Évtizedek óta zajlik a vita, hogy létezhet-e valamiféle mesterterv a
világ gazdasági, politikai, kulturális egységesítésére és a társadalmak
radikális átalakítására. A mainstream média következetesen az
összeesküvés-elméletek körébe sorolja az ilyen feltételezéseket,
miközben a YouTube-on és más közösségi oldalakon milliós nézettséget
érnek el a háttérszervezetekrõl, titkos találkozókról és az „egyvilág”
létrehozásáról szóló posztok és videók. Tény, hogy sok teljesen
alaptalan, rég megcáfolt „információ” is kering az interneten, nem
beszélve a nyíltan rasszista, antiszemita rágalmakról. A 20 éve
megjelent úgynevezett Torontói jegyzõkönyvek eredete sem tisztázott, de
az eltelt idõ sok szempontból visszaigazolni látszik a dokumentum
tartalmát.
A jegyzőkönyveket a Hetek legfrissebb száma ismerteti
részletesen, és a lap elkészítette a dokumentum magyar nyelvű
fordítását, amelyet posztunk végén teljes terjedelemben publikálunk.
Figyelem, az átlagosnál sokkal hosszabb írás következik, de megéri
kitartani!
A Torontói jegyzőkönyvek elnevezésű dokumentumot egy
francia-kanadai újságíró, Serge Monast hozta nyilvánosságra, 1995
májusában. Az 1945-ös születésű Monast-ról nem sok hozzáférhető
információ van, amit viszont tudni lehet, azt a Konteó blog a témáról
készített 2012-es alapos posztjában összegyűjtötte. Eszerint a férfi
költőként és szépíróként kezdte, majd a nyolcvanas évek második felétől
kezdve figyelme egyre inkább a tényfeltáró újságírás és az oknyomozó
riporterkedés felé irányult. Eleinte a L’Enquête („ankét”, „nyomozás”)
című lapnál dolgozott, de mivel írásainak közlésétől a mainstream média
többnyire elzárkózott, létrehozott egy saját hírügynökséget (l’Agence
Internationale de Presse Libre, Nemzetközi Szabadsajtó Ügynökség), ahol
megállapításait és nyomozási eredményeit publikálta. Neve és
munkássága akkor vált széleskörben ismertté, amikor 1995 májusában egy
kanadai tévéműsorban lehetőséget kapott, hogy kifejtse nézeteit.
Nem élte túl
Monast olyan témákkal foglalkozott, mint a CIA által folytatott, s az
emberi gondolkodást és érzelmeket befolyásoló orvosi kísérletek, a
NASA–CIA–NSA közös, Blue Beam fedőnevű tervezett műveletsorozata, amely
elektromágneses hullámok, számítógépek és globális, valós idejű
holografikus vetítések segítségével az emberek vallásos hitét lett volna
hivatott manipulálni saját céljaikra úgy, hogy elhitetik a hívőkkel a
Messiás eljövetelét.
Monast-nak hányatott élete volt, a kanadai és
amerikai hatóságok számtalan zaklatásnak vetették alá: megvádolták
köztörvényes bűncselekmények elkövetésével, többször őrizetbe vették,
házkutatások tucatjait tartották lakásán és irodájában, félkész
anyagokat és dokumentumok köbmétereit foglalták le és kobozták el tőle,
gyermekei láthatásától eltiltották, és barátai között bizalmatlanságot
szítottak vele szemben.
Másfél évvel azt követően, hogy a Torontói
jegyzőkönyvekkel a nyilvánosság elé lépett, 1996. december harmadikán a
rendőrség Montrealban ismét előállította. Büntetőeljárást indítottak
ellene rémhírterjesztés és más bűncselekmények miatt, majd 24 órára
őrizetbe is vették. Egy nappal később kiengedték, de szinte azonnal
rosszul lett, s másnap, december ötödikén otthonában meghalt.
„A
boncolás (amit feleségének gyakorlatilag követelnie kellett, mert egyik
kórház sem akarta vállalni) szívelégtelenséget állapít meg. Serge
Monast 51 éves volt, amúgy makkegészséges, minden káros szenvedélytől
mentes, vallásos emberként ismerték…” – írta a Konteó blog.
A
Torontói jegyzőkönyvek (Les Protocoles de Toronto) eredetéről Monast
csak annyit árult el, hogy kalandos úton sikerült megszereznie, a
részletekkel azért nem állt a nyilvánosság elé, mert szerinte azokkal
„életeket sodorhatna veszélybe”. Állítása szerint a jegyzőkönyvek első
része 1967. június végén született, amelyet egy 18 évvel későbbi,
1985-ös tanácskozáson pontosítottak. Az újságíró azt állította, hogy az
„Új Világrend” (New World Order, NWO) eszméjének akkori irányítói a
kanadai nagyvárosban gyűltek össze azzal a céllal, hogy kidolgozzák a
következő 50 évre szóló stratégiájukat. Annyit elárult róluk, hogy a 18
résztvevő közül hatan a világ 6 legbefolyásosabb bankját, hatan a
legjelentősebb energiakonzorciumokat, további hatan pedig a legnagyobb
mezőgazdasági-élelmiszeripari konzorciumokat képviselték.
Miután
Monast nem sokkal ezt követően elhunyt, és feljegyzései is eltűntek, a
dokumentumok eredetét nem lehet igazolni, erre mi sem teszünk
kísérletet. Egyet lehet biztosan tudni, hogy legalább 20 évvel ezelőtt
készültek, így az 1995 utáni folyamatok tükrében a jegyzőkönyvek akkor
is figyelemre méltóak, ha azokat esetleg Monast írta. Eddig nem volt
hozzáférhető a Torontói jegyzőkönyvek magyar fordítása, a hiányt most
lapunk pótolta. A teljes szöveg több mint 60 ezer karakter (ez
újságterjedelemre fordítva több mint 12 oldal), így az alábbiakban csak
az általunk legérdekesebbnek tartott részeket emeljük ki, de posztunk
végén a dokumentum fordítása rövidítés nélkül olvasható.
Kiüresített ember
A dokumentum bevezetője hangsúlyozza, hogy az Új Világrend több mint
átfogó, radikális gazdasági, politikai és társadalmi reform: az
emberiség teljes egyesítését tűzi ki célul, annak érdekében, hogy a Föld
lakossága egyetlen akarat mentén cselekedjen, természetesen úgy, amint
azt a Terv szerzői szeretnék. A megosztottság teljes felszámolására a
történelemben eddig még nem volt példa, bár többen kísérletet tettek
erre. Ehhez szükség van mind az egyén, mind a hagyományos közösségi
struktúrák – család, nemzetek, vallások – kiüresítésére, hogy helyet
biztosítsanak az új, globális eszmék számára.
A program ennek
megfelelően hosszú időtávban és sok, egymást kiegészítő lépésben
gondolkodik. A két fő irányt azonban a mottóul választott „Panem et
circenses” (Kenyeret és cirkuszt) kifejezés jelöli ki, mondván az
emberek túlnyomó részét azzal lehet a kívánt irányba terelni, ha
biztosítják számukra a létfenntartásukhoz és a szabadidejük kitöltéséhez
szükséges eszközöket. A dokumentum szerint, ha a tömeg a megfelelő
irányban áll, akkor a „másként gondolkodókat” – a politikai, ideológiai,
vallási különutasokat – könnyebb elszigetelni, semlegesíteni vagy
együttműködésre késztetni.
A globalista projekt ennek megfelelően „a
kényelem világméretű társadalmának” megteremtését tűzi ki célul,
amelyben a társadalom valamennyi rétege számára biztosítják a
kikapcsolódást könnyen elérhető és változatos utazási lehetőségek,
szórakozás, sport, szexuális élmények formájában. „Az Embert úgy kell
irányítani, hogy azt higgye, ez a modern, a modernitása pedig a
teljesítményét tükrözi, a képességet, hogy minél többet, és lényegében
mindent élvezhessen, ami körülveszi.” Ennek eszközei a média, a divat
és a kultúra kézben tartása: „Ha így ellenőrzés alatt tudjuk tartani a
fiatalok (vagyis a jövő felnőttjeinek) érzékeit, nyitott út vezet a
politika, a jogrendszer és az oktatás mélyreható alakíthatóságához.”
Az egyén felszabadítása
Hogyan valósítható meg az emberek – különösen a fiatalok – életmódja
feletti kontroll? A dokumentum a legfontosabb feladatnak a családra
épülő társadalmi szerkezet megváltoztatását tekinti, mondván, ha ezt
sikerül megrendíteni, akkor felszámolhatók lesznek a tradicionális
vallási felfogások is. „A nyugati társadalom alapjai lényegükben a
zsidó-keresztény örökségből eredeztethetőek. Pontosan ebből az
örökségből jött létre a család, minden létező társadalmi szerkezet
csomópontja és szegletköve.”
