MERKEL ELVTÁRSNŐ A CIONISTÁK BÉRENCE

_____________________________________________________

Ha valaki még nem vette volna észre, itt nem menekülthullámról, hanem Európa iszlám megszállásáról van szó, amit a cionisták főztek ki és úgy gondolják, hogy ezáltal majd  jobban meg tudják törni az európai keresztény államokat és nemzeteket. Persze ebbe bele fog törni a bicskájuk, ez is előre látható, mint ahogy a zsidók által kiagyalt EU nevű szerencsétlen unióban is, ami épp most van végső pusztulása előtt. Pontosabban az EU már nem is létezik, csak a három nagyhatalom vívja egymás közti csatáját (Anglia-Németország-Franciaország). Ebben a szereposztásban az amerikai cionbanda a németekre bízta, hogy vigyék el a balhét...

Az egész Iszlám Állam (ISIS) is cionista találmány, annak érdekében, hogy Izraelt még egy darabig életben tartsák, amíg Európát szét nem verik a sötét bőrű megszállók. A terv szép, de nem fog sikerülni.

http://amagyaroldal.hu/hirek/content/merkel-elvt%C3%A1rsn%C5%91-cionist%C3%A1k-b%C3%A9rence

PONGRÁTZ GERGELY MÉG EGYIK ÉLŐ TESTVÉRE IS SZEREPEL AZ EMLÉKEZÉSEN

--------------------------------

NAGY IMRE A ZSIDÓÁVÓ FŐNÖKE VOLT

A korabeli orosz fegyvereket is érdemes megnézni közelről, mert ezeket használták a magyar szabadságharcosok is. Nyugati fegyver alig volt, a korabeli kommunista propaganda ebben is túlzott és hazudott. Képesek voltak a hadtörténeti múzeumban kiállított II. világháborús kézifegyvereit plakátokon szerepeltetni, mintha azokat a felkelők és szabadságharcosok használták volna. Az oroszokat Pestről óriási túlerő ellenére is kiverték öt nap alatt. Az egész orosz hadosztályokat sikerült volna legyőzni, ha a honvédség kommunista-ávós parancsnokai (HM-ben!) nem szabotálták volna el a parancsok kiadását az oroszok ellen. A politikai vonalon ilyen szovjetbérenc volt Maléter Pál volt kommunista partizán, Nagy Imre honvédelmi minisztere, aki öt napig lőtte a felkelőket, mire rájött arra, hogy itt magyar szabadságharc van. Nagy Imre és zsidókommunista bandája akadályozta meg, hogy a jól felszerelt közel 200 ezer fős magyar honvédség ne támadja meg a betörő oroszokat. És ezek után november 4-én volt pofája Nagy Imrének azt hazudni, hogy "csapataink harcban állnak", miközben neki nem volt semmilyen csapata, hacsak az ÁVÓ-s zsidóit nem értette ez alatt. Aztán elhúzta az egész kommunista kormánybanda a csíkot a jugoszláv követségre, amikor az oroszok a parlamentet is elkezdték lőni, miközben a pesti utcán küzdöttek a magyarok még két hétig....

http://amagyaroldal.hu/hirek/content/megh%C3%ADv%C3%B3k-56-os-eml%C3%A9kez%C3%A9sekre

A korrupció mocsár, amiben minden elsüllyed

A Jobbik szerint módszeresen akadályozza a kormány a korrupció elleni harcot, és hátráltatja az azt lehetővé tévő törvények meghozatalát, emiatt a kormánypárt a korrupció felszámolásának útjában áll.

Staudt Gábor, a Jobbik frakcióvezető-helyettese kijelentette, hogy pártja a közelmúltban számos javaslatot nyújtott be a témában, de a kormány mindegyiket “lesöpörte az asztalról”. A politikus kifejtette, hogy a kormánypárt nem támogatta a mentelmi jog eltörlését, a kötelező vagyonosodási vizsgálat bevezetését, a politikusok közeli hozzátartozói vagyonnyilatkozatainak nyilvánosságra hozatalát, se – gazdasági bűncselekmények esetében – az elévülhetetlenséget, ami lehetővé tette volna a későbbi elszámoltatást. A képviselő a brit Tax Justice Network jelentésére hivatkozva kijelentette, hogy a rendszerváltás óta Magyarország az államadósság két és félszeresét veszíthette el korrupciós ügyek miatt.

“Nehéz azt mondani, hogy ezt a pénzt nem lopták el, mert ellopták. Azt szeretnénk megtudni, hogy kik voltak ezek.”

Vona Gábor április 9-én egy sajtótájékoztatón bejelentette, hogy a Jobbik kormányra jutása esetén először a korrupciót számolná fel. A pártelnök akkor kifejtette, hogy az Országgyűlésben, majd 2018-ban vagy hamarabb kormányra jutva folytatnák ennek megvalósítását, a Fideszt pedig velejéig korruptnak tartja. Vona ezzel meghatározta a párt egyik elsődleges kampánytémáját 2018-ra, és a Jobbik azóta számos törvényjavaslatot nyújtott be, ami több lehetőséget biztosítana az elszámoltatásnak.

A pártelnök ma az Országgyűlésben felszólalva kijelentette, hogy ma a korrupció jelenti azt a mocsarat, amiben minden elsüllyed. Vona emlékeztetett, hogy korábban minden párt megígérte az elszámoltatást, majd amikor kormányra kerültek, ők maguk váltak a korrupció működtetőivé, mostanra pedig odáig fajult a helyzet, hogy “a Fidesz korrupció tekintetében túlszárnyalja a szocialistákat, nem összevissza talicskával, hanem menetrend szerinti teherautóval viszik ki a pénzt”.

