John Pilger: Propagandaháború

John Pilger, az oknyomozó újságírás nagy öregje, az újkori háborúk ikonikus tudósítója az ukrajnai háború példáján mutatja be mivé vált a médiaszakma: a propaganda eszközévé, a propagandaháború hadszínterévé.
Helló Telex, Index, Napi.húha, Portfolió, HVG, 444, Világgazdaság, 444 és a többiek... Rólatok beszél!

Tanulmány: Az oltatlan egyének nem jelentenek terhet az egészségügyi rendszereknek

 

Az Alliance for Natural Health International által végzett nagyszabású nemzetközi tanulmány megállapította, hogy az oltatlan egyének nem jelentenek terhet az egészségügyi rendszereknek, ellentétben azzal, amit az úgynevezett egészségügyi szakértők állítanak.

Az érdekvédelmi csoport alapítója, Robert Verkerk és csapata több mint 18 000 oltatlan ember adatait elemezte a világ minden tájáról.

"Az 5 196 válaszadó közül mindössze 74-en (1,4 százalék), akik SARS-CoV-2 fertőzés gyanújáról vagy ismert SARS-CoV-2 fertőzésről számoltak be, arról is beszámoltak, hogy a fertőzést követően kórházba kerültek. Tehát a teljes felmérési kohorsznak mindössze 0,4 százaléka számolt be ambuláns vagy fekvőbeteg kórházi kezelésről. Közülük 15-en csak ambulánsan, további 15-en három napnál rövidebb ideig, 26-an három és hét nap között, 11-en hét és 14 nap között, és mindössze 10-en 14 napnál hosszabb ideig kerültek kórházba" - olvasható a közleményben.

A tanulmány, amely a Control Group Cooperative (CGC) által gyűjtött adatokon alapult, az egyének hosszú távú egészségügyi eredményeit és tapasztalatait elemezte önbevallásos kérdőívek segítségével.

A CGC honlapja szerint jelenleg több mint 175 országból több mint 300 000 oltatlan résztvevő vesz részt ebben a hosszú távú vizsgálatban. Ez a konkrét kutatás a 2021 szeptemberétől idén februárig tartó CGC-felmérés adatait vizsgálta.

A kohorsz 18 497 személyt foglalt magában abból a 297 618 emberből, akik február végéig csatlakoztak a CGC-hez. A résztvevők Európából (40 százalék), Óceániából (27 százalék) és Észak-Amerikából (25 százalék) érkeztek. A résztvevők három százaléka Dél-Amerikából és Ázsiából, míg kevesebb mint egy százalékuk Afrikából érkezett. A korosztály egy évtől több mint 90 éves korig terjedt, és a résztvevők többsége középkorú.

 

 

A vizsgálatban résztvevők a következő okok miatt utasították el a Wuhan koronavírus (COVID-19) elleni védőoltást: korábbi oltási sérülések, a természetesebb gyógymódok előnyben részesítése, a gyógyszergyártók és kormányzati szervek iránti bizalom hiánya, valamint a vakcinavizsgálatok eredményeinek érvényességével kapcsolatos aggodalmak.

A kutatás eredményei fontosak lehetnek a politikai döntéshozók számára. Az Our World in Data szerint a világ 60 százaléka teljes mértékben be van oltva a COVID-19 ellen, míg a be nem oltott 40 százalékot gyakran okolták a COVID-19 világjárvány időtartamáért és súlyosságáért, még akkor is, ha az oltási arány sok területen elérte a 90 százalékot.

Az előnyomtatásban megjelent és még le nem bírált jelentés e hónap elején került fel a ResearchGate oldalra.

Az oltatlanokat tévesen rágalmazzák

A tanulmány szerint a megkérdezettek 20-50 százaléka - attól függően, hogy hol él - arról számolt be, hogy személyesen gyűlölet és diszkrimináció célpontjává vált. Sokan érezték úgy, hogy oltási státuszuk miatt áldozattá váltak, különösen azok, akik Európában, Ausztráliában, Új-Zélandon és Dél-Amerikában éltek.

A felmérés nem oltott résztvevői arról számoltak be, hogy munkahelyükön, barátaik vagy családtagjaik, illetve az adott állam hatóságai diszkriminálták őket. A munkahelyi előítéletek miatt a válaszadók súlyos gazdasági terheket szenvedtek el. Megfenyegették őket, hogy "vagy megkapják a vakcinát, vagy kirúgják őket".