A család megváltoztatását már a 19.
század végi és 20. század eleji „forradalmi” írók elkezdték, majd a
„nonkonformista filozófusok” folytatták azzal a céllal, hogy az egyén
érdekeit és fontosságát előtérbe helyezzék a család felett. A
változásokat mint progresszív, a modernitás és a demokrácia
kiszélesedését szolgáló folyamatokként igyekeznek beállítani.
Az
individuális jogok abszolutizálásával eredményesen alá lehet ásni a
nemzeti, etnikai, vallási közösség érdekeit: „Többé nem a társadalom (a
többség joga) az, amit kötelező érvénnyel kell védeni az egyénekkel
szemben, akik fenyegetést jelenthetnek erre, hanem fordítva: az egyén
joga az, ami védelemre szorul a többség potenciális fenyegetésétől.”
Ennek az alapvetésnek a megvalósítását szolgálja a hagyományostól
eltérő szexuális viselkedésformák – mint egyéni alapjogok – törvényi
védelme, valamint olyan gyermekvédelmi jogszabályok és intézmények
felállítása, amelyek az állam számára lehetőséget adnak arra, hogy a
gyerekek feletti felügyeletet könnyedén ki tudják vonni a családi
keretek közül, ha ezt indokoltnak látják.
„Azáltal, hogy a
»szülői szerepet« átruházzuk az államra, sokkal könnyebb lesz ezt
követően egyesével kisajátítani minden olyan jogkört, amelyek korábban a
szülők kizárólagos hatáskörébe tartoztak. Így elérjük, hogy a
zsidó-keresztény gyökerekkel rendelkező hagyományos, vallásos oktatást a
gyermekek elleni visszaélésként kezeljék.”
Tévedés azt gondolni,
hogy csak a kommunista vagy náci állam akarta kisajátítani a gyermekek
nevelését. A progresszív társadalmakban is cél az, hogy a gyermek
egyéni jogaira – például a nemi identitásának szabad eldöntésére – való
hivatkozással korlátozzák a szülők jogait a nevelés során. Ha ezt
sikerül általános, globális „gyermekvédelmi alapokmányban” rögzíteni,
akkor nemcsak az óvodákban lehet majd megtiltani a gyerekek nemek
szerinti megkülönböztetését – amint arra már ma is több példa van
skandináv országokban –, hanem ezt a követelményt ki lehet terjeszteni a
családokra is. Ha pedig a szülők ragaszkodnak ahhoz, hogy újszülött
koruktól kezdve a biológiai nemüknek megfelelően neveljék, öltöztessék
és szólítsák gyermeküket, akkor a „gyermekvédelmi hivatalok”
közbeavatkozhatnak, és kiemelhetik a „veszélyeztetett” gyerekeket a
családból, ahogyan azt ma a bántalmazott vagy ellátás nélkül hagyott
gyerekekkel teszik.
A dokumentum kitér arra is, hogy milyen
munkatársakra van szükség ennek végrehajtásához: „Egy ilyen terv
garantált sikere érdekében létfontosságú, hogy az ezekben a
hivatalokban állami szolgálatban álló közalkalmazottak fiatalok és
tapasztalatlanok legyenek, olyan személyek, akiknek nincs semmi
tapasztalatuk az általunk üresnek és hiábavalónak gondolt eszmékkel
kapcsolatban, missziós lelkesedéssel hisznek viszont abban, hogy ők a
veszélyben lévő gyermekek nagy védelmezői. E hivatalnokoknak minden
szülőt potenciális bűnözőnek kell tekinteniük, akik veszélyt
jelenthetnek a gyermek jólétére”.
Szabadságot ígérnek
Ha sikerül
a gyerekeket már kiskorukban függetleníteni a családtól, lehetővé
válik, hogy az oktatási rendszeren keresztül olyan „arrogáns, lenéző,
másokat megalázó fiatalságot” neveljenek ki, amelynek fő jelszavai az
„önmegvalósítás” és a „szabadság” lesznek.
„A család és az oktatási
rendszer, azaz általánosságban a társadalom lerombolásának teljessé
tételéhez létfontosságú a szexuális forradalomra való buzdítás a
nyugati társadalom minden szintjén. Szükséges, hogy a rendelkezésre
álló valamennyi eszközzel az egyéneket, következésképp a belőlük álló
tömegeket lealacsonyítsuk arra a szintre, hogy szenvedélyesen csak
elemi ösztöneik kielégítésével legyenek elfoglalva” – írja az 1967-ből
keltezett dokumentumrész, amely utal arra, hogy a szexuális forradalmat
nemcsak a kultúra és a zene, hanem a gyógyszeripar fejlődése is
ösztönzi.
A korszerű fogamzásgátló eszközök kifejlesztése – írják a
jegyzőkönyvek szerzői – „forradalmasítja a nyugati társadalmakat, és
örökre feledésbe taszítja az erkölcsi alapelveket és a vallásos
zsidó-keresztényeket. Ez a folyamat egy tabletta formájában szélesre
nyitja az utat a következmények nélküli »szexuális szabadsághoz«, és
ráveszi a világ női társadalmát, hogy kitörjenek mindabból, amit akkor
már csak a múlt igájának fognak tartani (a férfiaknak alárendelt nők
rabszolgaságát és a hagyományos zsidó-keresztény családot). Korábban a
nőt a »családi egység központjának és fő támaszának« tartották, a
modern nő azonban független egyéniségként szakítani akar hagyományos
szerepeivel, el akar szakadni a családtól, és a saját személyes
törekvései alapján akarja vezetni az életét.”
Ezt a folyamatot a
„progresszív feminista tiltakozó mozgalmakkal” is ösztönzik, hogy az
egyre radikálisabb követelésekkel a lehető legtávolabbra tolják a
határokat, mindaddig, míg be nem következik „a tradicionális család és a
zsidó-keresztény társadalom egyértelmű összeomlása”. Mint írják, „ez a
»szexuális felszabadítás« lesz a végső eszköz, amellyel lehetségessé
válik az, hogy a társadalmi tudatból eltűnjön a Jó és Rossz fogalmának
minden formája. A vallási és morális határok összeomlása lehetővé
teszi, hogy teljessé váljon az »ember felszabadítása a múlt alól«”.
„Ez a nyitott ajtó a szexuális szabadság támogatásától a váláson át az
abortuszig, egészen a különböző homoszexuális viselkedési formák
törvény általi elismeréséig segít nekünk abban, hogy radikálisan
megváltoztassuk a társadalmak jogrendszerének történelmi alapjait. (…)
Minden egyént az erkölcsi alapelvek általános fellazulása irányába
terelünk, és megosztjuk az egyéneket azáltal, hogy egymáshoz
hasonlítgatjuk őket, ösztöneiknek és érdeklődésüknek megfelelően,
valamint leromboljuk a fiatalság jövőjét azáltal, hogy a korai szexuális
élet káros hatású tapasztalatszerzése és az abortuszok felé tereljük
őket. Morális szinten megtörjük az elkövetkezendő generációkat azáltal,
hogy az alkoholizmusba, különböző kábítószerektől való függőségekbe
taszítjuk őket” – írják a dokumentum szerzői.
Hálózatba szervezve
A jegyzőkönyvek 1985-ös kiegészítése gyakorlati programot is ad a
fiatalság átneveléséhez. Ebben kulcsszerepet szánnak az akkor még
kísérleti stádiumban lévő technológiáknak. „Mára lehetségessé vált
egyfajta »nemzetközi autósztráda« megtervezése, amelyen minden készülék
összeköttetésben áll egymással. Elektronikus számítógépek használata
nélkül – melyek egy óriási globális hálózatban összekötik őket egymással
– teljes mértékben lehetetlen lenne az egyénekből álló közösségek
közvetlen irányítása a Földön. Ezen készülékek további előnye, hogy
emberek millióit tudják helyettesíteni. Ráadásul ezeknek a gépeknek
nincs öntudatuk, sem moráljuk, így nélkülözhetetlenek az olyan
projektekhez, mint amilyen a miénk. Mindezeken túl, ezek a gépek kérdés
nélkül megteszik mindazt, amit diktálnak nekik. Tökéletes rabszolgák,
amelyekről elődeink csak álmodtak, bár soha nem kételkedtek abban, hogy
egy nap lehetséges lesz létrehozni egy ilyen csodát. Ezek a gépek
ország nélkül, bőrszín nélkül, vallás nélkül, politikai elköteleződés
nélkül léteznek, így az elképzelhető legnagyszerűbb eszközeink és az Új
Világrend szolgái. Ezek a »Szegletkövek«! Ezeket a gépeket egy óriási
világhálózatban kötjük össze, amelynek a legfelsőbb szintjeit mi
ellenőrizzük. (…) Új Világrendünk alapvető struktúrája lényegében
különféle hálózatok sokaságából áll, amelyek lefedik az emberi
tevékenység minden egyes elemét az egész bolygón. Mindmáig ezeket a
hálózatokat közös ideológiai alap mentén kötöttük össze: eszerint az
Ember az Univerzum központja és végső beteljesítője” – áll a
jegyzőkönyvekben, ami még akkor is figyelemre méltó előrelátás, ha a
fentieket Monast írta volna 1995-ben. (A legnagyobb közösségi hálózat, a
Facebook csak 2004-ben indult, és 2010-re vált globális platformmá,
amikor a felhasználók száma átlépte az egymilliárd főt.)
