elvileg eltalált egy IS aknavető állást és egy Erbil közelében vonuló konvojt. Az Iszlám Állam erői már csupán félórára jártak Erbil városától, Irak kurd területének fővárosától. A Pentagon szóvivője szerint a csapásokat egy repülőgép hordozóról indított két FA-18s vadászgép teljesítette.

Az amerikai elnök kijelentette, hogy a csapásokra a népirtás megakadályozása, valamint a keresztények és egyéb vallási kisebbségek védelmében volt szükség. Ilyen légicsapásokra Irak területén 2011 óta nem volt példa.

Érdemes azonban megvizsgálni a bombázás kezdeményezésének körülményeit és feltárni, hogy valójában mi is késztethette az amerikai hadsereget, hogy éppen most lépjen, miután hosszú ideig hagyták, hogy a nyugat (ezen belül is az Egyesült Államok) finanszírozásával indított, általa irányított és felfegyverzett ISIS (ILIÁ) hatalmas területeket foglaljon el Irakban.

Miért éppen most kezdtek el bombázni és miért éppen Erbil körül?

A válasz a kérdésre abban az egyszerű tényben keresendő, hogy az Erbil városát körülvevő kurd terület az amerikai olajérdekeltségek központja.

A 1,5 milliós várost a kurd területen működő olajipar igazgatási központjának tekintik, és innen származik az ország olajtermelésének egynegyede. A terület olajtartalékai olyan jelentősek, hogy a kurdok szerint, Iraktól történő elszakadásuk esetén, független kurd államként, a világ kilencedik legnagyobb olajtermelője lennének.



John B. Judis a következőket írta a New Republic oldalán:

Amennyiben az Iszlám Állam átvenné a hatalmat Erbil felett, veszélybe sodornák az ottani olajtermelést és ezzel a globális olajellátást. Az árak emelkedése egy olyan időszakban, amikor az Iraki olaj egyik vásárlója, Európa, még az előző válságból sem lábalt ki, komoly csapást jelentene a nyugat számára. Az olajárak már az Iszlám Állam jelentette veszély hírére is emelkedésnek indultak múlthét csütörtökön és az amerikai olajcégek, a Chevron és az Exxon Mobile, megkezdték munkatársaik evakuálását Kurdisztánból. Az olajkereskedők azonban azt jósolják, hogy az amerikai beavatkozás megállíthatja az árnövekedést.
„Az amerikai légicsapások visszafogják az olajárakat, mivel a lépés demonstrálta az IS számára, hogy meddig mehet el és egyúttal megerősíti a stabilitást Irak déli részén és Kurdisztánban,” nyilatkozta Oliver Jacob, svájci olajipari elemző a Reuters hírügynökségnek.

Az olajtermelés fennakadásával kapcsolatos aggodalmak pedig nem csupán az amerikai, hanem a brit olajipari cégeket is érintik, amik szintén megkezdték munkatársaik evakuálását.

Ezeknek az információknak a birtokában talán értehetőbbé válik, hogy miért indít az Egyesült Államok légicsapást egy olyan szervezet ellen, amit rövid idővel korábban segített hatalomra az általa nyújtott finanszírozással.

Az a helyzet, hogy az al-Kaida, az Iszlám Állam és sok más terrorszervezet, a CIA arab légiójaként működik, elsősorban azzal a céllal, hogy a kiszemelt kormányokat meggyengítsék vagy megdöntsék, és egyúttal állandó mumusként szolgáljanak a hátország lakossága számára, hogy így viszonylag ellenállás nélkül adják fel állampolgári és alkotmányos jogaikat a vélt biztonság fejében.

Amikor azonban egy zsoldos hadsereg az olajtermelést, vagy a világ oligarcháinak egyéb projektjeit veszélyezteti, a problémát gondolkodás nélkül kiiktatják, a veszélyt pedig semlegesítik.

Forrás: Activist Post

Neves holland közéleti személyiségek nyilt levélben kértek elnézés Vlagyimir Putyin orosz elnöktől, és Oroszországtól.

Hogy kik számitanak neves közéleti személyiségeknek Hollandiában – azt mi nem tudjuk. Azt sem tudjuk, hogy a nyilt levelet megjelentető “De Ommekeer” néven emlitett holland állami szervezet miféle-mifajta.

A nyilt levél egyik szerzője A van der Peel, valami neves holland üvegművész. Ennek az állami szervezetnek a honlapján megtalálható a nyilt levél teljes szövege holland, német, és angol nyelven.

Az orosz nyelvű internetes portálok ma reggel ezzel a hirrel nyitottak. Teljes terjedelmében ismertetik a nyilt levelet – természetesen orosz nyelven.

A meglehetősen hosszú irást csak kivonatosan közüljük.

A rendkivül hizelgő megszólitást követően a levél szerzői elnézést kérnek Oroszország elnökétől és Oroszországtól, az őket ért nemtelen nyugati vádaskodások miatt. Ezeket három témakörben emlitik:

1. A sziriai konfliktus kapcsán Oroszországot ért hamis nyugati vádak.

2. A kijevi puccs kapcsán tanúsitott nyugati magatartás elitélése, és az Oroszországot ért rágalomkampány a Krim és Donbassz kapcsán.

3. A lelőtt maláj utasszállitó repülőgép esetének álságos, minden bizonyitékot nélkülöző és Oroszországot bűnbakként beállitani igyekvő nyugati törekvések.

A nyilt levél szerzői elitélik a holland kormány és a sajtó negativ elfogultságát Oroszországgal kapcsolatosan, és kettős mércét emleget a nyugati világban.

A Nyugat “felébredt” polgárainak nevében a donbasszi eseményeket a Nyugat szörnyű imperialista törekvéseinek eredményeként emlitik.

Sajnálkoznak a nyugati médiák elveszett függetlensége miatt, ami pedig a Nyugat törekvéseinek szócsöveiként való felhasználásukat jelenti, és a nyugati polgárok objektiv tájékoztatása helyett a hazugság lett a fő feladatuk.

Sopánkodik a nyilt levél egy sort a Nyugat által Oroszországgal szemben elrendelt gazdasági szankciók miatt, amit pedig egyenesen machinációnak tartanak.

Politikai bölcsességet várnak el Vlagyimir Putyintól, mert ők békét akarnak. Tisztában vannak ugyanakkor, hogy a Nyugat mindent megtesz egy csakis a saját érdekeinek megfelelő új világrend kialakitása érdekében, és teljes mértékben figyelmen kivül hagyja az emberek érdekeit, és semmibe veszi a szuverén nemzetek jogait. Céljai elérése érdekében többmillió ártatlan ember legyilkolásától sem riad vissza, amit elfogadható árnak tekint.

“Nekünk, holland állampolgároknak nagyon fontos a béke és az igazságosság. Fontos a béke és az egyetértés Oroszországgal. Reméljük, hogy meg tudjuk győzni a holland kormányt is minderről, és imádkozunk azért, hogy az országaink között növekvő feszültség enyhüljön.”

-Hát nagyjából ez a nyilt levél tartalmának rövid összefoglalója.

Van a Bal-Rad-nak persze némi fenntartása ennek keletkezése kapcsán. Elsősorban is az, hogy ez a “bocsánatkérés” és bűnfelismerés miért csak pár nappal az orosz viszontszankciók még alig bevezetése után törttént. Jobb lett volna, ha már Valcman Nyalókakirály Megkoronázásakor megirták volna, ha már ilyen jól számon tartják – időben is – a történéseket.

Tény persze, hogy Hollandiát az orosz szankciók meglehetősen súlytják!

Ám meggyőződésünk, hogy nyilt levelet inkább az USA elnökéhez, meg a NATO-hoz kellett volna irni! Nem kifelejtve Jugoszlávia esetét sem!

Persze azért az, hogy egy hollandiai állami szervezet honlapján jelenik meg egy Oroszországtól és annak elnökétől elnézést kérő nyilt levél, az azért meglehetősen jelentőségteljes fejleményként értékelendő.
(Forrás: http://ru.faktxeber.com)

Ősszel szavazatok kellenek - újra felpörgetik a közmunkaprogramot

Az utóbbi héten ismét kétszázezer fölé emelkedett a közfoglalkoztatottak száma - augusztus 1-jétől újraindították a kistérségi startmunka mintaprogramok több elemét is. A téli közmunkaprogram áprilisi véget érésével egyik hónapról a másikra 100 ezer közmunkást küldtek el az önkormányzatok, mert a közmunka - többségében - profitot nem termel, vagyis egyetlen önkormányzatnak sem éri meg a közmunkaprogram fenntartása a választások lezárultával. Erre saját forrásból nincs lehetőség, állami források ilyen célra pedig akkor elérhetőek, amikor a közeljövőben néhány százezer szavazóra lesz szükség - mint például most, a közelgő önkormányzati választások miatt.

