‘A magyar dőlésszög’ – Kárpátaljai Népköztársaság?

…”Magyarország nyilván minden olyan eseményre felfigyel amely a határain kívül rekedt honfitársaival kapcsolatos, és általában elmondhatjuk, hogy a magyarokra jellemző a nemzeti újjászületés érdekében tett erőfeszítések tisztelete. Ezt az érzést nem érthetjük, talán csak annak ismeretében, hogy Magyarország területeinek nagy részét elvesztette a történelem folyamán, Erdélyt, a mai Szlovákia egy részét és magát Kárpátalját is.

Ez a konfliktus azt eredményezheti, hogy a magyarok többé nem tekintik nyugodt, stabil régiónak Kárpátalját, hanem úgy értelmezik, hogy testvéreiket elnyomják és ennek következtében fellángolhat a regionális szeparatizmus. Még a helyiek is úgy tekintenek majd a kialakult szituációra, -amely akár a kijevi hatalom mozdulataitól független is lehet- hogy a Jobb Szektor, mint a helyi elit szabadcsapata új konfliktusokat generál a térségben, akár „szigorúan üzleti alapon” is.

Természetesen a munkácsi konfliktus egy kisebb, helyi gengszterháborúnak is felfogható, vagy akár mint a belpolitikai háborúskodás egyik eleme. Azonban ma már kijelenthetjük, hogy ennek alapvető okai nem fognak „könnyen felszívódni”, még ha  a közeljövőben elcsendesedik is a Kárpátok vidéke. A konfliktus gyökere megmaradt, és hamarosan újra a felszínre kerülhet. Akár komolyabb következményekkel is…”

A Jobb Szektor kiprovokálta Ukrajna magyar bölcsőjében a szeparatizmust… “Begyújtotta a kárpátaljai nagy rombolóerejű időzített bomba gyújtózsinórját”…

A Jobb Szektor először a helyi kiskirályok konfliktusát provokálta ki, majd egészében az ukrán hatalmi szerkezet gyengeségét emelte a felszínre, ezáltal úgy tűnik nagyon veszélyes folyamatokat indított be a „kontinetális Ukrajnától” külön elterülő régióban. Habár a jelenlegi ukrán hatalom sok mindent rosszul csinál, most kemény kézzel nyúlt a helyzet megoldásához, ezáltal elmélyítve az amúgy is gyenge lábakon álló kapcsolatokat Kijev és Kárpátalja között. A Lenta.ru hírügynökség munkatársa elemzi a Munkács körül kialakult helyzetet:

Alapvető következtetések

Természetesen semmiféle konfliktus a Jobb Szektor és a kijevi hatalmi központ között nem alakult ki, annak ellenére, hogy Jaros már több ízben ígért „hosszú menetelést” a főváros ellen. A Dél-keleti frontról az ígért 15 batallionnyi (15 zászlóalj – a szerk.) harcos helyett mindössze egy század került átdobásra a kárpátaljai konfliktus színhelyére, a hírhedt „Csornij” (fekete) csapat. Nem lángoltak fel szerte Ukrajnában a beígért tömegtüntetések lángjai, mindössze néhány városban gyűlt a főterekre néhány elégedetlen polgár. Ezen következtetések alapján már meg lehet ítélni Dmitrij Jaros tényleges katonai erejét és valódi befolyását, hatalmát az Ukrajnában folyó események kapcsán.

Július 14. napjáig bezárólag sem Kijev körül nem épültek ki a beígért ellenőrző pontok, a Kárpátok hágóin sem jelentek meg a Jobb Szektor harcosai, még a Bankovaja utca bejáratát, az ukrán elnök rezidenciájának szívét sem sikerült megszállni a Jaros-seregnek. Zajongás ugyan volt elég, de csak verbális és informális jellegű, jelszavak röpködtek, torkok nyíltak nagyra. Különösen furcsa a kijevi kormány viselkedése a már megtörtént események tükrében.

Az első szembetűnő aspektus, hogy Petro Porosenko csak a konfliktus vége felé lépett a színre, bölcs instrukcióival kvázi lezárva a harcokat. Más hatalmasságok sem szakadtak meg a megerőltetéstől, jelesen Arszen Avakov sem agitálta az extrémista sereget békés tárgyalásokra, persze komoly tevékenységet imitált kedvenc Facebook-honlapján. A hírhedt SZBU, a biztonsági szolgálat, a védelmi minisztérium (ez utóbbi különösen) bölcsen a háttérben maradtak, és teljesen átengedték a harcmezőt a rendőri erőknek. Elmondhatjuk, hogy e színház valamennyi résztvevője csúnyán leszerepelt, bemutatva valódi erejét, pontosabban gyengeségét. Jaros semmiféle politikai előnyt nem tudott kovácsolni az események alakulása folyamán, meg sem próbálta a „sajátjait” megvédeni, de Kijev sem használta ki a lehetőséget, hogy végleg leszámoljon veszélyes ellenfelével, és így „egységes jogot formáljon az erőszakra” az országon belül.

Jaros motivációja többé-kevésbé érthető, nem akarta kiélezni a helyzetet, hiszen jól eszébe véste a „hivatalos haderő” többször kimutatott ellenszenvét és véleményét a szedett-vedett Jobb Szektor seregről. Amennyiben a teljes létszám elhagyta volna Novorosszija hadszínterét, úgy Kijevnek gyerekjáték lett volna a menetelő hadsereget beszorítani és megsemmisíteni. Emlékezzünk rá, nemrég – úgymond tévedésből – az ukrán tüzérség jól megszórta a Jobb Szektor egyes századainak állásait a keleti fronton, azon céllal, hogy lehűtse a forró fejű és féktelen harcosok csapatait. Nyilván amint kimozdulnak állásaikból a Jobb Szektor egységei, többé senki sem garantálja biztonságukat a fronton. Jaros Ungvárra az ígért harckocsi-fedezet helyett mindössze hat testőr gyűrűjében érkezett, és ez a kép kissé árnyalta a tárgyalások komolyságát is.

Amire nem tudunk még magyarázatot adni, az Kijev gyengesége és tehetetlen lassúsága. Az látható, hogy bonyolult analízisekbe nem bocsátkoztak a konfliktus kialakulása idején, mindössze „forró nyomon” reagáltak az eseményekre, erről ad bizonyságot a Jobb Szektor egynémely kezdeményezése is. Kijev csak operatív módon reagált a kialakult helyzetre, semmiféle taktikai vagy akár stratégiai célokat nem dolgoztak ki a konfliktus napjaiban, sőt még hétfőn is csak „tűzoltás folyt” a központi hatalom részéről.