A globális
társadalom sikeréhez a tervezők fontosnak látják, hogy az emberek – a
korábbi, autokratikus berendezkedésektől eltérően – ne kényszerből,
hanem lelkesen vegyenek ebben részt, mert ezáltal megszűnik bennük az
idegenkedés a privát szférájuk totális kontrolljával szemben. „Arra
bátorítjuk az embereket, hogy Testtel és Lélekkel vegyenek részt ebben a
globális elektronikus hálózatban (…) a félrevezetett embert leköti a
vak lelkesedés, hogy ennek az új Világközösségnek a része legyen,
azáltal, hogy csatlakozik a hatalmas számítógéphálózathoz, miközben
gondoskodunk arról, hogy a számára láthatatlan felsőbb szintekről
adatokat gyűjtsünk és rögzítsünk róla, amelyeket gazdagon
kihasználhatunk saját céljainkra. Ebben az Új Globális Társadalomban
senki nem tud elfutni előlünk. Az elektronikus technológia folyamatos
bővítése lehetővé teszi számunkra azt, hogy a nyugati lakosság minden
egyes tagját minden eszközzel listázzuk, azonosítsuk és kontrolláljuk” –
áll a dokumentumban.
A technológia iránti lelkesedést az oktatási
rendszer is ösztönzi – amely a tananyagokban előnyben részesíti a
műszaki ismereteket a humán műveltséggel szemben –, csakúgy, mint a
transzhumanista szemléletet tükröző kultúra.
Leminõsített nemzetek
Ha sikerül így technológiai és érzéki függőségbe állítani a
fiatalságot, akkor lehetővé válik a nemzetek relativizálása, majd
felbomlasztása. „Ha a nemzetek megfosztatnak attól, hogy erős
fiatalságra támaszkodhassanak, és attól, hogy a társadalomban az
egyének egy közös ideál köré csoportosulhassanak, amelyet
lerombolhatatlan morális támasztékok és a történelmi támogatás
erősítenek, akkor kénytelenek lesznek a mi globális akaratunknak
alávetni magukat” – írja a jegyzőkönyv, amely részletezi a
nemzetállamok ellehetetlenítésének gazdasági, pénzügyi programját,
amely a multinacionális cégeken keresztül először átalakítja, majd a
megfelelő pillanatban tőkekivonás révén megroppantja a nemzeti
gazdaságokat.
„Globális gazdaságot állítunk fel világméretekben, ami
teljesen kívül esik majd a nemzetállamok hatáskörén. Ez az új gazdaság
mindenek felett áll majd, sem a politikának, sem a szakszervezeteknek
nem lesz hatalma felette. Saját globális politikát fog diktálni, és
kikényszeríti a politikai újraszerveződést, természetesen a mi egész
világra kiterjedő szempontjaink szerint” – írja a dokumentum, amely azt
javasolja, hogy a nemzetek kiszolgáltatottságát mesterséges
pénzügy-politikai eszközökkel – például hitelcsapdákkal – is növeljék.
„A nemzetállamok kormányait és lakosságát manipuláljuk annak érdekében,
hogy ürügyet adjanak nekünk arra, hogy az IMF-et felhasználva
felszólítsuk a nyugati államokat, hogy úgynevezett megszorító
költségvetéseket fogadjanak el az államadósság képzeletbeli csökkentése
érdekében, valamint azért, hogy fenn tudják tartani nemzetközi
hitelminősítésüket (ami egy teljesen elméleti és lényegtelen szempont),
valamint meg tudják őrizni a társadalmi békességet – ami amúgy szintén
lehetetlen feladat a számukra.” Az államadósság, nemzetközi
hitelfüggőség, és a nemzetek hitelminősítése – nos, ezek a fogalmak az
elmúlt években szinte naponta szerepeltek a hírekben.
Menekültek áradata
Ha pedig a nemzetállamok mozgásterét a nemzetközi gazdaság, a globális
kereskedelem, valamint a különböző válsággócok kezelésére indított
költséges ENSZ-programokkal sikerült a minimálisra korlátozni, akkor a
Terv készítői szerint szabadon lehet alakítani az emberek gondolkodását
is: „Ez a független gazdaság kizárólag a mi törvényeink alapján fog
működni, és ezáltal globális tömegkultúrát hozunk létre. Az általunk
irányított nemzetközi média segítségével új kultúrát hozunk létre, ami
azonban egységes lesz mindenki számára, és ezzel kizárjuk annak
lehetőségét, hogy a jövőben bárki is újat alkosson. A jövő művészei
olyanok lesznek, amilyeneket mi szeretnénk, különben nem lesznek
művészek. Nem kell tehát többé attól tartanunk, hogy olyan független
alkotások jönnek létre, amelyek a múltban oly gyakran veszélyeztettek
minket globális törekvéseink megvalósításában.”
A legalább húsz éve
készült dokumentum ma talán legelgondolkodtatóbb bekezdése a
menekültválságok felhasználásáról szól a globális tervek megvalósítása
érdekében: „E vállalkozás feltétlen sikere érdekében garantálnunk kell,
hogy ügynökeink ott legyenek a nemzetállamok kormányközi ügyekkel és a
bevándorlással foglalkozó minisztériumaiban, és ezáltal mélyreható
törvénymódosításokat hajtassanak végre. E módosítások alapvető céja,
hogy megnyissák a nyugati országok kapuit az egyre növekvő bevándorlás
előtt, egy olyan bevándorlás előtt, amit mi provokálunk ki, új helyi
konfliktusok kirobbantásával. A célba vett nemzetállamok közvéleményét
jól szervezett sajtókampányokkal arra kényszerítjük, hogy megnyissák
határaikat jelentős létszámú bevándorló előtt, amellyel
destabilizálhatjuk ezen országok gazdaságát, és faji feszültségeket
gerjeszthetünk határaikon belül. Gondoskodunk arról, hogy a bevándorlók
között külföldi szélsőségesek is jelen legyenek, ami biztosítja a
szükséges destabilizálást” – írja a Torontói jegyzőkönyv 1985-ben (vagy
legkésőbb 1995-ben).
+++
A Torontói jegyzőkönyvek fordítása, forrás itt.
A Torontó Jegyzőkönyvek
„Hírszerzési beszámoló” az International Free Press Agency (Nemzetközi
Szabad Sajtó Ügynökség) munkatársától, Serge Monast-tól. (1995)
1967 június vége: Montreálban a 67-es Expó; Ottawában a „Konföderáció
Centenáriumával” kapcsolatos végső előkészületek zajlanak; az Egyesült
Államok a vietnámi háború kihívásával néz szembe; és országszerte jelen
van a „Flower Power” (Virág erő) hippi mozgalom. Közel állunk az
1968-as májusi franciaországi eseményekhez, a québeci nacionalista
robbanáshoz, és az amerikai Woodstock fesztiválhoz… Ugyanakkor, 1967
június vége a „Nemzetek bukására” irányuló Terv fejlesztésére szolgáló
végső előkészületeket is jelenti, amelynek kivitelezői az angolszász
szabadkőművesek legfelsőbb szintjének képviselői voltak a kanadai
Torontóban.
A „szigorúan bizalmas” titkos találkozót a magát
„6.6.6.”-nak nevező csoport szervezte, akik kezükben tartják a világ 6
legbefolyásosabb bankját, a 6 legjelentősebb energia konzorciumot
(beleértve az kőolajipart is) továbbá a 6 legnagyobb
mezőgazdasági-élelmiszeripari konzorciumot (beleértve a Világ
Élelmiszer Útvonalai fölötti kontrollt is).