 

 

A válaszadók 29 százaléka veszítette el állását a felmérés öt hónapja alatt.

A tanulmány tükrözte azt, ami világszerte történik azokkal az emberekkel, akik megtagadták a COVID-19 oltást. Danielle Thornton egyike volt annak a több ezer amerikainak, akik az oltás beadása helyett inkább a munkahelyük elvesztését választották.

Thornton és férje megfigyelték, ahogyan a vállalatok az Egyesült Államokban mindenütt bevezetik az oltási kötelezettséget. Aztán a telefonjára küldött e-mail formájában megérkezett az ultimátum a cégtől, ahol majdnem kilenc évig dolgozott. "Végül úgy döntöttünk, hogy a szabadságunk fontosabb, mint a fizetésünk" - mondta.

Nézze meg az alábbi videót egy vadászpilótáról, aki az oltatlanok elleni diszkriminációról beszélt az amerikai hadseregben.

• Forrás: naturalnews.com

https://pokolafoldon.hu/pandemia/tanulmany-az-oltatlan-egyenek-nem-jelentenek-terhet-az-egeszsegugyi-rendszereknek

Posztolta Andre Lowoa 13:40 0 Hozzászólás
Címkék:

péntek, július 15, 2022

Ébredj, emberiség! Eurázsiában teljes lendülettel folyik a gazdasági folyosók háborúja; Megmentheti-e ez ezeket a népeket?

A mega eurázsiai szervezetek és a hozzájuk tartozó projektek most rekordsebességgel közelednek egymáshoz, az egyik globális pólus messze megelőzi a másikat.

A gazdasági folyosók háborúja most teljes gőzzel halad előre, és máris megkezdődött az Oroszországból Indiába irányuló, a Nemzetközi Északi-Déli Szállítási Folyosón (INSTC) keresztül megvalósuló, mindent megváltoztató első áruforgalom.

Keletről és nyugatról egyaránt nagyon kevesen tudják, hogy ez valójában már régóta készülődik: az Oroszország-Irán-India megállapodást egy rövidebb és olcsóbb eurázsiai kereskedelmi útvonal megvalósításáról a Kaszpi-tengeren keresztül (a Szuezi-csatornához képest) 2000-ben írták alá először, a szeptember 11. előtti korszakban.

A teljes üzemkész állapotban lévő INSTC az eurázsiai integráció egyik erőteljes védjegye - az Övezet és Út Kezdeményezés (BRI), a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO), az Eurázsiai Gazdasági Unió (EAEU) és nem utolsósorban az általam két évtizeddel ezelőtt "Pipelineisztánnak" nevezett projekt mellett.

A Kaszpi-tenger kulcsfontosságú

Nézzük meg először, hogyan hatnak egymásra ezek a vektorok.

A jelenlegi gyorsulás gyökerei Vlagyimir Putyin orosz elnöknek a közelmúltban tett látogatásában rejlenek, amelyet Türkmenisztán fővárosában, Aszgabatban tett a 6. Kaszpi-tengeri csúcstalálkozóra. Ez az esemény nemcsak a fejlődő orosz-iráni stratégiai partnerséget emelte mélyebb szintre, hanem döntő fontosságú, hogy mind az öt Kaszpi-tenger parti állam megállapodott abban, hogy a NATO hadihajók és bázisok nem tartózkodhatnak a helyszínen.

Ez lényegében a Kaszpi-tengert virtuálisan orosz tóvá, kisebb mértékben iráni tóvá alakítja - anélkül, hogy a három "stán", Azerbajdzsán, Kazahsztán és Türkmenisztán érdekeit veszélyeztetné. Minden gyakorlati szempontból Moszkva egy fokkal szorosabbra fűzte a hatalmát Közép-Ázsiában.

 

 

Mivel a Kaszpi-tengert az egykori Szovjetunió által épített Volga menti csatornák kötik össze a Fekete-tengerrel, Moszkva mindig számíthat egy kisebb hajókból álló - kivétel nélkül erős rakétákkal felszerelt - tartalékflottára, amelyet szükség esetén pillanatok alatt át lehet helyezni a Fekete-tengerre.

