Katasztrófahelyzet a donyecki repülőtéren

A mai minszki szószaporítás ideje alatt a donbasszi terepen ügyeskedők többnyire igyekeztek a szócséplésben részt vevők kedvében járni. Visszafogott tempóban lőtték egymást.

Nyalókakirály latortüzérsége ma is szaporábbra fogta mint a népfelkelők, de a miliciák közölték: MA MÁR A NÉPKÖZTÁRSASÁGIAK 42 ALKALOMMAL nyitottak tüzérségi és aknavetőtüzet valcmanista latorfészkekre. Azok viszont 55 esetben lőttek lakott településeket.

Gorlovka, Dokucsajevszk, Szahanka, Szpartak, Sirokino, és Jaszinovataja, és a donyecki reptér volt a menü a számukra.

A mai napon valami okból hanyagolták a martalócok Donyeck tüzérségi ostromát. Ez viszont a “Győzelem Napja” parádéra készülő egységeknek kimondottan jól jött. Szorgosan gyakorolgatnak már lassan egy hete.

Gorlovkánál és Sirokino környékén tankokkal is kisérletezgettek Valcman martalócai, de ismét felsültek.

Panaszkodnak a donyecki hatóságok.A donyecki repülőtéren ökológiai katasztrófa van készülőben. A martalócok által visszahagyott, és a romok között-alatt lévő latorhullák a jó idő beköszöntével ismét gondot okoznak a népköztársaságiaknak. Dögletes bűz terjeng a repülőtéren. (Lehet hogy ez fogja elüldözni a reptérről a milicistákat?)
Ma már kis híján könyörgő üzenetet juttattak el Kijevbe, hogy jöjjenek már a tetemeikért, és vigyék őket el. Még segíteni is hajlandóak, csak jöjjenek értük.

A Luhanszki Népköztársaság fiataljaival meg már alig lehet bírni. Rohamozzák a hivatalokat az új LNR útlevelekért.

Mai összefoglalónk végén egy érdekes táblázat Maradék-Ukrajnából:

Верховная Рада Украины: Maradék-Ukrajna parlamentjének nemzetiségi összetétele
Євреї – 43 % (евреи)
Росіяни – 34 %
Українці – 22 %
Інші – 1 %

Кабинет министров Украины: Maradék-Ukrajna miniszterei nemzetiségük szerint
Євреї – 62 % (евреи)
Росіяни – 15 %
Українці – 15 %
Інші – 8 %

Национальный состав населения Украины: Maradék-Ukrajna nemzetiségi összetétele
Євреї – 0,2 % (евреи)
Росіяни – 17 %
Українці – 78 %
Інші – 5 %

https://balrad.wordpress.com/2015/05/06/katasztrofahelyzet-a-donyecki-repuloteren/

Gyurcsány álma kísérti Európát

A Regnum információi szerint április 26-án Bulgária miniszterelnöke személyes megbeszélést tartott az iráni nagykövettel annak kapcsán, hogy Irán visszatérne a Nabucco projektbe, melynek részeként az Európai Unió egyik legnagyobb földgáz-értékesítőjévé válhatna. A zárt ajtók mögött zajló tárgyalásokon Tomiszlav Doncsev kormányfő-helyettes, Bulgária EU-források elosztásáért felelős vezetője, Daniel Mitov külügyminiszter és Temenujka Petkov energetikai miniszter is részt vett, tehát a kibontakozó új együttműködés letárgyalása igen előrehaladott formában van. A forrás szerint a találkozók során Irán ajánlatot kapott arra vonatkozóan, hogy Bulgárián keresztül értékesítsen földgázt az Európai Unió számára.

Az iráni nagykövet szerint országa rendelkezik az ehhez szükséges forrásokkal, de a kitermelési kapacitás további bővítésére van szükség. Jelenleg évente 12 milliárd köbméter gázt értékesítenek Törökország számára, amit évente 70 milliárd köbméterre növelnének, és ez a mennyiség az Európai Unió területére lenne továbbítva. Az iráni diplomata kifejtette, hogy a legújabb mérések szerint országa Oroszországéhoz mérhető mennyiségű földgáztartalékkal rendelkezik, ami a szükséges befektetések meglépése esetén középtávon hozzáférhető lenne Európa számára. Naurozi szerint Irán az orosz gázimporthoz mérhető mennyiségű földgázt tud biztosítani az Európai Uniónak, és hajlandók lennének a Nabucco projekt újraélesztésére, amennyiben támogatást kapnak a kitermelés fokozására.

A Nabucco projekt halála éppen amiatt következett be, mert annak idején Törökország kihátrált a programból, Irán pedig Ahmadinezsád idején nem volt hajlandó ehhez hasonló együttműködésre a nyugati országokkal. A Nabucco feltámasztásának gondolata azonban mindvégig jelen volt a régió összes politikai történésében. Számos térségi konfliktus, és a Törökországban újra éledező kurd függetlenségi törekvések is arra vezethetőek vissza, hogy a nyugati országok meg akarják kaparintani a Nabucco megvalósításához szükséges gázforrásokat a régióban. Az Iszlám Állam tevékenysége, a szíriai ellenzék támogatása, a kurdok függetlenségi törekvései, az Irán elleni gazdasági szankciók fő oka a Nabucco projektben keresendő, ezek a területek ugyanis (a nem együttműködő kormányok megbuktatása vagy korrumpálása esetén) el tudnák látni földgázzal azt a projektet, amivel az Európai Unió kiváltaná az orosz gázimportot, és ezzel az Egyesült Államok stabilizálná befolyását Európa felett. Nem véletlen, hogy az Oroszország által előkészített Déli Áramlat projektet Brüsszel épp a bolgár kormány sakkban tartásával akadályozta meg; a Déli Áramlat előkészületeinek leállítására azt követően került sor, hogy Brüsszel nyomására a kormány nem adta meg a szükséges engedélyeket a bolgár szakasz megépítésére, most pedig bevonnák Bulgáriát a Nabucco feltámasztásába (amire természetesen megadják az engedélyt).

A nyugati országok továbbra is a Nabucco projekt felélesztésére törekszenek, és ennek részeként elsősorban az iráni kormányt kell korrumpálniuk, valamint Erdogan hatalmi struktúráját kell stabilan visszaterelniük a nyugati tömbbe. Mivel Iránnak közvetlen gazdasági hasznot jelentene ez az együttműködés, az ország gázkészleteiért minden eddiginél intenzívebb harc fog kibontakozni, döntő tényező ugyanis, hogy kik támogatják majd a termelési kapacitás bővítését. A nyugati országokkal együttműködésre törekvő politikai elit és a forradalmi gárda katonai elitje végleg szembekerülhet egymással, mire letisztázódik, pontosan mely országok kapnak majd lehetőséget az iráni befektetésekre.

http://hidfo.ru/2015/05/gyurcsany-nabucco-ja-ujra-kisert/

Amikor az elit háborút indít az Egyesült Államok ellen

Időkjelei: Az angol nyelvű médiát hetek óta foglalkoztató Jade Helm 15 nevű hadgyakorlatról még nem sok szó esett a magyar médiában. Brandon Smith alábbi írásából reményeink szerint megtudjuk, hogy miként kapcsolódhat egy felületesen szemlélve szokványosnak tűnő, az Egyesült Államok területén belül tartott hadgyakorlat az idők jeleihez.

