A brit Külügyminisztérium rangidős tisztségviselője elismerte,
hogy az emberi jogok már nem olyan fontosak a kormány számára és, hogy
a folyamatosan csökkenő forrásokat inkább a „jóléttel kapcsolatos”
célokra költik.
Miközben
egyre többen gondolják, hogy az erkölcs soha nem játszott fontos
szerepet a brit politikában, a megdöbbentő beismerés azért sok
emberjogi szervezetet protestálásra késztetett.
Amikor a
minisztérium prioritásairól kérdezték, Sir Simon McDonald, a
Külügyminisztérium állandó titkára azt mondta a parlamenti
képviselőknek, hogy az emberi jogok „már nem képviselnek olyan profilt” a
minisztériumban, mint a múltban.
„Bár ez
az egyik általunk követett tényező, nem tartozik a legfontosabb dolgok
közé,” mondta, elismerve, hogy az emberi jogok másodlagosak a külföldön
működő brit cégek érdekeihez képest.
„Miközben a közel-kelet
lángokba borult, Európában pedig a menekültválság szövi át, Sir Simon
megjegyzése döbbenetes és aggasztó,” nyilatkozta Allan Hogarth, az
Amnesty International szervezettől.
A
kommentekre reagálva a brit külügyi szóvivő elmondta, hogy az emberi
jogok „még mindig fontos részét képezik a Külügyminisztérium
munkájának,” és azt is hozzátette, hogy Nagy-Britannia vezető szerepet
vállalt az Emberjogi Bizottság munkájában és elszántan küzd az egyetemes
emberi jogok népszerűsítésért és védelméért.
Ismerve a
brit kormány történelmét, amit a gyarmatokon elkövetett atrocitások,
katasztrofális külpolitika, a kényszermunka támogatása és a virágzó
fegyverkereskedelem szegélyez, elképzelhető, hogy néhány brit honpolgár
megkönnyebbült, látva, hogy kormánya felhagyott a színleléssel.Forrás:
Activist Post
Thea:
A fenti hírt olvasva két kulcsszó ötlik fel bennem, amelyeket nap,
mint nap hallunk a hírekben, és amelyeket észrevétlenül arra
használnak, hogy az emberek saját szabadságukat feladva, szinte
természetesnek tartsák, hogy az emberi jogok ma már elkerülhetetlenül a
háttérbe szorulnak. Az egyik szó a demokrácia, a másik pedig a
terrorizmus.
A demokráciáról, magáról a rendszerről
és külön a szó hatalmáról, egy régebbi posztban megosztottam C.S. Lewis
gondolatait, aki tökéletesen megfogalmazta az elhitetés lényegét, egy
„főördög” szájába adva a szavakat:
Szigorúan demokratikusan a pokolba
A terrorizmusról is sok szó esett már
itt. Tudjuk, hogy miként használja a hatalom a különböző
terrortámadásokat, függetlenül attól, hogy éppen maga kezdeményezte
vagy „csak” kihasználja, hogy egyre magasabb és erősebb kerítést vonjon
körénk, sőt elérje, hogy mi magunk kérjük a kerítés építését.
Gondoljunk itt például a szeptember 11-i események hatásaként
bevezetett intézkedésekre, amelyek között nemcsak az utazási
korlátozások szerepelnek, de az azóta is dúló háborúk elindításához is
ezt az eseményt használták ürügyként.
Sokszor pedig már nincs is szükség
magára a terrorcselekményre, elég egy-egy jól megírt hollywoodi
forgatókönyv is. Hány olyan sorozat vagy akciófilm készült már,
amelyben a főhős minden emberi jognak és az ártatlanok testi épségének
fittyet hányva „menti meg a világot”, miközben a nézők nemcsak
felmentik tettét, hanem drukkolnak is, hogy legyen elég bátor megtenni
azt?
Hála Istennek, az emberi jogok azonban
az ember minden igyekezete ellenére is egyetemesek és örök érvényűek
maradnak, akkor is, ha fizikai síkon nem mindig látjuk őket
érvényesülni, hiszen azokat nem egy hivatal, hanem maga Isten
osztogatja, aki a saját képére teremtett minket.
„Jaj azoknak, akik jogtalan
rendeleteket hoznak, és irataik csak terheket rónak ki. Mert elnyújtják
a nincstelenek perét, megfosztják jogaiktól népem nyomorultjait. Az
özvegyeket kizsákmányolják, és az árvákat kifosztják. De mit tesztek
majd a megtorlás napján, amikor megjön messziről az ítéletidő? Kihez
futtok majd segítségért, hol hagyjátok kincseiteket?” Ézsaiás 10:1-3