Az Iránnal való szorosabb kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatok most párhuzamosan haladnak a három "sztán" orosz mátrixhoz való kötésével. A gázban gazdag Türkmenisztán köztársaság a maga részéről történelmileg sajátos módon - eltekintve attól, hogy exportjának nagy részét Kínának ajánlja fel.

A vitathatatlanul pragmatikusabb, fiatal, új vezetője, Serdar Berdimuhamedow elnök vezetésével Aszgabat végül úgy dönthet, hogy az SCO és/vagy az EAEU tagja lesz.

A Kaszpi-tenger partján fekvő Azerbajdzsán viszont egy összetett eset: egy olaj- és gáztermelő, akit az Európai Unió (EU) szemmel tart, hogy Oroszország alternatív energiaszállítójává váljon - bár ez nem egyhamar fog bekövetkezni.

A nyugat-ázsiai kapcsolat

Irán külpolitikája Ebrahim Raisi elnök alatt egyértelműen eurázsiai és globális déli irányt követ. Teherán a szeptemberi szamarkandi csúcstalálkozón hivatalosan is teljes jogú tagként csatlakozik az SCO-hoz, míg a BRICS-hez való csatlakozásra vonatkozó hivatalos kérelmét már benyújtották.

Purnima Anand, a BRICS Nemzetközi Fórum vezetője kijelentette, hogy Törökország, Szaúd-Arábia és Egyiptom is nagyon szeretne csatlakozni a BRICS-hez. Ha ez megtörténik, 2024-re egy erős nyugat-ázsiai, észak-afrikai központhoz juthatunk, amely szilárdan beágyazódik a többpólusú világ egyik kulcsfontosságú intézményébe.

Mivel Putyin a jövő héten Teheránba utazik háromoldalú orosz-iráni-török tárgyalásokra, amelyeken állítólag Szíriáról tárgyalnak, Recep Tayyip Erdogan török elnök minden bizonnyal fel fogja vetni a BRICS témáját.

Teherán két párhuzamos vektoron mozog. Amennyiben a Közös Átfogó Cselekvési Terv (JCPOA) újjáéled - amire jelen állás szerint elég halvány esély van, figyelembe véve a legutóbbi bécsi és dohai balhékat -, az taktikai győzelmet jelentene. Az Eurázsia felé való elmozdulás azonban teljesen új stratégiai szintet jelent.

Az INSTC keretében Irán maximálisan ki fogja használni a geostratégiailag kulcsfontosságú Bandar Abbas kikötőjét - a Perzsa-öböl és az Ománi-öböl között, Ázsia, Afrika és az indiai szubkontinens kereszteződésében.

Bármennyire is nagy diplomáciai győzelemként lehet feltüntetni, egyértelmű, hogy Teherán nem fogja tudni teljes mértékben kihasználni a BRICS-tagságot, ha a nyugati - különösen az amerikai - szankciókat nem oldják fel teljesen.

 

 

Csővezetékek és a "stans"

Meggyőző érvként felhozható, hogy Oroszország és Kína végül is betöltheti a nyugati technológiai űrt az iráni fejlesztésekben. De ennél sokkal többre képesek az olyan platformok, mint az INSTC, az EAEU vagy akár a BRICS.

A "Pipelineistan" túl a gazdasági folyosók háborúja még összetettebbé válik. A nyugati propaganda egyszerűen képtelen elismerni, hogy Azerbajdzsán, Algéria, Líbia, Oroszország szövetségesei az OPEC-ben, sőt még Kazahsztán sem igazán lelkesedik azért, hogy növeljék olajtermelésüket Európa megsegítésére.

Kazahsztán trükkös eset: Közép-Ázsia legnagyobb olajtermelője, és Oroszország és Türkmenisztán után jelentős földgázszállítóvá válik. Kazahsztánban több mint 250 olaj- és gázmezőt üzemeltet 104 vállalat, köztük olyan nyugati energiaipari óriások, mint a Chevron, a Total, az ExxonMobil és a Royal Dutch Shell.

Míg a kőolaj, földgáz és kőolajtermékek exportja Kazahsztán kivitelének 57 százalékát teszi ki, addig a földgáz Türkmenisztán költségvetésének 85 százalékát adja (a kivitel 80 százalékát Kínának kötik le). Érdekesség, hogy a Galkynysh a második legnagyobb gázmező a Földön.