A 6.6.6-ok közé a
legtapasztaltabb nemzetközi pénzemberek tartoznak, ezért üléseiken
meghatározták a „világkereskedelem” fölötti teljes kontrollra, az
energiafegyver (amely a 21. század felé nyíló átjáró) birtoklására és
az élelmiszeripar (amely magába foglalja a gyógyszergyárakat, és
„vitaminok” valamint „vakcinák” globális piacát) ellenőrzésének a
„közös stratégiáját”.
„Tervük” három fő irányvonalra bontható le: a
gazdasági, a politikai és a társadalmi irányvonalakra, a ’70-es és
’80-as évekre vonatkozóan. Ha törekvéseiket siker koronázza,
szükségszerűen a kezükbe kerül a „globális hatalom” ugyanannak az „új
világrendnek” a megvalósítása révén, melyet később, a korai 90-es
években George Bush is népszerűsített.
A 6.6.6. által kiadott
dokumentum a „PANEM et Circenses” címet viseli, ami a „Kenyeret és
Cirkuszt!” kifejezésből ered. (A kifejezés római eredetű, melyet arra
használtak, hogy leírják hogyan szórakoztatták és etették a császárok a
népet annak érdekében, hogy a politikai szerepvállalásról eltereljék a
figyelmüket).
A Globalista projekt célja: az „Elkerülhetetlen
népirtás a titkos profit érdekében” A projekt finanszírozásához -
többek között- a humanitárius segélyeket és a nemzetközi
élelmiszersegélyeket is felhasználják a 6.6.6 „multinacionalistáinak”
támogatására.
A ’Kenyeret és cirkuszt’ dokumentum 1967
Minden
olyan történelmi periódust, amely a civilizációk hanyatlásához
vezetett, kivétel nélkül „a vándorló népek szelleme” határozza meg. Ma
ezt a szellemet kell átfogóan „a kényelem világméretű társadalmává”
átformálni. Ennek a kényelemnek tartalmaznia kell a [Szexet], a
[Drogokat], a [Sportot], az [Utazást/Egzotikus úticélokat], és
általánosságban a [Kikapcsolódáshoz kapcsolódó tevékenységeket], a
társadalom valamennyi rétege számára hozzáférhető módon. Az Embert úgy
kell irányítani, hogy azt higgye, ez a modern, a modernitása pedig a
teljesítményét tükrözi, a képességet, hogy minél többet, és lényegében
mindent élvezhessen, ami körülveszi.
Ahhoz, hogy ezt a célt elérjük,
alapvető feltétel, hogy be tudjunk épülni a Médiába (rádió, televízió,
újságok), átformáljuk a Divatot és a Kultúrát (a New Music – Új Zene
által érintett kultúrába), hogy biztos befolyást szerzünk a nyugati
társadalom minden rétegében. Így ha ellenőrzés alá tudjuk vonni a
fiatalok (a jövő felnőttjeink) érzékeit, nyitott út vezet majd
számunkra a politika, a jogrendszer, az oktatás területeire történő
zavartalan a beszivárgáshoz, ezen területek mélyreható alakíthatásához.
Ezáltal a Tervünk radikálisan megváltoztatja az érintett társadalmak
fejlődését, és jövőbeli irányát.
Mint tudjuk, a társadalmak nem
rendelkeznek történelmi emlékezettel. Fáradhatatlanul ismétlik a múlt
hibáit, anélkül, hogy felismernék, miként hajtották elődeiket e hibák
ugyanolyan veszteségekbe, és emiatt a legrosszabbat élik majd át, még a
század vége előtt. Nézzük csak meg, hogy elődeink fáradhatalan
munkájának köszönhetően a század elején élő nagyszüleik mit
tapasztaltak meg.
Miután megismerték a korlátok nélküli
erkölcstelenséget, az erkölcsiség alól való felszabadulást (más
szavakkal, a szellem szabad vándorlását), melynek következtében részük
lehetett a Háborúban illetve a Gazdasági válságban. Ma az unokáik és a
gyerekeik célegyenest futnak egy hasonló, csak még rosszabb
végkimenetel felé, mert ezúttal elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy végül
megalapítsuk az „Új világrendet”, de közülük senki nem lesz képes ezt
felismerni, mert túlságosan belefeledkeznek abba, hogy minél teljesebb
mértékben kielégíthessék elsődleges, érzéki szükségeiket.
Mindannyian ismerjük azt az alapelvet, mely szerint a kivétel erősíti a
szabályt, ami ezzel ellentétes. Azonban a mi szótárunkban, a Kivételt
kell a többségre rákényszeríteni. Biztosítanunk kell azt, hogy a
társadalom minden rétegében legyenek ilyen „Kivételek”, aki magukat új
„Szabálynak” tudják feltüntetni, amit minden körülmény között alkalmazni
lehet. Ez lesz a jövőben a Nemzetek ifjúsága által szervezett
társadalmi tüntetések elsődleges célja.
A Kivétel lesz tehát az a
kanóc, mely miatt az egész történelemi, hagyományos társadalom
szempillantás alatt és példátlan zűrzavar közepette összeomlik majd. A
nyugati társadalom alapjai lényegükben a Zsidó-keresztény örökségből
eredeztethetőek. Pontosan ebből az örökségből jött létre a Család,
minden létező társadalmi szerkezet Csomópontja és Szegletköve.
Elődeink, akik a 19. század végi és 20. század eleji forradalmi írókat
is finanszírozták, megértették azt, milyen fontos Oroszországban
megosztani, majd pedig szétzúzni ezt a létfontosságú Magot, annak
érdekében, hogy sikeresen felépíthessék az akkor újnak számító
Kommunista rendszert. Pontosan ugyanezt tették aprólékos munkával
nonkonformista filozófusok és írók segítségével: megfogalmazták a
„Kiáltványt az Állam-isten dicsőségére”, amelynek abszolút elsősége
lett az egyén és a család felett.
Annak érdekében, hogy biztosan
kiépüljön egy olyan Világkormány (Új Közösségi Világrend), amelyben
minden egyén - kivétel nélkül - az “Új Világrend” “Világállamának” lesz
alárendelve, elsőként a “Család” lényegét kell megrendíteni (ami
egyúttal az ősi, vallási tanítások eltűnését is fogja eredményezni).
Másodszor pedig, ki kell egyenlíteni az egyének közötti különbséget a
“Társadalmi osztályok”, legfőképpen a “Középosztály” eltörlésével.
Mindazonáltal, ezt úgy kell véghezvinni, hogy mindezen változás a
“Demokrácia” látszatát keltse, azaz népakaratból fakadónak tűnjön.
Elszigetelt esetek felhasználásával, amelyeket szélsőgesen felnagyítunk
az általunk befolyásolt diáktüntetések, az ügyünk képviselete iránt
lojális újságírók és megvásárolt politikusok segítségével, létre tudunk
majd hozni olyan szervezeteket, melyek rendelkezni fognak a
„Modernitás” minden látszatával. A „Gyermekvédelmi Hivatal" működéséhez
például az „Emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről” szóló
alaptörvény nyújtaná az alapot.
A Világterv (más néven Vörös Terv)
sikerének érdekében, ilyen „Gyermekvédelmi Hivatalokat” kell létrehozni
a hetvenes években az összes nyugati társadalmomban. Ezekben a
hivatalokban a tisztviselők (akik lehetőleg frissen diplomázott,
tapasztalattal nem rendelkező, fiatal entellektüelek legyenek, olyanok,
akik egyetemi tanulmányaik során intenzíven megismerkedtek
internacionalista elveinkkel) megfelelő mérlegelés nélkül, szó szerint
fogják alkalmazni a Gyermekjogi Alaptörvényt. Ugyan ki merné ellenezni
ezt, anélkül, hogy a középkori barbárokkal azonosítanák?
Ezt az
Alaptörvényt a Páholyainkban dolgozták ki aprólékos munkával, és ennek
eredményeként végül eltörlünk a családban minden szülői tekintélyt,
azáltal, hogy az embereket saját személyes érdekeik védelmében éles
ellentétbe sodorjuk egymással. A gyerekekre ez ösztönzően hat majd,
hogy szüleiket túlságosan tekintélyelvűnek bélyegezzék, mondván, azok
túl hagyományosak, túl vallásosak. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy a
szülők „Kollektív félelmi pszichózis” alá kerülnek, ami
elkerülhetetlenül a szülői tekintély fellazítását okozza majd a
társadalomban. Elsősorban így sikerül majd észrevétlenül egy ötvenes
évekbeli orosz társadalomhoz hasonló társadalmat létre hoznunk nyugaton
is, ahol a gyerekek feljelentik szüleiket az államnál.
