Fodor Gábor, a Magyar Liberális Párt elnöke a közelmúltban interjút adott
a Magyar Nemzet napilapnak. A látszat ellenére érdekes fordulatokban
bővelkedő beszélgetésből kiderült, hogy a liberalizmus haláltusáját
vívja Magyarországon, de ez a helyzet még könnyen ellenkezőjére
fordulhat.
A
pártelnök – mondhatni, bevezetőként – főként olyan kérdésekre adott
válaszokat, melyeket a kormánypárt politikusai, illetve a balliberális
politikai oldal ellenzői általános jelleggel megfogalmaznak “a
liberálisokkal” szemben. A külföldi szervezetekkel együttműködés,
Magyarország elleni állásfoglalások sokasága és a párt támogatottságának
statisztikailag mérhetetlensége mellett azonban fény derült egy igen
fontos megközelítésre, amit a nem-liberális politikai erők gyakran nem
vesznek figyelembe; az a tény, hogy a liberálisok már nem is törekszenek
a hatalom demokratikus úton történő elnyerésére. A pártvezető maga
ismerte el, hogy a Magyar Liberális Pártnak még ahhoz is rengeteget kell
fejlődnie, hogy egyáltalán a bejutási küszöböt elérje a 2018-as
országgyűlési választásokon. A helyzet reális értékelésében bővelkedő
interjú során azonban felszínre jutott az a gondolat, hogy a liberálisok
ma elsősorban nem politikai befolyás szerzésére törekszenek, hanem egy
lappangó szociológiai propaganda hatásának beérlelődésére, és
politikai ellenfeleik önpusztítására, látványos hibáira hagyatkoznak.
Fodor Gábor a következőket mondta:
“Én
is hajlamos voltam azt gondolni évekkel ezelőtt, hogy a liberális
gondolkodásmód, a politikai filozófia szinte váddá, bélyeggé, egyfajta
stigmává változott. De ahogy nézem a különböző közvélemény-kutatásokat,
azt látom, hogy a liberális irányzat az emberek többsége számára
semleges vagy inkább pozitív, a 35 év alatti korosztály számára pedig
ez a legszimpatikusabb politikai értékrend.”
A kijelentésben a kulcs az értékrend
szó használata, ami arról árulkodik, hogy a liberális politikai erők
nem a ma működő liberális pártok nagyobb támogatásában reménykednek,
hanem abban, hogy hosszú távon a fiatal generáció attitűdje az általuk
várt irányba tolódik el, – illetve tolódott el, múlt időben, hiszen –
mint korábban rámutattunk –
a liberális sajtó az online média terén abszolút monopolhelyzetben van
Magyarországon, és 2012 óta zajlik egy olyan folyamat, melynek
részeként közép-európai viszonylatban is jelentős liberális
médiabirodalom jön létre Magyarországon. Korábbi értékelésünkben
felhívtuk a figyelmet arra, hogy a fiatal generáció nyelvezetére,
stilisztikájára optimalizált liberális sajtóorgánumok rendelkeznek
legnagyobb közönség-eléréssel az online médiában, ami a hétköznapokra
vetítve azt jelenti, hogy a fiatal generáció abszolút többségének
véleményét ők formálják, nem a kormánymédia vagy a jobboldali sajtó. A
Fodor Gábor által mondottak alátámasztják mindezt, és annak veszélyére
hívják fel a figyelmet, hogy
néhány parlamenti cikluson belül egy erőteljes liberális visszarendeződés kezdődhet Magyarországon.
Kövér
László augusztusban annak lehetőségéről beszélt, hogy jelenleg
folytatják külföldi tanulmányaikat olyan személyek, akiket idegen
érdekközösségek majd visszaküldenek Magyarországra és beinjektálnak a
magyar politikai életbe, hogy így biztosítsák saját fennhatóságukat
hazánk felett. Kijelentése pedig további alátámasztást nyer azon
nyilvánvaló tény okán, hogy a hazánkban működő liberális sajtóorgánumok nem támogatnak egyetlen pártot sem egyértelműen.
Nem kezelik komolyan vehető tényezőként a Magyar Liberális Pártot,
ugyanakkor Gyurcsány Ferenc balliberális pártjából szintén viccet űznek.
Eközben a liberális médiamonopólium – az Index.hu vezetésével – a
politikát háttérbe szorítva bulvárosabb jelleget ölt, maga felé
gravitálja az ismert bulvárlapok, illetve az úgynevezett “női magazinok”
olvasóközönségét. Ezen tényezők összessége arra utal, hogy
- a következő 1-2 parlamenti ciklus
során berobbanhat a köztudatba egy újabb liberális párt, amit
Magyarország legkiterjedtebb, a fiatal generációk vonatkozásában
legnagyobb eléréssel rendelkező médiabirodalma erőteljesen támogatni
fog – és ez a párt nem a most ismert politikai formációk egyike lesz.
Ez a
tendencia arra utal, hogy hazánk egy szándékos hosszú távú tervezés
alanyává vált, melynek részeként bizonyos ismeretlen érdekkörök a
liberalizmus mint ideológia befogadására alkalmassá próbálják tenni a
magyar társadalom fiatal generációit. Ennek okán kifejezetten jelentős
eredménynek mondható, hogy a magyar közélet az utóbbi évek során
foglalkozni kezdett a liberális ideológia lappangó totalitárius
jellegével. Czirják Imre, a Magyar Idők publicistája november 14-én egy a
liberalizmus totális győzelméről képzelgő “filozófus”, Francis
Fukuyama tévedéseiről írt
értékelésében kifejtette, hogy mára a demokráciára rátelepedett a
liberalizmus, ami totalitárius ideológiaként kezd viselkedni, és az
érdemi közéleti viták elfojtásával lehetetlenné teszi a problémáknak nem
csak kezelését, de megfogalmazását is.
