Mezőgazdaság a Nemzetgazdaságban

Az évszázad folyamán viszonylag sűrűn követték egymást olyan történelmi események (háborúk, válságok, gyökeres változások a birtoklás rendszerében), amelyek egyenetlenné tették a mezőgazdaság fejlődését.

A 20. század első felében a mezőgazdaság a magyar gazdaság vezető ága volt. Az I. világháború előtt (1913-ban) innen származott a nemzeti jövedelem nagyobb hányada (62%-a) és itt talált munkát a kereső népesség körülbelül ugyanilyen arányú része. Ezek az arányok a hazai ipar elmaradottságára is utalnak, hiszen ekkoriban (1910-ben) a mezőgazdaság {II-518.} részesedése a bruttó termelésből az Amerikai Egyesült Államokban 31, Franciaországban 43, Angliában csupán 8%-ot képviselt.

A mezőgazdasági termelés a 19. század utolsó harmadában hazánkban gyors fejlődésnek indult. A kiegyezés utáni (1867–1870) évek átlagához képest a termelés 1911–1913-ra mintegy 2,5-ször több volt. A mezőgazdasági fejlődés üteme – elmaradt ugyan az ipar évi 5%-ra becsült növekedésétől – megközelítette az évi 2%-ot. Hasonló ütemű fejlődést a következő évtizedekben sokáig nem sikerült felmutatni.

A fejlődés mozgatói a kedvező külső körülményekben és a mezőgazdasági termelés technikai átalakulásában összegezhetők. Az ipar leggyorsabban növekvő ágazatai az élelmiszer-ipari ágazatok, elsősorban a malomipar voltak, melyek nyersanyagigénye a fejlesztések következtében szüntelenül bővült. Az Osztrák–Magyar Monarchia – az úgynevezett vámkülföldi, a Monarchián kívüli értékesítés nehezülése árán – a mezőgazdasági termékek számára biztos felvevőpiacot jelentett.

A fejlődés a mezőgazdasági termékek kedvező és stabil belső piaci árainak, a technikai korszerűsítés, a föld termőképessége javítása érdekében tett intézkedéseknek, valamint az állatállomány számszerű gyarapodásának és minőségváltozásának is köszönhető volt. Az I. világháború előtti években a mezőgazdasági árak kiegyenlítetten és számottevően emelkedtek. Az 1880-as években kezdődő, később erőteljesebbé váló technikai átalakítás nem csupán a hagyományos eszközök (eke, sarló) tökéletesítésében mutatkozott meg, hanem az erőgépek mezőgazdasági alkalmazásában, állati erővel meghajtott új gépek megjelenésében is tükröződött. A termőföld javításában és növelésében nagy szerepet kapott az extenzív művelésű rét és legelőterületek feltörése és a lecsapolás (közel 1,5 millió hektárra rúgott a lecsapolt terület). E kettő eredményeként a szántóterület egyharmadával megnövekedett. Meghonosodott az istállótrágyázás és a századforduló idején terjedt el a műtrágyák használata (1913-ban 21 kiló műtrágyát szórtak ki egy hektárra). A megnövekedett vetésterületen lényegesen nőttek a hozamok. Az állattenyésztés minden ágazatában – a juh kivételével – gyarapodott az állomány és minőségi fajtaváltás is bekövetkezett.

Földosztás régen...

és ma!

A növénytermelés és az állattenyésztés közül a dinamikusabban fejlődő főágazat a növénytermelés volt, s a századfordulón a mezőgazdaságban megtermelt nemzeti jövedelem (2,21 milliárd korona) majdnem 60%-át adta.

Az I. világháború a mezőgazdaságban különösen súlyos helyzetet teremtett. A férfi munkaerőnek körülbelül fele hiányzott, a lóállomány katonai mozgósítása az igaerő jelentős részét elvonta, az állatállomány csökkent, a földterület növekvő része maradt műveletlenül. A mezőgazdasági termelés a háború utolsó két esztendejében a korábbinak 50–60%-ára süllyedt, az országban katasztrofális élelmiszerhiány lépett fel.

A trianoni békeszerződés utáni terület a réginek centrális magja, egyharmada volt. Az iparosodottabb területeket ölelte fel, a mezőgazdaság nemzetgazdasági szerepét némileg mérsékelte. Az előzőekben bemutatott háború előtti termelési részesedés {II-519.} (62%) – az új országterületre vonatkoztatva – 58% körülire esett vissza.

A két világháború közötti agrárfejlődés követte az ország egészének gazdasági ciklusait, bár a termelés sajátosságai kissé módosították a ciklusokat. A külterjes és technikailag elmaradott agrártermelés modernizálásához beruházásokra lett volna szükség. Erre azonban az alacsony felhalmozási szint miatt még a konjunktúra viszonylag jobb éveiben is alig jutott fedezet, az 1929–1933-as válság éveiben pedig szinte egyáltalán nem.

13. táblázat. A mezőgazdasági termelés alakulása (1928/29=100)
	Változatlan áron*	Folyó áron
*1924/25–1926/27. évek árai (Erdészeti termeléssel együtt.)
1929/30	99	76
1930/31	97	64
1931/32	94	56
1932/33	98	47
1933/34	106	43
1934/35	97	49

A háború ütötte sebeket, a békeszerződés és a Monarchia felbomlása következtében megváltozott gazdasági viszonyokat a mezőgazdaság lassan heverte ki. Megváltoztak az évtizedeken át állandósult termelési és értékesítési kapcsolatok. Más volt a földterület és az állatállomány szerkezete (nagyobb a szántóterület és a sertésállomány aránya, de jóval kisebb az erdőterületé, valamint a szarvasmarha létszámé). A háború előtti termelési színvonalat – azonos országterületre számítva – 1924–1925-re érték el.

A két világháború közötti időszakban, 1938-ig bezárólag a termelés évi átlagos növekedése 1% körüli volt, az 1930-as válság utáni években magasabb (évi 1,9%), a konszolidációt követő periódusban évi 0,9%. A II. világháború éveiben a mezőgazdasági kibocsátás évi 6%-kal csökkent.

Az 1924 után kezdődő konjunktúra idején a mezőgazdasági termékárak ismét kedvezőek voltak. A termelés növekedése a belső struktúra módosulása nélkül, az extenzív jelleg fennmaradásával ment végbe. A gazdasági fellendülés lehetővé tette a nemesítés, a gyepgazdálkodás, az állattenyésztés fejlesztésének megalapozását és a hozzájuk szükséges állami intézmények alapjainak lerakását is.

Az 1929–1933 közötti világgazdasági válság a magyar agrártermelést is súlyosan érintette. Termelési válságról aligha beszélhetünk, a termelés volumene – az 1924–1925–1926–1927 évek átlagárai alapján számolva csak néhány százalékkal esett vissza. Pénzügyi, bevételi válságról annál inkább, a mezőgazdasági termékárak drasztikus csökkenése miatt – a folyóáras termelési érték – a válság előtti évek szintjének kevesebb mint a felére zuhant.

A válság megrendítette a korábbi jövedelmezőségi viszonyokat, s a bevételi hiány a pénzkiadást nem igénylő állati (és kézi) munka fokozott alkalmazására vezetett. A gépek szinte teljesen kiszorultak a termelésből, jó részüket leállították. A válság rávilágított – a konjunktúra idején feledésbe merült – szerkezetátalakítás szükségességére. Különösen nagymértékű volt a kalászos gabonák és a kukorica áresése, melyek a mezőgazdasági termelés egyharmadát adták. Kevésbé csökkent a kertészeti termékek (zöldségfélék, gyümölcs, bor), továbbá az állati termékek (folyóáras) termelési értéke. A két főágazat aránya – az erdészeti termelést nem számítva – a válság előtti 64–36%-ról 60–40%-ra, a századfordulót jellemzőre módosult.

A mezőgazdaságban elhúzódott a válságból való kilábalás ideje. Az 1930-as évek közepén már emelkedtek az agrárárak, de nem érték el a korábbi színvonalat. A háborús előkészületek újabb konjunktúrát teremtettek, a termelés gyorsan bővült. Ehhez járult a háború előtti két év igen kedvező termése, így Magyarország a II. világháború küszöbét ismét a kezdődő agrárfellendülés bűvkörében lépte át.

A két világháború között az agrárágazat a gazdaság vezető ága maradt, bár szerepe az ország termelésében és a lakosság foglalkoztatásában már kisebb volt a korábbinál. Az ország termeléséből az 1930-as évek végére 50% alá süllyedt a mezőgazdasági termelés aránya, az agrárlakosság túlsúlya az 1920. évi 56-ról 50%-ra csökkent. Az agrárnépesség arányát illetően Magyarország – Európában – csak a balkáni országok szintjénél (80%) mutatkozott {II-520.} fejlettebbnek. A kereső népesség tekintetében hazánk az európai agráripari országok (Spanyolország, Portugália, Lengyelország) arányait tükrözte.

A mezőgazdasági nemzeti vagyon az ország összes vagyonából 41%-os súlyt képviselt. A mezőgazdaság több mint 15 milliárd pengős vagyonának háromnegyed részét a termőföld értéke, további 10-10%-át az állatállomány, illetve a gazdasági épületek értéke adta. Az arányok a mezőgazdaság épületekkel, gépekkel való ellátottságának alacsony színvonalát tükrözik.