Azáltal,
hogy a „Szülői szerepet” átruházzuk az államra, sokkal könnyebb lesz
ezt követően egyesével kisajátítani minden olyan jogkört, amelyek
korábban a szülők kizárólagos hatáskörébe tartoztak. Így elérjük, hogy a
zsidó-keresztény gyökerekkel rendelkező, hagyományos, vallásos
oktatást a gyermekek elleni visszaélésként kezeljék.
Ezzel
egyidőben, ugyanakkor egy másik szinten, a legfelsőbb szintű „Nemzetek
Törvényében” rögzítjük azt, hogy minden Vallást, Imádatot és bármely
vallásos gyakorlatot; beleértve a „Boszorkányságot és Mágiát”,
ugyanolyan mértékű tiszteletben kell tartani. Későbbiekben ennek
segítségével a gyermekekkel kapcsolatos állami feladatkört könnyedén át
lehet majd ruházni a legfelsőbb nemzetközi szervezetekre, mint az
ENSZ-re.
Jól értsük ezt meg: „Célunk nem az, hogy megvédjük a
gyermekeket vagy barkit is a másiktól. Hanem az, hogy előidézzük a
Nemzetek összeomlását és ezt követően pedig a bukásukat, mert az Új
Világrend bevezetésének egyik fő akadályát maguk a Nemzetek képezik”.
Ezért kell, hogy a „Gyermekvédelmi Hivatal” megkérdőjelezhetetlen jogi
felhatalmazással rendelkezzen. Jogukban áll majd, hogy belátásuk
szerint, de mindig a gyermek védelmének jogcímén szabadon kiemelhessék a
gyermeket eredeti, otthoni környezetükből olyan, családi alapon működő
vagy idegen kormányzati központba, amelyek a mi internacionalista
elveinken és vallásunkon állnak. Mindez a „Nyugati Családi Alapegység”
végső felbomlását fogja beteljesíteni. Az ily módon eredeti szüleik
védelme és ellenőrzése nélkül felnőtt gyermekek pszichés és erkölcsi
fejlődésükben tartós sérüléseket szenvednek. Következtetésképpen
természetes zsákmányt jelentenek számunkra, és könnyen alkalmazkodnak
majd globális törekvéseinkhez.
Egy ilyen terv garantált sikere
érdekében létfontosságú, hogy ezekben a „Hivatalokban” állami
szolgálatban álló közalkalmazottak fiatalok és tapasztalatlanok
legyenek, olyan személyek, akiknek nincs semmi tapasztalatuk az
általunk üresnek és hiábavalónak gondolt eszmékkel kapcsolatban,
missziós lelkesedéssel hisznek viszont abban, hogy ők a veszélyben lévő
gyermekek nagy védelmezői. E hivatalnokoknak minden szülőt potenciális
bűnözőnek kell tekinteniük, akik veszélyt jelenthetnek a Gyermek
jólétére, akit ebben az értelemben úgy tekintünk, mint „Isten”.
Egy
„Gyermekvédelmi Hivatalnak” és a „Gyermek jogairól szóló
alaptörvénynek” nincs sok értelme, ha nincsenek veszélyeztetett
gyermekek. A bevezetésük indokaként hivatkozott kivételek és történelmi
példák idővel elkopnak, ha nincsenek folyamatosan olyan új esetek,
amelyek indokolják érvényben tartsukat. Ilyen értelemben, be kell
szivárognunk a nemzetek „Oktatási Rendszerébe”, hogy a hangzatos
„Korszerűség” és „Fejlődés” címkék alatt, eltűnjön a Vallás, Történelem
és Jó Erkölcs tanítása. Közben az oktatási szférát új kísérletek
sorozatával árasztjuk el; amelyekkel felhigítjuk azt.
Azáltal, hogy
minden morális alap és erkölcsi kötelék alól feloldjuk a fiatalabb
generációkat, és kitöröljük belőlük a múltról való ismereteket (ezáltal
bármiféle nemzeti büszkeséget is), valamint a mások iránti tiszteletet
és a tudomány nyelvének ismeretét és erejét (vagyis a
realitásérzéket), olyan fiatalságot nevelhetünk fel, amely
kiszolgáltatott lesz a bűncselekmények minden formájának. Ebben az új
univerzumban, amelyet szétzilál a szülők félelme és az, hogy a szülők
elhagyják a gyermekeik feletti felelősségválallást, tiszta ösvény nyílik
számunkra, hogy saját elképzeléseinknek megfelelően és elsődleges
céljainkat szem előtt tartva alakítsunk ki egy arrogáns, lenéző, másokat
megalázó fiatalságot, akik között mindezek a viselkedési formák az
„Önmegvalósítás” és „Szabadság” fogalmának új alapját fogják képezni.
De a múlt tapasztalataiból tudjuk, hogy az ilyen fiatalság már
eredendően önmegsemmisítésre van ítélve, mert alapvetően individualista,
definíció szerint pedig Anarchista. Ebben az értelemben, egy ilyen
fiatalság képtelen szilárd alapja lenni bármiféle társadalom
fenntartásának és még kevésbé annak, hogy gondoskodjanak a társadalom
idősebb tagjairól.
Ugyanebben a szellemben ezért szükségszerű, hogy
létrehozzunk az „Emberi jogok és Egyéni szabadság Alaptörvényét” és egy
„Polgárvédelmi Hivatal”-t, amelyeket úgy adunk be a tömegeknek, mint a
huszadik századi „Modernitás” és Új Társadalom” innovációit.
Ugyanígy s ugyanebben az időben, de masik szinten, újabb
törvényjavaslatokat kell elfogadtatni a „Tisztelet és Egyéni Szabadság”
témájában. Ezek a törvények, ahogy a Család esetében is, de ezúttal a
Társadalom szintjén, konfliktusba kerülnek a Közösség jogaival, ezáltal
egyenesen az önmegsemmisítéshez vezetik az érintett társadalmakat. Mert
itt válik teljessé az inverzió: „Többé nem a társadalom (a többség
joga) az, amit kötelező érvénnyel kell védeni az egyénekkel szemben,
akik fenyegetést jelenthetnek erre, hanem fordítva: az Egyén Joga az,
ami védelemre szorul a többség potenciális fenyegetésétől”. Ezt a célt
tűztük ki magunk elé.
A család és az oktatási rendszer, azaz
általánosságban a társadalom lerombolásának teljessé tételéhez
létfontosságú a Szexuális Forradalomra való buzdítás a nyugati
társadalom minden szintjén. Szükséges, hogy a rendelkezésre álló
valamennyi eszközzel az egyéneket, következésképp a belőlük álló
tömegeket lealacsonyítsuk arra a szintre, hogy szenvedélyesen csak
elemi ösztöneik kielégítésével legyenek elfoglalva. Tudjuk, hogy ez a
lépés mindannak betetőzését jelenti, amely folyamatok révén bármely
társadalom végül összeomlik. Nem ez történt a Római Birodalom
fénykorában és nem hasonló folyamatok történtek minden más
civilizációval a történelemben?
A páholyaink által pénzelt tudósok
és laboratóriumok révén sikerült kifejlesztenünk egy kémiai eljárást,
ami forradalmasítja a nyugati társadalmakat, és örökre a feledésbe
taszítja az erkölcsi alapelveket és a vallásos zsidó-keresztényeket. Ez
a folyamat, egy tabletta formájában, szélesre nyitja az utat a
következmények nélküli „szexuális szabadsághoz”, és ráveszi a világ női
társadalmát, hogy kitörjenek mindabból, amit akkor már csak a múlt
igájának fognak tartani (a férfiaknak alárendelt nők rabszolgaságát és a
hagyományos zsidó-keresztény családot.)
Korábban a nőt a „családi
egység központjának és fő támaszának” tartották, a modern nő azonban
független egyéniségként szakítani akar hagyományos szerepeivel, el akar
szakadni a családtól és a saját személyes törekvései alapján akarja
vezetni az életét. Természetesen a „feminista tiltakozó mozgalmakba” is
határozottan beavatkozunk, hogy ezek a mozgalmak a lehető
legszélsőségesebb határig követeljék jogaikat, és ezeket a határokat a
tradicionális család és a zsidó-keresztény társadalom egyértelmű
összeomlása jelöli ki.
Ez a „Szexuális felszabadítás” lesz a végső
eszköz, amellyel lehetségessé válik számunkra az, hogy a társadalmi
tudatból kitöröljünk a „Jó és Rossz” fogalmának minden formáját. A
vallási és morális határok összeomlása lehetővé teszi számunkra azt,
hogy befejezzük az „ember felszabadítását a múlt alól”, ami valójában
éppen a rabszolgaság egy új formája lesz, ami pontosan megfelel a
„globalista terveinknek”.