Egy háború következményei és jellemzői – legyen szó két nemzet közötti vagy egy kormány által saját népe ellen indított háborúról – nem igen változnak, a módszerek azonban annál inkább. Az elit által ellenünk vívott háború például olyan alattomos, hogy sokan egészen addig észre sem veszik, míg végül már túl késő cselekedni.

Amikor egy ilyen háború kirobbanásának kilátásairól beszélünk, gyakran hallunk olyan megjegyzéseket, amelyek szerint balgaság potenciális háborúról beszélni, amikor a háború már javában dúl. Az alábbiakban azonban nem az ilyen háborúkról esik majd szó. Nem az információs, nem is a propaganda, gazdasági, pszichológiai vagy biológiai hadviselésről beszélünk, hanem az igazi háborúról, aki pedig azt gondolja, hogy már most is ilyen háború folyik, az nincs tisztában azzal, hogy ez pontosan mit jelent.

Az országos szintű Jade Helm 15 hadgyakorlatról olvasható hírek egyre többekben keltenek gyanút és jó okkal. Ennek egyik oka, hogy a szövetségi kormány által a vészhelyzetek kezelésére szervezett korábbi gyakorlatok furcsa módon több ízben is egybeestek igazi vészhelyzetekkel.

A Jade Helm 15 hadgyakorlatról egyelőre nagyon keveset tudni a hivatalos magyarázatokon és ködösítésen túl.

Ezek szerint:

„A Jade Helm egy komoly kihívást jelentő nyolc hétig tartó közös katonai és ügynökségi, nem konvencionális hadgyakorlat, amely Texas, Új-Mexikó, Arizona, Kalifornia, Nevada, Utah és Colorado államok területén kerül megrendezésre.
A hadgyakorlatot az amerikai különleges egységek parancsnoksága (USSOCOM) szervezi és szponzorálja, a Nemzeti Biztonsági Stratégia képességeinek erősítése érdekében a nem konvencionális harcászat terén.
A hadgyakorlat 2015. július 15-től 2015. szeptember 15-ig tart.”

A résztvevő államokat az alábbi térkép szerint „ellenséges”, „engedékeny”, „bizonytalan, de inkább ellenséges” és „bizonytalan, de engedékenységre hajló” területekre osztják majd a gyakorlathoz.

Tudni lehet továbbá, hogy a JADE a „közös mozgósítási és kivitelezési támogatás” szavak rövidítése és egy olyan programot takar, amelynek célja, hogy számítógépes modellek segítségével felgyorsítsa a válsághelyzetekre adott katonai reakciót és szorosan kapcsolódik egy korábbi programhoz, ami a múltbeli sikereket vizsgálva tervezi meg a jövőbeli küldetéseket és mindkettő a DARPA szülötte.

A kifejezésnek kormány szerinti meghatározása tehát egy olyan gyakorlatra utal, ami a rendvédelmi és egyéb erők gyors bevetésére irányul válsághelyzetben. Ez már önmagában ellentmond az amerikai védelmi minisztérium magyarázatának, ami szerint a Jade Helm a katonaságot hivatott felkészíteni külföldi bevetésekre. Ez egyértelműen hazugság, hiszen a gyakorlat minden mozzanata belföldi vészhelyzeteket feltételező válsághelyzetek, nem pedig külföldi hadműveletek körül forog.

Emellett a különleges erők MINDIG olyan környezetben és körülmények között gyakorlatoznak, mint amilyenre a bevetés során számítanak, tehát a hivatalos magyarázat ebben a megvilágításban is abszurd. Ha például a különleges erőket Irakban, Iránban vagy Szíriában készülnének bevetni, akkor Kuvaitban vagy hasonló helyeken felállított kiképzőterepekre utaznának gyakorlatozni. Ha pedig a floridai Fort Lauderdale-ben gyakorlatoznak, akkor elég nagy bizonyossággal állíthatjuk, hogy pontosan olyan helyszíneken készülnek bevetésre, mint amilyen Fort Lauderdale, egy olyan kultúra és lakosság ellen, mint amilyen Fort Lauderdale-ben található.

Szintén fontos megemlíteni, hogy a gyakorlatban az FBI, a DEA és hasonló belföldi ügynökségek is részt vesznek. Mi oka lenne a belföldi rendfenntartó erők bevonásának egy olyan gyakorlatba, ami a katonaság külföldi bevetését hivatott előkészíteni?

Egyesek azt mondják, hogy a katonaság soha nem menne bele abba, hogy saját honfitársai ellen harcoljon, csakhogy ez az érv nem veszi figyelembe a válságok pszichológiáját. Egy országos katasztrófa esetén a katonaság és a különböző kormányhivatalok tagjai abból indulnak ki, hogy a „családjuk és saját érdekeiket szolgáló” intézkedéseknek kell eleget tenniük. Amennyiben a kormány utasítása garantálja a családjuk biztonságát (élelmiszerellátás, menedék, stb.), szinte bármilyen parancsnak készek engedelmeskedni, akármennyire is gyanúsnak tűnnek. Azonkívül egy kiterjedt válság jogalapot biztosít a szükségállapot bevezetésére, elhitetve a rendfenntartó erők jó szándékú tagjaival, hogy az alkotmányos jogok elvesztése „a közérdek javát” szolgálja.

Nyilván lesznek olyanok, akik ellenállnak majd egy ilyen parancsnak, de talán a Jade Helm arra is jó lesz, hogy az ilyen érzelmek felszínre kerüljenek és kiderüljön, kitől várhatnak feltétel nélküli engedelmességet.

Tehát amennyiben a Jade Helm egy olyan hadgyakorlat, amelyben a katonaságot egy belföldi vészhelyzet kezelésére készítik elő, mi lesz a vészhelyzet, amit kezelniük kell?

A kérdésre nincs kézenfekvő válasz. A végső válság valószínűleg egy gazdasági katasztrófa lesz, az Egyesült Államok gazdasági és társadalmi szerkezetei azonban már annyira meggyengültek, hogy szinte bármilyen esemény betöltheti a gyújtózsinór szerepét. Ez lehet egy terror vagy kibertámadás, járvány, de akár egy erősebb szél is. Nem ez a lényeg, hanem az, hogy a kormány válságra számít, és ennek beköszöntével megkezdődhet az amerikai nép elleni háború.

Egyáltalán minek ehhez az egészhez egy válság? Például azért, mert a válságot kiváltó eseménnyel könnyebb kiszűrni az ellenállókat.

Mire lehet számítani tehát a hatalom részéről?

Max Boot, egy befolyásos elit szervezet, a Külkapcsolatok Tanácsának rangidős tagja, katonai tanácsadó, a World Affairs Council előtt tartott előadásában igen hasznos bepillantást nyújtott az elit taktikáiba.

Amennyiben az amerikai nép venné a bátorságot, hogy ellenálljon az alkotmányos jogok lerombolásának, az akció előbb utóbb felkeléssé erősödne. Max Boot szavai pedig rávilágítanak, hogy az elit milyen taktikákkal fordítaná ezt az esetleges felkelést ellenfelkeléssé azok ellen, akik hajlandók ellenállni a diktatúrának.