L. Simon László államtitkár válaszként felszólította a Jobbik elnökét, hogy amennyiben korrupciós ügyről van tudomása, tegyen feljelentést. Szerinte a jobboldali ellenzék csak vádaskodik, eközben amiatt nem tesz feljelentést, mert nincs bizonyíték a kezükben, és nincs mit bizonyítani.


http://hidfo.ru/2015/10/a-korrupcio-mocsar-amiben-minden-elsullyed/

A Demokratikus Koalíció az amerikai hegemónia fenntartását támogatja

Elfogadhatatlannak tartja a Demokratikus Koalíció, hogy Magyarországon nyíltan lehessen beszélni arról, ha egy idegen ország nyomásgyakorlást folytat a kormánnyal szemben. A DK szerint a kormány folytat “Amerika-ellenes hangulatkeltést”.

Gréczy Zsolt, a Demokratikus Koalíció szóvivője nyilatkozatában relativizálni próbálta az amerikai nagykövet által átadott követelések esetét. Csütörtökön a Mandiner blog “Így csicskáztatná Amerika az Orbán-kormányt” címmel megjelentetett egy írást, ami az Egyesült Államok nagykövete által tavaly átadott listát hozta nyilvánosságra. Az úgynevezett “non-paper” határozott követeléseket fogalmazott meg a magyar kormánnyal szemben, és tételszerűen felsorolta, hogy az Egyesült Államok milyen törvénymódosításokat vár el Magyarországtól. Gréczy Zsolt nyilatkozata azonban a tényeket a kormány véleményeként próbálta felültetni.

“A kormányzati szócső “csicskáztatásként” ítéli meg az amerikai adminisztráció 2014 októberében megfogalmazott véleményének 27 pontos összefoglalását. […] A 27 pont tartalmát ugyanakkor nehéz kritikával illetni, hiszen pontosan azokat a normákat tartalmazza, amiket a magyar demokratikus ellenzék is hétről-hétre követel”.

A szóvivő nyilatkozata félrevezető, hiszen a nyilvánvaló nyomásgyakorlást úgy próbálja feltüntetni, mintha azt egyedül a kormány tartaná nyomásgyakorlásnak. Gréczy Zsolt ezzel relativizálja a tényeket; úgy próbálja feltüntetni a történteket, mintha annak, hogy egy amerikai diplomata határozott követeléseket fogalmaz meg a kormánnyal szemben, másfajta értelmezése is lehetne, és a nyomásgyakorlás csak egy a sok lehetséges értelmezés közül.

A Demokratikus Koalíció ezzel a ködösítéssel megkérdőjelezi Magyarország szuverenitását, mert azt próbálja elérni, hogy a magyar közéletben ne lehessen nyíltan beszélni arról, ha a kormányt egy idegen ország részéről nyomásgyakorlás éri. A DK politikusai arra törekszenek, hogy az Egyesült Államok a színfalak mögött, anélkül tudjon nyomást gyakorolni a magyar kormányra, hogy arról a közvélemény tudomást szerezne – vagyis törekszenek az amerikai hegemónia fenntartására. Robert W. Cox amerikai politológus meghatározása szerint a hegemónia olyan uralom, ami az “uralom hiányának” illúzióját kelti, és ez a hatalmi viszony a leginkább kifejező leírása annak, milyen viszonyra törekszik az Egyesült Államok más országokkal.

A Demokratikus Koalíció az Egyesült Államok elleni támadásként, “Amerika-ellenes hangulatkeltésként” értékelte, hogy egy sajtóorgánum közéleti vitát indított a magyar kormányt érő külföldi nyomásgyakorlásról. Ugyanakkor Gajdics Ottó, a Magyar Idők publicistája az amerikai követelések kétszínűségére hívta fel a figyelmet.

“Korrupció az, ha egy országban nem az amerikai érdekek érvényesülnek.”

Miközben a Demokratikus Koalíció támogatja a Magyarország kormányát érő amerikai nyomásgyakorlást, Simicska Lajos, egy az Orbán-kormány holdudvaráról leszakadó, kegyvesztett oligarcha szeptember 19-én az Indexnek nyilatkozva kijelentette; “ha Magyarországon tényleg jogállam van, tartsa magát mindenki a jogi keretekhez, mert ha egyszer kikerülnek a hatalomból, az ügyeiket számon fogják rajtuk kérni.” Simicska az Indexnek adott nyilatkozatával gyakorlatilag megfenyegette a kormánypártot, hogy egy ellenzéki párt választási győzelme esetén a korrupció elleni harc leple alatt fog rajtuk bosszút állni.

http://hidfo.ru/2015/10/a-demokratikus-koalicio-az-amerikai-hegemonia-fenntartasara-torekszik/

Putyin visszavág Líbiáért

A Közel-Kelet átrendeződése, Oroszország szíriai fellépésével előállt új helyzet, illetve ennek a világrend átalakulására gyakorolt hatása áll a Valdaj Klub 12. plenáris összejövetelének középpontjában. Moszkva aktivizálódásának motivációjáról, a célokról, a kockázatokról, Vlagyimir Putyin európai népszerűségének növekedéséről és a lehetséges forgatókönyvekről beszélgettünk Szocsiban a klub tagjával, Alekszej Muhin politológussal, a moszkvai Politikai Információs Központ vezetőjével.

– Oroszország új lapot nyitott az ötödik éve tartó szíriai válság történetében. E megnövekedett aktivitással, a katonai fellépéssel mit lehet reálisan elérni?
– Mindenekelőtt a terrorizmus előretörésének megállítását még az orosz határoktól távol, az Iszlám Állam megtörését. Ez a hivatalosan is deklarált, nemzetbiztonsági érdekeket követő cél. Ezzel összefüggésben, de a régióbeli orosz befolyás megőrzése miatt is áll ki Moszkva Bassár el-Aszad mellett. Magáért a szíriai elnökért Oroszország nem küldött volna bombázókat Latakiába, ugyanakkor a törvényes hatalom megvédése a Kreml szemében elvi jelentőségű. A NATO, élén az Egyesült Államokkal ugyanis az elmúlt években Szaddám Huszeintől Moammer Kadhafiig sorra buktatta meg a legitim vezetőket. Aszad legitimációját sem lehet megkérdőjelezni, így Moszkva a nemzetközi jogot, a törvényességet is védi Szíriában.