A többi "stans" képest Azerbajdzsán viszonylag kis termelő (annak ellenére, hogy a kőolaj a teljes export 86 százalékát teszi ki), és alapvetően tranzitország. Baku szupergazdagsági törekvéseinek középpontjában a déli gázfolyosó áll, amely nem kevesebb, mint három vezetéket foglal magában: Baku-Tblisi-Erzurum (BTE); a török vezetésű Transz-anatóliai Földgázvezeték (TANAP); és a Transz-Adria (TAP).

A probléma ezzel a betűfesztivállal - BTE, TANAP, TAP - az, hogy mindegyikhez hatalmas külföldi beruházásokra van szükség a kapacitás növeléséhez, ami az EU-ból fájóan hiányzik, mert minden egyes eurót a nem megválasztott brüsszeli eurokraták arra fordítanak, hogy "támogassák" azt a fekete lyukat, amely Ukrajna. Ugyanezek a pénzügyi gondok vonatkoznak egy esetleges transzkaszpi-tengeri csővezetékre is, amely a TANAP-hoz és a TAP-hoz is kapcsolódna.

A gazdasági folyosók háborújában - a "Pipelineistan" fejezetben - döntő szempont, hogy az EU-ba irányuló kazah olajexport nagy része Oroszországon keresztül, a Kaszpi-tengeri Pipeline Konzorciumon (CPC) keresztül halad. Alternatívaként az európaiak a még homályos transzkaszpi nemzetközi szállítási útvonalon, más néven Középső folyosón (Kazahsztán-Türkménisztán-Azerbajdzsán-Georgia-Törökország) gondolkodnak. A múlt hónapban aktívan tárgyaltak erről Brüsszelben.

A lényeg az, hogy Oroszország továbbra is teljes mértékben uralja az eurázsiai csővezeték-sakktáblát (és akkor még nem is beszéltünk a Gazprom által üzemeltetett, Kínába vezető Power of Siberia 1 és 2 csővezetékekről).

A Gazprom vezetői túl jól tudják, hogy az EU-ba irányuló energiaexport gyors növelése szóba sem jöhet. A Teheráni Egyezményt is figyelembe veszik - amely segít megelőzni és ellenőrizni a szennyezést és fenntartani a Kaszpi-tenger környezeti integritását, és amelyet mind az öt part menti tagország aláírt.

 

 

A BRI megtörése Oroszországban

Kína a maga részéről bízik abban, hogy az egyik legfőbb stratégiai rémálma végül eltűnhet. A hírhedt "menekülés Malakkából" minden bizonnyal megvalósul, Oroszországgal együttműködve, az Északi tengeri útvonalon keresztül, amely a Kelet-Ázsiából Észak-Európába vezető kereskedelmi és összeköttetési folyosót 11 200 tengeri mérföldről mindössze 6500 tengeri mérföldre rövidíti. Nevezzük ezt az INSTC sarki ikertestvérének.

Ez megmagyarázza azt is, hogy Oroszország miért építette a legmodernebb jégtörők széles skáláját.

Itt van tehát az Új Selyemutak (az INSTC a BRI-vel és az EAEU-val párhuzamosan halad), a Pipelineistan és az Északi tengeri útvonal összekapcsolása, amely a nyugati kereskedelmi dominancia teljes felforgatására készül.

Természetesen a kínaiak már jó ideje tervezik ezt. Már a Kína sarkvidéki politikájáról szóló első, 2018. januári fehér könyvből kiderült, hogy Peking célja, hogy "más államokkal közösen" (vagyis Oroszországgal) tengeri kereskedelmi útvonalakat valósítson meg az Északi-sarkvidéken a Sarkvidéki Selyemút keretében.

És mint az óramű pontossággal, Putyin ezt követően megerősítette, hogy az Északi tengeri útvonalnak kölcsönhatásban kell lennie a kínai tengeri selyemúttal, és ki kell egészítenie azt.

Az orosz-kínai gazdasági együttműködés olyan sok összetett, konvergens szinten fejlődik, hogy már az is szédítő élmény, ha valaki csak követi az egészet.

