A
nagy tragédiák oka az emberi rövidlátás. Mérlegelnünk kell lépéseink
következményeit, nem maradhatunk meg, ha csupán a mára gondolunk. Az
ember szó görög megfelelôje, az antroposz eredeti jelentése szerint a
felfelé tekintô, a jövôbe nézô, a célt keresô lény jellemzôje. Az emberi
civilizáció alapja éppen az, hogy az ember messzebbre, a távolabbi
jövôre is tekint.
"Okosak lehettek, bölcsek nem?"
Az okos a
dolgok közötti logikai kapcsolatokat, ok-okozati összefüggéseket
vizsgálja, a bölcs inkább a dolgok, mintázatok közötti hasonlóságokra
figyel. Míg az okos gondolkodáshoz elég a logika és némi képzelôerô,
addig a bölcs megfontoláshoz a logika mellett még nagyon sok
tapasztalatra, ismeretre és jókora képzelôerôre is szükség van. Míg az
okos gondolkodás csak az egyszerű vagy leegyszerűsíthetô rendszerek
vizsgálatára alkalmas, addig a bölcs gondolkodás a bonyolult, nagyon
összetett dolgok elemzésére is használható. Az okosan gondolkodó képes
arra, hogy egyszerűbb dolgokat ésszerűen áttekintsen, jól megértsen,
megoldjon, a mában boldoguljon, sikeres legyen. Megmaradni viszont a
Földet tekintve csak olyan civilizáció maradhat, amelyet a bölcsesség
kormányoz, mert a bölcs ember képes arra, hogy a távolabbi jövôre is
tekintsen.
A mai
világunk nagyban a szoboremelések fénykora. Bálványai a piac, a haszon. A
piac, a gazdaság működtetôje alapvetôen fontos. De nem lehet bálvány,
fontosabb nála az ember boldogsága, az élete, a természet rendje és az
Isten. A piac természeténél fogva csak a jelenre figyel. A fejlett
országok meghatározó gondolkodásmódja az okosság. A globalizáció az
egyformává tett világra törekszik, amelyben mindenütt ugyanazokat a
termékeket -legyen az élelmiszer, élvezeti cikk, gépkocsi-, vásárolják,
ahol ugyanazokat a filmeket nézik, ugyanazokat a zeneszámokat
hallgatják. A nagyszámú, futószalagon gyártható terméket ugyanis
gazdaságosabban lehet elôállítani és eladni. Az embereket a tudatipar,
az antroposztól oly idegen eszmék állandó sulykolása veszi rá ennek a
tarthatatlan és emberhez méltatlan életmódnak a követésére. Ha az
emberek gondolkodását a tudatipar eszközei, mint a reklámok, a
bulvársajtó, a kereskedelmi tévék és hasonlók határozzák meg, akkor az a
civilizáció pusztulásra van itélve. A történelmi tapasztalat szerint
ugyanis az egyforma igényű, szokású, gondolkodású és tudású emberek
társadalma, az általuk alkotott civilizáció sérülékeny. Az egyformává
gyúrt civilizációt már kisebb külsô változások is elpusztíthatják mert
egy sokszínűséget, sokféleséget - értsd; nemzeteket - nélkülözô rendszer
nem tud alkalmazkodni a külsô feltételek változásaihoz. A világ pedig
manapság félelmetes ütemben változik. A természetes környezetünk nem
csupán helyi, hanem bolygó méretű romlása, a fajok sokféleségének
nagymértékű csökkenése, a termôtalaj pusztulása mind az emberi élettér
zsugorodásával jár együtt. A levegô és a vizek szennyezése,
környezetünk mérgezése mai jelenség.
Amíg
környezetünk romlásának hatása évtizedek során válik egyre fenyegetôbbé,
az erôforrások felelôtlen pazarlása miatt, amit a globalizáció csak
serkent, máris mély válságba jutottunk. A tengeri halászat hozama a
túlhalászás miatt máris gyorsan csökken. Például az Atlanti-óceánban a
tôkehal fogások hozama 1972 óta ez évre csaknem a nyolcadára zuhant
vissza. A világ mezôgazdasági termelése lehetôségei határán ingadozik, a
talajok pusztulása és az édesvíz hiánya miatt a gabonatermelés is
visszaesôben van. A világ erdôvel borított területei 30 év alatt 12%-kal
csökkent. Ráadásul a mai termelés és életmód fenntartásához nincs elég
energia és nem is látjuk, hogy honnan lehetne - ez a fosszilis
energiákra érvényes. A világ kôolajtermelése már nem vagy alig
növelhetô, sôt néhány éven belül évi 2-3%-al csökkenni kezdhet. Pár
évtizeden belül a földgázmezôk is kimerülnek, Észak-Amerika
földgázkészleteinek apadása akár egy-két éven belül komoly ottani
energiaválsághoz vezethet. De jelenleg a világ mezôgazdasága
messzemenôen épít a kôolaj és földgáz használatára. A mezôgazdaság
gépesítése, a műtrágyák és növényvédôszerek alkalmazása a
terméshozamokat két-háromszorosára emelte és ennek eredményeképpen
Földünk lakossága rohamosan nôhetett. Az olaj- és földgázkészletek
szűkössége miatt az olaj- és földgázárak többszörösükre emelkedhetnek.
Az egyébként is szegény és eladósodott országok mezôgazdasága lesz az
elsô, amely a növekvô energiaárakat nem tudja megfizetni. Ez az
élelmiszertermelés erôteljes csökkenésével, emberek számillióinak,
milliárdjainak gyengén tápláltságával, éhezésével és pusztulásával
járhat együtt. A fentiek miatt megindult a világpolitikai szintér gyors
átrendezôdése. Az Egyesült Államok a fenyegetô olajválság miatt
közvetlen ellenôrzése alá akarja vonni a közel-keleti, közép-ázsiai
olajtermelést, ez lehet a készülôdô háború igazi oka.
A globalizáció káros hatásai és a civilizációs összeomlás veszélye ellen egyaránt védekeznünk kell. A világválság elsôdlegesen szellemi válság,
a környezeti és nyersanyagválság csak ennek következményei. Meg kell
ôrízzük magunkat és kultúránkat. Meg kell tartani nemzetünket, népünket
és országunkat. A Kárpát-medencében élôk másokhoz képest sokkal jobb
helyzetben vannak. Az itteni föld gazdag termést ad és a
környezetpusztítás sem akkora, mint másutt. Az itt élô népek különösen a
közelgô válság esetén lesznek nagyon egymásra utalva. Nem szabad
megengednünk, hogy kivülrôl újra feszültségeket keltsenek az itt élôk
között.
Nem szolgálhatunk egyszerre Istennek és a mammonnak.
Újuljunk meg keresztyén hitünkben és annak szellemében legyünk minél éberebbek.
Várhegyi Kálmán