A közvélemény irányítása
A felkelés legyőzéséhez Boot elengedhetetlennek tartja a közvélemény irányítását. Első példaként az Amerikai Forradalmat hozza fel, értékelése ezen a téren azonban hibás, valószínűleg azért, mert a forradalom igazi szégyenfolt az elit renoméján, így ezt a konkrét eseményt nem tudják elfogulatlanul elemezni.

Az igazság az, hogy a legtöbb forradalom főszereplői, még a sikeres forradalmaké is, többnyire kisebbségben maradnak. Az emberek többsége nem vesz részt a történelem alakításában, ehelyett kiszolgáltatottan várja, hogy az események árja merre viszi őket, majd megpróbálnak csatlakozni a győzelemre esélyesebb erőkhöz.

Boot azt gondolja, hogy amennyiben az alapító atyák a Római Birodalommal álltak volna szemben a Brit Birodalom helyett, valószínűleg veszítettek volna, mert Rómát nem érdekelte a közvélemény. Ez a kijelentés jól tükrözi az elit gondolkodásmódját.

Manapság az elit jól átgondolt dezinformációk segítségével próbálja igényei szerint alakítani a közvéleményt. Mi lehet azonban a közvélemény hatékony kezelésének módja egy modern forradalomban? A válasz szerintük egyszerű: a közvéleményt, mint olyat, ki kell iktatni. Egy irányított válság, különösen, ha az gazdasági jellegű, olyan mennyiségű egyéb problémát és veszélyt teremt, beleértve a bűnözés megnövekedését, a fosztogatást, felkeléseket, éhezést, nemzetközi konfliktusokat, csupán néhányat említve, hogy az emberek véleménye, ha egyáltalán a túlélésen kívül tudnak másra figyelni, elveszik a forgatagban, tehát hanyagolhatóvá válik.

Ezt elérve az oligarchák szabadon kivitelezhetik erkölcsileg alaposan megkérdőjelezhető lépéseiket, anélkül, hogy a nép haragjától kellene tartaniuk.

A nép irányítása

A felkelés leverésének másik fontos eleme Boot szerint a nép irányítása, hogy megakadályozhassák a forradalomhoz történő csatlakozást, illetve azt, hogy a felkelők a tömegeket fedezékként használják. Azt is egyértelművé teszi, hogy a nép irányítása alatt NEM az emberek szívének diplomáciai értelemben vett megnyerését érti, hanem igazi dominanciát, amit különböző taktikák és pszichológiai eszközök segítségével javasol elérni.

Az algériai ellenfelkelést hozza fel példaként, ahol bár a rendszeres kínzások „erkölcsileg elítélendőnek” tekinthetők, mégis sikeres eszköznek bizonyultak a felkelés vezetőinek legyőzésében. Úgy gondolja, hogy a franciák ott rontották el taktikájukat, hogy a kínzáshadjáratot nem voltak képesek csendben, fű alatt végezni, így szerinte Algériában is a közvélemény miatt vesztett a francia hatalom.

Ezt követően Boot egy „sikeres” példára tér át, mégpedig a britek győzelmére a malayai felkelők ellen, ami szerinte három tényezőnek volt köszönhető.

1. A britek a lakosság komoly hányadát, akár egész településeket, kerítéssel körbezárt, őrökkel védett koncentrációs táborokba zárták, így a felkelők nem tudtak új tagokat toborozni az elégedetlen, elnyomott tömegekből, azonkívül könnyebben győzhettek az elszigeteltté vált lakosság ellen.
2. Különleges alakulatok segítségével célzott támadásokat indítottak a felkelők konkrét csoportjai ellen, és nem pazarolták az erejüket értelmetlen, hatalmas területeken folyó harcokra, mint ahogyan azt az USA tette Vietnámban.
3. A britek megnyerő ígéreteket tettek a lakosság felé, beleértve az ország függetlenségét is, aminek köszönhetően a tömegek alakíthatóbbá váltak és jobban hajlottak az együttműködésre.

Az Egyesült Államok esetében nem valószínű, hogy az elit függetlenséget ígérne a hazafiak lázadása elleni harcért cserébe, de talán akad a tarsolyukban valami más, ami elnyerheti a tömegek tetszését: a biztonság ígérete.

Ezért is lehet a britek fenti példája az elit által követendő út az Egyesült Államokban, mert így, egy országos vészhelyzet okozta zűrzavart meglovagolva, fokozatosan térhetnek át az alkotmányos köztársaságról a szükségállapotra.

Sűrűn lakott területek izolálása

A nagy amerikai városok megfigyelési hálózatának pénzt és energiát nem kímélő kiépítése sem véletlen. Bizonyos városokat (nem mindet) izolált, teljesen megfigyelt táborokká, amolyan „zöld zónákká” lehetne így alakítani, ahol rendkívüli mértékben korlátoznák az utazás, az együttműködésért cserébe pedig valószínűleg élelmet, lakást és biztonságot ígérnének, persze csak azután, hogy a lakosság alapos ízelítőt kapott a katasztrófa hatásaiból. Néhány hónap éhínség vagy a gyógyszer és orvosi ellátás hiánya bizonyára milliók halálát követelné. A felkészületlen tömegek pedig maguktól mennének ezekbe a központokba a segítség reményében.

Az izolálásra alkalmazott stratégiát már élesben is láthattuk a Pittsburgben tartott G20-as csúcs alkalmával. A rendőrség és a nemzeti gárda több mint 4000 tagjának közreműködésével az egész belvárost lezárta és csupán egyetlen útvonalat hagytott nyitva a lakosság számára. Az első napon még tüntetők sem voltak, mert a lakosságot megdöbbentette az erőhatalom ilyen méretű felvonultatása. A legtöbben el sem hagyták otthonukat.

A vezetők elhallgattatása

Az elit előszeretettel tünteti el a számára nem kívánatos mozgalmak vezetőit. Ez az amerikai „szabadság” mozgalomra kevésbé érvényes, mert tagjai leginkább tanítók, nem pedig tábornokok, akik az egyéni vezetésben, nem pedig a központi irányításban hisznek.

Negyedik generációs hadviselés

Végül, de nem utolsó sorban muszáj szót ejteni egy olyan taktikáról, amit Boot nem említ. Egyesek pszichológiai hadviselésnek hívják, de ennél többről van szó. Hívjuk negyedik generációs hadviselésnek, ami lényegében azt jelenti, hogy a lakosság egyik szegmensét vetik be egy másik, mégpedig olyan szegmens ellen, amelyik az elit útjában áll. Ezt a háborút a katonaság nélkül vívják. Az elit megosztja a lakosságot és szépen végignézi, ahogy a belső harc elvégzi a munkát helyette. Tökéletes példáját láthatjuk ennek a taktikának a faji kérdések manipulálásában és a rendőrség militarizálásában.

Láthattuk, hogy miként vetettek be provokátorokat Ferguson-ban, Missouri-ban vagy Baltimore-ban, így az is elég egyértelmű, hogy a kialakuló faji háború is a terv része. A rendőrség és a lakosság közötti ellentéttel is hasonló a helyzet. Miközben katonai játékszerekkel és állami támogatással látják el a rendfenntartókat, vajmi kevés taktikai képzést kapnak, így amikor elszabadul a pokol, őket is csak ágyútölteléknek szánják.

Forrás: alt-market.com

Időkjelei: A mi dolgunk pedig nem az, hogy felsorakozzunk valamelyik oldal mellett, hanem éppen ezt kerülve próbáljunk meg segíteni a hozzánk fordulóknak.