Egy részletesebb elemzés feltár néhány finomabb pontot, például azt, hogy a BRI és az SCO hogyan hat egymásra, és hogy a BRI-projekteknek hogyan kell alkalmazkodniuk Moszkva ukrajnai Z hadműveletének szédítő következményeihez, nagyobb hangsúlyt fektetve a közép- és nyugat-ázsiai folyosók fejlesztésére.

Mindig is kulcsfontosságú figyelembe venni, hogy Washington egyik legfontosabb stratégiai célja az Oroszország elleni könyörtelen hibrid háborúban mindig is az volt, hogy az orosz területet átszelő BRI-folyosókat megtörje.

Jelen állás szerint fontos felismerni, hogy a BRI-projektek tucatjai az ipar és a beruházások, valamint a határokon átnyúló régióközi együttműködés terén végül is a Nagy-Eurázsiai Partnerség orosz koncepciójának megszilárdítását fogják szolgálni - amely lényegében a multilaterális együttműködés kialakításáról szól az olyan szervezetekhez tartozó nemzetek széles körével, mint az EAEU, az SCO, a BRICS és az ASEAN.

Üdvözöljük az új eurázsiai mantrában: Gazdasági folyosókat, ne háborút.

• Forrás: thecradle.co

https://pokolafoldon.hu/politika/eurazsiaban-teljes-lendulettel-folyik-a-gazdasagi-folyosok-haboruja

Ébredj, emberiség! Eurázsiában teljes lendülettel folyik a gazdasági folyosók háborúja; Megmentheti-e ez ezeket a népeket?

 

A mega eurázsiai szervezetek és a hozzájuk tartozó projektek most rekordsebességgel közelednek egymáshoz, az egyik globális pólus messze megelőzi a másikat.

A gazdasági folyosók háborúja most teljes gőzzel halad előre, és máris megkezdődött az Oroszországból Indiába irányuló, a Nemzetközi Északi-Déli Szállítási Folyosón (INSTC) keresztül megvalósuló, mindent megváltoztató első áruforgalom.

Keletről és nyugatról egyaránt nagyon kevesen tudják, hogy ez valójában már régóta készülődik: az Oroszország-Irán-India megállapodást egy rövidebb és olcsóbb eurázsiai kereskedelmi útvonal megvalósításáról a Kaszpi-tengeren keresztül (a Szuezi-csatornához képest) 2000-ben írták alá először, a szeptember 11. előtti korszakban.

A teljes üzemkész állapotban lévő INSTC az eurázsiai integráció egyik erőteljes védjegye - az Övezet és Út Kezdeményezés (BRI), a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO), az Eurázsiai Gazdasági Unió (EAEU) és nem utolsósorban az általam két évtizeddel ezelőtt "Pipelineisztánnak" nevezett projekt mellett.

A Kaszpi-tenger kulcsfontosságú

Nézzük meg először, hogyan hatnak egymásra ezek a vektorok.

A jelenlegi gyorsulás gyökerei Vlagyimir Putyin orosz elnöknek a közelmúltban tett látogatásában rejlenek, amelyet Türkmenisztán fővárosában, Aszgabatban tett a 6. Kaszpi-tengeri csúcstalálkozóra. Ez az esemény nemcsak a fejlődő orosz-iráni stratégiai partnerséget emelte mélyebb szintre, hanem döntő fontosságú, hogy mind az öt Kaszpi-tenger parti állam megállapodott abban, hogy a NATO hadihajók és bázisok nem tartózkodhatnak a helyszínen.

Ez lényegében a Kaszpi-tengert virtuálisan orosz tóvá, kisebb mértékben iráni tóvá alakítja - anélkül, hogy a három "stán", Azerbajdzsán, Kazahsztán és Türkmenisztán érdekeit veszélyeztetné. Minden gyakorlati szempontból Moszkva egy fokkal szorosabbra fűzte a hatalmát Közép-Ázsiában.

 

 

Mivel a Kaszpi-tengert az egykori Szovjetunió által épített Volga menti csatornák kötik össze a Fekete-tengerrel, Moszkva mindig számíthat egy kisebb hajókból álló - kivétel nélkül erős rakétákkal felszerelt - tartalékflottára, amelyet szükség esetén pillanatok alatt át lehet helyezni a Fekete-tengerre.

