Lehorgonyzott belpolitika – elerőtlenedett ellenzék?

A bevándorlás tengere elmosta a baloldali liberális pártokat, de a kormány hamarabb dobta le a vasmacskát, mint a jobboldali ellenzék. A migrációs válság a szélsőjobboldalnak kedvez, de a kormánypártban valaki feltette a kérdést: ha elkerülhetetlenül erősödik a radikális jobboldal, az miért az ellenzék legyen?

Tavaly év végére a kormánypárt rekordot döntött; a Nézőpont intézet vezérigazgatója a decemberi kutatási eredményeket ismertetve kijelentette, hogy a Fidesz visszanyerné kétharmados többségét abban az esetben, ha előrehozott választásokat írnának ki. Mráz Ágoston Sámuel szerint a kormánypárt támogatottsága ott tart, ahol 2014 áprilisában, és a biztos pártválasztók körében 48 százalékon áll. A Nézőpont intézet felmérése szerint az LMP nem érné el a bejutási küszöböt – amit a Medián szintén megerősített -, az MSZP és a Jobbik pedig egyaránt 10-10 százalékon áll. Utóbbi esetében ez drámai visszaesésnek mondható; a tapolcai választást követően 20% fölé nőtt a Jobbik támogatottsága, ezzel második erővé vált a kormánypárt után, és megfelelő stratégia esetén elérhető közelségbe kerülhetett volna az országos választási győzelem.

A politológusok a migrációs válsággal magyarázzák a Fidesz visszaerősödését, ami “kifogta a szelet a szélsőjobboldal vitorlájából”, és a külső fenyegetések közepette az állami eszközrendszerrel cselekvő, a vélt vagy valós veszélyekkel szemben biztonságot nyújtó erő mögé sorakoztatta fel a szavazókat. A közeljövőben azonban az Európai Unió újabb válsághullámokkal kell szembenézzen. A világ egyre több országában alakulnak ki anarchikus állapotok, emiatt több millió bevándorló érkezik Európába, ami garantálja a társadalmi feszültségek robbanását, a külső fenyegetettség érzetének további fokozódását. Ha az eddigi feltételek mellett a Fidesz erősödni tudott, a közeljövőben ugyanezen stratégia mentén tovább erősödhet – olyannyira, hogy akár kiírhat a parlamentből egy vagy több ellenzéki pártot. Tekintve a mai helyzetet, ez egy reális forgatókönyv. Ujhelyi István, az MSZP alelnöke január 11-én az ATV-nek nyilatkozva akaratlanul is elárulta a liberális baloldal legnagyobb félelmét és paradox módon egyben utolsó reményét: szerinte a Fidesz előrehozott választásokra készül.

Ujhelyi ugyan nem jelentette ki nyíltan, de egy előrehozott országgyűlési választással ma már a baloldal is kiegyezne: ebben az esetben a kormánypárt visszanyerné ugyan kétharmadát, de egy vagy több baloldali pártnak még garantált lenne a bejutás. A fent említettek miatt azonban az idő ellenük dolgozik: minél tovább húzódik a migrációs válság, minél inkább fokozódik a külső fenyegetettség, annál kevesebb mandátumhoz juthat a baloldal egy következő országgyűlési választáson. Kiegyeznének egy előrehozott választással és Fidesz-kétharmaddal, mert ha még két éven át ismétlődnek a Kölnben történt események – márpedig ismétlődni fognak -, egy nem-előrehozott országgyűlés választáson már megtörténhet, hogy semelyik baloldali liberális párt nem éri el a bejutási küszöböt.