A rendőrség bukását is arra fogják használni, hogy igazolják a katonaság belföldi bevetésének szükségességét, persze csak azután, hogy az egymásnak ugrasztott lakosság eleget őrjöngött és gyilkolt, amit az elit a karosszékből nézhet végig.

Végezetül fontos tudni, hogy a legjobb védekezés a válság ellen a felkészülés és ez nem csupán saját magunk és közeli hozzátartozóink ellátását jelenti.

Időkjelei: A felkészülés legfontosabb része pedig hitünket a Kősziklára alapozni, ezáltal a világban jelenleg folyó eseményeket is megérteni, illetve segíteni másokat is erre vezetni.
„Amit tanultatok és átvettetek, hallottatok és láttatok is tőlem, azt tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene!” (Filippi 4:9)
Olvasnivaló: A viharon át

A Kreml figyelmeztetett

Tegnapelőtt Vlagyimir Putyin orosz elnök megnyomta a “vészcsengő gombját” Magyarország számára: Brüsszel olyan dologra készül, amely komoly ártalmakat jelent Magyarország nemzeti érdekeire.

A vészcsengő gombjának megnyomását az tette indokoltták, hogy a Kreml verebeinek csicsergéséből Oroszország elnöke azt szűrte le, hogy Paks-2 ügyében az EU veszélyesen nagy nyomást fejt ki a magyar kormányra. Brüsszel még a kákán is csomót keresgélve igyekszik meghiúsítani az atomerőmű bővítésével kapcsolatos orosz-magyar szerződést.

Határozott megerősítést kaptunk a magyar kormánytól, hogy az összes szerződés érvényben van, és teljesülni fog – nyilatkozta Moszkvában Szergej Kirijenko, a paksi bővítési beruházásra készülő orosz Roszatom vezérigazgatója. Szerinte Magyarországra érzékelhető nyomás nehezedik az EU részéről – a vezérigazgató ennek tudta be, hogy a Financial Times nemrég arról írt: az Európai Bizottság „blokkolta” a bővítést az üzemanyag-ellátási szerződés uniós jogba ütközése miatt (a kontraktust időközben módosítani kellett) –, ezért is tartja megnyugtatónak, hogy a kormány megerősítette a beruházás végrehajtására vonatkozó szándékát.

Kirijenko Vlagyimir Putyinnal is tárgyalt az ügyről, és a megbeszélés után az orosz elnök is nyilatkozott a sajtónak. Szerinte Oroszország kedvező feltételeket és fejlett technológiát biztosít a bővítéshez – ha a magyar partnert ennek ellenére arra kényszerítik, hogy utasítsa vissza az együttműködést, az káros hatásokkal járna Magyarország nemzeti érdekeire nézve, és hátrányosan befolyásolná a két ország kapcsolatát.

Vlagyimir Putyin eme kijelentése vélhetőleg összefügg azzal a ténnyel, hogy – bár Lázár János, a Miniszterelnökség vezetője a múlt héten ennek ellenkezőjét állította – az Európai Bizottság három eljárást folytat a magyar kormány ellen a bővítési beruházással kapcsolatban a nemzetközi tender elhagyása, a tiltott állami támogatás gyanúja és az előkészítő dokumentumok, illetve a vállalkozói szerződések teljes körű titkosítása miatt.

Oroszország elnökének figyelmeztetése vélhetően azon alapul, hogy érzékel valamilyen szándékos fennakadást az uniós jóváhagyás folyamatában, és szeretné a tudomásunkra hozni, hogy a megvalósítási megállapodások decemberi aláírásáig a Kreml kiemelt partnerként kezelte a magyar kormányt.

Nyilvánvaló, hogy a Magyarország felé küldött vészjelzés inkább a magyar társadalom felé leadott jelzés: Brüsszel béklyója komolyan árthat az ország nemzeti érdekeinek. Nincs önálló döntési lehetősége Magyarország kormányának.

Sajnálatos módon igazolódni látszik a Bal-Rad korábbi aggálya: Orbán addig-addig pávatáncolt, míg belegabalyodott a brüsszeli keringőbe.

Ahelyett, hogy a második parlamenti kétharmadát az egyetlen logikus és valóban nemzeti érdekeket képviselő döntést meghozta volna-a NATO-ból, mint az EU egyetlen és hatásos biztosítékgaranciájából való azonnali kilépés-megpróbálta “ijesztgetni” inkább mindkét szervezetet. A legkedvezőbb pillanat pedig elmúlt. Az EU és a NATO már minden mozdulatát árgus szemekkel figyeli és “óvja”!

Ám ami a legnagyobb probléma: valószínűleg a Kreml is rájött, hogy Orbán CSAK pávatáncol.

Ha pedig ez így van, akkor jóval nagyobb lehet a bajunk, mint azt eddig feltételeztük.

(B-R)

Csalódás – futószalagon

Töröm a fejem és példákat próbálok előbányászni az emlékezetemből olyan esetekre, amikor nem okozott csalódást nekünk – polgárainak – az állam. Azt, hogy egy-egy választás előtt ígérgetnek fűt-fát, tudomásul vesszük és nem is várunk mást a politikusoktól. Bosszankodni csak akkor kezdünk, amikor a személyes életünkben, a saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy megint átvertek.

Ismerősöm az orrom alá nyomja a banki értesítőjét: azt ígérték, húsz-harminc százalékkal csökkenni fog a havi törlesztő részlete, de nézzem meg, 2300 forinttal többet kell fizetnie a forintosítás miatt. Korábbi munkatársam azon zsörtölődik, hogy egy újabb bőrt próbál lehúzni róla az állam, holott azt ígérték, könnyítenek minden devizaadós életén. A párja beteg lett, nem tud dolgozni, most majd egyetlen keresetből kell megélniük, fizetni a hitelüket. Arra gondoltak, eladják a lakásukat, kisebbe költöznek, kifizetik a hitel fennmaradó részét. Összehúzzák magukat, aztán majd csak lesz valahogy. Könnyebb lesz az élet – ahogyan ígérték. Eladták a lakást, vettek egy jóval kisebbet, a maradék pénzt az utolsó forintig befizették a banknak, nincs tartozásuk. Gondolták! Aztán kiderült: a zárlati díj majd 200 ezer forint, az adóhivatal meg illetéket fog kivetni az eladott lakás és az új értékkülönbözetére. Hogy egyetlen fillérük sem maradt? Azt mondták a bankban, vegyenek fel hitelt az új tartozásra.

A hatóságot az ilyesmi nem érdekli. Meg az államot sem. A hivatalosságok pedig nap mint nap azt szajkózzák továbbra is, hogy megmentették az embereket. Tessék hálásnak lenni. Vagy mégsem?
(Népszava)

Le Figaro: a legolcsóbb megoldás kell Misztral ügyben

Miközben Franciaország továbbra sem tudja megoldani az orosz megrendelésre gyártott, de később át nem adott Misztral típusú helikopter-hordozó hajók ügyét, a Le Figaro napilap előállt néhány ötlettel arra vonatkozóan, mit kezdhetne a kormány a szerződésszegés eredményeként náluk ragadt Misztralokkal.

