2014. július 18., péntek

Gyárbezárási hullám söpör végig az országon

Sorra vonulnak ki a nemzetközi termelőcégek Magyarországról, a kereslet visszaesésére hivatkozva. Ezt már nem lehet a válsággal magyarázni. A krízis a világ más részein 2009-2010-ben lecsengett, nálunk azonban 2011 óta sorjáznak az egyenként is több száz, vagy akár néhány ezer családot nehéz helyzetbe hozó gyárbezárások.
Végleg befejezi a működést Komáromban a Nokia, kétezer ember kerül utcára. Ez már a sokadik nagy cég, amelyik elhagyja Magyarországot, vagy legalábbis jelentős leépítésre kényszerül. És mintha az utóbbi időben igen csak megszaporodtak volna azok a cégek, amelyek búcsút intenek nekünk. Áttekintettük az elmúlt néhány évet, a kép lehangoló. (Vannak persze ellenpéldák is, mint az Audi- és a Mercedes-gyár létszámbővítései, de az elmúlt években mégis inkább az a tendencia látszik kirajzolódni, hogy sok nagy külföldi cég elhagyja Magyarországot.)
Csak kapkodjuk a fejünket idén
Júniusban jelentették be, hogy 155 dolgozó elbocsátásával 2015 második felére bezár a budapesti Danone-gyár, mert zuhan a termékeik kereslete. Ugyanerre a sorsra jut a Douwe Egberts Hungary Zrt. kávépörköléssel és -csomagolással foglalkozó fővárosi üzeme is, júniustól kezdve 184 dolgozót küldenek el, csak egy kiskereskedelmi és marketinközpontot hagynak az országban. A Douwe Egberts dolgozóit váratlanul érte a döntés, néhány hónapja még új gépek is érkeztek az üzembe, most ezeket más európai üzemekbe szállítják át.
Becsukja a budapesti üzemét a gumiabroncsokat gyártó francia Michelin is, 512-en veszítik el állásukat 2015 közepéig. A gyártást Lengyelországba viszik, az indoklás az, hogy a válság óta szűkült a piac, és a pesti üzem nehezen közelíthető meg teherautóval, meg le is pusztult. Bezárták a sampont és mosószereket gyártó EVM Háztartásvegyipari és Kozmetikai Zrt. cinkotai üzemét is. A gyár már tavaly év vége óta állt, 100 dolgozónak kell más munka után néznie, akik a munkáltató százmilliós tartozása miatt sztrájkőrséget, illetve blokádot szerveztek februárban.
A legnagyobb leépítés
Baranya megyében 2011-ben volt az igazán sötét év, akkor zárt be végleg az Elcoteq, Európa legnagyobb elektronikai gyártószolgáltató cége.
A finn vállalat az aranykorban, a 2008-ban kirobbant világgazdasági válság előtt hétezer embernek adott munkát Pécsen, a válság és partnereinek elvesztése lassú agóniát indított el. 2009 elején csaknem 1500 dolgozójának mondott fel a cég, pedig abban az évben a vállalat a központi európai gyártóbázisává tette meg a pécsi egységeket. Két év múlva, 2011 nyarán már csak 2800 embert alkalmaztak. Akkor pecsételődött meg a pécsi üzemek sorsa, amikor a vállalat legnagyobb partnere, a Nokia szerződést bontott vele, és az adósságát sem tudta időben törleszteni. Pár hónap múlva, 2011 októberében jött el a vég, az akkorra maradt 1515 főnek is felmondtak, befejezték a termelést.
A helyiek természetesen nehezen fogadták el, hogy lényegében három év alatt 7000 dolgozót épített le a cég. A város főterén tiltakozók “Elég!, Engedjetek dolgozni, hagyjatok élni!”, “Munkahelyeket teremtsetek, ne megszűntessetek!” feliratú transzparenseket tartottak a kezükben, mások pedig egy koporsót hoztak, melyen az állt, hogy Elcoteq, élt 13 évet. Igazából az utolsó három év alatt vált meg 7 ezer munkástól a gyár, ezzel talán a legnagyobb elbocsátást hajtotta végre idehaza a versenyszektorban.
Rájárt a rúd Komáromra
A Nokia az elmúlt években már hajtott végre a jelenlegihez hasonló drasztikus leépítést. 2009-ben még hatezer ember dolgozott Magyarországon a cégnek. 2011-ben már folyamatos leépítésről érkeztek hírek, a létszám 4400 főre apadt, majd 2012-ben jött a nagy elbocsátás, amikor 2300 dolgozót küldtek el az üzemből. Az ok akkor is az volt, mint most: a finn cég Mexikóból, Finnországból és Magyarországról ázsiai gyáraiba helyezte át az okostelefonok gyártását.