A kormány most újra fokozott anyagi támogatást biztosít a közmunkaprogramokra, hogy a közmunkások száma újra 200 ezer fölé emelkedjen. Az augusztus 1-től indított programok részeként a kistérségi startmunka mintaprogramok tagjai belvízelvezetéssel, illegális hulladéklerakó helyek felszámolásával, utak karbantartásával, valamit helyi sajátosságokra épülő programokkal foglalkoznak. Egyik se profittermelő tevékenység, vagyis mindössze addig lesz erre lehetőség, amíg az állam biztosítja az ehhez szükséges forrásokat. Mivel az államnak csak az október eleji választásokig áll érdekében a közmunkaprogram fenntartása, azt követően újra drasztikusan megfogyatkozhat a közmunkások száma. Onnantól, hogy a választások lezajlottak és kifutnak a most elindított programok, a közfoglalkoztatás a kormánynak csak egy fölösleges tétel a költségvetési egyenleg kiadási oldalán.

Bár a közmunkaprogramban foglalkoztatottak száma folyamatosan változik, érdemes megfigyelni, hogy az április országgyűlési választásokat megelőzően 150 ezerrel több közmunkás volt, mint egy évvel korábban. Több alkalommal a közmunkások száma meghaladta a 400 ezret. A választásokat követően ez a szám igencsak megcsappant, amit csak most, az önkormányzati választások előtt kezdenek újra fokozni. Augusztus és december között további 103 ezer közfoglalkoztatott alkalmazására van igény a Belügyminisztérium szerint. Azt követően 4 évig nem lesz szükség a szavazatokra, így a közmunkára várakozókat december felé kellemetlen meglepetések érhetik.

http://www.hidfo.net/2014/08/10/osszel-szavazatok-kellenek-ujra-felporgetik-kozmunkaprogramot

Mi fog történni augusztus 26-án?

A http://www.segodnia.ru tudósitása szerint augusztus 15-én lezárják Odessza régió valamennyi strandját.

A tudósitás szerint a tengerparti strandok katonák és katonai technikai eszközök partraszállitása okán lesznek lezárva.

Az Arciza Arci helyi rádió hiradására hivatkozva a cikk megjegyzi, hogy az Odessza-régió Transznyisztriával határos vidékén 3000 lengyel katona állomásozik teljes technikával.

Ugyanebben a határtérségben az ukrán hadsereg vadul áskálódik, és tüzérségi állásokat épit ki.

A cikk végén pedig fel van téve egy kérdés: mi fog történni augusztus 26-án?
(Forrás: http://www.segodnia.ru/news/144792)

Donbasszban-dacára a hétvégének-zajlanak az összecsapások!

Az északi övezetben Luhanszkot, Gyebalcsevot és Gorlovkát éjjel-nappal lövi Nyalókakirály latortüzérsége. Többre viszont nem mernek vállalkozni. Jenakijevotól viszont egyre távolodni kényszerülnek, mert kissebb partizáncsapatok tizedelik őket rendre. Luhanszk délkeleti gyűrűjén pedig egyre tágitja a rést a milicia.

A középső szakaszon tegnap este egészen váratlanul kiszoritották a latorhordát az önvédelmi erők Krasznij Lucsból, (igaz, a város közelében még délelőtt volt lövöldözés) és most komoly gondok elé néznek a pribékek, hiszen Ilovajszknál ma hajnalban a miliciák felmorzsolták egy csoportositásukat. Ezzel az akcióval viszont szó szerint négyfelé vágták a latorerőket.

Délkelet felől Antracit-irányából, mig Donyeck-irányából szintén harapófogóba kerültek, hiszen északról Jenakijevo felől, nyugati irányból pedig a donyecki miliciák terelgetik őket déli irányba, a Szaur-Mogil halálos övezetébe.

Nyizsnyij Nagolcs és Miuszinszk térségében szintén megtámadta a milicia a valcmanista hordát, és nem áll jól a szénájuk.

Ugyanakkor Donyecktől nyugatra özönlik a latorhad a város felé. Hatalmas katonai menetoszlopokat figyeltek meg, mindenféle technikával.

A Bal-Rad mai információi szerint Donbasszba mintegy hétszáz kárpátaljai férfi van vezényelve. Informátorunk arról tájékoztatott, hogy ezek a túlnyomórészt tartalékos állományú hadkötelesek alig egyhónapos ismeretfelfrissités után kerülnek (vagy kerültek) harctéri vezénylésre. Sorsukról senki nem tud. Feltételezhető, hogy többségük még “tréningen” van.
http://balrad.wordpress.com/2014/08/10/donbassz-ma-4/

A Nyalókakirály hadai által már “kétszer is elfoglalt” Szaur-Mogil parancsnoka (aki egyben a “Vosztok” zászlóalj parancsnoka is) A. Hodakovszkij mondja el ezen a tegnap készült videon a domb jelentőségét, és értékeli a helyzetet.

Oroszul értő olvasóinknak ajánljuk. KIVÁLTKÉPPEN A HÁTTERET!

Újult erővel folytatódik az ukrán offenzíva - elválasztanák a két függetlenedő köztársaságot

Újult erővel nyomul előre az ukrán hadsereg a Donyecki- és Luganszki Népi Köztársaság határai közt. Az újabb offenzíva során megpróbálják ostromgyűrű alá vonni Donyeck területét, vaamint éket verni a két függetlenedő köztársaság harárai közé. Ennek során a déli határtelepülések felé nyomulnak és megpróbálnak kijutni az orosz határig. Az ukrán fegyveresek mostanra visszafoglalták a milíciától a korábban megszerzett Dakovje települést, ami a két köztársaság közti határvonal egyik stratégiai pontja volt.

Továbbra is a milícia ellenőrzése alatt van a Luganszk régió területeinek egy része és több város a Donyeck régióban, amit egy stratégiailag fontos településekből álló korridor választ el az ukrán csapatoktól; a vasárnap a milícia ellenőrzése alá került Gorlovka, Krasznyij Lucs, Dakovje jelenleg a határvonal, utóbbi már az ukrán csapatok ellenőrzése alatt.

A helyi milícia parancsnoka szerint az ukrán fegyveresek megpróbálnak tovább haladni keleti irányba, hogy megszerezzék az orosz határon túlra vezető főútvonalat. Ebben az esetben a fő erődítménynek számító Mihalijovka ellátmány nélkül maradna, mert a hadsereg sikeresen éket verne a Luganszki- és Donyecki Népi Köztársaság, valamint Oroszország közé.

Krasznij Lucs területén jelenleg is kemény harcok zajlanak. Eközben az ellenség felfejlődött és Ilovajszk környékén nagyszámú páncélos haderő jelent meg. Jelenleg a város nyugati és dél-nyugati határainál zajlanak a harcok.


http://www.hidfo.net/2014/08/10/ujult-erovel-folytatodik-az-ukran-offenziva-elvalasztanak-ket-fuggetlenedo-koztarsasagot

A zsidók népirtásai az évezredek alatt

Az első jelentős emberirtást a zsidók Kr. u. 115-117-ben követték el, amikor 260 000 gójt öltek meg Egyiptomban, Északafrikában és Ciprus szigetén. 132-135-ig megpróbáltak minden gójt Izrael országában kiirtani és csak Róma bátorságán múlott, hogy ez a kísérlet nem volt sikeres. 1096-ban német zsidók a saját gyerekeik százait ölték meg, hogy ne tudjanak más vallásra térni, stb, stb. Számtalan más példa sorolható a történelemből.

Legtöbbünk tudja, hogy ortodox keresztények tízmillióit ölték meg zsidók a Vörös Oroszországban, amelyről a zsidók azt állítják, hogy azt Sztálin tette egymaga, valószínűleg puszta kezével, egy korbáccsal és egy pisztollyal. De kevesebben ismerik keresztény nők és gyerekek tízezreinek meggyilkolását a 614-es évben egy zsidó szexuális rítus alkalmából.

Az ötödik század elején a Bizánci Birodalomban nőtt a feszültség, miután a Szíriai Inmesztárban 'néhány részeg zsidó' egy keresztény gyereket feszített keresztre és az Alexandriai éjszakai vérengzés után, amikor zsidók keresztények nyakát elvágták és amely miatt Cyril érsek a zsidókat kiűzte a városból. De a zsidóknak határtalan lehetőségeik maradtak a gyilkolásra Jeruzsálemben , miután a perzsák azt 614-ben meghódították.

"Végre eljött a diadal és a bosszú órája! És ők nem hagyták ki a lehetőséget. A szent várost keresztény vérrel öntözték. Azt mondták, hogy a perzsák nyomorúságos foglyokat adtak el a pénzükért. A zsidók bosszúvágya erősebb volt fukarságuknál. Nemcsak hogy nem volt gátlásuk arra, hogy feláldozzák kincseiket ezek megvételére, hanem mindet meg is ölték (közelítőleg 90 000-et)."