A II. világháború idején a termelőágazatokat ért károk 53%-át a mezőgazdaság szenvedte el. A károk az ágazat 1938. évi nemzeti jövedelmének kétszeresét tették ki. A legnagyobb veszteség az állattenyésztést érte. A nagybirtokok termelőeszközei – kevés kivételtől eltekintve – megsemmisültek vagy használhatatlanokká váltak. Vetőmag, vonóerő nélkül maradt a termőföld 30–40%-a.

A II. világháború után a négyszázezer nincstelen mezőgazdasági dolgozó földhöz juttatása, s további negyedmillió kevés földű kisparaszt birtokának kiegészítése hatalmas, jórészt kihasználatlan munkaerőt szabadított fel. Az önálló gazdálkodást a földhöz juttatottak százezrei felemelkedésük zálogának tekintették. A kisparaszti mezőgazdaság történelmi teljesítménye, hogy néhány esztendő alatt a termelés színvonala megközelítette a háború előttit. Külföldi, valamint számottevő belső segítség nélkül, ipari termelőeszközök hiányában 1950-ben a termelés csak 11%-kal maradt el az 1938-as évitől.

A földosztás előidézte termelési lendület azonban gyorsan megtört az egyoldalú, az ipart preferáló, a mezőgazdaságot háttérbe szorító gazdaságpolitika hatására. A stabilizációs árrendszer a mezőgazdaságban megtermelt jövedelemből mintegy 40–50%-os elvonást rejtett magában. A kedvezőtlen árrendszeren kívül a mezőgazdaság terheit jelentősen növelte, hogy évről évre több lett a beszolgáltatásba vont, a termelési ráfordításoknál alacsonyabb áron átvett termékek köre és volumene. A tervgazdálkodás megindulásakor (az első 3 éves terv idején) a mezőgazdasági termelés az ország összes termelésének valamivel kevesebb mint 40%-át adta, ugyanakkor a beruházásokból csak 17%-kal részesedett. A nemrégiben megszerzett föld további birtoklását kétségessé tette a Magyar Dolgozók Pártjának 1948. évi irányelve, miszerint „Magyarországon a mezőgazdaság szocialista fejlődése a termelőszövetkezeteken keresztül visz”.

Az 1950-es évek első felében – az erőltetett iparosítás, a parasztságra nehezedő terhek, a tagosítások, az 1949 őszétől kezdődő tömeges kollektivizálás nyomán – a mezőgazdasági termelés nem érte el az évtized elejének teljesítményét, azaz alacsonyabb volt, mint a II. világháború előtt. Ennek a szintnek tartós meghaladását csak az 1956-os forradalmat követő években regisztrálták.

A mezőgazdaság szerepe az ország teljesítményében (a bruttó termelésben) 20–23% közötti arányra süllyedt. A beruházásokból való részesedése még az 1947–1949-es évekénél is alacsonyabb volt (14%). Ugyanakkor ez a gazdasági ág foglalkoztatta a keresők több mint 40%-át.

A begyűjtési rendszer 1956 novemberi eltörlése, az erőszakosnak és elsietettnek minősített szövetkezetszervezés és ennek elismerése a szövetkezetek feloszthatóságáról szóló rendelkezésben 1957-től kezdődően újabb lendületet adott az agrártermelésnek. Ez a periódus sem tartott hosszú ideig, megszakította a második tömeges kollektivizálás. Az 1961-ben befejeződött szövetkezetszervezés éveiben a mezőgazdaság kibocsátása ismét mérséklődött.

Az 1960-as évekkel azonban olyan három évtizedes konszolidációs, éles gazdasági fordulatoktól mentes korszak jött el a mezőgazdaság történetében, amilyenre a 20. {II-521.} század folyamán nem volt példa. Ezekben az években is elő-előfordultak a termelés közgazdasági viszonyait, az állami irányítottság alapvető jellemzőit változtató rendelkezések. Például a nagyüzemek nem mezőgazdasági tevékenységét tiltó, tűrő, majd támogató gazdaságpolitika, a háztáji gazdálkodást korlátok közé szorító, átmenetinek tekintő, később szorgalmazó határozatok, az állami gazdaságok és mezőgazdasági termelőszövetkezetek koncentrációját (egyesülést, összeolvadást) erőltető irányítás, a mind nagyobb termelést, a rekordok hajszolását, majd a hatékony termelést előtérbe állító programok (tervutasítások). Az állam elvonó pénzügyi politikájának erősödése, melynek hatására a támogatott mezőgazdaság az ipar utáni második legnagyobb befizetőjévé vált az államkasszának. Mégis ezek az esztendők a termelés szinte töretlen, még a természeti tényezők által is egyre kevésbé befolyásolt növekedését hozták.

Az 1960-as évek, de különösen az 1970-esek – immár magasabb termelési szintről kiindulva – látványos termelésfejlődést eredményezett. Az 1980-as évek küszöbén a mezőgazdaság kibocsátása majdnem kétszerese volt a II. világháború előttinek. Az 1980-as években lassult a fejlődés, a termelésbővülés üteme a felét sem érte el az egy évtizeddel korábbinak. Bár ennek az évtizednek két évében – 1982-ben és 1984-ben – érte el az agrártermelés eddigi rekordját, ami hozzávetőleges számítás szerint 2,5-ször több volt a századforduló – mai országterületre számított – kibocsátásának.

Az 1990-es évek társadalmi-gazdasági változásai, a termelői bizonytalanság, a belső piac szűkülése és a külpiaci eladás megváltozott körülményei, az agrártermelés jövedelmezőségének alacsony színvonala a mezőgazdasági termelést az 1960-as évekre jellemző volumenre vetették vissza. Az évtized első öt évében a mezőgazdaság produktuma – 1989-hez képest – egyharmadával csökkent, a magyar gazdaság ágai közül a legnagyobb mértékben. A mezőgazdaság szerepe a hazai gazdaságban folyamatosan csökkent. Az {II-522.} 1970-es, 1980-as években az agrártermelésből származott az ország termelésének 17%-a, az 1990-es évek közepén kevesebb mint egytizede. A beruházási arány mindvégig alacsonyabb volt a termelési részesedésnél, az 1990-es években azonban már kritikusra apadt, mindössze 2-3%-át képviselte az ország összes befektetéseinek. A hajdanában a keresők felét foglalkoztató ágazat 1995-ben már csak 8%-uknak adott munkát és nyújtott a más gazdasági ágakban dolgozókénál kisebb jövedelmet. A mezőgazdaság (1981-ben) körülbelül egyötödét birtokolta a nemzeti vagyonnak, s ennek több mint felét a termőföld értéke, fennmaradó részét az állóeszközök és a készletek jelentették.

A termelés szerkezete az állattenyésztés javára tolódott el. Az állattenyésztés gyorsabban fejlődött a növénytermelésnél és az 1990-es évtized fordulóján produktuma 2,5-szer több volt a 40 évvel előttinél. A növénytermelés volumene ugyanebben az időben kétszeresére gyarapodott.

A növénytermelésen belül a vezető ágazat – aránycsökkenése ellenére is – a gabonatermelés maradt. A II. világháború előttihez képest azonban a gabonaágazaton belül nőtt a kukorica, csökkent a rozs és zab termelési aránya. Az ipari növények termelése megnőtt, a kertészeti termékeké az 1938. évihez hasonló arányú volt 1990-ben.

Az állattenyésztésben nagyobb szerkezeti változások történtek, mint a növénytermelésben. Az abrakfogyasztó ágazatok (sertés és baromfi) súlya a hústermelés fokozása érdekében az 1938. évi 19%-ról 1990-re 40%-ra emelkedett. Így a szarvasmarha- és a sertéságazat korábbi azonos aránya a sertéstenyésztés javára tolódott el. A baromfitenyésztés produktuma megközelítette, egyes években meghaladta a szarvasmarháét, sőt 1995-ben még a sertését is.

Az állami gazdaságok, szövetkezetek tevékenységének sajátossága volt, hogy a növénytermelésen és állattenyésztésen kívül más termelőtevékenységet is folytattak. Ezek egy része szorosan az agrártermeléshez kapcsolódott, például a vetőmagvak előkészítése, a takarmánykeverés, a mezőgazdasági gépjavítás. Más részük kevésbé vagy egyáltalán nem, például a nyersanyagok feldolgozása, az élelmiszer-kereskedelem, mezőgazdasági és egyéb építkezések, ipari félkész- és késztermékek gyártása. Az 1970 körüli évektől fellendülő, a növényi és állati termékek termelésénél gyorsabban fejlődő tevékenységet kezdetben a szükség váltotta ki: a mezőgazdasági termelésben időszakosan foglalkoztatható munkaerő minél teljesebb lekötése és így jövedelmének javítása, a kedvezőtlen termőhelyeken gazdálkodó nagyüzemek bevételének növelése, a gépjavító és építőipari kapacitások hiánya, az ötletszerűen telepített élelmiszer-feldolgozók nagy távolsága. Később azonban mindinkább a mezőgazdaságnál kisebb tőkeigény és gyorsabb megtérülés, valamint a sokkalta kedvezőbb jövedelmezőség vált a növekedés mozgatójává. E tevékenységek méreteit jellemezte – az 1980-as évtized közepén –, hogy a nagyüzemi termelés teljes volumenének 40%-át adták, és különböző termék-előállító és szolgáltató, sokféle néven nevezett (nem mezőgazdasági, profilidegen, alaptevékenységen kívüli) tevékenységet foglaltak magukban. Több mint 300 ezer ember dolgozott itt. A nagyüzemek profilt bővítő törekvése egyben kritikája volt a gazdaságirányítás agrárpolitikájának, hiszen a már több ágazatában világszínvonalon álló mezőgazdasági termelés jövedelmezősége alacsonyabb volt, mint a többnyire alacsony szakmai felkészültséggel, nemegyszer kezdetleges termelőeszközökkel végzett ipari és egyéb tevékenység.

