A titokban tárgyalt Csendes-óceáni Partnerség a kormány helyére a megacégeket ülteti

„Képzeljünk el egy kereskedelmi szerződést, amely felhatalmazza a multinacionális vállalatokat és befektetőket, hogy külföldi bíróságok előtt kártérítésre pereljék azokat a kormányokat, amelyek politikai vagy közigazgatási rendelkezéseinek következtében csökkent a nyereségük” – írta a Le Monde Diplomatique 1998-ban[1]. Akkor a nyilvánosság és a parlamenti képviselők ellenállásának köszönhetően zátonyra futottak a Multilaterális Befektetési Megállapodás (MAI[2]) tárgyalásai.
Az óriásvállalatok most ismét próbálkoznak a MAI még rosszabb változatával, amely a Kereskedelmi Világszervezet, a WTO bővített verziója kíván lenni. Hivatalos neve: Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerség (TTIP-TAFTA[3])
A szerződés értelmében egy-egy ország korlátlan mértékű kereskedelmi szankcióknak néz elébe vagy az adófizetők dollármillióit fizetheti ki kártérítésként az óriásvállalatoknak.
A lassított puccsnak tekinthető egyezmény tárgyalásai 2013 júliusában kezdődtek az USA és az Európai Unió között, és várhatóan 1016-ban fejeződnek be. A TTIP-TAFTA a horrorfilmek elpusztíthatatlan szörnyeihez hasonlóan éledt újjá és egyesíti a múlt legkárosabb egyezményeit, sőt új elemekkel is bővíti.
A TTIP-TAFTA aláírásának pillanatától a vállalatok kiváltságai jogerőre emelkednének és tartósan érvényben maradnának, akkor is, ha a közvélemény vagy a kormányzati szándék közben megváltozna. Az egyezséget ugyanis csak az összes aláíró ország egyetértésével lehetne módosítani.
A két egyezmény (TTIP–TAFTA és TPP) valódi gazdasági birodalmat hozna létre, amely közvetlen határain túl is képes lenne kikényszeríteni az egyezmények alkalmazását. Az USA-val és az EU-val kereskedelmi kapcsolatokat kereső országok ahelyett, hogy saját érdekeiknek megfelelő feltételekről tárgyalhatnának, alkalmazniuk kellene az egyezmények összes előírásait. Azaz el kellene fogadniuk az USA és az EU között kialakított közös piaci feltételeket.
A Barack Obama elnök újraválasztását támogatók, akik ,,hittek a változásban” most a düh és a szívinfarktus határán állnak. Az Obama-kormány ugyanis teljesen sajátjának fogadta el az óriásvállalatok által diktált tervet, amelyet a globális gazdaság ,,magas színvonalú, 21. századi” közgazdasági szabályozásaként állít be, miközben az sokkal inkább a 20. század szociális vívmányainak egyértelmű felszámolása. ”
– Írta Lori Wallach, a Public Citizen’s Global Trade Watch, a Globális Kereskedelem Állampolgári Felügyelet nevű civil szervezet igazgatója még 2014-ben.
A TTIP előtt az Egyesült Államok egy annál is nagyobb jelentőségű egyezményt akar megkötni, ez pedig a Csendes-óceáni Partnerség, vagyis TPP (bár ez utóbbi az EU-ra nem vonatkozik). Ez az egyezmény fogja megszabni a világkereskedelem új szabályrendszerét. A TTP tárgyalásokban Japán, Ausztrália, Brunei, Mexikó, Malajzia, Chile, Új-Zéland, Peru, Szingapúr, Vietnam és az USA vesznek részt, természetesen Kína mellőzésével.  Az egyezmény tartalmát tekintve nem sokban tér el a TTIP-től.
A dolgok jelen állása szerint pedig a helyzet egy cseppet sem javult. A TPP egyik kulcsfontosságú része, hogy az aláíró országok egészségügyi hatóságai közös erővel és megegyezéssel juttatják majd kedvező helyzetbe a gyógyszeripari óriásokat, még nagyobb piacot szerezve kétes termékeiknek.
Kérdés: Ki mondja meg, hogy egy gyógyszer biztonságos-e? Honnan származik az erre vonatkozó értékelés?

Válasz: „Mi mondtuk, hogy biztonságosak. Tudjátok, mi, a 12 TPP tagállam, mégpedig közös egyetértéssel, tehát ragaszkodnunk kell a döntésünkhöz. Semmit nem ismerünk el és egyébként is fogd be a szád.”

A megállapodás legitimitását részben az biztosítja, hogy az aláírók mind olyan hivatalosnak, olyan rendesnek tűnnek a külső szemlélő számára. Öltönyt viselnek és rendszeresen járnak fodrászhoz. Nem rágnak dohányt és nem köpködnek az utcán. Jó kapcsolatban állnak a sajtóval. Arcnélküli emberek ezek, akik belülről rágják szét a társadalmat.

Amennyiben elfogadják, ez a „kereskedelmi megállapodás” az egészségüggyel, gyógyszerekkel kapcsolatos „biztonsági” kérdésekért felelős kormányhivatalok nemzetközi kollektívájává alakul majd.

A gyógyszergyártóknak lehetősége lesz meghosszabbítani szabadalmaik élettartamát, termékeiket pedig a korábbihoz képest minimális felügyelettel vihetik országról országra.

A szerződés hatályba lépését követően az aláíró országok közösen, tehát teljes egyetértésben minősítik majd biztonságossá a kérdéses gyógyszereket a gyártók érdekében.

A TPP tulajdonképpen egy különleges jogokkal felruházott, különleges előnyöket élvező szervezetként fog működni. Az egyik ilyen előny a felelősségre vonástól való mentesség, hiszen a kormányok és cégek közötti vitás ügyekben választott magánbíróságok döntenének nem pedig az adott ország bírósága.

Ez akár jó is lehetne, ha mondjuk egy korrupt országot, kormányt bárki felelősségre vonhatna, csakhogy ez a jog kizárólag a multinacionális vállalatokat illetné, a kisvállalatokat nem.

Julian Assange a következőket mondta az egyezményről Ecuador angliai nagykövetségén:

„A név ellenére a TPP-nek kevés köze van a kereskedelemhez. 29 fejezetéből mindössze 5 foglalkozik a hagyományos értelemben vett kereskedelemmel, a többi az Internet szabályozásáról, az Internetszolgáltatókra vonatkozó kötelező adatgyűjtésről és arról szól, hogy ezeket az adatokat mikor kötelesek átadni egy másik cégnek. Szó van még benne arról, hogy miként lehet előnyben részesíteni a helyi ipart vagy vállalkozásokat, a kórházak és az egészségügyi rendszer szabályozásáról, a kórházak privatizációjáról, tehát voltaképpen a modern gazdaság minden területéről, még a banki szolgáltatásokról is. Ez a történelem legátfogóbb nemzetközi megállapodása lesz.”

Mivel az egyezmény a ma még az üzleti szférának nem kiszolgáltatott területek sorát is érinti, a TTIP–TAFTA-tárgyalások zárt ajtók mögött zajlanak. Az amerikai tárgyalódelegáció mellett dolgozik több mint hatszáz nagyvállalati hivatalos lobbista, akik korlátlanul hozzáférnek az előkészítő dokumentumokhoz és az amerikai kormányt képviselő döntéshozókhoz. Ugyanakkor a közvéleményt és az újságírókat szigorúan kizárták, a tervezetek nem kerülhetnek nyilvánosságra, amíg a végleges egyezséget alá nem írják – amikor azonban már késő változtatni rajta.

A TPP tehát a megavállalatok globális kormánya lesz.

Források: NaturalNews.com, Jon Rappaport

Időkjelei: A fent leírtakhoz hasonló kilátások bizonyára sokak számára aggasztónak tűnnek, így jó tudni, hogy a győzelem az erősödő sötétség ellenére is a miénk lehet. A háborút ugyanis 2000 éve megnyerték helyettünk, nekünk csupán néhány csata megvívása maradt, amelyek közül a legfontosabb saját lelkünk üdvössége. Hiába szövetkeznek ilyen-olyan területek, illetve az egész világ uralmáért, a legfontosabb döntést minden ember maga hozza meg. Szabadon.

„Előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess…” V. Mózes 30:19

Francia külügyminiszter: orosz katonai segítség kell az Európai Uniónak

Laurent Fabius francia külügyminiszter szerint az európai országok erőtlenek és nem tudtak látványos eredményt elérni az Iszlám Állam elleni harcban, emiatt szükségessé vált, hogy az Európai Unió Oroszországtól kérjen katonai segítséget. A külügyminiszter ezt kedden, Párizsban, az Iszlám Állam elleni harc kapcsán rendezett nemzetközi konferencián jelentette ki. Fabius szerint Moszkva is katonai segítséget kellene biztosítson a szíriai helyzet rendezésére, ellenkező esetben az európai országok nem tudnak felülkerekedni az Iszlám Államon, és Damaszkuszban a terroristák hatalomra juthatnak.

