Már
legalább 30 éve, hogy az egyik idős, közismert, vezető színésznő arra a
kérdésre, hogy a színházon kívül miért nem megy el sehova, azt a
választ adta a riporternek, hogy minek menjen?; azért, hogy hallgassa az
eladólányok udvariatlan válaszait, az emberek közönséges, sőt sértő
megnyilvánulásait?
Az
elmúlt hetekben sok ügyfélszolgálaton megfordultam. Tapasztalataimat –
az ügyintézők úgy viselkednek, mintha szívességet tennének az
ügyfeleknek azzal, hogy hosszú várakoztatás után egyáltalán szóba állnak
velük – egyik jó ismerősömnek elmesélve, ő ezt válaszolta: Ez a fajta
viselkedés ma már nem csak a "nagyokra" jellemző, hanem már csaknem
mindenkire; az emberek lassan mindenütt kis bill-gates-k lesznek. Vagyis
olyanok, akik hivatalukat, hatalmukat, legyen az nagy, vagy
parányi, arra használják, hogy uralkodjanak másokon, éreztessék
másokkal felsőbbségüket. A mai ember, legyen az politikus,
orvos, tanár, tanító vagy egyszerű ügyintéző, úgy gondolja, és a
szerint viselkedik, hogy a helyet, amit megszerzett magának, hogyan
tudja mások ellen a legelőnyösebben kihasználni.
Másfél évtizeddel ezelőtt egy újságírónő azt mesélte el, hogy a
riporter-iskolákban azt tanítják, hogy a riportalanynak olyan kérdéseket
tegyenek fel, amivel zavarba hozzák őket. – A mai operatőrök minden
alkalmat megragadnak, hogy az általuk fotózott személyről, legyen az
híres sportoló, nagy művész, vagy egyszerű idős asszony, valami
kompromittáló, valami kellemetlen, árulkodó, vagy egyszerűen csak
ízléstelen képet elcsípjenek. – A ma készülő állatfilmek arra
specializálódtak, hogy a zsákmányejtést bemutassák. Kéjelegve veszik fel
a legapróbb részletekig, ahogy egy vadállat, oroszlán, krokodil,
farkas elejt és szétszaggat egy többnyire gyenge, fiatal vagy már öreg
állatot. A képek olyan borzalmasak, és a filmek annyira csak ezekre a
jelenetekre koncentrálnak, hogy lehetetlen nézni őket. Én az 1970-es,
1980-as években nagyon sok állatfilmet láttam, de azokban magát a
zsákmány elejtését soha nem mutatták: a jelenet ott végződött, hogy a
vadállat elindul a zsákmány után, majd ott folytatódott, amikor a
zsákmányból szinte már alig látszott valami. Magáról a véres jelenetről,
a gyengébb állat küzdelméről, elejtéséről, szétmarcangolásáról semmit
nem mutattak meg. Ma pedig szinte csak ezek a jelenetek maradnak meg a
bemutatásra kerülő filmekben. Az a gyanúm, hogy a filmesek csak ezeket
filmezik le, csak ezekért mennek ki a vadonba, sőt, már arra is
gondoltam, hogy talán ők is terelik a vad elé a gyengébb állatokat. –
Beke Kata az 1980-as évek végén írta le egyik cikkében, hogy tanúja
volt, amikor fiatal gyermekek egy magas ház ablakából kiesett férfi
holtteste mellett arról beszéltek, hogy a filmekben sokkal érdekesebb és
véresebb az ilyen látvány.
Mindezen példákkal arra akartam rámutatni, hogy korunkban már nem csak az ú. n. elit, a döntéshozók, akik embermilliók, sőt az egész emberiség sorsát irányítják tetszésük szerint, hanem a kisemberek, az átlag emberek is úgy viselkednek, mintha soha nem létezett volna kereszténység, keresztény civilizáció. A mai emberek, különösen azok, akik valamilyen pozíciót betöltenek, vagy olyasmit csinálnak, amivel másokat befolyásolhatnak, nem csak szeretet-nélküliek, udvariatlanok, hanem egészen egyszerűen barbárok, olyanok, mint a legpogányabb korok vademberei. Ami persze nem is csoda, hiszen nincs olyan média, híranyag, reklám, "művészeti" alkotás, ami ne az emberek legalantasabb ösztöneit szolgálná ki a nagyobb siker és profit érdekében – vagy netán csak a bomlasztás, a rohasztás kedvéért. Úgy viselkednek, mint a gonosz gyermekek, akik mindent szétszednek, védtelen állatokat bántalmaznak.
