Az előzetes, bíztató jelek ellenére
mégsem ítélik el a pártok a CIA brutális kínvallatási módszereit. Volt
ugyan egy arra utaló kezdeményezés, hogy a magyarországi pártok -
szakítván az elmúlt 25 év hagyományával - ezügyben erkölcsi alapú
döntést hozhatnak, ez a kezdeményezés azonban egyelőre ismeretlen okból
meghiúsult. Az értékítélet viszont megszületett: azzal, hogy a
magyarországi pártok nem ítélik el a CIA kínvallatási módszereit,
hallgatólagosan erkölcsi közösséget vállalnak az amerikai
vallatótisztek brutalitásával és barbarizmusával. A nyugati barbarizmus
elfogadása ismét visszakúszni látszik a magyar belpolitikába,
mindezidáig ugyanis a pártok nem ítélték el hivatalos országgyűlési
határozat formájában az amerikaiak kínvallatási módszereit.
A botrány kirobbanásakor a liberális
sajtó főleg az Amerikai Egyesült Államok megítélését féltette, amihez
nagy vonalakban hozzáigazodtak a mérsékelt és radikális atlantista
pártok is. Némileg kilógott a sorból a Demokratikus Koalíció, ami akkor
is a magyar kormányt ostorozta az emberi jogokkal, amikor javában
zajlott a botrány az amerikai kínvallatásokról. Egyedül a Jobbik
mutatta annak jelét, hogy az ügyben az üzleti és politikai érdeket
félretéve valamiféle erkölcsi alapú határozat fog születni, ez a
próbálkozás azonban egyelőre ismeretlen okból elhalt.
December 11-én Mirkóczki Ádám, a párt
szóvivője sajtótájékoztatón bejelentette, hogy hétfőn (azaz december
15-én) a párt határozati javaslatot nyújt be az országgyűlésnek, amiben
elítélik az amerikaiak módszereit, és egyben lehetőséget adnak a többi
pártnak arra, hogy közös határozatban ítéljék el a brutális
kínvallatási gyakorlatot. A bejelentés általános sajtóvisszhangot
váltott ki, valamint azóta is megtalálható a párt honlapján. A közös
határozat azonban elmaradt, egyelőre ismeretlen okból (a Jobbik idáig
nem válaszolt ezirányú megkeresésünkre). Az értékítélet helyett végül a
mire hány forintot költsünk döntéssel foglalkoztak a pártok, ami hosszú távon hatással lehet hazánk nemzetközi megítélésére is.
Többletinformáció híján is annyi
látható, hogy a pártvezetés meghozott egy döntést ennek a
határozatjavaslatnak a benyújtásáról. Ha nem született volna meg ez a
döntés, a párt szóvivője sem jelentette volna be, valamint a párt
weboldalára sem kerül ki a kezdeményezés. Ezt a döntést azonban valami utólag módosította. Tehát a pártvezetés vagy valamilyen új információ alapján, vagy valamilyen külső behatásra módosította az előzetesen meghozott, sajtótájékoztatón is közölt döntését. Annak módosítását azonban nem jelentették be.
Külső szemlélőként és válasz híján
egyelőre lehetetlen megítélni, hogy a beadvány "elfelejtése" az
atlantisták Jobbikban működő embereinek tudható be, vagy a nemzetközi
környezet alakulása miatt döntött a pártvezetés a beadvány
elhalasztásáról. Mindkettőről szó lehet: a pártban határozott
törésvonal húzódik azok közt, akik eltávolodnának a nyugattól, és azok
közt, akik inkább hanyagolnák ezt az egész diplomáciai feszültségkeltést.
Vagyis az idealista szembekerült a megélhetési politikussal; előbbi
meghozott egy erkölcsi alapú döntést, utóbbi pedig az egyszerű anyagi
érdek miatt elgáncsolná az erkölcsi alapú politikai döntéseket.