– Ennek ellenére elképzelhető, hogy idővel Bassár el-Aszad sorsa is alku tárgya lehet?
– Nem, ezt kizártnak tartom.

– Miért, hiszen jó egy éve a Kreml egyszer már belement volna a szíriai elnök félreállításába, fel is ajánlotta közbenjárását, Amerika azonban úgy gondolta, egyedül is megoldja ezt a helyzetet.
– Ez jelenleg elképzelhetetlen. Oroszország egy ilyen lépést nem engedhet meg magának, hiszen ezzel elveszíteni a szövetségesei bizalmát.

– Ez logikus, ám Moszkva az utóbbi időben sokszor mintha másolná az amerikai módszereket. Míg korábban jó két évtizeden át kínosan ügyelt arra, hogy ne kerüljön konfliktusba a Nyugattal, addig most feladva ezt az óvatosságot, hogy úgy mondjam, szabadabban értelmezi a nemzetközi jogot, s akár konfliktusokon keresztül is megpróbálja elérni érdekeinek tiszteletben tartását. E stratégiaváltás során nem egyszer éppen a saját eszközeivel hozza lépéskényszerbe Washingtont.
– Ez azért nem egészen így van. A szíriai katonai beavatkozást például jogi értelemben kétoldalú szerződések alapozzák meg, míg az Amerika vezette nemzetközi koalíció minden törvényes felhatalmazás, a megválasztott hatalom engedélye nélkül bombázza már egy éve Szíriát. De mondhatnám a Krím esetét is, ahol a népszavazásra, az önrendelkezés jogára alapult az elcsatolás.

– Ez formálisan tényleg így van, a konfrontációt is vállaló külpolitikai stratégia azonban elvitathatatlan. De térjünk vissza a konkrét történésekhez. Amikor a szíriai fellépés lehetséges céljairól beszélünk, akkor eredményként már most elkönyvelhető, hogy Oroszország az elszigeteltségből a szíriai ajtón keresztül visszatért a nemzetközi porondra.
– Azért hadd jegyezzem meg, hogy Oroszország soha nem lépett le erről a színpadról.

– Hát, több-kevesebb sikerrel, de csak megpróbálta a Nyugat elszigetelni Oroszországot. Nem gondolja?
– Szerette volna, a vágyakat azonban ne keverjük a valósággal! Az Egyesült Államok álmodozik Oroszország elszigeteléséről, ám mint látjuk, ez nem sikerül.

– Akkor másképp teszem fel a kérdést. Azzal, hogy Moszkva a szíriai rendezésben zsákutcába jutott Európa és az Egyesült Államok segítségére siet, visszaszerezheti az ukrán válság során vele szemben megrendült bizalmat?
– Mindenekelőtt szögezzük le, hogy nem az egyes társadalmak, hanem bizonyos országok politikai vezetői vesztek össze Oroszországgal. Annak ellenére, hogy az európai és amerikai média mindent megtett annak érdekében, hogy megdolgozza az európai és amerikai társadalmat és ez az elhidegülés visszafordíthatatlan legyen. S hogy ez mennyire nem sikerült, azt mutatja Vlagyimir Putyin egyre növekvő nemzetközi, főként európai népszerűsége. Ez a növekvő szimpátia nem utolsósorban annak köszönhető, hogy mint a szíriai török és amerikai fellépés is bizonyítja, lassan Oroszország az egyetlen hatalom, amelynek még számít valamit a nemzetközi jog.

– Ha a népszerűség kétségkívül látványos növekedésének okait boncolgatjuk, akkor le kell szögezni, bizony, sokaknak tetszik, hogy valaki végre megálljt mond Amerikának. Oroszország kínos helyzetbe hozta a Közel-Keleten idáig szabadon randalírozó Egyesült Államokat, amely most kénytelen igazodni a Kreml lépéseihez. Erős megfogalmazás, ha azt mondom, hogy e váratlan, senkitől engedélyt nem kérő fellépéssel Moszkva a szíriai játszma jelen szakaszában lejátszotta a pályáról Washingtont?
– Erről még korai beszélni, nem szaladnék ennyire előre. Egyelőre nem állapítható meg, hogy mennyire érvényesül majd Moszkva akarata. Ehhez mindenképp meg kell várni az első szakasz, a katonai hadműveletek lezárulását, amelyek nagy eséllyel kiterjednek Irakra, de akár még Líbiára is.

– Akkor egyetért azzal, hogy Oroszország kockázatos játékba kezdett? Mi jelenti a legnagyobb veszélyt?
– Az, ha Oroszország sokat hibázik, s ezt kihasználják az ellenfelei.

– Eleve komoly kockázatot rejt magában, ha az Iszlám Állam ellen harcoló két, orosz illetve amerikai vezetésű nemzetközi koalíció képtelen összefogni, s bár közvetetten, de a front két oldalán áll…
– Sajnos a puhatolózások ellenére az összefogásra egyelőre több okból kifolyólag sem látok komoly esélyt.

– Említette Líbiát. A napokban az orosz külügyi tárca közleményben figyelmeztetett arra, hogy Moszkva nem engedi meg a líbiai forgatókönyv megismétlődését. Ez a mondat csak aláhúzza, amit egyértelműen érzek, történetesen azt, hogy Vlagyimir Putyint komolyan megrázta Kadhafi megbuktatása és megölése, s talán még inkább az, hogy a líbiai hadműveletekhez jóhiszeműen Moszkva is zöld utat adott. A jelenlegi határozott orosz fellépést ez csalódottsággal vegyes lelkiismeret-furdalás is motiválhatja, nem gondolja?
– Én is úgy érzem, hogy mélyen megérintette Putyint Kadhafi félreállításának módja, s ez is inspirálja a mostani lépéseket. Ehhez még hozzátenném, hogy Aszad Moszkva szemében egyáltalán nem az a véres kezű hóhér, miként Washington látja és láttatja.