Napjainkra a növénytermelésen és az állattenyésztésen kívüli termelés a korábbi töredékére zsugorodott. Az átalakult állami gazdaságok és szövetkezetek szervezetéből {II-523.} elsőként a profilidegen termelési részlegek váltak le, vagy szűntek meg (megrendelés híján). Főként a gazdasági folyamat zavartalanságához elengedhetetlen gépjavító, takarmány- és vetőmag-előkészítő részlegek maradtak a mezőgazdaság szervezeti kereteiben.

A mezőgazdasági termelés szerkezeténél nagyobb mértékben változott a termelői összetétel. A század elején még nem volt ismert, a II. világháború előttről (1938-ról) azonban már tudjuk, hogy a különböző birtokméretű gazdaságok hányadrészét adták az agrártermelésnek. Ekkor a kisbirtokok, a 25 kat. hold (14 hektár) alattiak az össztermelés 55%-át, ezen belül a növényi termékek 51, az állatok és állati termékek 64%-át állították elő. A termelés egyötödét a 25–200 kat. hold, egynegyedét a 200 kat. holdon (115 hektáron) felüli nagybirtokok termelték. A kisbirtokok gazdasági súlya főleg az állattenyésztésben volt szembetűnő.

A II. világháború utáni földosztás eredményeképp a termelés fő szereplői a földhöz juttatottak lettek. 1949-ben az állami és szövetkezeti gazdaságok a termelés elenyésző hányadát (mindössze 4%-át) adták. A további 96% az egyéni gazdaságokból került ki. Ez utóbbiból 82%-ot a kistermelők, 14%-ot az akkor tőkés gazdaságoknak nevezettek állítottak elő.

A szövetkezeti szervezés 1961. évi befejezéséig a mezőgazdasági összes kibocsátás nagyobbik hányada a kistermelőktől (háztáji, kisegítő és egyéni gazdaságokból) származott. Ezt követően a nagyüzemek javára billent a mérleg, kétharmad-egyharmad arányban osztoztak az állami és szövetkezeti gazdaságok, illetve a kistermelők a bruttó termelés értékében. Az anyagfelhasználással csökkentett nettó termelést tekintve a kistermelői részesedés ennél lényegesen magasabb volt, 50% körüli, a nagyüzemek anyagigényesebb és kevesebb emberi munkát felhasználó technológiája és termelési szerkezete következtében. A nagyüzemek és a kisüzemek közötti termelési és árukapcsolatok, az anyagigényes nagyüzemi és kézi munkaigényes kisüzemi termelés az egyes ágazatokban tartósan eltérő arányokhoz vezetett. A kalászosokat szinte kizárólag a nagyüzemekben termelték meg és meghatározó szerepük volt a kukorica, a szarvasmarha-ágazatban is. A kertészeti termékek zöme viszont a kisüzemekből került ki és a sertéságazatban is nagyobb volt részesedésük a nagyüzeminél. Az 1990-es évek első felében a nagyüzemi arány az összes kibocsátásból – a kistermelés és a magántermelés javára – évről évre csökkent.

Jövőnk.info

Olvasói levél a meggyőződésről

Nincsenek jó írók. Olyan írók vannak, akik képesek elhitetni magukról, hogy jók. Én nem ilyen vagyok. Olyan emberek vannak, akik az életükbe beáramló dolgok alapján önmagukban különbséget tesznek jó és rossz között, majd ezeket a megállapításokat önmagukon kívülre is érvényesnek tekintik.

„Gondolkodom, tehát vagyok…”- állította Descartes, és próbálta bizonyítani, legalább ezen egy kijelentése biztos igazát. Számomra megkérdőjelezhető, hogy a bennünk kavargó gondolatokat mennyire tulajdoníthatjuk magunkénak, hiszen ténymegállapításainkat legtöbbször a körülöttünk levő világból nyerjük. Tehát ez alapján jogosan feltételezhetnénk inkább: apám gondolta, tehát létezik, tanárom gondolta, tehát létezik. Sokszor viszont apám és a tanárom nem ugyanazokat a ténymegállapításokat vetítette ki a világra, más-más dolgokat színeztek ki feketére és fehérre. A meggyőződéseik külön-külön elfogadhatóak voltak számunkra, az elménkben összekavarodva viszont gyakran harcban állhatnak egymással. Aki viszont a megállapításokat egy időben próbálja hitelesíteni önmagában, azokban a jó és rossz közötti vékony határvonal gyakran összemosódik. Ezen vonal elmosódása viszont kényelmetlen helyzetet szül, az igazság érzetének hiánya instabilitást eredményez, a bizonytalanságból fakadó céltalanság pedig sebezhető lelket. 

Éppen ezért szinte minden ember igyekszik élesen körbehatárolni gondolatait, különbséget tenni jó és rossz között, és élete folyamán minden pillanatban azon küzd, hogy ezek a körvonalak megállják a helyüket önmagukban, és igazak legyenek a környezetüket vizsgálva is. Elvárjuk a világtól és a többi szembe jövő lélektől, hogy ami bennük kering, fedje azt, ami bennünk ékesen kirajzolódott az elmúlt évek alatt. Beszűkült módon mindig a saját a rajzolatunkat tekintjük a valóság és az igazság alapjának, minden más ábrázolás a miénkre helyezve tűnik csúnyának vagy esztétikusnak, tehát jónak vagy rossznak. Mások meggyőződéseinek mindig a sajátjainkhoz kell idomulnia, csak azoknak tükrében válhatnak valamilyenné. Az emberi agy képtelen tiszta lapon értelmezni mások belső világát, ha viszont képes is lenne, a rá kivetült forma, érdektelen lenne és üres. Ugyanígy, ha egy közös lapon, vagy tételezzük fel, egy közös agyban próbálnánk értelmezni a világegyetem összes vágyát, érzését és gondolatát, határvonalat akkor sem találnánk, egyszerre lenne igaz és hamis, jó és rossz, helyes és helytelen minden.

Tehát ha a bennünk létező érzelem- és gondolattömeg nem nyer formát, áttetszővé válunk, a valóság képtelen reakcióba lépni velünk, formálni önmagát. Ezért rá vagyunk kényszerítve, hogy törekedjünk a belső világunk harmóniájának megteremtésére, a környezetünkkel való egymáshoz idomítására, mert különben a szembejövő lelkek éles vonalai pengeként fogják darabokra hasítani életünk vásznát. Mindettől függetlenül a magunkban gondosan elrendezett mintákról eltökélten azt gondolni, hogy egyetemes értelemben véve igazak vagy hamisak, jók vagy rosszak, helyesek vagy helytelenek, a bennem kavargó megfoghatatlan valamik mentén ostobaság…

Kiss Dániel - üdvözlettel, egy lelkes olvasójuk

Észak-Donbassz mai napja

Egy egészen frissen közölt adat szerint ma a luhasnszki piacot ért valcmanista latortüzér-támadásnak húsz halottja van. Valamennyien civilek. A súlyos sérültek száma 26.

De a Dél-donbasszi katasztrofális vereségük miatti dühüket rázúditották a Luhanszk-környéki településekre.

Szlavjanszk vasútállomásánál ma milicisták rajtaütöttek a megszálló horda egy csoportján. A meglepett latroknak esélyük sem volt. Beszámolók szerint tucatni múlhatott ki dicstelen módon.

Rodakovo mellett is kilehelte a páráját néhány zsoldos egy útszli lövöldözésben. Itt egy milicista súlyosan megsebesült.

Popasznajánál latortüzérség munkálkodott éppen, amikor lecsapott rájuk a végzet. Három löveg személyzetét kaszálták le a milicisták, majd egy “Ural” – teherautót kölcsönvéve távoztak.

Bogorogyicsan felől Luhanszk irányába tartott a óvatlan BMP, megrakva zsiványokkal. Két PRG-találat érte egyszerre. A milicisták nem foglalkoztak a létszámellenőrzéssel.

A Valcman – latrok a tegnapi repülőgéplelövés utáni ijedelmet kihasználva, ma felküldtek egy AN-26-ost. Megúszta.

Vidnojénál és Avgyejevkánál latortüzérsségi gránátok okoztak riadalmat, de nagyobb kárt szerencsére nem.

A Dél – Donbassz hiénamentesitése után kezd a harcok szintere áttevődni Északra, Luhanszk-körzetébe,. Donyecknek egyelőre közelébe sem mer szagolni Nyalókakirály zsoldoshordája, mert ott azért nagyon komoly DNR-erők sorakoztak fel.