“a
gondok jórészt a demokráciára mára rátelepedett liberalizmusból
adódnak. A politikai korrektségből, amely mára lehetetlenné teszi az
érdemi vitát, és bunkósbotként használva, a politikai szereplők egy
részét már az induláskor megbélyegzi. A demokratikus intézmények
visszafejlődésére jó példa az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség
(NSA). Amióta kiderült, hogy a terrorizmus elleni harc ürügyén
mindenkit lehallgattak és megfigyeltek, George Orwell rémálma valóra
vált.”
A
publicista párhuzamot vont a kommunista ideológiával, ami szintén
totalitárius eszmerendszerként telepedett rá a társadalomra, valamint
hangsúlyozta, hogy a liberalizmus ugyanerre az útra lépett, és magát
feljebbvalónak tartva egyeduralomra törekszik minden más eszmerendszer
felett. A liberalizmus társadalmi szerepéről folytatott közéleti vita
fordulópontját jelentheti az az elhallgatásokban és hazugságokban
bővelkedő manőver, ahogyan a német média kommunikálta le a migránsok
által folytatott több száz molesztálás, rablás és nemi erőszak esetet
szilveszter éjszakáján. A lap publicistája, Szikszai Péter a történtek
kapcsán kijelentette, hogy a német média Európa szégyene, és a liberalizmus egy a Stasi működéséhez hasonló véleménykontrollt épített ki.
“Az
eddigi nyomor és háború elől menekülő családok naiv ábrázolásába
rendesen belerondított volna, ha mondjuk szilveszterkor élőben
kapcsolják Köln főterét. A német újságírók belső lelki píszíjüknek
köszönhetően ilyenkor hallgatnak. Pedig talán sosem éltek cenzúrában, a
csengőfrászos, fekete autós NDK-ban. Liberális elveikből és az
önellentmondó jogvédő maszlagaikból azonban mégis sikerült létrehozniuk
egy Média Stasit, amely a véleménydiktatúra felett őrködik. Ennek az
eredménye, hogy a német sajtó vaknak tetteti magát, ha a kedvenc
bevándorlóik német lányokat erőszakolnak meg.”
A szerző
felhívja a figyelmet arra, hogy a liberálisok civil mozgalmai és
jogvédő szervezetei hallgatnak a migránsok által elkövetett nemi
erőszak kapcsán. Nem védik meg a nőket az ösztöneiket állat módjára
kiélő fiatal afrikai és arab “férfiakkal” szemben, holott korábban
ennek jelszavát tűzték zászlajukra. Ez a zászló azonban hamisnak
bizonyult – nem a nőket védik ezek a szervezetek, hanem a
liberalizmust, aminek terjesztésére a nők egyenjogúságának jelszava
használható eszköznek bizonyult. A szerző ugyanakkor említi,
hogy Kelet-Európa nagyobb immunitást mutat a liberalizmussal szemben,
mint a világ más régiói.
“nem
meglepő, hogy a kelet-európaiak fejlettebb immunrendszere a
liberálisoknak is szemet szúrt. Még az okokat is sejtik, csak ők épp az
ellenkező előjellel magyarázzák a jelenséget. Tudják azt, hogy a
kommunista múlt miatt vagyunk elutasítóbbak a liberalizmus
„vívmányaival” szemben, de ők ezt elmaradottságként interpretálják.”
A
liberális médiamonopólium építésének ténye, Fodor Gábor a fiatalok
liberális attitűdjére tett utalása pedig alátámasztja a szerző azon
megállapítását, miszerint a magyar társadalom a vártnál nagyobb
ellenállást mutatott a liberalizmussal szemben, ami ellenreakciót
váltott ki. Ennek köszönhetően zajlik az a “megdolgozás”, aminek
részeként a jelenkor totalitarizmusra törekvő ideológiáját terjesztő
érdekközösségek nem politikai hatalmat akarnak, hanem a médián keresztül
folytatnak agymosást, és ennek áldozataiként főként a fiatalokat
szemelték ki. Ez a lappangó tevékenység pedig határozottabb cselekvésre
ad okot; elfogadhatatlan lenne, hogy ugyanazok a szervezetek, akik most
felajzott afriakaiak állatias viselkedésével szemben nem védték meg a
nőket – sőt, félrenéztek, hátukat mutatták -, évekkel később egy
középkorú férfipolitikus újabb kijelentése okán újra a nők védelmének
jelszavával hozakodnának elő. A szilveszteri eseménysorozat egyértelművé
tette: esetükben szó nincs az egyén védelméről, a nők védelméről. Politikai eszközöket
akarnak, a társadalom feletti totális kontroll elérése reményében.
Napjaink totalitarizmusa a liberalizmus, – de politikai hatalmuk már
erodálódott, lassan eljöhet annak is ideje, hogy a médiabefolyást
elveszítsék. Belső ellenséggé váltak, amivel – mint társadalom, mint
nemzet, mint élő állam – együttes erővel le kell számoljunk.
http://www.hidfo.ru/2016/01/totalitarius-ideologiakent-viselkedik-a-liberalizmus/