Ez a nyitott ajtó a szexuális szabadság
támogatásától a váláson át az abortuszig, egészen a különböző
homoszexuális viselkedési formák törvény általi elismeréséig, segít
nekünk abban, hogy radikálisan megváltoztassuk a társadalmak
jogrendszerének történelmi alapjait. Rendkívül hasznos lesz az, hogy
minden egyént az erkölcsi alapelvek általános fellazulása irányába
terelünk, és megosztjuk az egyéneket azáltal, hogy egymáshoz
hasonlítgatjuk őket, ösztöneiknek és érdeklődésüknek megfelelően,
valamint leromboljuk a fiatalság jövőjét azáltal, hogy a korai
szexuális élet káros hatású tapasztalatszerzése és az abortuszok felé
tereljük őket. Morális szinten megtörjük az elkövetkezendő generációkat
azáltal, hogy az alkoholizmusba, különböző kábítószerektől való
függőségekbe (amelyeket a mi Vezető Nemzetközi Páholytisztviselőink
fognak irányítás alatt tartani, globális szinten), és öngyilkosságba
taszítsuk őket (amelyet a kiábrándult és önmaguktól elhagyatott
fiatalok pátosszal teli lovagias végzetnek tekintenek).
Csaljuk meg a
nemzetek fiait azáltal, hogy a szüleik előtt felelőtlennek, ateistának
és erkölcstelennek mutatjuk őket; akik csak kedvteléseiket, menekülést
és ösztöneik vad kielégülését keresik, képmutatók és árulók. Tegyük a
válást és az abortuszt mindenki által elfogadott új társadalmi
szokássá. Bátorítsuk őket a bűnözésre, mely által különböző
csoportokban találnak menedéket, a családi környezet hatókörén kívül,
amelyre így szükségszerűen a saját túlélésükre való fenyegetésként
tekintenek majd. A társadalmi közeg ezáltal olyan végletesen feszültté
válik, hogy attól kezdve lehetségessé válik számunkra, hogy
világpolitikai és világgazdasági téren is fellépjünk, és alávessük őket
úgy, hogy közben megköszönik ezt nekünk és elfogadják az erőnket és a
terveinket az Új Világrenddel kapcsolatban.
Ha a Nemzetek
megfosztatnak attól, hogy erős fiatalságra támaszkodhassanak, és attól,
hogy a társadalomban az egyének egy közös ideál köré
csoportosulhassanak, amelyet lerombolhatatlan morális támasztékok és
történelmi támogatás erősítenek, akkor kénytelenek lesznek a mi
globális akaratunknak alávetni magukat.
Így bevezethetjük azt, amit
oly hangosan hirdettek a múltban általunk kreált erők: „A Kommunista
rendszer, amely olyan világforradalomról prófétált, amit a föld
elnyomottjai indítanak el”, és „a Nácizmus mely egy 1000 évre szóló Új
Világrendet jelentett be.”
Ez a végső célunk; az a munka, amelynek
beteljesüléséért évszázadokon át oly sok bátor ember áldozta életét.
Mondjuk ki hangosan és tisztán: „Minden elhunyt páholytestvérünk, kik
névtelenül haltak meg, annak az ideálnak a megvalósításáért áldozták
életüket, amelyet mi most az ujjainkkal érinthetünk.”
Közismert,
hogy az ember hajlamosabb megfeledkezni az éberségről, ha
biztosítottnak látja az alapszükségletei (étel, ruházat és menedék)
ellátását. Hagyjuk, hogy megnyugodjon a lelkiismerete, miközben
gondolkodását céljaink felé fordítjuk és kedvező gazdasági környezetet
biztosítunk a számára. Ennek megfelelően a jelenlegi 70 éves időszak
alatt az ügynökeink a társadalom valamennyi szintjére beszivárognak,
hogy elfogadtassák új alapelveinket az oktatás, a polgári jog, a
társadalompolitika területén, cserébe az emberek számára kiszámítható
gazdasági környezetet biztosítunk.
Munkát mindenkinek, hitelt
mindenkinek, szabadidőt mindenkinek: ezek lesznek a sarokpontjai annak,
hogy egy illuzórikus új társadalmi osztályt hozzunk létre: a
Középosztályt. Ha egyszer elérjük a céljainkat, ezt a középső osztályt,
amely a világi szegények és köztünk, a gazdagok között jött létre,
egyértelműen eltöröljük azáltal, hogy a létfenntartás minden eszközétől
elvágjuk őket.
Ilyen módon, átmenetileg nemzetállamokat kellett
létrehoznunk, az egyének új „szüleit”. Ebben a megbízható környezetben,
ahol „nemzetközi ügynökeink” minden szükségest megtettek annak
érdekében, hogy a világháború árnyát félre tudjuk tolni, miközben
elősegítjük és bátorítjuk a rendkívüli mértékű állami centralizációt.
Az egyének így azt érezhetik, hogy teljesen szabadon kibontakozhatnak,
miközben személyes kötelezettségeik terhe az államra száll.
Ennek
következtében meredeken növelhetjük az állam terheit azáltal, hogy
korlátlanul bővítjük az értelmiségi közalkalmazottak számát. Évekre
előre garantáljuk az anyagi biztonságot a számukra, így tökéletesen
végrehajtói lehetnek a „kormányzati tekintélynek”, más szóval a mi
hatalmunknak.
Ez a hatékony hivatalnoki testületet önmagában (mint
kormány a kormányon belül) olyan erőt képvisel majd, ami független lesz
az éppen hatalmon levő politikai párttól. Ez a névtelen gépezet egy
nap majd, a megfelelő időben kezünkbe adja azokat az eszközöket, hogy
felgyorsítsuk a nemzetállamok gazdasági összeomlását. Az államok
nyilvánvalóan képtelenek lesznek vállalni a hatalmas bértömeg
kifizetését számukra anélkül, hogy olyan szintű adósságba kerüljenek,
amelyre nem is gondoltak volna korábban.
Másrészt ez a gépezet egy
hideg és érzéketlen kormányzati apparátus képét mutatja majd, és így
pajzsként és védelemként fog szolgálni számunkra a lakossággal szemben,
mert bámennyire haszontalan ez a komplex gépezet, ugyan ki merne
vállalkozni arra, hogy egy ilyen labirintus útvesztőibe belerohanjon,
azért, hogy kiálljon személyes érdekei védelmében?
Miközben ez az
átfogó mérgezés időszaka zajlik, ki kell használnunk a lehetőséget arra
is, hogy az adott pillanat szükségleteinek megfelelően megvegyük vagy
eltávolítsunk minden vállalati igazgatót, a főbb állami szervek döntési
pozícióiban levő embereket, illetve a tudományos központok kutatóit,
akiknek a munkásságuk és hatékonyságuk túlságosan nagy kockázatot
jelentene. Az államnak nem szabad teljes mértékben független erővé
válnia önmagában, nehogy elszabaduljon tőlünk és veszélyeztesse ősi
Terveinket.
Ugyanakkor arra is figyelnünk kell, hogy abszolút
ellenőrzést birtokoljunk az összes nemzetek fölötti szervezetben.
Ezeknek a nemzetközi szerveknek mind a mi teljes irányításunk alatt
kell állniuk.
Annak érdekében, hogy garantálhassuk az emberek
közötti befolyásunk eredményességét, ellenőrzést kell gyakorolnunk az
egész média fölött. Bankjaink csak a számunkra kedvező médiumokat
fogják finanszírozni, ugyanakkor törekedni fognak az ellenállóbb
médiumok ellehetlenítésére. Ennek szinte észrevétlenül kell zajlania a
lakosság előtt, akiket közben leköt az, hogy több pénzt keressenek és
szórakoztassák magukat.
Gondot kell fordítanunk arra is, hogy
mielőbb teljessé tegyük a vidéki régiók önállósodásának megszüntetését,
amely folyamatot az 1929-es gazdasági válsággal kezdtünk meg. A
városok túlterhelése az általunk kezdeményezett kisérője volt az ipari
forradalomnak. A vidéki tulajdonosok gazdasági függetlenségükkel, és
azzal a képességükkel, hogy ők termelik meg az állam alapvető
élelmiszer-szükségeit, fenyegetést jelentenek a számunkra, és jövőbeli
terveinkre. Ha az emberek összezsúfolódnak a városokban, fennmaradásuk
biztosítása érdekében sokkal jobban függenek majd az általunk felügyelt
iparágaktól.
