Vizgazdálkodáshoz adalék - Mezőgazdálkodók figyelmébe

Magyarország

Éves és évszakos középhőmérsékletek változása

Tanulmány

Magyarország éves középhőmérsékleteinek idősora a globális tendenciákkal összhangban alakul, azonban a kisebb terület miatt nagyobb változékonyságot mutat. A változások szemléltetése érdekében az éves és évszakos értékek anomáliáit, vagyis a jelen éghajlati állapotot leíró, 1971-2000-es átlagtól való eltéréseit mutatjuk be, minden esetben a 20. század elejétől 2009-ig.

1. ábra

Magyarország évi középhőmérsékletének anomáliái (°C) 1901 és 2009 között. Az értékeket az 1971-2000 időszak átlagaihoz viszonyítottuk.

A nyolcvanas évek elejétől intenzív melegedés kezdődött. Az évi középhőmérsékletek változásának területi eloszlását mutatja a 2. ábra az 1980 és 2009 közötti harmincéves periódusban.

2. ábra

Az éves középhőmérsékletek változásának területi eloszlása az 1980-2009 időszakban

A 3. ábra és az 1. táblázat a négy évszak középhőmérsékletének változásait mutatja be. A tavaszi középhőmérséklet 1971 és 2000 között 10,4°C. A tavaszok az évi középhőmérséklethez hasonló mértékben, 1,08°C-kal emelkedtek a teljes elemzett idősoron. Ha csak a legutóbbi 30 évet tekintjük, akkor elmondhatjuk, hogy a tavaszi középhőmérséklet jelentősen, 1,75°C-kal nőtt 95%-os bizonyossággal.

A melegedési tendenciát leginkább a nyarak hőmérséklete tükrözi, a múlt század elejétől napjainkig az emelkedés 1,17°C-ot tesz ki. A nyarak átlaghőmérséklete 1971-2000 között 19,7 °C. Az utóbbi évtizedben is előfordult egy-egy hűvösebb nyár, de az alacsony értékek inkább a század első felét jellemezték. A legutóbbi harminc évben pedig csaknem 2°C-ot emelkedett a nyári középhőmérséklet.

Az őszi országos átlaghőmérséklet 9,9°C. A múlt század közepén előfordult meleg őszök hatására a trend értéke itt alacsonyabb, mint a többi évszakban. A melegedés 0,67°C, ami statisztikai értelemben nem szignifikáns, mint ahogy az utóbbi 30 év őszeinek változása sem.

A téli középhőmérséklet az 1971-2000-es normál időszakban 0,0°C-nak adódik. A telek hőmérséklete 1901-óta 0,65°C-kal nőtt, ám ez a változás statisztikai szempontból nem szignifikáns, és a legutóbbi 30 tél sem mutat egyértelmű változást, noha a tendencia pozitív.

3 a-d. ábra

Az évszakos középhőmérsékletek országos átlagainak anomáliái (°C) 1901-2009 között.

Az értékeket az 1971-2000 időszakhoz viszonyítottuk.

1901-2009 Változás (°C) Alsó határ (°C) Felső határ (°C) Év 0.99 0.61 1.36 Tavasz 1.08 0.48 1.69 Nyár 1.17 0.67 1.66 Ősz 0.68 0.06 1.29 Tél 0.65 -0.12 1.41

1980-2009 Változás (°C) Alsó határ (°C) Felső határ (°C) Év 1.51 0.85 2.16 Tavasz 1.75 0.67 2.84 Nyár 1.93 1.06 2.79 Ősz 0.89 -0.03 1.82 Tél 0.90 -0.48 2.28

1.táblázat
Az átlaghőmérséklet változásának becslése az 1901-2009, illetve az 1980-2009 időszakokra a 95%-os megbízhatósági intervallum alsó és felső határával. A szignifikáns változást kiemelés jelöli.

Hőmérsékleti szélsőségek alakulása

Nemcsak maguk a hőmérsékleti értékek, hanem a szélsőértékek intenzitásában, gyakoriságában megmutatkozó tendenciák is a változó éghajlat jelei. A fagyos napok (napi minimumhőmérséklet < 0°C) számának csökkenése és a hőség napok (napi maximumhőmérséklet ≥ 30°C) számának növekedése egyaránt a melegedő tendenciát jelzi (4. ábra). A hűvösebb és a melegebb periódusok az indexek értékeiben is megnyilvánulnak, de a nyolcvanas évektől szembetűnő az extrém meleg időjárási helyzetek gyakoribbá válása. A szélsőséges hőmérsékletekben bekövetkezett változásokat jellemző trend értékek arra utalnak, hogy a klíma megváltozása a meleg szélsőségek egyértelmű növekedésével és a hideg szélsőségek csökkenésével jár a teljes múlt századot is felölelő időszakban.

4 a-b. ábra

A fagyos és a hőség napok éves számának idősora (hazai rácspontok átlaga alapján) a tízéves mozgó átlaggal és a becsült lineáris trenddel 1901-2009 között.

A 109 év alatti becsült változást szemlélteti az ábrákon feltüntetett trend érték.

5. ábra

Hőhullámos napok száma (napi középhőmérséklet > 25°C) az 1980-2009-es időszakban, rácsponti trendbecslés alapján

A hőhullámos napok (5. ábra) jelentős egészségkárosító hatással járnak, a közép-magyarországi, dél-alföldi régióban kell leginkább a növekedésükkel számolni.

Éves és évszakos csapadékösszegek

Magyarországon az éves csapadék mennyisége csökken, ebben hazánk Dél-Európához hasonló viselkedést mutat. Az országos évi csapadékösszeg 1971 és 2000 közötti átlaga 568 mm. Az alábbiakban ezen időszak átlagaihoz viszonyított százalékos eltérések idősorait mutatjuk be éves és évszakos skálán. A csapadékváltozásokat jobban szemlélteti a százalékos változás, mint a lineáris közelítésből adódó, milliméterben kifejezett csökkenés, illetve növekedés. A százalékos változás becslésére az exponenciális közelítés a megfelelő, ezért a csapadék esetén exponenciális trendbecslést alkalmaztunk.

Csapadékos évek inkább a múlt század első felében léptek fel (6. ábra). Az utóbbi néhány év átlagon felüli csapadékösszegének következtében a csökkenés nem szignifikáns a 95 %-os megbízhatósági szint tekintetében.

6. ábra

Az éves csapadékösszeg országos átlagának anomáliái, 1901-2009.

A százalékos eltéréseket az 1971-2000 évek átlagához viszonyítottuk.

1901-2009
	Változás %	Alsó határ %	Felső határ %
Év	-7	-14.4	0.9
Tavasz	-19.8	-30	-8.2
Nyár	8.9	-6.9	27.4
Ősz	-16.6	-32	22.6
Tél	1.4	-16.2	1.41

2.táblázat
Az országos átlagos csapadékösszegek változásának becslése az 1901-2009 időszakban a 95%-os megbízhatósági intervallum alsó és felső határával. A szignifikáns változást kiemelés jelöli.

A csapadék térben és időben nagyon változékony, így a – az éghajlatváltozás hatására bekövetkező – tendenciákat nehezebb kimutatni, mint a hőmérséklet esetén. Míg az évi középhőmérséklet az elmúlt 30 évben szignifikáns növekedést mutat, addig a csapadék változása még egy hosszabb, 50 évet felölelő időszakban sem mutatható ki egyértelműen. A térbeli eltéréseket trendtérképen szemléltetjük. Az elmúlt 50 évben, 1960 és 2009 között bekövetkezett változásokat bemutató térkép (7. ábra) az exponenciális trendillesztésből adódó 50 év alatti %-os változást jelzi.

A múlt század közepétől végbement, az exponenciális trendbecslés szerinti csapadék változás területi eloszlását ábrázoltuk a 7. ábrán. Az ország területének legnagyobb részén jelentősen csökkent a csapadékellátottság az elmúlt fél évszázadban.

7. ábra

Az éves csapadékösszeg %-os változása 1960 és 2009 között

Az évszakos csapadékváltozások sokkal nagyobb időbeli változékonyságot mutatnak, mint az éves anomáliák idősora (8. ábra). A tavaszi csapadék 1971-2000-es átlaga 136 mm. A négy évszak összehasonlításában a legnagyobb csapadékcsökkenés tavasszal következett be, értéke megközelíti a 20%-ot a több mint egy évszázadot átívelő idősor alapján.

A nyarak sokéves országos csapadékátlaga 1971-2000 között 189 mm volt. A száraz nyarak előfordulása a múlt század kezdetétől viszonylag egyenletes. Ez arra utal, hogy az aszály hazánk éghajlatának korábban is rendszeresen ismétlődő tulajdonsága volt. A nyári csapadék változása növekedő tendenciára utal, de a változás nem szignifikáns.

Az ősz 1971 és 2000 közötti átlagos csapadéka 138 mm. A változás jelentős, a csökkenés irányába mutat, de ebben az évszakban sem egyértelmű a tendencia. A tél a legszárazabb évszakunk, átlagosan 104 mm csapadék hullott az 1971-2000 közötti teleken. A múlt század elejétől a téli csapadék szintén csökkent, de nem számottevő mértékben.

