„
Mindezt kivetítve a pénzügyi szektorra, olyan új gigavállalatok (
MAGYAR MÁTRIX ) létrejöttét képzelhetjük magunk elé, amelyeknek
nemcsak a pénzügyi, de a politikai súlya is felülmúlhat mindent, amit a
történelemben eddig láttunk, beleértve a Rothschild bárók és a
templomosok vélt vagy valós informális hatalmát is. „
Mi jön a bankkártya után?
• A digitális paradigmaváltás szélén áll a hagyományos bankrendszer,
ami az ismert banki működési modell elkerülhetetlen összeomlásával jár.
• Könnyen előfordulhat, hogy 10 év múlva bankokkal nem, csak
egyetlen netes szolgáltatóval állunk majd szerződéses kapcsolatban.
• Azt nagyjából látni, hogy mi lesz, de senki nem tudja, hogy ki lesz annak a nyertese.
• Kína a későn jövők előnyével az élre ugrott, Amerikában belehúztak a
piaci szereplők, Európának szokás szerint van – nem is rossz –
koncepciója.
Klasszikus, több ágazatban már lejátszódott
digitális paradigmaváltás előtt áll a bankrendszer. Ez rendszerint új
technológiával rendelkező, weben keresztül szolgáltató szereplők
megjelenésével kezdődik, a hagyományos szereplők kétségbeesett
útkeresésével és háttérbe szorulásával, majd egy merőben új piaci
modell kialakulásával, és új gigászok megjelenésével jár.
Ez a
folyamat már lejátszódott a zeneiparban (iStore, Spotify), a
lapkiadásban és a hirdetési piacon (Google, Facebook), a
videóforgalmazásban (Netflix) és a szállásfoglalásban (az Expediától az
Airbnb-ig).
Ha megvizsgáljuk ezeknek a területnek az átalakulását,
és hozzávesszük a fogyasztói szokások megváltozását, az eredmények
elképesztőek. Mindezt kivetítve a pénzügyi szektorra, olyan új
gigavállalatok ( MAGYAR MÁTRIX ) létrejöttét képzelhetjük magunk elé,
amelyeknek nemcsak a pénzügyi, de a politikai súlya is felülmúlhat
mindent, amit a történelemben eddig láttunk, beleértve a Rothschild
bárók és a templomosok vélt vagy valós informális hatalmát is.
Digitális töréspont, avagy gyorsuló átrendeződés
Hogy értsük, miről beszélünk, nézzük meg, mi történt azokban az
ágazatokban, amiket már elért és átalakított a digitalizáció. A globális
trendeket kutató Citi GPS elemzői megvizsgálták, hogyan változott meg a
pénzáramlás és a profit kivétele a fenti négy ágazatban a digitális
áttörés hatására. Azt tapasztalták, hogy az átalakulás tíz éve alatt az
egyes szektorok bevételének átlagosan 44 százaléka áramlott új
digitális szereplőkhöz, miközben a hagyományos szolgáltatók zöme
marginalizálódott, kisebb része sikeresen átalakult.
A bevételek
átáramlása a négy ágazatban érdekes hasonlóságot mutat: míg az első
években a hagyományos szektor bevételeinek csak kisebb, évi 1,6
százaléka kerül át az új szereplőkhöz, a negyedik-ötödik évben elérkezik
egy pont, amelytől a folyamat felgyorsul, és az átáramlás meghaladja
az évi 6 százalékot, ami végül tíz év alatt, átlagosan 44 százalékos
átrendeződéshez vezet. Ha csak a globális bankrendszer díjbevételeit
nézzük, azt mondhatjuk, a digitális áttörés és az új modell
kialakulásának eredményeként több száz milliárd dollár áramolhat alig
néhány vállalathoz évente.
A Citi GPS elemzése szerint a
digitalizáció a fenti szektorokban nemcsak a pénzáramlás útját, de az
ágazat koncentrációját is alaposan megváltoztatta. Az új szereplők –
éppen a digitalizáció miatt – eleve globális szolgáltatók, így kevesen
vannak, miközben az általuk elszipkázott bevétel néhány globális, és
sok többé-kevésbé lokális vállalatot érint. Így fordulhat elő, hogy a
hagyományos piac összeomlása után a digitalizált szektorokban
hihetetlen koncentrációnak lehetünk szemtanúi. Míg a régi időkben e
szektorok három legnagyobb vállalatánál a bevételek 45 százaléka
összpontosult, a transzformáció után a három legnagyobb cég már az
árbevétel 80 százalékával rendelkezik.