Mindez azonban nem szolgál magyarázattal arra, miért gyengül a Jobbik, miközben a Fidesz “populista retorikával” visszaerősödött. Látni kell, hogy a kormánypárt részéről ez az erősödés ellenszélben, botrányok és látványos hibák közepette zajlik. Hiába a vagyonbevallásokból százmilliós tételek “kifelejtése”, az ellenzék részéről a földárverések emlegetése, korrupciós vádak hangoztatása, a Fidesz holdudvarában zajló belharcok és nyilvánvaló politikai-gazdasági leszámolások, mindezek ellenére a parlamenti ciklus felénél a többség nem egy ellenzéki pártra adná szavazatát. A helyzetet tovább fokozza, hogy – a Századvég reprezentatív felmérése szerint – a lakosság négyötöde támogatja az új otthonteremtési programot, ezzel a kormánypárt a külső ellenségkép(ek) felmutatása mellett további tartóoszlopokat emel, amivel – ezt hangsúlyozni kell – társadalmi érdekegyesítést folytat, hiszen a fiatal párok családalapítását és saját, az építőipar felpörgetésében érdekelt milliárdosait egyaránt támogatja.

Mára közhelynek számít, hogy a migrációs válság Európa-szerte a szélsőjobboldal előretörésével jár. A Jobbikra azonban nem bizonyult igaznak ez az összefüggés: a kormánypárt gyakorlatilag egyik hónapról a másikra vette át a radikális jobboldal klasszikus tematikáját. A kormánypárt beemelte retorikájába a radikális jobboldal klasszikus ellenségképeit – a Soros György tevékenységével kapcsolatos kijelentésekben egyesek már indirekt zsidózást vélnek felfedezni -, miközben kormánypolitikusok visszatérő jelleggel hangsúlyozzák, hogy a problémák megoldása érdekében le kell számolni a politikai korrektség ránk erőltetett tabuival.

A Jobbik politikusai eközben attól remélik a rétegpárti létből való kilépést, hogy hozzáigazodnak ahhoz a politikai korrektséghez, amit a kormánypárt épp felszámol.

Magyarországon a migrációs válság közepette amiatt nem erősödik a jobboldali ellenzék, mert jelenlegi stratégiája – amit néppártosodásnak neveznek – egy olyan politikai környezet viszonyait figyelembe véve lett kidolgozva, amiben a jobboldal sikereket érhet el azáltal, hogy kimondja, amit a politikai korrektséghez igazodó pártok nem mondanak ki (“Kimondjuk – megoldjuk”). A “néppártosodás” egy olyan politikai környezetben lett volna képes növekedést produkálni, amiben a Jobbik szavazóbázisának magját továbbra is a politikai korrektség által tabuvá nyilvánított témák felvállalása biztosítja, de azt “hígított formában” a szélesebb néprétegekhez is eljuttatják. A stratégia feltételezi annak a politikai környezetnek a jelenlétét, amelyben a politikai korrektség lehetetlenné teszi, hogy más párt megszólítsa a Jobbik radikálisabb szavazóit. Ezáltal növekedés érhető el az “arculatváltással”, de a radikálisabb szavazók nem tudnak máshova voksolni. Mivel nem veszik figyelembe, hogy a kormánypárt időközben felborította a játékszabályokat, a Jobbik gyengülni kezdett, a Fidesz pedig törvényszerűen visszaerősödött. Miközben a jobboldali ellenzék prominens alakjai a politikai korrektséget tanulgatják, a radikálisabb megnyilvánulásokat pedig a párt “vadhajtásainak” tulajdonítják, a Fidesz a választók arcába vágja, hogy barbár hordák lepik el Magyarországot, akik nőket erőszakolnak meg, ha nem védjük meg magunkat.

Mint arra már a liberális politikai térfélen is felhívták a figyelmet, a Jobbik és a Fidesz szavazóbázisa, tematikája egyaránt összemosódott. Egy a magyarországi politikát külső szemlélőként figyelő elemző számára – európai viszonylatban, pusztán a pártok jelenbéli cselekvését figyelembe véve – nem feltétlen megállapítható, hogy a kormánypártot vagy a jobboldali ellenzéket kell radikális jobboldalnak kategorizálni, – ami egyenesen következik a kormánypárt stratégiájából, a politikai korrektség játékszabályainak felborításából. Ahogy fokozódik a válság, csak az marad talpon a jelenlegi politikai palettáról, aki hajlandó elhagyni a politikailag korrekt beszédmódot – emiatt a liberális baloldal törvényszerűen elhullik.