Az Iránnal való szorosabb kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatok most párhuzamosan haladnak a három "sztán" orosz mátrixhoz való kötésével. A gázban gazdag Türkmenisztán köztársaság a maga részéről történelmileg sajátos módon - eltekintve attól, hogy exportjának nagy részét Kínának ajánlja fel.

A vitathatatlanul pragmatikusabb, fiatal, új vezetője, Serdar Berdimuhamedow elnök vezetésével Aszgabat végül úgy dönthet, hogy az SCO és/vagy az EAEU tagja lesz.

A Kaszpi-tenger partján fekvő Azerbajdzsán viszont egy összetett eset: egy olaj- és gáztermelő, akit az Európai Unió (EU) szemmel tart, hogy Oroszország alternatív energiaszállítójává váljon - bár ez nem egyhamar fog bekövetkezni.

A nyugat-ázsiai kapcsolat

Irán külpolitikája Ebrahim Raisi elnök alatt egyértelműen eurázsiai és globális déli irányt követ. Teherán a szeptemberi szamarkandi csúcstalálkozón hivatalosan is teljes jogú tagként csatlakozik az SCO-hoz, míg a BRICS-hez való csatlakozásra vonatkozó hivatalos kérelmét már benyújtották.

Purnima Anand, a BRICS Nemzetközi Fórum vezetője kijelentette, hogy Törökország, Szaúd-Arábia és Egyiptom is nagyon szeretne csatlakozni a BRICS-hez. Ha ez megtörténik, 2024-re egy erős nyugat-ázsiai, észak-afrikai központhoz juthatunk, amely szilárdan beágyazódik a többpólusú világ egyik kulcsfontosságú intézményébe.

Mivel Putyin a jövő héten Teheránba utazik háromoldalú orosz-iráni-török tárgyalásokra, amelyeken állítólag Szíriáról tárgyalnak, Recep Tayyip Erdogan török elnök minden bizonnyal fel fogja vetni a BRICS témáját.

Teherán két párhuzamos vektoron mozog. Amennyiben a Közös Átfogó Cselekvési Terv (JCPOA) újjáéled - amire jelen állás szerint elég halvány esély van, figyelembe véve a legutóbbi bécsi és dohai balhékat -, az taktikai győzelmet jelentene. Az Eurázsia felé való elmozdulás azonban teljesen új stratégiai szintet jelent.

Az INSTC keretében Irán maximálisan ki fogja használni a geostratégiailag kulcsfontosságú Bandar Abbas kikötőjét - a Perzsa-öböl és az Ománi-öböl között, Ázsia, Afrika és az indiai szubkontinens kereszteződésében.

Bármennyire is nagy diplomáciai győzelemként lehet feltüntetni, egyértelmű, hogy Teherán nem fogja tudni teljes mértékben kihasználni a BRICS-tagságot, ha a nyugati - különösen az amerikai - szankciókat nem oldják fel teljesen.

 

 

Csővezetékek és a "stans"

Meggyőző érvként felhozható, hogy Oroszország és Kína végül is betöltheti a nyugati technológiai űrt az iráni fejlesztésekben. De ennél sokkal többre képesek az olyan platformok, mint az INSTC, az EAEU vagy akár a BRICS.

A "Pipelineistan" túl a gazdasági folyosók háborúja még összetettebbé válik. A nyugati propaganda egyszerűen képtelen elismerni, hogy Azerbajdzsán, Algéria, Líbia, Oroszország szövetségesei az OPEC-ben, sőt még Kazahsztán sem igazán lelkesedik azért, hogy növeljék olajtermelésüket Európa megsegítésére.

Kazahsztán trükkös eset: Közép-Ázsia legnagyobb olajtermelője, és Oroszország és Türkmenisztán után jelentős földgázszállítóvá válik. Kazahsztánban több mint 250 olaj- és gázmezőt üzemeltet 104 vállalat, köztük olyan nyugati energiaipari óriások, mint a Chevron, a Total, az ExxonMobil és a Royal Dutch Shell.

Míg a kőolaj, földgáz és kőolajtermékek exportja Kazahsztán kivitelének 57 százalékát teszi ki, addig a földgáz Türkmenisztán költségvetésének 85 százalékát adja (a kivitel 80 százalékát Kínának kötik le). Érdekesség, hogy a Galkynysh a második legnagyobb gázmező a Földön.