Fintech
A piacon fintech
gyűjtőnéven emlegetik azokat a startup vállalkozásokat, amelyek
valamilyen digitális pénzügyi technológiát fejlesztenek vagy
üzemeltetnek. A KPMG Fintech Top 100 kutatása szerint ezek a cégek
2015-ben globálisan 20 milliárd dollár befektetést vonzottak, 66
százalékkal többet, mint egy évvel korábban. A paletta széles: a száz
legnagyobb ilyen cégből 25 a fizetések és átutalások új rendszerein
dolgozik, 22 a hitelezés terén keres új megoldásokat, 14 az
egészségfinanszírozásban, 7 pedig a biztosításban fejleszt valamilyen új
technológiát.
Nem csoda, hogy ilyen kilátások mellett az egész
pénzvilág a digitalizációról beszél. Egyesek látni vélik a digitális
forradalomhoz vezető új technológiákat (leginkább a blockchainben, azaz
a megosztott főkönyvi struktúrában), mások már kiszúrták, melyik cég
lesz a jövő legnagyobb pénzügyi szolgáltatója (pl. Alipay, PayPal,
Transferwise), de olyanok is vannak, akik a maguk feje után mennek
előre, és saját szolgáltatásokat (Starbucks) hoznak létre. Klasszikus
átalakulás előtti felfordulás van tehát a piacon, és csak annyi látszik
biztosnak, hogy a megoldást nem a nagy bankok valamelyike fogja
megtalálni.
A bankok kezét szigorú biztonsági előírások kötik.
Tevékenységüket védi az engedélyezéshez kötöttség (ezért nem tudtak
Európában és Magyarországon pénzügyi szolgáltatóvá válni a
mobilszolgáltatók), tehát viszonylag kényelmes helyzetben vannak. Még
ha foglalkoznak is a digitalizációval, a bankárok többsége nem tud
informatikai problémákat kezelni, nem hisz az internetes megoldások
biztonságában, és fél az átálláshoz szükséges óriási tőke
megmozgatásától, illetve továbbra is a válság utáni helyzet kezelése,
és a növekvő felügyeleti szigornak való megfelelés foglalkoztatja őket.
Emiatt kerülhettek a figyelem középpontjába a fintech cégek: az egész
piac azt vizsgálja, melyik felvásárlásával és integrálásával lehetne a
folyamat nyertesévé válni.
Digitalizáció a centralizált modellen belül
Az első lépéseket a fizetési megoldások és az ezekből származó
díjbevételek terén tették meg azok, akiknek módjuk volt rá. Itt már jól
látható az átáramlás a hagyományos bankrendszerből az új szereplők
felé, noha a fizetések és az átutalások alapvetően még mindig a régi
centralizált rendszerben működnek. Centralizáltnak nevezi a szakma
azokat a megoldásokat, amelyekben végső soron valamilyen bankszámla áll a
pénzmozgás mindkét oldalán. Hogy ezek között egy mobil applikáció vagy
egy kártyatársaság létesít-e kapcsolatot, és ki végzi az autorizációt,
azaz a szereplők azonosítását, az a centralizáltságon nem változtat,
mégis ez az a terület, amelyen már szabad szemmel is látható a digitális
áttörés.
A fizetések decentralizációja még várat magára, de a
fizetésben érintett bankok közötti intézményrendszerben már tetten
érhetők változások, elsősorban Kínában. Kína a hátulról jövők előnyét
kihasználva, több lépcsőt átugorva a világ e-kereskedelmének élvonalába
küzdötte magát. Az Alibaba egymagában a világ e-kereskedelmi
forgalmának 26 százalékát bonyolítja, maga az ország 40 százalékkal
képviselteti magát. A három kínai technológiai óriás a Baidu, az
Alibaba és a Tencent egymás sarkára lépve fejlesztette pénzügyi
szolgáltatásait és szerződött le az elfogadóhelyekkel, mivel az ország
bankrendszere nem volt felkészülve az e-kereskedelem látványos
fejlődésére.
