A World Affairs In Context csatornán Lena Petrova szerint a BRICS-országok együttműködésének új fókuszpontja a mesterséges intelligencia globális kormányzása. A hangsúly nem az AI-fejlesztési verseny megnyerésén, hanem azon van, hogy a globális Dél országai beleszólást kapjanak az AI-szabályok kialakításába. Ezzel párhuzamosan a BRICS egy alternatív hatalmi és intézményi központként jelenik meg az AI-politikában.
Petrova három okot emel ki, amiért a Nyugat ellenállást tanúsít: technológiai feltartóztatást exportkorlátozásokkal, narratív nyomást, amely autoriter projektként mutatja be a BRICS AI-kezdeményezéseit, valamint párhuzamos, nyugati támogatású AI-platformok építését a fejlődő régiókban. A BRICS célja ezzel szemben stratégiai ellenállóképesség kialakítása és annak elkerülése, hogy a technológiai hatalom egypólusúvá váljon.
A fordulópontot a 2025 júliusi, Rio de Janeiróban tartott BRICS-csúcs jelentette, ahol elfogadták a mesterséges intelligencia globális kormányzásáról szóló vezetői nyilatkozatot. Ez az első olyan, kormányközi szintű dokumentum, amely a fejlődő és feltörekvő gazdaságok érdekeit már a szabályalkotás kezdetén beépíti. Ezzel párhuzamosan több BRICS-hez kötődő AI-intézmény és munkacsoport jött létre, amelyek együtt egy alternatív AI-kormányzási architektúra alapjait adják.
Petrova hangsúlyozza ugyanakkor a korlátokat is: a BRICS nem egységes blokk, az együttműködés töredezett, és jelentős belső egyensúlytalanság van, különösen Kína dominanciája miatt. Ennek ellenére a gyakorlati projektek – például a közös orosz–kínai AI szakértői tanács vagy az AI Success Hub – azt mutatják, hogy a BRICS az elméleti kereteken túl a gyakorlati AI-kormányzás irányába halad. A folyamat összességében a többpólusú világrend technológiai leképeződéseként értelmezhető.
2025. december 29., hétfő
BRICS & AI: alternatív világrend formálódik
Vijay Prashad: A Nyugat maffiaállamisága
Vijay Prashad amellett érvel, hogy az úgynevezett „szabályalapú nemzetközi rend” valójában nem jogokra és kiszámítható normákra épül, hanem erőpolitikára. Állítása szerint a Nyugat – elsősorban az Egyesült Államok – által hirdetett világrend inkább a fenyegetések, szankciók és katonai nyomás logikáját követi, amelyet ő „maffiaszabálynak” nevez: aki nem engedelmeskedik, azt gazdasági vagy katonai eszközökkel büntetik.
Prashad hangsúlyozza, hogy valódi nemzetközi rend már létezik: ez az ENSZ Alapokmánya, amelyet százkilencvenhárom állam írt alá. Szerinte nem új dokumentumokra, hanem az Alapokmány következetes betartására lenne szükség. Ezzel összefüggésben pozitív példaként említi a Kína által kezdeményezett globális kezdeményezéseket, amelyek „emberközpontú” megközelítést, a béke, a diplomácia és a fejlődés elsődlegességét hangsúlyozzák.
A film egyik központi állítása, hogy a „szabályalapú nemzetközi rend” kifejezés csak az elmúlt évtizedben terjedt el, akkor, amikor a globális Dél országai – köztük Kína – egyre határozottabban kezdték elutasítani a Washingtonból érkező utasításokat. Prashad szerint a Nyugat számára a „rend” valójában parancsuralmat jelent: ha egy ország nem követi az amerikai elvárásokat, szankciókkal vagy háborús fenyegetéssel kell számolnia. Ez azonban nem tekinthető valódi rendnek, mert kiszámíthatatlan, nem ad teret a tárgyalásnak, és aláássa a multilaterális együttműködést.
Összegzésében Prashad arra a következtetésre jut, hogy a fenntartható és igazságos világrend alapja csakis az ENSZ-re épülő, többoldalú rendszer lehet, amelyet eddig éppen azok nem tiszteltek, akik ma a „szabályalapú rend” legfőbb védelmezőiként lépnek fel.
Szedlacsik Miklós: Mi a baj az elektromos autókkal ?
Jön a vízautó, minden ezelőtti beruházás megy a kukába