8 a-d. ábra

Az évszakos csapadékösszegek országos átlagainak anomáliái, 1901-2009.

A százalékban kifejezett relatív eltéréseket az 1971-2000-es átlagokhoz viszonyítottuk.

Csapadék szélsőségek alakulása

Az átlagosnál bőségesebb csapadékkal, vagy tartós szárazsággal járó események, periódusok előfordulási gyakoriságát az extrém csapadék indexek idősoraival és a bekövetkezett változásukkal jellemezzük. Kevesebb a csapadékos nap országos átlagban, ahogy a jelenhez közelítünk (9. ábra). A 20 mm-t meghaladó csapadékú napok viszont enyhe növekedést mutatnak, s a száraz időszakok hossza (vagyis a leghosszabb időszak, amikor a napi csapadék nem éri el az 1 mm-t), pedig jelentősen megnövekedett a 20. század eleje óta. A napi intenzitás, más néven átlagos napi csapadékosság (egy adott periódusban lehullott összeg és a csapadékos napok számának hányadosa) nyáron szintén jelentősen megnövekedett. Az átlagos napi csapadékok növekedése arra utal, hogy a csapadék egyre inkább rövid ideig tartó, intenzív záporok, zivatarok formájában hullik.

9a-d. ábra

Néhány extrém csapadék klímaindex rácsponti átlagának idősora, a tízéves mozgó átlag görbéjével és a becsült lineáris trenddel, 1901–2009

Az 1960-2009 időszakban megfigyelt nyári csapadékintenzitás-változást jeleníti meg a 10. ábra trendtérképe. A nyári napi intenzitás országos átlagban növekedett, ezt a növekedést a délnyugat-dunántúli, és kisebb kiterjedésben az északkelet-magyarországi területek csapadékintenzitásának csökkenése mérsékli. Fontos megjegyezni, hogy a rácsponti változások csak kisebb területeken szignifikánsak.

10. ábra

A nyári átlagos napi csapadékintenzitás (átlagos csapadékosság) változása az 1960-2009 időszakban rácsponti trendbecslés alapján

Hírfigyelő Szolgálat

MNB-PST jegybanki rendelet - Csak várjuk ki a végét!

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) Pénzügyi Stabilitási Tanácsa (PST) elfogadta az elszámolási törvény alapján megalkotandó összes jegybanki rendeletet. Az MNB négy rendeletben rögzíti a részletszabályokat, melyek az elszámolás módszertanát, a pénzügyi teljesítés határidejét, valamint a fogyasztók tájékoztatásának előírásait tartalmazzák. A tanács az első rendelet után a másik három kiegészítő rendeletet is elfogadta, így a fogyasztókkal való elszámolás jogszabályi háttere teljessé vált - olvasható az MNB közleményében.

A 2014. november 8-án hatályba lépett, az elszámolás alapmódszertanát rögzítő MNB elnöki rendelettel megindult a fogyasztói kölcsönszerződések tisztességtelen szerződéses kikötéseivel kapcsolatos elszámolás. Mivel az Országgyűlés 2014. november 25-én több helyen módosította az elszámolás kereteit meghatározó törvényt, ezért mindenekelőtt szükséges volt az első elszámolási rendelet ennek megfelelő aktualizálása. Ezzel egy időben a PST elfogadott három további, az elszámolás gyakorlati megvalósítását lehetővé tevő rendeletet is.

A második rendelet:

Szabályozza a késedelemmel, kedvezménnyel érintett szerződéseket, valamint az árfolyamgátra, végtörlesztésre, áthidaló kölcsönre, illetve a Nemzeti Eszközkezelőre vonatkozó speciális előírásokat. Ezen szerződések pontos elszámolásához ugyanis egy olyan összetett módszertanra van szükség, amely a szerződés lefutásának modellezése során a kedvezményes, illetve késedelmes tételeket a felmerülésük időpontjában, az elszámolási törvény által rögzített elveknek megfelelően képes figyelembe venni, így biztosítva, hogy a fogyasztói túlfizetéseket maradéktalanul elszámolhassák. Mivel a speciális esetekben több módszertan alkalmazásával nem lehetne biztosítani azok teljes matematikai egyezőségét, ezért a második rendelet esetében a pénzügyi intézmények már csak egy módszertant alkalmazhatnak.

A harmadik rendelet

Szabályozza azt a becslési módszertant, amelyet a végelszámolás vagy felszámolási eljárás alatt álló pénzügyi intézményeknek kell alkalmazniuk, amennyiben nem áll rendelkezésükre elengedő adat az általuk kezelt fogyasztói kölcsönszerződésekről az elszámolás végrehajtásához. A rendelet az egyszerűbb alkalmazhatóság érdekében nem állít fel speciális elszámolási eljárást, elsősorban a hiányzó adatok meghatározását végzi el becsléssel. Az érintett pénzügyi intézményeknek a becslések és a tényadatok birtokában kell majd alkalmazniuk az első, illetve második rendeletben rögzített megfelelő módszertant és kiszámolniuk a fogyasztói követelést. A harmadik rendeletben határozta meg a PST a pénzügyi teljesítés határidejét is. A 2015. február 1-i elszámolási fordulónap után a tájékoztatás kézbesítését követő 30 munkanapon belül az elszámolásokat pénzügyileg is rendezniük kell a pénzügyi intézményeknek, legkésőbb 2015. szeptember végéig.

A negyedik rendelet

Előírja, hogy a pénzügyi intézmények részesítsék megfelelő tájékoztatásban a fogyasztókat. Ez a rendelet tartalmazza az elszámolás eredményéről, valamint a "fair" kamatozás és a forintosítás kapcsán felvetődő szerződésmódosításról szóló tájékoztatások tartalmi, alaki és formai követelményeit. A szabályozás kiterjed az elektronikus, illetve a papír alapú tájékoztatási tartalmakra, valamint biztosítja, hogy az elszámolással és szerződésmódosítással kapcsolatos információkat egységes formában érhessék el a fogyasztók.

Értesüléseink szerint;

- a rendeletek kialakítása során, a problémamentes lebonyolítás érdekében az MNB konzultált a piaci szereplőkkel

- és az Európai Központi Bankkal is.

Ezt a gyakorlatot folytatva a jegybank a rendeleteknek a Magyar Közlönyben történő kihirdetését követően intenzív tájékoztatási kampányba kezd mind a fogyasztók, mind pedig a pénzügyi intézmények irányába.

Hírfigyelő Szolgálat

Az USA leüti az olajárakat - rendkívüli találkozó Bécsben

Oroszország, Szaúd-Arábia, Mexikó és Venezuela magas szintű delegációi Bécsben találkoztak, a Hyatt parkban megrendezett tárgyalássorozaton, hogy megvitassák a hirtelen csökkenő olajárakat. A váratlan tárgyalásokra amiatt került sor, mert amerikai manipuláció hatására június óta mintegy 30 százalékkal csökkent az olaj ára.

A Venezuelai külügyminiszter, Rafael Ramirez nyilatkozata szerint az ott megjelent miniszterek ugyan nem egyeztek meg az olajkitermelés csökkentésében - hiszen egy ilyen megállapodásra csak egy OPEC értekezlet alkalmával kerülhet sor - de abban megállapodtak, hogy a csoport egy évig megfigyeli az olajárak alakulását és egy esetleges rendkívüli esemény alkalmából újra összegyűlnek, valamint a találkozó rendszeres összehívásáról is megállapodtak.

Rafael Ramirez

A külügyminiszter hozzátette, a csoport véleménye szerint az aktuális olajárak túlságosan alacsonyak, és tartályonkénti százdolláros árat nevezte meg kedvezőnek.

Az orosz energiaügyi miniszter, Alekszandr Novak és Igor Szecsin, a Rosznyeft állami olajvállalat feje is megjelent a gyűlésen. Szecsin nyilatkozatában szintén említette, hogy a csoport megegyezett az olajárak egy évre szóló megfigyelésében, és hasonló találkozások negyedévente történő lehetséges lebonyolításában. Habár az olajárak majdnem tartályonkénti negyven dollárra csökkentek az elmúlt öt hónapban, a Rosznyeft vezetője szerint nem kritikus a helyzet. „Megváltoztathatjuk néhány tőkeigényes projekt kivitelezési periódusát. De ez természetesen hatással lesz az általános olajellátásra.” - tette hozzá.

Szecsin nyilatkozata szerint a Roszneft már 25,000 tartályra csökkentette napi olajtermelését, azonban ez a termelés hatékonyságában történt növekedés és a vállalat részvényeseinek eredményessége miatt történt, amiben a piaci forgalmazás is közrejátszott.