Létezik egy másik opció is; Oroszország
ugyanis az ENSZ elé viszi az ügyet. Elképzelhető, hogy a párt(ok) nem
merik önállóan cselekedve felvállalni az Amerikai Egyesült Államok
elítélését. Ehelyett arra várakoznak, hogy majd szavazhassanak
valamiféle, Oroszország által az ENSZ-ben beadott határozati
javaslatra, ami elítéli az amerikaiakat.
Mindkét változat rosszabbnál rosszabb
forgatókönyvet vetít előre. Előbbi azt jelentené, hogy a Jobbik
esetében eddig tart a nyugatellenesség, elértük azt a pontot, ahol már a
beépített emberek nem engedik a további radikalizálódást. Utóbbi
esetben szintén egy rossz döntés született; azzal, hogy a
pártok nem ítélték el közös határozatban az amerikai kínvallatási
gyakorlatot, hallgatólagosan erkölcsi közösséget vállalnak a CIA
vallatótisztjeivel. Ha arra várnak, hogy majd egy Oroszország
által beadott határozatot fognak megszavazni, az a lehető legrosszabb
forgatókönyv, mert azt jelenti, hogy a magyar politikusok nem mernek független erőként, értékíteletek mentén cselekedni, ehelyett arra várakoznak, hogy hogyan lehet hozzáigazodni egy másik hatalom aktuális politikai érdekeihez.
Adott volt egy lehetőség a magyar pártok
számára, hogy önálló cselekvőként lépjenek fel, és utat törjenek a
térségi politikában; részben azzal, hogy szembe mernek menni az
amerikai nyomásgyakorlással, részben azzal, hogy nyíltan felvállalnak
egy erkölcsi alapú politikai döntést. A tétovázással azonban saját
maguk ellen dolgoznak: onnantól, hogy Oroszország kiterjedtebb formában
az ENSZ elé viszi az ügyet, a magyar pártok ítélete már nem erkölcsi
alapú döntés, hanem egyszerű opportunizmus. Ha az erkölcsi alapú
határozat elmarad, és a pártok később, opportunista alapon ítélik el a
kínvallatást, az is egy erkölcsi ítélet: azt jelenti, hogy a pártok
hallgatólagosan erkölcsi közösséget vállaltak az USA kínvallatási
gyakorlatával, - mert nem ítélték el azt, amikor még lehetőség lett
volna a független véleménynyilvánításra.
Magyarország valóban erkölcsi közösséget
vállalna a nyugat barbarizmusával? Aligha. A döntés elmaradása csak a
pártok tétovázásának tudható be. Ez nem a magyar nép erkölcsi ítélete -
ez a pártoké, akik visszaélnek a választók bizalmával, s így maguk
alatt vágják a fát.
A nemzetközi ítéletre várni egyébként is
egy hibás döntés. Úgy járhatunk, mint a lengyelek; az Emberi Jogok
Európai Bírósága július 24-én kimondta, Lengyelország megsértette az
Emberi Jogok Európai Nyilatkozatát azzal, hogy lehetővé tette az
amerikai Központi Hírszerző Ügynökségnek (CIA), hogy lengyel területre
szállítsanak, ott fogva tartsanak és megkínozzanak terrorizmussal
gyanúsított személyeket. Lengyelországban évek óta zajlik a botrány a
titkos CIA-börtönök kapcsán: a pártok azonban nem ítélték el
határozottan az amerikaiak által folytatott kínzásokat, és végül
Lengyelországot ítélték el azért, mert a CIA Lengyelország területén
üzemeltetett titkos börtönökben kínzott külföldi állampolgárokat. Nem a lengyelek kínozták őket, hanem az amerikaiak - mégis Lengyelországot ítélték el,
mert azzal, hogy nem határolódtak el, erkölcsi közösséget vállaltak az
amerikai kínvallató gyakorlattal. Magyarország jelenleg ugyanezt
teszi. A pártok tétováznak. Pedig a
helyzet rémesen egyszerű: tudnak-e közösséget vállalni az amerikaiak
kínvallatási módszerével, vagy nem? Az eddigiek alapján tudnak, és
hallgatólagosan beleegyeznek annak folytatásába.