Összehasonlító adatok Kínáról és az Egyesült Államokról
A
nyugati fősodrású médiában gyakori Kína és az USA összehasonlítása,
gazdasági, ipari, kereskedelmi, és egyéb szempontokból. Az ilyen
összehasonlítások sokszor Kína gazdasági összeomlását vetítek előre.
Ha ez így volna, igen meglepő lenne, hiszen sok látható eredmény nem
feltétlenül Kínát hozza ki vesztesnek, amikor nyilvánvaló jóléti
mutatókat hasonlítunk össze. Kína az utóbbi évtizedekben bámulatos
fejlődésen ment keresztül.
Kína
1980-ban szegény ország volt, az átlagember életszínvonalát olyan
országokéval lehetett összehasonlítani, mint Haiti. A mai Kína viszont
a futurisztikusan fejlett városok országa, kiváló infrastruktúrával,
magas szintű szolgáltatásokkal, a jóléti mutatók ma már magasak, és
folyamatosan emelkednek. Kína gyors fejlődésére nincs történelmi
példa.
Vásárlőerő
paritása (GDP-ppp) alapján Kína a világranglista első helyére került,
maga mögé utasítva az Egyesült Államokat. 2024-ben 37,07 billió dollárt
ért el, szemben az amerikaiak 29,17 billiós eredményével. A Nemzetközi
Valutaalap (IMF) előrejelzése szerint 2023-2028 között a világgazdaság
növekedése Kínán múlik majd 22,6 százalékban, Indián 12,9 százalékban,
az USA pedig a harmadik helyre szorul 11,3 százalékos részesedésével.
Az USA
infrastruktúrája roskadozik, hidak dőlnek össze, az utak rossz
minőségűek, a városok központját hajléktalanok sátortáborai lepik el. A
Los Angeles-i erdőtűz ellen az alulfinanszírozott tűzoltóság szinte
tehetetlen volt. Miközben az USA-ban még mindig nem épült gyorsvasút
hálózat, Kínában a 2008-ban 108 kilométernyi gyorsvasút hálózat 2023-ra
42 ezer kilométernyire bővült. Jellemző még, hogy a vasúti
szerencsétlenségek számát tekintve az USA a fejlett világot jóval
megelőzi, s Indiával áll egy szinten. Különös jelenség: a tojás jobb
esetben csak nagyon drága, sok helyütt viszont hiánycikké lett.
Chas
Freeman, egykori amerikai diplomata szerint, ma hidegháború dúl az USA
és Kína között. A korábbi hidegháborúban, ami a Szovjetunió és az USA
között folyt, a fegyverkezési verseny gazdasági terhei végül térdre
kényszerítették a Szovjetuniót. A mai hidegháborúban viszont a
fegyverkezési verseny valószínűleg az USA-t kényszeríti majd térdre,
Kína védelmi kiadásai, a fentiek ellenére, nagyságrendekkel elmaradnak
az amerikaiakétól.
Kínában
engedték, hogy az ingatlan-lufi, legutóbb pedig a tech-lufi
kidurranjon. Ebből Nyugaton gazdasági katasztrófára következtetnek,
holott csak arról van szó, hogy egy két túlárazott szektorból
átcsoportosítják az erőforrásokat a stratégiailag fontosabb helyekre.
A fentiek fényében érdemes tovább elemezni, mennyire valósághűek a Kínáról írt cikkek, és az azokban gyakran használt fogalmak.
Mítosz 1: a kínai fogyasztók keveset fogyasztanak
Itt
érdemes azzal kezdeni, hogy a kínai fogyasztók kiadásai között,
általában, nem szerepelnek olyan tételek, mint a lakbér, az egészségügyi
ellátás, vagy az oktatás. Kínában az emberek 90 százalékának van
saját lakása, az egészségügy és az oktatás (posztgraduális egyetemi
szintig) ingyenesek. Kínában évente 5 millió ember szerez diplomát
természettudományokból, vagy műszaki tudományokból, az USA-ban
nyolcszázezren. Az USA-ban mindezekért fizetni kell. Kínában a várható
élettartam 78,6 év, az USA-ban 77,5, viszont Kínában az egészségügyi
költségek a GDP 7 százalékát teszik ki, míg az USA-ban 18 százalékát. A
Federal Reserve szerint az amerikaiak 40 százalékának gondot okozna,
ha hirtelen 400 dollárt kellene valamilyen előre nem látható okból
fizetni, hiszen nem rendelkezik annyi megtakarított pénzzel. (Kínában
nem létezik ezzel az adattal összehasonlítható statisztika.)