A többi "stans" képest Azerbajdzsán viszonylag kis termelő (annak ellenére, hogy a kőolaj a teljes export 86 százalékát teszi ki), és alapvetően tranzitország. Baku szupergazdagsági törekvéseinek középpontjában a déli gázfolyosó áll, amely nem kevesebb, mint három vezetéket foglal magában: Baku-Tblisi-Erzurum (BTE); a török vezetésű Transz-anatóliai Földgázvezeték (TANAP); és a Transz-Adria (TAP).

A probléma ezzel a betűfesztivállal - BTE, TANAP, TAP - az, hogy mindegyikhez hatalmas külföldi beruházásokra van szükség a kapacitás növeléséhez, ami az EU-ból fájóan hiányzik, mert minden egyes eurót a nem megválasztott brüsszeli eurokraták arra fordítanak, hogy "támogassák" azt a fekete lyukat, amely Ukrajna. Ugyanezek a pénzügyi gondok vonatkoznak egy esetleges transzkaszpi-tengeri csővezetékre is, amely a TANAP-hoz és a TAP-hoz is kapcsolódna.

A gazdasági folyosók háborújában - a "Pipelineistan" fejezetben - döntő szempont, hogy az EU-ba irányuló kazah olajexport nagy része Oroszországon keresztül, a Kaszpi-tengeri Pipeline Konzorciumon (CPC) keresztül halad. Alternatívaként az európaiak a még homályos transzkaszpi nemzetközi szállítási útvonalon, más néven Középső folyosón (Kazahsztán-Türkménisztán-Azerbajdzsán-Georgia-Törökország) gondolkodnak. A múlt hónapban aktívan tárgyaltak erről Brüsszelben.

A lényeg az, hogy Oroszország továbbra is teljes mértékben uralja az eurázsiai csővezeték-sakktáblát (és akkor még nem is beszéltünk a Gazprom által üzemeltetett, Kínába vezető Power of Siberia 1 és 2 csővezetékekről).

A Gazprom vezetői túl jól tudják, hogy az EU-ba irányuló energiaexport gyors növelése szóba sem jöhet. A Teheráni Egyezményt is figyelembe veszik - amely segít megelőzni és ellenőrizni a szennyezést és fenntartani a Kaszpi-tenger környezeti integritását, és amelyet mind az öt part menti tagország aláírt.

 

 

A BRI megtörése Oroszországban

Kína a maga részéről bízik abban, hogy az egyik legfőbb stratégiai rémálma végül eltűnhet. A hírhedt "menekülés Malakkából" minden bizonnyal megvalósul, Oroszországgal együttműködve, az Északi tengeri útvonalon keresztül, amely a Kelet-Ázsiából Észak-Európába vezető kereskedelmi és összeköttetési folyosót 11 200 tengeri mérföldről mindössze 6500 tengeri mérföldre rövidíti. Nevezzük ezt az INSTC sarki ikertestvérének.

Ez megmagyarázza azt is, hogy Oroszország miért építette a legmodernebb jégtörők széles skáláját.

Itt van tehát az Új Selyemutak (az INSTC a BRI-vel és az EAEU-val párhuzamosan halad), a Pipelineistan és az Északi tengeri útvonal összekapcsolása, amely a nyugati kereskedelmi dominancia teljes felforgatására készül.

Természetesen a kínaiak már jó ideje tervezik ezt. Már a Kína sarkvidéki politikájáról szóló első, 2018. januári fehér könyvből kiderült, hogy Peking célja, hogy "más államokkal közösen" (vagyis Oroszországgal) tengeri kereskedelmi útvonalakat valósítson meg az Északi-sarkvidéken a Sarkvidéki Selyemút keretében.

És mint az óramű pontossággal, Putyin ezt követően megerősítette, hogy az Északi tengeri útvonalnak kölcsönhatásban kell lennie a kínai tengeri selyemúttal, és ki kell egészítenie azt.

Az orosz-kínai gazdasági együttműködés olyan sok összetett, konvergens szinten fejlődik, hogy már az is szédítő élmény, ha valaki csak követi az egészet.