A Jobbik és a Fidesz retorikájának összemosódásával a választók a vélt vagy valós hitelesség alapján mérlegelnek majd, de a standard magyarázatokkal ellentétben már a jobboldali ellenzék sem mondhatja el magáról sokáig, hogy a kormánypártnál “tisztább erő” lenne; azok az információk, miszerint a Jobbik már ellenzéki pártként több száz milliós nagyságrendben osztja szét a közpénzt a pártvezetők “megbízható” ismerőseinek, nem egy “tiszta erő” kormányra jutásának előszobáját jelentik, hanem a hagyományos pártok által meghonosított gyakorlathoz történő hozzáigazodást, – amit a választók is érzékelnek, a kormánypárt pedig támadási felületként használja. A pártban működő becsületes politikusok jelenléte nem fogja tisztára mosni a kétes ügyleteket, ellenben a kétes személyek el nem távolítása a becsületes politikusokat is magával húzza – kiegyenlítve ezzel az utolsó előnyt (“tiszta erő”), amiből a Jobbik politikai tőkét kovácsolhatott volna.

A kormánypárt gyorsan alkalmazkodik az új kihívásokhoz, és leszámol saját belső ellenségeivel – de a választási eredményeket leginkább az fogja meghatározni, hogy a Jobbik is megteszi-e ugyanezt, vagy gyorsan gazdagodó üzletemberek beépítésével majd látványos kibuktatásával sikerül közvetlen a választások előtt “felszalámizni” az egyelőre látszólag egységesnek mondható jobboldali ellenzéket.


http://www.hidfo.ru/2016/01/lehorgonyzott-belpolitika-elerotlenedett-ellenzek/

Lengyelország nem tudja közös nevezőre hozni a térségi országokat

Lengyelország új vezetése megpróbálja olyan irányba befolyásolni a közép- és kelet-európai országok külpolitikáját, hogy egy egységes frontot hozzanak létre Brüsszel és Moszkva ellen. Varsó törekvéseinek azonban korlátozott és esetleges hatásai lesznek, mert a térség országai túl sokszínűek ahhoz, hogy egységes politikai és gazdasági blokkot hozzanak létre.

A Stratfor értékelése számos példát hozott fel arra vonatkozóan, miért nem lehetséges egy lengyel vezetés alatt álló, hosszú távon is stabilitást mutató térségi blokk kialakítása. Egyik leglátványosabb példaként az európai integráció kérdését említi. Jaroslaw Kaczynski pártja “kiábrándult az Európai Unióból”, és nem támogatja az integráció további mélyítését. A Stratfor szerint ugyanez mondható el Magyarországról, Litvániára azonban egyáltalán nem igaz. Eközben “Magyarország javítani akarja kapcsolatait Moszkvával”, Litvánia pedig Lengyelország külpolitikai állásfoglalásában osztozik, miszerint Oroszország veszélyt jelent a térség országaira. A lengyel kormánypárt aktívan hangoztatta, hogy az Oroszország elleni szankciókat fenn kell tartani, eközben a NATO intenzív bővítését szorgalmazza a térségi országok körében, és nyíltan hangoztatja, hogy Kelet-Európában még több amerikai katona kell állomásozzon. Magyarország ezzel szemben “kiegyensúlyozottabb megközelítésre törekszik” a Stratfor szerint, Oroszország vonatkozásában a konfliktus de-eszkalálását képviseli, és “eltörölné a szankciókat, hogy garantálja az energiaellátás biztonságát”. Az értékelés szerint Lengyelország kulcsfontosságú szövetségesként tekint Magyarországra, Romániára, Litvániára és Szlovákiára, de amennyiben közös hangot találna az egyik országgal, elidegenít magától egy másikat, mert a térségi országok érdekei gyakran egymással ellentétesek.