A problémákat azok kialakulásának sorrendjében megoldani nem rossz taktika, ám ezen esetben az ukrán kormány elmulasztotta a lehetőséget, hogy megszabaduljon kontrollálhatatlan ellenfelétől, akik pedig komoly lövöldözést kezdeményeztek a Kárpátok bércein túl, sőt a belügyi szervek harcosait legyilkolók gond nélkül bemenekülhettek a magashegyi rengetegbe.

Szerencséjük volt, mert, ha Kijev kissé radikálisabb álláspontra helyezkedik, a Jobb Szektor tagjai nem kerülhetik el a számonkérést. Porosenko még mindig elég hatalommal rendelkezik ahhoz, hogy hadseregét a veszélyes ellenfél elleni leszámolásra küldje, akár a Donbássz-ban elfoglalt állásaik, akár az erdőbe menekült harcosok ellen, nem is beszélve a kiterjedt hajtóvadászat ellen, amellyel a Jobb Szektor városokban székelő bázisait felgöngyölíthette volna. Mindez azonban elmaradt. Pedig érdemes lett volna megkockáztatni, ugyanis a Jobb Szektor begyújtotta a kárpátaljai nagy rombolóerejű időzített bomba gyújtózsinórját.

Rövid kárpátaljai analízis

Ez a régió mindig különlegesnek volt tekinthető, független attól, hogy melyik hatalom birtokolta. 1945-ben a szovjet hatalom az Ukrán SZSZK-hoz csatolta a területet, habár néhány évig ide-oda dobálták egyes részeit. Néhány szlovák falu cserélt gazdát, pontosabban átkerült Csehszlovákia fennhatósága  alá. A legyőzött Magyarország felé a Szovjetunió semmilyen gesztust nem tett.

Objektív történelmi események után Ukrajna területén egy olyan régió alakult ki, amely  etnikailag, kulturálisan sőt lingvisztikai szempontok szerint nem volt ukrán sohasem. Kárpátalja a Szovjetunióban csak geográfiai értelemben volt Nyugat-Ukrajna része, valójában ott egyféle kulturális autonómia alakult ki, például Beregszász városban -amely tiszta magyar enklávének tekinthető- még a szovjet időkben sem volt orosz nyelvű felirat sehol.

Ungvár, de különösen Munkács, – a magyar nemzeti érzés számára különös fontossággal bíró települések. Munkács például a neves Rákóczi-nemzetség családi fészke, a család erdélyi hercegek sorát adta, a török, később a Habsburg birodalom elleni harc vezetői is közülük kerültek ki. A Rákóczi-vár, Palanok vára, nemrégen még múzeum volt, amelyet Schönborn várával együtt a közelmúltban a Baloga testvérek, a régió valódi gazdái akartak megszerezni.

A statisztikát ismerők kijelenthetik, hogy az utóbbi időkben mindössze 12-13% magyar anyanyelvű ember lakik a régióban, de ez az adat csalóka, és az elmúlt évtizedek tudatos ukrainizációjának az eredménye. Sok magyar, a hegyeken átkelve a magyar földhöz közeli oldalon telepszik le, mások nevet változtatnak, és így rejtőznek el az erőszakos asszimilálás elől. Ily módon tett a már említett „gazda-testvérpár”, akik a régies, magyaros Balogh családnevet a modern, ukránosabb csengésű Baloga névre cserélték.

Az ilyen procedúrán átesett magyar emberek komoly szociális emelkedésre számíthatnak, elég csak Dmitrij Firtas oligarcha, vagy Feledes Mihail SZBU tábornok, illetve Heletey Valerij egykori védelmi miniszter karrierjére gondolnunk. Ma is igen sok magyar származású tiszt szolgál a bonyolult haditechnikát képviselő ukrán légierő és más egységek soraiban.

Ám nemcsak a magyar kérdés választja el Kárpátalját a „kontinentális Ukrajnától”. A régió lakossága a kezdetektől fogja némi megvetéssel tekint a Galíciából betelepedettekre, visszautasítva  a magamutogató „ukránkodást”. A régióban lakó ukránok is más nyelvjárást használnak, eltérőt a „galiciai mova” nyelvezettől. Igen sok magyar és szlovák jövevényszó tarkítja beszédüket. „Város” a „miszta” helyett, „kórház” a „likarnyi” váltószava, egy kijevi vagy lvovi polgár sok esetben nem is érti a helyi dialektusokat. A terület lakói ezúton próbálták védeni magukat a hegyen túlról jövő erőszak formái ellen.

A ruszin népesség is több hasonló módszert eszelt ki az ukrainizáció ellen.

Az egyre erőszakosabb asszimilációs politika is komoly ellenállásba ütközik a térségben. Példaként az unitárius egyház terjeszkedése sem váltott ki olyan erős ellenállást, mint a Volinyi területen. Az ukrán hatalom packázásai ellen a térség lakói zárt életformájukkal védekeztek, egy sajátos „átrakóhely” lett Ukrajna és Európa között, „nem igazán Ukrajna” életérzést mutatva kifelé.

A magyar dőlésszög

Valóban lehetséges, hogy Kárpátalja lakosságának akár egyharmada is a csempészetet választhatja fő kereseti forrásául, mindenekelőtt a cigaretta a legkelendőbb árucikk. Ha egy ilyen áruval megrakott tehergépkocsi eljut Olaszországba, a tulajdonos akár félmillió eurót is zsebre vághat. Beregszász és Munkács körül gyorsan kinőtt néhány elit település, amelynek lakói nemrég még kertészkedéssel keresték kenyerüket. Ezt az idilli képet féltékenyen vigyázták és óvták az illetékesek, és a családi klánok tagjai a kíváncsi szemektől. A klánok szívesen házasodtak egymás között, például a Heletey és Balog család.

A klánok házasodása kapcsán fellépő horizontális tagozódás lehetővé tette az üzleti érdekeltségek egyszerűbb ellenőrzését és a konfliktusok elkerülését. E körön kívül álltak a 90-es években hírnevet, hatalmat és vagyont szerzett banditák, akik közül ma már csak Mihail Lanyo él, ő is magyar anyanyelvű és a kijevi parlament tagja. Egyes vélemények szerint Lanyo saját csempészútvonalakkal rendelkezik, ez nem kevéssé irritálja a helyi „családokat”, konkrétan a Heletey-Baloga klánt, ők részint ugyanúgy a 90-es évek visszamaradt kövületei.

Ez a csendes szembenállás robbant ki a felszínre, ehhez csak a politikai helyzetnek kellett beérnie. Lanyo megvádolta a Baloga klánt, hogy az pénzeli a Jobb Szektor kárpátaljai egységeit. Ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a radikálisok éppen Lanyo személyében kerestek tárgyalópartnert a konfliktus idején, úgy eléggé egyértelműnek tekinthető a helyzet. Vagyis a Jobb Szektor a békés tárgyalások helyett „valakinek” az oldalán szállt be a csempészpiac újra felosztási műveleteibe.