Az első kézenfekvő megoldás; süllyesszék el. Legalább amennyire barbár megoldásnak tűnik, annyira gazdaságos lenne. Az orosz megrendelésre gyártott két Misztralt ugyanis nem veszi meg senki. Attól a ponttól, hogy a kormány amerikai nyomásra elhalasztotta a hajók átadását, nem elég, hogy a megrendelőnek vissza kell fizetniük a befektetett összeget, de a további költségek is a francia adófizetőket terhelnék. Mivel a haditengerészet vezérkara már jelezte, hogy nincs szükségük két újabb Misztralra, a Le Figaro szerint az lenne a legolcsóbb megoldás, ha egyszerűen elsüllyesztik.

Kézenfekvő megoldás lenne, hogy a hajókat átadják a francia flottának – de áprilisban éppen, hogy az derült ki; a haditengerészetnek nincs szüksége két további Misztralra. A l’Opinion napilap a vezérkarhoz közeli forrásokra hivatkozva azt állította, már a most szolgálatban lévő három Misztral is több mint amennyire szükség van, nem tudnának mit kezdeni két újabb hajóval. Azon felül a Vlagyivosztok és a Szevasztopol hajók az orosz megrendelő igényei szerint készültek, a francia haditengerészet számára történő átalakításuk további sok millió eurót igényelne.

A Le Figaro szerint viszont eladhatnák valaki másnak a két “fölösleges” Misztralt. Elképzelésük szerint Kanada vagy Egyiptom jöhetne szóba mint potenciális vevő, ugyanakkor ennek jogi következményei nem tisztázottak. A továbbértékesítés ugyanis feltételezi, hogy Franciaország nem csak határozatlan időre elhalasztja az átadást (mint a jelenlegi hivatalos kommunikációban az megjelenik), hanem ténylegesen is felbontaná a szerződést Oroszországgal, anélkül, hogy egy szót is ejtenének arról, mi történik a későbbiekben a megrendelt hajókkal. Eközben a fenntartás költsége havonta 5 millió euró, a francia adófizetőknek pedig meg kell magyarázni, hogy a kormány miért az amerikaiak elvárásai szerint folytatott erőfitogtatásra költi az egyébként munkahelyteremtésre is fordítható adóbevételeket.

A Vlagyivosztok nevű hajót 2014 novemberében, a Szevasztopolt pedig 2015 során kellett volna átadja a francia gyártó. A NATO főtitkára Washington utasítására hivatalos ajánlatot tett a hajók felvásárlására – eredetileg emiatt lett elhalasztva az átadás, amit a francia kormány az ukrán helyzetre hivatkozva próbált lekommunikálni. Az átadás elhalasztása azonban nem jelenti a teljes szerződés felmondását, ami máig nem történt meg. Miközben a francia kormány nem mer nemet mondani az amerikai nyomásgyakorlásra, Moszkvának sem merik egyértelműen bejelenteni, hogy inkább a NATO-nak adják az orosz megrendelésre gyártott hajókat.
http://hidfo.ru/2015/05/le-figaro-a-legolcsobb-megoldas-kell-misztral-ugyben/

Döbrögista “potyautasok” a Quaestor-kártalanításban?

Az MSZP nem szeretné, hogy a Quaestor Károsultak Kárrendezési Alapja fideszes kifizetőhellyé válna. Erről Gőgös Zoltán, az ellenzéki párt elnökhelyettese beszélt szerdán Budapesten sajtótájékoztatón.

Azt kérdezte a kormánytól, tudja-e garantálni, hogy nem lesznek “potyautasok” a kártalanítás során. Szerinte ez az alap “zseniálisan jó kifizetési lehetőség lehet barátoknak”, olyanoknak, akiknek semmilyen befektetése nem volt a Quaestornál. “Volt már Magyarországon olyan bank, ahol 30 milliárdos veszteségből 140 milliárdos kifizetés lett. Ez a Postabank volt annak idején” – fogalmazott.

Gőgös Zoltán közölte, szeretnék, ha átlátható lenne a kártalanítási folyamat. Megismételte pártja álláspontját, igazságtalannak tarják, hogy például a Buda-Cash ügyfelei nem kapnak hasonló kárpótlást. A szocialista politikus azt tanácsolta a Quaestor-ügyfeleknek, hogy ne kapkodjanak, várjanak kárigényük bejelentésével a hónap közepéig. Ezt azzal indokolta, hogy nem minden esetben jó a felügyeleti biztos által adott egyenlegközlő igazolás, mivel van olyan cég, amelynél felszámoló biztos van és az ő igazolására van szükség.

Arra is felhívta a figyelmet, hogy szerinte a 30 millió forintig történő kártalanítás csak a fiktív kötvényekre vonatkozik. A banki elszámolás kapcsán Gőgös Zoltán azt mondta, felesleges várakozást ébresztett a kormány a devizahitelesekben akkor, amikor azt mondta, 30-50 százalékkal is csökkenhetnek a törlesztőrészletek. Ez most úgy tűnik 10-20 százalék között van, persze ez is jelentős – jegyezte meg. (MTI)

Mától nyújthatják be kárigényüket a Quaestor-károsultak

Mától június 5-éig kérelmezhetik a kártalanítást a Quaestor-károsultak, vagyis a Quaestor Financial Hrurira által kibocsátott, illetve a Quaestor Értékpapír-kereskedelmi és Befektetési Zrt. vagy kapcsolt vállalkozása által értékesített kötvények tulajdonosai.

A felszámolást végző Pénzügyi Stabilitási és Felszámoló Nonprofit Kft. (PSFN) április 24-ei közleménye szerint az ügyfelek a kárrendezésre vonatkozó igényüket a megküldött egyenlegközlő igazolás alapján a Quaestor Károsultak Kárrendezési Alaphoz (QKKA) történő kérelmük benyújtásával érvényesíthetik. Az egyenlegközlő igazolásokat legkésőbb május 18-áig kell megkapniuk az érintetteknek.

A törvény szerint a 30 millió forintot meg nem haladó összegű követeléseket tőkeértéken, a kötvényeket pedig névértéken kell figyelembe venni.

A QKKA a Befektetés-védelmi Alap (Beva) kártalanításával együtt 30 millió forintig kárpótolja az ügyfeleket. A QKKA várhatóan a Magyar Nemzeti Bank (MNB) áthidaló kölcsönével fogja tevékenységét megkezdeni, amelynek mértéke igazodik majd a kárrendezés összegéhez.

A Miniszterelnökség keddi közleményében arra hívta fel a figyelmet, hogy a postahivatalok mellett huszonhat kijelölt kormányablaknál is benyújthatják kárigényüket a Quaestor károsultak. A Quaestor kárrendezési alap a károsultak kérelmének benyújtásához űrlapot készített, ehhez is hozzájuthatnak az érintettek a kormányablakokban. Az űrlapot a kormányablakok és a Beva honlapjáról is letölthetik, a kormanyablak.hu, valamint a http://www.bva.hu címeken.

A kormányablaknál az alapnak címzett kérelmeket zárt borítékban kell benyújtani. A borítékon fel kell tüntetni az alap nevét és – feladóként – a kérelmező nevét, lakcímét. A benyújtó a kérelem átvételéről elismervényt kap. A Quaestorral kapcsolatban kizárólag a kárigények benyújtására van lehetőség – írta a Miniszterelnökség.