A Stratfor egy másik kiemelkedő példaként a migrációs válságot említi, aminek kapcsán megvalósult a térségi országok együttműködése. Az értékelés szerint Lengyelország és Magyarország egyaránt törekszik a migránsok szétosztására vonatkozó kvótarendszer elgáncsolására, miközben Románia és Szlovákia szintén ugyanezen álláspontot képviseli. Erre példaként Orbán Viktor kijelentését említi, miszerint Görögország északi részén kell védvonalat építeni a tömeges bevándorlás ellen – valamint Robert Fico azon kijelentését, miszerint önként soha nem fog olyan döntést hozni, melynek eredményeként egységes muszlim közösség jöhet létre Szlovákiában.

A Stratfor felhívja a figyelmet arra, hogy még a korábban egységesnek tűnő Visegrádi Csoport szervezete is megbomlani látszik. A szervezetet eredetileg Közép-Európa további integrációja céljából hozták létre, de egy névtelenül nyilatkozó szlovák diplomata úgy jellemezte annak működését, mint aminek valós súlyához képest túl nagy jelentőséget tulajdonítanak. Egyes kérdésekben megvalósulhat tehát Lengyelország együttműködése a közép- és kelet-európai országokkal, de ez hosszú távon is esetleges jellegű marad; annak okán, hogy a térség túlságosan heterogén egy egységes blokk kialakításához.

http://www.hidfo.ru/2016/01/lengyelorszag-nem-tudja-kozos-nevezore-hozni-a-tersegi-orszagokat/

Teljes fordulat az előázsiai országok biztonságpolitikájában

Az előázsiai országok közt zajló, a stabilizációs szándék kifejeződését jelző tárgyalásokkal egy időben egy olyan, terrorcselekményekben megnyilvánuló destabilizációs műveleti lánc kezdődött, amely időben és térben jól láthatóan összehangolt, és a multipoláris világrend térségi erőpólusai közti viszonyok megzavarását célozza.

India elnöke, Narenda Modi december 23-24.-i moszkvai látogatása után Afganisztánba repült, ahol Ashraf Ghani elnökkel folytatott megbeszélést. Ezt követően Modi az eredeti közvetlen hazautazás tervén változtatva, december 25.-én személyesen kért engedélyt gépének a pakisztáni Lahore repterén történő soron kívüli fogadására. Az elnököt a reptéren Pakisztán politikai vezetője, Nawaz Sharif fogadta (képünkön), és távozásakor szintén kikísérte a géphez. Ez a pakisztáni miniszterelnök részéről Modi személyes biztonságát garantáló lépéssorozat mély benyomást tett az indiai elnökre, ahogy azt később twitterén is megemlíti.

Január 2.-án a pakisztáni-indiai viszonyban vitatott hovatartozású terület határán fekvő indiai Pathankot légibázis elleni iszlamista támadásban a hat támadó mellett hét katona vesztette életét. A támadás célja nyilvánvalóan a két ország közötti kapcsolatok elmérgesítése volt, mert az akció az indiai katonai élőerőben okozott lehető legnagyobb veszteséget irányozta elő. A légibázis infrastruktúrája és repülőeszköz állománya semmilyen károsodást nem szenvedett.

Az akciót a JeM nevű pakisztáni bázisú iszlamista szervezet követte el. Delhi évek óta szándékos inaktivitással vádolja Iszlámábádot a JeM kiiktatását illetően. A terrorszervezet tagjai rutinszerűen hajtanak végre támadásokat a kasmíri régió India által ellenőrzött területén az ottani biztonsági erők ellen, és eddig szabadon mozogtak a pakisztáni részről szigorúan ellenőrzött határsáv zónájában. A pakisztáni hatóságok a Pathankot légibázist ért támadás után a JeM 16 tagját és vezetőjét, az eddig az országban szabadlábon élő Maszúd Azhart őrizetbe vették. (Financial Times 2016.01.13)

Ez a pakisztáni biztonságpolitika belügyi, katonai és Indiával kapcsolatos szemléletében egy 180 fokos fordulat bekövetkeztét vetíti előre.