Komárom egyébként a válságot igencsak megszenvedte: 2008 végén a tajvani Foxconn 1000 munkahely megszűnését jelentette be. (Ugyanez a cég debreceni üzeméből is elküldött 500 dolgozót.) 2008 végén a szintén Komáromban működő Perlos 500 munkahely megszűnését jelentette be. A két cég főleg a Nokiának teljesített megrendeléseket, és ezek csökkenésével indokolták a leépítést.
Tavaly a Jabil gyárából ömlött a panasz
A több ezer főt foglalkoztató Jabil Circuit Magyarország Kft. tiszaújvárosi üzeméből közel 700 dolgozót bocsátottak el tavaly decemberben. Az alkalmazottak szerint durva módszereket alkalmaztak: állítólag fegyelmiket osztogattak, hogy ne kelljen végkielégítést adni, és keményen túlóráztatták a munkavállalókat. A cég a túlóráztatást elismerte, de az alkalmazottak vádjait elutasította. Erre a dolgozók újabb panaszlevelekkel árasztották el a hvg.hu-t, ebben a cikkben írtuk meg a panaszaikat. A panaszok mellett a dolgozók azt mondták, hogy az elbocsátások oka a Nokia megrendeléseinek csökkenése.
Az amerikai érdekeltségű céggel egyébként 2013-ban a kormány stratégiai megállapodást kötött. A kormány az elbocsátás hírére úgy reagált, a vállalat ezzel nem rúgta fel a stratégiai partnerséget.
Bezárt a gödi Samsung-gyár is
Idén áprilisban végleg bezárt a gödi Samsung-gyár, és a hivatalos közlés szerint leépítették a 182 fős állományt. A cég beszámolói szerint 2009-ben még közel 700 ember dolgozott a gyárban, ez az állomány csöndben 182-re csökkent tavalyig. Az üzem televíziós képcsöveket, mobiltelefon-kijelzőket és plazmatévé paneleket gyártott, a működtető cég, a Samsung SDI Magyarország Gyártó és Értékesítő Zrt. jogutód nélkül megszűnt. A céggel tavaly szeptemberben stratégiai megállapodást kötött a kormány, a gödi üzemen kívül Jászfényszarun és Szigetszentmiklóson van még üzeme. A gödi gyár árbevétele a plazmatelevíziók iránti kereslet csökkenése miatt egy év alatt 65 százalékkal esett vissza, és csak veszteségesen tudtak volna tovább működni.
Dunaújvárosban az ukrán vezetés az embereket és a kormányt is megijesztette
Dunaújvárosban tavaly nyár végén jött a hidegzuhany. Az ukrán tulajdonban álló Dunaferr vezetése bejelentette, lényegében minden negyedik dolgozójától, 1500 munkavállalótól megválik. A gyár évek óta veszteséges volt, ezt pedig már nem akarta tovább finanszírozni a tulajdonos. A vasmű világviszonylatban kis kapacitással működik, ebből fakad az, hogy a versenytársakhoz képest alacsony hatékonysággal termelt, ahogyan a vállalat menedzsmentje indokolta a létszámleépítést.
A városban a nagyarányú elbocsátási hírek után katasztrófahangulat uralkodott. “Dunaújváros még mindig az egyik legfejlettebb város Magyarországon, ebből azért nem lesz Ózd” – bizakodott egy helyi lakos akkortájt, jól érzékeltetve, tisztában voltak vele, hogy mekkora veszélybe kerülnének, ha a nehézipari gyárból sorra rugdosnák ki az embereket. Nehéz volt ugyanis megemészteni, hogy pár éve még az ország egyik leggyorsabban fejlődő településének számított Dunaújváros, most pedig családok tömegeinek egzisztenciája kerül veszélybe, és a város is milliárdos adóbevételektől eshet el.
Bő fél évre voltunk a 2014-es parlamenti választásoktól, a kormány népszerűségének nem tett volna jót, ha az utcára kerülő emberek tüntetnek, ezért nyomban tárgyalásokat kezdett a vasmű menedzsmentjével és tulajdonosával. Igazából időhúzásra játszott mindkét fél, végül az ukránok nem adták el, a magyar állam nem vette meg a céget. Menet közben 400 főre csökkent az elbocsátandó dolgozók száma, de nem világos, hogy ez csak az első kör, vagy véglegesen sikerült valahol máshol spórolni. Mindenesetre nemrég többmilliárd forintos fejlesztéseket kürtölt világgá a cég vezetése.
(HVG)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése