Kidobott pénz volt Ukrajna “demokratizálása”

Az Egyesült Államok mintegy 5 milliárd dollárral támogatta Ukrajna “demokratizálását”. Kidobott pénz volt, mert demokrácia azóta sincs, az Európai Bizottság elnöke szerint viszont EU- és NATO-tagságot sem kapnak a következő 20-25 évben.

Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke csütörtökön Hágában tartott sajtótájékoztatóján kijelentette; “Ukrajna minden bizonnyal nem válik az Európai Unió és a NATO tagjává a következő 20-25 évben.” A Moszkvai Állami Egyetem közigazgatási osztályának oktatója, Pavel Tarusin szerint ez a diplomácia nyelvén szólva azt jelenti, Ukrajna soha nem kapja meg az EU és NATO-tagságot – Juncker szavai pedig összefüggésbe hozhatóak azzal a népszavazással, amit Hollandiában az Ukrajna-EU társulási egyezményről tartanak majd.

“A Hollandiában, ennek kapcsán végzett legújabb felmérésekből egyértelműen látható, hogy a többség nem fogja támogatni a társulási egyezményt Ukrajnával.” Tarusin szerint ugyanakkor az Ukrajnával kötött társulási egyezmény jelenlegi formája az európai pénzügyi elitnek kedvező, mert ezzel Ukrajna elmozdult a külföldről vezéreltség irányába, hazai iparát leépíti, és a kijevi kormány az európai termékek újabb felvásárló-piacává formálja az országot. Ennek okán Brüsszelnek érdeke, hogy a hollandok megszavazzák a társulási egyezményt.

A szakértő ugyanakkor rámutatott, hogy Törökország már az 1960-as években aláírta a társulási egyezményt az Európai Unióval, de 50 évet kellett várnia arra, hogy az uniós tagság lehetősége felmerüljön. “Ugyanez történik Ukrajna esetében: Brüsszelnek érdekében áll, hogy megszerezze az ukrán piacot és élvezhesse annak összes előnyét, de az uniós tagságot már nem akarnák lehetővé tenni.”

A szakértő a Szputnyik rádiónak nyilatkozva hangsúlyozta, hogy az Európai Unióban senki nem vár Ukrajnára, még a pénzügyi elit sem, mert ők kizárólag az ukrán piac korlátlan elérését garantáló egyezményekben érdekeltek. Ennél fogva az EuroMajdan összes ígérete hazugság volt; a Juncker által említett 20-25 év a diplomácia nyelvén szólva azt jelenti, “soha”.

Tarusin rámutatott, hogy az Európai Unió kizárólag az ukrán piac megszerzésében volt érdekelt, hiszen az EU nem rendelkezik a kellő gazdasági erőforrásokkal ahhoz, hogy egy 40 milliós országban jelentősen javítsa a megélhetési viszonyokat. “Ez nem tízmilliárd euró, hanem százmilliárdok kérdése lenne”, amit az EU nem engedhet meg magának. Ehelyett a nyugati átmenettől annyit kap Ukrajna, hogy a hazai vállalkozások tönkre mennek, és az európai termékek elárasztják az országot.

Victoria Nuland, az Egyesült Államok eurázsiai ügyekért felelős külügyi államtitkára 2014. februárjában – közvetlen Viktor Janukovics elűzését követően – elismerte, hogy az Egyesült Államok 5 milliárd dollárt költött Ukrajna “demokratizálására”. A külföldről vezérelt forradalom során eltávolították az ország demokratikusan választott kormányát, helyette egy olyan ellenzéki csoportot juttattak hatalomra, ami elkötelezett volt az Európai Unió és NATO-csatlakozás irányába.


http://www.hidfo.ru/2016/03/kidobott-penz-volt-ukrajna-demokratizalasa/

Az állam ellenőrzés alá vonja az ellenzéki sajtót: az USA szerint nem gond

Törökországban pénteken bírósági döntés született arra vonatkozóan, hogy az állam átveszi az ellenőrzést a Zaman nevű napilap felett, és a lap isztambuli központjában a továbbiakban a kormány által kijelölt adminisztrátorok fognak működni. A lap régóta összejátszott az Egyesült Államokkal, de kiderült, hogy az amerikaiak feláldozható eszköznek tekintik szövetségeseiket.