Január 3.-án India afganisztáni konzulátusát érte támadás Mazar-e Sharif városban. A fegyveres támadók a konzulátusra kíséreltek meg betörni sikertelenül, majd a szemben lévő épületben barikádozták el magukat. Az afgán biztonsági erők 25 óra tűzharc után végeztek a négy személlyel. A tartományi rendőrfőnök tájékoztatója szerint a fegyveresek kitűnően felkészült személyek voltak, akik minden bizonnyal magasfokú katonai kiképzésben részesültek, nem az afgán nyelvjárásokat, hanem a pakisztáni urdu nyelvet beszélték. (Firstpost India 2016.01.13)

Az indiai konzulátust ért támadás és a JeM vezetőségének letartóztatása után január 13.-án öngyilkos merénylő bombát robbantott egy gyermekbénulás elleni pakisztáni oltóközpontnál. A Quetta városában elkövetett merényletnek 15 halálos áldozata van. A merényletért a Daesh (Iszlám Állam) terrorszervezetnek 2014-ben hűségesküt fogadó Jundallah csoport vállalta a felelősséget. A csoport a keresztény és síita kisebbség elleni brutális merényletei által várt hírhedté. (The Hindu 2016.01.13.)

A quettai merényletet illetően mindenképp emlékeztetni kell arra a tényre, hogy a CIA az Oszama bin Laden elfogását célzó vadászat során egy ugyanilyen oltóközpont felállításával tervezte azonosító DNS minták begyűjtését a bin Laden szűk családi körébe tartozó személyektől. A bin Laden amerikaiak által történt likvidálása után a pakisztáni szakszolgálat több embert is letartóztatott az esettel kapcsolatban, külföldi kémszervezettel való együttműködés miatt. (The Guardian 2011.07.11) A pakisztáni és afgán polio elleni oltási központok hálózati rendszerét az USA hírszerző szolgálata különös előszeretettel használja fel időszakos taktikai célok elérésére a térségben. A műveletek előjele (egy ilyen központ létrehozása, vagy megsemmisítése) az adott cél elérésének függvényében változik.

Az afgán-pakisztáni kapcsolatokban az eddig politikai szinten megkezdett egyeztetést a sokkal lényegesebb gyakorlati jelentőségű katonai megállapodás követte. A felek a pakisztáni vezérkari főnök Raheel Sharif tábornok dec.27.-i kabuli látogatásán közös akaratukat fejezték ki arra vonatkozóan, hogy a béketárgyalást elutasító talibán frakciók felszámolásában Pakisztán fegyveres ereje támogatást nyújt az afgán kormány számára. (The Indian Express 2015.12.28)

Szintén január 13.-án a Daesh öngyilkos merénylői fegyveresek támogatása mellett támadást intéztek a pakisztáni konzulátus ellen Afganisztán Dzsalálábád városában. Az afgán biztonsági erők szerint a merénylet nem az eddigi sémák alapján történt, és a Daesh afganisztáni kapacitásai eddig nem voltak elegendőek egy városi, őrzött célpont elleni fegyveresek és öngyilkos merénylők egyidejű koordinálásával végrehajtott támadáshoz. (Reuters 2016.01.13)

A merényletidőszak folytatólagos sorrendje az Afganisztán-India-Pakisztán triangulum tagjait felváltva érinti. A merényletek a három országban a mindenki támad mindenki területén mindenki ellen koncepció jegyében zajlanak.

Ez a támadássorozat egy időben zajlik:

• a mindhárom országot összekötő, gazdasági szempontból kiemelkedően fontos TAPI gázvezeték építési kivitelezésének megkezdésével,
• a központi afgán kormányzat és a tálib mozgalom közötti béketárgyalások újrakezdésével,
• az országok közötti legmagasabb szinten folyó politikai és katonai tárgyalások menetével, amely a térség stabilizációjára irányul.

