Elismerte tehetetlenségét a német rendőrség

A német vezetők a terrortámadások miatt ígéreteket tesznek arra, hogy kontroll alá vonják a kialakult helyzetet. A rendőrszakszervezetek szerint azonban kötve van a kezük, és nem tudják megakadályozni az újabb terrortámadásokat.

A berlini karácsonyi vásárban történt terrortámadást követően a német hatóságok azt fontolgatják, hogy szigorúbb ellenőrzés alá vonják az embereket, és megelőző intézkedésként őrizetbe vesznek mindenkit, akinél fennáll a veszélye annak, hogy terrortámadást követhet el a közeljövőben. A hesseni rendőrszakszervezet tagja, Ewald Herc azonban egy a Szputnyik hírügynökségnek adott interjú során azt mondta, a német rendőrség nem fogja tudni betartani ezeket az ígéreteket, melyeknek sokkal inkább csak annyi a funkciója, hogy átmenetileg megnyugtassák az embereket.

A Keresztényszociális Unió nemrég kiadott egy közleményt,, melyben az állt: „mindenki, aki fenyegeti az állam biztonságát, azonnal elveszíti arra vonatkozó jogát, hogy Németországban tartózkodjon.” Herc szerint azonban ezeket a nyilatkozatokat nem lehet komolyan venni, hiszen korábban is minden nagyobb rendkívüli esemény után elhangzottak ilyen ígéretek – amit később mindenki elfelejtett.

„Ez egy megszokott gyakorlat Németországban: amikor valami rendkívüli történik, a politikusok azonnal a törvények szigorítására tesznek felhívást. Végül nem történik semmi.”

Herc szerint a politikusok rendszerint nem gondolnak arra, hogy a kezdeményezéseik megvalósítását valaki ellenőrizze is, és ez eleve olyan létszámú rendőri állományt igényelne, ami jelenleg nem áll rendelkezésre. Erre példaként az utcai térfigyelő kamerák esetét hozta fel, ami a biztonság látszatát megadhatja az embereknek, de a bűncselekmények megakadályozásában semmilyen szerepe nincs: a gyakran használhatatlan minőségű felvételeket napokkal a bűncselekmény elkövetése után kezdik kiértékelni, így egy utcai nemi erőszak vagy terrortámadás esetén semmilyen jelentősége nincs annak, hogy mennyi kamera van felszerelve a köztereken.

„Nem hazudhatjuk azt az embereknek, hogy a kamerák javítani fogják a közbiztonságot. A térfigyelő kamerák kihelyezése jó elgondolás, de a fenntartásukhoz, kezelésükhöz több rendőrre van szükség.” – mondta.

A Forsa nemrég nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatásából kiderült, hogy Berlinben a lakosság 69%-a tart egy újabb terrortámadástól. Herc az interjú során azonban azt mondta; a rendőrség nem tud tenni semmit annak érdekében, hogy megakadályozza a Berlinben történt terrortámadás megismétlődését. „Nem tudnak tenni semmit ez ellen. Előbb vagy utóbb újabb terrortámadás történik. Most Berlinben történt, előtte pedig Ansbachban, Würzburgban és Münchenben.”

December 19-én egy bevándorló, akinek már júniusban elutasították a menedékkérelmét, terrortámadást hajtott végre Berlinben egy karácsonyi vásárban. Az elkövető, Anis Amri már korábban a titkosszolgálatok látókörébe került; voltak olyan jelentések, miszerint rablást tervezett, hogy a lopott pénzből fegyvert tudjon vásárolni terrortámadás elkövetéséhez. Annak ellenére, hogy a titkosszolgálatok is megfigyelték, és a menedékkérelmét is elutasították, Amri mégis Németországban tartózkodott, és tizenkét embert gyilkolt meg.


http://www.hidfo.ru/2016/12/elismerte-tehetetlenseget-a-nemet-rendorseg/

Reményteli újév

Az amerikai választásokat követően a politikai porond egyik szereplője azt mondta: „Most már tudjuk, hogy milyen érzés, amikor nincs remény.”

Érdekes módon az elmúlt nyolc év politikai mottója éppen a „remény és változás” volt. Sőt mi több, akik nyolc évvel korábban veszítettek, hasonló kétségbeesésnek adtak hangot.

