Perbe fogják Angela Merkelt: embercsempészet miatt

Az Alternatíva Németországnak “euroszkeptikus” párt  embercsempészet vádjával pert indít Angela Merkellel szemben. A kancellár idén összesen másfél millió migránst juttatott be Németországba.

A párt vezetője pénteken követelte, hogy a német kormány;

• azonnal állítsa le az országba irányuló migránsáradatot,
• állítsa vissza a teljes határellenőrzést, és
• erősítse meg a rendvédelmi szerveket.

Alexander Gauland a párt honlapján megjelenő közleményben kijelentette; elfogadhatatlannak tartják Angela Merkel azon döntését, hogy engedélyezte újabb több ezer migráns Magyarországról Németországba érkezését. A pártvezetés kijelentette, hogy a kancellár ezzel súlyos mulasztást követ el, és az általa hozott politikai döntések embercsempészetnek minősülnek.

A párt alelnöke, Frauke Petry kijelentette, hogy Németország kapacitása végéhez ért, több migránst nem tudnak befogadni, ugyanakkor a válsághelyzet azt is egyértelművé tette, hogy a kormány képtelen a többségi lakosság érdekeit szem előtt tartani.

A német hatóságok eddig egy év alatt összesen 800 ezer migráns érkezésére számítottak, de a hét folyamán módosították az értéket másfél millióra; 2015 január 1-jétől december végéig összesen 1500000 migráns érkezhet Németországba.

Bajorország vezetői a napokban egyértelművé tették, hogy a befogadás politikája véget ért; amennyiben a szövetségi kormány nem hajlandó lépéseket tenni a bevándorlás teljes leállítására, Bajorország lezárja határait, és a vonatokkal érkező migránsokat Németország más régióiba irányítják át.


http://hidfo.ru/2015/10/perbe-fogjak-angela-merkelt-embercsempeszet-miatt/

Lengyelország katonai létesítményeket ad át az amerikaiaknak

Az Egyesült Államok és Lengyelország kormányközi megállapodást írt alá az amerikai páncélosok Lengyelországban történő elhelyezéséről, és számos katonai létesítmény átadásáról.

Lengyelország védelmi minisztériuma csütörtökön közleményben számolt be az új egyezmény megkötéséről. Eszerint a térségi ország 32. légibázisának területét és valamennyi létesítményét átadja az amerikai hadseregnek. Az Egyesült Államok emellett megkapja a lengyel fegyveres erők Lask melletti kiképzőközpontját, és három másik, az ország különböző pontjain elhelyezkedő katonai létesítményt.

Az új egyezmény alapján az Egyesült Államok kizárólagosan rendelkezik az átadott bázisokról, azokban állandó jelleggel katonákat állomásoztathat, ellenőrzés nélkül raktározhat fegyvereket, harcjárműveket, és bármilyen, az amerikai hadsereg térségben zajló tevékenységéhez szükséges felszereléseket.

Lengyelország helyettes védelmi minisztere augusztusban levélben értesítette Ciechanów település polgármesterét, hogy az új megállapodás részeként létrehozott első amerikai bázis még a következő hónapokban megkezdi működését a környéken.

A két ország közt érvényben lévő katonai együttműködés részeként az Egyesült Államok 2010-ben nyitotta meg első, átmeneti jelleggel üzemeltetett bázisát az orosz határ mellett. Annak állandósítása azonban törvényszerű volt. Zdzisław Sadowski lengyel közgazdász július 31-én az Interia online magazinnak nyilatkozva úgy fogalmazott, hogy

“ahová az amerikaiak egyszer bevonulnak, onnan békés úton nem távoznak”.

November 3-4-én a térségi NATO-tagállamok Bukarestben tartanak újabb csúcstalálkozót, ahol “önkéntesen javasolni fogják”, hogy a NATO erősítse állandó katonai jelenlétét országaikban. A NATO-erők behívásakor azonban az amerikai hadsereg alakulatai mindig létszámban felülreprezentáltak. Más tagállamok csapatai kis létszámban érkeznek – főként abból a célból, hogy a katonai jelenlét ne egyértelműen amerikai legyen, hanem nemzetközinek lehessen nevezni.


http://hidfo.ru/2015/10/lengyelorszag-katonai-letesitmenyeket-ad-at-az-amerikaiaknak/

Porosenko: “mindenhol ott vannak, ők a felelősek mindenért”

Petro Porosenko ukrán elnök szerint Vlagyimir Putyin világkáoszt akar, és megdönti a világrendet.