A külügyminiszter a nyugati koalíció közös beavatkozása kapcsán elmondta, hogy amióta az Egyesült Államok támogatja a mérsékelt ellenzéket az Asszad-kormánnyal szemben, és a nyugati koalíció is támogatja ezeket a csoportokat, minden közös törekvés ellenére a terrorszervezet ereje a sokszorosára nőtt. Fabius szerint mostanra fennáll a lehetősége annak, hogy Szíria egészét ellenőrzésük alá vonják a terroristák, ha az Európai Unió nem mutat hajlandóságot arra, hogy Oroszországgal együtt cselekedjen a helyzet rendezése érdekében. A helyzet komolyságát mutatja, hogy John Kerry amerikai külügyminiszter egy baleset miatt nem vett részt a Párizsban megrendezett találkozón.

http://hidfo.ru/2015/06/francia-kulugy-orosz-katonai-segitseg-kell-az-europai-unionak/

Kezdődik? – Könnygázzal fújták le a méltatlankodó devizahiteleseket a bankban

Balog István, a támadást követően

…”S. Eta a felvett 480.000 Ft-ra azt követően, hogy 900.000 Ft – ot kifizetett, még 1.500.000 forinttal tartozik…”

“A bank biztonsági őre válaszként úgy lefújta könnygázzal, hogy még a bankfiókot is be kellett zárni az elviselhetetlen állapot miatt…”

Tatár József, az Otthonvédelmi Tanács elnöke írja: “Balog István, a Jogállamért Egyesület elnöke  amolyan modern kori kuruc-labanc összecsapásba keveredett, mint 312 évvel ezelőtt Esze Tamás.”

“Esze Tamás a Rákóczi szabadságharc kitörésének meghatározó alakja abból tartotta el családját, hogy sót szállított Máramarosból Debrecenbe. 1702 -ben a tiszaújlaki sóház osztrák tisztviselői hamisan megvádolták só lopással, elvették a sórakománnyal teli szekerét és kifosztották tarpai portáját.

Ezzel ellehetetlenítették, és bujdosóvá tették.  Esze Tamás amint tehette elégtételt vett, 1703. május 24-én reggel bujdosókból és károsultakból álló két gyalogoscsapattal és 40 lovassal rajtaütött a tiszaújlaki sóházon, a 15 főnyi őrségből négyet levágtak, a többi beállt közéjük, de ami  fontos, és ez az esemény a  Rákóczi szabadságharc hadi eseményeinek kezdetét jelentette.

312 évvel később:

Balog István a Jogállamért Egyesület elnöke  betért az egyik jelenkori sóhivatalba, osztrák tulajdonú Raiffeisen bankba, hogy számon kérje, miért fosztották ki aljas módon egy általa képviselt károsultat, miért lehetséges az, hogy S. Eta a felvett 480.000 Ft-ra azt követően, hogy 900.000 Ft – ot kifizetett, még 1.500.000 forinttal tartozik.

Megkérdezte azt is, hogy ha ilyen feltételekkel magánszemély folyósított volna hitelt, akkor a jelen törvények szerint vajon hol töltené a szabadidejét, illetve jegyzőkönyvet kért arról, hogy miért nem tudnak az ügyben tájékoztatást adni az alkalmazottak. A sóhivatal/bank biztonsági őre válaszként úgy lefújta könnygázzal, hogy még a bankfiókot is be kellett zárni az elviselhetetlen állapot miatt.

Vagyis: Meg meri tenni egy osztrák tulajdonú kifosztó Magyarországon,  hogy egy hivatalos minőségben eljáró érdekvédőt, egy jogos panasz kapcsán könnygázzal terrorizáljon. Nos itt kezd aktuálissá válni a hasonlat Balog István, és Esze Tamás között.

Esze Tamás amint meg tudta szervezni az ellenállást bizony visszatért, és ütött akkorát, hogy szabadságharc lett belőle, mert nem tűrte, hogy megalázzák és kifosszák sem magát, sem a hozzá hasonlókat. Abban biztos vagyok, hogy Balog István sem hagyja annyiban, és hogy igazságunk legyen, mellette a helyünk, és azok mellett, akik az igazság miatt vállalják a konfrontációt is.”

Így packázik a bank az ügyfelekkel – A történtek részletezése, s hátterei:

…”Először arra voltunk kíváncsiak, hogy a kölcsönszerződés kezdetétől a szerződés felmondásáig, mennyi befizetése van könyvelve a bankban az ügyfélnek? Erre a kérdésünkre ezen a napon már másodszor sem tudtak választ adni…”

Balog István, a Jogállamért Egyesület elnöke írja: “Kölcsön történet mai nézőpontból. II. rész. 2015. Június. 02.

Ügyintézés az előzőnapi ügyfél elmondása alapján: De. 10.00 óra, Örs vezér tér, Raiffeisen bank.

A bankban az ügyfél tájékoztató oszlopon kinyomtatva azok a dokumentumok, melyeket az ügyfélnek ügyei intézése során alkalmazni kell. Rengeteg nyomtatvány, olyan ügyfélszámára, aki járatlan a pénzügyekben, – teljesen érthetetlen.

A kijelzőn megjelenik a sorszámunk, és leülünk a banki ügyintézővel szemben. Egy jól szituált, de nagyon kimért fiatalember. Elkezdtük kérdéseinket fel tenni, de sajnos érdemi választ semmire nem tudott adni. Ekkor átnyújtottam neki az előre leírt négy oldalas panaszlevelünket, melyet készségesen átvett, lemásolta és az eredetit aláírva, lepecsételve visszaadta. Ennek ellenére még felmerült bennünk pár kérdés és kérés, amire szintén nem állt módjában válaszolni.

Kértük, hogy ezekről vegyünk fel jegyzőkönyvet. Készségesen kinyomtatott egy panaszbeadvány nyomtatványt,és elmondta hogyan töltsük ki,és írjuk be az arra kijelölt helyre észrevételeinket,kérésünket. Mindez megtörtént, átadtuk lemásolta, egy példányt visszaadott,megköszöntük, elköszöntünk,és távoztunk a bankból.

Délután kb. 14.00 óra. Nem hagyott minket az a tudat nyugton, hogy az előző bankban az ügyintéző nem tudott érdemben felvilágosítani minket. Ezért úgy döntöttünk,hogy egy másik bankban is érdeklődünk. Éppen a nyugati téri Raiffeisen bank esett utunkba. Ide is betértünk: sorszám, kijelző, ügyintéző.

Leültünk, s elkezdtük az érdeklődést. Először arra voltunk kíváncsiak, hogy a kölcsönszerződés kezdetétől a szerződés felmondásáig, mennyi befizetése van könyvelve a bankban az ügyfélnek? Erre a kérdésünkre ezen a napon már másodszor sem tudtak választ adni.

Következő kérdésünk az volt, hogy melyik faktoring cégeknek adták el a követelést és onnan mennyi bekönyvelt összeg érkezett be a bankhoz? Erre a kérdésre sem kaptunk választ.

További kérdésünkre, hogy azoknak a faktoring cégeknek, akiknek eladták a követelést, milyen elérhetőségük van, kaptunk olyan elérhetőségi címet, ahol már voltunk és nem volt található a nevesített faktoring cég. Ekkor kértem az ügyintéző hölgyet, hogy amiről idáig beszélgettünk azt írjuk le jegyzőkönyvbe. Ezt a kérésünket többszöri kérés ellenére is megtagadta az ügyintéző hölgy.

Kezdett a hangulat forró lenni. Igen hangos és erélyes kérésemet sem voltak hajlandóak tudomásul venni. Közöltem a hölggyel, hogy márpedig mi jegyzőkönyv nélkül nem megyünk el. Ekkor jött az igazi fordulat. Azt merték mondani, hogy hagyjuk el a bank épületét, mire mi közöltük, hogyha van jegyzőkönyv, azonnal elmegyünk, – nem akarunk mi többet, csak az elhangzottakról egy jegyzőkönyvet.

Ekkor avatkozott be a banki biztonsági szolgálat az ügybe és közölte velünk, hogy ha nem hagyjuk el a bankot, akkor rendőrt hív. Közöltem vele hogy éppen ideje, hívja, és örömmel meg várjuk a rendőrséget. A következő másodpercekben felálltam, hogy kimenjek a bank elé rágyújtani, – amíg megjönnek a rendőrök, s láss csodát; a hátam mögé került biztonsági őrrel szembe fordulva, mint a hideg zuhanyt, – nyomta rám a paprika sprayt, – majd a mellettem ülő ügyfélre, aki mindvégig egy szót sem szólt. Telenyomta az arcát, miközben élvezkedve nyomta ránk a sprayt, rákiáltott a hetvenéves tanácsadónkra, hogy te is akarsz belőle, s rá is nyomot egy adagot.

Annyi sprayt nyomott ki az ügyféltérbe, hogy a negyven perc múlva érkező rendőrök is prüszköltek.