A Quaestor Értékpapír-kereskedelmi és Befektetési Zrt.-nél tevékenykedő felügyeleti biztos adatai szerint 32 ezer Quaestor-kötvényes van, akinek fiktív vagy valós kötvény van a követelése mögött.
(MTI)

Brüsszel miatt jöhet a Görög Áramlat

Az úgynevezett Török Áramlat kapcsán is felszínre jutott Brüsszel akadályoztató tevékenysége, ahogy korábban a Déli Áramlat esetében is. Amennyire biztos volt tavaly decemberben a török-orosz gáztranzit volumenének sokszorosára növelése, mostanra legalább annyira az válik kérdéssé, hogy akar-e Törökország tranzitország lenni vagy nem. Vlagyimir Csizov, Oroszország állandó EU-küldötte a gázárkedvezmény mértékéről folytatott tárgyalások holtpontra jutása miatt arra kényszerült, hogy utalásokat tegyen arra, valójában egyáltalán nem biztos, hogy az új gázprojektet Török Áramlatnak kell nevezni. Lehet Görög Áramlat is, elvégre csak néhány tíz kilométer kérdése.

Csizov kifejtette; az új gázprojekt legfontosabb vonatkozása, hogy a Fekete-tengeren keresztül húzódik, és az Európai Unió területére juttatja el a gázt. Ezen kívül az új projekt nyomvonala egyébként nagyrészt egybeesik a Déli Áramlat tervezett nyomvonalával, azt leszámítva, hogy elkanyarodik Törökország felé. “Törökországban ér partot, a Balkán-félsziget keleti részén, Törökország európai részén, és mindössze néhány tíz kilométer választja el a görög határtól. Nem hinném, hogy ezt Török Áramlatnak kellene nevezni. A két ország közti bonyodalmaknak köszönhetően inkább Görög Áramlat kellene legyen.”

Oroszország tavaly decemberben jelentette be a Déli Áramlat projektből kivonulást, miután Brüsszel évtizedes aknamunkával és adminisztrációs akadályokkal végleg ellehetetlenítette a projekt megvalósítását. Tavaly november végén orosz delegáció járt Törökországban, ahol döntés született egy alternatív projektről, az úgynevezett “Török Áramlatról”. November végi hírek szerint az új projekt részeként a két ország elhagyja a dollár és euró használatát a gáztranzitban, ehelyett a török és orosz nemzeti valutát fogják használni. Recep Tayyip Erdogan török államfő látványos Amerika-ellenes retorikát kezdett tavaly év végén, Vlagyimir Putyin pedig Törökországból nyilatkozva jelentette be az új projekt megkezdését. Brüsszel általános bénultsággal fogadta a Déli Áramlatból kivonulásról szóló híreket, az európai vezetők két hétig nem tudtak mit kezdeni a kialakult helyzettel. Brüsszel végül a korábban már bevált aknamunka mellett döntött, és Ankarába utazott Federica Mogherini, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, hogy meggyőzze a török kormányt arról, jobban tenné, ha nem üzletelne az oroszokkal és nem kacsintgatna kelet felé.

Erdogan rendre utasítása mérsékelt eredményeket hozott; az Amerika-ellenes retorika idővel mérséklődött, és Törökország szándékosan Oroszország számára elfogadhatatlan mértékű gázárkedvezményt követel, ezzel a tárgyalások holtpontra jutottak. A napokban az Egyesült Államok törökországi nagykövete is érdekes utalást tett arra, hogy “nem szeretné, ha az országban újrakezdődne az erőszak”. Washington a kurd szeparatizmus támogatásával is nyomást gyakorol Törökországra, így az Erdogan-adminisztráció harapófogóba került Moszkva, Washington és Brüsszel közt. Csizov nyilatkozatát úgy kell érteni, hogy nekik igazán nem fontos az a néhány tíz kilométer, ha a görög kormánnyal könnyebben szót értenek. Elsősorban Törökország érdeke lenne, hogy ne engedjen a nyomásgyakorlásnak és ne vegyen részt a Déli Áramlat idejéből már jól ismert akadályoztatásban. Ha ez nem sikerül – jön a Görög Áramlat.

http://hidfo.ru/2015/05/brusszel-miatt-johet-a-gorog-aramlat/

Hogy is volt? Mint is volt?

Újabb kiszivárgott szakértői jelentések kerültek napvilágra a tavaly nyáron Donbassz fölött lelőtt maláj utasszállító repülőgéppel kapcsolatosan.

A megállapítások miatt pedig Kijevben néhány politikusnak megintcsak álmatlan éjszakái lehetnek. (Azidőszerint már Valcman Nyalókakirály volt Maradék-Ukrajna “megválasztott” helytartója.)

Ezen kiszivárgott jelentésrészlet szerint a repülőgép bal eleje és szárnya között föld-levegő rakéta robbanására utaló jeleket és bizonyítékokat találtak a roncs hollandiai összerakosgatói és vizsgálói. Mégpedig a híres-hírhedt “Buk-M1″ típusú föld-levegő rakéta bűnösségét bizonyító sérüléseket.

A dolog a gép BAL ELEJÉNEK ÉS BALOLDALI SZÁRNYÁNAK sérülései miatt érdekes. Ez ugyanis a szóban forgó légvédelmi rakéta természetéből fakadóan, CSAK A GÉP BAL OLDALA FELŐL érkezhetett.

A vizsgálóbizottság pedig megállapította, hogy ebben az esetben a tettes csakis az ukrán hadseregnek a jelzett időpontban Zaroscsenko város melletti, vagy az oda kozeli Sznyezsnoje környékén állomásozó LÉGVÉDELMI RAKÉTAEGYSÉGEI KÖZÜL kerülhet ki, amely egységek “BUK-M1″ KOMPLEX RENDSZEREKKEL voltak felszerelve.

https://balrad.wordpress.com/2015/05/06/hogy-is-volt-mint-is-volt/

Ma szócséplés lesz Minszkben

Újonckiképzés valahol a DNR területén

Donbassz ügyében ma Minszkben újabb szócséplési fordulót tart a kontaktcsoport. A Népköztársaságok képviselői részéről van mit szóvá tenni, ám Liszenko kijevi pojáca tegnap már eldörmögte Nyalókakirályék legújabb agyrémét: a miliciák lövik saját városaikat-falvaikat! No meg természetesen a valcmanista bűnbandákat.

Liszenko még arról a “tudomásukra jutott milicista provokációról” is beszámolt, miszerint a “Győzelem Napja” alkalmából Donyeckben rendezendő parádét maguk a népköztársaságiak fogják szétlőni-vérbe fojtva az egész ünneplést-hogy aztán az egészet az ártatlan ukrán haderőre kenhessék, utat nyitva ezzel az orosz megtorlásnak. De ők lám-lám!-leleplezték a szörnyű tervet! Arról mondjuk nem beszélt, hogy 152 mm-es martalóclövegeket meg önjáró nehéztüzérséget pár száz méterre hogyan aknavetőzhettek szét a népköztársaságiak?-ha azok-Kijev szerint-nincsenek is ott!

Márpedig “valakik” Avgyejevkából a mára virradó éjszaka is nem kevés alkalommal lőtték Donyeck lakókerületeit, Szpartakot, Jaszinovataját, és a donyecki repülőteret!

Dzserzsinszkből pedig Gorlovkát.