A pénteki bírósági ítélet ellen tüntetés szerveződött a lap szerkesztőségének épületénél, de a rendőrök könnygázzal szétverték a demonstrációt és behatoltak a szerkesztőségbe. A kormány által ellenőrzés alá vont napilap, a Zaman közeli kapcsolatban áll Fethullah Gülen muszlim vallástudós szervezetével, aki az Egyesült Államokban tartózkodik, mióta Törökország a Hizmet nevű csoportot terrorszervezetté nyilvánította. A szervezetet azzal vádolják, hogy erőszakos úton akarja eltávolítani hatalomból Erdogan pártját – így igen beszédes, hogy vezetője az Egyesült Államokba emigrált. Gülen korábban Erdogan szövetségese volt, de a szervezethez köthető belföldi sajtó az utóbbi évek során számos kiszivárogtatott dokumentumot hozott nyilvánosságra, melyek kormánypolitikusok korrupciós ügyeit, vagy a török állam terrorszervezeteknek adott támogatását bizonyítják.

Korábban a Cumhuriyet napilap főszerkesztőjét életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, amiért a lap beszámolt arról, hogy a török titkosszolgálat Szíria területére küldött fegyverszállítmányokat, vélhetően terrorszervezetek számára.

A nyugati országok ehhez hasonló esetek alkalmából szoktak sajtószabadságot követelni és politikai/gazdasági szankciókat hozni.

Törökország azonban túl erős politikai befolyást épített az Európai Unió területén ahhoz, hogy az európai vezetők erőpozícióból tárgyaljanak Ankarával. A Szürke Farkasok nevű török extrémista csoport Németország legnagyobb létszámú tagsággal rendelkező szélsőjobboldali szervezete, de Ankara szoros kapcsolatokat épít ki európai szélsőjobboldali vezetőkkel is – akik az utóbbi évek során feltűnően sokat utazgatnak Törökországba -, így a bevándorlás-probléma kezelése során a török titkosszolgálatok és az európai szélsőjobboldal kapcsolata is kezelendő problémává vált. Ez a sajátos kapcsolat vezethetett oda, hogy az európai vezetőket már nem érdekli a sajtószabadság és emberi jogok, ha Törökországról van szó.

Bár a török kormány a nemzetközi kritika kereszttüzébe került, érdemes megfigyelni, hogy az európai közbeszédben szó nincs Törökország elleni szankciók lehetőségéről, vagy “török veszélyről”. Törökország több százezres migrációs hullámokat indít Európába, ha szóba kerülne az ilyesmi, miközben Ankara európai jobboldalra gyakorolt ideológiai befolyása is fokozódik (turanizmus), érdekes módon éppen azokon a szervezeteken keresztül, melyek vezetői gyakran jelennek meg Ankarában, Isztambulban. Az Európai Uniót tehát ennek okán nem foglalkoztatja a török sajtószabadság. A történtek érdekes vonatkozása azonban az, hogy az Egyesült Államok is cserben hagyta saját korábbi szövetségeseit. A Zaman nevű lap szóvivője kijelentette, hogy Törökország a sajtószabadság szempontjából “legsötétebb időszakába jutott”, a lap főszerkesztője pedig a sajtószabadság teljes felszámolásaként értékelte az esetet.

Az amerikai külügyminisztérium szóvivője, John Kirby annyit volt képes mondani erre, hogy a török kormánynak vannak bizonyos intézkedései, melyek “aggodalomra adnak okot”, és “nem gondolja, hogy ezek az intézkedések megfelelnének az egészséges demokratikus értékeknek, melyeket Törökország maga is alkotmányban rögzített”. Se felszólítások, fenyegetések, se gazdasági szankció. Az amerikai külügyminisztérium továbbra is fenntartja, hogy Törökország az Egyesült Államok értékes szövetségese a terror elleni háborúban.