Előzmények:

A történet 2008-ban kezdődik. Elment az ember a bankba kölcsönért. Kért 400.000-ot. Megkapta a devizában nyilvántartott kölcsönt. Fizette 2010-ig, havi 9.800 forintos részletekben megfizetett a banknak 245.000.-Ftot.

Történetünk szereplője 2010 végén ellehetetlenült a visszafizetéssel.

A bank kiadta a tartozás behajtását egy faktoring cégnek. Természetesen született egy közjegyzői okirat is, aminek alapján a végrehajtást el lehetett kezdeni.

A végrehajtást elrendelő okiratoz készítő közjegyző természetesen elérhetetlen az adós számára. A végrehajtási lapból nem derül ki, hogy ki a végrehajtás megrendelője. A behajtó faktoring cég neve az megvan, de, hogy ki bízta meg a faktoring céget és milyen összegben, az nincs meg.

A bank úgy kért végrehajtást a faktoring cégen keresztül, hogy nem számolt el az ügyféllel.

Az ügy igazi pikantériája az, hogy a közjegyző úgy állított ki végrehajtási okiratot, hogy nem győződött meg arról, hogy a követelt összeg az valós számokon alapszik e, bemondás alapján rendelte el a végre hajtást.

A történetnek nincs vége. A bank eladta a követelést egy másik faktoring cégnek is. Egy másik közjegyző is készített egy végrehajtási okiratot, – természetesen az adós megkérdezése nélkül és a bank bemondása alapján elindította a végrehajtást.

Mai állás szerint 34 hónapja vonják az adós tartozását a nyugdíjából átlagosan havi, 33.000 forinttal.

Ebben az ügyben tehát meg lett fizetve több mint 1.000.000.-Ft,és még nincs vége az ügynek, mert ez állítólag egy jogállam. Ok-és okozati összefüggés pedig az, hogy ma már oda jutott az ügyfél, hogy a lakásának a költségeit sem tudja fizetni a mesterséges ellehetetlenítés miatt.

Meggyőződésem az, hogy több 10.000 ügyfél van ebben a helyzetben. Kérdés csak az, hogy meddig hagyják még magukat zsarolni?…”

***

Források: Hungária Televízió, – Balog István/Jogállamért Egyesület, – Tatár József/Otthonvédelmi Tanács

Összeállította: Szabad Riport

Az Oroszországi Föderáció Kommunista Pártjának (KPRF) két parlamenti képviselője ma címlistát adott át a moszkvai Dumában a Föderáció legfőbb ügyészének.

A Valerij Raskin-Szergej Obuhov “szerzőpáros” listája tartalmazza a Soros Alapítvány moszkvai, szentpétervári, nyizsnyij-novgorodi és novoszibirszki hiénafészkeinek pontos címét, telefonos elérhetőségeit, és a helyi klánfőnökök neveit, hasonló adatait.

A KPRF két parlamenti képviselője a lista átadásakor felhívták a főügyész figyelmét, hogy a jelzett helyeken a Soros vezérhiéna által finanszírozott narancsszinűre álcázott, felforgató bandák működnek.

Emlékeztették a főügyészt ezeknek a felforgató hordáknak a “hatékony és sikeres” műveleteire az egykori szocialista országok, és a volt Szovjetunió egykori tagköztársaságai területein. Közelebbről is megemlítve Ukrajnát, Grúziát és a balti országokat. Nem kihagyva azt a jelentős körülményt, hogy ezen bűnbanndák ténykedése mindezidáig legalkább tízezer orosz nemzetiségű ember életét követelték.

Valerij Raskin és Szergej Obuhov a lista átadásakor azon reményüknek is hangot adtak, hogy a főügyészség a lista birtokában gyorsan tud lépni, és hatékonyan érvényt tud szerezni a tegnap hatályba lépett törvénynek. Ezen törvény alapján az Oroszországi Föderáció közigazgatási területén NEM TŰRHETŐEK MEG az ilyen-az ország alkotmányos rendjére veszélyt jelentő bűnbandák.

A főügyész válaszában megköszönte a KPRF segítségét, és közölte: a külügyminisztériummal együttműködésben haladéktalanul nekilátnak a Soros-féle bűnözői hálózat Oroszország területéről való kipaterolásának.

https://balrad.wordpress.com/2015/06/04/kommunista-segitseg-oroszorszag-fougyeszenek/

Nemkívánatossá válik a Nyílt Társadalom

Az orosz Állami Duma nemkívánatos kategóriába sorolhatja Soros György amerikai milliárdos álcivil szervezetét, a “Nyílt Társadalom” alapítványt. Valerij Raskin, a kommunista párt képviselője tegnap nyújtotta be az erre vonatkozó javaslatot, és a pártok közt nagy vonalakban konszenzus van arra vonatkozóan, hogy Soros alapítványának vagyonát még a következő hetek során be kell fagyasztani. A képviselő egyben javasolta azt is, hogy a szervezet ellehetetlenítését gyorsított formában vitassák meg, mielőtt újra aktivizálnák, és bekövetkezne egy olyan forgatókönyv, amiben a Nyílt Társadalom alapítvány Ukrajnában, Grúziában és Macedóniában is katalizátorként vett részt.

Raskin elmondása szerint a Nyílt Társadalom alapítvány több mint egy évtizede folytat nyíltan nemzetellenes tevékenységet – nem csak Oroszországban, hanem más országokban is -, miközben Soros György maga is elismeri, hogy aktívan részt vett a Szovjetunió összeomlásának előidézésében, az Ukrajnában véghez vitt narancsos forradalomban, és később az EuroMajdanban. A Szovjetunió összeomlása közvetlenül vezetett ahhoz az egypólusú világrend kialakulásához, amit a nyugati elit Új Világrendnek nevezett, és mostanra megkezdődött a felbomlása.

Soros György alapítványai, és az azzal összeköttetésben működő álcivil szervezetek a világ összes országában ugyanazt a funkciót töltik be; felszámolnak minden olyan társadalmi, gazdasági és politikai struktúrát, ami megakadályozhatja, hogy az adott társadalom ugyanazon hatalmi elit befolyása alá legyen hajtva, ami a nyugati társadalmakat mozgatja. A “Nyílt Társadalom” a nyílt sebből vérző társadalom ideológiája, és minden, a függetlenségre törekvő ország elemi érdeke, hogy felszámolja az általuk fémjelzett társadalombomlasztó elgondolásokat népszerűsítő csoportokat.

Vlagyimir Putyin május 24-én írta alá azt a törvényt, ami lehetővé teszi, hogy a külföldről pénzelt társadalomellenes csoportokat nemkívánatossá nyilvánítsák. Ilyen esetben az adott szervezet vagyonát befagyasztják, az Igazságügyi Minisztérium pedig feltünteti azt a nemkívánatos szervezeteket rögzítő listán. Azt követően a szervezet nem kaphat teret semmilyen sajtóorgánumban, és törvény tiltja, hogy saját médiafelületet üzemeltessen. Ha a Nyílt Társadalom alapítvány felkerül a listára, Soros György Oroszországban tárolt alapítványi vagyonát befagyasztják, és pénzbírságot rónak ki azokra az aktivistákra, akik a figyelmeztetés ellenére továbbra is részt vennének a társadalomellenes ideológia terjesztésében.

http://hidfo.ru/2015/06/nemkivanatossa-valik-a-nyilt-tarsadalom/

Kijevben szavazott az udvartartás: JÖHETNEK A NATO CSAPATOK

Nyalókakirály duzzogott ma délelőtt a kijevi Rada ülésén. Úgy véli, hogy a Jacenyjuk adminisztráció és a törvénygyár is rosszul munkálkodik, ami miatt ő sem tud kifogástalan munkát végezni. Emiatt pedig az alattvalók közérzete nem éppen a legrózsásabb birodalom szerte.

Mindezeken a Maradék-Ukrajna 2015-ös kül- és belpolitikai helyzetéről tartott évértékelésében morfondírozott.

“Közös feladatunk, hogy megkétszerezzük, megháromszorozzuk erőfeszítéseinket a változás érdekében”-dörrent rá az udvaroncseregletre. (Azok fejében ez értelemszerűen felszólítás gyanánt hatott a kleptománia rohamtempóra való felgyorsítására.)

A hatalmi ágak hatékony és közös munkájának köszönhető eredménynek nevezte, hogy Maradék-Ukrajna jelenleg ott tart-ahol tart!

Miután pedig lehordta a nyaloncseregletet, közölte is velük: jóvátenni mulasztásaikat csakis úgy tudják, ha menten ott megszavazzák a külföldi csapatok behívhatóságát birodalma területére. Nem kellett kétszer mondania. A Rada “nép által megválasztott képviselői” több IGEN-nel szavaztak, mint ahányan voltak az ülésteremben. Hja kérem…! A lelkesedés…!

A produkciót követően önfeledten-felállva-ünnepelte magát Uralkodó és udvarának népe.

https://balrad.wordpress.com/2015/06/04/kijevben-szavazott-az-udvartartas-johetnek-a-nato-csapatok/

Ukrajna törvényesítette az amerikai haderő bevonulását

Az ukrán parlament megszavazta azt a törvényt, ami lehetővé teszi, hogy idegen országok fegyveres erői működjenek Ukrajna területén. Az Interfax hírügynökség szerint 240 képviselő szavazta meg a törvényt, ami “békefenntartó” misszióra hivatkozva ad felhatalmazást a nyugati országoknak arra, hogy csapatokat küldjenek Ukrajnába. A törvény szövege szerint Ukrajna az Európai Unió vagy az ENSZ döntése alapján engedhet be idegen haderőt az országba, annak érdekében, hogy az “garantálja az ország területi egységét”. A törvény ugyanakkor kimondja, hogy olyan országok nem vehetnek részt a nemzetközi misszióban, melyek “fegyveres agressziót folytattak Ukrajna ellen”.

Petro Porosenko február 18-án kérte az ENSZ és az Európai Unió vezetőit, hogy küldjenek “békefenntartó missziót” Ukrajna területére. Olekszandr Turcsinov szerint a külföldi haderő a Donyeck-medence határáig vonulhatna be, és az Ukrajna által nem ellenőrzés alatt tartott orosz-ukrán határra.

A Turcsinov által hivatkozott határvonal azonban a gyakorlatban már nem létezik. A Donyecki Népi Köztársaság fegyveres erői által ellenőrzött területről van szó, amit az ukrán hadsereg egy év leforgása alatt nem tudott újra ellenőrzés alá vonni, miközben a régió lakossága népszavazással kimondta az Ukrajnától elszakadást, és az újonnan alakult köztársaság azóta országgyűlési választást tartott, saját kormánnyal, állami hivatalokkal és hadsereggel rendelkezik.

Fotó: amerikai zászló az Ukrán Biztonsági Szolgálat szolgálat kijevi központjának épületén – 2014 december 10 óta.

http://hidfo.ru/2015/06/ukrajna-torvenyesitette-az-amerikai-hadero-bevonulasat/

A Lex Simicska és a Lex Garancsi: a magyar állam letörölhetetlen szégyenei

A közterületi plakátpiacot a burkolt pártfinanszírozás mindenkor legcélszerűbb formáihoz rendelő törvénymódosításokban ott van minden, ami egy valódi, működő demokráciát megkülönböztet a ma Magyarországától. Ahol ezt meg lehet húzni, ott nagyon komoly etikai problémák rohasztják a politikai rendszer talapzatát.

Sok olyan ügye van az elmúlt évek gazdasági törvényalkotásának, amelyet alappal lehet magánérdekek vagy szűk csoportérdekek kiszolgálásához kötni, azonban ezek szinte mindegyikéhez tudnak azért a kormánypártok és szimpatizánsaik erkölcsileg vagy ideológiailag értelmezhető érveket rendelni.

A trafikkoncessziók szétosztásánál elő lehet húzni a gyermekek védelmét, a nyerőautomatáknál a fogyasztóvédelmet, a diszkriminatív különadóknál vagy a kiskereskedelmi piac átalakításának kísérleteinél a magyar tőke helyzetbe hozását.

Arra azonban, hogy miért kellett 2010-ben a villanyoszlopra kirakott közterületi reklámokat betiltani, majd most miért kell a tilalmat felodani, semmilyen, a párt- és kampányfinaszírozás sajátos magyar gyakorlatától elválasztható érv nem hozható fel.

Még hamvas volt a Nemzeti Együttműködés Rendszere, amikor 2010 novemberében Fellegi Tamás infrastruktúraminiszter benyújtotta az egyes közlekedési tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot, amely a közlekedésbiztonság nagyobb dicsőségére úgy rendelkezett, hogy a közút területén, a közút felett és mellett tilos elhelyezni olyan jelet, jelzést, egyéb tárgyat vagy berendezést, amely „alkalmas arra, hogy a közlekedők figyelmét elterelje, vagy a közlekedés biztonságát egyéb módon veszélyezteti”, továbbá tilos elhelyezni „a közút területén, a közút felett, az út műtárgyán, az út tartozékán, közvilágítási-, villany-, telefon-, és egyéb oszlopon, valamint a közút lakott területen kívüli szakasza mellett reklámtáblát, reklámhordozót és egyéb reklámcélú berendezést”. Az indok:

„A közutak mentén elhelyezett, a közlekedés biztonságát veszélyeztető táblák, jelzések hatékonyabb visszaszorítása érdekében szabályozni szükséges az 50 és 100 méterre elhelyezhető táblák méretét, továbbá a szankcionálás lehetőségét.”

Ezt aztán a piac átrendeződése, a betiltott reklámok tekintetében lényegében egyedüli érintett ESMA visszaszorulása követte.

A közlekedésbiztonság mindenesetre egészen idáig jó szolgálatot tett az ügyben a kormánypártok számára, erre hivatkozva mondhatta például a törvénymódosítást és a végrehajtási rendeleteket előkészítő NFM, hogy ők bizony nem is vizsgálták a jogszabályok reklámpiaci hatásait.

Egészen a tavalyi választási évig ez volt a kommunikációs keret, amikor a villanyoszlopokra rakott kampányplakátokat próbálta meg egy kormányrendelet – a választási eljárási törvénnyel való ellentét miatt sikertelenül – korlátozni.

A rendszer működését még akkor sem nehéz felvázolni, hogyha – nem véletlenül – éppen a közterületi reklámok esetében felejtette el az Országgyűlés a választási kampányban alkalmazott árképzés nyilvánosságát előírni, így aztán persze nem tudjuk, hogy mennyibe került mondjuk a CÖF-kampány vagy a kormánypártok választási kampányának közterületi része.

Látjuk ugyanis a mindig megbízható és tárgyilagos, most éppen a hazánkban élő külföldieket letegezve fenyegető kormányinfós plakátokat az ezekre fordított költségvetési milliárdokkal együtt, illetve az eddigi is koncentrált, ezután pedig központilag szervezett egyéb állami hirdetéseket, no és látjuk az érintett cégek eredményének alakulását a beszámolóik alapján.

Mindezek alapján pedig igen kicsi az esély arra, hogy a kedvezményezett cégek – akár 2014-ig a Simicska-, akár mostantól Garancsi-birodalomhoz tartozzanak – ne azzal hálálnák meg a lehetőséget és a közpénzt, hogy amikor kell, akkor segítenek.

A hirdetési cég személyének természetesen a rendszerben csak annyiban van jelentősége, hogy megbízhatónak kell lennie. Ez azonban a Simicska-Orbán szakítás óta természetesen már csak más szervezeti keretek között biztosítható, így aztán ma már a Garancsi István vállalkozó közreműködésével időközben megvásárolt ESMA van a nyeregben.

Így aztán az Országgyűlés gazdasági bizottsága tegnapelőtt be is nyújtotta az oszlopreklámok tilalmát feloldó módosító javaslatot. A személyes felelősség vállalásának szép példája, hogy az indokolás a tárgyban mindössze annyit tartalmaz, hogy

„[a] közúti közlekedésről szóló 1988 . évi I. törvényben a közvilágítási-, villany-, é s telefonoszlopokon történő reklámeszköz-elhelyezési tilalom feloldásra kerül”.

Ám ha megfigyeljük majd a nagyobb közterületi reklámcégek bevételeinek alakulását, akkor alighanem néhány éven belül választ kapunk majd a szabályozás indokoltságával kapcsolatos kérdéseinkre. Mert igaz ugyan, hogy a közterületi hirdetési piac hatalmas átalakulási mögött elsősorban nem az ESMA-t kigolyózó módosítás, hanem sokkal inkább más állami intézkedések álltak, ettől viszont még nagyon tanulságos egymás mellé raknunk az elmúlt évek legsikeresebb és legsikertelenebb közterületi hirdetési cégének adatait.

A médiapiaci összesítések és a cégmérlegek alapján bátran nevezhetjük a közterületi reklámpiac óriásplakát-szegmensének legnagyobb szereplőjének a Publimont Zrt.-t, amelynek három tulajdonosa van:

- Nyerges Zsolt (Simicska Lajos barátja és üzlettársa)
- Pro-Aurum Zrt. (Simicska Lajos érdekeltsége)
- Neo-Met Kft. (tulajdonosai Simicska Lajos, dr. Nagy Ajtony Csaba ügyvéd, és a Pro-Ráta Holding Zrt.)

A jelen törvényjavaslattal egyértelműen helyzetbe hozni kívánt villanyoszlop-reklámok jogát birtokló céget, az ESMA Zrt-t. 2015 áprilisában vásárolta meg az Orbán Viktor közeli barátjaként számon tartott, és az utóbbi időben egyre sikeresebb üzletember, Garancsi István (Market Zrt., Mobiladat Kft., MET), aki a reklámpiaci cég megvásárlásakor kiadott vállalati közlemény szerint “természetesen bízik a további terjeszkedésben”.

Úgy tűnik – némi kormányzati segítséggel – ez sikerülni fog.