Kijev máris sietett kijelenteni, hogy az eseményeket komoly retorziók követik majd, konkrétan az egész helybeli vámhivatalt szélnek eresztették. Csakhogy a helyi vámosok kiesésével a „vendégmunkás tisztviselőket” értelemszerűen Kijev hatáskörébe utalják, annak minden következményével együtt, azaz a helyi „elit” újfent a kijevi befolyás alól szeretne majd szabadulni törekvéseiben, beleértve Lvov közvetítési funkciójának teljes elhagyását. Azon kívül a helyi lakosságot az utóbbi időben egyre jobban nyugtalanítja az erőszakos cselekmények számának növekedése, amelyet rendszerint a helyi cigányság nyakába varrtak, ám most a teljes médiateret kitölti az „idegenek behatolása” elleni tiltakozás, hiszen azok megzavarják Kárpátalja „nyugodt életét.”

Az események Magyarországon is erős reakciókat váltottak ki. A határ megerősítése ugyan demonstratív kampánynak tekinthető, ám fontosabbnak tűnik Budapest álláspontja, amely szerint akár testükkel is megakadályozzák, hogy ukrán menekültek árasszák el területüket. Hozzátennénk, hogy nem a magyar etnikum lakóiról van szó, nekik már jó ideje magyar útlevelük is van.

Nem tévedünk nagyot, ha feltételezzük, hogy a magyar és az ukrán titkosszolgálatok között már jó ideje egyetértés uralkodik arra vonatkozóan, hogy ha Kijev nem avatkozik Kárpátalja magyarjainak sorsába, úgy Budapest nem erőlteti az ukrán belügyek részletes taglalását és analízisét.

Magyarország nyilván minden olyan eseményre felfigyel amely a határain kívül rekedt honfitársaival kapcsolatos, és általában elmondhatjuk, hogy magyarokra jellemző a nemzeti újjászületés érdekében tett erőfeszítések tisztelete. Ezt az érzést nem érthetjük, talán csak annak ismeretében, hogy Magyarország területeinek nagy részét elvesztette a történelem folyamán, Erdélyt, a mai Szlovákia egy részét és magát Kárpátalját is.

Ez a konfliktus azt eredményezheti, hogy a magyarok többé nem tekintik nyugodt, stabil régiónak Kárpátalját, hanem úgy értelmezik, hogy testvéreiket elnyomják és ennek következtében fellángolhat a regionális szeparatizmus. Még a helyiek is úgy tekintenek majd a kialakult szituációra, -amely akár a kijevi hatalom mozdulataitól független is lehet- hogy a Jobb Szektor, mint a helyi elit szabadcsapata új konfliktusokat generál a térségben, akár „szigorúan üzleti alapon” is.

Természetesen a munkácsi konfliktus egy kisebb, helyi gengszterháborúnak is felfogható, vagy akár mint a belpolitikai háborúskodás egyik eleme. Azonban ma már kijelenthetjük, hogy ennek alapvető okai nem fognak „könnyen felszívódni”, még ha  a közeljövőben elcsendesedik is a Kárpátok vidéke. A konfliktus gyökere megmaradt, és hamarosan újra a felszínre kerülhet. Akár komolyabb következményekkel is.

Források: Lenta.ru (július 14.) – Rapid Press Hírszolgálat

A Jobb Szektor ellenőrzése alá vonta Lvov városát

Taras Kuziakov, a Jobb Szektor Lvov régió béli képviselője bejelentette, hogy a szervezett ellenőrzése alá vonta Lvov városát és környékét.

“Szervezetünk ellenőrzése alá vonta a várost, hogy megelőzzük az esetleges provokációkat. Ellenőrző pontokat alakítottunk ki Lvov körül, a város megközelítése ezeken az áthaladási pontokon át lehetséges.”

A mai nap folyamán két robbantás történt Lvov területén. A támadások egyetlen óra leforgása alatt történtek, mindkettő egy-egy rendőrőrs bejáratánál. A Jobb Szektor térségi vezetője szerint nem ők felelősek a terrortámadásért, és valamiféle összeesküvést sejtenek a háttérben, ami “hitelteleníteni” akarja a szervezetet. Az utóbbi napok eseményei azonban azt mutatják, hogy a szervezet ténylegesen szembefordult a rendfenntartással.

Napokkal ezelőtt Munkácson fegyveres összetűzés bontakozott ki a Jobb Szektor tagjai és rendőri erők közt. Az első esetek után Dimitrij Jaros, a magát nemzetiszocialista szervezetként meghatározó csoport vezetője teljes harckészültséget rendelt el, és utasításba adta, hogy a szervezet tagjai lőjenek a rendőrökre vagy az ukrán fegyveres erők embereire, ha azok a Jobb Szektor tagjait fegyvereik átadására szólítják fel.

Az eset nem egyedülálló, már hónapokkal ezelőtt nyilvánvalóvá vált, hogy Ukrajnában az állam elveszítette az erőszakmonopóliumot, ami az ukrán államiság megszűnésének jele.

A Jobb Szektor nevű csoportot 2013-2014 fordulóján, a kijevi puccs idején nyugati titkosszolgálatok fegyverezték fel a legitim ukrán kormány eltávolítása céljából. A szervezet katalizátorként vett részt a kijevi puccsban, melynek során egy atlantista kormány jutott hatalomra. Az államhatalmat magához ragadó csoportot a nyugati országok Ukrajna legitim kormányának ismerték el, annak ellenére, hogy ez a “kormány” az újabb országgyűlési választások kiírásáig, nyolc hónapon át demokratikus legitimitás nélkül működött.

Az atlantista kormány hatalomra jutása miatt 2014 márciusában megkezdődött Ukrajna széthullása. Elsőként az orosz többségi lakosságú régiók egy része nyilvánította ki függetlenségét, de hónapokon belül láthatóvá vált, hogy az új kormány nyugati katonai magánvállalatok nélkül nem tud hatalmon maradni. Kijevben az államhatalom megdöntése céljából felfegyverzett extrémista csoportokat a puccs utáni első hónapokban olyan módon próbálták felszámolni, hogy tagjaikat besorozták és kiképzés nélkül a frontra küldték. A Jobb Szektor tagságának egy része azonban túlélte a délkeleti régiókban zajló háborút, és közel egy éves harci tapasztalattal érkezett vissza Nyugat-Ukrajnába. Ennek köszönhetően Ukrajnában az állam elveszítette az erőszakmonopóliumot, amit az atlantista kormány azzal próbált tompítani, hogy vezető pozíciót adott a Jobb Szektor vezetőjének, – annak reményében, hogy az integrálja az ellenőrzése alatt álló fegyveres csoportokat az ukrán erőstruktúrákba.