A Szaur-Mogilján fészkelő miliciatüzérség pedig ma már munkanélküliségre panaszkodott.

http://balrad.wordpress.com/2014/07/18/eszak-donbassz-mai-napja-2/

Megsemmisült a déli offenzíva

A donbasszi népi milícia eddigi legnagyobb győzelmét aratta az elmúlt napokban. A győzelemhez remek stratégiai érzék, sok áldozat és nem kevesebb vakmerőség kellett. A kivívott győzelemhez kellett azonban a kijevi vezetés makacssága, önteltsége, elbizakodottsága. Nézzük sorban az eseményeket.

Porosenko, a kijevi junta elnöke június 21-én egyoldalú tűzszünetet léptetett életbe. A kijevi vezetés próbálta a tűzszünetet mint békülési lépést tálalni. Ezzel szemben az ukrán katonaság tovább folytatta a megtorló intézkedéseknek nevezett katonai csapásokat. Több falut ért rakéta- illetve tüzérségi támadás. Ekkor már Putyin elnök felszólította a kijevi elnököt, hogy kezdjen tárgyalásokat a milíciával. Majd két nap múlva Putyin nyomatékosította felszólítását, Merkel kancellárnő pedig telefonon szó szerint utasította Porosenko elnököt, hogy azonnal kezdjen tárgyalásokat a donbasszi vezetéssel. A kijevi vezetés figyelmen kívül hagyva a mérsékelt vezetők felszólításait tovább folytatta a csapásokat. A tűzszünet valójában arra terjedt ki, hogy az ukrán hadsereg leállította a támadó hadmozdulatokat, csak állóháborút vívott, de azt tüzérséggel, rakétás egységekkel, repülőgépes bombázásokkal. Ez a konokság lett a mostani déli hadseregtörzs veszte.

A donbasszi vezetés pillanatok alatt kiismerte Porosenko elnök és társasága viselkedését. Tudták, hogy elbizakodottak, gőgösek, nagyképűek, és erre alapozták az egész felépített hadmozdulatukat. Innentől kezdve nem is próbáltak tárgyalni, hanem felkészültek a cselre, amely a mostani, nem sorsdöntő, de nagy jelentőségű győzelmet elősegítette. Nagy mennyiségű fegyvert és lőszert, élelmiszert rejtettek el a városokban, a rendelkezésükre álló haditechnikát pedig úgy mozgatták, hogy azt lássa az ukrán hadsereg, a donbassziak felkészülnek arra, hogy körmük szakadtáig védeni fogják az ütközőzónaként funkcionáló határvárosokat. Az ukránok tüzérséget telepítettek, ezek védelmét kiépítették, harckocsikat, gyalogsági páncélozott járművek tömkelegét sorakoztatták fel, és úgy gondolták, a két határvárosban felőrlik a védelmet, és elfoglalják a városokat; mire végeznek, alig marad milicista, az ágyútűzben és bombázásban feláldozzák magukat.

A másik hadművelet éppen ezért kevésbé előkészített volt a részükről, de ide is rengeteg lőszert és fegyvert hordtak össze. Ez volt a offenzíva déli része. Ennek elsődleges célja az lett volna, hogy deszantosok és gépesített lövészek nagy ütemben előretörve visszafoglalják a nagyjából 80-100 kilométer hosszú határsávot. Arra alapoztak, hogy a milícia erőit Szlavjanszkban és Kramatorszkban vonja össze. Ennek pont az ellenkezője történt, a milícia szinte semmilyen védelmet nem épített ki ezekben a városokban. Három napig állta a milícia a tüzérségi tüzet. Eközben sorban jelentek meg az interneten a veszteségekről szóló álhírek, a milícia kevés emberéről, a sok sebesülésről szóló hírek, legfőképpen az ukrán haderő félrevezetésére. Aztán 7 nap múlva a milícia bejelentette, képtelen tovább tartani a városokat. Minden komoly technikát kivontak már előzőleg, a kivonulás fedezésére pedig direkt elbaltázott ellenlökéseket hajtottak végre, hogy az ellenség elbizakodottságát növeljék. Ezekben az önfeláldozó, elterelő hadműveletekben igazi hősök születtek, akik csak a figyelem eltereléséért áldozták az életüket. Készen állt a csapda, és az ukrán hadsereg minden épeszű veszélyérzet nélkül sétált bele.

Az ukrán hadsereg a következő alapvető és nagy hibákat követte el:

1, Első sorban arra alapozott, hogy korlátlan légi fölénye van a terület felett, és bármilyen nagyobb csapatmozgást meg tud akadályozni.
2, Abban bízott, hogy a milícia kevés emberből áll, amely nem folyamatosan bevethető teljes létszámban, így képtelen lesz ellenállni a gyors, erősen páncélozott gyalogságnak.
3, A térség körbekerítésével állandóan megosztják a milíciát, amely a védekezésre rendezkedik be, és nem lesz képes támadó manőverek végrehajtására.
4, Az ukrán hadsereg nem volt felkészülve arra, hogy a milícia milyen mennyiségű zsákmányolt harcjárművet tud megjavítani rövid idő alatt és hadrendbe állítani. Semmiféle adatuk nem volt arról, hogy az ellenállás mekkora páncélos erővel fog védekezni. Így arra sem számítottak, hogy bármi fennakadást okozhat a páncélosok az előretörésben.
5, nem számoltak azzal, hogy a milícia mekkora tüzérséggel rendelkezik. Fogalmuk sem volt róla, hogy mit foglaltak le a laktanyákban, amelyek átálltak a felkelők oldalára. Sem a rakétás egységekről, sem a tüzérségről, illetve páncéltörő képességről nem volt információjuk.
6, nem vették figyelembe azt, hogy a déli műveletek egy igen keskeny területen haladnak keresztül, tartalékaik hosszú és vékonyka utánpótlási útvonalakon haladnak.
7, végül nem vették figyelembe, nem keresték az összefüggéseket arra, hogy a milícia milyen jellegű hadmozdulatokat hajtott végre.

Ezek összessége vezetett ahhoz, hogy az ukrán hadsereg több ezer katonáját elvesztette. Északon a milícia feladja a városokat, és ezzel előre kiszámíthatóan egy hetet nyernek. A városok nagy ukrán erőket kötnek le. Ezzel szemben nagyon felkészültek arra, hogy melyek azok a célok, amit az ukránok gyorsan el akarnak majd érni. Ez a donyecki és a luganszki reptér, ahol mindkét helyen komoly ukrán erő rekedt bent. A másik, hogy dél felől mielőbb lezárják a határvonalat. Ahelyett, hogy a milícia állandó és körkörös védekezésre állt volna be, célirányosan ezekre a területekre koncentrálva helyezte el csapatait. Így az előretörő csapatoknak nem a szétszórt védelmi állások között kellett előretörni, hanem komolyan kiépített többlépcsős sávos védelembe futottak bele.

Az ukránok jelentése a saját veszteségeikről.

A milícia 8-án feladja a városokat, és látványos menekülésbe kezd. Eközben délen is beengedik az ukránokat mélyen hatolni a határvonal mentén. Aztán 9-én elszabadul a pokol. A beásott és jól elrejtett déli orosz tüzérség megkezdi működését. Folyamatos tüzet zúdítanak az előretörő páncélos egységekre, önjáró lövegekre, az MLRS rakétás egységek komplett csapatösszevonásokat semmisítenek meg. A déli hadszíntér pillanatok alatt mészárszékké változik.

Piros: ukrán, zöld: milícia.

Északon eközben a feladott városokban előkerülnek az elrejtett fegyverek, páncéltörők, a városok minden pontján harcok dúlnak. A Luganszktól délkeleti irányban fekvő reptér irányába folytatott előretörés szintén vérfürdővé válik, amikor 10-én az orosz ágyúk elkezdenek dolgozni. Folyamatosan lövik a repteret és az odavezető utakat. A hadsereg a reptér környékét igyekszik bombázni, teljesen feleslegesen. Amikor beljebb merészkednek a tüzérséget támadni, a gépeket sorban lelövik. Meghozta gyümölcsét az is, hogy a milícia kiiktatta a légtérfelügyeletet a légvédelmi bázis lerombolásával, ugyanis a saját Szu-25 gépük is komoly veszteségeket okozott az ellenséges tankok között. Luganszktól keletre Mikolaivka faluban elakad az ukrán előretörés. Nyugati oldalon hatalmas harcok árán átverekszik magukat Olekszandrivszk falun, és megindulnak déli irányba bekeríteni a várost. 10-én kapja meg az első tüzérségi csapásokat és légicsapást az ukrán harckocsi ék. Aznap 9 harckocsi marad a mezőkön, a gyalogságnak Grad rakétacsapásokat, és tüzérségi csapásokat kell elszenvednie. Ezen kívül romhalmazzá lövik a repteret is. Onnan már nem nagyon kell kimenteni senkit. A luganszki reptéren két ezred szorult be, nagy részük mára halott. Ez az egyetlen cél, amelyet az ukrán hadsereg még nem adott fel, hogy elérje a repteret. Egyedül itt tudtak áttörést elérni, de elkezdték a csapatok kivonását, és mára csak páncélosokkal próbáltak célt elérni, eddig eredménytelenül.

Piros: ukrán, zöld: milícia.

