Egy
önkényúr illetve önkényuralom számára a legideálisabb pozíció, ha az
önkényuralmat másokon keresztül gyakorolja, legalábbis az elérni kívánt
hatalom megszilárdulásáig. Vagyis a legveszélyesebb önkényurak azok,
akiket nem ismerünk fel, akik bábok és arc-nélküli szervezetek mögé
bújva irányítanak.
Egy állampolgár számára ezért a hamis békeérzet
a lehető legrosszabb állapot, azt gondolva, hogy diktátorok vagy nem
is léteznek vagy pedig a potenciális önkényurak tulajdonképpen csak
egymástól függetlenül harácsoló, kapzsi félnótások.
Sajnos
manapság igen sokan tartják magukat ahhoz a naiv elképzeléshez,
miszerint a társadalompolitikát a véletlenszerű káosz, kapzsiság és
félelem uralja. Ez egészen egyszerűen nem igaz. Aki így gondolkozik,
azt minduntalan elsodorják a történelem viharai által korbácsolt
hullámok.
A
politikai rendszerekben és gazdasági szerkezetekben semmi sem
esetleges vagy véletlenszerű. Nem léteznek egymástól elszigetelt
diktátorok és magas röptű bűnözők, akiket kizárólag a kapzsiság és a
tudatlanság hajt. Bár a káosz szemmel látható, szó sincs
esetlegességről. Ez a káosz tudatosan és irányítottan keletkezik, nem
véletlenül.
A
válsághelyzeteket a magukat gyakran „globalistának” vagy
„internacionalistának” nevező egyének hozzák létre, akik nagyon
egyértelmű, gyakran nyíltan elismert célokkal teszik ezt, amelyek között
első helyen szerepel egy olyan teljes mértékben központosított globális kormány és gazdaság
létrehozása, amit az emberek lehetőség szerint önként fogadnak majd el.
Céljukat politikai bábok és gazdasági tömegpusztító fegyverként
bevethető pénzintézeteken át próbálják elérni.
Történelmüket
háborúk és gazdasági katasztrófák szegélyezik, amelyeket nem a hozzá
nem értés váltott ki, ugyanis nem buta, hanem gonosz emberekről van
szó.
Ebből kifolyólag az egyik legveszélyesebb hazugság, ami a hírekben és
a közösségi oldalakon kering, hogy a központi bankok csupán kaotikus
intézmények, amelyeket ide-oda kapkodó dilettánsok irányítanak. Ez
nonszensz. Bár az ideológiai elitizmus és a globalizmus velejéig
romlott, borzalmas világszemléletek, ezek az emberek nagyon is
szervezett keretek között viszik sikerre tervüket. Elveik nem mondhatók
emberinek, stratégiák azonban intelligensek.
Igen.
A helyzet az, hogy egy összeesküvéssel van dolgunk. Egy olyan
összeesküvéssel, amihez mesterségesen létrehozott pusztításra van
szükség az álca fenntartásához. A központi bankok és az őket irányító
bankárok nemzeti hovatartozástól függetlenül együttműködnek, mégpedig
egy közös és valamennyiük felett álló célért.
Sok
bennfentes és kívülálló írt már mélyreható tanulmányt a központi
bankok valódi szándékáról, ami nem egyéb, mint a tömegek feletti
központosított uralom, de hívhatjuk politikai dominanciának is. Talán
Carroll Quigley, A külkapcsolatok Tanácsának bennfentese, Bill Clinton
mentora fogalmazta meg a legtalálóbban ezt a törekvést, Tragédia és Remény című könyvében:
A pénzügyi
kapitalizmus erőinek egy másik messze nyúló célja is volt, ami nem
kevesebb, mint létrehozni a pénzügyi hatalom magánkézben lévő globális
rendszerét, ami minden ország politikai rendszere és a teljes
világgazdaság felett is hatalmat gyakorolhat. A tervek szerint ezt a
rendszert, feudalista módon, a világ központi bankjai közös erővel
irányítják majd, magán összejövetelek során hozott titkos
megállapodásokon keresztül. … A pénzügyi kapitalizmus lehetővé tette a
világgazdaság központi irányítását, hogy az így megszerzett hatalom a
pénzügyi elit hasznát szolgálja, minden egyéb gazdasági érdekeltség
kárára.