Egy részletesebb elemzés feltár néhány finomabb pontot, például azt, hogy a BRI és az SCO hogyan hat egymásra, és hogy a BRI-projekteknek hogyan kell alkalmazkodniuk Moszkva ukrajnai Z hadműveletének szédítő következményeihez, nagyobb hangsúlyt fektetve a közép- és nyugat-ázsiai folyosók fejlesztésére.

Mindig is kulcsfontosságú figyelembe venni, hogy Washington egyik legfontosabb stratégiai célja az Oroszország elleni könyörtelen hibrid háborúban mindig is az volt, hogy az orosz területet átszelő BRI-folyosókat megtörje.

Jelen állás szerint fontos felismerni, hogy a BRI-projektek tucatjai az ipar és a beruházások, valamint a határokon átnyúló régióközi együttműködés terén végül is a Nagy-Eurázsiai Partnerség orosz koncepciójának megszilárdítását fogják szolgálni - amely lényegében a multilaterális együttműködés kialakításáról szól az olyan szervezetekhez tartozó nemzetek széles körével, mint az EAEU, az SCO, a BRICS és az ASEAN.

Üdvözöljük az új eurázsiai mantrában: Gazdasági folyosókat, ne háborút.

• Forrás: thecradle.co

https://pokolafoldon.hu/politika/eurazsiaban-teljes-lendulettel-folyik-a-gazdasagi-folyosok-haboruja

Ukrán nacionalisták gyermeket tettek "halállistára" Donbászban

 

Miközben a kelet-ukrajnai Donbász régióban tombol a háború, Johnny Miller beszámol az ukrán kormányhoz kapcsolódó "gyilkos listáról", amely az oroszbarát gyerekek elleni erőszakot támogatja.

Ez a hírhedt ukrán honlap, a Mirotvorets, azaz béketeremtő. Ez közzéteszi azoknak a nevét és címét, akiket "Ukrajna ellenségeinek" tart.

A nyitóoldalon halott orosz katonák képei láthatók.

A listán hazai és külföldi újságírók, politikusok és olyan állampolgárok szerepelnek, akikről úgy vélik, hogy valamilyen módon segítették az oroszbarát erőket az országban, vagy együttműködtek velük. Most meglepő módon gyerekek is felkerültek a listára.

Ő itt Faina Savenkova. Ő 13 éves. A Donbaszban szerzett tapasztalatairól ír. Miután a neve felkerült a listára, fizikai erőszakkal való fenyegetéseket kapott az interneten.

Számos újságírót és közéleti személyiséget meggyilkoltak, miután felkerültek a listára. Mint Oleg Buzina, akit kijevi otthona közelében lőttek le.

És Andrea Rocchelli olasz újságírót. Miután megölték a frontvonalon, a honlap a "likvidált" szót tette ki a fotója fölé.

Az újságírók védelmét szolgáló bizottság korábban levélben fordult az ukrán kormányhoz, amelyben arra kérte őket, hogy "ítéljék el a Myrotvorets oldalon megjelent alaptalan és káros állításokat, és nyilvánosan tisztázzák, hogy az ukrán belügyminisztérium elkötelezett az újságírók védelmében".

 

 

Az ENSZ és a Human Rights Watch szintén elítélte az oldalt.

Itt Janus Putkonen, finn újságíró a donbásszi térségben. Ő is szerepel a listán.

Eközben a nyugati kormányok és a média megpróbálja szépíteni az ukrajnai szélsőséges, szélsőjobboldali vagy neonáci elemek kérdését, és azt állítják, hogy az egész orosz propaganda.

Amikor azonban egy olyan honlapot népszerűsít, használ és támogat a kormány, amely nyíltan a gyermekek elleni erőszakra buzdít, akkor elég nyilvánvaló, hogy Ukrajnát az államilag támogatott szélsőségességgel kell összefüggésbe hozni.

Gonosz dolog nyíltan bátorítani a gyermekek elleni erőszakot. És ez a gonoszság továbbra is fennáll, mivel a NATO-országok továbbra is pénzzel, fegyverekkel és politikai támogatással látják el Ukrajnát, ami csak tovább szítja a zűrzavart.

• Forrás: presstv.ir

https://pokolafoldon.hu/blog/ukran-nacionalistak-gyermeket-tettek-halallistara-donbaszban