Sepsi Tibor
Közreműködött Erdélyi Katalin.
A médiapiaci adatokért köszönet a Kreatívnak.
A cégadatokat az Opten és a Céginfó szolgáltatta.

(atlatszo)

A PPKE hallgatói nem engednek az izraeli lobbinak

Ilan Mor izraeli nagykövet korábban az “Élet menete” nevű rendezvényen beszélt arról, hogy szerinte szükséges lenne a magyar felsőoktatásban a “holokauszt történetének” külön tantárgyként oktatása. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora pedig szemmel látható módon az izraeli külügy elvárásainak megfelelően módosítaná a tantervet, ugyanis a napokban kiderült, hogy már a következő tanév kezdetétől bevezetnék az új tantárgyat. Az egyetem hallgatói azonban nem tűrik, hogy Izrael beleavatkozzon a magyar oktatási rendszerbe, és egy nyílt levelet fogalmaztak meg, amiben kifejezik tiltakozásukat az ellen, hogy a „A holokauszt és emlékezete” nevű, Ilan Mor kezdeményezésére bevezetett tantárgy elvégzése nélkül az egyetemen jövőre már nem lehetne diplomát szerezni.

“Tisztelt Rektor Úr!

Az egyetem hallgatóinak jelentős többségével egyetértésben arra jutottunk, hogy nyílt levélben fordulunk az egyetem vezetőségéhez és Önhöz, melyben szeretnénk kifejezésre juttatni „A holokauszt és emlékezete” nevű, újonnan bevezetendő órával kapcsolatos aggályainkat. Mint az már a híradásokból és – az amúgy meglepő hirtelenséggel felvetődött – döntésre adott első reakciókból kitűnik, a hallgatók egy jelentős része az egyetem identitásával összeegyeztethetetlennek érzi a téma ilyen formában való kezelését a következő okokból:

1. Úgy gondoljuk, hogy egyetemünk szellemiségét nagy mértékben meghatározza a keresztény vallás és kultúra. Viszont a tantárgy témaköre nem a vallásra fókuszál (mint ahogy joggal tenné ezt egy esetleges zsidó, illetve más vallásokat bemutató hitéleti óra bevezetése), hanem olyan politikai állásfoglalást rejt magában, amellyel többségünk nem kíván azonosulni semmilyen formában. Ezt a szemléletet ugyanis az izraeli külpolitika véleményformálásának is lehet értelmezni, mely sem jogszerűnek, sem humánusnak nem mondható például a palesztinokkal szembeni politika miatt.
2. Bár a tárgy valóban a holokausztról szól, de ennek ellenére nem esik szó benne a cigányság, a homoszexuálisok és egyéb kisebbségek deportálásáról, illetve megsemmisítéséről. A magyarországi cigányság ugyanúgy elszenvedte a holokausztot, mint a zsidóság.
3. Amennyiben a témának kifejezetten ezt a történeti, politikai aspektusát kívánná hangsúlyozni a vezetőség, abban az esetben mi célszerűbbnek érezzük egy “Népirtások az emberi történelemben”, vagy „Népirtások a XX. században” nevű óra bevezetését, melyben egyenlő arányban jelennek meg a különböző nemzetek és (vallási, etnikai) kisebbségek ellen elkövetett erőszakos cselekményekről szóló tananyagok – hiszen a keresztény szellemiség az egyenlőség és tisztesség nevében ezt követelné meg. A tárgy ezzel érzékeltetné minden emberi élet értékét, így minden népirtás egységes és egyenlő mértékű elutasítását.
4. A hallgatók egy részét érzékenyen érinti az a kijelentés, mely szerint Ön az óra bevezetését a fokozódó antiszemitizmus miatt tartaná indokoltnak, hiszen egyetemünk hallgatóira nézve ez olyan, mintha antiszemitizmussal vádolnák őket és családjaikat. Ezt a pejoratív feltételezést a lehető leghatározottabban visszautasítjuk. Mindazonáltal amikor a magyarországi emlékezetpolitikát a mindennapokban érzékelhető módon áthatja a holokauszt emlékének fenntartása, tematizálása, fentebb is említett átpolitizáltsága, könnyen lehet, hogy a kurzus erős ellenhatást vált ki – gondolva itt arra, hogy a diploma alapfeltétele lenne az óra elvégzése.
5. Kellemetlennek érezzük, hogy ez (a fentiekben jelzett módon) többszörösen terhelt téma, látszólag a hallgatók feje felett, külföldi „közreműködés” hatására valósult meg. Olyan hirtelenséggel az iskolai tanév végén, hogy erre a hallgatóság szinte reagálni sem tudott. A vezetőség semmilyen formában nem egyeztetett az egyetem hallgatóságával, sem az oktatókkal, amit aggályosnak tartunk. Problémásnak érezzük továbbá, hogy a tárgy anyagát izraeli professzorok állították össze. Véleményünk szerint egy magyar egyetemisták számára készült kurzust a leginkább magyar kutatók képesek összeállítani, hiszen ők ismerik a helyi sajátosságokat.

A fenti okokra hivatkozva kérjük, fontolja meg döntését, és vegye figyelembe a következő javaslatainkat:

1. Az óra maradjon a jelenlegi formájában, de legyen szabadon választható tárgy, illetve a történelem szakosok számára vezessék csak be kötelező jelleggel.
2. A tárgy maradjon a népirtás témakörnél, és legyen általánosan kötelező, de ebben az esetben általánosan vegyék végig a huszadik századi (vagy akár még korábbi) népirtásokat és emberiség ellenes bűnöket. Lehetséges javaslatok: délvidéki tisztogatások a magyarság ellen, örmény népirtás, palesztinok elleni bűnök, kommunizmus által elkövetett bűnök, kambodzsai népirtás, dél-afrikai apertheid rendszer, ruandai népirtás és természetesen a holokauszt is (beleértve a zsidóság mellett a cigányság és egyéb csoportok ellen elkövetett bűnöket).
3. A jelenlegi tárgy helyett legyen egy olyan óra, ami a népirtások és emberiség ellenes bűnök helyett a kultúrára helyezi a hangsúlyt. Javasoljuk, hogy kerüljön bemutatásra valamennyi világvallás, illetve különböző népcsoportok hiedelme, kultúrája, szokásai. Véleményünk szerint ez lenne a legideálisabb megoldás.

Bízunk a Rektor Úr bölcsességében, megfontoltságában és jó ítélőképességében, abban, hogy megfelelő döntést fog hozni. A tárgyat a jelenlegi formájában nem tudjuk támogatni.

Tisztelettel: Az egyetem hallgatósága.

Válaszát előre is köszönjük!”


http://hidfo.ru/2015/06/a-ppke-hallgatoi-nem-engednek-az-izraeli-lobbinak/

Belorusszia a tegnapi naptól megerősíti a Maradék-Ukrajnával közös határszakaszának védelmét.

Tegnap délután Kijevben mintegy másfélezren tüntettek az USA nagykövetsége előtt, a legfőbb latorállam ukrán belügyekbe való beavatkozása miatt.

A demonstrálók tiltakoztak Valcmanék Donbassz ellen indított háborúja miatt. Hangosan szidalmazták Amerikát, Valcmant és az egész majdanista kalandorkodást.

Követelték, hogy az USA haladéktalanul vonja ki katonai egységeit Maradék-Ukrajna területéről, és azonnal szüntessen be mindenféle fegyver és haditechnikai eszköz szállítását a kijevi juntának.

“Az Amerika által szállított fegyverekkel Donbassz lakosait gyilkolják. Akik csak élni szeretnének”

“Azonnal le kell állítani a háborút Donbassz ellen!”

“Amerika szégyen”!

“Ukrajnából Szomáliát csináltatok”!

Ilyen és ezekhez hasonló feliratú táblákkal demonstráltak tegnap Kijevben, a nem éppen csendes ukránok. Az amerikai nagykövetség előtt!

https://balrad.wordpress.com/2015/06/04/belorusz-hatarvedelem-erosites-kijevi-tuntetes/

Trianon a múlt és jelen – de nem a jövő

A magyar történelem legnagyobb geopolitikai, gazdasági katasztrófáját és lelki traumáját, a magyar nép évszázados megszégyenítését jelentette a 95 évvel ezelőtt ránk kényszerített trianoni békediktátum, aminek következményei a mai napig mérgezik a magyar belpolitikát, a kulturális életet, és a térségi politika egészét.