A Jobb Szektor magyarsággal szembeni ellenséges fellépése indokolttá teszi, hogy a kormány határozottan fellépjen Kárpátalja magyar lakosságának védelmében. Amennyiben igaz a képviselő kijelentése, és Lvov környéke a Jobb Szektor ellenőrzése alatt áll, ugyanez heteken belül megtörténhet akár Munkácson is, ami indokolttá tenné, hogy Magyarország saját kezébe vegye a kárpátaljai magyarság fizikai védelmét.

http://hidfo.ru/2015/07/a-jobb-szektor-ellenorzese-ala-vonta-lvov-varosat/

Munkácstól-Omszkig

Ember legyen a talpán, aki képes megjövendölni, hogy mi fog történni az elkövetkező órákban Maradék-Ukrajnában, vagy Donbasszban! A kijevi politikai helyzet már olyan katyvasz képét mutatja, amihez foghatót a vén Európa még tán’ sohasem látott.

Igor Jascsenko ezredes, az LNR fegyveres erőinek helyettes vezérkari főnöke ma délután meglepő felfedezésről számolt be.

A luganszki “hátországból” megindultak Kijev felé a hadsereg és a Nemzeti Gárda egyes egységei. Az LNR hírszerzése szerint a viszonylag “harcmentes” luganszki front “nélkülözhető erői” a kijevi rezsim védelmére vonulnak Maradék-Ukrajna fővárosa irányába, merthogy a német hírszerzés riasztotta Valcmanékat: az “Ajdar” parancsnoki állománya szervezkedik Jaros támogatására, és Kijevi látogatást terveznek. A hétvégi munkácsi maffiaháború hullámai tehát egészen Donbasszig érnek.

Ugyanakkor biztosra vehető, hogy a “félbehagyott donbasszi melót” a Valcman-hű erők a “helyzet normalizálódását” követően folytatni kívánják-közölte Jascsenko ezredes.

De a “meló” az nem ért véget. A maradók azok teszik amit megkövetel tőlük Valcman. A latortüzérség dolgozott ma vad ütemben.

Mologyezsnojét “Grad”-vetőgépekkel lőtték a martalócok.

Zsjelobokot BMP-2 páncélosok géppuskáival és lövegeivel lőtték.

Gorlovkától délnyugati irányban ma délután ismét egy kisebb összecsapás robbant ki.

Donyecket ma “csak módjával” tudta lőni a valcmanista latortüzérség.

Sztaromihajlovka pszichiátriai gondozóházát viszont délután teljesen szétágyúzták.

Peszkiben változatlan hevességgel dúlnak az összecsapások.

Ugyanakkor Donyecktől délre ma még tartott a viszonylagos csend.

Omszkban a deszantos kiképzőlaktanya romjai között 23 katona halt meg. 19 másik sérült meg különbözőmértékben. A mai napot az Omszki-régió kormányzója Viktor Nazarov gyásznappá nyilvánította.

A katasztrófát a nemrégiben történt felújítás során elvégzett hanyag munka okozhatta az elsődleges vizsgálatok megállapításai szerint.

https://balrad.wordpress.com/2015/07/14/munkacstol-omszkig/

Lavrov: Washington ki kell vonja az amerikai rakétákat Európából

Szergej Lavrov orosz külügyminiszter emlékeztetett Barack Obama korábbi kijelentésére, miszerint Európában az iráni atomfegyver fenyegetése miatt volt szükség az amerikai rakétapajzsra. Mivel Iránnal megállapodtak, amerikai rakétarendszerre sincs szükség Kelet-Európában.

A külügyminiszter az amerikai elnök egy korábban, 2009-ben tett kijelentésére emlékeztetett, melynek során Barack Obama először jelentette be, hogy amennyiben az iráni atomprogram kérdése megoldódik, nem lenne szükség amerikai rakétavédelmi rendszerre Európa területén. Moszkva most választ vár az Egyesült Államoktól arra vonatkozóan, hogy eloszlottak-e “félelmei” az iráni fenyegetéssel kapcsolatban. Lavrov emlékeztetett arra, hogy Barack Obama kijelentésének számos ország vezetői és a széles nyilvánosság is szemtanúja volt, így az amerikai elnöktől most reakciót várnak arra vonatkozóan, hogy visszavonja-e az Európába teleptett amerikai rakétarendszerekre vonatkozó igényét.

Az iráni atomprogramról szóló megállapodást ma jelentették be Bécsben, és a megállapodás biztosítéka annak, hogy már nem létezik az a fenyegetés, amit az amerikaiak ürügyként használtak arra, hogy rakétarendszereket telepítsenek Kelet-Európába. Amennyiben az Egyesült Államok az iráni fenyegetést nem csak ürügyként használta európai katonai jelenlétének fokozására, ki kell vonja az amerikai rakétarendszereket Európából, mivel azok jelenléte semmivel nem indokolható.

Ismervén az amerikai elnök szavahihetőségét azonban okkal tarthatunk attól, hogy az Iszlám Állam hamarabb fog atomfegyverhez jutni, mint hogy az amerikaiak ürügy híján kivonják a rakétáikat Európából. Iraki politikusok szerint az Iszlám Állam nevű terrorszervezet Washington irányítása alatt áll, és a csoport működésben tartásával az Egyesült Államok ürügyet teremt arra, hogy katonai erőt állomásoztathasson távol az amerikai határoktól. Ha Washington újabb ürügyet akar gyártani az amerikai rakétarendszerek európai jelenlétének megindokolására, a terrorszervezet a közeljövőben atomfegyverhez és ballisztikus rakétákhoz juthat, vagy a nemzetközi sajtó kezdhet álhírek terjesztésébe arra vonatkozóan, hogy a terroristák rakétái elérik Európát.

http://hidfo.ru/2015/07/lavrov-washington-ki-kell-vonja-az-amerikai-raketakat-europabol/

PETŐFI FOROG A NEMLÉTEZŐ SÍRJÁBAN

Alább az Origo cikke részletben és mellékelt képe a rendezvényről. Egyelőre a Petőfi "temetésről" nem mondunk véleményt és arról sem, hogy Barguzinban mit is találtak. Most csak annyit mondunk, hogy élve utoljára Petőfit a segesvári csatában látták 1849. július 31-én. Ám Petőfire emlékezni bármikor lehet és kell is, mert Petőfi nem alkuszik...