– Az orosz vadászgépek megjelenése Szíria felett színvallásra késztet mindenkit. Egyre inkább egyértelművé válik, ki kivel van? Hogy látja, Törökország most hol áll? Végképp összeveszhet Oroszországgal?
– Sajnos Ankara felelőssége elvitathatatlan az Iszlám Állam megerősödésében. Törökországon keresztül jutnak el az Abu Bakr al-Bagdadi terroristái által ellenőrzött területre a világ minden tájáról az önkéntesek, alapvetően itt jut ki a feketepiacra a dzsihadisták anyagi bázisát megalapozó olaj és a műkincsek is. Emellett a törökök még az Iszlám Állam ellen szárazföldön harcoló kurdokat is bombázzák. De említhetném Szaúd-Arábia, Katar és természetesen az Egyesült Államok felelősségét is. Ezek az erők számára az Iszlám Állam hasznos kártevő, hiszen rajta keresztül növelhetik befolyásukat a régióban, s akkor még nem beszéltünk a gazdasági előnyökről. Ezt a kettős játékot keresztezi most az orosz fellépés, amely mögött felsorakozik a törvényes szír hadsereg mellett Irán és Egyiptom is.

– Nem tart attól, hogy Oroszország beszorul egy a síiták és a szunniták közötti vallási alapú szembenállásba? Ennek jele, hogy néhány szaúdi hitszónok már dzsihádot is hirdetett Moszkva ellen.
– Először is ez nem hivatalos dzsihád, s ne felejtsük el azt sem, hogy Oroszországban szunnita muszlimok élnek, méghozzá összességében többen, mint Szaúd-Arábiában. Nem gondolnám tehát, hogy Oroszország belesodródna vagy beszorulna a szíriai konfliktusba. Ami most történik, azt inkább sebészi beavatkozásnak nevezném. Ami pedig a síita-szunnita vallási szembenállást illeti, azt e konfliktusban sokan csak felhasználják a pozícióik erősítése érdekében, például azért, hogy eltakarítsák Aszadot a katari olaj európai exportjának útjából.

– S hogyan tovább? Szét lehet verni az Iszlám Államot?
– Sok függ attól, hogyan reagálnak a törökök és az amerikaiak az orosz fellépésre, a bombázások hatékonyságára. Kérdés az is, milyen valós erőt képvisel Aszad hadserege, az elnök betartja-e ígéretét, s tárgyalni fog a mérsékelt ellenzékkel a válság politikai megoldásáról. A jövőt tehát három-négy hónap múlva lehet talán majd tisztábban látni, nem előbb.
(MNO)

Bal-Rad komm: Nyilvánvaló, hogy Oroszország NEM LÍBIÁT torolja meg Szíriában, hanem EURÓPA ÉRDEKÉBEN, államközi szerződés alapján nyújt segítséget a legitim szír kormánynak!

Ugyanakkor Irak UGYANCSAK LEGITIM KORMÁNYA IS hathatós katonai és diplomáciai segítség kéréssel kíván Oroszországhoz fordulni, mert a világ legfőbb latorállama-az USA-és társult bűnszervezete-a NATO-csak a fölfordulást volt képes hatékonyan megszervezni!

Nem szabad ugyanakkor megfeledkezni arról, hogy amíg Oroszország a rendteremtéssel foglalkozik a Közel-Keleten, addig Amerika katonai erőkkel árasztja el Közép-Kelet-Európa országait.

Miközben a Közel-Keleten hű csatlósai mindent elkövetnek annak érdekében, hogy az orosz rendteremtési művelet ne sikerüljön.

Törésvonal jön létre a NATO és a visegrádi országok közt

A szíriai háború és a migrációs válság megosztottsághoz vezetett a NATO szervezetében és az Európai Unióban. Szlovákia támogatja a szíriai orosz beavatkozást, és a kvótarendszer miatt azon gondolkozik, szüksége van-e még az Európai Uniós tagságra.

Robert Fico szlovák miniszterelnök szombaton egy rádiós interjú során jelentette ki, hogy az orosz beavatkozás elősegíti a háborús helyzet megoldását, mert a végeredmény szempontjából nem az a lényeges, hogy az amerikai vagy az orosz légierő bombázta le az Iszlám Állam fegyverraktárait, hanem, hogy valamelyik fél megtette azt. Fico hozzátette, hogy Bassár el-Aszad szíriai elnök részvétele is szükséges a konfliktus rendezésében.

A kormányfő ugyanakkor nem csak a NATO-vezetők állásfoglalásaival szállt szembe, hanem kijelentette, hogy amennyiben az Európában ma látható trend folytatódik, egyértelműen meg kell fogalmazni, pontosan milyen viszony is áll fenn az Európai Unió és tagállamai közt, mert Szlovákia ennek alapján fog dönteni arról, hogy tagja akar-e maradni. A kormányfő az RTVS rádiónak adott interjú során hangsúlyozta; a tagállamok szuverenitását sérti, hogy az Európai Unió nem hajlandó lezárni külső határait, és a folyamatosan érkező bevándorlókat annak ellenére akarja szétosztani a tagállamok közt, hogy a többségi lakosság és a tagállamok kormányai ellenzik azt.

A miniszterelnök kijelentette, hogy kormányát a továbbiakban már nem a bevándorlás kérdése foglalkoztatja, hanem a migrációs válság kezelése felszínre hozott egy jóval súlyosabb problémát; hogy Brüsszel semmibe veszi a tagállamok szuverenitását, és a kormányok akarata ellenére akar egy a térségi országok által elutasított bevándorlás-politikát folytatni.

“Mi nem migránsok ellen harcolunk; mi a szuverén országok és az Európai Unió közti viszony kérdését akarjuk rendezni.”

Szlovákia, Csehország, Magyarország és Románia egyaránt ellenzi a bevándorlók szétosztását. Fico csütörtökön bejelentette, hogy Szlovákia az Európai Unió Bíróságára viszi az ügyet, és december 18-ig pert indít Brüsszel kvótarendszere ellen.