Az ukrán elnök a BBC amerikai sajtóorgánumnak nyilatkozva kijelentette, hogy Oroszország a szíriai beavatkozással “aláássa a világrend biztonságpolitikai alapjait”, és “globális instabilitásra” törekszik. Porosenko emellett azzal riogatta az amerikai adófizetőket, hogy Vlagyimir Putyin világkáoszt akar, mert “az emberek nem támogatják őt”. Elmondása szerint Ukrajnában mindenhol orosz katonák vannak, és ők a felelősek mindenért.

Petro Porosenko a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint 3%-os támogatottsággal bír. Az ukrán lakosság alig harmada részlegesen támogatja Porosenkot, vagyis egyes döntéseivel egyetért, más intézkedéseit pedig kifejezetten elutasítja. A német sajtó nagyságrendileg hasonló adatokkal számol: augusztusban a Der Tagespiegel szerint Petro Porosenko blokkja 23,5%-on állt, így egy előrehozott választáson elbukna.

Az ukrán elnök támogatottsága fokozatosan csökken, és az utóbbi hetek során újabb botrányok ehhez csak hozzájárultak. Szeptember 24-én a német WDR5 rádió arról számolt be, hogy Petro Porosenkot az Ukrán Biztonsági Szolgálat emberei kellett eltávolítsák egy Kijevből Moszkvába induló civil repülőgépjáratról, mert az öntudatlanságig lerészegedett, és arra utasította a személyzetet, hogy azonnal repüljenek vele az orosz államfőhöz. A rádió munkatársa, Christina Nagel szerint Porosenkoval kapcsolatban már több alkalommal gyanússá vált, hogy szenvedélybetegség miatt viselkedik furcsán nyilvános rendezvényeken, és számos politikai nyilatkozata arról árulkodik, hogy nem rendelkezik józan belátással.

A Kijevben hatalomra jutott radikális atlantista csoport számára ez lesz a második tél, amikor képtelenek voltak gondoskodni az ország téli fűtéséről. Idén több millió ukrán otthonában amiatt nem lesz mínusz 22 fok, mert idén is orosz gázt kapnak, amit az Európai Unió fog kifizetni. Az ukrán vezetés külső ellenségkép felmutatásával próbálja elterelni a figyelmet arról, hogy alkalmatlan a kormányzásra, és kiárusította a nemzeti vagyont az amerikai befektetőknek, beleértve az ország teljes energiaszektorát is.


http://hidfo.ru/2015/10/porosenko-mindenhol-ott-vannak-ok-a-felelosek-mindenert/

Rabszolga voltam Németországban

Annyira bálványozzák sokan a németeket, hogy kezd tele lenni a tudatom. Bálványozzátok a szociális hálójukat, amiről gőzötök nincs, milyen áron élvezhetnek! Úgy gondolom, épp elég idő telt el, hogy higgadtan írni tudjak élményeimről.

2007-ben egy barátnőm találta a hirdetést, hogy Németországba keresnek gyárba munkásokat. Devizahiteles voltam, és már akkor kúszott felfelé a törlesztőrészlet, gondoltam szerencsét próbálok. Legnagyobb meglepetésemre sikerült nyelvtudás nélkül. Könnyű fizikai munka, azt mondták. Hát igen…. Azóta rájöttem a relativitás lényegére.

