Adam (Spartacus) Weishaupttól
egészen Karl Marxig, Trockíjig és Kun Béláig, Rosa Luxemburgtól Emma
Goldmannig nyomon követhető egy világméretű összeesküvés, melynek célja a
civilizáció aláásása és a társadalom újjászervezése a rosszindulat, az
irigység, az erőszak ösztöneire, és a megvalósíthatatlan egyenlőség
álmára építve.
Ahogy Mrs. Webster olyan találóan
rámutatott, a törekvés egyértelműen kimutatható szerepet játszott a
Francia Forradalom tragédiájában. Ez volt a XIX. század valamennyi
romboló mozgalmának mozgatórugója, és most végül az említett rendkívüli
személyiségek, Európa és Amerika nagyvárosainak alvilági csoportja,
hajánál fogva ragadta meg az orosz népet is és annak a hatalmas
birodalomnak is vitathatatlan urai lettek.
Az összeesküvés koncepciója a legtöbb
embert megijeszti, méghozzá olyan mértékben, hogy a világban folyó
események irányítottságára mutató legtöbb bizonyítékot hajlandóak
figyelmen kívül hagyni, hogy lelkiismeret furdalás nélkül elfogadhassák a
történések véletlenszerű, kaotikus jellegét bizonygató elméleteket.
A kevésbé tájékozottak az
Occam borotvája
elv téves értelmezésére alapozzák a politika szörnyű eseményeinek
magyarázatát. Úgy érvelnek, hogy egy adott problémát vagy válságot
egyformán jól leíró magyarázatok közül azt érdemes elfogadni, amelyik
egyszerűbb. Az elmélet azonban azt mondja, hogy a rendelkezésre álló
bizonyítékok alapján válasszuk az egyszerűbb magyarázatot. Tehát a
magyarázatnak a bizonyítékoknak is meg kell felelnie, különben nem
tekinthető igaznak.
Az irányított összeesküvés szkeptikusai
gyakran szemet hunynak azon bizonyítékok felett, amelyek ellent mondanak
az ő egyszerű magyarázatuknak és úgy érvelnek, hogy az egyszerűség
önmagában is bizonyítja igazát. Más szóval nem érzik szükségesnek
megvédeni egyszerű világnézetüket, mert az ő fejükben az egyszerűség
önállóan is nyilvánvaló. Volt idő, amikor az emberek azt gondolták, hogy
a bolygók üvegszálakon függve, egymás körül keringenek. Ez a magyarázat
nyilvánvalónak tűnt számukra, mert ez volt a legegyszerűbb, amivel elő
tudtak állni. Az Új Világrend és az összehangolt globalizmus
szkeptikusai is hasonló logika mentén gondolkoznak.
Az egyik leggyakoribb gondolatmenetük,
hogy a világ túl „kaotikus”, így amennyiben az elit valóban teljesen
központosított, egységes világrendszert akar felállítani, akkor csúnyán
elbukott. Aki egyetért ezzel a gondolatmenettel jobb, ha kicsit
mélyebbre ás és megnézi a különféle konfliktusok és az állítólagos
„ellenfelek” közötti hasonlóságokat.
Vegyük az Egyesült Államokat és
Oroszországot például. A két nemzet hosszú történelemre tekint vissza az
egymással szembeni ideológiai és egyéb ellenségeskedést illetően, és
számtalanszor kerültek háború közeli helyzetbe. Az sem kétséges, hogy az
átlag amerikai individualistának tekinti magát, míg az átlag orosz
szocialistának vagy kommunistának. Emellett egy átlag orosz szemében az
amerikaiak kapitalista imperialisták, míg magát humanistának mondja. Mi a
helyzet azonban a kormányaikkal? Mi a helyzet a bankáraikkal és
oligarcháikkal? Vajon ők is ellenségnek tekintik egymást?
Miért finanszírozták volna a Wall Street-i tőkések és az amerikai hadsereg az 1917-es bolsevik forradalmat, ha ez igaz lenne?
Amikor az internacionalisták elkezdték
pénzelni a bolsevik forradalmat és lehetővé tették Oroszország számára,
hogy kommunista birodalommá váljon, egy hamis paradigmát hoztak létre.
Az ezt követő hidegháború pedig
tökéletes ürügyként szolgált a katonai-ipari komplexum számára egy
hatalmas állandó hadsereg felállítására, amit bevethetnek a világ más
államainak leigázására, illetve ma már magának az amerikai népnek az
elnyomására.