Barack Obama amerikai elnök március 28-án Szaúd-Arábiába érkezett, ahol megpróbálta meggyőzni a szaúdi uralkodót, hogy működjön közre az olajárak leütésében. Ez a látogatás volt az első látható jele annak, hogy az amerikaiak az olajárak leütésével próbálkoznak. Washington az olaj árának manipulálásával akar nyomást gyakorolni Oroszországra: az orosz költségvetés tekintélyes része a szénhidrogének értékesítéséből származik. Az amerikaiak amiatt érdekeltek az olaj árának leütésében, mert az orosz költségvetés bevételeinek csökkentését akarják elérni, hogy az orosz kormány rákényszerüljön a szociális kiadások megvonására. Egy ilyen lépés után Oroszországban ideálisabb lenne a társadalmi közeg a kormányellenes elégedetlenség szítására.

Washington nem is titkolja, hogy rendszerváltást akar kierőltetni Oroszországban. Ha a gazdasági-politikai manipuláció kudarcot vall, arra az esetre a NATO épp jelenleg végzi a szükséges csapatösszevonásokat az orosz határon. Orosz katonai szakértők szerint a NATO két éven belül nyílt offenzívát kezdhet Oroszország ellen.

http://www.hidfo.net.ru/2014/11/27/az-usa-leuti-az-olajarakat-rendkivuli-talalkozo-becsben

Heves gyengüléssel reagáltak az olajexportáló országok (pl. Oroszország, hiszen ez is a valódi célja a bojkottnak) devizái az OPEC döntésére, de az olajvállalatok részvényeit is megviseli a tény, hogy egyelőre úgy tűnik, senki nem tart ellen az olajáresésnek.

Mint üveggolyó....

A mai OPEC-döntés - Az olajkitermelési kvóta megtartása főként Oroszországnak szánt üzenet, mivel az alacsonyabb világpiaci olajárak gazdasági nehézséget okozhatnak az oroszoknak, így még az amerikai olajipar számára is kedvező a döntés, az átmeneti hátrány ellenére. Az OPEC tagországok viszont rendkívül olcsón termelik az olajat, ezért számukra még mindig profitábilis az iparág. A nemzetközi olajárak további csökkenése a magyar piacon is megmutatkozik majd, a benzin ára akár további 10-15 százalékkal is csökkenhet az elkövetkező időszakban. A piac a nyomásgyakorlás ellenére is, a kereslet-kínálat kiegyenlítődése által végül stabilizálódni fog. Ugyan a piac 0,5-1 millió hordós csökkentésre számított, voltak tartásra szóló előrejelzések is. Úgy vélte, a döntés hátterében valószínűleg a termelők eltérő érdekei állnak.

Az AP amerikai hírügynökség által idézett szakértők szerint a termelés szinten tartása mögött az OPEC legerősebb és legnagyobb befolyással rendelkező tagja, Szaúd-Arábia "mesterkedése" állhat. A hirtelen jött eladásokat az egyik szaúd-arábiai miniszter szavai váltották ki. Az olajügyi miniszter arra az újságírói kérdésre, hogy az OPEC nem fogja csökkenteni a kitermelést, igennel válaszolt. Megfigyelők szerint a szaúdiak abban bíznak, hogy olyan alacsony szintre kerül a kőolaj ára, ami mellett már nem lehet nyereséggel palaolajat kitermelni. Ez pedig - legalábbis elvben - arra kényszerítheti a palaolaj kitermelőket, hogy leállítsák a bányászatot, ami viszont újraélesztené az OPEC egykori nagy befolyását az energiapiacon. Tanulmányok szerint a palaolaj termelése 60 dolláros olajárnál már nem lenne kifizetődő. Az OPEC csütörtöki ülésén úgy döntöttek, hogy nem változtatnak a napi 30 millió hordós olajkitermelési kvótán, és nem határoznak meg célárat a kőolajra, ami eddig hordónként 100 dollár volt. Egy órával az OPEC döntés után, 17 óra körül a nyugati féltekén irányadó WTI amerikai könnyűolajfajta hordónkénti ára 3,85 dollár (5,20 százalék) csökkenéssel 70,24 dolláron állt. -

Egyik következménye, hogy tartósan alacsony olajárra kell berendezkednünk, ami az olajexportőr országoknak igencsak fájhat, ugyanis akár komoly költségvetési kiigazításokat is kikényszeríthet tőlük. A negatív hatások hulláma azonnal elérte az ilyen országok devizaárfolyamát, a norvég korona például ötéves mélypontra zuhant a dollárral szemben, de gyengült a rubel és a kanadai dollár is. Szintén nem úszták meg a nagyobb olajvállalatok részvényei, a British Petroleum jegyzései 2,7 százalékot estek, míg a Royal Dutch Shell részvényei 3,9 százalékot. Az esést alapvetően az váltotta ki, hogy a piaci szereplőknek kisebbségi, de jelentős része az OPEC napi 30 millió hordós termelési kvótájának a visszafogására számított, most viszont bebizonyosodott, hogy a befolyásos kartell nem akar belenyúlni egyelőre az aktuális kereslet-kínálat vezérelte árfolyamatba. A világ egészét nézve egyébként a makrogazdasági elemzők többsége határozottan kedvezőnek tekinti az olajáresést. Ennek egyszerűen kifejezve az az oka, hogy az olajexportáló nemzetek inkább megtakarítják a bevételeiket (gondoljuk a szaúdiak dollárban való vagyonfelhalmozására), míg az olajimportőrök alapvetően elfogyasztják, ami élénkíti a gazdaság keresleti oldalát, mindennek egyenlege pedig pozitív a globális növekedés szempontjából.

A ma kezdődő ülés előtt, kedden már összeültek egyeztetni a venezuelaiak, a mexikóiak, a szaúdiak és az oroszok, ám a kitermeléssel kapcsolatban nem döntöttek. Számos exportőr országnak a jelenlegi árfolyam mellett már nem stabil a költségvetése, így igyekeztek ráhatással lenni az OPEC tagországaira.

Gölöncsér Miklós összeállítása

Törökország engedélyezi a rendőröknek a tüntetők elleni fegyverhasználatot

A török Hurriyet napilap szerint a kormány egy olyan javaslatot nyújtott be a parlamentnek, ami engedélyezné a rendőri erők számára a tüntetők elleni fegyverhasználatot, illetve, hogy tömeges letartóztatást végezzenek a tiltakozók gyűlései során.

A javaslat felhatalmazná a török rendőrséget a „másra és magukra veszélyt jelentő” tüntetők letartóztatására, illetve, hogy fegyverrel válaszoljanak a Molotov-koktélok és pirotechnikai eszközök ellenük történő használatára.

Amennyiben a parlament elfogadja, a javaslat lehetővé teszi a török bűnüldözési hatóságok számára a tüntetők vád nélküli fogva tartását akár 24 órára, amennyiben „illegális demonstráción” vesznek részt, azonban ez az időintervallum 48 órára is növekedhet, ha a letartóztatás erőszakos tüntetés alatt történik. A fogva tartás időtartama nem függ attól, hogy a tüntető maga is részt vett-e az erőszakos cselekményben, a maximális időt az szabja meg, hogy a tüntetés általánosságban véve elfajult-e.

A benyújtott javaslat számos más témára is fókuszál, mint a helyi kormányzók hatalmának kiszélesítése, illetve a csendőrség és parti őrség struktúrájának megváltoztatása.

Utcai harcok Isztambulban, miután Törökország kivonult a nyugati Nabucco-projektből (2012)

Újabb civil elégedetlenkedés Isztambulban, - közvetlen az orosz gázüzlet után.

Emlékeztetőül: 2014. februárjában, a Kijevben lezajlott fegyveres hatalomátvétel alatt az ukrán rendőröknek nem volt engedélyezve a fegyverhasználat. Miközben az inkognitóban működő nyugati zsoldosok már éles lőszerrel lőtték a rendőri erőket, a rendőrök le kellett adják fegyvereiket, és nem viszonozhatták a tüzet, gumilövedékkel sem. A rendőri erők egy része emiatt dezertált, miután hetek óta céltáblának volt kitéve, és tucatnyi védtelen rendőrt a Majdan tér környékén agyonlőttek a "békés tüntetők".

http://www.hidfo.net.ru/2014/11/27/torokorszag-engedelyezi-rendoroknek-tuntetok-elleni-fegyverhasznalatot

A Donyecki Népi Köztársaság delegációt küld a latin-amerikai országokba

A Donyecki Népi Köztársaság külügyminisztere, Alexandr Kofman csütörtökön bejelentette, hogy a DNK delegációt küld a latin-amerikai országokba, ahol egyetlen, hosszú körút során tárgyalni fognak több ország vezetőivel is. "Venezuela, Kuba, Argentína - ezek az országok, melyektől olyan gyorsan várjuk a hivatalos elismerést, amilyen gyorsan csak lehet". A külügyminiszter szerint hosszú távon is érdekeltek a latin-amerikai országokkal a jó kapcsolatok kiépítésében. A DNK emellett a közeljövőben Dél-Oszétiába és Abháziába is delegációt küld.

A mai nap folyamán megérkezett a DNK területére Abházia elnöke, hogy a Donyecki Népi Köztársaság független államként elismeréséről és a kétoldalú kapcsolatok kiépítéséről tárgyaljon.