A kínai fogyasztók sok mindenben megelőzik az amerikaiakat, vagy más nyugati országbelieket. Álljon itt néhány adat:
- Kínában 2023-ban 13 millió lakás talált új tulajdonosra, míg az USA-ban 4 millió;
- Kínában vásárolják a világon eladott luxuscikkek 30 százalékát, még olyan években is, amikor a gazdaság gyengélkedik;
- A kínaiak utaznak a legtöbbet, 200 millió kínai utazik külföldre vakációzni;
- Kína megelőzi az USA-t a napi egy főre eső kalória- és proteinfogyasztásban;
- Kína a világon előállított villanyáram 1/3-adát használja.
Kínában
nagyobb gondot jelent, hogy sok gyári munkahely üres, mert az
egyetemet végzett fiatalok nem akarnak gyárakban dolgozni. A
statisztikai hivatalok 30 millió üres munkahelyről írnak, viszont Kína
rendelkezik a legmagasabb szinten robotosított iparral, amely még tovább
fog növekedni.
Az USA
gazdaságát ma jórészt a szolgáltatások képezik, jóval több a bankár, az
ügyvéd, a könyvelő, a konzulens, a biztosítási ügynök, a PR
specialista, a bróker, az informatikus, az ingatlanügynök, és az
egészségügyi dolgozó, mint Kínában. Az amerikai fogyasztók jóval több
szolgáltatást vesznek igénybe, és ilyen értelemben az USA fogyasztása
megelőzi a kínait. Kína többet termel, és több ipari terméket vásárol.
Mítosz 2: a kínai túlkapacitás
Igazából
ennek a kifejezésnek a bevezetése csendes beismerése annak a ténynek,
hogy a Nyugat nem képes versenyezni Kínával. A „túlkapacitásra” épülő
érvelések gyakran azt is Kína szemére hányják, hogy sok vállalat állami
tulajdonban van. De miért lenne jobb, ha magánkézben volnának? Az
amerikai dogma szerint az állami tulajdonban lévő vállalatok nem
versenyképesek. Kína, azáltal, hogy sok állami tulajdonban lévő
vállalata nagyon sikeres, rácáfolta erre az állításra. Igazából nem
döntő tényező, hogy egy vállalat, vagy iparág, állami vagy magánkézben
van, fontosabb, hogy részt vegyen a piaci versenyben. És ma már sok
szektorban jellemző, hogy annak ellenére, hogy Kínában sok nagyvállalat
állami tulajdonban van, sokkal versenyképesebb, és sokkal többet
innovál és fejleszt, mint amerikai társai. Az egyik ilyen iparág az
elektromos autóké: az USA-nak egy nagy cége van ebben a szektorban, a
Tesla, míg Kínában van a BYD, a Cherry, a Great Wall, a Nio, a Xpeng, a
Huawei, a Xiaomi. A mobiltelefonágazatban is hasonló a helyzet, az
USA-nak egy ilyen cége van, az Apple, míg Kínának több (Huawei, Xiaomi,
Honor, Vivo, Oppo, stb.). Az online kereskedelemben is több kínai
nagyvállalat működik, mint amerikai. A kínai állami vállalatok ugyanúgy
ki vannak téve a verseny hatásainak, mint a magánkézben lévő
amerikaiak, rá vannak kényszerítve az innovációra, a fejlesztésre, a
költségek csökkentésére. Ez a magyarázata Kína „túlkapacitásának”.
A
versenyt igazán nem az hátráltatja, ha egy cég állami tulajdonú, hanem
inkább az, ha egy adott piacon monopolhelyzetben van. Az USA hadiipari
komplexum magánkézben és monopolhelyzetben van, az állami támogatásokat
mindenképpen megkapják. Ennek egyik jellegzetes következménye, hogy
az USA nem tudta fegyverrel és lőszerrel ellátni Ukrajnát az
Oroszország elleni háborúban, annak ellenére, hogy az USA hadiipari
költségei sokszorosan felülmúlják Oroszországét. Az USA hadiipara nem
versenyképes, a Pentagon rendszeresen nem megy át a pénzügyi
átvilágításokon, de azért soha, senkit sem vonnak felelősségre.