Nagy izgalom, nagy várakozás. 17-en indultunk ki akkor, autókonvojban, kézzel rajzolt útvonallal felfegyverkezve. 1000 km… Nagy kaland volt nekem, aki addig csak a szlovákokig, és románokig jutott csak el, az is gyerekkor távolába veszett!
14 órás autózás, két eltévedés után csak odaértünk. Az első sokk a szállásnál ért. Vasútállomás mellett, egy öreg épületbe vittek. Akkor még szerencsém volt, 3 ágyas szobába kerültem. Vaságy, ócska munkahelyi vasszekrény, egy asztal 4 székkel. A hűtőt már a csajok lomizták össze, nem volt eredetileg. De volt nő, akitől megkérdezték, ideiglenesen elfogadja-e, hogy fiús szobába kerül, mert nem volt máshol hely. Határozottan koedukáltak voltunk. Tárgyak, lomok, amiket valahová találomra leszórnak. Egy szintnek, vagyis 26 embernek, egy konyha jutott. Egy tűzhely, két rezsó, egy 4 személyes konyhaasztal. A konyhában volt egy mosógép, és egy ruhaszárító(szintén 26 főre!), és nevetni fogtok, a bal falon két mosdó, és egy zuhanyzó, sima paravánnal elkerítve! Egy légtérben főztünk, ettünk, fürödtünk, és mostunk. Még szerencse, hogy a két vécé azért külön volt. Aznap úgy sírtam álomba magamat. Akkor csak a büszkeségem tartott ott, nem szeretek megfutamodni.

A második sokk a munkahelyen ért másnap. Már mikor közeledtünk, iszonyatos bűz csapott meg, öklendeztem tőle. Elképzelésem nem volt, hogy fogom ezt bírni! Kutya-macska konzerveket, ropit csináltak ott. Később rájöttem, hogy miért a bűz. Takarítás itt-ott a kanyarban, a gépek réseibe beszorult hús bomló szaga nyár közepén, ez adta a bűzt. Csótány hegyek. Ha leraktál egy ruhadarabodat, célszerű volt kirázni felvétel előtt.
A szerződés szerint 3 hétig dolgoztunk 8 órában minden nap, és egy hét szabad(A munkaruhát magunknak kellett megvenni, még a munkavédelmi cuccokat is, mint acélbetétes cipő, kesztyű, sapka, stb.).

Első munkám bemelegítésnek, régi raklapokon kellett átnézni a dobozokat, és kidobni a megromlott konzerveket. Még szerencsém volt, ha csak felpüffedt a konzerv, a rosszabb az volt, mikor a gázok szétvetették, és már fürtökben lógtak a kukacok, a feketedő, bűzös masszán. 3 napig enni sem tudtam, csak hánytam…hánytam…és hánytam.

Egy hónapig csináltam ezt, aztán gépre kerültem. Legalább a kukacok elmaradtak.
Ketten szedtünk egy címkézőgépet, dobozba raktuk, majd ketten raklapra rakták. Első hangzásra ez elfogadható, ha a tempót nem néztem volna. Egyszer megnéztem a gépet közelről egy állásnál, a normál sebesség 10-szeresére volt állítva! 20 perc alatt lezúdult közel 800kg-nyi konzerv!!!! Egyszer bemérgesedtem, és lesöpörtem az asztalról az összes konzervet. Képtelenség volt abban a tempóban szedni. Akkor egy kicsit visszavették, de ha nem figyeltél, azonnal felgyorsították. Nem hiába nem dolgozott ott egy német sem! Egyedül a gyárigazgató volt német. 26 országból voltunk ott rabszolgák. Európát a magyarokon kívül két olasz, egy lengyel, és pár orosz képviselte. A többiek mind az afrikai kontinensről jöttek. Törökök, arabok, négerek, indiaiak. Kegyetlen munka volt! Én akkor azt mondtam, életemben nem tudtam, mi a munka. Két hónap alatt 15 kg-ot fogytam, mint egy kísértet, úgy néztem ki. A gyerekeim döbbenten szemléltek, mikor hazajöttem 7 hét után először.

Természetesen semmi nem úgy lett, ahogy a szerződésben volt. Nem volt szabadság, nem volt műszakpótlék, ünnepnap, vasárnap is annyiért dolgoztunk, mint hétköznap. Éjjel annyiért, mint nappal. 5 eurós órabér….karácsonykor is….( Óóó, de hogy zokogtam szenteste! Első karácsonyom a gyerekeim nélkül. Fájt, nagyon fájt!!!) Táppénz nem volt, beteg sem lehettél. Egyszer lázasan a szálláson akartam maradni, és üvöltöttek velem, hogy nem dedóban vagyok! Vagy megyek dolgozni, vagy takarodjak haza. Orvoshoz vinni? Ugyanmár, hol éltek?? Egy fiúhoz már csak akkor hívtak orvost, amikor nem tudott felkelni, félrebeszélt a láztól. Könnyen beszéltek, akkor már dühöngött a válság itthon, munkanélküli hegyek voltak.

Emberi méltóság? Az milyen? Hogy néz ki? Eszik, vagy isszák?
Ha szóltak, hogy holnap 16 óráznod kell, akkor holnap 16 óráztál. Ha azt mondták, a héten 4-szer 16 órázz, akkor 4-szer 16 óráztál. Ha épp hazaértél, még át sem öltöztél, se nem ettél, és jöttek, hogy takarítani kell az irodákat, akkor mentél. Hetente 2-3 ember összeesett a munkahelyen a kimerültségtől. Oda se neki! Felmosták, és egy fél óra múlva húzta az igát ismét. Egyszer egy 56 éves nő meghalt. Kimerültségtől. Nem bírta a szíve a túlterhelést. Rendőrség, nagy balhé, de aztán tudtommal nem lett belőle semmi. A gyár sok pénzzel támogatta Bretten városát, megtehetett mindent. Törvényen felül állt. 2 év alatt egy ellenőrzést sem tapasztaltam, még csak munkavédelmit sem.
A gyár hazaszállíttatta, eltemettette saját költségen, a család száját befogta 3 millióval, és az élet ment tovább. Mit számít egy gyár életében egyetlen emberélet?! Devizások voltak ők is. A legtöbbünk az volt, akit közelről ismertem. Sok nyomorult egy rakáson.

Egyszer engem is ért komoly baleset. Már műszak vége volt, fel akartam tölteni kartonnal a sort a következő műszaknak. Nálam magasabb stóc perforált kartonból kellett egy nagy adagot letépnem. Nem jött, és én iszonyú fáradt voltam, és ideges. Rántottam egy nagyot rajta. Teljes erőből bele a szemembe a sarkát. Dőlt a vér, a könny, semmit nem láttam. Sikítozni kezdtem. Visszavittek a szállóra, hogy majd jönnek értem, és elvisznek orvoshoz. A szobatársaim rohantak gyógyszertárba kötszerért, fájdalomcsillapítóért, mostak le. Este 9-ig vártam a konyhában ücsörögve, hogy orvoshoz vigyenek. Én nem láttam, a lányok mondták, hogy borzalmasan néz ki a szemem, a szemgolyóm is sérült. Pénzem nem volt, és csoportos biztosításunk volt elméletileg. Legalábbis a pénzt vonták rá rendszeresen, de én kételkedtem,hogy fizetik, azt tapasztalva, hány embert nem vittek orvoshoz. 9-kor feladtam, lefeküdtem. Rettegés, és fájdalom. Ez maradt meg bennem. Egy napig maradhattam a szállón, aztán mennem kellett dolgozni. Úgy, bekötött szemmel. Jumbauerrel, az igazgatóval összefutottam, ahogy húztam a 370 kg-os kocsit éppen, mindennek nekimenve, mert fél szemmel is homályosan láttam, szinte csak körvonalakat. Azt mondják, döbbenten nézett utánam, de nem tett semmit. Szó nélkül tudomásul vette, hogy az ő gyárában fél szemmel is lehet dolgozni. Húztam a kocsit? Húztam! Nekimentem dolgoknak? Neki! Okoztam ezzel kárt? Csak magamban. Akkor hiba egy szál se, igaz?