Ugyanakkor az a tény, hogy Washington és Brüsszel szótlanul tűri a sajtószabadság felszámolását egy olyan országban, mely a NATO tagállama és tárgyalásokat folytat az Európai Unióhoz csatlakozásról, precedens értékűnek tekinthető. Ha a nyugati hatalmak nem alkalmaznak kényszerintézkedést egy az ellenzéki sajtót kormányzati ellenőrzés alá vonó tagállammal szemben, az jelzés értékű lehet más tagállamoknak – akár a kelet-európai országoknak – arra vonatkozóan, hogy a nyugati világban ma már megengedett az ellenzéki sajtó elleni brutális fellépés. A Zaman elleni kormányzati terror következmény-nélkülisége azt mutatja, hogy Washington már saját szövetségeseit sem védi meg, ha a kormány kihúzza alóluk a szőnyeget. Mindez nem sok jót jelent azok számára, akik azt gondolták, hogy az Egyesült Államoknak mint a demokrácia és szólásszabadság védelmezőjének óvó tekintete által kísérve bármit megtehetnek, bármit leírhatnak.


http://www.hidfo.ru/2016/03/az-allam-ellenorzes-ala-vonja-az-ellenzeki-sajtot-az-usa-szerint-nem-gond/

KONCENTRÁCIÓS TÁBOROK UKRAJNÁBAN

Konsztantyin Dolgov, a Donyecki Népköztársaság (DNR) külügyi szóvivője bejelentette: adatai vannak arról, hogy a korábbi mariupoli repülőtéren létrehozott koncentrációs tábor mellett óriási tömegsírokat ásnak. Ezekben legalább két és félezer, a vallatások és kínzások következtében elpusztult ember van már eltemetve. (Közbevetőleg: őket is beszámítják-e a közel tízezerre becsült civil áldozat közé – vagy ez külön kvóta?) A tömegsírokat az „Azov” és a „Donbassz” nevű terrorbrigád martalócai őrzik.

A DNR rendvédelmi szervek utánanéztek az információnak, ami, sajnos, hitelesnek bizonyult. A tömegsírokban elásott áldozatok pontos számát voltaképpen senki sem tudja – de ez a szám legalább 2500. A SÍROKBA TEMETETT EMBEREKET MINDEDDIG ELTŰNTEKKÉNT TARTOTTÁK NYILVÁN. Ezekbe a tömegsírokba máshonnan – így a Nyikolajev és Harkov megyében (1) létesített koncentrációs táborokból is hoznak áldozatokat. Ám A MARIUPOLI (2) KONCENTRÁCIÓS TÁBOR SZÁMÍT A LEGNAGYOBBNAK UKRAJNÁBAN. ÉS A LEGSZÖRNYŰBBNEK IS: AMI OTT FOLYIK, AZ ELKÉPZELHETETLEN – mondta a minap az orosz közszolgálati tévécsatorna egyik műsorvezetője is. Főként oda viszik a „szakadárok” támogatásával vádolt civileket a Donbassz területéről, illetve a vele határos Harkov megyéből.

Európai emberi jogvédők – olyanok, mint amilyen a „mi” Szelényi Zsuzsannánk is – ezekre a hírekre, persze, a fülük botját sem mozdítják.

Egyes források már két évvel ezelőtt is beszámoltak koncentrációs táborok építéséről. Ezeket eleinte az illegális migránsok számára létesítendő befogadó állomások területén hozták létre – ehhez AZ EURÓPAI UNIÓ IS ADOTT PÉNZT (kérdés: honnan tudták az Unióban, úgy 2012 táján, hogy ennyi illegális migráns készül Ukrajnába?). Ezt kérdezi Natalja Vitrenko is, a bátorságával férfiakat is megszégyenítő politikus asszony, a Népi Szocialista Párt elnöke. A korábban megépült két, több ezer ember befogadására alkalmas tábort valójában kiknek építették – és kik ülnek most ezekben a táborokban? Vitrenko asszony elmondása szerint nemrég ukrán jogvédő aktivistáknak sikerült behatolniuk a Nyikolajev megyei Martinovka falu közelében létesített tábor területére. Ott saját szemükkel győződhettek meg arról, hogy a tábor területén békés civileket kínoznak – olyanokat, akiket a Donbasszban folyó „antiterrorista művelet (ATO)” által érintett területekről hurcoltak oda. (3)