Peszkiben nem csitul a harcok hevessége. Tudják a martalócok, hogyha a milicisták teljesen elfoglalják Peszkit, Avgyejevka mindenféle népköztársasági zaklatásnak lenne kitéve. A milicisták meg tudják, hogy Peszki közelsége Donyeckhez a donbasszi főváros teljes tüzérségi tűz alatt tartását tenné lehetővé.

Délen a Novoazovszk-járásban pedig “valakik” sorozatvetőkkel lőtték Szahankát. Tegnap késő délután meg is kezdődött a falu teljes lakosságának és állatállományának evakuálása. Ma reggelre fejeződött be a művelet.

Szahanka evakuálása

Szartanát és Gnutovot is “valakik” ágyúzták az éjjel.

Sirokinonál viszon meglepő csendesség honolt a tegnapi azovista irtást követően. A valcmanista brigantibanda régen szenvedett ekkora csapást, hogy majdnem száz latoregyed dőlt ki a sorból. (Hetven ugyanis olyan súlyosan károsodott, hogy róluk Valcman végleg lemondhat.)

Mindezek tetejébe komoly egyedutánpótlási gondokkal is küszködik a lembergi termőhely. Nem nagyon fűlik a környék neonáci bűnözőinek a fűbe harapás biztos lehetősége Donbasszban! Retyerutyáik tegnap már demonstráltak Lembergben, hogy a helyiekből verbuválódott banderista bűnbandát inkább helyben “foglalkoztassa” a kijevi junta, ahelyett, hogy a messzi keleti saslikgyárba küldenék őket.

https://balrad.wordpress.com/2015/05/06/ma-szocseples-lesz-minszkben/

Az ukrán válság csapást mért az Európai Unióra

Az Északi Flotta – “A Kreml elrendelte először az Északi Flottánál a teljes készenlétet, majd pedig ezt kiterjesztette Oroszország fegyveres erőinek a túlnyomó részére.”

2014 végére világossá vált, hogy Ukrajna működésképtelensége olyan méreteket öltött, hogy ez nemcsak veszélyezteti az Európai Unió jólétét, de elősegíti annak felbomlását is. Az EU döntéshozói elbizonytalanodtak. A lengyelek és a baltiak – akik történelmi okokból a leginkább tartanak Oroszországtól – továbbra is kitartottak az Egyesült Államok oldalán. Az Európai Unión belül azonban egyre több olyan állam van, amely szeretné, ha Európa közeledne Oroszországhoz. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, ha együtt lép fel Csehország, Magyarország, Szlovákia, Görögország és Olaszország. Berlin és Párizs is kereste a Moszkvával kötött kompromisszum lehetőségét, de lehetőleg úgy, hogy ne vesszen össze Washingtonnal.

Az Egyesült Államok 2015-ig nem ért el eredményeket Oroszországgal kapcsolatban, ugyanakkor Európa elkezdett kicsúszni a hegemóniája alól. Az EU-ban rendkívül fontos folyamatok indultak be, amelyek még nem értek véget, és amelyben még lehetnek ingadozások. Az viszont világossá vált, hogy az EU többé nem egységes és feltétlen szövetséges Amerika számára. Ez máris kihatott a NATO egységére és hatékonyságára is, ezért Washington megpróbálta aktivizálni a NATO-n belüli mechanizmusokat: az orosz agresszió veszélyére hivatkozva megerősítették a Lengyelországban és a Baltikumban lévő fegyveres erőket. A NATO fokozta aktivitását a déli szárnyakon is, és a Fekete-tengeren. Romániát is arra biztatták, hogy aktivizálja a Dnyeszter-menti konfliktust.

Washington az orosz agresszió jegyében törekedett maga mögé állítani az európaiakat, és egészítette ki Oroszországra gyakorolt katonai nyomással a politikait. A Kreml az ukrán válság kirobbantása óta másodszor látta szükségesnek, hogy emelje a téteket. Moszkva megmutatta, hogy kész vállalni a kihívást és készen áll a NATO-val megvívandó nagyobb háborúra is. A Kreml elrendelte először az Északi Flottánál a teljes készenlétet, majd pedig ezt kiterjesztette Oroszország fegyveres erőinek a túlnyomó részére. Ez tudatta a világgal, hogy megkezdődött az Egyesült Államokkal és európai szövetségeseivel a hagyományos fegyverekkel vívott háború, amelynek során Oroszország – szükség esetén – kész bevetni nukleáris fegyvereket is. Beindultak a hadgyakorlatok, amelyek során megtörtént a haderők felvonultatása a leendő hadszíntérre.

2014-ben még az orosz fegyveres erők hadmozdulatai az ukrán válsághoz kötődtek. Putyin már ekkor is nyugati „barátai és partnerei” tudomására hozta, hogy Oroszország nem fog meghátrálni és vészhelyzetben be fog vetni minden rendelkezésére álló eszközt. Az Orosz Föderáció elnöke nyilvánosan a világközvélemény tudomására hozta, hogy kész harcolni, és ezzel elzárta maga elől a visszavonulás útját. 2015 márciusában és áprilisában lezajlott az a hadgyakorlat, amely formáját tekintve arra emlékeztetett, amikor egy háború kezdetekor felvonultatják a csapatokat.

Az amerikaiak kezdeményezték, hogy mérjék össze a páncélosok számát Oroszország határ menti körzeteiben. A Kreml erre azzal válaszolt, hogy Oroszország páncélosait egyenesen Norvégia határvidékeihez, iszkandereit a lengyel határhoz, stratégiai légierejét és nukleáris rakétákkal felszerelt tengeralattjáróit pedig az Egyesült Államok partjaihoz irányította.

Moszkva ezzel megmutatta Európának, hogy a NATO még az EU-nál is kevésbé hatékony szervezet. Amíg Washington mérlegeli, hogy érdemes-e nukleáris konfrontációba kerülnie Oroszországgal, addig az európai hadseregek pusztító csapást szenvedhetnek egy hagyományos fegyverzetekkel felszerelt korlátozott létszámú katonai kontingenstől.

A németek és a franciák nem akarnak háborúzni sem az ukránokért, sem a baltiakért, de még a lengyelekért sem. Az európaiaknak nincs miért vállalni ezt a konfrontációt, de lényegében nincs is mivel háborúzniuk. Nincsenek erős hadseregeik, mert megszokták azt, hogy az Egyesült Államok megvédi őket. Washingtonnak sem könnyű eldöntenie, hogy miért vállaljon fel most egy nagyobb háborút. Az orosz hadgyakorlatok erre nem nyújtanak kellő indokot. Látható, hogy Oroszország megfelelő időpontban emelt a téteken. Obama máris hátrál saját neokon héjái elől. Az Egyesült Államok ugyanabba a logikai csapdába esett, amelyet maga is többször állított Oroszország számára. Bármit is tesz, az előnytelen a számára.

Washington léphet a feszültség szításának és egy katonai konfliktus kiprovokálásának az útjára. Ezért az orosz vezetés rendkívül kockázatos lépései az utóbbi hónapok során arról tanúskodnak, hogy a világ elérkezett egy veszélyes határhoz, amelynek az átlépése rendkívül kockázatos. Oroszország nem szállhat ki ebből a folyamatból. A győzelemre kell törekednie, különben megsemmisül. Oroszország azzal, hogy megmutatta, kész vállalni a következményeket, gondolkodóba ejtette az EU vezetését. Az Európai Unió döntéshozóinak fel kellett ismerniük, hogy Washington túl messzire ment és már majdnem hadszíntérré tette Európát.