Áprilisban az akkor még Ukrajnához tartozó délkeleti megyék sorban kinyilvánították, hogy nem hajlandók legitim kormánynak elfogadni a Kijevben puccsal hatalomra jutott nyugatbarát politikusokat. A délkeleti megyék az illegitim kormány által az ő területeikre kormányzónak kinevezett, Svájcból és az Egyesült Államokból Ukrajnába települő oligarchákat sem fogadták el, Szergej Taruta és Igor Kolomojszkij kinevezésére válaszként tömeges tüntetések kezdődtek. Az orosz többségű területeken a rendőrség a tüntetők oldalára állt, és nem fogadta el a kijevi kormányt legitim hatalomként. Májusban az elszakadó köztársaságok a függetlenedésről kiírt sikeres népszavazás lebonyolítását követően kinyilvánították függetlenségüket. A Donyecki és Luganszki Köztársaságok Újoroszország (Novorosszija) néven szövetségi állammá formálódnak. Kijev a nyugati országok támogatásával, fegyveres erővel próbálta elfojtani a függetlenedési törekvéseket, így az elszakadó területek peremén azóta nincs fegyvernyugvás, a többségi orosz lakosság szabadságharcot folytat a nyugati gyarmatosítók ellen.

Donyecki harcos - valahol a fronton

November 2-án mindkét ország független országgyűlési választást és elnökválasztást tartott. Abházia parlamentje választási megfigyelőket küldött a független ország első országgyűlési választására, aminek Kijev se a megtartását, se az eredményeit nem ismerte el. A határokat a fegyveres erő jelölte ki, ami ledöntötte az utóbbi évtizedek tabuját, miszerint az európai határokat már nem - vagy csak Washington akaratából - lehet módosítani.

http://www.hidfo.net.ru/2014/11/27/donyecki-nepi-koztarsasag-delegaciot-kuld-latin-amerikai-orszagokba

Fordulat következhet be a török külpolitikában?

Recep Tayyip Erdogan, török államfő azzal vádolja az Egyesült Államokat, hogy "végtelen telhetetlensége" okán indított katonai offenzívát az "Iszlám Állam" ellen, amit "pimasz és nemtörődöm módon" hajt végre, miközben Törökországot is megpróbálja bevonni a háborúba.

A közelmúltban a terroristák lerohanták Kobani városát Szíriában, a török határ mellett. A főleg kurdok által lakott észak-szíriai várost szeptember óta tartotta ostrom alatt a CIA terrorszervezete, mostanra sikerült áttörniük a védelmet. Azt követően Erdogan nyilatkozatából kiderült; az Egyesült Államok nyomást gyakorol Ankarára, hogy vonuljon be a török hadsereg és vonja ellenőrzése alá a szíriai várost. Washington nyomásgyakorlással be akarja vonni Törökországot a Szíria elleni háborúba, amit a török kormány nyilvánosan nem vállal fel.

Erdogan az USA nyílt háborús provokációjára válaszként felvetette az igen aktuális kérdést: mit keresnek az amerikai csapatok a térségben, Amerikától 12 ezer kilométerre? Ez a kérdés Ankarában egy üzleti konferencián hangzott el, ahol Erdogan a korábbinál élesebb, nyugatellenes alaphangot ütött meg. A török kormány most "felelőtlenséggel" vádolja az Egyesült Államokat, valamint azzal, Törökországot be akarja vonni egy térségi háborúba, ami egyedül Washington érdeke.

Korábban Steven D. Kelley, ex-CIA tanácsadó egy interjúban kifejtette, hogy az ISIS terrorszervezet az amerikai titkosszolgálat teremtménye. A CIA Jordániában képezte ki a szíriai lázadó csapatokat, amire a későbbiekben ráaggatták az ISIL, ISIS, majd Iszlám Állam nevet, hogy a médiában a nézőközönség számára jól elkülöníthető legyen a szíriai felkelőktől. Washington közvetlen irányítja ezeket a csoportokat, ami most újra láthatóvá vált, amikor a terrorszervezetet arra akarták használni, hogy Törökországot bevonják a háborúba.

Október elején Törökország és az Egyesült Államok tárgyalásokat folytatott arról, hogy az amerikai légierő használatba vehetné az Incirlik katonai támaszpontot a terroristák elleni légicsapások kiindulópontjaként. Miközben Washington nyilatkozatai szerint "jelentős haladásokat értek el a tárgyalásokban", a török kormány közölte, hogy nem adtak engedélyt az amerikai légierőnek a bázis használatára. (A létesítményt jelenleg a török hadsereg és amerikai szárazföldi haderő használja.)

Törökország a NATO szövetségeseként részt vett a térség destabilizálásában. A szíriai kormány többször azzal vádolta Ankarát, hogy a török határon át özönlenek a terroristák az országba, és Törökország a világ számos országából érkező zsoldosok tranzitországává vált.

Ankara azonban egyensúlyi politikát akar folytatni, akár az ukrán Azarov-kormány tette azt. Kiszolgálják az amerikai érdeket, és közreműködnek a térség destabilizálásában. Azonban egy adott ponton túl a török kormány nem vállalja a kockázatot, és inkább nyitna a keleti hatalmak felé, hogy az amerikai nyomásgyakorlást ellensúlyozza.

Ankara és Washington közt igen ellentmondásos viszony alakult ki. Törökország még mindig a NATO legerősebb térségi "szövetségese". Azonban a közvetlen katonai konfrontációt nem vállalják az amerikai érdekért, emellett jelentős gázüzleteket kötöttek Moszkvával, és a közeljövőben visszaszorítják a dollár használatát az energiaszektorban.

http://www.hidfo.net.ru/2014/11/27/fordulat-kovetkezhet-be-torok-kulpolitikaban

A Moszkva melletti Noginszkból ma elstartolt Donbassz irányába az újabb “Fehér Konvoj”.

(Már éppen ideje is volt, mert a kogisztikai bázis körül már gyüleketett az újabb kamionhad, hogy beállhasson a rakodórampákhoz.)

Holnap délutánra – legkésőbb holnaputánra – már Donbasszban rakodhatnak is kifelé. Élelmiszereket, palackozott vizet, síküveget, áramfejlesztő és víztisztító berendezéseket szállítanak.

A berakodást ma Nogiszkban megkezdő újabb konvoj rakománya pedig zömmel élelmiszer és ruhanemű lesz.
https://balrad.wordpress.com/2014/11/27/kitelt-mikola-szolgalati-ideje/

Miért a Kúriától kért engedélyt a Parlament? – Ahelyett, hogy saját törvényt hozott volna!

Szakjogász: “A Kúria sem dönthet az EU jogszabályaival szemben. – A Svájci Nemzeti Bank Elnöke még 2004-ben figyelmeztette az MNB Elnökét, – az ilyen hitelek tömeges bedőlésének veszélyéről, mivel a magyar állampolgárok nem rendelkeztek devizával. – Ezt a levelet Auth Henrik, az MNB akkori alelnöke körlevélben ismertette a bankokkal. Mint látjuk, hogy a figyelmeztetés milyen eredménnyel járt…

A 2oo8. évben kb. 3o Milliárd EUR kölcsönt vett fel az állam az IMF-től. A szerződésben szerepel egy olyan feltétel, hogy; “Ha a devizaalapú hitelek törlesztőrészlete az eredeti kiinduló összeghez képest plusz 25%-al megemelkedik, akkor az állam az afeletti rész 8o%-át az adóstól átvállalja…

Az IMF szerződés még azt is tartalmazza, hogy amennyiben az adós saját hibáján kívül elveszti a munkáját és emiatt törlesztési nehézsége támad, az állam a munkanélküliség időtartamára átvállalja a törlesztést azért, hogy az adós ingatlana ne legyen elárverezve… (!!!)

A bankok tovább “tartják” a markukat, – az adósokat pedig kizárólag terheli a forintosítás következménye…”

Álláspontom szerint; – a médiában devizahiteles ügyekben megszólaló, szakértőnek bemutatott szereplők, – az esetek jó részében nem a valódi lényegről beszélnek, – de lehet, hogy csak tájékozatlanok.

1. A Kúria döntésére hívatkozás

A Kúria sem dönthet az EU jogszabályaival szemben.

Az EU 93/13 Irányelve, – mint a tagállamra is kötelező jogszabály azt mondja ki, hogy a bíróság nem nyúlhat bele úgy a szerződésbe, hogy annak feltételeit átalakítva módosítja azt.

Csak kihagyhat belőle egyes részeket. Ha a szerződés fennmaradó része így teljesíthető, akkor a szerződés a kivett tartalom nélkül tovább él. Ha a kivett tartalom olyan súlyos, hogy az az egész szerződésre kihatással van, akkor a szerződést teljes egészében semmissé kell nyilvánítani!

Semmisség esetén az eredeti állapotot kell visszaállítani, amely a szerződés eredeti feltételei szerinti elszámolást jelenti és mivel a bank volt a szerződés szerkesztője, – ez esetben még kártérítéssel is tartozik, amelynek az is lehet a következménye, hogy az egy összegben felvett hitelt, – havi részletekben kell visszafizetni.