Érdemes emlékeztetni – kár lenne ezt hagyni feledésbe merülni –, hogy A KONCENTRÁCIÓS TÁBOROK FELÁLLÍTÁSÁT AZ AMERIKAI RAND CORPORATION AJÁNLOTTA A JUNTÁNAK, MÉG 2014 NYARÁN. Akkor sikerült internetes ellenállóknak megszerezniük az említett cég előterjesztését az ukrán „kormány” számára – amit éppen amazok felkérésére készítettek.

Ez a „tanulmány”, egyrészt, gyakorlati tanácsokat adott az ukrán tüzérség lövetésére (ÉPPEN A RAND CORPORATION AJÁNLOTTA, HOGY A DONBASSZ LAKOSSÁGA ELLENÁLLÁSÁNAK MEGTÖRÉSE CÉLJÁBÓL LÖVETNI KELL A VÁROSOKAT, FALVAKAT, LAKÓÉPÜLETEKET, CIVIL INFRASTRUKTÚRÁT ÉS A KÖZMŰVEKET). Másik ajánlatuk pedig KONCENTRÁCIÓS TÁBOROK FELÁLLÍTÁSÁRA VONATKOZOTT (ők ezeket „szűrőtáboroknak” nevezték), AHOVÁ AZ ELFOGLALT TELEPÜLÉSEK „GYANÚS” LAKÓIT, ILLETVE A VISSZATÉRŐ MENEKÜLTEKET KELL ZÁRNI, a néphatalom iránti esetleges rokonszenvük „kiszűrésére”.
(Nincs új a nap alatt: a demokrácia világméretű főzsandára már az oroszországi polgárháború idején is létesített koncentrációs táborokat, ahol vagy százezernyi elfogott vöröskatona, partizán, ellenálló lelte halálát 1918 és 1922 között – miközben a fehérgárdista, illetve a mai „demokraták” elődeinek terrorja következtében másfél millió ember, a polgárháború hatmillió áldozatának negyede pusztult el. Hogy azért megemlékezzünk a GULÁG-ok előzményeiről, elődeiről is.)
Nos, ezekkel vállal dr. Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, „1956” nevében, teljes eszmei közösséget. (Csak nehogy el találjuk ezt neki hinni! Merthogy vagyunk páran, akik a Majdanban 1956-ra ismertünk rá – tőle függetlenül is.)

MEGJEGYZÉSEK:

(1) Harkov megye a Donbassz szomszédságában van. 2014 tavaszán úgy tűnt, hogy ott is „orosz tavaszodik” – ám a külső és belső árulás ott úrrá lett a nép mozgalmán. Harkov azóta, sok egyéb mellett, arról is hírhedtté vált, hogy az ukrán gestapó (pardon: Ukrán Nemzetbiztonsági Szolgálat – SZBU) egyik terrorközpontja lett. Nyikolajev megye azonban a Donbassztól meglehetősen távol terül el – ami azt is jelentheti, hogy A JUNTA UKRAJNA EGÉSZ NÉPE ELLEN HARCOL: legalábbis azok ellen Ukrajna minden részén, akik szemben állnak a náci juntával.

(2) A sokat szenvedett Mariupolt (a városban 2014 áprilisában, majd május 9-én, a Győzelem Napján is tragikus, véres események zajlottak) 2014. június 13-án a junta hadserege (megtámogatva külföldi – amerikai – zsoldosoktól, illetve az „Azov” terrorbrigádtól) bevette a hős várost, amely azóta is a terrorjukat nyögi. Mariupol mára az „Azov” bázisa lett, hírhedtté vált repülőtere pedig az egyik legfőbb „kínzófogház”. A junta egyik sajátossága, hogy a repülőtereket egyben koncentrációs táborokká változtatja. Így van ez a Harkov megyei Izjum városka katonai repülőterén is – de a 2014 júliusában elfoglalt Kramatorszk katonai repülőtere is rettegett fogolytáborrá lett.