A magyarság felszámolására törekvő idegen politikai erők szerint a trianoni katasztrófa múltbéli esemény, amivel közel száz év után idejétmúlt foglalkozni. Miközben a holokausztot, a zsidóság traumáját emlékezetpolitikai dogmává léptették elő, és épp a napokban tette kötelező tantárggyá egy magát kereszténynek mondó egyetem, a magyarság legnagyobb traumáját elfelejtendő múltbéli eseménynek nyilvánítanák. Pedig ki kell jelenteni, hogy nem az. Trianon nem a múlt, hanem a mai napig állandó jelen, amit kénytelenek vagyunk elviselni. A mai napig az egy évszázaddal ezelőtt, nagyhatalmak által kikényszerített lelki határok korlátozzák a magyarságot. A rendszerváltást követően ugyan lehetőség lett volna egy részleges revízióra – az akkor aktuális nemzetiségi arányok alapján -, az Antall-kormány gyalázatos érdektelensége azonban tovább súlyosbította a magyarság megszégyenített helyzetét. A rendszerváltó kékszalagosok újabb évtized után az Európai Unióval mint délibábbal próbálták enyhíteni a katasztrófa terhét, amivel ahelyett, hogy a sebeket begyógyíthatták volna, egy újabb Trianont idéztek elő. Ahogy egy évszázaddal ezelőtt határon kívül rekedt több millió magyar, a megmaradt határok eltörlését követően százezrével kezdtek külföldre menekülni a magyar fiatalok.

25 évi politika gondoskodhatott volna arról, hogy a diktátum után megmaradó határaink egy erős Anyaföldet védelmezzenek, amire büszkék lehetünk, ahol öröm otthon lenni, és amiért gondolkodás nélkül életünket adnánk – ehelyett arról gondoskodtak, hogy a megmaradt határok is eltűnjenek, legyen felvásárló-piaca a nyugati cégeknek, és aki képes lenne változtatni a vert helyzeten, az lehetőleg külföldre vándoroljon, erősségeit jó pénzért az ország határait felszámoló nagyurak cégeinek szolgálatába állítsa.

Trianon nem a múlt, hanem a jelen. Hatását most, ebben a pillanatban is kifejti úgy a gondolatainkra, mint a térségi politikára. Egy orosz újságíró szerint “a trianoni egyezmény eredményeként Magyarország elvesztette területeinek 72%-át, lakosságának 64%-át – beleértve 3 millió magyart -, elveszítette tengerpartját, haditengerészetét, erdeinek 88%-át, ásványkincseinek 83%-át, bankrendszerének és hitelintézeteinek 67%-át.” Súlyos szavak ezek, és miközben a száraz tények felemlítése nem tükrözi azt, amit egy magyarnak jelent nemzetünk meggyalázása, árulkodik arról, hogy a magyarság fájdalma ma is világpolitikai tényező. Sztepan Szviridov egy április végi publicisztikában az ukrán válság kapcsán kifejtette, hogy Magyarországnak nagyon is legitim követelése van Kárpátalja visszacsatolására vonatkozóan. Ez a kijelentés a XXI. században talán alaptalannak, vagy mesterkéltnek tűnik, de ugyanakkor le is kell vonni belőle a tanulságot: mindig van újabb lehetőség. Mindig van újabb lehetőség, hogy egy magyar kormány egy kedvező geopolitikai helyzetben a magyarságot újraegyesítse. Ahogy mi szövetségeseket keresünk, mások is szövetségeseket keresnek, amire talán épp bennünk lelnek.

A rendszerváltások néha vérrel járnak, néha nem. A népek újraegyesítése néha vérrel jár, néha nem. Oroszország egyetlen csepp vér nélkül volt képes visszacsatolni a Krím-félszigetet, mert arra valós politikai akarat volt, és egy hazája iránt elkötelezett szellemi elit vert helyzetből alig több mint tíz év leforgása alatt képes volt helyreállítani az ország függetlenségét. Szun-Ce – akinek tanításai a mai napig meghatározzák a stratégiai gondolkodást – azt mondta, nem az az igazán nagy hadvezér, aki meg tud nyerni egy háborút, hanem az, amelyik tudja, hogyan kell győzni anélkül, hogy egyáltalán harcba bocsátkozna. Ellenséges környezetben, egy kezdetben instabil kormány által irányított, vodkában és korrupcióban fetrengő, bürokráciával mindennek gáncsot vető katonai struktúrából állt fel egy olyan modern ütőerő, aminek ott az adott helyzetben nem is kellett harcba bocsátkoznia.

A magyarság akkor fog újraegyesülni, amikor belép a politikába egy olyan szellemi elit, ami képes kikövezni a győzelem útját anélkül, hogy háborút és várontást akarna. Se előbb, se később. Trianon sebei máig ott tátonganak a magyar lélekben, és gondoskodnak arról, hogy a magyar értelmiségiek ne győzelmet akarjanak, hanem háborút, vért és bosszút a múltért, vagy a halál békéjét. Közel száz évvel ezelőtt nem az ország gazdaságán, iparán, vagy hadseregén esett kár, mert ezek – politikai akarat megléte esetén – néhány parlamenti ciklus leforgása alatt mind helyreállíthatók. Trianon a magyar léleknek jelentett katasztrófát, és a mai napig megakadályozza azt, hogy a magyar gondolkodói réteg meglássa a megújulás lehetőségét.

Újabb lehetőség pedig mindig van; a trianoni diktátum előzményeiről, kiváltó okairól lehet vitázni ugyan, de mindenek előtt egyetlen tényező állt; hogy a magyar értelmiségi réteg dilettáns módon viszonyult a térségi birodalmi politika alakulásához. Képtelen volt arra, hogy felmérje az ország valós geopolitikai helyzetét, s így arra is képtelen volt, hogy azt a magyarság előnyére fordítsa. Ha Magyarországon újra meghonosodik a geopolitikai gondolkodás, az értelmiségi réteg hajlandó kivonni magát az üres birodalmi propaganda hatása alól, a lehetőségek láthatóvá válnak: Kárpátalja és Erdély egyetlen geopolitikai törésvonal mentén helyezkedik el, és ahogy évtizedekkel ezelőtt, ma is lehetőség van arra, hogy pusztán földrajzi elhelyezkedésünk és a térségi politikai viszonyok kihasználásával előnyt kovácsoljunk a hátrányból. Az egyetlen tényező, ami hiányzik, az nem a nagyobb költségvetési bevétel vagy a nemzetközi támogatás, hanem a hadvezér, aki képes győzni anélkül, hogy harcba bocsátkozna. A hadvezér, aki helyett idegen helytartók és bürokraták hada irányítja az országot.


http://hidfo.ru/2015/06/trianon-a-mult-es-jelen-de-nem-a-jovo/

Az új gazdagok még gazdagabbak lettek!

Az új hullámos nagyvállalkozók cégeinek elmúlt éves teljesítményét vizsgálta a Figyelő, milliárdokkal gazdagodtak.

Az új gazdagok még gazdagabbak lettek – tarolt Simicska és Mészáros Lőrinc.

A Simicska-Nyerges-Fonyó birodalom teljesítménye minden rekordot megdöntött, elsősorban a Közgépnek köszönhetően – derül ki a nemrég megjelent 2014-es beszámolókból. A Fidesz másodszori kormányra kerülése óta aktívan segíti az eredeti hazai tőkefelhalmozás újabb hullámát, 2014-re ez látványos eredményeket hozott – írja e heti számában a Figyelő.

Mészáros Lőrinc, a miniszterelnök földije, a pályáját gázszerelőként kezdő felcsúti polgármester-vállalkozó kissé még méreten alulinak számít a magyar államkapitalisták között, de azért él, mint hal a vízben, cégbirodalma a 2013-ashoz hasonló teljesítményt nyújtott tavaly: 15,3 milliárdos forgalom és 1,57 milliárdos profit mellett 1,8 milliárdos osztalékot vett fel – olvasható a lapban.

A megrendelések teljesítésének átfutási ideje miatt a 2014-es számokon még nem látszik az Orbán-Simicska konfliktus. A birodalom ékköve, a Közgép például elképesztő rekordévet zárt: 113 milliárdos forgalom, 13 milliárdos profit, 11 milliárdos osztalék. A teljes Simicska-Nyerges-Fonyó érdekeltségei csoport a lap számításai szerint közel 18 milliárdos nettó osztalékot termelt.

Szíjj László és Varga Károly, a két tiszakécskei üzletember szűkebb pátriáján és az építőipari berkeken kívül továbbra is viszonylag ismeretlen, pedig egyre gigantikusabb kapacitás és vagyon felett diszponálnak. Az általuk összefogott csoport legfontosabb tagja a Duna Aszfalt. A cég tavalyi, 86,5 milliárdos forgalma nagyobb, mint a Közgépé bármikor 2013-ig! Az előbbi nyeresége is az árbevételhez mérhető tempóban nőtt, 7,4, illetve 5,6 milliárd forintra.

A Figyelő Andy Vajna és Tiborcz István cégeinek helyzetét is elemezte. Úgy véljük, hogy komoly jövedelemcsökkenést ott sem tapasztaltak!

MAGYARORSZÁ JOBBAN TELJESÍT! Legalábbis a “keményen dolgozó…k”! Meg is érdemlik!
(Forrás: napi.hu)

Permanens háborúra rendezkedik be Oroszország

A hidegháború óta nem volt rá példa, hogy Moszkva ekkora ütemben állt volna neki a fegyveres erők fejlesztésének: Vlagyimir Putyin orosz elnök eddig sosem látott mértékben önt titkos pénzt az orosz hadseregbe.