Délen a donyecki reptér elérése lett volna az egyik cél. A csapatok meg sem tudták közelíteni a repteret. Itt nagyon sokan adták meg magukat, mikor a milícia ágyúkkal kezdte lövetni a repteret. Amikor a hadsereg megpróbált felvonulni és éket alkotni a támadáshoz, folyamatosan ágyútűzbe kerültek. 10-én aztán kezdtek befutni a déli oldal parancsnokaihoz az első rossz hírek. Egyre több egység semmisült meg. A milícia nem Donyecknél akarta lezárni a déli földnyelvet, ahogy azt az ukrán hadvezetés gondolta (arra az esetre, ha valami gond lenne az offenzívával, vagy orosz segítséget kapnának), hanem sokkal keletebbre, ahol a legkeskenyebb a zsák alakú terület. A milícia három napos kegyetlen harcokkal, lezárták a területet, és a rakétás egységek felmorzsolták a bent rekedt csapatokat. Rengeteg tankot, BMP-t hagytak hátra, mert rájöttek, hogy túl nagy célpontok, az orosz tüzérség minden megmozduló járműre azonnal tüzet nyitott. Néhány tank árkokban, vízrendszerekben próbált meg kijutni. Gyalogosan a legnagyobb az esély. Mára már összecsapások nincsenek, az ukránok minden lehetséges módon igyekeznek kimenekülni a zsákból. Helikopteres mentés szóba sem jöhet, repterük nincs.

16-ára az ukrán hadsereg elvesztette a kezdeményező képességét, és már csak sodródik az eseményekkel.

Körülmények, amelyek segítik a milíciát:

1, a milícia nagyobb létszámban van mint amire becsülték. Ennek ellenére az ukrán hadsereg többszörös emberfölényben volt. Azonban a milícia oldalán sokkal nagyobb a harci tapasztalat, sokkal jobb a morál, és nagyobb a helyismeret is.
2, a milícia fő ereje a várakozásokkal szemben a tüzérség lett. A milícia tüzérsége hatalmas eszköz- és gyalogsági veszteségeket okozott.
3, hatalmas meglepetést okozott a milícia "légierője", az a Szu-25 ös gép, amely ukrán jelzésekkel jelent meg, majd lőtt ki számtalan harcjárművet.
4, a milícia rendkívül nagyszámú páncéltörővel rendelkezik, mind tüzérséggel, mind rakétával. A tankok nagy részét merész gyalogsági akciókban, kézi páncéltörőkkel lőtték ki.
5, a milícia sokkal hatékonyabb és modernebb harcmodort alkalmazott. A nagy nehezen mozgó tömbök helyett gyorsan mozgó kisebb, de nagy tűzerővel felszerelt egységeket mozgatott. A győzelmek miatt sokkal jobb a morál mint az ukránok közt.
6, a milícia kommunikációja magasan jobb, mint a hadseregé. A milícia szakemberi szerint az ukránok veszteségének 20, de akár 30 százaléka a rossz kommunikációra vezethető vissza. Volt rá eset, hogy ukrán Szu-25 csapásmérő repülő a saját tankjait lőtte, mert nem tudta, ki hol helyezkedik el.
7, a milícia területén felállított KGB egységek rendkívül hatékonyan dolgoztak, és felszámoltak minden ukrán felderítő egységet, így az ukránok semmiféle adatokkal nem rendelkeztek a támadás előtt.

Most a milícia próbálja learatni a gyümölcsét a helytállásnak. Folyamatosan tűz alatt tartják a menekülő egységeket. Gyorsan mozgó egységek vadásszák a menekülő katonákat, gyűjtik be az elhagyott fegyverzetet - folyik a hajtóvadászat. A legnagyobb eredmény mégis az, hogy a milícia képes volt életben maradni olyan körülmények közt, amikor két hétig egy teljes összefegyvernemi offenzíva nyomása alatt állt. Még egy-két nap, és Kijevben felelősöket keresnek, fejek fognak hullani. A másik nagy eredmény, hogy a terület kitisztítása után a milícia immár stabilan 200 kilométer hosszú orosz határvonallal rendelkezik. Az ukránok elvesztették a légi fölényt.

http://www.hidfo.net/2014/07/18/megsemmisult-deli-offenziva

Az illegitim ukrán vezetés már eljátszotta a hitelességét

Moszkva nem veszi át a Boeing „fekete dobozait” írja a a hungarian.ruvr.ru, Szergej Lavrov orosz külügyminiszter a Rosszija-24 tv-csatornának adott interjúban nyilatkozott erről. Szavai szerint ez az ICAO (Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet), Ukrajna és azon államok ügye, amelyeknek polgárai utaztak a repülőgép fedélzetén. A miniszter megjegyezte, hogy Oroszország kész logisztikai segítséget nyújtani a baleset kivizsgálásában.
Mint ismeretes a milícia, már két “fekete dobozt” megtalált, ezeket Moszkvának akarta átadni. Azonban a kijevi banditák ezt másként gondolják. Ugyanis Kijev ragaszkodik ahhoz, hogy a repülési adatrögzítőket feltétlenül Ukrajnában vizsgálják meg.

Ismerve cion-fasiszta ukrán vezetés gátlástalanul hazug és gyakorta inkorrekt módszereit az ügyek intézésében, semmi garancia nincs arra, hogy ezúttal nem hamisítanak, vagy semmisítenek meg bizonyítékokat, főként a rájuk nézve dehonesztáló bizonyítékokat.
Nyilvánvaló, hogy a milícia épp ezért akarta szavahihető Moszkvának átadni ezeket. Így azonban a feltételezhető, hogy a máris véleményt formáló alkoholista pünkösdi király és csapata gondoskodik arról, még mielőtt bármelyik nemzetközi szervezetet a bizonyítékok közelébe engedné, hogy csak azok megmaradjanak meg, amelyekkel az illegitim ukrán vezetés az előre, bizonyítékok nélkül kialakított véleményét pontosabban ítéletét megmagyarázhatja.

Ez már csak azért is érdekes lehet, mert, mint hírlik a “fehérházi” csahos is visszavett a tempóból. S könnyen lehet, hogy a biztosra vett biankó ígértek és egyetértő nyilatkozatok ideje lejáróban van. S még a végén hoppon marad a galíciai had.
Már pedig ez látványos fejlemény lenne, hiszen amíg Washington teljes körű (anyagi, katonai, politikai) támogatásában biztosak voltak, magasról tettek ENSZ-re, EBESZ-re, nemzetközi visszhangra, de még az óvatos eu-s intelmekre is.

Ha fordul a világ, remélhetően a népharag megadja, amit érdemelnek.
Bár ez nem ma lesz. Meg addig talán ki is józanodik egy-egy rövid időkre az oligarcha főnök, és akkor szót válthatnak a fejével a gazdik.

Szász Gerda

A (második) lezuhant maláj utasszállító gép rejtélye

A mostanság rejtélyes körülmények közt „véletlenül” lezuhant maláj gépek körül úgy tűnik, van jó néhány figyelmen kívül hagyott, vagy titkolni próbált tény.

Az „összetévesztős” teória
Az “elnöki géppel” való összetévesztés teória miszerint az ukránok összetévesztették a maláj utasszállítót a Putyin elnököt szállító géppel, meglátásunk szerint elég gyenge lábakon áll. Ugyanis a két gép bő félórás eltéréssel volt ugyanabban a szeletben. (Az elnöki gép moszkvai idő szerint 16:21-kor, a Boeing pedig 15:44-kor volt ott.)
Azt is eléggé valószínűtlennek tartjuk, hogy Putyin elnök, vagy a személyzete szándékosan háborús zóna fölé vigye az elnöki gépet. Ez nem csak nem életszerű, de orbitális ostobaság és felelőtlenség lenne. Azt pedig kizártnak tartjuk, hogy Putyin gépét szánt szándékkal bárki is háborús zóna fölé merné irányítani.
Ráadásul mivel a földről ilyen magasságban csak radar vezérlésű rakétával támadható ezért feltételezzük, ha akarják, igen könnyen tudják azonosítani a gépet. Különösen, hogy, mint kiderült a kijevi repülésirányítás követte és figyelte saját irányító rendszerén a maláj gépet.
Ha meg a levegőből érte támadás akkor is egészen bizonyos, hogy be tudták azonosítani,(talán még szabad szemmel is) Mindenesetre sem a rádiója, sem a radarja nem volt kikapcsolva, (hiszen az feltűnt volna a kijevi repülés irányításnak, mint ahogyan az eltűnését is azonnal észlelték), tehát az is folyamatosan adott azonosító jeleket a gépről.
Még azt sem sikerült megállapítani, hogy a földről indított rakéta okozta-e a gép lezuhanását, vagy a levegőben indított támadás.