Törvénytelenül temethetik újra Petőfi állítólagos csontjait

Negyedszázados kalandregény zárulhat le július 17-én, amikor Petőfi állítólagos maradványait elhelyezik a Fiumei úti temetőben. A kazánkirályként emlegetett Morvai Ferenc oratóriumot is íratott a költő szibériai éveiről, az előadáshoz pedig kibérelte a Papp László Sportarénát. Állítása szerint több mint 60 millió forintot költ a rendezvényre, azonban az általa meghirdetett temetés jogszerűtlennek tűnik.Morvai Ferenc és az általa alapított MEGAMORV Petőfi Bizottság immár huszonhat éve vívja magánháborúját a Magyar Tudományos Akadémia és az állam ellen, amelyek szerinte szándékosan meghamisítják Petőfi élettörténetét.Morvaiék verziójában Petőfi nem esett el a segesvári csatában. Orosz hadifogolyként a burjátföldi Barguzinba került, ahol még évekig élt és alkotott a magyar szabadságharc leverése után. Morvai 1989-ben expedíciót indított a helyszínre, ahol állítása szerint meg is találták a költő csontjait.A bombasztikus felfedezést némileg beárnyékolta, hogy a hivatalos vizsgálatok megállapították: a csontváz egy nőhöz tartozott, így kizárható a Petőfivel való azonossága. Morvai azonban nem adta fel, és a pénzt nem sajnálva a mai napig igyekszik bebizonyítani igazát: az elmúlt 25 évben százmilliókat költött a különféle vizsgálatokra. Legutóbb idén márciusban állt elő egy kínai kutatócsoport által elvégzett genetikai vizsgálat eredményeivel, amelyek szerinte minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy Petőfi csontjait találták meg a barguzini sírban. Az MTA azonban ezt nyilatkozatban cáfolta. Az Akadémia Kommunikációs Főosztálya az Origónak megerősítette, hogy a nekik megküldött dokumentáció semmi olyan adatot nem tartalmazott, ami miatt újra kéne gondolniuk az álláspontjukat. Az álláspontjuk pedig az, hogy a csontok nem Petőfihez, hanem egy nőhöz tartoznak. Az MTA honlapján olvasható cikk a vizsgálat hiányosságai és téves következtetései mellett azt is összegzi, hogy miért nem kerülhetett Petőfi Szibériába. Leszögezi, hogy történelmi személyek azonosítása ugyan több száz év múltán is lehetséges, "de egyrészt ott érdemes keresni az eltűntet, ahol a legvalószínűbb, hogy eltemették, másrészt a tudományos precizitás mellett kivételes szerencse is kell hozzá.” Morvait azonban nem érdekli az MTA állásfoglalása, amelyről az Origónak azt nyilatkozta, hogy „egy vizsgálatot sem végzett, csak kritizálja a másikat”.Hiába tehát a hivatalos magyar álláspont, a Petőfi Bizottság július 17-én újratemeti a fél világon körbehurcolt szibériai maradványokat, amelyeket az utóbbi években egy táskában rejtegetett feltételezett ellenlábasai elől. Az elméletét cáfoló vizsgálatokat Morvai szerint egytől egyig manipulálták, és az igazság kiderítése helyett különféle hatalmi érdekeket szolgáltak. Legutóbb a Nemzeti Örökség Intézete utasította el, hogy a Fiumei úti sírkertben lévő Petrovics-kriptában temethessék el a csontokat.„A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság az elmúlt 15 év folyamán mindvégig elfogadta az MTA hivatalos állásfoglalásait. (…) Ennek megfelelően nem fogadja el a Megamorv-Petőfi Bizottság Egyesület állításait, és nem támogatja kezdeményezéseiket sem” – válaszolta kérdésünkre a hivatal. Morvai szerint azonban mindez nem akadály, mert Petőfi Sándor nem a magyar kormányé, hanem a burját kormányé, és az megengedte, hogy itt eltemessem”. Morvaiék ezért egy saját sírba temetik el a maradványokat, amely állításuk szerint a Petőfi Bizottság tulajdonában van. Az Origo utánajárt, hogy erre van-e törvényes lehetőségük. A Fiumei úti sírkertet fenntartó Budapesti Temetkezési Intézet Zrt. válaszából az derült ki, hogy nincs. A Budapesti Temetkezési Intézet Zrt. közlése szerint a Petőfi Bizottság nem rendelkezik egyetlen sírhely felett sem a Fiumei úti temetőben, ám ez még önmagában nem kizáró oka a temetésnek, „hiszen bármely sírba bárki betemethető, ahol a sírhely felett rendelkező erre engedélyt ad". Viszont ehhez természetesen be kell mutatni a szükséges dokumentumokat az Intézetnek, ami Morvaiék esetében nem történt meg kielégítően. Mint írják, csontok esetében ugyan nem létezik olyan részletes szabályozás, mint a külföldről érkezett holttesteknél, de az minimálisan elvárható, hogy az emberi maradványok azonosíthatóak legyenek, és rendelkezzenek igazoló okiratokkal, illetve azok hiteles magyar fordításaival. „A Kormányrendelet 25.§ alapján temetni csak az azonosság megállapítása és a temető üzemeltetője részére az okmányok átadása után lehet. A MEGAMORV Petőfi Bizottság a múlt héten megkereste a Budapesti Temetkezési Intézet Zrt.-t a sajtóban Petőfi temetéseként ismert esemény kapcsán, de konkrét megrendelés nem történt. (…) A Bizottság képviselői iratokat nyújtottak be a temetés lebonyolításának megrendelése céljából, de ezek véleményünk szerint formailag és tartalmilag nem voltak elégségesek, ezért hiánypótlást kértünk tőlük” - válaszolták kérdésünkre. Arra a többször is feltett kérdésünkre viszont egyelőre nem kaptunk választ, hogy pontosan mi történik, ha a hiányosságok ellenére is eltemetik a csontokat pénteken. Ahogy arra sem, melyik intézmény hatáskörébe tartozik, hogy intézkedjen az ügyben. Mindössze annyit írtak, hogy "a Budapesti Temetkezési Intézet Zrt. mindenben a törvények szerint fog eljárni". Morvai állítja, hogy minden teljesen szabályos a temetés körül: „Az összes törvényes feltétellel rendelkezünk: sírhellyel, anyakönyvi kivonattal, a burját kormány engedélyével, valamint a burját és magyar családok hozzájárulásával, hogy eltemethetjük.” Az Origónak is birtokába került egy anyag, amely vélhetően a Morvai által emlegetett dokumentumok másolatait is tartalmazza. Ezek azonban távolról sem elégségesek ahhoz, hogy valaki Magyarországon eltemethessen csontokat. Az említett anyakönyvi kivonat viszont ebben a dokumentációban nem szerepel. Eleve kérdéses, miféle kivonatról lehet szó, miközben vitatott, hogy kihez tartoznak a csontok. Morvai megingathatatlan önbizalmát mutatja, hogy nagyszabású rendezvényt kerített a pénteki temetés köré, amihez még a Papp László Sportarénát is kibérelte. Az ingyenes rendezvényen Magyarországon és Szibériában született Petőfi-versek is elhangzanak majd. Előadják az eseményre írt Petőfi-oratóriumot, valamint részleteket mutatnak be a rockoperából, amelyben a költő szibériai évtizedét is megénekli a Kormorán együttes. „Olyan lesz, mint az István, a király, csak jobb” – nyilatkozta lapunknak Morvai, aki azt is elárulta, hogy nem spórolt a rendezvény költségein, hiszen „61 millióba került ez a játék”. Állítása szerint 11 ezer szál virágot és 11 ezer zászlót is megrendelt, mivel legalább ennyi embert várnak a megemlékezésre. A Sportarénát is megkérdeztük, miért fogadnak be a szakmailag nem komolyan vehető, az MTA által tételesen cáfolt tanokat propagáló rendezvényt, és nem tartanak-e attól, hogy ezzel legitimálják a Petőfi Bizottság nézeteit. „Az ön minősítése megítélés kérdése, mely kompetenciánkat meghaladja” – válaszolták. „Akik még nem tudtátok, most megtudhatjátok…” – hangzik a pénteki megemlékezés mottója. Az pénteken kiderül, hány embert mozgat meg valójában Morvaiék Petőfi-elmélete, és hogy valóban megtörténik-e a szibériai csontok újratemetése a Fiumei úti temetőben. (origo, részlet és kép)

Akcióban az osztrák fináncok – soha nem dolgozott ennyi magyar Ausztriában

Júniusban a statisztikák szerint minden eddigi rekordot megdöntött az Ausztriában dolgozó magyarok száma. Fő riválisaink, a román állampolgárok is többen lettek, de nem annyival. Egyre nagyobb és nagyobb a külföldi dolgozók aránya. De mennyi lehet még feketén?

Júniusban a statisztikák szerint minden eddigi rekordot megdöntött az Ausztriában dolgozó magyarok száma. Fő riválisaink, a román állampolgárok is többen lettek, de nem annyival. Egyre nagyobb és nagyobb a külföldi dolgozók aránya.

De mennyi lehet még feketén?

Júniusban 73 253 ezer magyar állampolgár dolgozott Ausztriában, ez az első alkalom, hogy a hetvenezres határt meghaladta a számuk. Az előző rekordot, 69 954 főt tavaly júliusban jegyezték fel. Az osztrák turizmus jellegzetességei miatt nyaranta és telente szokott növekedni a foglalkoztatottak száma, majdnem mindig új és új rekordokat döntve. Ám ezen a télen a magyar dolgozók létszáma – sok év óta először – nem döntött rekordot.

Lesz még osztrák, aki dolgozik?

Egy hónap alatt 4651 magyar kapott munkát  szomszédainknál (jóval több, mint bármely más ország polgárai), valamint 2239 román állampolgár (akik között szintén lehetnek magyar, német és más nemzetiségűek is), és 1789 szlovák.

A románok száma viszont, akik számára 2014 elejétől nyílt meg az EU egyes országainak, Németországnak, Ausztriának a munkaerőpiaca, az utóbbi időben erősebben nőtt, mint a magyaroké. Most ez a legfrissebb adat alapján változni látszik.

Az összes Ausztriában foglalkoztatott személy létszáma mintegy 39 ezer fővel 3,564 millióra emelkedett, a növekmény körülbelül felét a külföldiek – főleg a volt szocialista országokból érkezők – tették ki. A külföldiek aránya az összes dolgozó között 17,4 százalékról 17,7 százalékra emelkedett. A magyarok és a románok után a németek következtek, az ő létszámuk 1878 fővel nőtt.

És az árnyékgazdaság?

Ám az osztrákok is nagyon megosztottak a bevándorlás kérdésében. A Kurier.at például inkább azt emeli ki, hogy a határon keresztül rendszeresen ingázók közül sokan az „árnyékgazdaságot” erősítik. Takarítónők, építőmunkások, mezőgazdasági segéderők… Szerintük 2010-ben 26 ezer külföldi cég dolgozott az országban, a legutóbbi adatok szerint pedig 114 ezer. „És ez még csak a legálisan lejelentett rész” – írják.

Akcióban a fináncok

Beszámolnak arról is, hogy a burgenlandi politikusok nyomására fokozott határellenőrzést tart az osztrák rendőrség és az osztrák „fináncok” (Finanzpolizei). Hétfőn egy kiemelt akció során 140 céget és 345 munkavállalót ellenőriztek, és 65 szabálytalanságot találtak. A lap szerint az előzetes várakozásoknál is rosszabb lett az eredmény. Az egyik magyar, ausztriai kivándorlásügyi blog szerint a fokozott határellenőrzés rendszeres lesz.

Az illegális munkavállalást a Kurier.at az összesnek a harmadára becsüli. Ennek alapján lehet, hogy nem 73 ezer, hanem százezer magyar dolgozik a sógoroknál? Vagy még több?
(forrás: privatbankar)

Többféle technológiával épül a mintakerítés

Többféle technológiával építik a magyar-szerb határon a mintakerítést, amelynek előkészítését hétfőn kezdték el.

Nagy László, az alapanyagokat előkészítő BV Holding Kft. ügyvezető igazgatója kedden a helyszínen azt mondta újságíróknak, a különféle technológiákat kipróbálva azt vizsgálják, hogy melyik megépítése lesz a legalkalmasabb a teljes, 175 kilométeres szakaszon.

Tájékoztatása szerint az alapanyagokat a BV, a büntetés-végrehajtási gazdasági társaságok vállalatcsoportja állítja elő, az építést a honvédség végzi. Jelenleg a büntetés-végrehajtás a dunaújvárosi Acélszerkezet Kft. segítségével készíti elő a szükséges alapanyagokat, melyeket kedden leszállítottak a mintakerítés építésének helyszínére. Innentől kezdve a honvédség veszi át a munkát.

A kerítés három méter magas lesz, felül és alul is pengés drót (NATO-drót) fut majd – sorolta az ügyvezető. Péntekig három verziót építenek ki 150 méteren. Az első 25 méteren fa oszlopok lesznek majd, és erre kerül a kerítés. Aztán 125 méteren fém oszlopos technológiát alkalmaznak, mely egy részén betonalap készül. Másik részén az oszlopokat cölöpverővel helyezik el. Az oszlopokat 2,5 méterenként telepítik, a határvonaltól 2,5 és 10 méter közötti sávban.