A kormányfő ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy akár el is oszthatják a bevándorlókat, mert azok egy percig sem fognak Szlovákiában maradni, és hacsak nem akarják őket börtönben rabként tartani, mindannyian még aznap visszautaznak valamelyik nyugati országba. Ennek ellenére, a kvótarendszer tárgyalása felszínre hozta azt a problémát, hogy Brüsszel diktátumokat szab meg szuverén országok számára, és a tagállamok világos állásfoglalása ellenére kényszerítene rájuk a kormányaik által el nem fogadott intézkedéseket.

http://hidfo.ru/2015/10/toresvonal-jon-letre-a-nato-es-a-visegradi-orszagok-kozt/

‘Aranykor kezdődik’ – de vajon kinek is?

– Xi Jinping látogatása az Egyesült Királyságban –

“A britek mindig azt hitték, hogy ők irányítják a kínaiakat… és ebbéli tévedésükben senki nem kívánta őket megzavarni. Még a kínaiak sem.” (SzRTI)

CRI/Xinhua: Xi Jinping látogatása elmélyítheti a kínai-brit gazdasági és kereskedelmi együttműködést

Xi Jinping kínai államelnök október 19-e és 23-a között látogatást tesz Nagy-Britanniában. Stephen Phillips, a brit-kínai kereskedelmi szervezet elnöke kijelentette, hogy Xi Jinping látogatása tovább mélyítheti a kétoldalú gazdasági és kereskedelmi együttműködést, – a kétoldalú kapcsolatok további fejlesztése pedig hasznot hozhat a két ország üzletembereinek.

Stephen Phillips elmondta, hogy az utóbbi években sok kínai cég fektetett be Nagy-Britanniában, és szép sikereket értek el. A kínai cégek a brit piacon keresztül egész Európára kiterjedően bővíteni tudták tevékenységüket, és Nagy-Britannia szívesen látja a befektetéseket Kínából. Ezzel párhuzamosan a brit cégek kiemelkedően fontosnak tartják a kínai piacot, és a kínai kormány által kezdeményezett „egy övezet, egy út” stratégia óriási üzleti lehetőséget jelent. A brit cégek nagy lelkesedéssel vesznek részt a kínai stratégiában.

Kínai statisztikai adatok alapján 2014-ben a Kína és Nagy-Britannia közötti kereskedelem összege elérte a 80,87 milliárd amerikai dollárt, ami 15,3 százalékos növekedést jelent az előző évihez képest. Az idei év első felében a kétoldalú kereskedelem összege 36,74 milliárd amerikai dollárra rúgott. Jelenleg Kína a negyedik legnagyobb kereskedelmi partnere Nagy-Britanniának, az uniós tagországok közül pedig a második.

Stephen Phillips elmondta, hogy azért tudtak ilyen nagy eredményeket elérni a kétoldalú együttműködésben, mivel a két ország gazdasága kiegészíti egymást. A brit infrastruktúrát a tőkehiány jellemzi, és nagy igény van az erős kínai cégek befektetésére. London nemzetközi pénzügyi központként fontos szerepet játszhat a kínai jüan nemzetközi elterjedésében.

Stephen Phillips úgy véli, hogy a jövőben a két országnak együtt kell működnie a harmadik fél piacán való megjelenésben.

Xi Jinping látogatásával beköszönt a kínai-brit kapcsolatok aranykora

Liu Xiaoming, Kína nagy-britanniai nagykövete Xi Jinping kínai államfő nagy-britanniai látogatásáról tartott sajtóértekezletet. A nagykövet kijelentette, hogy Xi Jinping látogatása nagy jelentőségű, és a brit fél kitüntetett figyelmet szentel a kínai államfő útjának.

A nyugati média – köztük a BBC, a CNN és az AFP – tudósítói is jelen voltak a sajtóértekezleten.

Liu Xiaoming nagykövet úgy tájékoztatott, hogy a két ország vezetője rögzíteni fogja a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésének új céljait, és ki fogják dolgozni a fejlesztés tervét. Hozzátette: a látogatás új mérföldkő a kétoldalú kapcsolatokban, és ennek köszönhetően a két ország viszonya aranykorát éli.

Liu Xiaoming elmondta, hogy Nagy-Britannia kitüntetett figyelemmel fogadja Xi Jinpinget, és ennek részeként 103 díszlövéssel üdvözlik a kínai államfőt. A látogatás során a brit királyi család három generációjának tagjai is jelen lesznek a fogadáson, és Xi Jinping a brit parlamentben is beszédet fog mondani. A hivatalos megbeszélés mellett David Cameron brit miniszterelnök és felesége, Samantha Cameron a vidéki Chequers-villában látja majd vendégül Xi Jinpinget és feleségét, Peng Liyuant. Kína szintén kiemelkedően fontosnak tartja a látogatást. A kínai államfő rendszerint több országot érintő körutakat szokott tenni, ám ez alkalommal csak Nagy-Britanniában tesz látogatást, ami nagyon ritkán fordul elő.

Liu Xiaoming tájékoztatása alapján Xi Jinping az Imperial College Londonban megtekinti a robottechnikával, a biogyógyászattal és a big datával foglalkozó kutatóintézetet.

A labdarúgásban folytatott kínai-brit együttműködésről szólva a nagykövet úgy nyilatkozott, hogy világszerte ismert a brit labdarúgás, és a foci Kínában is nagyon népszerű sportág, ezért óriási együttműködési lehetőségek vannak ezen a területen.

Xi Jinping: közösen építjük a kínai-brit kapcsolatok „aranykorát”

A brit látogatást megelőzően Xi Jinping kínai államfő is interjút adott a brit Reuters hírügynökségnek. Az interjúban Xi Jinping abbéli reményének adott hangot, hogy a látogatás élénkítheti a gyakorlati együttműködést, a látogatás során úti tervet készítsenek a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésére, a látogatásnak köszönhetően közösen építik a kétoldalú kapcsolatok „aranykorát”.

