
A
  rock 'n' rollban európai és afrikai kulturális elemek keverednek, ez a
  zene így nem születhetett meg sehol másutt, mint csakis a 
szabadkőműves Mekkában; az Egyesült  Államokban. Amerikába már a
 XVII-XVIII. században sereglettek  az európai  bevándorlók - az "Új 
világ" propagandájának hatására, amit szintén a  királyi udvarokba 
beépült zsidó tanácsnokok és kufárjaik terjesztették a  népek között, 
hiszen kellett a munkás kéz az USA felépítéséhez - itt  még Új Izrael 
helyett, s magukkal hozták zenéjüket és hangszereiket; az  Afrikából 
túlnyomó részt zsidó kereskedők által rabszolgának elhurcolt  feketék 
szintén megőrizték hagyományos  muzsikájukat, de minthogy tilos volt ősi
 hangszereiket használniuk,  dalban és táncban vitték tovább az 
örökséget. A következő századokban a  két kultúra zenéje folyamatosan 
hatott  egymásra, módosította egymást; hasztalan volt minden előítélet, 
minden  tiltakozás és minden - gyakran a törvény súlyával megtámogatott -
  kísérlet, amely cl akarta különíteni őket. A kölcsönhatásból született
 a  ragtime, a dzsessz, a wester swing és a blues, idővel a déli 
államokban  játszott blues megjelent az északi nagyvárosokban is. 
Átalakulásával  jött létre a városias hangzású rhythm and blues - a rock
 'n' roll  „szülőatyja".
A tizenéves vásárlóközönség
Akár a 
dzsessz és a blues, lényegében a rhythm and blues is fekete  muzsika 
volt, és eleinte nemigen érdekelte a fehéreket. Bár az is igaz,  hogy 
nem is igen hallhatták, mert a hanglemez ipar akkori irányítói - ezek 
még fehérek voltak - szerint nem  volt alkalmas arra, hogy a tömegpiacon
 forgalmazzák. A második világháború után azonban megjelent egy 
jól körülírható, új  társadalomformáló ízléscsoport; az iparrá avanzsált
 zenegyár, élükön kivétel nélkül liberális pénzemberekkel, a zsidókkal.
 És megcélozták a legbefolyásolhatóbb korosztályt; a tizenévesekét (az 
angol teenager szó a 13-19  évesekre utal, a 13-tól 19-ig terjedő számok
 végződnek ugyanis a -teen  szótagra) és megkreálták a sztárság imagét a hősi szemlélet helyett.
 Amikor a fehér tizenévesek megunták szüleik zenéjét, és  egyre-másra 
vették a rhythm and blues-lemezeket, a nagy lemezcégek  félretették 
gátlásaikat, és elkezdték támogatni a fekete muzsikusokat.  Az ötvenes 
évek elejére Muddy Waters, Ray Charles, a Drifters és más  blues- és 
rhythm and blues-sztárok igazi versenytársai lettek Eddie  Fisbernek, 
Perry Comonak és más, „skatulyából kihúzott" patyolatfehér  énekeseknek.

Megszületik a rock 'n' roll
A 
folytatás, a Thirteen Women a következő évben jelent meg, ennek a  
B-oldalán szerepelt egy Rock Around the Clock nevezetű dal. Utána jött a
  Shake, Rattle and Roll, a Mambó Rock és a Birth of the Boogie.  
Csakhogy, az utóbbi szám címével ellentétben, itt nem a „boogie"  
született meg. Ahogy Muddy Waters énekelte: „a Rhythm and bluesnak  
kisbabája lett, úgy hívták, hogy rock V roll". A Rock Around the Clock 
később elhangzott az Iskolatábla-dzsungel  című filmben is. A mozikba 
tódultak az amerikai és brit tizenévesek, és  addig példátlan jelenetek 
zajlottak le: a kamaszok kitépték helyükről a  nézőtéri üléseket, hogy 
több helyük legyen táncolni. A lemez 1954  májusában került be az 
amerikai sikerlistára, július 9-cn első lett, és  hét heten át megőrizte
 vezető helyezését. Ez volt minden idők egyik  legnagyobb példányszámban
 elkelt kislemeze. A tizenévesek imádták Haley  zenéjét, de meglepődtek,
 amikor kiderült, hogy az énekes alacsony, pufók  és harminc felé jár.
Rock-klasszikusok
A korai 
rock 'n' roll nagyjai közé tartozott Little Richard, aki  eleinte Bili 
Haley mellett lépett fel, Fats Domino, egy rhythm and  blues-zenész, és 
Jerry Lee Lewis. 1956-ban Lewis elutazott Memphisbe, és  felvette Whole 
Lotta Shakirí Goin' On című számát. Ezt ma a rock  klasszikusai közé 
sorolják, akkor a legtöbb amerikai rádióállomás  betiltotta, mondván, 
hogy túl durva és ízléstelen! Az „ízléstelen" szót  gyakran ragasztották
 arra a fiatalemberre is,  aki egy évvel az előtt készítette első 
demólemezét Memphisben, hogy Bili  Haley bevonult a stúdióba a Rock 
Around the Clockkal. Ez a fiatalember  három évvel később, 1956 
márciusában került az újságok címlapjára, ekkor  jutott be ugyanis a 
slágerlistára a Heartbreak Hotel. A következő  hónapban negyven millióan
 látták, amint elénekelte számát a tévében. És a  fiatal Amerika 
belészeretett. Az idősebb nemzedék nem fukarkodott a  jelzőkkel: „aljas 
és ördögi", „üvöltő surmó", „az emberi nem két lábon  járó gyalázata", 
„zsíros hajú tébolyult, szennyes dalokkal, akinek semmi  jövője" és „az 
amerikai fiatalság megrontója". Az illetőt úgy hívták:  Elvis Presley.
A 
popzenének önmagában nincs stílusa, hanem más stílusokat, a folk, a  
soul, a country and western elemeit használja föl, hogy minél  
eladhatóbbá tegye magát. Pop- és rock-együttesek, szólisták jönnek és  
mennek, némelyik az első bombasiker után feledésbe merül, de mások  
megkapaszkodnak a közönség tudatában, és tartós karriert futnak be. Elég
  a mai sikerlistákra egy pillantást vetni, hogy kiderüljön, hányféle  
stílus él egymás mellett. A mai pop- és rock-sztároknak azonban nem  
elegendő jól énekelniük vagy gitározniuk. A videó-klipek központi  
fontosságúvá lettek, és ez megköveteli, hogy látványosak legyenek. A  
videoklipek költsége kezdetben néhány ezer dollár volt, ma jócskán  
meghaladhatja a milliót - ám ezt is készségesen kifizetik a  
szórakoztatóipar nagymoguljai, akik tudják, hogy a zene is óriási üzlet.
Várhegyi Kálmán
 