Itt
tartottam gondolataimban, amikor eljött Nagyböjt második vasárnapja
utáni szerda, és a misszáléban a nap evangéliumát – Mt 20,17-28 – újra
elolvastam. Máté apostol e részben azt az esetet meséli el, amikor
Zebedeus két fiának, Andrásnak és Jánosnak anyja Jézustól azt kéri, hogy
országában majd az ő két fiát ültesse maga mellé. Jézus válaszában egyértelműen leírta azt a magatartást, amit az Ő országába tartozóknak követniük kell:
„Tudjátok, hogy a népek fejedelmei uralkodnak rajtuk, és nagyjaik
hatalmat gyakorolnak felettük. Nem úgy leszen tiköztetek; hanem aki közületek nagyobb akar lenni, legyen a ti cselédetek, és aki első akar lenni köztetek, az lesz a ti szolgátok.”
(Mt 20,25-27) – Ezek a sorok abból az 1928-as Káldi-féle, azaz az ú. n.
II. Vatikáni Zsinat előtt kiadott Bibliából valók, amiből ez a honlap
idézni szokott. De most kivételesen az 1994-es Bibliából is idemásolom
az említett verseket, mert ez a modern fordítás ebben az esetben még
jobban kiemeli a lényeget:
„Tudjátok, hogy akiket
a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, a hatalmasok meg a
hatalmukat éreztetik velük. A ti körötökben ne így legyen. Aki
közületek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok, s aki első akar
lenni, legyen a cselédetek.”
Jézus és Egyházának tanítása tehát teljesen egyértelmű, ráadásul az emberiség egész történelmében egyedülálló:
Minél nagyobb hatalma van valakinek, annál inkább másokat kell ezzel
szolgálnia. Akinek sok van, az ezt a sokat azért kapta Istentől, hogy
másokról gondoskodjon. – Ez olyan tanítás, amit Jézus útmutatása alapján
egyedül a katolikus Egyház tanít. És azon felül, hogy ez a tanítás isteni törvény, ez az egyetlen tanítás, ami tartósan fenntarthat egy közösséget. Szent Ágoston mondta, hogy az állam nem más, mint rablóbanda, ha nem polgárai lelki és testi javát szolgálja.
A történelem persze azt mutatja, hogy az emberek többsége korábban sem,
még a keresztény középkorban sem élt e tanítás szerint. De Krisztus
óta eleddig nem volt olyan kor, amiben a „rosszak” mellett ne lett
volna elegendő „jó” is, akik biztosították a közösségek fennmaradását,
és e Jézusi tanítás betartását és betartatását. Sőt, ameddig a technika
nem tette lehetővé a rossz mindent elsöprő terjedését, addig még a
"rosszak" egyre növekvő száma sem volt képes veszélybe sodorni az egész
emberiséget, és teljesen elfelejtetni vele Jézus tanítását. – De ez a
helyzet mostanra radikálisan megváltozott. A technika lehetővé tette, hogy – miként ezt Pie bíboros megjósolta – hogy „a gonosz arcátlansága elérje csúcspontját” (lásd a következő cikket: Pie bíboros: „Az Egyház, a hit egyre erősebben egyes személyekre és otthonokra redukálódik”).
Bár
sokszor olvastam már ezt az evangéliumi részt, valójában csak most,
megélve a mai elit korlátlan hataloméhségét, értettem meg Jézus
tanításának nagyszerű igazságát, értelmét, rendkívüliségét,
egyedülállóságát! És innen nézve már minden sokkal jobban érthetővé
vált: A Jézust, a kereszténységet tudatosan megtagadó, visszautasító
emberiség nem viselkedhet másként, csak úgy, ahogy Lucifer
viselkedett: Istenhez akar hasonlóvá válni, és minden hatalmat magának
akar biztosítani. Non serviam! Ez a jelszavuk, ez az egyetlen céljuk:
„Nem szolgálunk senkinek és semminek, nem könyörülünk senkin, csak arra
törekszünk, hogy nekünk minél több legyen, és minél több emberen
uralkodhassunk!”
https://www.katolikus-honlap.hu/2201/szolgal.htm
Minden
alkalommal, amikor egy film készül, akkor egy baba is születik, egy
leendő sztár, és a tudatlan tömegek akaratlanul, filmfogyasztóként
ünneplik, bátorítják és lehetővé teszik ezt a gyakorlatot. MINDEN híres
személy nem véletlenszerűen születik, hanem tenyésztik, majd elfogadják
őket okkult családokba, ésszerűen hasonló kinézettel. Amikor elérnek
egy bizonyos kort, "felfedezik" őket, és a siker gyorsított pályára
kerülnek.