A történet az úgynevezett harmadik fél beiktatásával
kezdődött. Ezek a szereplők a kínai jegybank által kiadott nem banki,
de közvetítői engedélyek birtokában beálltak a vevők és az eladók közé,
értesítették az eladót az összeg beérkezéséről, majd a szállítás vevői
visszaigazolása után kifizették nekik a pénzt. Ezek a felhatalmazott
harmadik felek (újabb és újabb jegybanki engedélyekkel) törtek be később
a P2P és az offline fizetések piacára, így történhetett, hogy a
harmadik félen keresztül zajló forgalom Kínában 2015-ben meghaladta a 8
billió dollárt.
A fejlett világ pénzügyi piacain ehhez képest
jelentős a lemaradás. A PayPal forgalma az Alipayének harmada-negyede,
az Apple, az Amazon és a Google fizetési szolgáltatásai pedig
együttesen is messze elmaradnak az Alibaba, a Tencent vagy a Baidu
forgalmától. Ezek a rendszerek, beleértve a Walmart QR-kód leolvasós
vagy a Starbucks mobilfizetéses megoldását, még mindig centralizáltak. A
pénz a bankszámlánkról kerül a rendszerbe, az üzemeltetők pedig a nagy
kártyatársaságokkal szerződnek, hiszen így nem kell azzal
foglalkozniuk, hogy a vevőkkel és az eladókkal is szerződéses viszonyt
létesítsenek.
Harmadik utat jár az Európai Unió, amely A PSD2
(Payment Services Directive) elfogadásával kívánja megnyitni a webet a
bankszámlák közötti kapcsolat megteremtése előtt. Az irányelv
értelmében az elektronikus fizetési rendszerek elterjesztésében az
ügyfelekre háruló költségek mérséklésének, valamint a fizetés
komfortszintjének a növelésének kell érvényesülnie. Mindkettő csak
valódi versenyben képzelhető el, innovatív termékek és megoldások
vetélkedésével. Ennek alapjait tette le a SEPA (Single Euro Payments
Area) egységes elszámolási kereteivel, valamint a június óta
Magyarországra nézve is kötelező érvényű PSD2 bevezetésével.
A PSD2
megteremti a lehetőségét a weben működő nyitott elszámolási felületek
létrehozásának. Ez annyit tesz, hogy vásárláskor nem a kártyánk adatait
kell megadnunk, hanem egy szolgáltatót (Account Information Service
Provider – AISP), amely közvetlen szerződésben áll a bankunkkal, így
közvetlenül a saját számlánkról egyenlíthetjük ki a vételárat. Az
AISP-k alapítására és üzemeltetésére komoly biztonsági és működtetési
előírások vonatkoznak, de lényegében bárki létrehozhat egyet, aki kellő
számú bankkal áll kapcsolatban, és a szolgáltatása megfelel a szigorú
előírásoknak.
A PSD2 kiiktatja a nagy kártyatársaságokat a
rendszerből, és ezzel egy csak Európában 28 milliárd euróra rúgó piacot
forgat fel fenekestül. Ezen a ponton jól tetten érhető, hogy a
centralizált rendszereken belüli digitális forradalom kevésbé fáj a
bankoknak, mint a két bankszámla közötti kapcsolatot megteremtő
intézményrendszernek, azaz a nagy kártyatársaságoknak és az
elszámolóházaknak. A bankrendszert ez az átalakulás azért nem rengeti
meg, mert a bankszámlánk megmarad, a kártyatársaságoknak pedig éppen a
pénzintézetek a legnagyobb befizetői, tehát a versennyel és a díjak
mérséklődésével maguk is jól járnak.
Egy magyar versenyző
A
jelenlegi hazai fizetési ökoszisztémában is van egy érintett szereplő,
amely akár AISP-vé válhat. Az egyetlen magyar elszámolóház, a Giro Zrt.
gyakorlatilag az összes Magyarországon működő bankkal kapcsolatban áll,
napi tíz alaklommal teljesíti a fizetései megbízásokat.
(Összehasonlításul: jelenleg akár több nap is eltelhet mire egy Visa
kártyáról történt átutalásunk megjelenik egy American Express
kártyatulajdonos számláján.) Innen már csak egy lépés, hogy a Giro Zrt.
belépjen a kártyás fizetési piacra, hiszen megbízható elszámolási
infrastruktúrával és jelentős tapasztalattal rendelkezik. Ezzel
Magyarországon is véget érne a nagy kártyatársaságok egyeduralma, a
verseny pedig hozzájárulna a tranzakciós díjak zsugorodásához és
kiegyenlítődéséhez, ami végső soron a fogyasztói árakban is megjelenhet.