A ferences Cassini da Perinaldo azt írta, hogy a zsidók azért vásároltak keresztény rabszolgákat: "természetesen nem azért, hogy azok a földet műveljék, nem azért hogy drágábban eladják őket, hanem csak azért, hogy önkezükkel lemészárolják őket."

A zsidók könyörtelenül, tomboló gyűlölettel romboltak le és szentségtelenítettek meg minden keresztény szentséget. Minden templomot és kolostort leégettek, gyakran úgy, hogy előbb beterelték a sikoltozó papokat, szerzeteseket és apácákat. Szűz apácákat halálra erőszakoltak Krisztus Kriptájában, utána lemészárolták őket a falakat vérrel fröcskölve le. 26 000 'önkéntes' civil zsidó követte a perzsákat Galileából kifelé vezető útjukon:

"A hívők kegyetlen lemészárlásának és templomaik többségének lerombolásának jutalmául tetőtől talpig véresek voltak. Néhány nap alatt 90 000 keresztény, mindkét nemből és minden korosztályból esett különbséget nem tevő gyűlöletüknek áldozatul "

A filiszteus (palesztinai arab) Strategos szerzetes különös figyelmet szentelt annak a tömeggyilkosságnak, amelyet zsidók a mameli (mamilla) víztárolónál rendeztek, miután a győztes perzsák keresztények ezreit zárták oda be:

"Mint ahogy régen az Urat vásárolták meg ezüstért, úgy vásárolták meg a keresztényeket a víztárolóból... Hány lelket öltek meg a mameli víztárolónál! Hányat hánytak kardélre! Hány fiatal lány, aki undorító meggyalázását visszautasította, halt ott meg!.. Hány szülő pusztult el miután saját gyermeke halálát látta! Hányat lemészároltak! Ki tudja kiszámolni, hogy mekkora tömeget mészároltak le Jeruzsálemben!"

Strategos 66,509 keresztény áldozatról tesz jelentést, ebből 24,518 -at találtak Mamelnél, és ennél sokkal többet a város területén. későbbi keresztény krónikások, mint a görög Theophanes (818 körül) 90 000 keresztény halottról írt.

Érdekes itt azt tanulmányozni, hogy maguk a zsidók hogyan gyakorolták a 'holokauszt tagadását' azokra a tömeggyilkosságokra. amelyeket maguk követtek el. A legjobb példa erre az a 100 millió áldozat, akiket zsidók öltek meg és a tettet egyedül Sztálinra tolják.

1992-ben Anita Shapira azt merte (képtelen módon, de a média legcsekélyebb kritikája nélkül) állítani országában, hogy: "A kényszerítés elleni ellenérzés a zsidók fő jellemvonása lett a nemzedékek során, és ez különbözteti őket elsősorban meg szomszédaiktól.. Ez a beállítottság nem tűnt el a zsidó nemzeti mozgalom megjelenésével. A zsidóknak az az alaptulajdonsága, hogy minden erőszakot mélyen megvetnek, túl mélyen volt a nemzet szellemébe gyökerezve, hogy azt könnyen el lehetne vetni."

Jeruzsálem 1967-es újraegyesülése után az ilyen Clintoni irányzatokat még jobban hangsúlyozták a szakmabeli és műkedvelő izraeli történészek. Egy 19. századbeli zsidó történész szavait , aki azt írta, hogy a 614-es gyilkosságokat "a harc hevében vagy a hódítás szertartásaitól megrészegedve" követték el, csendben kiiktatták a történelem lapjairól miután észrevették, hogy a II. vh német 'atrocitásaitól' ugyanezt lehet mondani.

Ma a tipikus viselkedés a valóság teljes tagadása, például "akkor üldözték a zsidókat Palesztínában, és így biztosan nem mertek volna ilyesmit csinálni." Michael Avi-Yonah 1946-os tanulmányával kezdjük a zsidók múltját tanulmányozni a római és bizánci uralom alatt. Jeruzsálem 614-es meghódítását illetően Avi-Yonah, akinek jelentése a nemrég újraszerkesztett homályos Sefer Zerubavel midrashon alapul, és amely az újraszerkesztés után a gójok megölését nem említi többet, csak nagyon röviden annyit mond, hogy "sok gyilkosság, rablás és pusztítás" történt Jeruzsálemben, de nem mondja, hogy ki követte ezeket el. Azt a látszatot kelti, hogy 'csak perzsák' (végül is régen meghaltak és ma már nem tudnak védekezni) vettek részt a keresztény szentségek elpusztításában.

Avi-Yonah-nak a tagadás stratégiája jó szolgálatot tett más hasonló események tárgyalásakor, mint például az antiokiai zsidók kiűzésénél a hatodik században miután közülük néhányan Szűz Mária nyilvánosan kiállított képére vizeltek, és majdnem rögtön azután, hogy megbocsájtottak nekik és visszafogadták őket, a város zsidói megölték és megcsonkították II Anasztáz pátriarkát a 7. század első évtizedében. II Anasztáz pátriárkával , akli nyilvánvalóan különös gyűlöletük tárgya volt, gyalázatos módon bántak, 'a lehető legbrutálisabban', testét más vezető férfiak testével együtt húzták a városon keresztül, amíg darabok le nem váltak a testről (ismerősen hangzik?), mielőtt elégették. Theophanes szerint "Az antiokiai zsidók kibelezték Anasztázt, kényszerítették rá, hogy egye meg a saját beleit és nemiszerveit az arcába dobták." Sem a kiűzés, sem a nyilvánvaló gyűlölet-bűntény nem található meg Avi munkáinak későbbi kiadásában vagy azoknak fordításában.

Graetz azt próbálja elhitetni, hogy a Jeruzsálemi gyilkosok egy 'megelőző holokauszt túlélői' (hol hallottuk ezt ezelőtt?), akikről 'elképzelhető', hogy mészárlásaik során 'lobbanékonyak' lesznek. "A hivatalnokok önkényessége és a papság fennhéjázása kibírhatatlan szenvedést okozott nekik." Graetz érthető módon homályos a hamis provokáció természetét illetően, de későbbi 'történészek', pl. Samuel Krauss azzal tölti ki ezt a nyilvánvaló űrt, hogy Phocas király (602-610) néhány évvel azelőtt egy rendeletet adott ki, amely szerint zsidóknak kötelezően meg kell keresztelkedniük. Ez az állítás egy kéziraton alapult, amely (hasonlóan a Cion Bölcseinek Protokolljaihoz) 1890-ben jelent meg először.

Egy másik zsidó, Baron, a szociális és vallástörténetében egyszerűen elfelejti a keresztény áldozatok említését és csak annyit mond, hogy a perzsák később 37 000 keresztényt kitelepítettek. Perzsák és nem a zsidók voltak felelősek az öldöklésért, mert az, hogy a város hősi védőinek a testét nem temették el, ellentmondott a zsidó gyakorlatnak.(?). Az olvasó ezek után könnyen azt a képet kapja, hogy 614-ben egyetlen zsidó sem látott egy csepp keresztény vért sem.

1961-ben, abban az évben, amikor Hilberg először hozta az 'Európai zsidók elpusztítása' c. könyvét nyilvánosságra, jelent meg Poliakov: 'Az antiszemitizmus története' c. műve. Megjegyezte, hogy amikor 614-ben a perzsák megtámadták Jeruzsálemet, a helyi zsidók 'szövetségbe léptek velük', de nem említi ennek a szövetségnek a következményeit a helyi keresztény lakosságra. Mindazonáltal megjegyzi, hogy 'miután a bizánciak visszafoglalták a várost, a keresztények kegyetlenül bosszút álltak. Miért? A figyelmes olvasó csak csodálkozik.

Poliakovnak mint Hilbergnek (de nem mint Shakespearenek) nehézségei voltak a zsidók és a kegyetlenségek azonosításával, kivéve, ha ők voltak az áldozatok.

Colbi 1965-ös 'A kereszténység rövid története a Szentföldön' c. művében röviden megemlíti, hogy 614-ben, Jeruzsálem perzsa megszállása kapcsán 'a legtöbb keresztényt megölték és templomaikat leégették'. Colbi nem említi a zsidók szövetségét a hódító perzsákkal.. Megjegyezte viszont, hogy a monofizita keresztények állítólag mélyen gyűlölték az ortodox keresztényeket és ez az 'bosszúvágy' az előbbieket 'nyíltan a perzsák oldalára hajtotta'.

Ebből az olvasó azt következtethetné, hogy a perzsák ölték meg az ortodox keresztény foglyokat más keresztények segítségével, mindkettő teljes hazugság.