Xi Jinping elmondta, hogy az utóbbi években Kína és Nagy Britannia közötti befektetés és gazdasági együttműködés folyamatosan fejlődik a világgazdaság növekedésének lassulása ellenére. Az uniós tagországok közül Nagy Britannia a második legnagyobb partnere Kínának, Nagy Britannia unión kívüli partnerei közül Kína a második legnagyobb. Jelenleg Nagy Britannia kidolgozott sok fontos tervet, például az infrastruktúra korszerűsítéséről szóló terv, az észak-angliai gazdasági központ építéséről szóló terv, a brit ipar hosszú távú fejlődéséről szóló 2050-es stratégia, ezek a tervek összekapcsolnak Kína által kidolgozott „egy övezet, egy út” kezdeményezéssel, „Made in China 2025″ startégiával és „Internet+” tervvel. Kína kész Nagy Britanniával együtt megerősíteni és bővíteni az együttműködést, mely jobban szolgálja a két népet.

A kínai államfő kijelentette, hogy idén van Kína és Európai Uniós közötti diplomáciai kapcsolat felvételének 40. évfordulója, Nagy Britannia uniós tagország, a kínai-brit kapcsolat és a kínai-uniós kapcsolat hatással vannak egymásra.

Az Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bankról (ÁIBB) beszélve Xi Jinping úgy nyilatkozott, hogy a kínai fél által kezdeményezett ÁIBB célja az ázsiai infrastruktúra építése és a regionális együttműködés elmélyítése. Kína nagyra értékelte, hogy Nagy Britannia csatlakozott az ÁIBB-hoz. Kína kész az illetékes felekkel együtt arra törekedni, hogy az ÁIBB az infrastruktúrát szolgáló profi és hatékony finanszírozási platform legyen.

A nemzetközi közösség aggódik a kínai gazdasági növekedés lassulása miatt. Erre reagálva Xi Jinping elmondta, hogy az idei év első felében 7%-al növekedett a kínai gazdaság, ez az eredmény megfelelt a vártnál, a világ legfőbb gazdasági közösségei közül Kína még a leggyorsabban növekvő ország. Jelenleg Kína törekszik a növekedés stabilizálására, a reform bevezetésére, az innovációra, a gazdasági szerkezet átalakítására és az emberek életszínvonalának emelésére.

Ezen kívül Xi Jinping a klímaváltozásról, a Dél-kínai-tenger szuverenitásáról és a korrupció elleni nemzetközi együttműködésről válaszolt a tudósítók kérdéseire.

Xinhua – CRI – SzRTI

Merkel cserét ajánlott fel Törökországnak

Támogatását ajánlotta fel a Törökországgal folyó vízumkönnyítési tárgyalások gyorsításához Angela Merkel vasárnap Isztambulban, ha cserébe Törökország gyorsítja az illegális határátlépők visszafogadásáról szóló egyezmény életbe lépését. A német kancellár előbb Ahmet Davutoglu kormányfővel, majd Recep Tayyip Erdogan elnökkel tárgyalt.

Angela Merkel Ahmet Davutoglu török miniszterelnökkel tartott találkozója után, a közösen tartott sajtótájékoztatón elmondta: felajánlotta, hogy támogatja “a gyorsított vízumkiadási folyamatot”.

Cserébe azt szeretné, ha Törökország gyorsítaná az Európai Unió területére illegálisan belépettek visszafogadását szabályozó egyezmény életbe léptetését.
Kijelentette azt is: megérti, hogy Törökországnak “több pénzre” van szüksége, s hozzátette, hogy Németország “kiveszi a részét” a támogatásból.

Ahmet Davutoglu kijelentette: reméli, hogy a visszafogadási egyezmény a korábban tervezett 2017 helyett már 2016 júliusában érvénybe léphet a nem török állampolgárok hozzátartozóira vonatkozóan.
Reményét fejezte ki emellett, hogy ismét “lökést kapnak” a csatlakozási tárgyalások.
Davutoglu örömét fejezte ki az EU-nak a menekültügyhöz való “jobb hozzáállása” miatt. “Sajnálatos módon a nemzetközi közösség magára hagyta Törökországot ezzel a teherrel. Örülünk, hogy most jobb a hozzáállásuk. Ez (…) nagyon fontos előrelépés” – mondta a török kormányfő. Merkel támogatását fejezte ki ahhoz is, hogy a Törökország és az Európai Unió közötti csatlakozási tárgyalások újabb fejezetei nyílhassanak meg.
Hírügynökségi jelentések szerint mindenekelőtt ezt kérte a török államfő a német kancellártól. Erdogan újságíróknak elmondta: Németországot, valamint Franciaországot, Nagy-Britanniát és Spanyolországot felszólította arra, hogy támogassák Ankara uniós csatlakozási törekvéseit.

Erdogan közlése szerint Merkellel megvitatták annak szükségességét is, hogy
közösen lépjenek fel a terrorista szervezetekkel szemben.
A török elnökkel való találkozója után a kancellár derűlátóan nyilatkozott a menekültválsággal kapcsolatos terhek “Törökországgal való jobb megosztásáról”. Merkel kijelentette: egyetértettek abban, hogy ez kölcsönös érdek. A német kancellár a török vezetőkkel folytatott tárgyalásait hasznosnak és sikeresnek ítélte. Törökország a legfontosabb tranzitország, amelyen áthaladnak az EU-ba tartó migránsok. A német kancellár látogatásának célja elnyerni Törökország segítségét az Európai Uniót és Németországot sújtó menekültválság enyhítéséhez.
A török állampolgárok jelenleg csak érvényes vízummal utazhatnak a schengeni térségbe. Az unió 2013-ban párbeszédet kezdett a török kormánnyal a vízumkiadás könnyítéséről. Törökország cserében visszafogadja az EU területére illegálisan belépetteket kitoloncolásuk esetén. A nem török állampolgárokra vonatkozóan az egyezmény egy későbbi időpontban lépne életbe.
A hivatalos adatok szerint Törökország csak Szíriából és Irakból 2,5 millió menedékkérőt fogadott be eddig. A török kormány hárommilliárd euró pénzügyi segítségnyújtást kért ellátásukra, ez háromszor annyi, mint amennyit az EU eddig felajánlott.
(MTI)

Bal-Rad komm: Jó lenne végre tisztázni egyszer s mindenkorra: KINEK-MINEK A NEVÉBEN tárgyalgat Bundesmutti egy a-területének csak öt százaléka erejéig európai-“cigányországgal”? EU-s csatlakoztatásról, vízummentességről, stb.