Akkor itthon akartam maradni. Amikor hazajöttem, egy hétig csak ültem a tavacskám partján némán. Méláztam, hogy ember vagyok-e még? Meredtem a vízre, és tökéletes üresség a fejemben. Azt hiszem, kicsit összeroppantam. A gyerekeim meg tehetetlenül néztek. Nem tudták, hogyan segíthetnének. A hét végén mondtam a lányomnak, hogy nincs erőm visszamenni. Képtelen vagyok rá. Ő csak annyit kérdezett: Anyu! Tisztában vagy azzal, mekkora munkanélküliség van itthon? 2008. augusztusát írtuk akkor… És belenéztem a szemébe. Végtelen kétségbeesés. Akkoriban már a hiteltörlesztőnk 100 ezer fölött járt jócskán, az ő fizetése nem takarta volna, a fiam pedig még tanult. Egy hetet kérek csak! Elmentem orvoshoz, kiírattam magam. A táppénzes papír táppénzzel nem járt, csak a kirúgást úsztam meg vele. Egy heti béremet áldozhattam csak be. Olyan nehezen soha nem keltem útra, mint akkor. Minden erőmet össze kellett szedni hozzá.
Aztán teltek a hónapok, éltem kis robotéletemet. Munka, és alvás. Ugyanis akkorra már minden nap 12 óráztunk. Élni mikor? Egyik nap olyan, mint a másik. Küzdelem minden percért. Már fel sem vettem, ha üvöltöztek velem. Ha úgy beszéltek, mint a kapcájukkal. Csak túlélni azt a napot. Meg a következőt.

Egy eset ragadt meg bennem nagyon. A magyarok ott is jó magyar szokás szerint széthúztak, marták egymást. Simán átgázoltak egymáson. Egy, egyetlen eset volt, mikor összefogtak pár perc erejéig, és az maga volt a csoda!

Lengyel termelési vezetőnk volt, aki igen gyűlölte a magyarokat. Már csak a korbács hiányzott a kezéből, mikor velünk kommunikált. Élvezte, ha a legmocskosabb munkát adhatja nekünk. Egyszer egy fiút nézett ki magának, rászállt. Épp nekem raklapozott a srác, mikor odajött, és nekiállt üvölteni vele, gőzöm nincs, miért. A fiúban még pislákolt némi büszkeség. Felvágta a fejét, és jó hangosan el kezdte énekelni a Bunkócskát magyarul. Azonnal csatlakoztam hozzá, majd még egy, és még egy. A második versszakot már minden magyar énekelte, zengett tőlünk a hatalmas csarnok. Csak álltunk a gépek mellett, és énekeltünk. Megállt a termelés. Az oroszok, olaszok értették a dal üzenetét, ismerték, megmerevedtek rendesen. A muzulmánok csak annyit láttak, hogy itt komoly dolog van, érezték a pattanásig feszült légkört. Dorotheánk vérvörös lett, majd dühöngve kiviharzott a csarnokból. Mi, magyarok, egyszer az életben őszintén néztünk egymás szemébe, és mosolyogtunk. Győztünk! Kicsi győzelem, de győzelem. Abban a pillanatban jó volt magyarnak lenni.

Kár, hogy csak egy röpke pillanat volt. A napok futottak tovább, kicsit talán kevesebb szívatással. Aztán megjelentek az első magyarok 3 eurós bérért, és éreztük, hogy ez a vonat számunkra lassan végállomáshoz érkezik. Túl drágák vagyunk az 5 euróval, mikor tombol a válság, tömegeknek nincs otthon munkájuk. Így is lett. 2009. tavaszán 60 embert elküldtek a régiek közül. Aki maradhatott, levitték 4 euróra a bérüket.
Szóval hazajöttem. Mázlim volt, hogy 2 hónap után visszavett a cég, ahonnan kimentem.
Ma már oly távoli, meseszerű az a két év…. Két évet loptak el az életemből, amikor nem éltem, csak fizikálisan léteztem. Ami maradt belőle, pár ember barátsága. Szelphi kedves mosolya, Fatme ölelése, mikor vígasztalt, az örökvidám Mojzi mókázásai, Tempo, egy néger fiú csodálatos tenorja, ahogy áriát énekel hivatásos énekeseket megszégyenítő hangon cukorkáért. Az érzelmek ott felerősödtek. Sokkal intenzívebben szerettünk, és gyűlöltünk. Talán ezzel igazoltuk, hogy még élünk. Hogy még emberek vagyunk. Soha nem feledem azokat, akik segítettek, hogy ember maradhassak. Hogy túléljem a poklot.
A töredékét nem meséltem el, amik ott történtek. Így is túl hosszúra sikerült, azt hiszem.

