“…ibi decretum eft, Ugros Boiariae regno eliminandos esse” (Annalium Boiarum)
IV. Lajos (893– 911), (aki Hatto mainzi érsek és III. Salamon konstanzi püspök gyámsága alatt állt), a támadással 907-ben Luitpold őrgrófot, Theotmár salzburgi érseket bízta meg.
Úgy tűnik a magyarok (hunok, szkíták …) régóta, legalább ezer éve, ha Attila korát és a megelőző évszázadokat nem számítjuk, gyakran szálka a nyugati vezetés körében, rendszerint akkor, amikor nem úgy táncolnak, ahogyan nekik megfelel.
Manapság sincs ez másként.
Most legutóbb a LIBE bizottságot képviselő J. Sargentini (hivatásos mozgalmár) mintegy 75 vádpontban összefoglalt nagyívű jelentésében csúcsosodott ki vergődésük.
A műkedvelő J. Sargentini pár napos magyarországi magánlátogatásán, a vele egy nézetet valló fotelforradalmárokkal igyekezett összekaparni valami dehonesztálót hazánkról. Minthogy láthatóan ugyanolyan műkedvelőkkel gyűjtögetett és értékelt zömében, mint ő maga, nem csoda, hogy mindössze egy szánalmas jelentésnél többre nem futotta. A valós tényeket jócskán mellőző vagy erősen ferdítő és csúsztatásoktól hemzsegő fércmű egy tisztességes és kicsit is tájékozott bizottság előtt azonnal elbukott volna. S hogy ez nem következett be, az nem annyira a LIBE-n múlt, mint inkább az erős hátszéllel megtámogatott, ráadásul kettős mércével mérő, meglehetősen elfogult (hogy ne mondjuk fröcsögő) képviselők szavazásán, melynek egyetlen – bár szóban be nem ismert – célja egy olyan politikai döntés kikényszerítése, mellyel a magyarokat, – jelenleg még kiirtani nem is -, de megbüntetni képes lehet.
Ezt megelőzően is egymást érték az erre irányuló legkülönbözőbb kezdeményezések az EP-ben, ezeknek se szeri, se száma.
S mi a valódi kiváltó ok?
Az, hogy a magyarok nem simulnak bele az utóbbi évtized(ek) agresszívan terjesztett (gender, migráció, neoliberalizmus, stb) trendi elméleteibe.
Kezdenek ellenállni a kifosztásukra, elkorcsosításukra, hagyományaik, történelmük elorozására irányuló törekvéseknek.
Az éppen aktuális invázióval kapcsolatban, vagy annak okán ér minket, magyarokat a legtöbb támadás, miszerint antidemokratikusak, antiszolidárisak, homofóbok, stb. vagyunk. Eközben a nagyon demokratikus és szolidáris A. Merkel az európai népek felhatalmazása, vagy az EP tagállamainak egyetértése nélkül totálisan antidemokratikus módon meghirdette a „…minden szír menekültet befogadunk…” szlogenjét. Az „Európa tárt karokkal vár” polkorrektnek hazudott döntést végig nem gondoló, józan eszüket sem használó politikusok – vele az élen -, most kezdenek beleütközni és belefulladni a maguk gerjesztette politikai és gazdasági következményekbe, tetézve a lakosaik, dolgozóik egyre elkeseredettebb növekvő ellenállásával.
E rövidlátó s ki tudja milyen érdekektől vezérelt választott képviselők, vagy épp senki által meg nem választott vezető bürokraták szemforgatóan vádaskodnak a demokrácia, vagy az államiság, netán a szolidaritás nevében azzal, hogy az ellenlábas országok antidemokratikusak, nem szolidárisak. Csupán azért, mert az általuk behívott és számukra nem hasznosítható vagy épp kártékony ellenőrizetlen egyedek százezreit nem tudják országainkra erőltetni, vagy ide deportálni.
Nem csoda, hogy a magyarok elejétől fogva kitartó ellenállása, szókimondása egyre több követőre talált.
Ennek a polkorrekt „demokráciának” egyik eleme a neoliberális, baloldali, elvtelen megalkuvó és a nemzetidegen érdekeket kiszolgáló kormányok hatalomba juttatása. Ezzel szemben a magyarok immár harmadszorra a maguk számára legkisebb rosszként egy jobboldali, családcentrikus, zsidó és keresztényi értékeket valló liberális kormányt választottak maguknak. Mely bár éppúgy nem mentes a korrupciótól, összefonódásoktól, gazdasági és egyéb tévutaktól, mint bármely más európai ország kormánya. (Bár ez a kormány tanulva a negatív tapasztalatokból, legalább némileg törekszik a politikai, gazdasági tévedéseit kijavítani, hibáit lassan levetkőzni – kicsit savanyú, kicsit sárga, de a miénk)
Mindezen ok miatt ütötte fel a fejét ismét a magyarokkal szembeni ellenállásuk, a mi kiiktatásunk iránti vágyuk.