A moszkvai Gajdar Intézet szerint az orosz hadsereg fejlesztését a szövetségi költségvetés egyik titkos bugyrából is finanszírozzák. Ez a fekete pénznek is nevezhető tétel az intézet becslése szerint 2010 óta megkétszereződött, s az összköltségvetés 21 százalékára emelkedett. Ez nem kevesebb mint 3200 milliárd rubelt (60 milliárd dollár) jelent.

Putyin az Ukrajna miatt érvényesített nyugati szankciók és az olajáresés miatt növeli a hadi kiadásokat, gondolva, hogy ezzel sikerül talpra állítania az orosz gazdaságot. Az új harckocsik, rakéták és egyenruhák mind a militarizálódást jelzik, miközben nő a költségvetési deficit, az egészségügyre szánt kiadások pedig folyamatosan csökkennek. Az újrafegyverkezési erőfeszítések jele az is, hogy frissen besorozott kiskatonákat civil vállalatokhoz, gyárakba küldenek dolgozni. Ruszlan Puhov, az orosz védelmi minisztérium egyik tanácsadója szerint Moszkvának két sürgős feladata van: erősíteni a biztonságot a társadalom minden szintjén, és támogatni az innovációt annak érdekében, hogy véget érjen a gazdasági stagnálás.

Mindkét problémára megoldást hoz, ha felgyorsítják a hadiipar fejlesztését. Amióta másfél évtizeddel ezelőtt visszahozta az orosz gazdaságot a csőd széléről, Putyin, rubelben számolva, több mint hússzorosára növelte a védelmi kiadásokat. A hadi költségvetés tavaly meghaladta a 84 milliárd dollárt, s ezt a világon csak Amerika és Kína szárnyalja túl. A védelmi, valamint a kapcsolódó nemzetbiztonsági és bűnüldözési kiadások jelenleg a költségvetés 34 százalékát emésztik fel, ez a 2010-es szint több mint kétszerese. Az Egyesült Államokban ez az arány 18 százalék, azaz 615 milliárd dollár. Miután tanulmányozta Putyin ukrajnai akcióit − beleértve a Krím bekebelezését −, a Lett Nemzeti Védelmi Akadémia arra a következtetésre jutott, hogy Oroszország végső célja a „permanens háború állapotának bevezetése a mindennapi élet természetes körülményeként”. Lehet benne valami, ugyanis május 12-én az orosz elnök aláírta azt a dokumentumot, amely elindította az úgynevezett ipari hadtest programot – ennek részeként a besorozott katonáknak lehetőségük van hadiipari üzemekben dolgozni a sorkatonai szolgálat helyett.

Miután a fegyvergyártók éveken keresztül finanszírozási gondokkal küzdöttek, az állam mint megrendelő most elkezdett előre fizetni a termékekért és szolgáltatásokért – ez nem kis támogatás, tekintve, hogy az orosz védelmi iparban több mint 1300 szervezet és 2,5 millió ember tevékenykedik. Becslések szerint az első negyedévben az idei védelmi költségvetésnek már a felét elköltötték. Az egyenruhások száma is növekszik, s ez a legkézzelfoghatóbb jele az ország katonai átalakulásának – véli Igor Szutyagin, a londoni Royal United Services Institute vezető kutatója. Miközben Nyugaton 2011 óta ez a szám csökken, Oroszországban a katonai személyzet 2011-től 2014 közepéig 25 százalékkal, 850 ezresre nőtt, bár ez még mindig elmarad a 2010-ben elhatározott egymilliótól. Mindehhez hozzájön még 2,5 millió aktív tartalékos is. Mindent összevetve, a Global Firepower nevű kutatóintézet szerint hadi képesség tekintetében Oroszország a második helyen szerepel a vizsgált 129 ország listáján az Egyesült Államok mögött, megelőzve Kínát, Indiát és Nagy-Britanniát.


Napi Gazdaság

A térség fekete tornya – ukrán katonák védik Szaakasvilit

Mihail Szaakasvili, Grúzia körözés alatt álló volt elnökének személye mindennapos botrányok középpontjába került Ukrajnában, miután az államfő kinevezte az Odessza régió kormányzójának. A bukott atlantista politikus egy újabb interjújából kiderült, hogy nem csak körözése és kiadatásának megtagadása, valamint kormányzói kinevezése körül adódtak problémák, hanem Ukrajnában tartózkodása újabb ügynökbotrányt von maga után.

Szaakasvili 2013 végén menekült el Grúziából, miután pártját elsöpörte a népharag, és politikai ellenfelét beiktatták államfőnek, visszatért nyugati szponzoraihoz. 2013 decemberében már az Egyesült Államokban tartózkodott, ahol átmenetileg a Massachussets állam béli Tuft Egyetemen biztosítottak neki jól fizető megbízásokat. 2013 december végén Kijevbe érkezett, ahol lázította a kormányellenes csoportokat, és megbeszéléseket folytatott államellenes szervezkedést folytató atlantista politikusokkal. 2014 júliusában Grúzia megindította a büntetőeljárást Szaakasvili ügyében. A volt elnököt hatalommal való visszaéléssel vádolták, de azóta több párhuzamos ügye is folyamatban van, mert neve több korrupciós ügyhöz kötődik, és bebizonyosodott, hogy elnöksége idején magánvagyona is megsokszorozódott. 2014 szeptemberére a grúziai hatóságok lefoglalták Szaakasvili Grúziában tartott vagyonát.

Büntetőeljárása megkezdését követően Grúzia hivatalos úton kérte az Interpoltól, hogy adják ki a nemzetközi körözést Szaakasvili ellen, amit az Interpol azóta nem tett meg. A bukott politikus Grúziából elmenekülését követően számos térségi országban próbált menedékjogot szerezni, köztük Magyarországon is; akkori sajtóinformációk szerint Szaakasvili igazságügyi minisztere Áder János tanácsadójaként működött, és kormányának több tagja a térségi országokban kapott új megbízásokat. Szaakasvilit 2014 szeptember végén Törökországban látták, majd a görög hatóságok fogták el. Görögország azonban nem volt köteles kiadni őt Grúziának, mivel az Interpol még nem adta ki ellene a nemzetközi elfogatóparancsot, annak ellenére, hogy Grúzia azt már korábban kérte. A görög rendőrök így elengedték Szaakasvilit, megbízói pedig gondoskodtak arról, hogy ő is jól fizető “munkákat” kapjon más, nyugati befolyás alatt lévő térségi országokban. Akkori sajtóinformációk szerint Zurab Adeishvili volt igazságügyi miniszter Áder János tanácsadójaként dolgozik (dolgozott), ami nem is lenne meglepő, tekintve, hogy Szaakasvilit pedig egy szomszédos országban juttatták hasonló megbízáshoz. Szaakasvili eleinte egy Soros György javaslatára összeállított szakértői gárdaként dolgozott az ukrán kormány tanácsadójaként, míg végül Arszenij Jacenjuk helyettesének nevezték ki.

Május elején Cyril Gaburici, Moldova miniszterelnöke Kijevben járt, majd egy nyilvános sajtótájékoztatón bejelentette, hogy Szaakasvili Moldovába utazik, és egy korrupcióellenes testületben fog szakértőként működni. Úgy tűnik, a bukott atlantista politikusokra még mindig nagy piaci igény mutatkozik Kelet-Európában, mert végül nem Moldovában végezte, hanem alig egy héttel később Petro Porosenko kinevezte az Odessza régió kormányzójának, és megkapta az ukrán állampolgárságot.

Szaakasvili most a Rusztavi-2-nek adott interjú során arról beszélt, hogy mióta elhagyta Grúziát, folyamatosan titkos-ügynökök vannak a nyomában. Elmondása szerint Grúziának mostanra több országgal is kémbotránya alakult ki, a térségi országokban több, őt megfigyelő titkos-ügynököt elfogtak, és most Grúzia követeli saját kémeinek kiadását. Szaakasvili elmondása szerint több országból egyszerűen deportálták az utána küldött grúziai ügynököket, de “egy országban” (vélhetően Ukrajnában) még mindig fogva tartják őket. Az ukrán nemzetbiztonsági hivatal kijevi főhadiszállásán az atlantista puccs óta az amerikai zászló is fel van vonva, a két ország titkosszolgálatai “intenzív együttműködést folytatnak”, így vélhetően a CIA vette kezelésbe a grúziai szolgálatok embereit.

Grúzia belügyminisztériuma eközben tagadja, hogy a titkosszolgálataik más országokban is működnének (!). Petro Porosenko ukrán államfő azonban kiadott egy rendeletet, miszerint Szaakasvili életére ukrán különleges alakulatok fognak vigyázni.

http://hidfo.ru/2015/06/a-terseg-fekete-tornya-ukran-katonak-vedik-szaakasvilit/

Nyalókakirály győzelmet jelentett!