És így, a David Ben-Gurion szerkesztésében megjelent 'a zsidók és országuk'-ban Benzion Dinur, 1951-55-ig oktatásügyi miniszter magára vette a zsidók szerepének leírását Palesztína 614-es meghódításakor és további szerepüket Jeruzsálemben: " Úgy tűnik, hogy nagyban segítették a hódítást a perzsák oldalán speciális zászlóaljakban, amelyek Jeruzsálem ostromában résztvettek. Három évig Jeruzsálem teljesen a zsidók ellenőrzése alatt állt. Az ellenszegülő keresztényeket keményen sakkban tartották, sok papot bálványimádóként halálra ítéltek, és anyagot gyűjtöttek az új templom építéséhez.

Elfelejti megemlíteni, hogy sok ezer keresztényt nyilvánvalóan lemészároltak és templomaikat is nyilvánvalóan lerombolták. Ehelyett, Yad Vashem volt igazgatója (ahol a hat millió 'holokauszt' áldozat néhány százezrének nevét őrzik) egyszerűen azt mondja olvasóinak, hogy ellenszegülő keresztényeket keményen sakkban tartották (valószínűleg ahogy Önt vagy engem fognak egy napon sakkban tartani).

Jeruzsálem 1968. Az emberiség szent városa állítja, mint egy izraeli hadseregjelentés néhány arab terrorista megöléséről (asszonyok és gyerekek), hogy: "Jeruzsálem elfoglalása során sok keresztényt öltek meg és templomokat romboltak össze. Valaki ölt. Valaki rombolt."

Colbi (most a vallási ügyek minisztériumában) 1969-ben kiadott egy kibővített de még mindig bűntelen változatát az 'A kereszténység a Szentföldön: múlt és jelen' c. műnek. Szintén 1969: 'Jeruzsálem:múlt és jelen', Naftali Arbel szerkesztésében (amelyben a pápa fényképe is benne van, ahogy a találkozás kövét megcsókolja), csak annyit mond: "Az ellenség bevette Jeruzsálemet és sok szép épületet összeromboltak". Egy szóval sem említi a zsidó gyújtogatást, sem a keresztény áldozatok tízezreit.

A Héber egyetem háromkötetes A zsidó nép története csak annyit mond, hogy a zsidók folytatták a keresztények kiűzését és templomaik eltávolítását. Szó sincs a tízezrek legyilkolásáról és más zsidó kegyetlenségről.

Hihetetlen, kivéve azoknak közülünk, akik tudják, kinek az ürülékét eszi ma a római katolikus egyház. Boudet jól illusztrált 'Jeruzsálem története', amelyet az egyház 'nihil obstat' jóváhagyásával adták ki azt állítja, hogy: "A katonák (akik perzsák voltak), gyilkoltak, fosztogattak és felgyújtották a templomokat és a kolostorokat". Így Baldi bevezető Jeruzsálem jegyzetei az új katolikus enciklopédiában, feltehetőleg a Vatikán szellemében, arról a 'félelmetes csapás'-ról írnak, amelyet a keresztények 614-ben Jeruzsálemben azoktól az ördögi perzsáktól szenvedtek el.

A mostani hivatalos zsidó enciklopédiában azt lehet olvasni, hogy a perzsa csapatok 614-ben "zsidó szövetséggel" bevették Jeruzsálemet, de aztán rögtön a meghódítás után csodálatos módon eltűnnek a színtérről: "A város falát lerombolták, sok lakos meghalt, Zahariás patriárkát és a Szent Keresztet száműzték, így aztán senki sem fedte fel, hogy kik voltak a gyilkosok és kik az áldozatok."

Aztán a zsidók csodálatos módon újra megjelennek a vérontás után, hogy átvegyék az uralmat a város fölött. Mamilla a zsidó enciklopédiában csak víztárolóként jelenik meg, mondván, hogy a Mamillai medencét először a bizánci időkben említették, részleteket nem említve. Ez olyan, mintha valaki azt mondaná, hogy Auschwitz először 20. századbeli iratokban jelenik meg!

Andrew Sharf egy 1971-ben a Littman Library of Jewish Civilization által kiadott-es könyvben azt hallucinálja, hogy a gyilkosságok a "kékek és zöldek művei, akik vitájukat Antiokiából ide hozták", de mint mindenütt, lehet hogy zsidók is voltak köztük.

1980-ban a honvédelmi minisztérium kiadtak a kétkötetes History of Erets-Yisrael-ben azt írják, hogy a perzsák vezették Jeruzsálemet keresztény lakosságának lemészárlását, és sok templomot felgyújtottak a Szent Sírral egyetemben. A hódítás után átadták a várost a zsidóknak, akik szigorú rendet léptettek életbe a hódítás utáni anarchia helyett. 1981-ben a zsidók azt állították, hogy 30 000 főnyi csapatuk volt akik a csata után Jeruzsálemben teljesítettek szolgálatot.

1982-ben Baras jelentette, hogy a perzsák 3 napig jelentős öldöklést hajtottak végre, amikor állítólag zsidók megvásároltak néhány keresztény foglyot és lehet, hogy valahol, valamikor néhányat meg is öltek közülük, de "ennek a részletes megvitatása eltérne könyvünk célkitűzésétől".

Wagner 1988-as Jeruzsálemi illusztrált útikalauza (Teddy Kollek polgármester előszavával) a Mamillai medence bemutatásánál elmondja, hogy itt "614-ben sok keresztényt öltek meg a perzsák."

1989-ben az izraeli régészeti hatóságot felkérték, hogy vizsgálja meg csontvázak ezreit, amelyek Mamilla közelében vannak eltemetve, mivel rabbik egy építési terv leállítását követelték, ha ott akár egy zsidó körömdarab is található! Természetesen három év ásatásai után a kormány jelenthette, hogy nincs miért aggódni, mert ez egy bizánci temetőhely volt amelyet össze lehet a 614-es tömegsírral kapcsolni, amelyet keresztény iratok írnak le a perzsa invázió idejéről. A jelentés írója, Reich nem látta szükségesnek megemlíteni, hogy zsidók követték el ezt tömeggyilkosságot.

Ben-Dov ' Jeruzsálem: Ember és kő', 1990, c. művében arról fantáziál, hogy Jeruzsálem meghódítása közben zsidó katonák tüzesen támadták a keresztény lakosságot és azok vezetőit, akiket a három évszázados keresztény uralom alatt elszenvedett igazságtalanságokért tartottak felelősnek .

Hershel Shanks a 'Jeruzsálem: Egy építészeti életrajz', 1995 műve csak azt említi meg, hogy a perzsák a templomokat lerombolták, de nem szól a keresztények lemészárlásáról és a zsidók szerepéről. Az 1995-ös főiskolai szöveggyűjtemény Zot Yerushalayim azt magyarázza, hogy zsidó katonák keresztény ellenállókat (azaz terroristákat?) támadtak három napon át míg a perzsák a templomokat rombolták le és az apácákat erőszakolták meg.

Végül is Naor 1996-ban írt 'A reménység városa: Jeruzsálem a bibliai időktől máig', amerikai és izraeli intézmények közös terméke, amelyet Jeruzsálem 3000-ik születésnapjára hoztak ki. "Amikor a perzsa hadsereg északról támadta meg Palesztínát, Galileában csatlakoztak a zsidók hozzájuk. A perzsák két hadosztállyal támadtak Jeruzsálem irányában. Perzsa katonák három napig tomboltak a városban, gyilkolva a lakosokat, felgyújtva a templomokat és raboltak. Különösen a keresztény papok voltak célpontjaik. A perzsák nem különböztették meg az ellenséges kormányt és az annak szolgáló papságot."

A zsidók végül újra megjelennek az elbeszélésben a keresztények lemészárlása után, templomaik összerombolása, a pátriárka és a Szent Kereszt száműzése után. A zsidók, így tanuljuk, valahogy részt vettek a háborúban és később a közigazgatásban. Csak a gonosz perzsák tomboltak, raboltak és gyilkoltak ezalatt. Ebből a híres és ünnepélyes leírásból nem tudja meg senki, hogy 614-ben bármelyik zsidó látott-e egy csepp keresztény vért is.

Mások, mint Schäfer az 1995-ben kiadott A zsidók története az ókorban c. könyvben azt magyarázza, hogy a zsidók történelmi kritizálása keresztény forrásokból származik amely természetesen a dolgokat tiszta keresztény szemüvegen át nézi és így megbízhatatlan, mint ahogy egy gázosítási szemtanú is megbízhatatlan lenne, akit jól megfizetnének történetéért.