Ha Németország nevében?-akkor rendben!

DE NÉMETORSZÁG NEVÉBEN CSATLAKOZÁSRÓL NEM TÁRGYALHAT! (Hacsak nem rendelkezik egy privilégiummal!)

Ha privilegizált helyzetben van Bundesmutti, akkor viszont hamarosan megkezdheti Izrael csatlakoztatási tárgyalásait is!

NEKÜNK-MAGYAROKNAK!-VISZONT CSAK EGYETLEN CÉLUNK LEHET! A LEGRÖVIDEBB IDŐN BELÜL TÁVOZNI AZ EURÓPAI UNIÓBÓL, NAGYON KOMOLY KÁRTÉRÍTÉSI KÖVETELÉSÜNK BENYÚJTÁSA MELLETT!

A mi fejünk fölött-RÓLUNK-ne alkudozzon senki!

Az USA háborúba sodorná Németországot

A német lakosság körében egyre nő az elégedetlenség, mert rájöttek arra, hogy az Egyesült Államok diktálja a német kormány politikáját, és háborúba akarja sodorni Németországot. Petícióval követelik az amerikai csapatok kivonását Németországból.

Christoph Herstel német újságíró – ill. a kormány szaktanácsadója – szerint az emberek kezdik felismerni, hogy Németország régóta nem gyakorolhat független külpolitikát, ehelyett Washington szabja meg a kormány külpolitikai irányvonalát. Herstel szerint Washington hosszú távú stratégiája Európában, hogy fegyveres konfliktust akar kiprovokálni Oroszországgal, és ezzel évtizedekre szembefordítsa Németországot legerősebb térségi szövetségesével.

A szakértő a Szputnyik hírügynökségnek nyilatkozva kifejtette, hogy az amerikaiak minden téren szándékosan konfliktusokat próbálnak gerjeszteni, és szisztematikusan egy olyan helyzet előidézésére törekszenek, amelyben az európai országok és Oroszország közt tartós szembenállás, majd katonai konfliktus alakul ki. A németek azonban tisztában vannak az amerikai külügy ilyen törekvésével, ahogyan azzal is, hogy mindez élesen ellentétben áll a német és az európai érdekekkel.

“A németek háborúval kapcsolatos félelme napról napra nő, mert közvetlen figyelemmel kísérik az amerikai külpolitika lépéseit. Azt látják, hogy az amerikaiak támogatják az Iszlám Államot, és háborút akarnak kezdeni Oroszország ellen. Rajtuk kívül senki nem akarja ezt a háborút, mindenki békés kapcsolatokat akar. Ezért egy petíciót indítottam annak érdekében, hogy a brit és amerikai csapatokat minél hamarabb kivonják Németország területéről.”

A napokban indított petíciót eddig több mint negyvenezren írták alá, ami szintén alátámasztja, hogy a német lakosság mindinkább aggodalommal tekint az amerikaiak háborús készülődésére. A szakértő szerint az Egyesült Államok egyik elsődleges törekvése Európában, hogy megakadályozza a Németország és Oroszország közti kapcsolatok fejlődését. Amennyiben sikerül egy fegyveres konfliktust előidézni Németország és Oroszország közt, Berlin arra kényszerülne, hogy biztonságpolitikai téren továbbra is együttműködjön az Egyesült Államokkal, és saját akarata ellenében egy Washington által diktált külpolitikai irányt kövessen.

Herstel szerint a német lakosság egy “hosszú álomból ébred fel”, ez a tendencia azonban egyre láthatóbbá fog válni a közeljövőben. A német lakosság mindinkább ráeszmél arra, hogy az ország elveszítette szuverenitását, és a német sajtó oroszellenes háborús uszításában egyértelműen megmutatkozik, hogy nem csak a kormány, de a sajtó is amerikai kézben van. Az újságíró szerint a lakosság már egyáltalán nem fogékony a külföldről pénzelt propagandára, és kétkedéssel fogadják nem csak az idegen kézben lévő médiamonopólium értékeléseit, de a tényszerű hírközlések esetében is kételkednek a közvetített információ hitelességében.

http://hidfo.ru/2015/10/az-usa-haboruba-sodorna-nemetorszagot/

Lovas István: Németország nettó kivándorlóország, egyre több németnek lesz elege saját hazájából. Legtöbbjük egyetemet végzett fiatal.

A hónap első hetében jelent meg Udo Ulfkotte német újságíró új könyve A menekültipar – Miként profitálnak politikusok, újságírók és szociális szervezetek a menekülthullámból címmel. Tizenegy hónappal azután, hogy szintén a Kopp kiadónál látott napvilágot bestsellerré vált könyve, A megvásárolt újságírók, amelyet szintén lapunk mutatott be elsőként a hazai nyilvánosságnak.

Ulfkotte nevét idehaza nagyon sokan ekkor ismerték meg. A Frankfurter Allgemeine Zeitung egykori haditudósítójának és szerkesztőjének könyve hatalmas megbecsülést és hírnevet váltott ki a magyar jobboldalon és gyűlölettel teli zavart hallgatást a balliberális térfélen, hiszen nehéz konteógyártással vádolni egy vezető német lap egyik korábbi kulcsemberét. A szerző előszavában leírja tapasztalatait arról, hogy milyen megpróbáltatások érték és érik tavalyi leleplező kötete miatt. Egyik lábával a börtönben van, másik lábával az anyagi összeroppanás szélén egyensúlyoz, aki olyan könyvet ír, mint ő. Minden sorát nagyítóval vizsgálják az ügyvédek, melyik állításáért lehet perelni. Eddig százötvenezer euró kifizetésére kötelezték. Hozzátehetjük: tudjuk jól, milyen veszélyes a hatalmasokkal szemben tényfeltárást végezni, akik minden tettüket titkolják. Azok meglétét tehát nem könnyű a bíróság előtt is megálló bizonyítékokkal igazolni.
Vajon a hazai balliberális sajtót hányszor perelhetné a kormány (sajnos nem teszi), amikor esetenként még névtelen forrásokra sem hivatkozva hazudik, beleértve olyan rémtörténetek kitalálását is, hogy süllyed a 3-as metró alagútja?