Szóval ennyit Németországról. És ennyit, miért is várják a migránsokat tárt karokkal. Kell a rabszolga az ehhez hasonló munkahelyekre. Van számos!!! Amit európai ember nem végez el. Legfeljebb még a “hülye magyarok”.
A gyár ma is működik. Talán változott valami. Hallom, tavaly a rendőrség 80 fővel megszállta a gyárat. Törvényes munkaidőkeret túllépése, és adócsalás miatt. Ma legalább 300 euro nettóval kevesebbet keres ott a rabszolgasereg, mint még mi.
És épp ma olvasom Merkel eme kijelentését: Merkel: Azért segítettünk Magyarországnak, mert valakinek meg kellett mentenie Európa méltóságát.

EURÓPA A MÉLTÓSÁGÁT OTT VESZÍTETTE EL, MIKOR RABSZOLGAKÉNT KEZDTE KEZELNI AZ EMBEREKET! EURÓPÁNAK NINCS MÉLTÓSÁGA, MÍG TÖMEGEK KIZSÁKMÁNYOLÁSA FOLYIK A TERÜLETÉN!!!!!!!!!!

Európának csak szégyene van a XXI. században, azt hiszem. Merkel fogalomzavarban szenved, a gőgöt keveri a méltósággal.

(Katona Erika Fb.)

A brit kormány kimondja, hogy az emberi jogok másodlagosak

A brit Külügyminisztérium rangidős tisztségviselője elismerte, hogy az emberi jogok már nem olyan fontosak a kormány számára és, hogy a folyamatosan csökkenő forrásokat inkább a „jóléttel kapcsolatos” célokra költik.

Miközben egyre többen gondolják, hogy az erkölcs soha nem játszott fontos szerepet a brit politikában, a megdöbbentő beismerés azért sok emberjogi szervezetet protestálásra késztetett.

Amikor a minisztérium prioritásairól kérdezték, Sir Simon McDonald, a Külügyminisztérium állandó titkára azt mondta a parlamenti képviselőknek, hogy az emberi jogok „már nem képviselnek olyan profilt” a minisztériumban, mint a múltban.

„Bár ez az egyik általunk követett tényező, nem tartozik a legfontosabb dolgok közé,” mondta, elismerve, hogy az emberi jogok másodlagosak a külföldön működő brit cégek érdekeihez képest.

„Miközben a közel-kelet lángokba borult, Európában pedig a menekültválság szövi át, Sir Simon megjegyzése döbbenetes és aggasztó,” nyilatkozta Allan Hogarth, az Amnesty International szervezettől.

A kommentekre reagálva a brit külügyi szóvivő elmondta, hogy az emberi jogok „még mindig fontos részét képezik a Külügyminisztérium munkájának,” és azt is hozzátette, hogy Nagy-Britannia vezető szerepet vállalt az Emberjogi Bizottság munkájában és elszántan küzd az egyetemes emberi jogok népszerűsítésért és védelméért.

Ismerve a brit kormány történelmét, amit a gyarmatokon elkövetett atrocitások, katasztrofális külpolitika, a kényszermunka támogatása és a virágzó fegyverkereskedelem szegélyez, elképzelhető, hogy néhány brit honpolgár megkönnyebbült, látva, hogy kormánya felhagyott a színleléssel.


Forrás: Activist Post

Thea: A fenti hírt olvasva két kulcsszó ötlik fel bennem, amelyeket nap, mint nap hallunk a hírekben, és amelyeket észrevétlenül arra használnak, hogy az emberek saját szabadságukat feladva, szinte természetesnek tartsák, hogy az emberi jogok ma már elkerülhetetlenül a háttérbe szorulnak. Az egyik szó a demokrácia, a másik pedig a terrorizmus.