Már ez az átalakulás is jelentős felfordulást hozhat a pénzügyi
intézményrendszerben, aminek mértékét jól mutatja, hogy a Citi GPS
elemzése szerint a banki munkavállalók száma 2025-ig Amerikában 40,
Európában 45 százalékkal csökkenhet, miközben az egyre szűkebb
fiókhálózat elveszíti tranzakciós feladatait, és kizárólag konzultációs,
tanácsadói funkcióit őrzi meg.
A decentralizáció forradalma
A pénzügyi szektor várható összeomlását és digitális átalakulását sokan
a bankoktól független decentralizált rendszerekben látják. Ma már
világosan látszik az eszköz is, amellyel ez megvalósulhat, ez pedig a
blockchain technológia.
A blockchain
A blockchain egy
megosztott, decentralizált adatbázis. Lényege, hogy az egyes
felhasználók mindegyike tárolja, és hozzáfér a tranzakciók folyamatosan
növekvő adatbázisához (ez a „distributed ledger", azaz a megosztott
főkönyv), miközben nincs szükség központi egységre vagy
nyilvántartásra. A modell radikális váltást jelent a jelenleg működő
technológiához képest, amelyben a szereplők elszámolóházaknak és
klíringcégeknek küldik a tranzakciók adatait, amelyek azután
összevezetik őket. Ezeknek az elszámolási központoknak több hátrányuk
van: részben pénzt kérnek a munkájukért, részben lassúak a megosztott
főkönyvi technológiához képest. A módszer emellett biztonságosabb,
hiszen a főkönyv módosításáért nem elég egyetlen kiemelt célpontnál
beavatkozni a rendszerbe, ehhez egyszerre kellene minden főkönyvet
átírni. Ami a klíringköltségeket illeti, a blockchain a jelenlegi évi 54
milliárdos banki költés akár 30 százalékát is megtakaríthatja, az
elszámolások átfutási ideje pedig három napról nullára csökkenhet.
A
blockchainben gondolkodók víziója szerint a jövőben nem lesz
bankszámlánk, illetve lesz, de nem olyan, mint ma. Bérünk a virtuális
rendszerbe ugyancsak belépő munkáltatónktól egy virtuális számlára
érkezik, és az összes kifizetést is erről fogjuk eszközölni. Nem állunk
majd szerződésben sem bankkal, sem kártyatársasággal, mindössze
letöltünk egy alkalmazást, ami azután bankszámlaként és fizetőeszközként
viselkedik a telefonunkon.
A fizetéseket és az elszámolásokat egy
blockchainen alapuló rendszer vezeti. A pénznek persze valahol
kamatoznia kell, erre a rendszer üzemeltetőjétől kapunk ajánlatokat „a
bankok és alapkezelők számunkra legjobban megfelelő ajánlatai közül, de
velük sem mi, hanem a szolgáltató lesz szerződéses viszonyban.
Az
új rendszerből kikerül a banki költségek zöme, és egyáltalán nem
szerepelnek benne kártyatársaságok, illetve elszámolóházak. Díjak ettől
függetlenül persze lesznek, a nagyfokú koncentráció miatt esetleg
magasabbak is, mint ami a költség plusz normál haszon szintje alapján
elvárható lenne, ám a rendszer túlkapásait a verseny és a szabályozás
mederben tarthatja.
Mindez persze még várat magára. A blockchain
technológiának a decentralizált pénzügyi szolgáltatások megvalósulása
előtt még sok teszten kell átmennie a világ különböző részein. Az
ausztrál tőzsdének máris van blockchain-elven működő kereskedési
rendszere, a brit kormány pedig az államháztartáson belüli elszámolások
rendszerét állítaná át a megosztott főkönyvi szisztémára. A KPMG
globális blockchain tanácsadó testületet hozott létre, hogy a
vállalatok belső rendszereit helyezze új alapokra.
Az, hogy a
megosztott főkönyvi technológia valóban magasabb biztonsági szintet
testesít-e meg, mint a hagyományos pénzintézeti modell, csak működés
során derül majd ki. Ezenfelül kérdés, hogy a decentralizált modell
miként tudja kiszolgálni az államok ellenőrzési igényeit és az
adóbehajtáshoz kapcsolódó feladatokat, hiszen ezek híján aligha kapja
meg a működéséhez szükséges törvényi felhatalmazásokat.
Forrás :
http://index.hu/gazdasag/penzbeszel/2016/11/03/digitalis_paradigmavaltas_a_bankrendszerben/