Hasonlóképpen, minden más zsidó kegyetlenség ilyen csodálatos módon a zsidó szemében megbízhatatlan források kritikátlan elfogadása, hibás feltételezés és antiszemita fantázia. Hé! Majdnem pont úgy, mint azok a gyűlölt 20-ik századbeli holokauszt revizionista fattyúk (de azok lényegesen ésszerűbben) teszik!

Így ahogy a nemzetközi zsidóság holokauszt-zsarolási igényei nőttek, hogy pénzük legyen arra, hogy Izrael elnyomja az arabokat mindenütt, és a zsidó SA-t megvásárolja, hogy a zsidók támadóit mindenütt elnyomja, úgy tűnik, hogy a zsidó történészek, különösen azok, akik oktatási és kutatóintézetekben dolgoznak zsidó kurvákká lesznek. A modern ún. tudós kurvasága, akkor is, ha tekintélyes egyetemeknek és alapítványoknak dolgozik, ennek a legszomorúbb eredménye. A szegény gyanútlan olvasónak azt a képet adja, hogy a tudásanyag, amit nyújt, széles tudáson nyugszik és nemcsak zsidó ideológiai és pénzszerzési eszköz.

Azt gyanítja az ember, hogy a múlt zsidó tömeggyilkosságainak elismerése elleni ellenállás azzal a kívánsággal függ össze, hogy magukat az általános különbségelismerőként mutassák be, akikhez az egész világon bárki bármilyen véleménykülönbséget vihet, és ők azt megoldják mindezt óránként és személyenként 300 dollárért, természetesen.

És így ferdül minden igazság zsidó hazugsággá és minden másra fogott gyilkosság zsidók gyilkosságává!!!..

Hírfigyelő Szolgálat

Beszélni tanítják az amerikai külügyi szóvivőt

Az amerikai külügyminisztérium 545 ezer dollárt fizet a politikusoknak beszédkészség-fejlesztésre és kommunikációs kiadásokra, - egy floridai központú, AMTIS Inc. nevű cég fog magánórákat adni a külügyi tisztviselőknek, mert a közelmúltban a kongresszusi képviselők egyre gyakrabban teszik szóvá a külügyérek alkalmatlanságát az általuk betöltött pozícióra.

Ahelyett, hogy a posztra alkalmas személyeken vennének fel, az alkalmatlan személyek "valakinek a valakije" alapon megtarthatják vezető beosztásukat. Az adófizetők pénzéből eltartott, pozícióikra alkalmatlan amerikai tisztviselőket - szintén az adófizetők pénzéből - megtanítják érthetően beszélni, valamint külön tanfolyamot tartanak nekik, amin keresztkérdésekre kell válaszolniuk az amerikai külpolitikával kapcsolatban.

A tanfolyam extrém nehézségűnek bizonyulhat, mert az amerikai külpolitika lépéseinek megindoklása kapcsán minden eddiginél nagyobb és komplexebb hazugsághalmazt kell tudniuk, akár álmukból felébresztve is. A külügyi szóvivőnek ez többnyire nem sikerül, és nem vagy csak hibásan és önellentmondásokkal telítve tud válaszolni a riporterek kérdéseire.

Jen Psaki külügyi szóvivő legutóbbi botlása volt, hogy bejelentette; fokozottan aggódik az orosz légierő és légvédelem az ukrán határon, az Asztrahán térségben tartott gyakorlatai miatt. A külügyi szóvivő feltehetőleg korábban még soha nem látta térképen azt, amiről nyilatkozott, mert az Asztrahán térség nem Ukrajna határán van. A történtek külön érdekessége, hogy Jen Psaki sokszoros botlásai ellenére továbbra is megtarthatja pozícióját, sőt mitöbb, az általa lejáratott ország állampolgárai fizetik meg a tandíját.

http://www.hidfo.net/2014/08/10/beszelni-tanitjak-az-amerikai-kulugyi-szovivot

A hunok balkáni háborúi – a Keletrómai Birodalom adóztatása

Nemrégiben adtunk hírt a szikáncsi aranykincset bemutató vándorkiállításról, az “Atilla kincsről”, amely minden bizonnyal a Hun Birodalomnak folyamatosan megküldött kelet-római adó részét képezte. A mostani írásunkban megpróbáljuk röviden bemutatni a Keletrómai Birodalom folyamatos adóztatásának hátterét, és a hunok balkáni hadjáratait, emellett nem titkolt célunk, hogy a köztudatba beivódott tévképzeteken változtassunk.

A hunok Balambér vezetésével a 370-es években lépik át a Volga folyót. Viharos gyorsasággal győzik le az alánokat, előbb a keleti, majd a nyugati gótok birodalmát döntik meg. Alig egy évtized alatt erős birodalmat építenek ki, amely Ázsiától a Kárpátokig húzódott. Az eurázsiai sztyepprendszer minden népét uralmuk alá hajtották, vagy legyőzték vagy pedig önként csatlakoztak a hun törzsszövetséghez. A villámgyors és félelmetesen erős hun támadás hatalmas méretű népvándorlást idézett elő Európában. A keleti germán és a különböző iráni eredetű állattartó népek fejvesztett menekülésbe kezdek (már akik nem csatlakoztak a Hun Birodalomhoz), és elözönlötték egész Európát.

A hunok új európai birodalmuk megszilárdítása után az első tapogatózó támadást 395-ben, akkor indították a Római Birodalom ellen, amikor a két birodalomfél polgárháborús helyzetbe sodródott. A 400-as évek elején Uldin nagyfejedelem alatt is feszült lett a viszony a Kelet-rómaiakkal, több alkalommal betörtek a hunok a Balkán félszigetre. A hun külpolitika ebben az időszakban a nyugat-rómaiakkal szövetséges viszonyt alakított ki. A Nyugat-Római Birodalom élethalál harcát folytatta a gótokkal és a különböző germán törzsekkel. A hunok érdeke azt diktálta, hogy a harcoló felek közül egyik se erősödjön meg, ezért a gyengébbik fél mellé álltak. A rómaiakkal történő szövetkezést azzal is magyarázzák, hogy a nyugati gótokat a hunok szökött alattvalóknak tartották, így Alarich gót fejedelem és a rómaiak közötti háborúban az utóbbiak mellé álltak. Azonban a kelet-rómaiakkal inkább feszült viszony állt fenn, Uldin nem nézte jó szemmel a keleti-birodalom erősödését, hiszen ezzel veszélyeztetve voltak a Dunától északra elfoglalt hun területek. A nagyfejedelem 400 és 410 között számos támadást indított a Balkánra, hasonlóképpen a keletrómaiak is többször nyomultak észak felé, vissza – visszafoglalni elveszett területeiket, illetve próbálták a határsávot minél északabbra kitolni.

A Balkánra támadó hunok – Angus McBride festménye

Az első igazán nagy támadássorozatot 422-ben indították meg a hunok. Valószínűleg ezután a hadjárat után kezdi el fizetni a Kelet-római Birodalom évi rendszeres 350 libra arany adóját a hunoknak. A 420-30-as évek balkáni háborúiról kevés forrás számol be részletesen, de a gyér adatokból is viszonylag pontosan kihámozható a háborúskodás oka. A keletrómaiak a birodalmukat fenyegető hun nagyhatalmat számtalan eszközzel próbálták gyengíteni.

A hunok és a behódolt népek – Angus McBride elképzelése szerint

Ezek közé tartozott, hogy a hunoknak alávetett népeket a hírszerzőikkel folyamatosan lázították, és a békésebb időszakokban hun területekről toborozták zsoldosaikat a keletrómai hadseregbe. Ez utóbbi tevékenységüket Rua (Ruga) megtiltotta, azonban a 430-as évek elején történt titkos agitáció túl jól sikerült, kitűnően bemutatva a később elhíresült “bizánci politikát”. A keletrómaiak lázadást szítottak a Hun Birodalom déli határánál, az Al-Dunánál élő törzsek között. Az amilzurok, itimarok, tonsurok és boiskok átálltak a keletrómaiakhoz. Ruát felháborította a bizánci agitáció és rögtön átcsapott seregével Trákiába, de egyben tiltakozó követet is küldött Konstantinápolyba. A követjárás közben, 434-ben váratlanul meghalt a nagy hun uralkodó. Ebben az időben került hun fennhatóság alá a Duna bal partja után Pannónia tartomány is, és került át a Hun Birodalom székhelye a Kárpát-medence szívébe. Itt épült ki a birodalom új királyi orduja, valahol a Nagy Alföld területén. A fennmaradt források szerint  Rua szabályozta a déli irányú kereskedelmet, határvárosokat jelölt ki a keletrómaiakkal való áruforgalom lebonyolítására. Ez utóbbi adat is jól mutatja, hogy a hunokról kialakult képet, mely szerint színtisztán pusztító – barbár harcosok lettek volna, némileg korrigálni kell.