A
Harry Potter-filmek ezt a gyakorlatot mutatják be. Harry Potter olyan
szülők gyermekeként született, akik mágikus vérük és varázslói
tehetségük miatt kivételesnek számítottak, de árvává válik, amikor
tragikus módon megölik őket. Ezután egy mugli család fogadta örökbe,
akik bántalmazzák és elhanyagolják őt, hogy aztán az mentse ki szomorú
és szánalmas helyzetéből, hogy kiválasztják a Roxfort iskolába való
felvételre.
A
kötődésre még felnőttként is várnak. Ha pedig tinédzserként vagy
felnőttként a biológiai anyjukkal, apjukkal, féltestvérükkel vagy
féltestvérükkel hozod össze őket, akkor a kötődés iránti éhségük
szexuális vonzalomba torzul. Aztán gyönyörű gyermekeket fognak nemzeni,
akiket bálványokká lehet tenni, hogy az átlagemberek tömegei istenhez
hasonlóan imádják őket. És őket aztán arra lehet használni, hogy
napirendeket erőltessenek, megrontják, megalázzák, szórakoztassák és
eltereljék az emberek nagy tömegeinek figyelmét.
(Meghan Markle állítólag Dianna hercegnő és tervezője, Bruce Oldfield lánya)
SMB
szerint Kate VIII. Edward lánya, aki 1936-ban lemondott a brit
trónról, hogy feleségül vegye az amerikai elvált Wallis Simpsont, Kate
"húgának", Pippának valódi anyját.
Egy
olyan destruktív nárcisztikus, mint Meghan, soha nem játszhatna ilyen
szerepet. És a gyerekkora, a társadalmi kondicionálása vezetett oda,
hogy eljátssza azt a szerepet, amit játszott, mert a destruktív
nárcisztikusok ezt teszik. Másokat elutasítanak, mielőtt másoknak
esélyük lenne arra, hogy elutasítsák őket, és a nárcisztikusok által
játszott játékokat a funkcionális emberek nagyon gyorsan leleplezik,
Meghan pedig az egyetlen módon védte a gyengeségeit, ahogyan csak tudta.
De amikor interjút adott Oprahnak, az egész világ láthatta, amit ő nem
volt képes meglátni önmagában, és ezért, amikor az egész királyi
családot a busz alá dobta, senki sem hitte el a hazugságait, és az a
tény, hogy sosem bántak jól az igazi anyjával, biztosan extra muníciót
adott neki, hogy szimbolikusan mindannyiukat meg akarja semmisíteni,
kivéve Harry-t, aki egyszerre volt az étkezési jegye és a jegye a
hírnévre.
Az
SMB szerint Robert Redford Gwyneth Paltrow igazi apja is. Azt állítja,
hogy Gwyneth-et Redford és Mia Farrow az 1974-ben bemutatott A nagy
Gatsby forgatása alatt tenyésztette ki.
Robert
Redford egyben Gwyneth volt barátjának és volt vőlegényének, Brad
Pittnek a valódi apja is, ami azt jelenti, hogy ők is féltestvérek.
Brad
Pitt 1969-ben született volt felesége, Jennifer Aniston szintén
féltestvére, ugyanis ő az a gyermek, akit Jane Fonda és Gig Young
tenyésztett ki az 1969-es They Shoot Horses Shoot Horses Don't They?
című film forgatása során. Itt egy nyom: Jane a Jen A anagrammája.
De
Emma Stone most, 33 évesen sem nőtt ki a jóképűségéből, sőt, ha
valami, akkor a korral csak javult. Így természetesen tudni akartam, ki
adta neki ezt a jó megjelenést. Először is megnéztem a hivatalos
születési évét, ami 1988. Ezután megnéztem egy listát az 1988-ban
megjelent összes nagy hollywoodi filmről, és átfutottam az összes sztár
nevét azzal a céllal, hogy észrevegyem azokat, akik Emmaéhoz hasonló
külsővel rendelkezhetnek. De végül tényleg csak egyetlen lehetséges
szülő volt, mert ekkor már annyira nyilvánvaló volt, hogy kik ők.