2025. december 25., csütörtök

Alex Krainer: A Nyugat önfelszámolása

Az Alex Krainerrel folytatott beszélgetés központi állítása szerint a nyugati politikai és biztonsági elit egyre gyorsuló ütemben veszíti el a narratíva feletti ellenőrzést, ami stratégiai, társadalmi és geopolitikai következményekkel jár. A „dezinformáció” elleni fellépés valójában a rendszerkritikus, háborúellenes elemzők – köztük volt NATO-tisztviselők – elhallgattatását szolgálja, ám ez rendre visszafelé sül el: az elnyomás erősíti az érdeklődést és hitelteleníti a hatalmi központokat. 
Krainer szerint az Egyesült Államok és szövetségesei sorozatos stratégiai vereségeket szenvedtek el: Afganisztánból nem politikai döntés, hanem katonai kudarc miatt vonultak ki, és minden realitást nélkülöz az a gondolat, hogy visszatérhetnének. Eközben Oroszország, Kína, Irán és regionális partnereik új eurázsiai biztonsági architektúrát építenek, amelyből a NATO-t tudatosan kizárják. A Nyugat befolyása az eurázsiai térségben zsugorodik, miközben a katonai jelenlét fenntartása egyre kevésbé szolgál reális politikai célokat. 
Az amerikai belpolitikában a társadalmi támogatás is meggyengült a globális katonai szerepvállalás mögött. A több mint nyolcszáz külföldi amerikai támaszpont inkább sebezhetőséget jelent, semmint erőforrást, miközben a Kongresszus és a „régi érdekcsoportok” továbbra is fenntartják a katonai költekezést. Krainer élesen bírálja az Iránnal és Venezuelával kapcsolatos amerikai politikát is, amelyet irracionálisnak, választáspolitikailag kockázatosnak és katonailag kivitelezhetetlennek tart. 
A beszélgetés kitér Izrael helyzetére is. Krainer szerint a gázai háború és az ahhoz kapcsolódó nemzetközi reakciók súlyosan rombolták Izrael megítélését a nyugati közvéleményben, beleértve a zsidó közösségeken belüli támogatást is. Az olyan erőszakos cselekmények, mint a bondi támadás, rövid távon politikai eszközként jelenhetnek meg, hosszabb távon azonban tovább erodálják a hivatalos narratívák hitelességét. Összességében Krainer egy olyan korszakhatárt vázol fel, amelyben a nyugati hegemónia politikai, katonai és morális alapjai egyszerre gyengülnek, miközben egy multipoláris világrend körvonalazódik 

Németország adósságból finanszírozott stagnációja: növekedés nélkül, szerkezeti zsákutcában

A Bundesbank legfrissebb értékelése szerint Németország legkorábban 2026 végére érheti el a recesszió előtti GDP-szintet, ami legalább négy év elveszett gazdasági lendületet jelent. Mindez annak ellenére történik, hogy Berlin közel ezermilliárd eurónyi, döntően hitelből finanszírozott költekezést jelentett be, amelynek súlypontja a védelmi kiadások növelése. A jegybank 2026-ra mindössze 0,6 százalékos növekedést vár, miközben a kockázatok lefelé mutatnak, vagyis még ez a gyenge kilábalás sem biztos.  
A költségvetési helyzet gyorsan romlik: a hiány 2028-ra a GDP közel öt százalékára nőhet, ami a legmagasabb szint az újraegyesítés óta. Az államadósság aránya ugyan nemzetközi összevetésben továbbra is mérsékelt, Németország számára azonban politikai és pszichológiai törést jelent, mivel az ország évtizedeken át a fiskális fegyelem szószólója volt. A probléma súlyát növeli, hogy az új adósság jelentős része nem termelékenységnövelő beruházásokra megy el, miközben az ipar a magas energiaárak, a globális verseny és a gyengülő európai kereslet miatt egyre kevésbé versenyképes.  
A Nemzetközi Valutaalap egyetért a diagnózissal: a költekezés rövid távon adhat némi élénkülést, de nem kezeli az alapvető szerkezeti gondokat. Németországnak termelékenységi reformokra, gazdaságszerkezeti modernizációra és a kedvezőtlen demográfiai folyamatok kezelésére lenne szüksége. Enélkül az ország nem hirtelen összeomlással, hanem elhúzódó, lassú lecsúszással néz szembe, amelynek hatásai az egész európai gazdaságra kiterjedhetnek. 

A tobzódó hülyeség éve, 2025

Ez a videó nem finomkodik. 2025 brutálisan őszinte, szatirikus összefoglalója következik egy olyan évről, ahol a háború és a tűzszünet váltogatta egymást, a geopolitika abszurd fordulatokat vett, a nyugati politika pedig sokszor saját paródiájává vált. Szó esik az Egyesült Államok és Izrael Irán elleni katonai akciójáról, a közel-keleti tűzszünetről, Trump béketeremtő ambícióiról, valamint az orosz–ukrán háború elhúzódó káoszáról. A nemzetközi színtér mellett kemény reflektorfény kerül a brit belpolitikára is: unalomba fulladó vezetők, identitásháborúk, botrányok, képmutatás és gazdasági lejtmenet. Ez nem hírösszefoglaló, hanem korlenyomat: gúnyos, provokatív és szándékosan kényelmetlen. Ha szerinted 2025-ben már semmin nem lehet meglepődni, ez a videó rácáfol. 

Adatok a poliovakcináról

igaza van

Az ember fejlődésének gyönyörű pillanatai

Susan Kokinda: Brit „B terv” Trump kifárasztására

Susan Kokinda elemzése szerint Marco Rubio külügyminiszter lépései – több brit és európai szereplő amerikai kitiltása – nyílt fellépést jelentenek egy nemzetközi, főként brit hátterű cenzúra- és befolyásolási hálózattal szemben. Kokinda úgy értelmezi, hogy ez világos politikai szakítás Washington és London, illetve az európai elit egy része között, különösen a szólásszabadság, az ukrajnai háború és az amerikai külpolitika kérdésében. 
Az elemzés központi állítása, hogy a brit establishment belátta: Donald Trumpot rövid távon nem tudja megállítani, ezért hosszú távú stratégiára váltott. Ennek része az ukrajnai háború elhúzásának pénzügyi ösztönzése Európa részéről, valamint a 2026-os amerikai félidős választások célba vétele Trump politikai mozgásterének szűkítésére. 
Kokinda szerint ebben a játszmában Mike Pence és a hozzá köthető republikánus irányzat „trójai falóként” jelenik meg: brit intézményi és szellemi háttérrel próbálják újjászervezni a Trump-ellenes republikánus vonalat. A Chatham House megszólalásait nem előrejelzésként, hanem tudatos politikai tervezésként értelmezi. 
A videó végkövetkeztetése szerint Trump gazdaságpolitikája – az iparvédelem, a vámok, a pénzügyi és hadiipari profitok visszafogása, valamint a reálgazdasági növekedés – képes lehet kiüresíteni ezt a stratégiát. Ha a gazdasági eredmények a munkavállalók szintjén is láthatóvá válnak, a 2026-ra épített „kifárasztási terv” politikailag hatástalanná válhat.
Forrás: https://youtu.be/lv-TdvPMeh4