Letérés a korábbi “légifolyosóról”
Ennek a repülőgépnek a pár nappal korábbi repülési útvonala is olyan eltérést útirány módosítást mutat, ami a nem szakember számára érthetetlen, de legalábbis kérdéseket vet fel. (Noha a hagyományos légifolyosós rendszert 2009-óta GPS-alapú forgalomrendezés váltotta fel, azért mi is ezt a jól ismert kifejezést használjuk, annál is inkább mert lényegében helytálló)
Ez a járat minden nap repül közel ezen az útvonalon, így hát több napra vonatkozóan sorban visszanéztük a járat útvonalát, és 17-ét megelőzően mindig legfeljebb az Azovi-tengert felső harmadának aljánál metsző, vagy még lejjebbi útvonallal hagyta el a gép az ukrán légteret. Sosem tett ekkora kitérőt jóval az Azovi-tenger feletti területek felé.
Hogy jobban értsük, az Azovi-tenger felső harmadának partján terül el Berdyans’k, nagyjából e felett repülhetett el, előző napi útvonalán a gép, innen még feljebb található Mariupol is, melynek neve talán ismerősebben cseng. A radarról való eltűnés helye légvonalban még további jó 200 km-rel feljebb található a megelőző napok útvonalától.
Sőt volt olyan nap is, július 12-e, amikor az Azovi-tenger felett egyáltalán nem is vezetett a gép útvonala.
Ha eddig nem kerülték el az utasszállító gépek a háborús övezet feletti légteret, az szándékos, megengedhetetlen felelőtlenség volt bármely repülésirányítótól, légitársaságtól. Akikről ekkora hozzá nem értést nem csakhogy nem feltételezünk, de nem is hiszünk el. Bár a nemzetközi légiirányítás már jóval korábban behatárolta azokat a területeket, melyek felett az átrepülést nem javasolják, vagy kifejezetten tiltják. Ilyen tilalmi zóna pl. a Krím-félsziget feletti szelvény, valamint nem javasolt útvonal a Donbasz feletti légtér sem, s ez március vége óta van érvényben és folyamatosan frissül. Ennek ellenére vannak olyan légitársaságok akik ezt valamiért nem tartották be. Elmondható, hogy a maláj gépnek tulajdonképpen semmi keresni valója sem lett volna a Donbasz felett, már ha a légitársaság betartotta volna a biztonsági előírásokat. Ha csak nem szándékosan irányították oda.

Szándékos ürügygyártás, repülési tilalom „elfelejtése”?
Ha pedig a valószínűbb szándékosságról van szó – ami különben nem egyedi eset sajnos a repüléstörténetben – akkor azt kell hinni, hogy annak célja provokáció, egy újabb ürügygyártás volt, valószínűsíthetően a valódi terroristák, az amerikai és az illegitim kijevi vezetés részéről.

Ez annál is inkább elképzelhető, mivel az eddigi provokációik kudarcot vallottak.
Ráadásul az EU több tagországa is erősen vonakodik szankciókat elfogadni Moszkvával szemben, hát még háborús konfliktusba kerülni az vele – amúgy okkal és teljesen jogosan. A szándékos ürügygyártást alátámasztja, az azonnali, a minden valós alapot és bizonyítékot nélkülöző cionista fröcsögés az amerikai és a puccsista ukrán politika részéről. Ne feledjük, a fekete dobozokat még nem találták meg, amikor ők már bizonyított tényként kürtölték a világba az elhitetni akart teóriájukat. Szíria esetében az USA pontosan ezt csinálta, amikor NATO beavatkozást akart Szíria lerohanására, akkor azt híresztelte el, hogy a zsoldosai által bevetett vegyi anyagokat a kormány alkalmazta. Hogy ne is említsük a hasonló fiaskóit, Irakban, Iránban, Líbiában, Ruandában, stb.
Az USA-ban a mainstream média Putyint és Oroszországot máris nyíltan terrorizmussal vádolja. (a terrorista vádolja terrorizmussal az áldozatot – ez tipikus) Az ukrán illegitim vezetés pedig már napok óta azzal a rémhírrel riogatja az ukrán lakosságot, hogy az oroszok bevonultak a Donbasz területére és hamarosan Kijevet is elfoglalják. Ez természetesen ugyanolyan szemenszedett hazugság, mint minden amivel, a minden hírtől elzárt ukrán hétköznapi embereket és a világot etetik lassan egy éve, amit maguk sem hisznek el, annál is inkább, mert pontosan tudják, hogy mi mindenben és mekkorát hazudnak mindenkinek.
Persze amíg azt hazudják, amit a színfalak mögé bújó finanszírozó érdekeltek akarnak, addig senki nem kíváncsi az igazságra, senki sem akar cáfolatot hallani. Az igazság kimondása ez esetben nem csupán magyarázkodásra késztető kellemetlenséget, de terveik kisiklását is eredményezheti.
Megjegyezem, most hogy már megvan a terveik szerint ürügy, azonnal be tudták vezetni és tartatni a térség fölött a repülési tilalmat.

Vissza a kályhához…
Július 8-ától végig nézve az útvonalakat az tapasztaltuk főként 17-éhez közeledve, hogy a gép útvonala egyre feljebb, egyre beljebb került a Donbasz területére, csak találgathatjuk ennek az okát. Vihar? Valamilyen légköri esemény? Külső szemlélőként nem találtunk sem okot, sem magyarázatot.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Ha csak nem irányították át, terelték el a korábbi útvonalról valamilyen más, számunkra ismeretlen és érthetetlen okból.
Maradt az egyetlen eddig jól bevált módszer, nézzük meg profitálhatott-e ebből valaki, ha igen, akkor ki? Nézzük meg ki-kik mikor, hogyan reagáltak az tragédiára?
Nos így jutottunk el a fenti lehetséges alternatívákhoz.
Vagyis, ha szándékosságot feltételezünk, akkor sem Új-Oroszország, sem Oroszország nem jöhet szóba. Az ő esetükben legfeljebb csak véletlen baleset lenne elképzelhető, mert semmilyen hasznuk nem származott belőle. Azonban Oroszország már hivatalosan, szakértőkkel bizonyította, hogy nincs közük a gép katasztrófához, (és a véletlen sem jöhet szóba, mivel nem repültek gépeik abban a térségben, és a szárazföldről sem indult semmiféle rakéta). Új-Oroszország sem ismerte el, hogy felelőssége lenne a légi szerencsétlenségben, katonai szakértők szerint pedig jelenleg nincsenek alkalmas eszközeik arra, hogy a szárazföldről indított rakétával ilyen magasságban szedjenek le gépet. Ugyanakkor egy közösségi oldalon olyan pletyka, kapott lábra, miszerint a kozákok lehettek, ezek azonban nem szakértői és főként nem hivatalos vélemények. Pontosan azt sem tudni kik terjesztik őket. Hogy miért, arra volna tippünk.

Tehát kinek az érdeke?
A pünkösdi király – természetesen ezúttal is ittas állapotban – az esetet követő alig egy órán belül reagált, illetve már vagy egy hete „készíti elő talajt”azaz démonizálja Oroszországot, ezt már említettük, azt viszont nem emeltük ki, hogy azon kívül, hogy az oroszokat vádolta meg rögvest, máris azt követelte, hogy a NATO ugorjon háborúba és támadja meg Oroszországot.
Az igen hasonló tartalmú amerikai reakciót is természetesen közöltük.
A fő bűnös, azaz a felbujtó, kiagyaló és finanszírozó, akinek leginkább érdeke, hogy végre ki lehessen robbantani a III. Világháborút, és tűkön ülve várja az ürügyet, hogy csicskásai lerohanhassák Oroszországot, akiknek magához az orosz etnikai tisztogatáshoz, Ukrajna orosztalanításához is komoly üzleti érdeke fűződik természetesen lapul, mint az a bizonyos a fűben, és a csahosaival intézteti a piszkos munkát.

Egy kis analógia: a cikk elején említett másik, közelmúltban lezuhant maláj gép esetéből valami csoda folytán a Rothschild birodalom húzott hasznot, (a négy kínai szakember és találmány-tulajdonos egyszerre történő halálából) persze teljesen „véletlenül”. Ezzel az üggyel akkor nem foglalkoztunk, hiszen sokan megtették helyettünk. De ugyebár egy maláj gép rejtélyes lezuhanása sem valószínű hogy a véletlen műve, na de kettő, gyors egymásutánban? Szegény maláj gépekre rá jár a rúd? Nem hisszük.
Azt mondják, ha a tetőről leesik egy tégla, amikor épp ott vagy, lehet véletlen, ám ha újra meg újra leesik, akkor azt valaki dobálja.

Attól tartunk ezekkel a gondolatokkal nem vagyunk egyedül.
Ki tudja, talán hamarosan megtudjuk, hiszen ahogy mottónk is tartja: „Minden kiderül, csak idő kérése”

Legfrissebb hírek szerint noha a milicisták próbálnak összeszedni minden lehetséges nyomot, bizonyítékot, eközben a szerencsétlenség területéről robbanások hallhatók, ami a Grad renszéhez hasonlít, így viszont megsemmisülhetne a bizonyítékok és a nyomok.