A kötetből megtudhatja az olvasó, hogy a nagyvállalatok mekkora profitot fölöznek le a menekültipari tevékenységükkel. (Ulfkotte könyvében végig a Németországban megszokott „menekült” szót használja.)
Megtudja továbbá, hogy a gyógyszeripar miként növeli forgalmát milliárdokkal a beérkező menekülteknek felírt gyógyszerek eladásából. Hogy a rendőrökre és újságírókra szájkosarat raknak a menekültstátust kérők bűnelkövetései ügyében; hogy számos SPD (szociáldemokrata) politikusnak mellékállása van olyan szervezetekben, amelyek a migránsoknak szállást adnak; hogy a pártok a menekültek ellátásával kapcsolatban törvénytelen finanszírozásban részesülnek, és hogy újságírók külön pénzt kapnak, ha könnyfakasztó sztorikat írnak a menekültstátust kérőkről.

Ulfkotte bemutatja azt is, hogy miközben a német sajtó és Angela Merkel kancellár halálra aggódja magát a menekültek sorsa miatt, annak nem adnak hangot, hogy az országban háromszázezer, többnyire etnikailag német hajléktalan él, akik közül harminckétezer a gyerek.

Könyvéből megtudjuk azt is, hogy a német újságírók szívhez szólóan megható, de kitalált történeteket is előadnak menekültekről, például a szenegáli Abdou Dioufról, aki horrorisztikus élményeit ecsetelte állítólagos hajón történő meneküléséről. Azonban kiderült, történetét 2015 nyarán egy spanyol reklámügynökség találta ki.

Ulfkotte azt is leírja, mennyibe kerül egy menekült a német adófizetőknek. Fejenként havi háromezer-ötszáz euróba. Egymillió menekült ellátása tehát havi három és fél milliárd, évente negyvenkétmilliárd euróba kerül. Pontosan ennyibe kerül a költségvetésnek a németek segélyezése.

E könyv megjelenése előtt nem igen tudtunk arról, hogy Németország nettó kivándorlóország, mert egyre több németnek lesz elege saját hazájából. „A bevándorlók már csak az olyan országokból érkeznek, ahol az oktatásban kevesen részesülnek.

A távozó, képzett németek „Goodbye Deutschlanddal” búcsúznak. Ma már minden negyedik német azzal a gondolattal játszik, hogy elhagyja hazáját. Minden évben 165-170 ezer német fordít hátat Németországnak.
A legtöbb közülük fiatal és egyetemi végzettségű.”

Álljon itt a fejezet végkövetkeztetése: „Az igazság így hangzik: Német­ország kivándorlási ország – legalább is az etnikai németeknek.” Mely mondattól, mint általában a kínos tényektől, megállhat az ütő a hazai, a Merkel-Németországot imádó balliberális sajtó magyarutáló tamtam-dobosai kezében.

És hogy honnan érkezik a „munkaerő-utánpótlás”? Abból az Afganisztánból, ahol a nők nyolcvannyolc százaléka analfabéta. Az afrikai Nigerből (ott ez az arány 84,9 százalék), Dél-Szudánból (84 százalék) és Burkina Fasóból (78,4 százalék).

A menekültek orvosi ellátása óriási összegekbe kerül az adófizetőknek. Németországban négyszáz-ötszázezer a Hepatitis-C vírussal fertőzött emberek száma – egy jelentős részük migráns. Egy negyvennyolc hétig tartó kezelés ára 25-28 ezer euró. Ha más, drágább gyógyszereket is alkalmaznak, akkor 51-64 ezer euró a terápia költsége. De lehet, hogy az orvos még a – grammját tekintve szó szerint az aranynál is drágább – Gilead pirulát is felírja, az szemenként 714 euróba kerül.

A menekülteknek megfelelő szállás is dukál. Sokukat szállodákban helyezik el. Nem egyszer a hoteltulajdonos akarata ellenére. De kastélyokban és magánnyaralókban is. E téren sincsenek tabuk, akadályok. A Holte-Stukenbrock-kastélyban a rendőröknek kellett átadniuk a helyüket a menekülteknek. Máshol (a helyszínek pontos jelölése a könyvben) idősotthonokat ürítenek ki számukra.

Hogy mindez mihez vezethet, Ulfkotte brit lapok cikkeit idézi, melyek szerint legkésőbb 2018-ban már páncélosok düböröghetnek Európa városainak utcáin és terein. Az amerikai CIA egyik jelentése azt a képet vetíti elénk, hogy a közel-keleti és észak-afrikai menekültek hullámai országokat árasztanak el, és számos nagyváros kormányozhatatlanná válik.

A Németországban menedéket kapottaknak maximum tizenöt hónap ott-tartózkodás után jogukban áll behívni családtagjaikat. Sok esetben a visszamaradt rokonok küldik ki előőrsként az egyik családtagot, aki az­után behívja őket. Így azután egy család eltartására évente akár kétszázötvenezer eurót is rá kell fordítani.

A legújabb felmérések szerint a németek már jobban félnek a menekültektől, mint a munkanélküliségtől, ami korábban a legnagyobb gondot jelentette. Az egykor patyolattiszta Németország közben koszosodik. Amit a sajtó trendinek igyekszik eladni.

Közben Berlinben a zsebtolvajlá­sok száma ötvenöt százalékkal emelkedett. Annak ellenére, hogy a szállások őrzése havi hatezer-ötszáz euróba kerül menekültenként.

Csak remélni tudjuk, hogy Udo Ulfkotténak ez a könyve is hamarosan megjelenik magyar kiadásban.

- See more at: http://magyarhirlap.hu/cikk/38260/Ulfkotte_A_menekultipar#sthash.2wxmPYfe.dpuf

A kapitalizmus vallása