A Rua által megkezdett 434. évi tárgyalásokat végül utódai, Atilla és bátyja Bleda (Buda) fejezte be. A békeszerződés megkötésére a keletrómaiak magas rangú küldöttséget küldtek, remélték, ezzel a gesztussal engedményeket érhetnek el az új hun fővezetésnél. Az előkelő küldöttséget Plinthas volt consul és tábornok illetve Epigenes questor vezette a Duna és a Morava folyók egyesülésénél Margus városával szemben álló Constantia erőd falai alá. A Bizánci történetíróktól tudjuk, hogy Bleda és Atilla lóháton ülve fogadták a keletrómai küldöttséget (akik kénytelenek voltak szintén lóra szállni a tárgyaláshoz). A 435-ben megkötött “margusi béke” (vagy constantiai szerződés) tulajdonképpen egy hun békediktátum volt.

A margusi béke kivonata:

A keletrómaiak nem tárgyalhatnak és nem köthetnek szövetséget hun fennhatóság alatt álló illetve hunokkal háborúzó népekkel.

A keletrómaiakkal a kijelölt határ menti városokban lehet csak lebonyolítani az áruforgalmat. Mindkét fél kötelezte magát a nyilvános piacok tiszteletben tartására.

A keletrómaiak hun alattvalókat, illetve hunoktól szökött hadifoglyokat nem fogadhattak be. Kötelesek voltak kiadni a legutóbbi lázadásban résztvevőket a hunoknak.

8 solidus/ fő áron kiválthatták a keletrómai hadifoglyokat a hozzátartozóik.

A Keletrómai Birodalom által eddig fizetett 350 font arany évi adót 700 fontra emelték. (700 font az 50400 solidus arany volt, ami nagyjából 230 kg arany súlya.)

.

A szerződés kikötései súlyos feltételek voltak a keletrómaiakra nézve. Nemcsak a megemelt évi 700 fontnyi adó miatt, hanem mert gyakorlatilag lezárták a keletrómaiak északi határait a hunok. Innentől fogva a zsoldosseregükbe sem toborozhattak utánpótlást az északi barbár területek lakosságából. Megszüntették a konstantinápolyi ügynökök (akik sokszor kereskedőként járták a vidéket, információt szereztek, lázították a hun alattvaló népeket) szabad utazását és ezzel az intrikáikat a Dunától északra.

A hunoknak fizetett adó – II. Theodosius Konstantinápolyban kibocsátott pénzérméi

.

440-443. évi balkáni háború

A hun vezetésnek fő célkitűzése, hogy a keleti és a nyugati római birodalmakat egymástól eltávolítsa, ne alakulhasson a hun birodalom környezetében olyan erő, amely hathatósan tudna fellépni a birodalmuk ellen. Atilla és Buda is követte elődeik politikáját, nyugattal szövetséges, kelettel jobbára ellenséges viszonyban álltak. Mint fentebb bemutattuk a hunok kezdetekben komolyan támogatták a nyugat védekező háborúit a különböző germán népek ellen, azonban 439-től az észak-afrikai Vandál Királyság (szintén germán nép) Karthágó elfoglalása után, inváziót indított a Nyugat-római Birodalom ellen. A vandál flotta Szicíliát és Rómához tartozó szigeteket támadta, erre az eseményre már a keleti testvér birodalom is reagált. II. Theodosius óriási flottával sietett a nyugatiak segítségére és jelentős számú segédhadat küldött Szicíliába. Erre az időszakra szorosabbá vált a keleti és nyugati római birodalmak viszonya, hiszen II. Theodosius még szorosabbra vonta az amúgy is meglevő családi kapcsolatait III. Valentinianussal a nyugati császárral. (II. Theodosius pártfogoltja Valentinianus, aki a keleti uralkodó lányát feleségül vette.) A két birodalom összefogásának veszélye, illetve a vandál támadás kínálta alkalom kihasználása, cselekvésre ösztönözte a hun fővezetést. Itt kell megjegyeznünk, hogy néhány történész arra a következtetésre jutott, hogy a hun diplomácia folyamatos kapcsolatot tartott fenn a Vandál Királysággal.

A 440-443-as években lezajlott balkáni háborút a fenti események indították el, azonban a háború közvetlen okaiként több cselekményt is fel lehetetne sorolni. Béke idején a Kelet-római Birodalommal igen élénk kereskedelmi kapcsolat folyt, azonban napirenden voltak a határmenti incidensek. A háború kitörésében volt alkalma mindkét félnek a másikat hibáztatni. Konstantinápoly vádolta a hunokat a határmenti vásárvároson való rajtaütéssel. A hunok a bizánci toborzások és lázítások folytatását rótták fel a keletrómaiaknak, illetve egy sírrablási esetet, melyben Margus püspökét vádolták avval, hogy Duna északi partjára átkelve kifosztotta és megszentségtelenítette a hun királyi sírokat. A kölcsönös követjárás eredménytelen maradt, a hun támadás nagy erőkkel megindult, Buda csapatai áttörték a dunai limest. Margus bevétele után Singidunum (azaz Nándorfehérvár a mai Belgrád) következett és Sirmium (Szávaszentdemeter /Sremska Mitrovica/). 442-ben Naissus (Nis) ostrománál fennmaradt a hun ostromtechnika leírása. Priscos kivonatolója leírja, hogy Naissus mellett a hun sereg hidat vert a folyó két partja között, majd a körülzárt várost az ostromeszközeikkel megostromolták. A hunok folyamatosan nyílzáporral árasztották el a falakat, lehetetlenné téve a komoly védekezést, majd az ostromgépekkel ütött réseken keresztül, és létrákon átmászva megrohamozták a várost. Naissus várának lerombolása után a hun hadak bevették Serdicat (Szófia), a trákiai Philippopolist (Plovdiv), és Arcadiopolist. A hun fősereg már Konstantinápolyt veszélyeztette. Sok történész kisebbíteni próbálja a hunok hadierényeit, mondván az elfoglalt városokban csak a miliciák védekeztek, a keletrómai fősereg a vandálok ellen harcolt. Azonban 442 végére a hun támadás miatt Konstantinápoly visszarendelte a keleti fősereget, majd a Gallipoli félszigeten meg is ütközött egymással a két nagyhatalom. A chersonnesosi csatában először csapott össze a római birodalom nagy nyíltszíni csatában a hunokkal, akik a híres hadvezér, Aspar vezette keletrómai hadsereget tönkreverték.

Buda és Atilla hadjárata óriási sikernek bizonyult, a legfőbb eredmény a dunai limes áttörése és megsemmisítése volt. A nagy erődöket lerombolták és elfoglalták a Száva vonalát is, Pannonia Secunda tartomány egészében a hunok birtokába került. A béketárgyalásokat Anatolius senator vezette a keletrómaiak részéről. 443-ban kötötték meg az “Anatolius első békéje” néven ismert szerződést. Az anatoliusi béke súlyos kötelezettségeket és terheket rótt Konstantinápolyra.

Az évi adót 700-ról 2100 font aranyra (azaz a háromszorosára) emelték.

A harcok alatt elmaradt tributumot egy összegben követelték a hunok, így egyszerre 6000 font (majdnem 2 tonna, 1962 kg!) aranyat kaptak meg.

A római hadifoglyok kiváltásának összegét 6-ról 12 solidusra emelték.

A rómaiak kötelezettséget vállaltak a hun szökevények kiadatására, valamint arra, hogy a hun földről menekülőket nem fogadják be a jövőben.

Ezt az óriási mennyiségű éves adót Konstantinápoly egészen 450-ig fizette, akkorra Atilla figyelme már teljes egészében a nyugati római birodalom felé fordult. 447-ben még Atilla indított el egy újabb balkáni hadjáratot, melyben szintén Konstantinápoly falai alá jutottak seregei, majd a krónikák szerint mintegy 70 várost dúltak fel a Thermophülai szorosig. A 448-tól elinduló béketárgyalások során járt Priszkosz rétor Atilla udvarában, a keletrómai titkár ebben az időszakban kezdte írni 8 kötetes művét a korszak eseményeiről. Az évekig elhúzódó béketárgyalások lényegi változást nem hoztak a kelet-rómaiak adóztatatásában, azonban 450-re Atilla már a Róma elleni háborúra készült, így a Keletrómai birodalommal -elkerülve a kétfrontos hadviselést- békésebbé vált viszonya.

Bíró Csaba

6 dolog, amiért magas IQ-val nehezebb a beilleszkedés

1. Gyorsabb vagy, mint az átlag

Ha a benned ketyegő processzor órajele lényegesen magasabb, mint a környezetedé, az abból látszik a legjobban, hogy gyorsabb vagy. Gyorsabban földolgozod a bejövő infókat, gyorsabban kinyered belőle a számodra hasznos részeket, és gyorsabban is reagálsz rájuk.