Arató Péter

Már több, mint egy napja lelőtték a Malaysian Airlines Boeing-777-es gépét, de már elárasztották a portálokat az idiótábbnál idiótább cikkek. Egy ilyen magyar portálon már arról írtak, hogy a NATO felderítőeszközökkel látta el a gépet és ezért lőtték le. A konspirációs teóriák tömkelege lát napvilágot óráról-órára. De ne is ragozzuk tovább! Egy szóval agyhalottakból sok van és véleményt is mondanak, sajnos.
A nemzetközi sajtó is bűnöst keres, de az igazi bűnös nem ukrán vagy szeparatista orosz, hanem maláj. Miért is?
A légitársaságok üzleti, pénzügyi alapokon működnek. Mindent a gazdaságosság határoz meg. Ezért terjedtek és törtek előre a kéthajtóműves gépek a négyhajtóművesekkel ellenben.
Kisebb, gyorsabb és üzemanyagtakarékosabb gépek előretörése jellemzi a piacot.
Azonban egy járat útvonalát is a gazdaságosság határozza meg. Két pont között az a távolság a jó, ami a legrövidebb. Példának okáért. Ha egy gép 30 perccel többet repül, akkor többet is fogyaszt a nagyobb távolság leküzdésének okán. Ha egy repülőnek ez egy adott járaton 5000 dollár plusz költséget okoz, akkor ez egy héten 35000, egy hónapban 150000, egy évben pedig megközelítőleg 1825000 dollár. Magyarán, ha a lelőtt gép útvonala ott volt a legrövidebb, ahol repült és ennyit spóroltak rajta, akkor egyszerűen üzleti, pénzügyi okok miatt repült arra. Tette azt annak ellenére, hogy választhatott volna más útvonalat a légitársaság biztonsági okok miatt. De ezt finoman szólva ritkán szokták, nagyon titkán.
Minden nap repülnek Afganisztán, Pakisztán tálib területei, Gáza felett, Szíria felett is. Szíria felett leginkább a Libanoni Middle East légitársaság repül a legtöbbet. Mostanában ügyelnek azonban az iraki légtérben, ahol csak a szunita szélsőségesek által nem ellenőrzött területek felett folyik főleg a légiforgalom. Itt vezetik el Abu Dhabi és Dubai gigantikus légiforgalmát is.
Ukrajna kapcsán lett volna lehetőség a Malaysian légitársaságnál azt mondani, hogy másik útvonalon működtetjük a járatunkat és nem küldjük Ukrajna felé. Azonban itt nem a biztonság, hanem a pénz döntött.
Azonban mihelyt tegnap a baleset híre megjelent pánikszerűen húzta le arról az útvonalról szinte minden légitársaság a gépeit. A Lufthansa, az Air India és mindenki más gyorsan eltűzött az ukrán légtérből. Kijev-Odessa vonal és az orosz határ között megszűnt a légiközlekedés. Másnapra teljesen átrendeződött az európai légtérben a járatok iránya is. Hasonlóvá vált a helyzet, mint 1999-ben Koszovó NATO támadása esetén.

A másnapi Amsterdam-Kuala Lumpur járat útvonala

 A helyzet magyarán erőteljesen megváltozott. Persze eszmélt a maláj légitársaság is, mert az Amsterdam-Kulala Lumpur útvonalon közlekedő gép a tragédiát követő napon már Magyarország felett húzott el, pontosabban a Sajó völgye felett. És átszabták a londoni járatukat is, amely szintén erre repült. A London-Kuala Lumpur járat is korábban Ukrajna felett repült el. A magyar légtér forgalma a katasztrófa másnapján is jól érezhetően nőtt az útvonalak átszabása miatt.
A maláj légitársaság spórolni akart az útvonallal, de az biztos, hogy rajtavesztek. Ebben az évben ez már a második katasztrófa, a pekingi járatuk eltűnése után. Szakértők szerint ez a katasztrófa betette a kaput és egy év múlva a légitársaság megszűnik az elszenvedett katasztrófák miatt. Egy szóval a pénz okozta a katasztrófát, a gazdasági racionalitás megelőzte a politikai-katonai biztonságot. Ez okozta a gép vesztét, a rakéta, ami eltalálta csak a hab volt a tortán és teljesen mindegy, hogy ki lőtte ki.

Makkai Péter

A pénz áldozatai:

Az ukrán biztonsági szolgálat (SZBU) “fabrikálta” azt a hangfelvételt, amely állítólag azt bizonyítja, hogy a délkelet-ukrajnai felkelők lőtték le a maláj utasszállítót – mondta Oleh Carjov ukrán szakadár politikus pénteken a Rosszija 24 állami hírtelevízióban.

A hírtévé adásában lejátszották annak a hangfelvételnek egy részletét, amely az SZBU honlapjára előző este került fel. A felvételt tartalmazó video feliratozása szerint a szakadár fegyveresek egy parancsnoka az orosz katonai hírszerzés igazgatójának jelentett. Azt állította, egy kozák egységük lelőtt egy polgári repülőgépet.

Oleh Carjovot a “luhanszki és donyecki népköztársaságokból” alakított Novorosszija parlamenti elnökeként mutatták be. A szakadár politikus szerint Kijevnek jól jött a malajziai repülőgép lelövése, ugyanis az ukrán vezetés nem akar a békéről tárgyalni a Donyec-medencei felkelőkkel.

Jurij Szerhejev, Ukrajna ENSZ-nagykövete magyar idő szerint késő délután ismertette a világszervezet Biztonsági Tanácsában az utasszállító tragédiájáról Kijev rendelkezésére álló bizonyítékokat, köztük a szóban forgó hangfelvételt is.

A Rosszija 24 időközben közölte, hogy orosz bloggerek – egy megfelelő programmal leellenőrizve a felvételt – kiderítették, hogy az a malajziai repülőgép katasztrófáját megelőző napon, szerdán este készült.

Ezen a YouTube-ra feltett, szöveges magyarázattal ellátott és fotókkal illusztrált, több részletből álló felvételen először helyi (donyecki) idő szerint 16 óra 40 perckor a Besz álnevű (Bezler) nevű parancsnok arról számolt be az orosz katonai hírszerzés (GRU) ezredesének, hogy a Minyora nevű csoport épp most lőtt le egy gépet, amely Jenakijevónál zuhant le. “A pilóták hol vannak?” – hangzott a kérdés, mire a válasz: “elmentek megkeresni és lefényképezni a repülőgépet, ami füstöl”. “Mikor történt?” – kérdezte az állítólagos orosz ezredes, majd Besz azt mondta, hogy “Olyan harminc perce”.

Az ukrán biztonsági szolgálat által közzétett hangfelvétel következő részletében egy Őrnagy és egy Görög fedőnevet használó fegyveres között zajlott a beszélgetés. Előbbi jelentett Görögnek. “Szóval, a csernuhinszkiek lelőttek egy repülőgépet” – kezdte, majd részletesebben elmondta, hogy a csernuhinszki ellenőrző pontról a kozákok lelőttek egy gépet. Arról is beszámolt, hogy a repülőgép a levegőben szétszóródott a petropavlovszki bányák közelében. “Megtaláltuk az első kétszázast (a 200 egy katonai kód, a holttest megnevezésére szolgál). Polgári.”

A következő beszélgetésrészletben az Őrnagy bosszúsan közli, hogy polgári gép volt, amit a kozákok lelőttek. Görög kérdésére, hogy sok ember van-e ott, a jelentéstevő illetlen szóval közölte, hogy a roncsok egyenesen az udvarokba zuhantak. “Milyen gép(ről van szó)?” – kérdezte a Görög. “Még nem tisztáztam, a fő részénél még nem voltam, csak azt látom most, ahová az első testek zuhantak. Ülések, alkatrészek, emberek” – így a válasz. Kérdésre azt is közölte, hogy fegyvereket nem találtak. “Csupa civil dolog. Gyógyszerek, törölközők, vécépapírok. Meglelték ugyanakkor a kanadai Thompson Egyetem indonéz diákjának útlevelét” – mondja.

Egy másik beszélgetés egy Kozicin nevű orosz tiszt és egy meg nem nevezett orosz fegyveres között zajlott, amely során a harcos jelentette, hogy “a Sznyezsnoje és Torez között lelőtt gépről kiderült, hogy polgári volt. Grabovo környékén zuhant le. Tengernyi holttest, nők, gyerekek. Most nézik a kozákok mindezt”. Így folytatta: “A tévében azt mondják, hogy tulajdonképpen AN-26-os ukrán szállító gép, de azt mondják, az van ráírva, hogy Malajzia Légitársaság. Az meg mit keresett ukrán területen?”

A Kozicinnak nevezett kozák feljebbvaló erre szenvtelenül válaszolt: “Szóval kémeket szállítottak. A ….nak kell röpködni, háború van.”

Az orosz internetes híroldalakon mindeközben továbbra is tartja magát az a hajmeresztő feltételezés, hogy az ukrán hadsereg Putyin elnöki gépét akarta volna valójában lelőni, de a maláj utasszállítót találták el. Egy név nélkül nyilatkozó informátor az Interfax orosz hírügynökségnek azt mondta, hogy a malajziai utasszállító és a Dél-Amerikából hazatérő orosz elnök gépe Varsó térségében csütörtökön keresztezte egymás útját.

http://www.vesti.ru/only_video.html?vid=610171 http://top.rbc.ru/politics/17/07/2014/937298.shtml
http://www.utro.ru/articles/2014/07/18/1204635.shtml

Repülőgép-katasztrófa: Most etetik Európát atlantista retorika-maszlaggal

Feltételezések szerint lelőtték, de továbbra is csak annyi bizonyos, hogy csütörtökön lezuhant a maláj légitársaság Amszterdamból Kuala Lumpurba tartó járata.

A tragédia a kelet-ukrajnai Donyecktől 80 kilométerre történt, azon a területen, ahol az oroszbarát szakadár felkelők harcban állnak az ukrán kormányerőkkel. A polgárháborúra emlékeztető viszonyok miatt már áprilisban figyelmeztettek az amerikai és európai légügyi hatóságok, hogy “potenciális veszélyt jelent” a térségben repülni az Ukrajnában zajló fegyveres konfliktus miatt. Eddig senki nem élte túl a tragédiát, a legutóbbi adatok szerint 298 áldozata van a lezuhant maláj gépnek.