A Kúria a fentiekkel szemben úgy nyúlt bele a szerződésbe, hogy azt részben átalakította, – árfolyamrés és utólagos kamatemelés. Más kérdés, hogy ennek hatása a törlesztőrészletre minimális 5-7% azaz kb havi 5-lo.ooo.-Ft. (és nem 25-3o%).

A Kúria nem nyilvánította érvénytelenné-az árfolyamréshez hasonlóan törvényileg az utólagos árfolyamemelést, amely a probléma 9o-95%-án ak okozója. – Ez azért érdekes, mert ennek adósokra hátrányos trendjét a bankok hivatalból ismerték, a nálunk meglévő írásos bizonyítékok alapján.

Ha az EU szabályokat is figyelembe vette volna, – mint tisztességtelen feltételt az erről szóló tájékoztatás elmaradása miatt, úgy ma nem lenne miről beszélni, mert minden utólagos emelés érvénytelenné lett volna nyilvánítva – és az adósok fizethetnék az eredeti feltételek szerint a havi törlesztőrészletet beszámítva a tartozásba a túlfizetést.

Tehát nem állja meg a helyét az az állítás, hogy az érintett három szereplő nagyjából egyformán felelős a kialakult helyzetért, mert a bank felelőssége kiemelkedő, hisz ő a szakember, neki kell szakmailag a szereplők közül a legtöbbet tudni az ügyletről és neki kell tisztességes tájékoztatást adni.

Megjegyzendő, hogy a Svájci Nemzeti Bank Elnöke még 2004-ben figyelmeztette az MNB Elnökét, – az ilyen hitelek tömeges bedőlésének veszélyéről, mivel a magyar állampolgárok nem rendelkeztek devizával. – Ezt a levelet Auth Henrik, az MNB akkori alelnöke körlevélben ismertette a bankokkal. Mint látjuk, hogy a figyelmeztetés milyen eredménnyel járt.

Hozzá kell tenni, hogy a bankok voltak azok akik a devizahiteleket az adósokra tukmálták.

Ezt elősegítette két körülmény:

A forinthitel kamatokat ekkor az MNB véletlenül a duplájára emelte, ezzel terelte a devizaalapú hitelek felé az igénylőket.
Másrészt a 2oo8. év elején eltörölték az árfolyamingadozás maximumát a +- 15%-ot. – Így 2oo8. októberében az árfolyamok elszabadultak.

2. A forintosítással ki jár jól? – A “szakértők” szerint egyik fél sem

Ez valótlan állítás.

Mert az un. kényszertartalék törvény szerint a bank kb. 10-szer annyi “hitelt” nyújthat, mint a hozzá elhelyezett banki betétek értéke. Ebből következően a devizaalapú szerződésekben foglalt kölcsönösszegek 9o%-a mögött nincs tényleges pénz, mert a hitel 9o%-a fikció.- A “hitel” azzal keletkezik, hogy a bank beírja szerződésben a hitel összegét, amelyből a valódi hitel csak annak kb. 10-%-a. (AZ USA-ban az 1996. évben volt egy ilyen tartalmú precedens per, amely emiatt semmissé tette a bank ingatlan zálogkövetelését).

A fentiekből következően a banknak, ha a “hitel” bedől addig amíg a tartozás nem éri el a hitelezett és EREDETI ÖSSZEG kb. 9o%-át semmilyen vesztesége nincs, – mert a betétesek pénze, mint valóságos pénz csak kb. 10%-ban van érintve! – A bank így nemhogy nem veszít még jelentős összeget, – hanem még nyer is, mert még a legrosszabb adós is a felvett összeg több mint 10%-át már rég kifizette.

3. Az állam felelőssége

Úgymond fordítva ülünk a lovon: A parlamentnek nem a Kúriától kell “engedélyt” kérni, hogy milyen törvényt hozhat, hanem mint a hatalom legfőbb gyakorlója, saját szuverén joga bármilyen törvény megalkotása.

A 2oo8. évben kb. 3o Milliárd EUR kölcsönt vett fel az állam az IMF-től. A szerződésben szerepel egy olyan feltétel, hogy; “Ha a devizaalapú hitelek törlesztőrészlete az eredeti kiinduló összeghez képest plusz 25%-al megemelkedik, akkor az állam az afeletti rész 8o%-át az adóstól átvállalja.”

Ez egy 160HUF/CHF esetében levezetve azt jelenti, hogy annak 25%-a 4o.-HUF összesen 200.-HUF/CHF. – A jelenlegi 256 HUF/CHF-es árfolyamon számolva az afeletti rész 8o%-a 44.8.-HUF/CHF, amelyet az államnak át kellett volna vállalnia.

Ez azt is jelenti, hogy ha az árfolyam amikor elérte a 256.-HUF- 44.8.-HUF-ot= 211.2.-HUF/CHF-ot az azon felüli többletet a példa szerint 44.8.-HUF/CHFaz államnak kellett volna átvállalni az IMF szerződés feltételei alapján. (A szerződés rendelkezésre áll).

Az IMF szerződés még azt is tartalmazza, hogy amennyiben az adós saját hibáján kívül elveszti a munkáját és emiatt törlesztési nehézsége támad, az állam a munkanélküliség időtartamára átvállalja a törlesztést azért, hogy az adós ingatlana ne legyen elárverezve. (!!!)

A kb. 3o Milliárd EUR kölcsön zömét, a bankok szanálására fordították. – Mint ismeretes; az a nyugdíjalapból véglegesen vissza lett törlesztve, a bankok helyett.

Ennek ellenére a bankok tovább “tartják” a markukat, – az adósokat pedig kizárólag terheli a forintosítás következménye.

A “szakértők” pedig félrevezetik a nyilvánosságot. – (Az egyik eredetileg hitelközvetítő, – amely nevének megváltoztatásával lett adós “segítő”, – a másik cég pedig több millió Ft-os pályázatot nyert egy MNB által kiírt pályázaton. Igy függetlenségük megkérdőjelezhető).

Dr Czirmes György

Amerikai állampolgárok kitiltására készül az Orbán-kormány?

Az Orbán-kormány egy olyan törvényjavaslat kidolgozását kezdte meg, ami lehetővé fogja tenni, hogy Magyarország indoklás nélkül kitilthasson az országból idegen állampolgárokat. A Figyelő online értesülésére hivatkozva kezdett terjedni ez az értesülés. A lap egy forrására hivatkozva állítja, hogy folyamatban van a tervezet kidolgozása. Ugyanakkor egy másik kormány-közeli forrása nem tudott erről a tervezetről, ami azt mutatja, hogy a kormány belső körei készülnek egy kitiltási lista jogi megalapozására, amibe a keleti nyitás szempontjából nem megbízható embereket nem vonták be.

A hazai média szerint ez egyértelműen egy arra adott válasz lesz, hogy Washington magyar állampolgárokat tiltott ki az Egyesült Államok területéről, de az amerikai képviselet se a konkrét vádakat, se a konkrét személyek listáját nem közölte. Mikor ezen felül kiderült, hogy Washingtonban a magyar külügyminisztert nem John Kerry, hanem egy alacsonyabb rangú személy fogadja, nem volt kérdéses: Magyarország is ki kell tiltson amerikai állampolgárokat, mert ha nem tesszük, azzal elfogadjuk Magyarország nyilvános lekezelését.

A törvény lehetővé tenné, hogy a kormány előzetes értesítés és indoklás nélkül tiltólistára vegyek amerikai állampolgárokat. Ugyanakkor a rendelkezés általános jellegű lenne, tehát nem csak amerikai állampolgárokra vonatkozik. Az eddig rendelkezésre álló információkból így nem szűrhető le, hogy a kormány amerikai állampolgárokat akar kitiltani az amerikai nyomásgyakorlásra válaszként, vagy tovább akarja folytatni azt az egyensúlyi politikát, ami az Azarov-kormány bukását is okozta és végül a kijevi puccshoz vezetett.

Egy ilyen törvényjavaslat értelemszerűen nem csak amerikai állampolgárok kitiltását tenné lehetővé, hanem abban az esetben, ha a kormány enged az amerikai nyomásgyakorlásnak, ez egy eszköz lehet orosz állampolgárok vagy határon túli magyarok (kettős állampolgárság) kitiltására is.

A lap szerint a kormány két hete döntött arról, hogy meg kell kezdődjenek egy ilyen javaslat kidolgozásának munkálatai. Ugyanakkor egyelőre nem egyértelmű, hogy ki ellen irányul és milyen célból. Maga az intézkedés mindenféleképpen pozitívan értékelhető: hazánknak joga van kitiltani az ország területéről azt, akit akar, olyan indokból, amilyenből akar, és mindezt nem szükséges megindokolnunk, ha az ügy nemzetbiztonsági kockázatokat jelent. Az önmagában jogos és pozitívumként értelmezhető rendelkezés megítélését az dönti majd el, hogy a kormány mire használja azt. Ha a törvényt az amerikai felforgatás ellehetetlenítésére és a balliberális ellenzék illegálisan behozott anyagi támogatásainak ellehetetlenítésére használják majd, az mindenféleképpen egy támogatandó lépés.

http://www.hidfo.net.ru/2014/11/27/amerikai-allampolgarok-kitiltasara-keszul-az-orban-korman

Litván jajveszék!