Azt tudomásul vették az európaiak, hogy Ukrajna csatatérré változott, ebből még előnyt is akartak húzni a maguk számára. Az ejtette gondolkodóba őket, amikor kiderült, hogy az instabilitás Ukrajnából nem Oroszország, hanem az EU irányába kezdett elterjedni. Egy totális háborút pedig végképp nem akartak Oroszországgal. A Nyugat került döntési kényszerbe. Az Egyesült Államoknak választania kell, hogy tovább halad-e a konfrontálódás útján, vagy pedig hajlandó a visszavonulásra. Ha ez elkezdődik, akkor azzal is számolni kell, hogy az EU az amerikai védernyő alól átáll az orosz védernyő alá.

Oroszország elvárja az Egyesült Államoktól, hogy ismerje be tévedését és szánja rá magát az új hidegháborúban elszenvedett vereségének a beismerésére. Ha Washington továbbra is támogatja fegyverekkel és szakértőkkel a polgárháborút Ukrajnában, akkor lényegében azt hozza a világ tudomására, hogy továbbra is egy nagyobb háború kirobbantására törekszik.

Drábik János /drabikjanos.com

Tovább gyűrűzik a német megfigyelési botrány

Az osztrák belügyminiszter keddi nyilatkozata szerint Ausztria hivatalos úton magyarázatot követel arra vonatkozóan, hogy a német és amerikai hírszerzés osztrák hivatalokra és vállalatokra is kiterjesztette megfigyelési programját.

Miután a német sajtóban kirobbant az újabb megfigyelési botrány, miszerint a Bundesnachrichtendienst közreműködött az amerikai National Security Agency európai megfigyelési programjában és amerikai megrendelésre tartott megfigyelés alatt európai vállalatokat és vezető politikusokat, Ausztria jogi eljárást indított “ismeretlen tettesek” ellen az ország elleni kémtevékenység gyanújával.

A német sajtóorgánumokban nyilvánosságra hozott információk szerint a BND az amerikai NSA megrendelésére folytatott megfigyelést többek között a francia államfő, külügyminisztérium és az Európai Bizottság ellen. A megfigyelést a német hírszerzés nem független cselekvőként végezte, hanem amerikai megrendelésre, az NSA által adott célpontokon. A német BND nem csak politikusok, nagyvállalatok és európai hivatalok megfigyelését folytatta az NSA megrendelésére, de mint kiderült, az amerikai hivatal több mint 800 ezer IP címet, telefonszámot és e-mail címet osztott le, amit a német hírszerzés kellett figyeljen, miközben az NSA-nak folyamatos adatszolgáltatást biztosítottak.

Mikl-Leitner szerint egyelőre nincsenek konkrét bizonyítékaik az ügy Ausztriára vonatkozó részét tekintve, de feltételezik, hogy a tevékenység Ausztriára is kiterjedt, emiatt rendelték el a vizsgálatot. A belügyminiszter szerint egyelőre megpróbálják diplomáciai és jogi úton rendezni a kialakult helyzetet.

A Bild német napilap eközben azzal vádolja Berlint, hogy továbbra is együttműködik Washingtonnal az ügy eltussolásában. Thomas de Maizire német belügyminiszter ugyanis tagadja azon információkat, miszerint 2008 óta tudomása volt minderről. Angela Merkel szerint jelenleg “konzultálnak” az Egyesült Államokkal, a főkancellár annyit nyilatkozott ez ügyben, hogy szövetséges országok nem kellene kémkedjenek egymás után. A tények azonban azt mutatják, hogy az amerikai hírszerzés egyáltalán nem szövetségesként, hanem vazallusként használta a német szolgálatokat. A BND ugyanis az NSA által leosztott munkát végezte el, és miközben a német hírszerzés teljes adatszolgáltatást biztosított az amerikaiaknak, ugyanez nem állt fenn fordított irányban, tehát az információáramlás egyirányúsága az amerikaiak javát szolgálta az európai országok ellenében.

Az ügynek azonban jól körülhatárolható előzményei vannak; az Egyesült Államok az utóbbi évek során oly mértékben fokozta az Oroszország elleni propagandatevékenységet, hogy elkezdték bevonni a rendszerint diszkréten kezelt kémügyeket a politikába. Washington eközben elkövette azt a hibát, hogy feltételezte, ő lesz elsődleges cselekvő az európai kémbotrányok kirobbantásában. Január 27-én azonban Anna Chapman – akit 2010-ben tartóztattak le az amerikai hatóságok kémkedés vádjával, majd kiutasították – az orosz Szputnyik hírügynökségnek nyilatkozva elmondta, Washington alapvető etikai hibát vét azzal, hogy a kémügyeket megpróbálja bevonni a politikába. Chapman nyilatkozata egy utalás volt arra vonatkozóan, hogy amennyiben az amerikaiak bevonják a politikába a kémügyeket, nem várhatják el a másik féltől, hogy az tartsa magát a kényes eseteknél megszokott diszkrécióhoz. Ha az amerikaiak kémügyeit bevonnánk a politikába, az minden bizonnyal nagyobb vihart kavarna az alapvetően nyugatellenessé váló Kelet-Európában, mint amennyire az orosz ipari kémkedés érdekli az embereket. Európában pedig nagy vihar közeleg, és mint Ausztria esete is mutatja, a botrány egyre közelebb ér a kelet-európai országokhoz.

Hazánkban szintén sok mindenre fény derülhet a közeljövőben. Egyes magyarországi sajtóorgánumok ugyanis feltűnően gyakran hoznak le olyan publicisztikákat, melyek később az amerikai külügy hivatalos állásfoglalásai előfutárának tekinthetők. Nem túlzás kijelenteni, hogy egyes kelet-európai sajtóorgánumok máig az amerikai külpolitikának alárendelve cselekszenek.

2014-ben – az épp javában zajló választási kampány idején – az Index.hu liberális hírportál publicistája saját bevallása szerint is egy Oroszországban halálra ítélt orosz-amerikai kettős ügynököt kérdezett meg Kovács Béla ügyéről, mikor megkezdték a Jobbik politikusa elleni lejárató kampányt. A karaktergyilkosságra a választásokat megelőzően került sor, vagyis aki információkat szolgáltatott a magyarországi sajtóorgánum számára, annak célja volt a választási eredmények befolyásolása. Azt követően az Index.hu Szijjártó Péter ellen kísérelt meg egy újabb karaktergyilkosságot. Hetekkel később kiderült; Washington nem fogadja külügyminiszteri szinten Magyarország külügyminiszterét, és a lejárató kampány az amerikai külügy tevékenységével összhangban zajlott.

Amerikai ügynökök tevékenységének nyilvánosságra hozatala minden bizonnyal robbanásszerű hatást gyakorolna a mindinkább nyugatellenesé váló Kelet-Európában, – főként Magyarországon, ahol az elmúlt 25 évben a nyugati befolyás formálta a belpolitikát. A jelenkor nemzetközi környezetéből adódik, hogy az Európában zajló nagy változások Németországban kezdődnek. Mindez azonban nem jelenti, hogy ne érnének el Kelet-Európába.

http://hidfo.ru/2015/05/tovabb-gyuruzik-a-nemet-megfigyelesi-botrany/