A fent leírtakra, a már-már megszokott vegzálásunk ellenére A. Merkel egyik szeptemberi „kiszólása” tette fel a koronát. Mikor is az esett ki a száján, hogy a Frontex (az ő, és még néhány, főként nyugat európai ország vezetője szerint) több jogot, hatáskört kell kapjon az országok szuverenitásának kárára. Véleménye szerint e szervezet megerősítése azt jelenti, hogy sokkal szélesebb hatáskörrel kell felruházni, azaz, az Unió tagállamai mondjanak le bizonyos jogköreikről, szuverenitásukról a Frontex javára.
Szerencsére a javaslat Salzburgban az EU-csúcson megbukott.
Ha az EB reformterve alapján a Frontex felfegyverzett egységei az EU-tagállamok nemzeti hatáskörén átlépve hajthatnának végre műveleteket, mi több a közösséghez nem tartozó országokban is elláthatnának határőrizeti feladatokat, annak következményei beláthatatlanok lennének.

Egy felfegyverzett idegen irányítás álló idegen hadsereg, mely országunk határain belül, nemzetközi egyetértéssel biztosított jogokkal tartózkodik, a történelmi tapasztalatok alapján; valójában az ország fegyveres megszállását jelenti.

Ebben volt már részünk a történelem során többször is. De nem kecsegtető abból a szempontból sem, hogy a Frontex, mely korábban az ellenőrizetlen migránsok taxiztatásában segített lényegében az embercsempészeknek, megbízhatatlan, hiteltelen. Épp így óvatosságra int, s egyben aggodalomra ad okot, hogy a „tervezet megerősíti azt, hogy tagállami döntés alapján nem lenne kötelező szankciót alkalmazni az illegális határátlépőkkel szemben”, valamint a rendeletet kötelező jogérvényű lenne, amely minden tagállamra nézve közvetlenül alkalmazandó, ennek egyenes következmény pedig a nemzeti parlamentek saját hatáskörű szabályzása erősen korlátozottá válna e tekintetben. Ugye mondani sem kell, hogy az álruhába bujtatott a végső terv célja a határőrizet átvételén túl, az invázió legalizálása, az őslakos nemzet kirekesztése; s a köntös neve, – mint eddig mindig – a „szolidaritás”, mértékegysége pedig „együttműködési készség”.
Hab a tortán, a „bátor” kvótavitéz EB elnök, J-C Juncker, kihasználva Orbán miniszterelnök pillanatnyi távollétét egy füst alatt sietve javaslatot tett a FIDESZ Európai Néppártból való kizárására is.
Ez ugyanaz a kissé korrupt Juncker, akinek miniszterelnöksége alatt a luxemburgi adóhivatal szakmányban biztosította a multi cégek számára, hogy a külföldön keletkezett bevételeik után, az ott fizetendő adójuk töredékét kelljen csak leróniuk Luxemburgban. (kb. 70 milliárd euróra tehető bevételkiesést jelentett az érintett országoknak) A politikai felelősségét végül 2017-ben elismerte az EP pénzmosással, adóelkerüléssel és az adókijátszással foglalkozó vizsgálóbizottsági ülésén.
Amúgy az üvegszámra fogyasztott isiász nem gátolja Junckert a korlát nélküli migrációs kvóta erőltetésében, de bizonyosan okozója a NATO csúcson való „sasszézásának”, a politikusok csókolgatásának s talán ennek tudható be az a 2018. október 23-i remekbe szabott, ám minden történelmi és valóság alapot nélkülöző (nem különben a magyarokat sértő) kijelentése is, miszerint európai ünnep Románia és Erdély trianoni „egyesülése”, melyet az EU-s tagállamoknak közösen kellene megünnepelniük.
Még egy szóra visszatérve a jó öreg Muttira és elvbarátaira, mára ott tartunk, hogy a „szír menekültek” kifejezést behelyettesíthetővé tették, pl afrikai migrációval, globális migrációval, azt szeretnék, hogy az illegális migrációt nevezzék át legállissá az ENSZ globális migrációs csomagjának decemberi elfogadásakor. Erről A. Merkel Berlinben beszélt október 11-én a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) főtitkárával, Antonio Vitorióval folytatott megbeszélése előtt.
Az IOM-ben remélik is, hogy sikerül decemberben elfogadni a „biztonságos, szabályos és rendezett” migrációról szóló csomagot. (értsenek ezalatt valóságban bármit is) Már semmin sem lepődünk meg egy olyan, a köreikben, mi több az ENSZ főtitkára A. Gutteres által is hangoztatott általánosan elfogadott kijelentés után, miszerint:
“A migráció erősíti a gazdasági növekedést, visszaszorítja az egyenlőtlenségeket és távoli társadalmakat köt össze… Olyan világot kell létrehoznunk, amelyben megünnepelhetjük a migráció hozzájárulását a jóléthez, a fejlődéshez és a nemzetközi egységhez. …”
Úgy látszik nem véletlen az összecsengés Juncker csókos barátja a világ számos országából kitiltott spekuláns, (aki egyszersmind a globális pénzügyi maffia arca) eme migrációszervező és támogató tevékenységével, melyet az általa is pénzelt ún. NGO-kon keresztül hajtanak végre (no meg többszörösen profitálnak is belőle!)
Audie / Szabad Riport