Litvánia bruttó hazai termékének (GDP) négy százalékát veszítheti el azért, mert Moszkva napok óta megtagadja a litván kamionok és személygépkocsik belépését Oroszország területére, mondta november 27-én Algirdas Butkevicius litván miniszterelnök. “Szélsőséges helyzetben, ha teljes mértékben megszűnne az Oroszországba irányuló export, és teljesen leállna az áruszállítás, a veszteség elérné a bruttó hazai termék négy százalékát” – mondta a kormányfő, aki ugyanakkor nem hiszi, hogy az események idáig fajulnának.

Terrorista állam

A két szomszédos ország közötti kapcsolat az ukrán válság kirobbanása óta romlott meg. A litván kamionok beléptetését először november 21-én tagadták meg az orosz határon, egy nappal azután, hogy Dalia Grybauskaite, a balti ország elnöke terrorista államnak nevezte Oroszországot kelet-ukrajnai katonai beavatkozása miatt. A litván államfő megnyilatkozása még a kijevi radikális nacionalisták legszélsőségesebb kijelentéseit is felülmúlja, reagálta erre az orosz külügy.
Hivatalosan a szankciók miatt

Az orosz vámhatóság közleményében azzal magyarázta a kialakult helyzetet, hogy Litvánián keresztül nagy mennyiségben áramlott be Oroszországba hamis árubizonylattal ellátott áru, kijátszva az európai termékeket sújtó orosz szankciókat. A litván miniszterelnök szerint a válság rendezéséhez az Európai Unió segítségét kell kérni. Az orosz-litván határon kialakult helyzetet megvitatják majd december 3-án Brüsszelben, a közlekedési tanács ülésén, mondta Algirdas Butkevicius.
(MTI)

Bal-Rad komm: A hír igazándiból azt fedi, hogy az orosz határőrizeti és vámszervek a közös határ átkelőin a schengeni zónából érkezőknek kijáró tisztelettel és megkülönböztetett figyelemmel viseltetnek nemcsak a kamionok, hanem a személyautók iránt is.

Litvánia lakosságának közel harmada orosz nemzetiségű. Viszont valamilyen módon az orosz határszervek ki tudják szűrni az orosz nemzetíségűeket, és ők pillanatok alatt, minden cécó nélkül juthatnak Oroszország területére. (A litvánok dühét ez az eljárás csak szítja!) Az, hogy az Oroszország felől érkezőknek még az életkedvét is elveszik a litván határszervek – nagyon hallgatnak!

Egyébként pedig a Maradék – Ukrajna területén kívüli legnagyobb Oroszország elleni fölforgatás terepe pontosan Litvánia. Az atlantista oroszellenes “szankciók” egyik leglelkesebb támogatója pontosan ez a balti miniállam, amely azonnal éktelen toprzékolásba kezd, amint sérelem éri hülyeségei miatt.

Litvánia terrorista állammá minősíti Oroszországot, és visítozik ha emiatt anyagi veszteség éri! Miközben Oroszország ellen dolgozik. Igazi skizofrénia!

Arról is bőszen hallgatnak Vilniuszban is és Kijevben is, hogy az Ukrán – lengyel határátkelőkön a baráti Ukrajna állampogárai egyenesen egy tortúrán esnek át, ha Lengyelországba (a Schengen – zónába) kívánnak belépni! Márpedig kívánnak – és egyre többen kívánnak belépni. A helyzet pedig lassan kezelhetetlenné válik!

Megindult az ukrán offenzíva a szénbányák visszafoglalására

Az elmúlt napok eseményei alapján kijelenthető, hogy mára offenzív műveletet folytat az ukrán hadsereg a Donyecki Népi Köztársaság területén, felrúgva ezzel a minszki megállapodást. Az offenzíva központja a debalcevói térség, és onnan kiindulva elérni a Sahterszk bányavárost, bányaterületet, és az ott található szénbányákat. Az offenzíva jobb szárnya Gorlovka bekerítésére törekszik, bal szárnya pedig Luganszk irányába folytat hadműveleteket, legelső lépésként a Bahmutka néven híressé vált főútvonal-szakasz visszaszerzése a cél.

Az offenzíva bal szárnya:

A tegnapi napon 25 darab T72 és T64 harckocsival indítottak támadást a főútvonalon, de a támadás elakadt. A milícia azonban előre közölte, hogy az élőerő tartalékolása miatt, ha ilyen nyomás marad, fel fogja adni a területet, mert nincs akkora stratégiai jelentősége, hogy megérje feláldozni érte sok harcos életét. Jelenleg azonban volt erő arra, hogy a tüzérséggel előkészített harckocsi-támadást visszaverjék.

Kiégett ukrán tank - elakadt próbálkozások

Ezen a frontszakaszon egy érdekes körülményre is fény derült két napja; (a Facebookról származó információt a DNK hírszerzése megerősítette) az offenzíva bal szárnya elakadt a támadásokban (valószínűleg ez lehetett a támadás leállásának egyik oka, a veszteségek mellett), mert a szeverodonyecki ellátó-központ leállította, - ugyanis elfogyott az üzemanyag. A balszárny számára felhalmozott üzemanyagkészlet kifogyott.

Az offenzíva törzse:

Debalcevó alatt azonban hatalmas erőbedobással igyekszik az ukrán hadsereg elérni a bányákat. Veszteségeiket azonnal pótolják, mind technikában, mind élőerőben. Az ukrán vezetés túlélése múlik ezen, mivel már több erőmű leállt szénhiány miatt, valamint nemsokára leállnak a városokat ellátó fűtésrendszerek. Az áramkimaradásokkal veszélybe kerül a városok vízellátása is. Mivel nincs pénz az USA-ból venni a méregdrága szenet, az EU pedig nem tud adni csak jelentéktelen mennyiséget, Kijev kénytelen beáldozni utolsó tartalékait is, valamint hadseregét számolatlanul a halálba küldeni. Az, hogy a debalcevói frontvonal a város északi határán húzódik, és ez ellen semmit nem tesz az ukrán hadvezetés, hanem délre a bányák irányába igyekszik előretörni, egyértelműen bizonyítja az kijevi kormány lépéskényszerét.

Az elmúlt napokban több települést lőttek, leggyakrabban 152 tarackokkal és rakétás egységekkel, de volt, hogy tankokkal. A tüzérségi tűz után hullámokban rohamozzák meg a védelmi állásokat. Légierő és helikopterek hiányában jelentős veszteségeket szenvednek, de így is képesek területeket elfoglalni. A milícia inkább manőverező védekező harcokat folytat. Így jelentős veszteségeket képes okozni, jelentéktelen saját veszteségekkel.

Jelentések érkeztek róla, hogy az offenzíva mögött további jelentős összevonások történnek. Konsztantinovkában 1500 Nemzeti Gárdást vontak össze. Velük együtt érkezett 24 tank, több BMP és BTR. Emellett további harcjármű összevonásról érkeznek hírek Kramatorszk felől. Ezek nagy része Debalcevó irányába halad tovább. Itt további nagy erejű támadás várható.

Kirovszk települést gyújtóbombákkal lőtte az ukrán hadsereg, több civil életét vesztette. A tüzeket csak reggelre sikerült eloltani, az áldozatok száma ismeretlen még, de több civil halt meg.

Az offenzíva jobb szárnya:

A jobb szárny Gorlovkát igyekszik megtörni, valamint Donyeck felé is történnek támadások. 25-én egy nagy erejű harckocsioszlop áttört nyugat felől Donyeck irányába, és egészen a városig tört előre, hogy ott hídfőt foglaljon. Azonban a város elővárosában Petrovszkaja kerületben elérték a védelmi gyűrűt. Több harckocsi aknára futott és felrobbant, majd a milícia tankjai ellentámadásba mentek át. Délután 14 órakor heves tankcsata dúlt Petrovszkaja körzetben. A jelentések szerint az összes ukrán tankot kilőtték az ütközetben, vagy visszavonulás közben.

Az ukrán tüzérség a donyecki reptér melletti falvakat lövi gyújtóbombákkal. A képek és hírek tanúsága szerint több település lángokban áll, a reptér sűrű füstbe burkolózik. Ugyanitt több heves összecsapás is történt, az ukránok tankokkal és páncélozott járművekkel törtek be a reptérre. Több harcjárművet ezek közül kilőttek, egy BMP tűzpárbajt vívott a milíciával, majd visszavonultak.

Felgyújtott település, a reptér közelében

A hírek szerint a kiterjedt offenzívává nőtt ukrán támadás középső, fő csapásiránya tud eredményt is felmutatni, a két szárnyon csak veszteségek vannak.

