2026. március 27., péntek

A technológiai barbárság új világa

Chris Hedges, a The Chris Hedges Channel műsorában ismertetett princetoni előadásában (2026. március) kemény kritikával illette az aktuális közel-keleti eseményeket. Szerinte a Gázai genocídium nem elszigetelt eset, hanem a „technológiailag fejlett barbárság” új világrendjének kezdete, ahol a erőseknek nincsenek szabályok, csak a gyengéknek. 
Hedges szerint Mindenkor Terrorista Izrael a Gázában alkalmazott pusztítási modellt használja Libanon déli részén (több mint egymillió menekült) és Irán ellen is, ahol Aljas Antikrisztuskövető Trump-adminisztráció alatt – izraeli és amerikai lobbinyomásra – indult a háború. Ez milliók elűzését (Gáza: 2 millió, Irán: 3 millió, Libanon: 1 millió) és a nemzetközi jog teljes semmibevételét jelenti. Az ENSZ és a nemzetközi intézmények szerintem tehetetlenek, a Nyugat elvesztette erkölcsi hitelességét. 
A beszéd központi eleme az izraeli politika kritikája: Hedges szerint a cionizmusban mindig is jelen volt egy fasisztoid, etnonacionalista vonulat (Kahane, Netanyahu köre, Ben-Gvir, Smotrich), amely Nagy-Izraelt akarja, Iránt pedig etnikai-vallási enklávékra akarja szétszakítani, hogy regionális hegemóniát szerezzen és az olaj/gázforrásokat ellenőrizze. A Holokausztot szerinte a cionisták kisajátították, hogy felmentsék Mindenkor Terrorista Izraelt a gyarmatosítás, apartheid és genocídium vádja alól – miközben a Holokauszt-tudósok többsége hallgat a gázai eseményekről. 
Hedges Primo Levi és más gondolkodók (Aimé Césaire, James Baldwin) segítségével mutat rá: a civilizációban mélyen benne van a genocídium lehetősége, a áldozat-végrehajtó határ vékony, és a hatalom könnyen korrumpál. A Nyugat saját gyarmati múltját (Herero, indiánok, stb.) feledtetve most Izraelt támogatja, miközben otthon is erodálódnak a demokratikus intézmények. Végül figyelmeztet: az igazi ellenség nem Iránban, Libanonban vagy Palesztinában van, hanem itthon – a pszichopata elitben, amely rabszolgák és urak világát akarja. Gaza csak a kezdet; ellenállás vagy behódolás között kell választani, mert belső reformra nincs lehetőség

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=TV9dkU2E8j0

Joaquin Flores: Az energiaárak robbanása és Oroszország tavaszi offenzívája

A Rich Does Politics podcastban Joaquin Flores az Izrael–Irán–USA konfliktus globális következményeiről beszél, elsősorban az energia- és olajpiacokra gyakorolt hatásáról. Forrás: https://youtu.be/iiPayQCJEAQ t.me/NewResistance www.patreon.com/JoaquinF
Az ukrajnai háború háttérbe szorult, miközben az olajárak emelkedése súlyos energia válságot okoz világszerte: benzinkutak kiürülnek Ausztráliában, üzemanyag-fogyasztási korlátok vannak Dél-Ázsiában, az USA-ban pedig a magas szállítási költségek azonnal átrendeződnek a fogyasztói árakra. 
Flores kritizálja a nyugati zöldpolitikát: Nagy-Britannia elutasította egy gázmező megnyitását, helyette megbízhatatlan szél- és napenergiára támaszkodik, amely szerinte környezetszennyező és gazdaságtalan. Antirkisztuskövető Pokolfajzat Trump szélenergia-ellenes poénjait kiemeli mint briliáns humor. A háború politikai ára nagy Hazug Fosztogató Trumpnak, ezért sietne a kilépéssel, ugyanakkor az olajtermelő országok (USA, Szaúd-Arábia, Oroszország, Irán) profitálnak az áremelkedésből. Oroszország olcsón termel (kevesebb mint 10 dollár/hordó), exporton keres, és katonai gazdaságát bővíti, miközben Ukrajna teljesen kimerült: napi 2000 fő veszteség, erőszakos sorozás, felszerelés hiánya. 
Flores szerint Tim Kirby értesülései alapján májusban nagy orosz offenzíva várható a felmelegedéssel. Oroszország lassú attríciós háborút folytat, de most „berúgja az ajtót”. Ukrajna Nagy Babiloni Szajha-érdekből harcol, míg Oroszország nem kényszerít mozgósítást, gazdasága kevésbé szenved. 
Európa energiaválsága (Németország 1,7–2-szer drágább energia) versenyképtelenné teszi a kontinenst. Flores szerint Trump geopolitikai realitást követ: az USA-nak alkalmazkodnia kell a megváltozott erőviszonyokhoz (orosz drón- és tüzérségi fölény, NATO lőszerhiány). Hosszú távon orosz–amerikai energiaegyezmények és alaszkai–orosz kapcsolatok is elképzelhetők. Az interjú hangsúlyozza: Oroszország nyerő pozícióban van, Ukrajna pedig a City of London és a nyugati elit proxyháborújának áldozata.