A mintakerítés még a héten elkészül, a teljes 175 kilométert november 30-ig építik meg – tette hozzá Nagy László.
(stop)

Mennyire biztonságos egy banki széf válság idején? Görög tanulságok

Görögországban már a hónap elejétől fogva tőkekorlátozások vannak érvényben, hogy ezzel megvédjék a bankokat az ideges görög állampolgároktól várt pénzfelvételi rohamoktól, akik joggal aggódnak pénzük elvesztése, lefoglalása és a bankrendszer összeomlása miatt.

Sokan azért próbálják kivenni pénzüket a bankból, mert attól tartanak, hogy az ország mégis kilép a monetáris unióból és visszatér a drachmához. Azt kevesebben tudják, hogy a felkészültebb görögök, vagyis azok, akik előre kivették pénzüket, aminek egy részét aranyba és ezüstbe fektették, mindezeket pedig bankjuk széfjébe tették, szintén nem tudták elkerülni a drákói tőkekorlátozásokat.

A zerohedge.com utoljára áprilisban figyelmeztette olvasóit, hogy a banki széfek nem biztonságosak.

„Amíg a tőkekorlátozások érvényben vannak, a görög állampolgárok nem vehetik fel a görög bankokban lévő széfekben tárolt készpénzüket,” nyilatkozta Nadia Valavani, görög pénzügyminiszter helyettes egy helyi tévéállomásnak a Reuters híradása szerint.

A hírre nem sokan figyeltek fel, mert a Reuters oldalán belül a „kötvények” szekcióban jelent meg 2015. július 5-én, egy verőfényes vasárnap délután, amikor még a híreket árgus szemekkel figyelő befektetők is pihennek többnyire.

A banki széfeket érintő intézkedés amúgy roppant gyanús, hiszen ez a készpénz a bankrendszeren kívül van, így annak kivétele semmilyen negatív hatással nem lenne arra. Felhasználásával pedig a tulajdonos készpénzt helyez forgalomba, ami kifejezetten az egész helyi közösség javát szolgálná.

Az egyetlen magyarázat a tőkekorlátozások kiterjesztésére, hogy az a banki széfeket is magában foglalja, ami egyébként a kormány és a bankok közös megegyezésével történt, hogy a pénzintézetek és az állam fenn kívánja tartani magának a lehetőséget, hogy szükség esetén elkobozza a széfek tartalmát.

Balgaság lenne Görögországot elszigetelt esetnek tekinteni.

Marc Faber, köztiszteletben álló gazdaságtörténész, nem teszi ezt, aki nem olyan régen a Bloomberg csatornán keresztül figyelmeztette a nézőket, hogy „Görögország hamarosan a mi szomszédságunkban is megjelenik”, ugyanis „a világ túlzottan eladósodott”.

Faber nincs egyedül véleményével.

Az Európai Központi Bank tarthatatlan helyzetbe hozta a Syrizát. Azt pedig ne felejtsük el, hogy Mario Draghi éppen attól a Goldman Sachs-tól érkezett az EKB-hoz, amelyik segített az előző görög kormánynak úgy alakítani könyveiket, hogy 2008-ban megkaphassák az eurózóna csatlakozáshoz szükséges 1 milliárd eurót, amit az ország egyáltalán nem engedhetett meg magának.

A tegnap éjjel végül megszavazott javaslatok talán egy időre megmentik a bankrendszert, persze csak akkor, ha a nép ezt szó nélkül hagyja. A feldühödött görögök már a szavazás napján hallatták hangjukat. A parlamenti szavazás alatt az utcán autók égtek és Molotov-koktélok robbantak.

Ciprasz sokkal rosszabb feltételeket kapott az újabb mentőcsomagért cserébe, mint amilyenek miatt két hete otthagyták a tárgyalóasztalt, és amelyekre nemet mondtak a népszavazáson.

A nyugdíjak csökkenni fognak, komoly áfaemelés indul és automatikus költségvetési kiadáscsökkentő mechanizmusokat kell bevezetniük.

A görög infrastruktúra fontos részeit olyan vállalkozások vásárolják meg, amelyek jó kapcsolatokkal rendelkeznek a válság kirobbantásáért felelős intézményekben, amelyek amúgy eddig csak nyertek annak következményein, követve az IMF által jól bejáratott adósságon alapú gyarmatosítás hagyományát.

Persze tudjuk, hogy a görög széfek sorsa eltörpül az emberek egyéb problémái mellett, de azért sokat tanulhatunk egy ilyen aprónak tűnő mozzanatból is.

Forrás: zerohedge.com

Lecsitult Kárpátalján a helyzet-de most kezdődik csak a java!

Nyalókakirály Kijevben-hogy mentse a menthetőt(azaz önmagát)-váratlant húzott. Két lépésben.

Első lépésben Jacenyjuk menesztett mindenkit, akinek eddig bármi köze is volt vámügyileg Kárpátaljához. De a határőrizet is áldozatul esett a Nagy Tisztogatásnak.

Második lépésként Jaros megkapná hitbizományba Kárpátalját. Amolyan odesszai mintára, ahol Szakácsvili lett az új alkirály. Valcman a hírek szerint meneszteni akarja a jelenlegi Kárpátalja-gubernátor Vaszil Gubalt, és Dmitro Jaros kinevezésén töri a fejét. Gyakorlatilag a zsíros hasznot hozó csempész-iparágat szőröstül-bőröstül, az egyéb járulékos jövedelmekkel együtt Jaros haszonbérleményévé alakítanák. És birtokává, ahová a jelek szerint a Jobb Szektor fegyveres banditacsapatai is betelepülnének-mentesítve ezáltal Kijevet az egyéb területeken meglévő jobbszektoros gondok alól.

Ami pedig a gyakorlatban azt jelenti, hogy Kijev lemondott Kárpátaljáról. Cserébe a Jobb Szektor “jobban kiveszi részét” a donbasszi harcokból. Hogy érthetőbb legyen: “önköltséges” háborút fognak viselni. Pénzt, katonát, fegyvert maguk fogják kitermelni! Hogy ez mit jelent?-arról hamarosan lesznek fogalmaink!

A kiszivárgott elgondolások meg is mozgatták Kárpátalja népének fantáziáját! De még az Európai Unióét is! Bár az Unióét inkább a csempészeti része, amelynek napvilágra kerülése ki is verte a biztosítékot Brüsszelben. Alapos vizsgálatokat követelnek! Meg is fogják kapni. De immáron Jaroséktól! Mint területileg illetékesektől.

Egy dolog viszont biztos! Valcmanék eme elgondolása-ha megvalósul-véget vet Kárpátalja eddigi viszonylagos nyugalmának. Ha úgy tetszik, háborús helyzet fog előállni. A Padkarpatszkoj Rusz (ez a Kárpátoki Független Ruszin Köztársaságot jelentené) és a-nyugodtan kijelenthetjük: vele szimpatizáló-kárpátaljai magyarságnak két lehetősége maradt. Felvenni a fegyveres harcot a fasiszta Jobb Szektorral, vagy hagyni magukat vágóhídra hajtani a Jobb Szektor által Donbasszba.