Látható, hogy az előázsiai országok között a térséget érintő stabilizációs folyamatok bevezetésére határozott politikai akarat és katonai szándék van. Utóbbi azért lényeges, mert India és Pakisztán esetében eddig két egymással kifejezetten ellenséges atomhatalomról beszélünk.

A stabilizációs szándék kifejeződését jelző tárgyalásokkal egyszerre pedig egy olyan terrorcselekményekben megnyilvánuló destabilizációs műveleti lánc kezdődött, amely időben és térben jól láthatóan összehangolt.

Egyetlen ország van a világon, amelynek hírszerző szerve a merényleteket elkövető terrorcsoportok hálózatában olyan mélységi szintű beépültséggel rendelkezik, hogy egy ilyen támadássorozat koordinációs kivitelezését képes legyen végrehajtani. Ugyancsak egyetlen ország van a világon, amelynek hatalmi elitje a stabil regionális erőcentrumok kapcsolatára épülő multipoláris világrendet továbbra is teljes mértékben utasítja el, és kiépülését minden eszközzel megakadályozni igyekszik. Hogy mindkét esetben ugyanarról az országról beszélhetünk, az nem a véletlenek fura összjátéka.


http://www.hidfo.ru/2016/01/teljes-fordulat-az-eloazsiai-orszagok-biztonsagpolitikajaban/

Az atlantista elnököt kevesebben támogatják, mint elűzött elődjét

Petro Porosenko ukrán elnök “süllyedő hajón áll”, a Novin 24 ukrán TV-csatorna jelentése szerint. Egy friss közvélemény-kutatásból kiderült, hogy a jelenlegi ukrán elnök támogatottsága alacsonyabb, mint Viktor Janukovicsé volt a kijevi puccs előtt.

Porosenko támogatottsága több mint egyévi hivatalban töltött idő után 17 százalékon áll. 2014-ben, a forradalmi helyzet utáni állapotok közepette még az ukránok 47%-a támogatta, a Gallup felméréséből azonban kiderült, hogy mostanra az atlantista elnök támogatottsága harmadára csökkent.

2013-2014 fordulóján Kijev központjában azt követően kezdődtek “civil tüntetések”, majd zavargások és utcai harcok, hogy Ukrajna utolsó legitim államfője, Viktor Janukovics bejelentette; mégsem írja alá a társulási egyezményt az Európai Unióval. A kormány megdöntése során vezetőként felmutatott alakok váltak Ukrajna későbbi kormányává; egy külföldről vezérelt, erőszakos hatalomátvétel során olyan személyek jutottak hatalomra, akik “elkötelezettek” az ország EU-csatlakozása és NATO-integrációja irányába. Janukovics 2014 februárjában menekülni kényszerült saját országából, ami hűen mutatta, mennyire is lehet “demokratikus átmenetnek” nevezni az Ukrajnában történteket.

A Novin 24 azonban felhívta a figyelmet arra, hogy Porosenko nem teljesítette be azokat a várakozásokat, melyek a majdan-téri tüntetők tápláltak iránta. Több mint egyévi hivatali ideje alatt végleg megbomlott az ország területi egysége, a gazdaság összeroppant, milliók megélhetése lehetetlenült el, a rezsiköltségek sokszorosára nőttek, és Ukrajna az államcsőd “közelébe” jutott.

A jelentés szerint a kormányváltás után olyan mértékben roncsolódott az ukrán gazdaság, hogy az IMF programjai sem tudtak segíteni az országon, és a Valutaalap segítségnyújtásának sikertelensége felhívta a figyelmet arra, hogy Ukrajnán már semmilyen nemzetközi hitel nem segíthet. Az Ukrán Nemzeti Bank adatai szerint az infláció ebben az évben meghaladta a 44%-ot. A puccs eredményeként a nyugati “befektetők” megkaparintották az ukrán energiaszektort, a lakosságot viszont két évtizedes nyomorra ítélték. Mihail Szaakasvili, Odessza kormányzója maga is kijelentette: “Ha a gazdaság hanyatlása hirtelen megáll, és Ukrajna gazdasága évente 4%-kal bővülne, 20 év múlva érjük el a 2013-as szintet.”