A demokráciáról, magáról a rendszerről és külön a szó hatalmáról, egy régebbi posztban megosztottam C.S. Lewis gondolatait, aki tökéletesen megfogalmazta az elhitetés lényegét, egy „főördög” szájába adva a szavakat: Szigorúan demokratikusan a pokolba

A terrorizmusról is sok szó esett már itt. Tudjuk, hogy miként használja a hatalom a különböző terrortámadásokat, függetlenül attól, hogy éppen maga kezdeményezte vagy „csak” kihasználja, hogy egyre magasabb és erősebb kerítést vonjon körénk, sőt elérje, hogy mi magunk kérjük a kerítés építését. Gondoljunk itt például a szeptember 11-i események hatásaként bevezetett intézkedésekre, amelyek között nemcsak az utazási korlátozások szerepelnek, de az azóta is dúló háborúk elindításához is ezt az eseményt használták ürügyként.

Sokszor pedig már nincs is szükség magára a terrorcselekményre, elég egy-egy jól megírt hollywoodi forgatókönyv is. Hány olyan sorozat vagy akciófilm készült már, amelyben a főhős minden emberi jognak és az ártatlanok testi épségének fittyet hányva „menti meg a világot”, miközben a nézők nemcsak felmentik tettét, hanem drukkolnak is, hogy legyen elég bátor megtenni azt?

Hála Istennek, az emberi jogok azonban az ember minden igyekezete ellenére is egyetemesek és örök érvényűek maradnak, akkor is, ha fizikai síkon nem mindig látjuk őket érvényesülni, hiszen azokat nem egy hivatal, hanem maga Isten osztogatja, aki a saját képére teremtett minket.

„Jaj azoknak, akik jogtalan rendeleteket hoznak, és irataik csak terheket rónak ki. Mert elnyújtják a nincstelenek perét, megfosztják jogaiktól népem nyomorultjait. Az özvegyeket kizsákmányolják, és az árvákat kifosztják. De mit tesztek majd a megtorlás napján, amikor megjön messziről az ítéletidő? Kihez futtok majd segítségért, hol hagyjátok kincseiteket?” Ézsaiás 10:1-3

Szíriában foszladozik a Kalifátus-álma!

Az orosz Kaszpi-tengeri flotta rakétacsapásai, valamint az oroszés a szír légierő összehangolt és sikeres légicsapásait követően NÉGY ÉV ÓTA ELŐSZÖR offenzívát indított a szír kormányhadsereg a földön is.

Nem csak a földfelszínen, hanem a föld alatt is pusztítják a törvényes szíriai kormány ellen Amerika által fölbujtogatott és kiképzett-fölszerelt-apanázsolt terrorista bandákat. Amelyek sok esetben patkányok módjára, föld alatti alagútrendszerekben húzzák meg magukat, és próbálják elkerülni a biztos véget. Teljesen sikertelenül.

A tegnapi nap során több száz dzsihadistával és ún. “mérsékelt”-Amerikabarát-latorral végzett a szír kormányhadsereg offenzívája. A Hama tartományban megkezdett katonai műveletek során a terrorista bandák életben maradt egyedeit Ildib felé szorítja a szír hadsereg. Az eszelős félelemben menekülő gyáva hóhérok-BIZTONSÁGGAL MEGJÓSOLHATÓ-egyenesen a pokol felé rohannak. Becslések szerint a dzsihadista IÁ az utóbbi egy hét során felszereléseinek és infrastruktúrájának legalább ötven százalékát bukta, és legkevesbb ezerötszáz egyede pusztult el a dicstelen hordának. Lassan kezdenek lemondani a kalifátusi álmokról. Már az életük a tét!

http://www.balrad.com/2015/10/09/sziriaban-foszladozik-a-kalifatus-alma/

A CNN bemutatja: újságírás a XXI. században

“Két névtelen forrás szerint véletlen egy másik országban csapódtak be az orosz cirkálórakéták, mint ahová kilőtték őket. Leellenőrizni ne próbálja senki, mert nem tudjuk, hol estek le.”