(3) Éppen nemrégiben olvashattunk arról, hogy a junta – nyilván a bármikor elkezdhető offenzívájára készülve – tisztogatásokat hajt végre még a frontvonaltól alig pár kilométerre lévő, ám általa megszállva tartott városokban is. Csak a Donyecktől csupán néhány kilométerre lévő Krasznogorovka városból 80 embert hurcoltak el – és akkor még hol van a többi? Nemrég pedig az ugyancsak kb. 20 km-re lévő Marjinkába érkezett az SZBU ötven embere, hogy a „szakadárokkal” rokonszenvezők körében tisztogatásokat rendezzen – még a DNR területén is (?).
(Csikós Sándor)

Szíria: ha ez így halad tovább…

Szíriában “félő”, hogy mire a jövő hónapra kiírt választásokra sor kerül, alig marad banditahorda talpon. Tekintettel arra, hogy az ENSZ BT által is terroristáknak nyilvánított bűnbandák elleni irtóhadjárat fölöttébb eredményes, és a lendületes féregirtás folytatásának semmi objektív akadálya nincs.

Damaszkusz környékén Al-Guta, Shabiya, és Zibdin települések térségeiben tegnap este hirtelen arra döbbent rá a “Dzshebhat en-Nusra” latorbanda, hogy mindhárom helyen katlanba kerültek. Se előre se hátra, se jobbra se balra kiút nincs számukra. Minden felől a kormánycsapatok harci csörtetése. Legalább 6-8 ezer pribék került halálos csapdába.

Aleppo tartományban a szétszórtan bujdokló apróbb martalócbandák levadászása zajlik. De azért időnként és helyenként “nagyvadak” is terítékre kerülnek. Mint például az Al-Bab fennsíkon lévő Mist falu mellett. Tegnap délután Omar al-Absi, ismertebb nevén Abu al-Athir dzsihadista “előkelőség” és egyik alvezére-a dallamos nevű-Abu Mu’awiya al-Halabi szitává lyuggatott tetemeire bukkantak a kurd milicisták.

Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy előtte azért a területet megdolgozta a szír légierő.  Omar al-Absi amúgy az ISIS kinevezett “kormányzója”, amolyan helyi kalifája volt Aleppo tartományban.

Deir ez-Zor déli peremén a légibázis ellen indított rohamot az ISIS-horda tegnap délelőtt. Kilenc órányi erőlködés, és legalább kétszáz martalóc pusztulása után feladták az akciót.

Várható, hogy ma újfent nekiveselkednek, mert a kormánycsapatok jelenléte a légibázison komoly tüske a körmük alatt.

A Homsz tartománybéli Bayyarat település dzsihadistáit totál váratlanul érte, hogy egy hónapnyi “kegyelmi időszak” után, tegnap ismét rájuk csapott a szír légierő. Nem voltak fölkészülve rá. A helyiek most ott állnak “gazda” nélkül. A martalócok kipusztítva, a kormányhadsereg meg még sehol. De lefoglalják magukat. A bombatölcsérekbe hordják a latorhullákat, és elföldelik őket. Mire a szomszédos Davvah faluból a kormánycsapatok megérkeznek-bár még lesz ott egy kis tennivalójuk ma reggel-tiszta lesz Bayyarat.

Szergej Kuralenko altábornagy Moszkvában tegnap arról számolt be, hogy az orosz Védelmi Minisztérium kétségbevonhatatlan bizonyítékokkal tudja alátámasztani: az ankarai maffia ontja kitartottjainak a hadianyagot Szíriába.

A “Dzshebhat en-Nusra “és az “Ahrar al-Sham” féreghordák minden éjjel kapják Törökország irányából az utánpótlást. De már ezzel is kevesebb a gond, mert már alig-alig akad működtető latorszemélyzet.

http://www.balrad.com/2016/03/05/sziria-ha-ez-igy-halad-tovabb/