Kárpátalján látszatnyugalom van. Viszont hírek szerint a régió eddigi urai nem fognak belenyugodni a befolyás és a konc elvesztésébe. Értesüléseink szerint már a gondolat, hogy ESETLEG Jaros…!-már az iszonyattal töltötte el az eddigi gazdákat! NEM EZT VÁRTÁK!

De a szlovák és magyar oldali “partnerek” is aggódnak. Az új “szállító” igencsak kellemetlen partner lehet. Politikai értelemben! Az üzlet biztonságát gyakorlatilag semmi nem zavarná, a finnyáskodás amúgy is távol áll az iparág jeles gyakorlóitól, viszont a gond az EU-figyelme! Ami könnyen bekavarhat az üzletmenetbe, és még könnyen szlovákiai és magyarországi prominensek fejébe is kerülhet az EU vizsgálódása.

Ami eddig szinte elképzelhetetlennek tűnt, az Nyalókakirályék kijevi ötletelése nyomán-MEGVALÓSULÁS ESETÉN-a magyar határtérségbe exportálja a háborút. És félő, hogy az nem marad meg Kárpátalja keretein belül.

Tegnap délután-jelzés szerint-Ungváron a kiszivárgott kijevi tervek fölötti örömükben a Jobb Szektor hiénái visszafogott-szűkkörű- örömünneplésbe kezdtek.

https://balrad.wordpress.com/2015/07/14/nyugalom-karpataljan-fokozodo-izgalmakkal/

Donbassz

Tegnap délutántól “fölpörögtek” Donbassz Gorlovka és Dönyeck körüli eseményei. Az igazi “tűzijátékok” azonban este tíz óra tájban kezdődtek.

Ezúttal már a népköztársasági erők nem csak passzív nézelődői voltak a valcmanista martalóchorda pusztításának.

Gorlovka közelében a kijevi bandák takparádét rendeztek volna, ám balul ütött ki számukra a buli. Az egész még a félresikerült szpartaki rohamukból indult ki. Miután a falunál meglehetősen komoly veszteségeik láttán fölhagytak az áttörés erőltetésével, kénytelenek voltak konstatálni Valcman martalócai: a népköztársaságiak rohamcsapatai tüzérségi előkészítés után megindultak.

A Jaszinovataja-Szpartak-Avgyejevka térségben régen tapasztalt hevességű milicistaroham érte őket. Ennek az attaknak a jobb szárnya tarolta le a Gorlovka ellen fenekedő pribékhorda tankos akcióját. Jelentések szerint hat leolvasztott latortank roncsai füstölögnek Gorlovkától alig három kilométerre.

Avgyejevka latortüzérsége a népköztársaságiak fenti támogató tüzérségi akciójából rendesen kikarmolhatta a maga részét, mert este tizenegy óra tájban hirtelen lecsökkent addigi ténykedésük intenzitása. Addig nagy hévvel ágyúzták Donyeck “Putyilov” és “Oktyrjabszk” kerületeit meg a repülőteret, de a népköztársaságiak tüzérsége véget vetett a murinak.

Peszkiben mindentől függetlenül dúl a külön kis helyi háború.

Donyeck délnyugati peremvidékén is kiújultak az összecsapások. Marjinykánál ismét megkezdődött a latorerőlködés, de ismét nyögés lett a vége. Hajnali háromra vissza is húzódtak. Megfigyelők legalább három martalóc csapatszállító roncsait jelentették.

Északon a luganszki, és a Donyecktől délre húzódó frontszakaszokon csak kisebb csetepaték voltak/vannak.


https://balrad.wordpress.com/2015/07/14/donbassz-38/

Amerikai cégek termelik ki és vásárolják fel az iráni olajat, földgázt

Ahmad Madavi, az iráni Petrolkémiai Ipari Vállalatok Szövetségének elnöke szerint Irán a következő hónapokban megkezdi a petrolkémiai termékek exportját az Egyesült Államokba.

A szövetség elnöke hétfőn jelentette ezt ki, hozzáéve, hogy az Egyesült Államok Irán kőolaj- és földgázexportjában fontos szerepet játszik majd. A Press TV iráni hírügynökség szerint az ország jelenleg sem ütközik problémákba az értékesítés terén, de a szankciók feloldását követően az export diverzifikálására törekszenek majd. Madavi kifejtette, hogy a szankciók feloldása után jelentősen megnőhet a kereslet az iráni olaj és földgáz származékokra, pedig a nyugati országok részéről már most is fokozott érdeklődés mutatkozik.

“Bár Irán és a Nyugat közt még nem értek véget a tárgyalások, számos nyugati ország vállalatai kezdtek tárgyalást Iránnal a petrolkémiai termékek importjának folytatásáról.”

Madavi elmondása szerint a közeljövőben nem csak folytatják, de a korábbi kereskedelmi egyenleghez képest jelentősen fokozni fogják az exportot Európába, emellett Észak-Amerikába is megkezdhetik az exportot már a következő hónapokban.

Madavi az Egyesült Államokról mint elsődleges felvásárlóról beszél, ugyanakkor a nyugati cégek részt vesznek majd az iráni olaj és földgáz kitermelésében is. Május első hetében amerikai olajipari vállalatok vezetőiből álló delegáció érkezett Teheránba, ahol megbeszéléseket folytattak az olajügyi minisztérium illetékeseivel a kitermelési engedélyek megszerzéséről. Abbasz Seri Mokadam, Irán helyettes olajügyi minisztere az amerikai delegáció látogatása után jelentette be, hogy a nyugati országok feloldhatják a szankciókat, és a közeljövőben megjelennek Iránban a főbb amerikai olaj- és gázipari cégek. Ez volt az első, arra vonatkozó nyilvános bejelentés, hogy az Irán elleni szankciók feloldásra kerülhetnek, és egyben azt is alátámasztotta, hogy valós megállapodásra csak akkor kerülhet sor, ha Irán a kitermelt olajat és földgázt a nyugati országokba exportálja, és a kitermelésben nyugati cégek vesznek részt.

Mokadam hétfőn a Press TV-nek nyilatkozva kijelentette, hogy az európai országokkal folyamatban vannak a tárgyalások különböző befektetésekről, elsősorban olaj- és földgázkitermelésre vonatkozóan. A helyettes olajügyi miniszter szerint a kitermelésben érintett nyugati befektetők több alkalommal is ellátogattak Teheránba, és mostanra állandó képviseletet működtetnek az iráni fővárosban.


http://hidfo.ru/2015/07/amerikai-cegek-termelik-ki-es-vasaroljak-fel-az-irani-olajat-foldgazt/