Nagyjából így foglalható össze a CNN “tudósításának” lényege, ami tegnap arról próbálta meggyőzni a nézőközönséget, hogy Oroszország Szíriára akart rakétákat kilőni, de azok véletlen Iránt találták el. A CNN hírközlése így szól:

“Több cirkálórakéta is Iránban csapódott be azok közül, melyeket egy orosz hajóról lőttek ki, és szíriai célpontokat kellett volna eltalálniuk – nyilatkozott két amerikai tisztviselő csütörtökön a CNN-nek. Amerikai katonai megfigyelők és hírszerzési források arról számoltak be, hogy legalább négy rakéta leesett, miközben Irán fölött repült át. Az Egyesült Államok a veszteségekről közölt hírszerzési jelentések alapján úgy véli, hogy több épületben keletkezett kár, és civilek is megsérülhettek. Nem tudni, hogy Iránban hol csapódtak be a rakéták. Az orosz hajók a Kaszpi-tengeren állomásoznak, ami azt jelenti, hogy a rakéták röppályája Szíria felé Irán és Irak fölött húzódik. Az oroszok viszonylag új, “Kaliber”-nek nevezett cirkálórakétát lőttek ki, amit első alkalommal használtak éles bevetésen.”

A CNN jelentésének értelmezéséhez nem szükségesek katonai ismeretek. A szíriai konfliktus politikai, geopolitikai hátterének ismerete sem szükséges. Józan paraszti ésszel érdemes vizsgálni a leközölt híranyagot, mert szemléletes példája annak, hogyan hazudhat gátlástalanul egy sajtóorgánum.

Ki az a két amerikai tisztviselő, akitől a híranyag alapkijelentése származik? Két amerikai tisztviselő a forrás. Vagyis nem tudni. Kire, mire alapozottan állítja a két, már eleve névtelen forrás az elhangzottakat? Szintén névtelen katonai, hírszerzési forrásokra alapozottan. Vagyis nem tudni semmilyen visszaellenőrizhető adatot, ami alapján egy másik újságíró utánajárhatna, hogy a számos katonai és hírszerző struktúra közül melyik által leadott jelentésről van szó, azt ki írta, ki kapta meg, és pontosan mi szerepelt benne. Mivel a CNN ismételten hangsúlyozza, hogy az információ hírszerzési jelentésre alapozott, ezzel eltántorítja az újságírókat attól, hogy megpróbáljanak utánajárni – hiszen a hírszerzési jelentés nem lehet nyilvánosan hozzáférhető. Az információcsomag végső csapása pedig az a kijelentés, miszerint azt sem tudják, hol csapódtak be a rakéták. Utóbbi annak megalapozása, hogy a történteket tagadó iráni források által adott információ eleve bizonytalan lábakon álljon, hiszen ha nem tudni, hol estek le, lehet, hogy csak egyelőre nem találják a fizikai bizonyítékot.

A fentiek mellett azt érdemes megemlíteni, hogy az európai sajtóorgánumok többsége a CNN-t tekinti hiteles forrásnak, és a világpolitikai történésekkel kapcsolatos híranyagaik többnyire ehhez hasonló forrásból származnak. Emiatt ugyanez a megalapozatlan híranyag egy magyar sajtóorgánum által leközölve már egy lépcsőfokkal hitelesebb: nekik ugyanis már nem csak névtelen forrásuk van, hanem egy fővonalú amerikai sajtóorgánum, ahol az információt egy vagy több újságíró saját személyével látszólag hitelesíti. Az újságírói munkához pedig hozzátartozik, hogy a forrásait nem adhatja ki – és ezzel a kör bezárult – a köztudatba bedobott, megalapozatlan információt lehetetlen visszaellenőrizni.

Oroszország védelmi minisztériuma eközben tagadja a CNN által közölteket. Igor Konasenkov vezérezredes kijelentette; az a tény, hogy a Pentagon névtelen forrásokkal dolgozik, semmit nem változtat a gyakorlatban történteken, vagyis, hogy az orosz hajókról kilőtt rakéták eltalálták a célpontokat. Irán védelmi minisztériuma szintén hivatalos közleményben tagadta, és egyben azt is kijelentette, hogy az eltévedt orosz rakétákról szóló hír részét képezi az egyre intenzívebbé váló nyugati médiapropagandának.

http://hidfo.ru/2015/10/a-cnn-bemutatja-ujsagiras-a-xxi-szazadban/