Valamennyi
központi bank… irányítani akarja a saját kormányát, például
államkincstári hitelek segítségével, hogy ezáltal manipulálhassa a
valutaárfolyamokat és az adott ország gazdasági tevékenységét, valamint
gazdasági jutalmak odaígérésével befolyásolja, irányítsa az erre
hajlandó politikusokat.
A
Quigley által körülírt pénzhatalmi rendszer még nem valósult meg, de a
globalisták fáradhatatlanul küzdenek érte. Az egységes globális
valutarendszer és gazdasági hatóság felállításának tervéről
köntörfalazás nélkül olvashatunk a Rothschild tulajdonban lévő The
Economist hasábjain „Készülj a globális valutára, mert 2018-ra itt lesz”
címmel még 1988-ban megjelent cikkben. A cél megvalósításához az
írásban felsorol lépések nagy része vagy megtörtént már vagy éppen
megvalósítás alatt áll. Ismét bolondság lenne azt gondolni, hogy a
központi bankok és nemzetközi bankárok vakon rohannak egy gazdasági
szakadék felé. Nem. Pontosan tudják, hogy mit miért tesznek.
Ezek
az emberek éppen abban reménykednek, hogy a többség vagy túlságosan
buta vagy pedig eleve elveti az összeesküvés fennállásának lehetőségét.
Tökéletesen elégedettek, ha ügyetlenkedő idiótáknak nézik őket, hiszen
céljaik megfelelő azonosítása nélkül semmit sem tehetünk terveik ellen.
Ráadásul
a központi bakok hozzá nem értéséről keringő vélekedés erősödni
látszik, főleg a Fed legújabb, a kamatemelés késleltetését célzó
intézkedéseinek fényében. A Fed szeptemberi lépésén keresztül nézzük
meg, hogy mi is történik valójában és azonnal kiderül, hogy a központi
bankok nagyon is tudatosan teszik, amit tesznek.
Az
alternatív médiában is egyre gyakrabban beszélnek arról, hogy az
amerikai központi bank szerepét betöltő (de amúgy teljesen magánkézben
álló) Federal Reserve Bank két rossz döntés közül választhat csupán, ami
helytelen megállapítás, ugyanis abból a feltételezésből indul, ki,
hogy a Fed célja az USA gazdaságának megmentése, vagy legalábbis az
arany tojást tojó tyúknak tartott status quo fenntartása. Ez nem így
van. Az Egyesült Államok nem egy arany tojást tojó tyúk. A Fed pontosan
ott tart, ahol tartani akar, és nem a bankárok, hanem a lakosság
került gazdasági csapdába.
Nézzük
például a mennyiségi enyhítés fokozatos leállítását. Miért került rá
sor? Az amerikai értékpapír és kötvénypiacokat kizárólag a mennyiségi
enyhítés és a nullaszázalékos kamat tartja életben. Senki nem kérte,
hogy a Fed hagyjon fel ezekkel. Amikor 2013 őszén bejelentették ezeknek
az intézkedéseknek a visszafordítását, senki sem hitte el, hogy meg is
teszik. Miért? Mert felfoghatatlannak tűnt az aranytojást tojó tyúkot
életben tartó gépezet leállítása vagy lassítása.
A
Fed ugyanazon év decemberében mégis megtette a beígért lépést, aminek
hatására az energiapiacok mondhatni összeomlottak, a részvényárfolyamok
2014-ben végig ingadoztak, csaknem 10 százalékos esést produkálva ősz
elejére, amit egy negyedik mennyiségi enyhítésről felreppent pletykák
követtek, miközben a központi bankok kezelhető mértékűre lassították a
válságot, gyengéden szoktatva hozzá a befektetőket az élénkítő
intézkedések lassításához, a lakosságot pedig az életszínvonal
csökkenéséhez.