USA/EU hangolás és agitáció Oroszország ellen

* Több mint tíz ország polgárai utaztak a járattal, az utasok fele holland allámpolgár, vagyis már sokakat érint az orosz fél hozzáállása. Ez nyílt vád.

* Köztük több mint száz AIDS-kutató, akik egy ausztráliai konferenciára tartottak. Egyikük, Joep Lange azon fáradozott, hogy a világ szegényebb térségeiben élő fertőzöttek is hozzáférjenek a már régóta hatékony gyógyszeres kezeléshez. Ez az érzelmi töltete az agitációnak.

* Éppen mostanra időzítve a meg nem nevezett forrású statisztikák napvilágra kerülése - az USA/EU által bevezetett gazdasági szankciók az oroszok ellen. Ahol külön hangsúlyozzák az orosz pénzügyi nehézségeket az ukrán destabilizáció feltupírozásával, miszerint teljesen értelmetlen az orosz költségvetés számára. Illetve Putyint Oroszországban elkövetett hazafias retorikával vádolják, de bíznak az USA/EU cionisták abban, hogy az orosz nép ebből majd magához tér, mármint a szankciók hatására.

* Az USA/EU hívatalosan is bejelenti, hogy az elcsatolt Krímet sohasem fogják lenyelni, vagyis potenciális Casus belli retorika.

* Az ukrán elnök egyből a színpadra lépve, úgy fogalmazott, hogy az egész világ láthatta az agresszor igazi arcát: – Lelőni egy polgári repülőgépet, az egy nemzetközi terrorcselekedet az egész világ ellen. Adekvát választ várunk a nemzetközi közösségtől is. Ez a hadrendbe szólítás anomáliája.

Ne feledjük ezekkel szemben:

Oroszország kérte elsőnek az összes érintett államvezetés előtt a független szakértői vizsgálatot az ügyben, persze ezt Kijev cáfolja. Plusz a donyecki régió felkelő milicistái is jelezték, hogy beengedik a katasztrófa területére a maláj repülőgép tragédiáját vizsgáló nemzetközi szakértőket.

Az orosz elnök, Vlagyimir Putyin így nyilatkozott:

– Nem történhetett volna ez meg, ha béke lenne a térségben, és Délkelet-Ukrajnában nem zajlanának katonai műveletek, ezzel egyetértésben a maláj miniszterelnök, Najib Razak vizsgálatot követel: – Ki kell deríteni, mi történt pontosan. Mindent pontról pontra ki kell elemezni, hiszen rendelkezésre állnak a legmodernebb technikai lehetőségek és az elkövetőket bíróság elé kell állítani.

Reméljük így is fog történni és kiderül mint Kijeben  Majdantéri mészárlás... Csak nehogy itt is a NATO és a Moszad ügyködjön véletlenül, mint már annyi helyen szerte a világban!

Rajtad a világ szeme Oroszország!

Ha tiéd az Igazság!

Tiéd a Győzelem is!

Várhegyi Kálmán

Lavrov: “Mától visszalövünk”! Putyin: “Tűzszünetet!”

Szergej Lavrov orosz külügyminiszter mai interjújában – amit a “Rosszija 24″ csatornának adott – kijelentette: “meg fogjuk semmisiteni azokat az ukrajnai tűzfészkeket, ahonnan országunk területére lőnek.” (Ilyesmi tegnap két alkalommal is megesett! B-R)

“Ezidáig csak azért nem toroltuk meg ezeket a támadásokat, mert vagy nem volt minden kétséget kizárhatóan szándékos az átlövés, vagy mert az ügy kezelése nem hozzáértő módon történt. A mai naptól azonban ezen változtatunk” – jelentette ki.

Néhány nappal ezelőtt a védelmi miniszter helyettese – Anatolij Antonov – nyilatkozott úgy, hogy Moszkva magyarázatot követel Kijevtől a sorozatos provokációkra, és a két ország határának ukrán oldalán érzékelhető nagyarányú katonai csapatösszevonásokra.

Vlagyimir Putyin orosz elnök pedig ugyancsak ma, tűzszünetre szólította fel a Donbasszban harcoló feleket azután, hogy csütörtök délután lelőtték a Malaysia Airlines utasszállító gépét Donyeck – régióban.

Ma délelőtt Luhansz egyik piacára belőtt a latortüzérség. A támadásban négy civil a helyszinen meghalt, sokan súlyosan megsérültek.

A legfrissebb hirek szerint a tegnap lelőtt maláj repülőgép a kijevi légirányitás utasitására a szokásos magasságnál jóval alacsonyabban repült.

https://balrad.wordpress.com/2014/07/18/lavrov-matol-visszalovunk-putyin-tuzszunetet/

Megdöntötték a magyar költségvetés stabilitását

Veszélyeztetve látja a kormány a 2,9 százalékos hiánycél teljesülését, emiatt 110 milliárd forintot zárol egyéb tervezett kiadásokból. Varga Mihály a Közgazdasági Társaság konferenciáján jelentette be a döntést. A radikális atlantista baloldal hónapok óta azzal számol, hogy még júliusban a kormány megszorító intézkedéseket jelent be, és biztosra vették, hogy a kormány nem fogja tudni tartani a Brüsszel által előírt GDP arányos 3 százalék alatti államháztartási hiányt. Londoni elemzők szintén egy ilyen forgatókönyvet valószínűsítettek, Brüsszel pedig egyenesen követeli a megszorító intézkedéseket.

Varga a vártnál alacsonyabb inflációt említi a kiesések egyik okaként, aminek köszönhetően a jövedéki adónál, valamint az áfa-bevételeknél elmaradás tapasztalható. A pánikszerű zárolás érinti a Beruházási Alap kiadásait, ezért teljes projektek leállításával számol a kormány, illetve egyes beruházásokat 2015-re átütemeznek. A kormány reakciója elsősorban annak biztosításaként történik, hogy fenn tudjanak tartani olyan, a kormánypárt népszerűségéért felelős programokat, mint a közmunkaprogram. Ezekből a nyilatkozatokból a sorok között kitűnik, hogy a bevételi oldalon tapasztalható kiesések miatt a közmunkaprogram is veszélybe került - és ezzel a munkahelyek 10%-a, mivel jelenleg minden 10. foglalkoztatott közmunkás. Varga nyilatkozatában el is ismerte, hogy a közmunkaprogram csak átmeneti megoldás - vagyis számolni kell a leállításával.

Ahogy korábban jeleztük, hónapok óta egy a magyar kormány anyagi mozgásterének csökkentését célzó nemzetközi művelet van folyamatban. Az amerikai befektetők jelentős tőkét vontak ki Magyarországról, visszadobják a magyar állampapírokat, így bár az államadósság átmenetileg csökken, a kormány anyagi mozgástere is jelentősen beszűkül. A kiadások jelentős visszafogására van szükség ahhoz, hogy a Brüsszel által előírt 3%-os hiánycélt tartani tudja a kormány. Brüsszel azonban arra összpontosít, hogy Magyarország ellen újraindíthassa a túlzott-deficit eljárást, amivel hazánk további uniós forrásoktól esik el, vagyis a kormány anyagi mozgástere tovább szűkül. A radikális atlantista nemzetközi körök  egy öngerjesztő folyamatot építenek ilyen módon, amivel belekényszerítenék a kormányt egy olyan helyzetbe, hogy anyagi okokból a kormánypárt népszerűségét biztosító projekteket kénytelen legyen leállítani. Ha nem lesz pénz közmunkaprogramra, stadionépítésekre, egyéb látványprojektekre, a Fidesz népszerűsége jelentősen visszaesik.

Mindennek a célja, hogy a mindinkább kelet felé forduló Orbán-kormány támogatottságát módszeresen lebontsák, vagyis megteremtsék az általános elégedetlenség, a  felforgatás feltételeit Magyarországon. A radikális atlantista körök mindent megmozgatnak, hogy a kormány pozícióit aláássák és megteremtsék az elégedetlenek tömegét, akiket könnyen utcára vihetnek olyan pártok, akik populáris céljaik és kormányellenes retorikájuk mellett külföldi ügynökként az Európai Egyesült Államok felépítéséért tevékenykednek. Korábban Bajnai Gordon Koppenhágában tett látogatása során a francia és német baloldali sajtó támogatásáról biztosította Bajnait a kormány népszerűségének aláásásában. A francia sajtó azóta napi szinten hozza az Orbán-kormány elleni lejárató cikkeket, valamint az RTL Group is minden követ megmozgat annak érdekében, hogy a kormánypárt szavazóbázisát aláássa. Az amerikai befektetők, többek közt a Franklin Templeton azzal számol, hogy a magyar állam még az ősz előtt fizetésképtelenné válik, vagyis amerikai pénzügyi körök a nyár végi államcsődöt valószínűsítik. A minisztériumok rohamléptékben történő átszervezése mutatja, hogy az Orbán-kormány nyugati felforgatási kísérlettel számol a közeljövőben, és puccskísérlet elhárítására készül.

http://www.hidfo.net/2014/07/18/megdontottek-magyar-koltsegvetes-stabilitasat