Mariupolból az ukránok kivontatták az összes vagont és vonatot. Tovább folyik a  javak elszállítása a városból.

http://www.hidfo.net.ru/2014/11/27/megindult-az-ukran-offenziva-szenbanyak-visszafoglalasara

Vlagyimir Putyinra hősként tekint a keletnémet lakosság

Frank Pergande, a Frankfurter Allgemeine Zeitung publicistája szerint a keletnémet lakosságra általánosságban véve igaz, hogy hősként tekint Vlagyimir Putyinra és érthetőnek tartja Oroszország által a NATO terjeszkedésére tett ellenlépéseket. A szerző szerint a berlini fal leomlása után 25 évvel még ma is jelentős különbségek vannak a keletnémet és nyugati lakosság közt, ami elsősorban a világpolitikai események megítélésében mutatkozik. A keletnémet lakosság általánosságban véve szimpatizál az orosz kormány politikájával, egyfajta "egységes véleményű" mintaországként tekint Oroszországra, és gyakran hallani, hogy "a köztereken, kávézókban, vagy akár a családi ebédnél is" Vlagyimir Putyinról beszélnek az emberek. Az újságíró szerint mostanra egyértelművé vált, hogy Putyinra hősként tekint a keletnémet lakosság, és a nyugati nyomásgyakorlással szembeni ellenállás szimbólumának tartják.

Pergande szerint ugyanakkor ez nem egyfajta oroszbarátság kifejeződése: a keletnémet lakosságot főként nem Oroszország vagy Putyin személye érdekli, hanem a nyugattal szembeni politika. "Oroszország kiváló alkalmat ad arra, hogy az emberek kifejezzék a nyugattal szembeni bizalmatlanságukat" - írja. "A NATO-t, a nyugati katonai szövetséget hibáztatják azért, amiért keletre terjeszkedik. Putyin megítélését nem rontja, hogy erre reakciót ad, hanem épp ellenkezőleg. Ukrajna esete pedig egyenesen árulás". Pergande szerint a keletnémet lakosság általánosságban véve nyugatellenessé vált, a nyugati értékeket azok is megkérdőjelezik, akik már az új rendszerben nőttek fel. Ugyanakkor az Oroszország által képviselt értékeket az egyetlen alternatívának tartják a nyugati eszmerendszerrel szemben.

Amit a Frankfurter Allgemeine Zeitung publicistája kifejt, az egyáltalán nem egy egyedi jelenség Európában. Épp ellenkezőleg, ez a jelenség egész Európában jelentkezik, és igen elkeserítő képet alkot a mai politikáról. Kelet-Európában az emberek szintén kiábrándulnak abból, amit a rendszerváltás idején "amerikai álomnak" neveztek. Putyin támogatottsága azért magas a nyugati országokban, mert a nyugati országokban nincsenek politikusok. Az orosz államfő által folytatott politika azért az egyetlen alternatíva, mert a nyugati országokban nincs belpolitikai alternatíva. Az emberek ugyan elmehetnek választani, de nem választhatnak értékek, ideológiák, eszmerendszerek közt, kelet és nyugat közt. A választásokon csak és kizárólag atlantista pártokra lehet szavazni, akik mérsékelt vagy radikális formában, de mind ugyanazt az értékrendet képviselik.

A nyugati országokban előállt egy olyan helyzet, hogy nincs választási lehetőség. A liberalizmus, és annak geopolitikai vetülete, az atlantizmus olyan mértékben rátelepedett a nyugati országok belpolitikájára, hogy az emberek ösztönösen más országok politikusai felé fordulnak, ha alternatívát akarnak. Mindez nem csak Vlagyimir Putyin sikerességét mutatja, hanem a nyugati politikai rendszer egészének sikertelenségére mutat rá.

http://www.hidfo.net.ru/2014/11/27/vlagyimir-putyinra-hoskent-tekint-keletnemet-lakossag

Donbassz: Kiterjedt havazás, helyenként gránátzápor várható

A ma reggeli donbasszi összefoglalónk az gyaklorlatilag a tegnapi megismétlése lehetne. Az, hogy ma éjjel Nyalókakirály latorhordái nem lőtték Donyecket újdonság számba nem veendő.

Donbassz szerte állóháború zajlik. A kijevi zsoldoshordák elsődlegesen lakott területeket bombáznak tüzérségükkel. A miliciák pedig néhány helyen markánsan odacsapnak.

Azt több jelentés is megerősítette, hogy a latorerők koncentrációja lassan a végéhez közeledik Donbassz határain.

Először fordul elő, hogy informátoraink a jelentéseikben több milicista elestéről tudósítottak, mint latoregyed kimúlásáról. Pontosabban szólva CSAK milicistahalál van EMLÍTVE a polgárí áldoizatok mellett. Szám szerint négy népfelkelő elestéről, és mintegy kéttucatnyi békés civil haláláról szólnak a jelentések.

https://balrad.wordpress.com/2014/11/27/donbassz-kiterjedt-havazas-helyenkent-granatzapor-varhato/

Párkányi Raab Péter: Magyar művészeti maffia

A világban a művészet irányított.

Néhány évtizedenként a „trendet” meg kell újítani, hogy a művészetet és művészeket kézben tartó üzletemberek az érdeklődést fenn tudják tartani. Ők a közvetítőszerepet betöltő művészettörténészeikkel az elmúlt évtizedekben a mélypontra jutottak. Ideológiájuk a semmi művészete lett, és a művészet halálát hirdetik. Művészeik nem hoznak létre életműveket; előadásokat tartanak, díjakra, ösztöndíjakra, státuszokra hajtanak.

Tanárokként pontosan látják, kik azok, akik a későbbiekben veszélyesek lehetnek rájuk. Egyszerű a dolguk: ezeket a diákokat, pályakezdőket kizárják a pályázatokból, kiállítási lehetőségekből. Nálunk ezt az ideológiát képviselő kör a rendszerváltáskor került hatalomra. A békés átmenetben a biztonság kedvéért csináltak egy álforradalmat a Képzőművészeti Főiskolán. Bár akkor bekerült néhány, a szobrászatot szerető művész is, ők azonban egyre jobban kiszorulni látszanak. Az új oktatási rendszerben két új vonal kapott hangsúlyt: a konceptuális művészet és az intermédia.

Ma a művészeti élet két táborra egyszerűsíthető: a tárgyat létrehozó művészekre és az ezt tagadókra, akik tagadják a műtárgyak létjogosultságát. Önmagukban nem léteznek, szükségük van ránk, alkotni vágyókra, hiszen a mi műveinket, hitvallásunkat tagadják. Övék a rombolás, a semmi művészete. Kik ők, honnan a technikájuk, honnan a minta?

A rendszerváltás óta ez a szűk csapat a megmondó. Létrehozta saját esztétikáját, államvizsgarendszerét, kiképezte elméleti tanárait és a művészettörténészeit – a kapcsolattartókat a médiával-, a művészek irányítóit.

A hatalomátvételkor volt olyan tanár, „azóta valami Kossuth-díjas”, akinek diplomája sem volt. (Valami Kossuth-díjas = életmű nélküli, pedigrére hajtó művész.) Van, aki érettségivel, más művészdiploma nélkül lett megmondója, kikből áll majd a jövő művészgenerációja. Kijelentették: mi most már bent vagyunk a főiskolán, mi mondjuk meg, ki végezheti el. És röhögtek! Kijelentették, hogy a figurális művészetnek nincs helye az oktatásban, és nincs helye Magyarországon. Ennek szellemében választották ki, hogy kik azok a diákok, akik a „hátvédeik” lesznek. Cserébe díjakkal, ösztöndíjakkal honorálták őket.

A rendszerváltásnak lett egy vesztes oldala: azok, akik 1989-ben már a főiskolát járták és valamilyen fokig már képzettek voltak. Vagy részt vettek az írástudók árulásában, vagy halálra ítélték őket. Ők a halálra ítélt generáció. Ezeket az alkotókat szépen kizárták, kiszorították mindenhonnan. Ma már kiállítási lehetőségük sincs. Ezt meg lehetett csinálni a liberalizmus és a demokrácia jegyében. És azok csinálták, akik a liberalizmus szószólói.

Létrejött a liberális világban a totális szabadság és tolerancia. Egy dolgot nem lehet: szabadon alkotni. Ha megpróbálod, földbe döngölnek.

Ezek az emberek ezt az országot csak használják. Nem érzik magukénak, könnyen játszanak vele. Külföldön végezték iskoláikat, onnan hozták a módszert, külföldről kapják a támogatást. Itthon csak halásznak. A megosztás és uralkodás elvén. A területüket körbejelölték. A módszereik egyre durvábbak lesznek. Ma már belefér, hogy „valami Kossuth-díjas” oktassa a téren a kordonbontókat, és hogy hamis tábla elé álljon ahelyett, hogy felvilágosítsa a tüntetőket: nem igaz, ami a táblájukon van. Belefér a módszereikbe, a néphülyítésbe és agymosásba.