A
Fed valószínűleg most is ezt a modellt követi a 0 százalékos
kamatpolitikával, késleltetve az esést az ősz során, hogy december
környékén döntse ki a rendszert fenntartó utolsó oszlopot is.
A
Fedet egyelőre a kiszámíthatatlan piacokat kezelni képtelen
ügyetlenkedő játékosnak állítják be, a befektetők pedig elvesztik
hitüket a gazdaság főpapjaiban. A Fedet irányító bankárok pontosan ezt
akarják elérni. Számukra sokkal kedvezőbb, ha szándékosan alattomos
zsarnokok helyett hozzá nem értő dilettánsoknak gondolják őket. Közben
ki tudja, mi történik majd a világban. Egy esetleges katasztrófa vagy
háború (lásd a menekültválságot és a szír helyzet alakulását) például remekül elvonná az emberek figyelmét a bankárok ténykedéséről.
Érdekes módon a Bloomberg,
legalábbis részben, egyetért a fent vázolt megközelítéssel ugyanakkor a
Goldman Sachs rendre tévesen „jósolja meg” a Fed várható
intézkedéseit. Hogyan képzelhetjük, hogy egy elit által irányított és a
Feddel szoros kapcsolatban álló bank tévedhet a Fed politikájával
kapcsolatban? Persze tudjuk, hogy egy-két milliárd dollár veszteség meg
se kottyan nekik, de a helyzet az, hogy a Goldman sokkal inkább
érdekelt a befektetők félrevezetésében és a lakosság elaltatásában, és
erre nem sajnálnak beáldozni néhány milliárdot. Ne felejtsük el, hogy
ugyanarról a bankról beszélünk, amelyik rávette Görögországot egy rakás
toxikus derivatíva felvásárlására, amely ellen ő maga komoly téteket
tett!
A
nemzetközi és a központi bankok (mint a Goldman Sachs és a Fed)
közötti kapcsolatokról ismét Carroll Quigley írt igen találóan, a fent
már idézett művében:
Nem
szabad azt éreznünk, hogy a világ legfőbb központi bankjainak vezetői
komoly hatalommal bírnának a pénzvilágban. Nincs ilyen hatalmuk. Ők
csupán saját országaik domináns befektetési bankjainak szakemberei és
ügynökei. Ezek a bankok ültették őket székeikbe, így hatalmukban áll
elmozdításuk is. A világ pénzügyi hatalma az ilyen befektetési
(nemzetközi vagy kereskedelmi) bankok kezében van, akik javarészt saját
magánbankjaik élén és minden esetben a színfalak mögött maradnak.
Olyan nemzetközi együttműködést és nemzeti dominanciát hoztak létre,
ami sokkal privátabb, sokkal hatalmasabb és sokkal titkosabb, mint a
központi bankjaik élén álló ügynökeik.
A
Goldman Sachs és a többi nagybank tökéletes együttműködésben dolgozik a
Feddel (vagy akár utasításokat is ad annak) a közvélemény agymosásában
és a pénzügyek manipulálásában egyaránt. A globalistáknak elsősorban
zűrzavarra van szükségük.
A zűrzavar hatalom, a Fed politikájának változásai pedig tökéletes eszköznek bizonyulnak a befektetők összezavarásában.
2015
végéhez közeledve egyre több zavaros üzenetet hallunk majd a
nagybankoktól a fősodrású médiában. Mindig emlékezzünk, hogy ezek nagyon
is határozott céllal születnek. Az elit egyik legfontosabb mottója a
„káoszból rend”, illetve, hogy egyetlen „jó” válságot sem szabad
kihasználatlanul hagyni. Emlékezzünk, hogy amennyiben a Fed (illetve a
háttérhatalom) célja a bizonytalanság, akkor az őrültségnek tűnő
intézkedéseken nagyon is sokan nyernek.
Kapcsolódó: A készülő világkormány
A “Krím. Út haza” című film foglalkozik ezen gazember tevékenységével is a krími események során. A következő blog a filmmel kapcsolatos és megadja az információt, hogy a film és a hozzátartozó magyar aláírás fájl hogyan tölthető le:
http://vosztok.blogspot.hu/2015/08/krim-az-ut-haza.html