A nagy tragédiák oka az emberi rövidlátás. Mérlegelnünk kell lépéseink következményeit, nem maradhatunk meg, ha csupán a mára gondolunk. Az ember szó görög megfelelôje, az antroposz eredeti jelentése szerint a felfelé tekintô, a jövôbe nézô, a célt keresô lény jellemzôje. Az emberi civilizáció alapja éppen az, hogy az ember messzebbre, a távolabbi jövôre is tekint.

"Okosak lehettek, bölcsek nem?"

Az okos a dolgok közötti logikai kapcsolatokat, ok-okozati összefüggéseket vizsgálja, a bölcs inkább a dolgok, mintázatok közötti hasonlóságokra figyel. Míg az okos gondolkodáshoz elég a logika és némi képzelôerô, addig a bölcs megfontoláshoz a logika mellett még nagyon sok tapasztalatra, ismeretre és jókora képzelôerôre is szükség van. Míg az okos gondolkodás csak az egyszerű vagy leegyszerűsíthetô rendszerek vizsgálatára alkalmas, addig a bölcs gondolkodás a bonyolult, nagyon összetett dolgok elemzésére is használható. Az okosan gondolkodó képes arra, hogy egyszerűbb dolgokat ésszerűen áttekintsen, jól megértsen, megoldjon, a mában boldoguljon, sikeres legyen. Megmaradni viszont a Földet tekintve csak olyan civilizáció maradhat, amelyet a bölcsesség kormányoz, mert a bölcs ember képes arra, hogy a távolabbi jövôre is tekintsen.
A mai világunk nagyban a szoboremelések fénykora. Bálványai a piac, a haszon. A piac, a gazdaság működtetôje alapvetôen fontos. De nem lehet bálvány, fontosabb nála az ember boldogsága, az élete, a természet rendje és az Isten. A piac természeténél fogva csak a jelenre figyel. A fejlett országok meghatározó gondolkodásmódja az okosság. A globalizáció az egyformává tett világra törekszik, amelyben mindenütt ugyanazokat a termékeket -legyen az élelmiszer, élvezeti cikk, gépkocsi-, vásárolják, ahol ugyanazokat a filmeket nézik, ugyanazokat a zeneszámokat hallgatják. A nagyszámú, futószalagon gyártható terméket ugyanis gazdaságosabban lehet elôállítani és eladni. Az embereket a tudatipar, az antroposztól oly idegen eszmék állandó sulykolása veszi rá ennek a tarthatatlan és emberhez méltatlan életmódnak a követésére. Ha az emberek gondolkodását a tudatipar eszközei, mint a reklámok, a bulvársajtó, a kereskedelmi tévék és hasonlók határozzák meg, akkor az a civilizáció pusztulásra van itélve. A történelmi tapasztalat szerint ugyanis az egyforma igényű, szokású, gondolkodású és tudású emberek társadalma, az általuk alkotott civilizáció sérülékeny. Az egyformává gyúrt civilizációt már kisebb külsô változások is elpusztíthatják mert egy sokszínűséget, sokféleséget - értsd; nemzeteket - nélkülözô rendszer nem tud alkalmazkodni a külsô feltételek változásaihoz. A világ pedig manapság félelmetes ütemben változik. A természetes környezetünk nem csupán helyi, hanem bolygó méretű romlása, a fajok sokféleségének nagymértékű csökkenése, a termôtalaj pusztulása mind az emberi élettér zsugorodásával jár együtt. A levegô és a vizek szennyezése, környezetünk mérgezése mai jelenség.
Amíg környezetünk romlásának hatása évtizedek során válik egyre fenyegetôbbé, az erôforrások felelôtlen pazarlása miatt, amit a globalizáció csak serkent, máris mély válságba jutottunk. A tengeri halászat hozama a túlhalászás miatt máris gyorsan csökken. Például az Atlanti-óceánban a tôkehal fogások hozama 1972 óta ez évre csaknem a nyolcadára zuhant vissza. A világ mezôgazdasági termelése lehetôségei határán ingadozik, a talajok pusztulása és az édesvíz hiánya miatt a gabonatermelés is visszaesôben van. A világ erdôvel borított területei 30 év alatt 12%-kal csökkent. Ráadásul a mai termelés és életmód fenntartásához nincs elég energia és nem is látjuk, hogy honnan lehetne - ez a fosszilis energiákra érvényes. A világ kôolajtermelése már nem vagy alig növelhetô, sôt néhány éven belül évi 2-3%-al csökkenni kezdhet. Pár évtizeden belül a földgázmezôk is kimerülnek, Észak-Amerika földgázkészleteinek apadása akár egy-két éven belül komoly ottani energiaválsághoz vezethet. De jelenleg a világ mezôgazdasága messzemenôen épít a kôolaj és földgáz használatára. A mezôgazdaság gépesítése, a műtrágyák és növényvédôszerek alkalmazása a terméshozamokat két-háromszorosára emelte és ennek eredményeképpen Földünk lakossága rohamosan nôhetett. Az olaj- és földgázkészletek szűkössége miatt az olaj- és földgázárak többszörösükre emelkedhetnek. Az egyébként is szegény és eladósodott országok mezôgazdasága lesz az elsô, amely a növekvô energiaárakat nem tudja megfizetni. Ez az élelmiszertermelés erôteljes csökkenésével, emberek számillióinak, milliárdjainak gyengén tápláltságával, éhezésével és pusztulásával járhat együtt. A fentiek miatt megindult a világpolitikai szintér gyors átrendezôdése. Az Egyesült Államok a fenyegetô olajválság miatt közvetlen ellenôrzése alá akarja vonni a közel-keleti, közép-ázsiai olajtermelést, ez lehet a készülôdô háború igazi oka.
A globalizáció káros hatásai és a civilizációs összeomlás veszélye ellen egyaránt védekeznünk kell. A világválság elsôdlegesen szellemi válság, a környezeti és nyersanyagválság csak ennek következményei. Meg kell ôrízzük magunkat és kultúránkat. Meg kell tartani nemzetünket, népünket és országunkat. A Kárpát-medencében élôk másokhoz képest sokkal jobb helyzetben vannak. Az itteni föld gazdag termést ad és a környezetpusztítás sem akkora, mint másutt. Az itt élô népek különösen a közelgô válság esetén lesznek nagyon egymásra utalva. Nem szabad megengednünk, hogy kivülrôl újra feszültségeket keltsenek az itt élôk között.
Nem szolgálhatunk egyszerre Istennek és a mammonnak.
Újuljunk meg keresztyén hitünkben és annak szellemében legyünk minél éberebbek.


Várhegyi Kálmán