Mítosz 3: USA valódi GDP-je > Kína valódi GDP-je
Nagy
port kavart az utóbbi években, hogy Kínában kidurrant az ingatlan-lufi
és a tech-lufi. Igazából ez egy irányított folyamat volt a kínai
vezetés részéről, melynek célja az, hogy egy túlárazott szektorból az
erőforrásokat átcsoportosítsák olyan helyekre, amelyek stratégiailag
fontosabbak.
A GDP
esetében, ha vásárlóerő paritás alapon számoljuk, az IMF és a Világbank
szerint is magasabb a kínai GDP. Emellett, ha nominális GDP-t nézünk,
akkor is vannak olyan anomáliák amelyek az összehasonlítások
végkövetkeztetéseit semmissé teszik. A következő tényezőknek a
Statista, US Bureau of Economic Analysis, valamint a China National
Bureau of Statistics dokumentumaiban lehet utánanézni:
- Helyettesítések (imputations): a
kifejezés az olyan dolgokra utal, amelyeket a GDP-be beleszámolnak,
annak ellenére, hogy nem írnak le valós gazdasági tranzakciókat. Az
USA-ban pl. háztulajdonosok esetében a GDP-ben megjelenik egy szám,
hogy az adott tulajdonosnak mennyit kellene fizetnie, ha a saját házát
vagy lakását bérelnie kellene. Hasonló eset a munkáltató által
fizetett egészségügyi biztosítás. Minden eme szolgáltatásban részesülő
munkavállaló esetében a GDP-ben megjelenik egy szám, hogy mennyit
kellene fizetnie, ha saját magának kellene fedeznie az egészségügyi
biztosítást. Az USA GDP-ben a helyettesítések értéke 4 billió dollár.
A kínai GDP-ben nincs ilyen tétel, mert Kínában a fogalom
(helyettesítés vagy értelmezett gazdasági tranzakció) ismeretlen.
- Építőipar: Az USÁ-ban az építőipar a
GDP 4 százalékát teszi ki (1,1 billió dollárt), míg Kínában a GDP 7
százalékát. De a valóságban Kína kb. annyi betont használt fel a
legutóbbi három évben, mint az USA egy egész évszázad alatt. Kína
vasérc vagy acél importja sok nagyságrenddel meghaladja az USÁ-ét. Ha
összehasonlítjuk, hogy Kínában és az USA-ban mi minden épült az utóbbi
években (hidak, vasutak, felhőkarcolók, repülőterek, stb.), akkor a
fenti számok egyből nevetségessé válnak.
- Szolgáltatások: Az olyan
szolgáltatások, mint az ügyvédi, a könyvelői, az adóügyi, biztosítási,
marketing, stb., az USA gazdaságának 13 százalékát adják (3.5 billió
dollár), míg a kínaiénak csak 3 százalékát. Az USÁ-ban 1,33 millió
ügyvéd van, Kínában csak hatszázötvenezer. Az USÁ-ban 1,65 millió
könyvelő tevékenykedik, míg Kínában csak háromszázezer. Washington
városban 20 ezer lobbista dolgozik, Kínában ilyen mesterség nem
létezik. Az ilyen munkahelyeken az USA-ban nagyon magas a fizetés, így a
GDP-ben is nagy súllyal esik latba. Az amerikaiak nagyon sokat
pereskednek, sok biztosítási szerződés kötődik, sok auditálás történik,
a kongresszus fertályán pedig állandó a lobbizás. Kína esetében a GDP
38 százaléka származik ipari termelésből, 55 százaléka pedig
szolgáltatásokból. Az USAban az ipari termelés a GDP 11 százalékát
teszi ki, a szolgáltatások pedig a 88 százalékát adják.
A
nyugati országokban a GDP számítás esetében sokszor folyamodnak kreatív
módszerekhez. A Financial Times példaként említi, hogy az Egyesült
Királyság 2014-en úgy döntött, a prostitúciót és az illegális
kábítószer fogyasztást is beszámítja a GDP-be. Az idetartozó GDP
számokat becslések alapján számolták. A kreatíc eljárás következtében a
GDP 5 százalékkal megugrott, az akkori brit kormány pedig ezt arra
használta ki, hogy a nemzeti adósságkorlátot megemelje.
Összeállította: HB
Források:
