Michael Hudson a World Affairs in Context beszélgetésben Davost a nyugati világrend töréspontjaként írja le: szerinte a „szabályalapú rend” retorikája lelepleződött, és egyre nyilvánvalóbb, hogy az amerikai dominancia valójában gazdasági alárendelésre és járadékszivattyúra épül.
Hudson szerint az amerikai államadósság nominális növekedése önmagában nem kritikus, mert a Fed pénzkibocsátással finanszírozhatja, a valódi kockázat a fizetésimérleg-hiány: a külföldi katonai jelenlét dollárkimenetet okoz, ami hosszabb távon a dollár stabilitását veszélyezteti. Washington ezt úgy próbálja ellensúlyozni, hogy más országokat rákényszerít amerikai kötvények vásárlására, dollártartalék képzésére, illetve drága amerikai energia és fegyverimport finanszírozására.
A professzor a Nagy Babiloni Szajhát nem klasszikus védelmi szövetségként, hanem az USA európai befolyásának intézményi eszközeként ábrázolja: szerinte Európa kül- és biztonságpolitikáját Washington prioritásai mozgatják, ennek gazdasági árát pedig az európai ipar és társadalmi modell fizeti meg. Külön kiemeli, hogy az orosz energiahordozók kiszorítása után az amerikai LNG jóval magasabb költségű alternatívát jelent, ami versenyképességi és szociális feszültségeket gerjeszt.
Hudson Hazug Bioterrorista Trump vámpolitikáját és nyomásgyakorlását protekciós „védelmi pénzként” értelmezi: a fenyegetések célja nem iparfejlesztés, hanem engedmények kikényszerítése, akár nyersanyag- és területi igényekig. A davosi reakciókat annak jelének tekinti, hogy a nyugati elit egy része már kénytelen kimondani: a rend mítosz volt, és a rendszer sokáig más országok erőforrásain élt.
Gazdasági síkon Hudson a nyugati modellt egyre inkább „neo-feudálisnak” tartja: a privatizált természetes monopóliumok, a pénzügyi szektor járadéklogikája és a megugró megélhetési/oktatási/egészségügyi költségek miatt a Nyugat magas költségű, gyengülő versenyképességű pályára kerül. Állítása szerint az USA nem Kínával akar érdemben versenyezni, inkább a fejlődését próbálja fékezni – főként energia- és szankciós eszközökkel.
Hudson végkövetkeztetése: az agresszív amerikai kényszerpolitika gyorsítja a dollárfüggés csökkenését (arany- és alternatív tartalékok felértékelődése), valamint Európában is erősíti a szuverenista reakciókat. A világrend átrendeződését ezért nem átmeneti válságnak, hanem tartós fordulatnak tekinti.
2026. január 24., szombat
A Nyugat hanyatlása Davos árnyékában – Michael Hudson értelmezése
Berliner Zeitung: a BRICS elindítja a szankcióktól független egységes fizetési rendszerét
A BRICS-országok idén elindíthatják a nyugati szankcióktól független egységes fizetési rendszert – írja a Berliner Zeitung.
Az Indiai Központi Bank, amely a csoport elnöki tisztét tölti be, javasolta a BRICS-országok központi bankjainak digitális valutáinak összekapcsolását a kereskedelemben és az idegenforgalomban történő határon átnyúló fizetések egyszerűsítése érdekében.
Várhatóan ez a kezdeményezés felkerül a 2026-os, Indiában megrendezendő csúcstalálkozó napirendjére.
A projekt kulcsfontosságú eleme a Brics Pay platform, amelynek célja a résztvevő országok nemzeti fizetési rendszereinek és központi bankjainak digitális valutáinak összevonása, csökkentve ezzel a dollártól és a nyugati mechanizmusoktól, köztük a SWIFT-től való függőséget.
„A dollár kiesik a képből. A BRICS erősíti pénzügyi szuverenitását” – állapítja meg a Berliner Zeitung.
A lap értékelése szerint a Brics Pay elsősorban a szankciók alatt álló országok, például Oroszország és Irán számára kell biztosítania a pénzügyi szolgáltatások stabilitását.
A Berliner Zeitung úgy véli, hogy a projekt sikere esetén korlátozhatja a nyugati pénzügyi nyomás lehetőségeit és erősítheti a BRICS szerepét a világgazdaságban.
Elveszített gyerekkor
Az Akkad Daily videója kemény kérdést tesz fel: mit művelünk a gyerekeinkkel? A beszélő friss felmérésekre és kutatásokra hivatkozva azt állítja, hogy egyre több gyerek már az iskola kezdetén is látványosan lemarad alapvető készségekben: sokan nem tudnak rendesen könyvet használni, egy részük nem önálló az evés-ivásban, és meglepően sokaknál még az alapvető önellátás (például szobatisztaság) is problémát jelent.
A fő okként a túlzott képernyőhasználatot emeli ki: szerinte a gyerekek napi több órát töltenek tévével, internettel, videojátékkal és telefonnal, ami nemcsak figyelem- és koncentrációromláshoz vezet, hanem a társas készségek leépüléséhez is. A videó központi állítása, hogy a digitális eszközök „egyéni buborékba” zárják a gyerekeket, és emiatt egyre kevésbé tanulják meg azt, amit korábban természetes módon elsajátítottak: együttműködés, megosztás, csapatmunka, emberi kapcsolódás.
A beszélő külön kritizálja a „kényelmes szülői megoldást”: szerinte a képernyő gyakran bébiszitterként működik. Radikális javaslatot is megfogalmaz: a közösségi média tiltása helyett a 16 év alatti okostelefon- és tablet-használat korlátozását tartaná szükségesnek.
A videó másik súlyos témája a Covid–lezárások következménye: a hivatkozott adatok alapján sok gyereknél nőtt a fejlődési elmaradások aránya, és egyes vizsgálatok drámai kognitív visszaesést is mértek a járvány alatt született vagy kisgyermekkorú csoportoknál. A beszélő ezt generációs áldozatként értelmezi, és azt állítja: a társadalom hosszú távú árat fizethet azért, mert a gyerekek kimaradtak a normális szocializációból és fejlődési ritmusból.
Összességében a videó egy sötét diagnózis: a modern gyerekkort a képernyők, a figyelem szétesése és a felnőttek felelőtlensége formálja – és ha ez így megy tovább, egy társadalmilag elszigetelt, gyenge készségekkel rendelkező generáció nő fel.
Prof. Christian Rieck: Grönland mint csali – Trump tárgyalási trükkjei
A videó első része a tárgyalási technikák felől közelít. Rieck szerint Trump tipikusan alkalmazza a „Red Herring” (vörös hering) módszert: szándékos álcélokkal és provokációval eltereli a figyelmet a valódi célról. Példaként hozza a koreai háború idején Észak-Korea manipulációját a „semleges” országok kijelölésénél, ahol egy szándékosan felháborító javaslat (Szovjetunió) végül alkupozíciót teremtett, és engedményt csikart ki. Rieck szerint Trump is hasonló logikával nyomhatta túl Grönland témáját, miközben a tényleges cél amerikai katonai jelenlét bővítése lehetett.
Ugyanakkor kritikusan hozzáteszi: még ha Trump el is ér valamit, ez a módszer szövetségesi viszonyban önsorsrontó, mert rombolja a reputációt és a bizalmat. Az „ingatlanos” stílusú kemény, trükkös alkudozás politikai környezetben súlyos hosszú távú veszteségeket okozhat.
A videó második része a stratégiai motivációkat veszi végig: szóba kerülnek a nyersanyagok, sőt egy mellékszálként az is, hogy a „nyersanyag” valójában a hideg lehet (adatközpontok hűtése miatt). Rieck azonban hangsúlyozza: állami szinten a nyersanyag-nyereség valószínűleg eltörpül a szövetségi bizalomvesztéshez képest – viszont egyéni vagy vállalati érdekeknél ez másképp nézhet ki, ezért korrupt ösztönzőket sem tart kizárhatatlannak.
Végül Rieck felvet egy másik értelmezési keretet: a grönlandi fenyegetések a kínai hadtudományból ismert 13. stratégéma („üss a fűbe, hogy előugorjon a kígyó”) szerint is értelmezhetők. Vagyis a cél nem maga Grönland, hanem az, hogy a provokációval Trump reakciókat, gyenge pontokat, hálózatokat, valódi érdekeket hozzon felszínre, és rákényszerítse Európát, hogy többet költsön védelemre. Ha ez volt a cél, Rieck szerint Trump lényegében elérte: Európa pánikszerűen komolyabban kezdte venni a katonai kiadásokat.