A
hamis kelet-nyugat paradigma
ma is él, amelyben az amerikaiak az ügyetlen gazember, az oroszok pedig
az elszánt harcos és jogos tiltakozó szerepét játsszák. Csakhogy az
orosz és az amerikai vezetés ugyanazoknak a nemzetközi pénzembereknek és
elit tagoknak felnek.
Hogy friss példát is említsünk, az
Egyesült Államok katonai műveletet indított az ISIS (ILIÁ)
terrorszervezet Bagdad és Irak északi régiói felé közeledő erői ellen.
Ha azonban az ISIS az ellenség, miért támogatja az Egyesült Államok (és
szövetségese Szaúdi-Arábia) ugyanennek a szervezetnek a tagjait
Szíriában és Irak más részein?
Kicsit furcsa, hogy ugyanaz a kormány,
amelyik segédkezik a szervezet létrehozásában, most háborút folytat
ellene. Nem lehetséges, hogy mégiscsak valami többről, egy összetettebb
tervről van szó itt?
Ahogy a hírhedt Rahm Emanuel mondta: „Nem
engedhetjük meg, hogy egy komoly válság kárba vesszen. Ez alatt azt
értem, hogy ilyenkor lehetőséget kapunk olyan dolgok véghezvitelére,
amiket korábban nem lehetett.”
És amennyiben a lehetőséget megteremtő
válság nem, vagy nem akkor jelentkezik, amikor szükség lenne rá, miért
ne teremtenének egyet, ami megfelel céljaiknak? Az elit generációk óta
használja ezt a taktikát. Hegeli dialektikának hívják.
George Wilhelm Friedrich Hegel munkája
szolgáltatta a kollektivista-szocialista ideológia alapját és inspirálta
Marxot a Kommunista Kiáltvány megírására. Hegel államközpontú nézeteket
vallott és úgy gondolta, hogy a kollektívát egy központosított
kormánynak kell vezetnie, az individualizmust pedig fel kell áldozni a
magasabb célokért.
Az állam „rendelkezik a
legfelsőbb joggal az egyénnel szemben, akinek legfőbb kötelessége, hogy
az állam tagja legyen… mert a világ lelkének joga minden különleges
előjog felett áll,” írta Hegel.
A dialektikáról szóló elméletében Hegel
egy olyan stratégiát javasolt, amely segítségével, a szándékosan
létrehozott megosztáson keresztül, a hatalmi elit képes lesz irányítani a
tömegeket. A Hegeli dialektika egyszerűen arról szól, hogy az uralkodó
csoport létrehoz egy olyan problémát vagy válságot, amire az
állampolgárok félelemmel reagálnak és megoldást követelnek, mire a
vezetők felkínálják azt a megoldást, amit már a válság elindítása előtt
bevezetésre szántak, és amelynek segítségével saját maguknak több, az
állampolgároknak pedig kevesebb hatalma lesz.
A világ éppen azért tűnik megosztottnak
és kaotikusnak, mert a globalista hatalom néhány tagja ilyenné
alakította. Olyannyira, hogy bármelyik háborút hozva fel példának az
elmúlt 100 évből, egy valamire való alternatív elemző könnyűszerrel
szolgáltat ellentmondást nem tűrő bizonyítékokat arra, hogy nemzetközi
bankok és elit szervezetetek rángatták a zsinórt mindkét oldalon.
Aki nem képes megérteni a „káoszból rend” elvét, az soha nem fogja megérteni, hogy mi történik.
Az irányított káosz több célt is
szolgál. Például elvonja az emberek figyelmét és lehetővé teszi az elit
számára más tervek észrevétlen bevezetését.
Sokszor bűnbakként is szolgál, egymás
ellen uszítva az eképpen pártokra osztott tömegeket. Erőszakos,
destruktív következményekkel járó változások esetén egy könnyen
azonosítható gonosszal lehet a legkönnyebben lecsillapítani a tömegeket.
A globális célok finomra hangolásához az elitnek szüksége van okosan
kihasznált bűnbakokra, ürügyekre.
Például az IMF már jó ideje beszél egy globális valutakosár bevezetéséről, ami az amerikai dollár helyébe lépne.
Végül (megint micsoda „véletlen”) az
amerikai kormány elit tagjai gazdasági konfrontációba keveredtek
Oroszországgal az Ukrajnában végbement irányított puccs segítségével,
tökéletes ürügyet szolgáltatva a keletnek arra, hogy ejtse a dollárt és
helyébe az IMF által kibocsátott valutát helyezze.