Csoportban ez azt jelenti, hogy te már azelőtt kitalálod a megoldást, hogy a többiek egyáltalán észrevennék, hogy van valami probléma. Ezért gyakran sok időd megy el arra, hogy meggyőzd a többi embert arról, hogy a probléma egyáltalán létezik (és ha nem vagy kellően karizmatikus megjelenésű, hanem inkább fura ufónak nézel ki, akkor rendre le is söpörnek az asztalról). Ha túl gyakran és túl lendületesen állsz elő az észrevételeiddel, akkor egy idő után arrogánsnak fognak tartani, ezért megtanulsz csendben maradni, és csak néha ereszteni el egy-egy éleslátó megjegyzést.

2. Műveltebb vagy, mint az átlag

Ez akkor is így van, ha a formális végzettséged nem magas – egyszerűen azért, mert információfüggő vagy. Muszáj állandó jelleggel információkat fogyasztani, mert ha nem teszed, az idegsejtjeid éhenhalnak a fejedben. Emiatt és a fent részletezett „gyorsaságod” miatt több információt dolgozol föl egy nap, mint más emberek, s emiatt olyan dolgokról is tudomást szerzel, amikről a legtöbben nem. Ha jó a memóriád, könnyen elő is tudod őket hívni, és villanthatsz.

3. Nagyobb komplexitással látod át a dolgokat, mint az átlag

Gyors vagy, tájékozott és hatékonyan felismered a mintázatokat, ezért általában több lépéssel tudsz előre gondolkozni az élet sakktábláján, mint a legtöbb ember. Ennek persze megvannak a hátulütői is: lassabban, körülményesebben hozol döntéseket, és látsz hozzá mindenféle feladathoz, és persze jobban is szorongsz. Lassan döntesz, mert több tényezőt mérlegelsz, mint mások, magasabbra teszed a lécet a feladatoknál, mert eleve több szempontot veszel számításba. (És el sem tudod képzelni, hogy mások nem – s ráadásul mindig azt hiszed, hogy neked objektív mércével mérve kell nagyot alkotnod, holott többnyire elég csupán a veled versengőket legyőznöd).

A szorongás pedig… ha világosan átlátod, hogy milyen igazságtalan a világ, mennyire az erősebb és az erőszakosabb joga mozgat mindent, és az emberek mennyi gonoszságra képesek, azt nehezen tudod kiiktatni a világképedből. Ez a felismerés ugyanis óhatatlanul annak belátásával jár, hogy az egyes ember mennyire magányos, sérülékeny és kiszolgáltatott ebben a barátságtalan és ellenséges világban – ami annyira elemi erejű, hogy a léted alapjait fogja megingatni.

A kérdés az, hogy mit kezdesz ezzel az információval: hagyod, hogy maga alá temessen a depresszió, vagy találsz valamilyen adaptív megküzdési stratégiát?

4. Állandóan „fordításra” kényszerülsz

Ha a saját „anyanyelveden” beszélsz a többi emberrel, az értetlenség falaiba ütközöl. Gyorsaságodat a legtöbben nem tudják követni, azokat a könyveket, filmeket, programnyelveket, matematikai tételeket stb., amikre természetes módon utalgatsz, a többiek nem ismerik, a „sakktáblán” pedig nem tudnak követni, és nem is értik, hogy hogyan jutottál arra a következtetésre, amire. (Munkahelyi szituációban ez jelentheti azt, hogy amikor megfogalmazod a „jóslatodat”, akkor mindenki hülyének néz, és csak akkor ismerik el, hogy igazad volt, amikor már megtörtént a baj.) Jobb esetben csak értetlenséggel reagálnak, rosszabb esetben viszont a viselkedésedet az arrogancia jeleként értelmezik, és így is reagálnak rá.

Ezért a legfontosabb, amit egy magadfajta megtanul, az az, hogy hogyan mérje föl a másik ember intellektusát és műveltségét, és hogyan igazítsa a kommunikációját ehhez a szinthez. Az NT-k többnyire már gyerekként elsajátítják ezt, az aspik pedig sokszor csak a késő huszonéveikben kezdik el észrevenni ennek szükségességét. (A férjem pl. nem „fordít” semmilyen közegben, ő mindenhol ugyanazokat a sokrétegű kulturális referenciákkal tűzdelt mondatokat tolja, aztán vagy megértik az emberek, vagy nem. Többnyire persze nem.)

Ez különösen akkor okoz problémákat, ha nő vagy, mert egy nőnek még kevésbé megengedett, hogy nyíltan megmutassa az intelligenciáját. Ha ellentétes neművel gondolkozol kapcsolatokban, ez pláne problémákat fog okozni. (De olyan partnert kell keresni, aki nem azokra a nőkre pályázik, akikhez képest minden tekintetben fölényben lehet. Sőt, az sem zavarja, ha bizonyos dolgokban meg te vagy fölényben.)

5. Intelligencia nemegyenlő siker (legalábbis önmagában)

Arisztotelésszel szólva az átlag fölötti intelligencia csak a potencia, de nem az aktus. Aktus akkor lesz a dologból, hogyha olyan emberek vannak melletted, akiktől megkapod a kellő támogatást. Ha olyan tanáraid vannak az iskolában, akik felfedezik a tehetségedet, és támogatnak annak kibontakoztatásában. Például azáltal, hogy olyan feladatokat adnak, amik megfelelnek a szintednek, ugyanakkor kellő kihívást jelentenek, például oly módon, hogy átsegítenek a válságokkal teli időszakokon, amikor a szorongás miatt nem tudsz teljesíteni, vagy azáltal, hogy figyelembe veszik, hogy az átlagon felüli intellektusnak gyakori kísérője az is, hogy kevéssé tiszteled a tekintélyt, és nehezen tudsz hierarchikus szettingekben létezni. Akik elmondják neked azt, hogy a kiemelkedő iskolai teljesítménynek éppúgy feltétele a megfelelő időbeosztás, a feladatok helyes priorizálása és a hatékony tanulási stratégiák, mint a számítási teljesítmény maga, és segítenek abban is, hogy ezeket elsajátítsd.

Ha nincsenek ilyen tanáraid, akkor könnyen lehet, hogy úgy éled le az életed nagy részét, hogy nem is vagy tisztában a képességeiddel. Az persze átjön, hogy többnyire okosabb vagy azoknál az embereknél, akikkel találkozol, de mivel nem tapasztaltad ki, hogy mennyit „bírsz meg” valójában, ezért önbizalmad sincs, és az olyan feladatoknál, ahol nem elég a számítási teljesítmény, hanem akkor tudsz teljesíteni, ha hosszú távon is tudod motiválni magad, elvérzel, és azt látod, hogy a nálad szerényebb képességűek már rég teljesítették azt, amivel te még mindig kínlódsz.

Ha az önbizalmad alacsony marad, munkahelyi környezetben olyanokba is belefuthatsz, akik a náluk okosabbak munkájának a lenyúlására szakosodtak. Rávesznek, hogy elvégezd helyettük a munka dandárját, majd a munkádért járó elismerést ők teszik zsebre. Ezekre az emberekre jellemző, hogy tudatosan igyekeznek lenyomni az önbizalmadat, és elbizonytalanítani a képességeidben, azt a látszatot keltve, hogy amit te megcsinálsz, azt bárki meg tudja csinálni. Ha sok ilyen emberbe futsz bele, az komolyan hátráltatni tudja a karrieredet (és ennek is hatványozottan nagyobb az esélye, ha nő vagy).

6. Nagy a kísértés, hogy arroganciával kompenzálj

Ebben az egész helyzetben az a feneség, hogy nem amiatt vannak folyton nehézségeid az emberekkel való közlekedésben, mert valamiben gyengébb vagy a többieknél, hanem épp a kiemelkedő képességeid miatt. Persze az se igazságos, ha valami gyengeséged miatt bántanak, de azt az erőszak kultúrája miatt az ember mégis előbb helyre teszi saját magában (rendszerigazolás). Az átlagon felüli intelligencia miatti kirekesztettséget viszont az ember igazságtalanságnak éli meg – hiszen arról még senki sem hallott, hogy a nagy fizikai ereje miatt bántsanak valakit, meg olyat sem, hogy amiatt, hogy előnyös a külseje –, és ilyenkor könnyű beleesni abba a csapdába, hogy a fölényeskedésre fölényeskedéssel reagál: „hogy jöttök ti ahhoz, hogy ti, akik nemcsak ellenszevesek vagytok, de még segghülyék is egy csomó mindenhez, lenéztek engem, a zsenit? Ha van valaki ebben a szobában, akinek oka van arra, hogy lenézze a többieket, az én vagyok!”. Ebből az alapállásból aztán elég könnyű belecsúszni egy olyan világnézetbe, hogy „nekem mindig igazam van, és mindenki más hülye”. Ez a hozzáállás nemcsak azért káros, mert azok szemében is ellenszenvessé tesz, akikkel amúgy jól ki tudnál jönni, de azért is, mert így kevésbé ismered fel a viselkedésednek azokat a zavaró elemeit, amiket mások joggal kifogásolnak. Sok elemén pedig viszonylag kis energiabefektetéssel változtathatnál, és így azoknak a problémáknak egy jó része, amiért az arroganciát mint védekező mechanizmust kialakítottad, gyakorlatilag felszámolható.

