Lengyelország új vezetése megpróbálja olyan irányba befolyásolni a közép- és kelet-európai országok külpolitikáját, hogy egy egységes frontot hozzanak létre Brüsszel és Moszkva ellen. Varsó törekvéseinek azonban korlátozott és esetleges hatásai lesznek, mert a térség országai túl sokszínűek ahhoz, hogy egységes politikai és gazdasági blokkot hozzanak létre.
A Stratfor értékelése számos példát hozott fel arra vonatkozóan, miért nem lehetséges egy lengyel vezetés alatt álló, hosszú távon is stabilitást mutató térségi blokk kialakítása. Egyik leglátványosabb példaként az európai integráció kérdését említi. Jaroslaw Kaczynski pártja “kiábrándult az Európai Unióból”, és nem támogatja az integráció további mélyítését. A Stratfor szerint ugyanez mondható el Magyarországról, Litvániára azonban egyáltalán nem igaz. Eközben “Magyarország javítani akarja kapcsolatait Moszkvával”, Litvánia pedig Lengyelország külpolitikai állásfoglalásában osztozik, miszerint Oroszország veszélyt jelent a térség országaira. A lengyel kormánypárt aktívan hangoztatta, hogy az Oroszország elleni szankciókat fenn kell tartani, eközben a NATO intenzív bővítését szorgalmazza a térségi országok körében, és nyíltan hangoztatja, hogy Kelet-Európában még több amerikai katona kell állomásozzon. Magyarország ezzel szemben “kiegyensúlyozottabb megközelítésre törekszik” a Stratfor szerint, Oroszország vonatkozásában a konfliktus de-eszkalálását képviseli, és “eltörölné a szankciókat, hogy garantálja az energiaellátás biztonságát”. Az értékelés szerint Lengyelország kulcsfontosságú szövetségesként tekint Magyarországra, Romániára, Litvániára és Szlovákiára, de amennyiben közös hangot találna az egyik országgal, elidegenít magától egy másikat, mert a térségi országok érdekei gyakran egymással ellentétesek.
A Stratfor egy másik kiemelkedő példaként a migrációs válságot említi, aminek kapcsán megvalósult a térségi országok együttműködése. Az értékelés szerint Lengyelország és Magyarország egyaránt törekszik a migránsok szétosztására vonatkozó kvótarendszer elgáncsolására, miközben Románia és Szlovákia szintén ugyanezen álláspontot képviseli. Erre példaként Orbán Viktor kijelentését említi, miszerint Görögország északi részén kell védvonalat építeni a tömeges bevándorlás ellen – valamint Robert Fico azon kijelentését, miszerint önként soha nem fog olyan döntést hozni, melynek eredményeként egységes muszlim közösség jöhet létre Szlovákiában.
A Stratfor felhívja a figyelmet arra, hogy még a korábban egységesnek tűnő Visegrádi Csoport szervezete is megbomlani látszik. A szervezetet eredetileg Közép-Európa további integrációja céljából hozták létre, de egy névtelenül nyilatkozó szlovák diplomata úgy jellemezte annak működését, mint aminek valós súlyához képest túl nagy jelentőséget tulajdonítanak. Egyes kérdésekben megvalósulhat tehát Lengyelország együttműködése a közép- és kelet-európai országokkal, de ez hosszú távon is esetleges jellegű marad; annak okán, hogy a térség túlságosan heterogén egy egységes blokk kialakításához.

http://www.hidfo.ru/2016/01/lengyelorszag-nem-tudja-kozos-nevezore-hozni-a-tersegi-orszagokat/