Nem engedhetjük meg magunknak olyan csoportok
létezését, amelyek függetlenek a mi Erőnktől. Ezért meg kell
szüntetnünk minden önálló földtulajdont azáltal, hogy a
földtulajdonosokat iparunk engedelmes rabszolgáivá tesszük. A
többieknek pedig megengedjük, hogy mezőgazdasági társulásokba
tömörüljenek, amelyekbe ügynökeink beszivárognak, hogy a jövőbeli
céljainknak megfelelően irányíthassák őket.
Az államon keresztül
arra kell törekednünk, hogy hangsúlyozzuk a kötelező tisztelet minden
kultúra, minden nép, minden vallás és etnikai csoport felé, és ezáltal a
„személyes szabadságot” elébe helyezzük a „nemzeti egységnek”; ez
pedig lehetővé teszi a számunkra, hogy hatékonyabban osszuk meg a
nemzetállamok népességét, és a nemzetek hatalmát és mozgásterét is
csökkentsük. Ezáltal egy nemzetközi terv keretein belül a partvonalra
szorítjuk a nemzeteket, miközben a különböző nemzetek etnikai
csoportjait arra ösztönözzük, hogy akár közösségként, akár egyénileg,
de megköveteljék azt, hogy részt vehessenek az ország kormányzásában. E
folyamat beteljesíti a nemzetek összeomlását, és véget nem érő
háborúkba taszítja őket.
Amikor a nemzeteket az állandó belharcok
kellőképen meggyengítik, és törvénybe iktatják a kisebbségek
függetlenséghez való jogát, a nacionalistákat pedig sikerül különféle
kulturális és vallási csoporérdekek mentén felszabdalni, és így
céltalanul, vakon belháborúkba merülnek, a az ifjúság pedig teljes
mértékben elveszíti kapcsolatát a gyökereivel; ekkor jön el az idő
arra, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetét felhasználva bevezessük az
Új Világrendünket.
Ekorra már a belső megosztottságok nyomása alatt a
nemzetállamok humanitárius, társadalmi és történelmi ideáljai rég
szétporlandnak.
A 6.6.6. dokumentum vége, dátum: 1967. június végén.
+++
Tizennyolc évvel (6 + 6 + 6 év) később újabb csúcstalálkozót tartottak
Kanadában. A 6.6.6. Csoport ismét Torontoban találkozott, 1985 június
végén, de ezúttal azért, hogy véglegesítsék az utolsó lépéseket, mellyel
a nemzetállamok összeomlását és az Egyesült Nemzetek révén a
nemzetközi erő hatalomátvételét biztosítják.
Dokumentum: „Vörös hajnal” 1985
A globalisták célkitűzése: AZ OKKULT VILÁG LÉTREHOZÁSA gazdasági
értelemben: az IMF, a GATT, a brüsszeli Tanács, a NATO, az ENSZ és más
nemzetközi szervezek feletti ellenőrzés biztosítása.
„Az utóbbi
tizennyolc év nagyon eredményes és jövedelmező volt globális projektünk
előmenetele szempontjából. Azt mondhatom nektek, Testvéreim, hogy
szinte már most elértük a célunkat. A nemzetállamok összeomlása már
csak idő kérdése, relatíve rövid időé, ezt biztosan tudom állítani.”
Hála beszivárgó ügynökeinknek és kimeríthetetlen pénzügyi
forrásainknak, példátlan fejlődést értünk el a tudomány és technológia
minden területén, amely szektorokban a világ legnagyobb vállalatait
pénzügyi ellenőrzés alatt tartjuk. Az M. de Rotschilddal való titkos
találkozók óta eltelt 56 évben, tevékenységünk arra irányult, hogy
kifejlesszük és bevezessük a globális számítógéphálózatot. Mára
lehetségessé vált egyfajta „nemzetközi autósztráda” megtervezése,
amelyen minden készülék összeköttetésben áll egymással. Önök
mindannyian jól tudják, hogy elektronikus számítógépek használata
nélkül - melyek egy óriási globális hálózatban összekötik őket
egymással - teljes mértékben lehetetlen lenne az egyénekből álló
közösségek közvetlen irányítása a Földön. Ezen készülékek további
előnye, hogy emberek millióit tudják helyettesíteni. Ráadásul ezeknek a
gépeknek nincs öntudatuk, sem moráljuk, így nélkülözhetetlenek az
olyan projektekhez, mint amilyen a miénk. Mindezeken túl, ezek a gépek
kérdés nélkül megteszik mindazt, amit diktálnak nekik. Tökéletes
rabszolgák, amelyekről elődeink csak álmodtak, bár soha nem kételkedtek
abban, hogy egy nap lehetséges lesz létrehozni egy ilyen csodát. Ezek a
gépek ország nélkül, bőrszín nélkül, vallás nélkül, politikai
elköteleződés nélkül léteznek, így az elképzelhető legnagyszerűbb
eszközeink és az Új Világrend szolgái. Ezek a „Szegletkövek”!
Ezeket a gépeket egy óriási világhálózatban kötjük össze, amelynek a
legfelsőbb szintjeit mi ellenőrizzük. Ez a szervezet kiszolgál bennünket
abban, hogy megbénítsuk a társadalmakat. Hogyan?
Mint tudják, Új
Világrendünk alapvető struktúrája lényegében különféle hálózatok
sokaságából áll, amelyek lefedik az emberi tevékenység minden egyes
elemét az egész bolygón. Mindmáig ezeket a hálózatokat közös ideológiai
alap mentén kötöttük össze: eszerint az Ember az Univerzum központja
és végső beteljesítője.
Tehát, ezen hálózatoknak köszönhetően,
amelyeket az „Ember az Emberért Új Vallása” köt össze, a nyugati
országokban könnyedén be tudtunk szivárogni a társadalom minden
ágazatába, és meg tudtuk változtatni a zsidó-keresztény alapokat. Ennek
eredménye lett mára az, hogy legutóbbi, 1967 júniusi végi találkozónk
óta ez az Ember, politikai, gazdasági, társadalmi, oktatási, tudományos
és vallási értelemben feladta a múlt örökségét, és a mi ideális
Világvallásunkkal helyettesítette azt, amelynek egyedül az Ember az
alapja. Történelmi gyökereitől elvágva, ez a Ember nem tétovázik, hogy
nekilásson elterjeszteni az új ideológiát. Jól értjük: ez az ideológia a
miénk, ez a Globális Falu Közössége, ami a Központ lesz.
És
pontosan ez az, amit nyújtani fogunk, arra bátorítva az embert, hogy
„Testtel és Lélekkel” vegyen részt ebben a „Globális Elektronikus
Hálózatban”, amelyben a nemzetállamok határai örökre megszűnnek, miután
gyökerestűl kiirtottuk őket.
Miközben a félrevezetett embert leköti
a vak lelkesedés, hogy ennek az új „Világközösségnek” a része legyen,
azáltal, hogy csatlakozik a hatalmas „Számítógéphálózathoz”,
gondoskodunk arról, hogy a számára láthatatlan felsőbb szintekről
adatokat gyűjtsünk és rögzítsünk róla, amelyeket gazdagon
kishasználhatunk saját céljainkra.
Ebben az „Új Globális
Társadalomban” senki nem tud elfutni előlünk, akit hasznosnak tartunk.
Az „Elektronikus Technológia” folyamatos bővítése lehetővé teszi
számunkra azt, hogy a nyugati lakosság minden egyes tagját minden
eszközzel listázzuk, azonosítsuk és kontrolláljuk. Azokat a személyeket
pedig, akik nem jelentenek számunkra potenciális hasznot, hagyjuk,
hogy megsemmisüljenek az általunk a megfelelő helyeken kirobbantott
polgárháborúk során: ezt a szolgálatunkban állók munkája; a
nemzetállamok „Gazdasági Összeomlása”; valamint ezen államokban működő
különböző csoportok „Ellenszegülése és Követelései” biztosítják.
Itt van a részletes terv, melyet 1998-ig sikerre fogunk vinni, hogy kikövezzük az utat „Világkormányunk” megszületése számára.
1 - Tízszeresére kell növelnünk a „Szabadidős tevékenységek
Társadalmát”, ami már eddig is nagyon jövedelmező volt. A „Videó”
feltalálása, és az ehhez kapcsolódó játékok, nagyon hasznosak abban,
hogy végül lezüllessék a fiatalság erkölcsét. Ajánljuk fel nekik minden
ösztönük kielégítését. Egy olyan lény, akit az érzékei vezetnek, és aki
ezeknek a rabszolgája, nem rendelkezik sem eszmei, sem belső erővel
arra, hogy bármi mellett kiálljon. Az ilyen ember természetétől fogva
individualista, és így tökéletes jelölt, akit könnyedén tudunk formálni
saját kívánságunk és prioritásunk szerint. Ne feledjétek továbbá, hogy
elődeink milyen könnyen tudták irányítani a német fiatalokat a század
elején a kiábrándításuk segítségével!