Forrás

Az autonómia napja az EMI-táborban

A Székely Nemzeti Tanács védnöksége alatt zajlott szombaton a borzonti EMI-táborban az autonómia napja. Ennek keretében délelőtt 10,00 órakor kezdődött népes közönség előtt az az előadássorozat és vita, amely az autonómiatörekvés 2014 évi állomásait elemezte. Az előadók: Bíró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke, Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke az újságíró moderátor Ferencz Csaba felvetéseire reagálva a legfontosabb feladatokról és az elmúlt félév eredményeiről beszéltek. Izsák Balázs röviden összefoglalta az autonómiaküzdelem évtizedének eredményeit, kifejtve, hogy a küzdelem legfontosabb tényezője, maga az érintetett közösség. Bíró Zsolt hangsúlyozta, hogy a politika egyáltalán nem elhanyagolható az autonómiaküzdelemben, és példaként a Magyar Polgári Párt önkormányzati képviselőinek szerepét említette az autonómia-párti önkormányzati határozatok elfogadásában. Toró T. Tibor felidézte a romániai magyarság hár omszintű autonómia koncepcióját, amely ma is az egységes autonómia-küzdelem szilárd elvi alapja lehet. Hangsúlyozta, Székelyföld autonómiája ennek a koncepciónak szerves része, majd kérdésre válaszolva kifejtette - és ebben vitapartnerei is egyet értettek -, hogy ma egyetlen Székelyföld autonómiájára vonatkozó elképzelés létezik, a Székely Nemzeti Tanácsé. - Az a törvénytervezet, amelyet eddig kétszer terjesztettek Románia parlamentje elé. Büszke vagyok rá, hogy egyike lehettem azoknak a képviselőknek, akik ezt a tervezetet benyújtották - mondta az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke.

Ezt követően Magyar Anna, a Csongrád megyei közgyűlés elnöke és Márton Zoltán, Makfalva polgármestere (MPP) beszélt arról, hogyan került Székelyföld ügye az Európa Tanács elé. Ismertették a Regionális és Helyi Önkormányzatok Európai Kongresszusa Monitoring Bizottságának kisinyovi gyűlésén történteket, és beszéltek a várható fejleményekről és feladatokról. Márton Zoltán hangsúlyozta, rendkívül fontos, hogy legalább száz önkormányzati határozat még a Monitoring Bizottság őszi ülése előtt elfogadásra kerüljön, és az önkormányzatok ezeket továbbítsák a bukaresti hatalomnak és a különböző európai fórumoknak.

Délután Lainé Yves breton politikus beszélt a bretonok helyzetéről, a franciaországi központosított igazgatásról, majd következett Jose Felix Merladet, a Baszk Nemzeti Párt külügyi kabinetjének tagja, aki Baszkföld helyzetét, gazdasági sikereit ismertette. Kérdésre válaszolva elmondta, ezeket a gazdasági sikereket autonómia nélkül nem sikerült volna elérni.

A napot ökumenikus istentisztelet zárta, Böjte Csaba atya, Fülöp Júlia unitárius lelkész, Krizbai Imre református lelkész részvételével.

A tizedik EMI-tábor népes és érdeklődő közönsége, a szolgáltatások színvonala, a meghívott előadok tekintélye a fiatal szervezők lelkiismeretességét, talpraesettségét és nem utolsó sorban tág látókörét dicsérik

A Székely Nemzeti Tanács Sajtószolgálata
Sepsiszentgyörgy, 2014. augusztus 10.

Amit szabad Jupiternek … öngyilkos EU-s embargók

“Hollandia: Putyin szankciói negatív hatást gyakorolnak az EU-ra” címmel rövid hírt hozott le az Oroszország hangja.
Nem először, és nem is egyetlenként foglalkozik azzal az öngóllal, amit az EU sokadszor rúgott magának. (a háttérhatalom, közvetetten pedig amerikai nyomásra)
Úgy tűnik a hollandok mintha pillanatra megébredtek volna a kómából.

Vlagyimir Putyin orosz elnök rendelete, amely ideiglenesen korlátozza bizonyos termékek behozatalát némely országokból, a legkomolyabb következményekkel járhat a holland gazdaság, sőt, egész Európa számára – véli a királyság Földművelési és Kertészeti Szövetségének (LTO) vezetője, Albert Jan Maat.
Elmondása szerint Hollandia a világ második legnagyobb mezőgazdasági termék-exportálója és Oroszország egyik legfontosabb ügyfele.
Maat rámutatott, hogy az európaiaknak komoly negatív következményekkel kell számolniuk. Arra szólította fel, hogy a problémát meg kell vitatni úgy nemzeti, mint összeurópai szinten.

A valódi áldozatok az EU-ban élő népek
Minél kiszolgáltatottabbak, annál inkább áldozatai lesznek az EU öngyilkos russzfób embargójának
Az egész EU-t érintik az orosz VÁLASZLÉPÉSEK. És nem csak a mezőgazdasági termékek tekintetésben.
A lábas jószágot, azaz az élőállat bevitelt az orosz piacra egyelőre nem korlátozzák az EU-ból.
Ez számunkra annyiból jó hír, hogy ezt az iparágunkat még nem irtották ki és nem privatizálták teljesen. Leginkább azért mert a feldolgozó iparban van a nagyobb profit, amit viszont aljas eszközökkel fehérgalléros bűnözök kezére külföldi tulajdonba játszották át, ami konkurencia pedig még megmaradt volna azt meg az említett oligarchák inkább szétverték, sem hogy az ország hasznára legyen. Vagyis a magyarok számára az igazi katasztrófát az uniós csatlakozás és az ezt előkészítő legalizált gazdasági bűnözés jelenti, (az összes hozadékával és kiegészítő intézkedéseivel együtt) nem pedig az oroszok válasz embargója.

Csak megjegyezzük, a nyugati és cionista zsidó oligarcha szokás kettős mércéje ebben az ajvékolásban is visszaköszön. Amikor az oroszok válasz embargója miatt háborognak, aközben az ezt kiprovokáló hónapok óta szaporodó oroszellenes embargók hosszú soráról meg “elfelejtkeznek”.
Mégis mit képzeltek? Ezt a fegyvert csak ők fogatják rá az oroszokra, és visszafelé sosem fog elsülni? Az “Amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek” elve nem működik, különösen, ha a szereptévesztésben lévő skizofrén ökör Jupiternek képzeli magát.

Hogyan védekezhetünk?

Tegyünk el befőttet télire

Várhatóan a magyarországi külföldi tulajdonú cégek, most majd árat emelnek, kiküszöbölendő az őket ért valós és “feltupírozott” kárt. Nekünk magyaroknak ezt kell kihasználni, és csak hazai termékeket vásárolni, lehetőleg csak hazai tulajdonú cégektől. Minden más bevásárlást drasztikusan csökkentenünk kell, illetve kiváltani kalákával, összefogással barterrel és saját előállítással.

Számos, számunkra tarthatatlan uniós szerződés felülvizsgálatának, illetve felmondásának, azokból való kihátrálásnak, és a nettó befizetések leállításának is eljött az ideje.
Ahogyan a fillérekért privatizált és átjátszott feldolgozó- és ipari üzemek állami kézbevételének is.
Sőt az oligarchák országfosztása nyomán okozott károk megtéríttetésének, csalárd mutyikkal, bűnözéssel (pl olajszőkítés, stb.) megszerzett hatalmas magánvagyonok, családi és haveri vállalkozások befektetései és vagyona visszaszolgáltatásának is.

Egy magát nemzetinek nevező kormány vezetésének ez lenne a dolga.
Már ha létezne, vagy létezett volna ilyen az elmúlt 25 évben.
Mivel Magyarországon épp úgy, mint pl. Ukrajnában, a maffia módon működő zsidó oligarchák ragadták magukhoz a vezetést, a magyarok számára csak a fent leírt önvédelem jöhet szóba.
Bojkottálni kell, amennyire csak lehetséges a külföldi multik és a hazai mutyi vállalkozások termékeit szolgáltatásait, és az erőszakkal ránk kényszerített szabályait. (ÁSZF stb.)

Arató Péter – Szabad Riport