Állok a téren, építjük a szobrot. Olvasom a sajtóban a tudatos művészettörténészi félreértelmezéseket. És eszembe jut Madáchtól Michelangelo panasza: „Engedjétek, hogy véssek rá holmi díszt. Nem engedték…” Ez már a falanszter? Honnan tudta Madách, amit mi nem? Egyszerű a válasz: művelt volt. Ismerte az 1837-ben elhunyt utópista szocialista műveit, így az általa „megálmodott” falansztert. Fourier művei hatottak a marxizmusra, hogy egy kis ugrással megérkezzünk az irányított elvtársi ideológiához.

Elérkeztünk az elvtárshoz, aki létrehozta a kortársat és az általuk kívánt egységet. Azt a „tökéletes” makarenkói közösséget, amely önmagából veti ki a vele együtt gondolkodni nem hajlandót. Azokat a művészeket, akiknek működése és hitvallása egyéni, belülről irányított. A kortárs a kommunista pártok megerősödésével létrehozta a számukra tökéletes zsűrirendszert. A legkisebb faluban is, ahol működött egy kultúrház, megalkotta a kurátort.

Jelenleg egy ilyen típusú kurátorrendszer működik Magyarországon, köszönhetően a rendszerváltás utáni oktatási és kultúrpolitikának. A rendszerváltozás óta mindig a legkisebb, ötszázalékos párt hajtott az oktatásra és a művészetre, és az esetek nagy többségében meg is szerezte. „Az agy azé, aki megműveli.” Ez a társaság a rendszerváltozás óta hatalmon van. Kényelmes dolguk volt, a művészet másoknak túl kis falat. Úgy tűnt, senkinek nem érdeke odafigyelni rá. Egy magára és a kultúrájára valamit is adó országnak mindig kell, hogy legyen pénzügyi kerete a művészetre. Így létrejött a tökéletes vállalkozás. Az első feladat az volt, hogy a nézőket kizárják a művészeti életből. (Az elmúlt években olyan kiállítások voltak láthatók Magyarországon ennek a körnek a szervezésében, hogy az épelméjű és józan gondolkodású nézők kifordultak a kiállítótermekből.) Ha ma egy civilt megszólítanak a képzőművészettel kapcsolatban, rögtön elnézést kér: nem ért a képzőművészethez. Éppen ez volt a művészetirányítók célja. És íme, létrejött bizonyos kör számára egy teljesen szabad terület. Állami pénzeket lehívó, leválthatatlan társaság. Kezdetben, 1989-ben a figurális művészetet zárták ki. Ma már üldözik a más területeken dolgozó, de tárgykészítő műfajokat is. A csapat működése a virtuális világra irányul. Itt már semmi sem az, aminek látszik. És ami a legfontosabb lett: azoknak a képzése, akik nyilatkoznak. Megalkotni saját szószólóikat, a művészettörténészeket. A rendszerváltozás óta eltelt huszonöt év, és ez a csoport kitermelt egy így gondolkodó generációt. Túlképzés volt művészekben és művészettörténészekben is. Egy egész hadsereg várja, hogy nyilatkozhasson, elemezhessen ennek a körnek a szájíze szerint.

Magyarázza a tömegnek (nagyjából tizenöt fő), hogyan kell kordont bontani. Ő nem bont. Kezében nincs szerszám, sosem volt. Előadásokat tart. Ebből él. És interjúkat ad. Úgy tűnik, ma már minden belefér, csak a módszerek egyre durvábbak. Neki belefér, hogy párhuzamot vonjon a volt Harmadik Birodalom feje és Magyarország mai miniszterelnöke között. Hát így dolgoznak a mai Magyarország 21. századelejének művészeti irányítói.

Közben eltűnik egy generáció. Amelyet kizártak és halálraítéltek a művészetmegmondók és kurátoraik. Tehetséges alkotók. Akik saját útjukat járják, csendben dolgoznak. Nem tudnak összeállni, érdekeiket képviselni. (A csoportba verődés a középszerűek tudománya.) Várják a bemutatkozás lehetőségét huszonöt éve, a szabad demokráciában, liberális világban.

Ők a legszabadabbnak tartott világ, a művészet legmegfélemlítettebb egyénei. A kortársak egy része az ő szidalmazásukra építette létét. A kortárs szót bitorlók ezen alkotók nélkül nem léteznének. Kiválasztanak egy komoly teljesítményt, amit földbe döngölnek, és a saját jelentéktelenségüket emelik magasba, mint tettet, mint a legmagasabb művészetet. Ezek az emberek önmagukban nem léteznek, nincs egyéni teljesítményük.
A Heti Válasznak adtam interjút, Nem holokauszt emlékmű címmel. Ennek kapcsán megszólított a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora.

Tisztelt Rektor úr! Úgy gondolom, hogy ön egy nagyszerű rektor, és remekül végzi a dolgát, ezt mutatja, hogy szeretne pontosítani néhány kérdést. Nos, azok az alkotók, tanárok, akiket ön felsorolt, remek művészek és tudomásom szerint jó oktatók. De nagyjából, amikor ők a személyek - beleértve a tanszékvezetőt is - felsorolásának végére ért, annak a névsornak is a végére lett (plusz még két-három fő), amelynek szereplői abban az egyenlőtlen harcban, amely az ideológiagyártók és a tárgykészítők között zajlik, részt vesznek.

Tisztelt Rektor úr! Önnek van egy nagy feladata! Az, hogy a demokratikus világban demokratikus művészképzést hozzon létre, egyensúlyt az iskolájukban. Ugyanez a feladat vár a művészetet irányító kurátorokra, művészettörténészekre is. Engedjék vissza a kiállítótermekbe azokat a művészeket, akik hisznek az elmúlt két-háromezer év művészetében, és a letűnt nagy művészettörténeti korok értékeit felhasználva, ezeket továbbépítve, nem pedig tagadva mennének tovább. Őket ma tradicionális művészeknek titulálják, és elvették tőlük még a jogot is a kortárs szó használatától. Nos, ezek a művészek nem tradicionálisnak tartják magukat, hiszen mai értékeket és gondolatokat képviselnek és közölnek. Csak teszik mindezt építve, szeretettel, nem pedig rombolva, gyűlölködve. És az egyik legnagyobb feladat, hogy visszaadják a kiállítótermeket a nézőknek.

A mai magyar kortárs kurátorrendszer a globális művészetet hirdeti. Kiépítette külfölddel az együttműködését, kapcsolatrendszerét. Átjárás van egy társaság részére a határok között, állami támogatásból. Ez eddig lehet jó. Nekik mindenképpen jó. A gond csak az: a globális művészetnek nincs szüksége Magyarországra.

Ez a szakma belterjes. Ebbe vagy beleszületsz vagy benősülhetsz. Ritka és szerencsés csillagzat alatt kell születni, hogy ez a csapat befogadjon. A művészképzés óriási. A kirekesztés hatalmas. A nagy összetartozó család eszközei kemények. A középszerű összefog, módszerei kegyetlenek. Ma már megszokott, hogy olyan nevek, mint Csontváry vagy Kondor nem férnek bele az általuk írt 20. századi magyar művészetbe. A tehetségek veszélyesek rájuk. Ebben a szakmában megszokottá vált, hogy a negyvenesek közül sokan őrületbe, öngyilkosságba menekülnek. Ha nagyon fájdalmas és látványos a veszteség, egy posztumusz Munkácsy-díjat kiizzadnak magukból. Nem az a baj, hogy ez egy nagy család. Nem az a baj, hogy a jelenleg legballiberálisabbnak mondható „valami Kossuth-díjas” és a legjobboldalinak tartott művészettörténész este baráti társaságukban söröskorsó mellett beszélik meg egy szobor sorsát. A baj az, hogy az ő hatalmuk védelmében megint sikerült 9,6 millió embert külföld felé lefasisztázniuk.

Tisztelt Hölgyek és Urak! Mi ez a veszélyes játék, amibe önök belekezdtek? Hol a határ? És mi a jövő? Így kell, hogy elképzeljük a jövőben megemlékezéseinket, ünnepeinket? Most ez következik, hogy lelocsoljuk, ledöntjük egymás szobrait, képeit? Hogy megzavarjuk egymás kiállításait?

Ha Magyarországon a művészeti életben és oktatásban nem lesz változás, egy dolog történhet: tizenöt év múlva nem lesz magyarul érző és gondolkodó művész. Lesznek magyarul beszélő, külföldön sikereket elérő művészek, akik külföldön elismeréseket, díjakat fognak kapni. A munkáikat azonban nem fogjuk szeretni, hiszen ezek Magyarország-ellenesek, a magyar kultúra és magyartörténelem-ellenesek lesznek. A globális művészet nem akar tudni Magyarország almájáról. A globális világ azonban már belekóstolt, ízlik neki. Kérdés, visszabillen-e kezünkbe az ország almája? Vagy megtartja magának a globális világ, de még mielőtt csutkáig rágja, lecsavarja-e róla a kettős keresztet? Vagy eltűnik teljesen, mintha sosem lett volna, akár az áthazudott művészettörténeti elemzésekben.


http://mkh.valosag.net/index.php/temakoeroek/hatterhatalom/3434-parkanyi-raab-petermagyar-mveszeti-maffia