Bár egyesek szerint Vlagyimir Putyin a
globalizmus elleni harc éllovasa, az orosz vezető éppen úgy támogatja a
Nemzetközi Valutaalapot, mint nyugati kollégái és
kijelentette, hogy az eddiginél is komolyabb szerepet szán Oroszország IMF tagságának:
A BRICS esetében számos egymással egybeeső stratégiai érdeket
találunk. Elsőként a nemzetközi monetáris és pénzügyi rendszer
megreformálására vonatkozó közös szándékot, ami jelen formájában
igazságtalan a BRICS országokkal és az új gazdaságokkal szemben.
Aktívabb szerepet kell vállalnunk az IMF és a Világbank döntéshozói
rendszerében. A nemzetközi monetáris rendszer nagymértékben függ a
dollártól, vagy pontosabban, az amerikai hatóságok pénzügyi
politikájától. A BRICS országok ezen szeretnének változtatni.
Igen Vlagyimir. Pontosan ezt akarják a társadalom manipulálói is az IMF-nél.
Talán
kezd kirajzolódni a módszer: probléma, reakció, megoldás. Gazdasági
vagy fizikai háborút indítanak kelet és nyugat között, a dollár pedig
elvérzik a folyamat során. A tömegek igazságos és kiegyensúlyozott
alternatívát követelnek a dollár, mint tartalékvaluta helyébe, hogy
visszatérhessen a stabilitás. Az amerikaiak Oroszországot és a keletet
vádolják pénzügyi problémáik kialakulásáért. A kelet pedig a pimasz
nyugatot hibáztatja bukásáért. Érdekes módon egyik oldal sem vádolja a
bankárokat, akik az egész csapásért felelősek. Az elit pedig megjelenhet
a színen, mint geopolitikai
megváltó
és egy mindkét oldal számára szimpatikus Bretton Woods típusú
megállapodással bebiztosíthatja a megálmodott globális valutarendszert. A
globális valutával és hatalommal a helyén pedig már nincs messze a
teljes globális kormányzás. Káoszból rend.
Céljait tekintve a folyamat inkább
pszichológiai, mint politikai jellegű. Feltehetik a kérdést, hogy
amennyiben az elit már teljes hatalommal bír a bankok és kormányok
felett, minek neki egy globális kormány? A válasz, hogy ezek az emberek
nem titkos, hanem nyílt globális kormányt akarnak. Azt akarják, hogy
elképzelésüket a létezés tényeként fogadjuk el, mert csupán akkor
tekinthetik győztesnek magukat, ha a hazugságukban való részvételt
önként vállaljuk.
Az I. Világháború eredményeként
létrejött a Nemzetek Szövetsége és azon vélekedés, hogy a szuverenitás
szétválást és katasztrófát szül.
A II. Világháború az Egyesült Nemzetek
Szövetsége és a Nemzetközi Valutaalap megalakulását eredményezte. Úgy
gondolom, hogy egy harmadik világháború veszélye nehezedik a világra,
amiben a monetáris fegyverek nagyobb szerepet kaphatnak a tömegpusztító
fegyverekhez képest.
Lássuk be, hogy a globális egység minden
egyes feltételezett bomlasztása végül erősebb központosítást
eredményezett és erről a szkeptikusok általában megfeledkeznek.
A válságok alakulása arra enged
következtetni, hogy a következő háború már a teljes globalizációt hozza
el, amit az elitisták kis csoportja, a „bölcs uralkodó” szerepét öltve
magára vezet majd, hogy békét és harmóniát hozzon a tömegeknek. Eközben a
szkeptikusok minden józanész ellenére váltig állítják majd, hogy az
egész csak a véletlen műve, és az események valahogy éppen az uralkodók
kifejezett igényei szerint alakultak, így valósulhatott meg legfőbb
vágyuk: a teljes globális diktatúra.
Forrás:
alt-market.com
Időkjelei: „Ezután
felvitte az ördög, megmutatta neki egy szempillantás alatt a
földkerekség minden országát, és ezt mondta neki: “Neked adom mindezt a
hatalmat és dicsőséget, mert nekem adatott, és annak adom, akinek
akarom. Azért ha te engem imádsz, mindez a tied lesz.” Lukács 4:5-7