Donbassz Donyeck-régiója szó szerint fortyog. Mára virradóan szakértők egybehangzó véleménye szerint Debalcevo óta a legsúlyosabb harcok robbantak ki, és nagy valószínűséggel “debalcevoi” vereséget mér a “tűzszünet” ideje alatt önmagát rosszul erősítő, és rosszul pozicionáló kijevi bűnbandákra.

A latortüzérség Avgyejevkába telepített “Grad” ütegei kétségbeesetten lőtték tegnap délután óta Donyecket. Az egyik déli “előváros” Tyeksztilscsik lakónegyedeit, rendkívül heves latortüzérségi attak érte. Ugyan a lakosság elmenekült a rakéta és gránátzápor elől, ám így is legalább tucatnyi a civil áldozata mára virradóan a latorterrornak. Mintegy nyolcvanra tehető a súlyosan sebesült civileg száma.

A Marinykáért vívott harcokban hat népköztársasági harcos esett el, ám a valcmanista bűnbanda egyedvesztesége horrorisztikus méretű. Csak Marinykánál a gyorsbecslések alapján száznál is több lator harapott fűbe, technikai veszteséégeikről nem is szólva.

Tegnap este Nyalókakirály is megszólalt a Donyeck körül kirobbant heves harcok miatt. “Aprócska GYŐZELEM”-ként ÉRTÉKELTE az irgalmatlan kudarcot.

Az EBESZ kétségbeesetten próbálkozik valamiféle békéltetéssel, mint mindig-amikor Nyalókakirály bérgyilkosait végveszély fenyegeti.

Pedig Donyeck-környékétől eltekintve is aprította banditahadát a DNR miliciája. Szokolnyikovo, Krimszkoje, Lozovoje, a Bahmutka szakasz 29. blokkposztja környékéről, Szanzsarovka, Krasznyij Pahar és Popasznaja környékén.

Szpartaknál is mára virradóan csapást mértek a népköztársaságiak a valcmanista bérgyilkoshordára.

Peszkiben is nagyon rosszul áll a szénája a pribékhadnak. Peszkiből kezdenek teljesen kiszorulni.

Gorlovkától északi irányba mára virradóan is rendkívül aktívak voltak a népfelkelők rohamcsapatai.

Ma reggelre virradóan Sirokino térségében is egész éjszakás kalandok zajlottak.

https://balrad.wordpress.com/2015/06/04/nyalokakiraly-gyozelmet-jelentett/

Kivándorlás: Összeomlik-e a magyar nyugdíjrendszer?

A nyugdíjrendszer szempontjából is elgondolkodtató, hogy a kivándorolni szándékozó magyarok aránya a mindenkor mért legmagasabb értéket érte el áprilisában a Tárki felmérése szerint. Minden tízedik magyar fontolgatja a végleges külföldre költözés lehetőségét. A hosszú távú (egy évnél hosszabb) külföldi munkavégzést tervezők aránya még magasabb, 13 százalékos, a külföldre ingázással kacérkodók aránya 11 százaléka.

A Tárki terminológiája szerinti „halmozott migrációs potenciál”, vagyis a hosszabb vagy rövidebb ideig külföldön dolgozni és a véglegesen kivándorolni szándékozók aránya jelenleg 17 százaléka Minden hatodik magyar külföldön, főként Nyugaton keresné a boldogulását. Mélyen elgondolkodtató, hogy a 19-30 év közötti fiatalok fele, a 30-40 éves korosztály közel harmada külföldön szeretne dolgozni.

Ez a másfél milliósnál is nagyobb tömeg csak növelné a rendszerváltást követően már jelenleg is tartósan idegenben dolgozó magyarok közel félmilliósra becsült létszámát és a nyugatihatár-menti ingázók hatvan és százezer fő közötti számlát.

Ha ez a fenyegető exodus akár csak részben bekövetkezik, a migráció öngerjesztő hatása tovább erősödik: minél több sikeres külföldi példát lát az itthon maradt rokon, barát, munkatárs, annál többük fejében fordul meg a hosszú időre történő vagy akár végleges kiköltözés gondolata. A folyamat máris gyorsul, hiszen a KSH friss kimutatása szerint egyetlen év alatt 46 százalékkal, 31 ezer főre nőtt a külföldre költöző magyarok száma. Ez a cunamiszerű munkaerő-kivándorlás végül a nyugdíjrendszert is fenntarthatatlanná teszi.

A kötelező nyugdíjrendszer jelenleg egyetlen pillérre, a folyó finanszírozású társadalombiztosításra épül, miután a második pillért lényegében felszámolták. Így a rendszer fenntarthatósága alapvetően négy tényezőtől függ: hányan fizetnek és mennyi nyugdíjjárulékot, illetve az ebből befolyó összeget hány nyugdíjas között és milyen nyugdíjígérvény szerint kell felosztani.

Ha egy magyar kivándorol vagy külföldön végez munkát, akkor természetesen nem itthon, hanem a fogadó országban fizeti a nyugdíjjárulékot. Ennek kedvező hatása hosszú távon érvényesül: ha majd a külhonban dolgozó nyugdíjas lesz – miután többségükben fiatalokról van szó, 20-40 éves kitekintésről beszélünk –, a magyar rendszertől a külföldi munkavégzés időtartamára nem jár neki a nyugdíj, vagyis akkor majd csökkenti a hazai terhelést. A kedvezőtlen hatás azonban rögtön érvényesül, és az érintett személy külföldi munkavégzésének egész tartamára kihat: miután nem fizet itthon járulékot, az emiatt kieső bevétel mindvégig csökkenti az aktuális hazai nyugdíjak fedezetét. Pontosan abban az időszakban, amikor a magyar baby boomerek (a Ratkó-korosztály) tömeges nyugdíjba vonulása felduzzasztja a nyugdíjas társadalom létszámát, s emiatt a nyugdíjfedezetnek nőnie kellene.

A nyugdíjkassza bevételkiesésének mértéke ilyen hatalmas létszámú külföldi munkavégző esetén riasztó méreteket ölt. Ha a magyar átlagbérek – jelenleg bruttó 240 ezer forint – összegével és a 10 százalék nyugdíjjárulékkal számolunk, akkor 600 ezer külföldön dolgozó és ingázó esetében évi 172 milliárd forint járulékbevételtől esik el a nyugdíjkassza. (Az éves öregségi nyugdíjkiadás idén 3010 milliárd forint, vagyis ennek 5,8 százalékáról, nagyjából három heti nyugdíjfedezet hiányáról beszélünk.)
Természetesen nem csak a magánszemély nyugdíjjáruléka, hanem a magyar foglalkoztató által fizetendő 27 százalékos szociális hozzájárulási adó is kiesik (a nyugdíjrendszerre a teljes szocho bevételből idén 85,9 százalék jut).

Ha ezzel is számolunk, akkor a külföldön dolgozók nem hazai közteherviselése miatt a nyugdíjkassza hiánya további 466 milliárddal nő, ami összességében 638 milliárd forintra, a nyugdíjköltségvetés 21 százalékára, azaz több, mint kéthavi nyugdíj fedezetére rúg.
Természetesen a képet árnyalja, hogy rengeteg kivándorló és külföldi munkát kereső itthon munkanélküli volt vagy alacsony keresetű állásokban dolgozott, de a fenti kalkuláció még a mai 105 ezer forintos minimálbért alapul véve is legalább egy havi nyugdíj fedezetét vonja ki a rendszerből, amit pótolni kell.

Ha a tendencia folytatódik, márpedig a jelek szerint az exodus óriáshulláma még mindig emelkedik, akkor a nyugdíjrendszer a jelenlegi állapotában sokkal rövidebb időn belül válik fenntarthatatlanná, mint korábban (a demográfiai és hazai foglalkoztatási tényezők következtében) számíthattunk rá.

A gazdagabb államok vonzása egyfajta demográfiai szivattyút működtet, ami a Magyarországon kiképzett, tettre kész, jellemzően fiatal dolgozókat (is) elszippantja – vagyis közvetve elvonja a nyugdíjkiadások jelenlegi fedezetének jelentős részét. Ha e folyamat fennmaradása, sőt, erősödése mellett figyelembe vesszük a magyar társadalom gyorsuló elöregedését is, ami a várható élettartamok örvendetes emelkedése mellett a gyermekszületések rendkívül alacsony számának elháríthatatlan következménye, akkor a folyó finanszírozású nyugdíjrendszer jövőjét semmiképpen sem láthatjuk biztonságban.

A külföldi munkavégzésnek van azonban előnye Magyarország számára (a foglalkoztatási statisztikák javítása mellett). A külföldön dolgozók hazautalásainak összege tavaly már közel 3 milliárd eurót (több, mint 900 milliárd forintot) tett ki, ami a magyar GDP 2,8 százalékának, vagy a magyar folyó fizetésimérleg-többlet harmadának felel meg. Ezzel az összeggel jelentősen javul(hatott) az itthon maradt hozzátartozók anyagi helyzete…
(vg.hu)