http://www.hidfo.ru/2016/01/az-atlantista-elnokot-kevesebben-tamogatjak-mint-eluzott-elodjet/

Bulgária gázelosztó központ létesítéséről tárgyal Oroszországgal

Bulgária kormánya bejelentette, hogy január 27-28-án találkozót tart a bolgár-orosz kormányközi bizottság, melynek során egy gázelosztó-központ a Fekete-tenger partvidékén, Várna mellett történő építéséről folytatnak megbeszélést.

A közlemény hangsúlyozta, hogy Moszkva Szófia egyik fő kereskedelmi partnere, mert továbbra is Bulgárián át húzódik az orosz gáz egyik fő tranzitútvonala; a Novinite hírügynökség jelentése szerint pedig a találkozón Bulgária kinyilvánítja érdekeltségét az Oroszországgal ápolt kapcsolatok megerősítésére vonatkozóan a gázszektorban, kölcsönösen előnyös feltételek mellett. A közlemény szerint emellett a két ország megvitatja az Oroszországba irányuló bolgár export fokozásának lehetőségét, valamint a turisztikai kapcsolatok bővítését is, mert 2015 első három negyedévében az orosz turisták érkeztek a negyedik legnagyobb számban Bulgáriába.

Szófia azt követően helyezte előtérbe a Várna gázelosztó-központ projektet, hogy Oroszország 2014 végén visszavonta a Déli Áramlat építésére vonatkozó tervezetet, ami a Fekete-tengeren át hozta volna a földgázt Bulgárián keresztül Szerbiába, Magyarországra, majd Szlovéniába, Olaszországba és Ausztriába. A 15. bolgár-orosz kormányközi bizottsági találkozó lesz az első olyan alkalom az utóbbi öt évben, hogy a testület újra ülésezik.

Tavaly novemberben a helyi média olyan információkat közölt, miszerint Bojko Boriszov bolgár miniszterelnök újraindíthatja Oroszországgal a Déli Áramlat építésével kapcsolatos megbeszéléseket. A kormány tagadta ezeket az értesüléseket, hangsúlyozván, hogy a projekt újraindítása továbbra sem valószínű.

A Déli Áramlat tervei 2014 végén többek között éppen amiatt kerültek felszámolásra, mert Brüsszel akadályozó tevékenysége miatt azt évtizedes próbálkozások után sem sikerült megvalósítani. Bulgária akkor az Európai Unió nyomásgyakorlására nem adta meg a projekt építési engedélyeit, ami lehetetlenné tette, hogy az építési munkálatok a Fekete-tenger nyugati régiójában megkezdődjenek. Később az euro-atlanti tömb részéről a Török Áramlat projektet sikerült ellehetetleníteni, amikor a NATO tagállama lelőtte az orosz légierő egy gépét Szíria felett. Ennek okán ismét a bulgáriai projekt és a Déli Áramlat helyi alternatívái kerülhetnek előtérbe.


http://www.hidfo.ru/2016/01/bulgaria-gazeloszto-kozpont-letesiteserol-targyal-oroszorszaggal/

Donbassz

Tegnap délután Donyeckben Alekszandr Zaharcsenko DNR vezető kijelentette: Kijev régóta készülődik egy Donbassz elleni átfogó katonai támadásra. Az előkészületek erre megtörténtek, “már csak a parancsra várnak az óceán túlpartjáról”!

“Bármi is történjék, Donbassz felkészült a fogadásra!”-biztosította Kijevet Zaharcsenko.

Gorlovka “Hmelnyickij” lakókerületét a valcmanista latortüzérség tegnap egész nap ágyúzta, aknavetőzte.

Pobjeda faluból helyzertjelentés. Robbanások hangjai hallhatók Gorlovka-Zajcevo-Ozerjanovka irányából.