2 - Kezdeményezzünk
projekteket mindenféle ügyben, mely az „Ökológiához” kapcsolódik. A
környezet kötelezően előírt védelme nagy előnyt jelent majd a
számunkra, amikor a nemzetállamokat arra ösztönözzük, hogy
államadósságukat váltsák ki területeik 33%-ával, amelyet
természetvédelmi célokra adunk át.
3 - A fiatalság belső ürességét
töltsük ki azzal, hogy nagyon fiatal kortól bevezetjük őket a
számítógépek univerzumába. Ezt az oktatási rendszerben is
hasznosítanánk, így a fiatalok egy olyan eszköz szolgálatába állnak,
amit szintén mi kontrollálunk.
4 - Egy másik terv arra vonatkozik,
hogy bevezetjük a „Nemzetközi Szabadkereskedelmet”, és ezt helyezzük
előtérbe a nemzetállamok gazdasági fennmaradásával szemben. Ez az új
gazdasági eszme segít felgyorsítani a „Nacionalisták” visszaszorulását
minden nemzetben: először külön elszigetelt frakciókba szorítjuk őket,
majd a megfelelő pillanatban mások ellen uszítjuk őket, olyan
polgárháborúba taszítva a nemzeteket, amelyek beteljesítik a
tönkretételüket.
5 - E vállalkozás feltétlen sikere érdekében
garantálnunk kell, hogy Ügynökeink ott legyenek a nemzetállamok
kormányközi ügyekkel és a bevándorlással foglalkozó minisztériumaiban,
és ezáltal mélyreható törvénymódosításokat hajthassanak végre. E
módosítások alapvető céja, hogy megnyissák a nyugati országok kapuit az
egyre növekvő bevándorlás előtt, egy olyan bevándorlás előtt, amit mi
provokálunk ki, új helyi konfliktusok kirobbantásával. A célbavett
nemzetállamok közvéleményét jól szervezett sajtókampányokkal arra
kényszerítjük, ahogy megnyissák határaikat jelentős létszámú bevándorló
előtt, amellyel destabilizálhatjuk ezen országok gazdaságát, és faji
feszültségeket gerjesztünk a határaikon belül. Gondoskodunk arról, hogy
a bevándorlók között külföldi szélsőségesek is jelen legyenek, ami
biztosítja a szükséges destabilizálást.
6 - Ez a “szabad piac”, ami
valójában nem is az, hiszen már eleve mi irányítjuk azt a gazdasági
hierarchia csúcsán álló Trilaterális Bizottság (a trielaterális alatt
értsd: Ázsia, Amerika, és Európa) révén. A növekedő munkanélküliség
olyan viszályt szít a nemzetállamokban, ami elősegíti multinacionalista
elképzeléseinket.
7- A multinacionális cégeink lassan, de biztosan
elfogadtatták a piacgazdaság ideáját a kelet-európai országokban,
valamint Oroszországban és Kínában. Jelenleg nem foglalkozunk
különösebben azzal, hogy ezen országok lakossága mekkora mértékben
növeli a fogyasztók számát. Az érdekel bennünket, hogy a Harmadik
Világban hozzá tudunk férni az olcsó és szakszervezet mentes
rabszolga-munkaerőhöz. Ráadásul, vajon nem mi jelöltük ki ezen országok
kormányait? Nem azokra a kölcsönökre támaszkodnak, amelyket az
általunk irányított IMF és Világbank nyújt? Az ilyen hitelek több
előnyt is jelentenek számunkra. Hozzájárulnak ahhoz, hogy fenntartsuk
ezekben az országokban a gazdasági felszabadítás és a politikai
szabadság illúzióját, miközben valójában mi uraljuk őket azzal, hogy
felkeltjük bennük a jövedelem iránti vágyat és olyan adósságba
taszítjuk őket, amit soha nem lesznek képesek kifizetni. Ami a nyugati
társadalmat illeti, nekik meghagyjuk a gazdasági jólét álmát, mert ezen
országokból importált termékek árai nem fognak emelkedni. Ezzel
szemben, először észrevétlenül, egyre több iparág lesz kénytelen
lehúzni a rolót, amiatt, hogy a termelést a nyugati országokon kivülre
helyezzük. A gyárbezárások növelik a munkanélküliséget és jelentős
hiányt eredményeznek a nemzetállamok állami bevételeiben.
8 - Tehát
globális gazdaságot állítunk fel világméretekben, ami teljesen kívül
esik majd a nemzetállamok hatáskörén. Ez az új gazdaság mindenek felett
áll majd, sem a politikának, sem a szakszervezeteknek nem lesz hatalma
felette. Saját globális politikát fog diktálni, és kikényszeríti a
politikai újraszerveződést, természetesen a mi egész világra kiterjedő
szempontjaink szerint.
9 - Ez a független gazdaság kizárólag a mi
törvényeink alapján fog működni, és ezáltal globális tömegkultúrát
hozunk létre. Az általunk irányított nemzetközi média segítségével új
kultúrát hozunk létre, ami azonban egységes lesz mindenki számára, és
ezzel kizárjuk annak lehetőségét, hogy a jövőben bárki is újat
alkosson. A jövő művészei olyanok lesznek, amilyeneket mi szeretnénk,
különben nem lesznek művészek. Nem kell tehát többé attól tartanunk,
hogy olyan független alkototások jönnek létre, amelyek a múltban oly
gyakran veszélyeztettek minket globális törekvéseink megvalósításában.
10 - Lehetővé tesszük a magunk számára, hogy egyes nemzetek katonai
erejét - pédául az Egyesült Államokét - felhasználjuk humanitárius
célokra. Valójában ezeket a haderőket arra használjuk majd, hogy az
ellenszegülő országokat irányításunk alá vonjunk. Így a harmadik
világbeli és más országok nem tudnak ellenállni annak, hogy lakosaikat
kedvünk szerint használjuk fel rabszolga munkára.
11 - Ahhoz, hogy a
világpiacot irányítani tudjuk, visszájára kell fordítanunk a
termelékenység elsőszámú célját (nevezetesen az ember felszabadítását a
kemény munka alól). A gazdasági rendszerünkben egyetlen választási
lehetőséget hagyunk majd az emberek számára: vagy a mi rabszolgánkká
válnak vagy bűnözők lesznek.
12 - Multinacionalizmusunk külföldi
terjesztése, és a világgazdaság újrarendezése többek között azt a célt
szolgálja, hogy növekedjen a munkanélküliség a nyugati országokban.
Először kedvezményekkel támogatjuk az alapvető termékek tömeges
importját a nemzetállamokba, s ezzel egy időben olyan mértékben
megdrágítjuk a munkavállalást ezekben az országokban, amit már
képtelenek lesznek kifizetni. Ezek a szélsőséges körülmények
megsokszorozzák azok számát, akik különféle segélyekre szorulnak,
valamint az analfabétákét és a hajléktalanokét.
13 - A gazdaság
alapvető szektorai több millió munkahelyet veszítenek a
nemzetállamokból titokban kiáramló külföldi tőke miatt, így lehetővé fog
válni számunkra, hogy halálos veszedelembe sodorjuk a társadalmi
harmóniát a polgárháború fenyegetése által.
14 - A nemzetállamok
kormányait és lakosságát manipuláljuk annak érdekében, hogy ürügyet
adjanak nekünk arra, hogy az IMF-et felhasználva felszólítsuk a nyugati
államokat, hogy úgynevezett megszorító költségvetéseket fogadjanak el,
az államadósság képzeletbeli csökkentése érdekében, valamint azért,
hogy fenn tudják tartani nemzetközi hitelminősítésüket (ami egy
teljesen elméleti és lényegtelen szempont), valamint meg tudják őrizni a
társadalmi békességet – ami amúgy szintén lehetetlen feladat a
számukra.
15 - Az ilyen „rendkívüli költségvetési intézkedések”
által ellehetetlenítjük a nemzetállamok saját „mega-projektjeinek”
finanszírozását, amelyek közvetlen veszélyt jelentenének arra, hogy a
világgazdaságot irányítani tudjuk.
. . .
.
.
.
.
http://index.hu/index2/#bloghu/vigyazo/2015/1/16/20_eve_rejtely_ki_irta_a_torontoi_jegyzokonyveket