Ezek mélyreható érzések, amikre fontos odafigyelni, ugyanis a remény elvesztése hol a cinizmus és közöny táptalaja lehet, hol pedig a düh és az erőszak kiváltója. Ahol az erkölcs relatív, ott az erőszak csábító abszolútnak tűnik. Ezért van szükség reményre a folytatáshoz.

Létezik egy festmény, amin egy öreg, viharvert hegedű látható. A kép címe Remény. Hogyan nevezhetünk egy ilyen ócska eszközt reménynek? Közelebbről megvizsgálva láthatjuk, hogy az egyik húr ép és erős maradt az elnyűtt hangszeren. Márpedig egy mester kezében egyetlen húr is elég egy mestermű előcsalogatásához.

Hogyan mondhatja tehát bárki, hogy nincs remény? Ennek két oka is lehet.

A szekuláris kritikus attól fél, hogy politikát csinálnak a vallásból és lássuk be, a félelem nem alaptalan. A másik félelem ugyanakkor ennél is veszélyesebb. Mi történik, ha a politikából csinálnak vallást?

Valóban azt látjuk, hogy a politika lett a hitnélküliek hitvallása, akik a politikai hatalom üres ígéreteit állítják a lelki igazságok helyére.

Mekkora képtelenség a politika ingoványos alapjaira helyezni reményünket!

Luther évszázadokkal ezelőtt megjegyezte, hogy „az emberiség olyan, mint egy részeg, aki egyszer a ló egyik, máskor a másik oldalán esik le”, egyik faltól a másikig tántorogva. Nem tudjuk elfogadni, hogy most éppen a másik falba ütköztünk. Vagy, mint a porosz uralkodó, akiről egyik kritikusa megjegyezte, hogy „nem az a baj vele, hogy szereti a zenét, hanem az, hogy szereti a hegedűt, illetve, hogy csak akkor szereti, ha ő játszik rajta”.

Azt gondoljuk, hogy a remény annak a kezében van, aki éppen zenél. Milyen szomorú életfilozófia! A politika lett az új vallás, amelynek oltárán feláldozzuk a múltat egy olyan jövőképért, ami már akkor elbukott, amikor kigondolták.

A probléma ugyanakkor ennél is mélyebben gyökerezik. Az emberek elvesztették a hitet. A hit pedig sohasem a hatalomban vagy a politikában gyökerezik. A hit a szív és az intellektus együttes bizalma abban, hogy Isten sorsunk minden darabját képes megtartani szerető kezeiben, ha rábízzuk.

A Zsidók szerzője szerint „A hit pedig a reménylett dolgok valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.”¹

Igazi mennyei perspektíva, ami az idő lényegét is megfogalmazza egyben. A remény nélküli élet tulajdonképpen a megalapozott hit nélküli élet. A valóságra adott üres, önszépítő reakción alapuló élet. Pedig mennyivel több lehetne!

A mienkhez sok tekintetben hasonló korban élő Pál apostol szerint az élet három legfontosabb eleme a hit, a remény és a szeretet². Az elmúlhatatlanba vetett őszinte hit felülírja a láthatót és a mulandót. A hit, a remény és a szeretet, olyan, mint Isten szívverése saját vénánkban, ami által úgy szerethetünk, ahogy Ő szeret bennünket. A veszteséget megélők által érzett megosztottság, keserűség és gyűlölet ennek a hármas iránytűnek az elvesztéséből adódik. Pedig az iránytű igazából nem veszett el, csak megpróbálják olyan mélyen elásni a szekrényben, hogy már létezését is megkérdőjelezik. Pedig az iránytű a szekrény mélyén is működik.

Aki elveszettnek gondolja tehát, keresse elő, hogy ne csak magának, de társainak is reménység lehessen és minden új nap bebizonyítsa, hogy bár a naptárban lapoznunk kell, Isten törődése és szeretete elmúlhatatlan, ahogy az élet is, amit kínál.³

Legyen ez az újév a remény éve! Az Istenbe vetett hit reményének éve.

Elveszett remény? Csakis akkor, ha egyedül a szemeinkkel próbálunk látni.

Ravi Zacharias írása alapján

1. Zsidók 11:1 []
2. 1. Korinthus 13:8 []
3. “Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk. Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet.” – 2. Timótheus 1:9-10 []

http://idokjelei.hu/2017/01/remenyteli-ujev/