Zsijeznaja Balka és Sirokaja Balka térségében többnyire kézifegyverekkel lőtték/lövik egymást a felek tegnap késő délután óta.

A Mariupol melletti Vodjanoje területén egy légvédelmi ágyúval fölszerelt kijevi ZiL aknára futott. Négy valcmanista nagyon súlyosan megsebesült.

Ugyancsak a Mariupol közeli Lebegyinszkoje településen tört ki marakodás tegnap délután a Jobb Szektor bűnbandából toborzott “Azov” latorzászlóalj, és a kijevi junta reguláris egységeinek pribékjei között. A közel egyórás heves tűzharcban-Eduard Baszurin DNR katonai szóvivő tájékoztatása szerint-legalább két latoregyed kinyúlt, négy másik pedig nagyjavításra kórházba került.

Csak most januárban ez már a második olyan eset, amikor Mariupol környékén a hordák összekaptak valamin.

Tegnap a Fehér Ház kezdeményezésére telefonbeszélgetést folytatott Vlagyimir Putyin orosz, és Obamaki amerikai elnök.

Megvitatták Donbassz, Szíria és az észak-koreai hidrogénbomba ügyét.

Obamaki követelte, hogy Oroszország azonnal állítsa le a Donbassznak nyújtott mindenféle segítségnyújtást. Vlagyimir Putyin ezen óhaj teljesítését a “Minszk 2.0” megállapodás Kijevre rótt kötelezettségeinek maradéktalan betartásához kötötte.

Ezek után megállapították az elnökök, hogy a két ország politikai kapcsolatait nagyrészben Maradék-Ukrajna és Donbassz helyzete fogja alakítani.

Sokkal többre a másik két fő kérdésben-Szíria és a KNDK hidrogénbambája-sem jutottak, bár azt mindketten egállapították, hogy az észak-koreai hidrogénbomba-ha az!?-aggodalomra adhat okot.

http://www.balrad.com/2016/01/14/donbassz-109/

Szíria szerte folytatódott tegnap is a kormányhadsereg orosz-szír légipáros által a levegőből támogatott offenzívája.

A hétfőn kezdődött “Operation Nemezis” műveletei során a szír hadsereg Mi-35-ös helikopterei tegnap is intézték a latrok sorsát a Damaszkusz-tartománybéli Darayában. Jól jellemzi a terroristák felszereléshiányát, hogy már a viszonylag könnyen sebezhető helikopterek ellen sem képesek védekezni. Csak a fohász maradt számukra. Abból viszont be vannak tárazva rendesen.

A város romjai között a dzsihadisták kétségbeesetten kapálóznak a kormányerők egyre szorosabb ostromgyűrűjében. A hadsereg má azt is megengedheti magának Darayában, hogy sérült BMP-jét kivontassa a tűzvonalból. A martalócok tehetetlenül szemlélik, és bőszen Allahu Akhbaroznak. Momentán már csak ez az egyetlen hatékony fegyverük. Legalább magukat vigasztalják.

A Latakia tartományban az utóbbi napokban ronggyá aprított terroristahordák ajvékolásától hangos a vidék. A csecsenekből verbuvált “Dzhunud al-Sham” nevű bűnbanda vezéregyede “Emir Shishani” videoüzenetben zokogja sanyarú helyzetüket, és könyörög valamiféle segítségért.

Amikor még minden szép volt…

Ami-ha rövid időn belül nem érkezik-a banda teljes pusztulását jelenti.

Az iráni haditengerészet tegnapelőtt a Perzsa-öböl iráni felségvizein két amerikai hadibárkát csípett nyakon. A világ elsőszámú latorállamának-az USA-hajóit becitálták saját kikötőjükbe. Átnézték a készletet, aztán tegnap-miután a legfőbb latorállam elnézést kért a határsértés miatt, a hajókat és személyzetüket szabadon engedték.

http://www.balrad.com/2016/01/14/sziria-36/